Somogyi Néplap, 1956. február (13. évfolyam, 27-51. szám)
1956-02-12 / 37. szám
6 SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1956. február 18» ÜNNEP Ambrus Sándor elvtárs a tsz pártitkára. ORDACSEHIBEN Bertalan József, a tsz h. elnöke geltetik. Év végéig tehenenként 2100 liter tejet akarnak fejni. A közös juhállomány létszámát 300-ra, a sertések számát pedig 252- re emelik s 105 hízottsertést is adnak el az idén. Most épül a 2000 férőhelyes baromfifarmjuk, s idén már 1250 tyúk és vízi szárny as törzsállományuk lesz. E példák ékesen bizonyítják, hogy az Uttörő- beliek nem könnyelműen ígértek, amikor megfogadták: idén is elsők lesznek országosan az állam iránti kötelezettség teljesítésében. Erre a fogadalomra koccintottak a piros borral csor- dultik tele pohárral. A hegy leve megpezsdítet- te bennük is a vért, ők is elvegyültek a táncosok között. S tartott a visrainm kivilágos virradatig ... Sz. F. Fehér köntöst öltöttek a házak. Fürgén, játékosan röpködtek a kövér hópelyhek a falu felet, mintha az itt készülő ünnep örömére táncolnának. Mert ünnep volt itt készülőben, mégpedig nem is akármilyen... Noha az Úttörő Termelőszövetkezetet érte a nagy tisztesség, de valamennyi ordacsehi gazdának örömet okozott. Hogyne, hiszen nem kis dolog, hogy éppen az ő községük szövetkezete lett az első a kishatárú tsz-ek közül az országos begyűjtési versenyben. Éppen ezen a napon hozta meg az ezért járó jutalmat Budapestről Varga Lajos elvtárs, a Begyűjtési Minisztérium osztályvezetője. Az egész falu kíváncsian várta a Begyűjtési Minisztérium vándorzászlajának, oklevélnek és a 15 000 forint jutalomnak az átadását. A ku; túrotthon gyorsan benépesedett az ünnepség hírére. A piros terítés asztalon, a díszelnökség előtt ott állt a szép bíborszínű zászló, a díszes oklevél a begyűjtési miniszter: Szobek András elvtárs aláírásával és a nagy köteg ropogós papírpénz. Miután Varga elvtárs miniszteri osztályvezető további sok sikert kívánva átadta Berdál Ferenc elvtársnak, a tsz elnökének a szép jutalmat, a kis piros nyakkendős Konyecsni Jenő, a tsz agronómusa úttörők ajkán felcsendült a köszöntő dal. Az úttörők vidám dalai még csak emelték az ünnepélyes hangulatot. Ezután a tánczenekar zendített rá. A fiatalok, de az idősebbek is csak a közös vacsora befejezését, meg néhány pohár koccintást vártak, s máris táncra perdültek. Néhányan a szövetkezet vezetői, meg a budaA legünnepélyesebb pillanat Berdál Ferenc elvtárs. a tsz elnöke. Sándor párttitkár és Czár Lajos brigádvezető elmondta a szép terveket. Idén búzából 12, ősz! árpából 15, burgonyából 120, kukoricából oedig 16 mázsa (májusi morzsolt) átlagtermést terveztek. A pillangós takarmányból 20 mázsa termést akarnak betakarítani holdanként. Hogy ezt elérhessék, az idei évben 8,5 ezer mázsa istállótrágyát és 4,5 vagon műtrágyát használnak fel. Ebből a 260 holdas legelőjűket is trágyázzák. Az állattenyésztésben is szép célokat tűzött maga elé az Úttörő tagsága. A szarvasmarhaállomány létszámát az év végéig a jelenlegi 17-nől 45-re növeli a termelőszövetkezet, ebből 22 lesz a tehén. A rene- neket egyedien etetik és moslékolják, a nyáron pedig szakaszosan lepesti, kaposvári és fo- nyódi vendégek közül egyidesg még az asztalinál maradtak. Arról beszélgettek, hogy a tsz miként akarja ismét elnyerni az első helyet az országos begyűjtési versenyben. Berdál Ferenc elnök és helyettese, Bertalan József, valamint Konyecsni Jenő agronómus, Ambrus Czár Lajos növénytermelési brigádvezető Tovább gyarapodnak, erősödnek a bolhái milliomosok A boJhói Ságvári Termelőszövetkezet tagjai sokáig idegenkedtek Mi új belépőktől, attól féltek, hogy ha megnövekszik a tagok létszáma, kevesebb lesz a jövedelmük. Ezért jóidéig nem is hívták maguk köré * dolgozó parasztokat. E befeléfordu lás helytelenségéről azóta már meggyőződtek, s most okos szóval fel világosítják a még kívülállók«^, hogy mennyivel jobb a közösben, mint egyénileg. Van mivel agitál« niük a Ságvári TSZ tagjajnak: szövetkezetük hat év alatt milliomoséi vált. Tavaly pil. 58 forintot ént egy-egy munkaegység... Okos esti beszélgetések Most a hosszú téli esték igen alkalmasak arra, hogy beszélgessenek az egyéni gazdákkal. Hogy ezek a beszélgetések milyen hasznosak, arról Fábos József elvtárs, a tsz egyik harcos párttagja és Kertész Jár nos élvtárs, vb-titkár tud ‘legtöbbet beszélni. Fábos és Kertész elvtárs ® napokban Gadánecz Pál elvtársat, a község párttifkárát látogatta megj Sokáig beszélgettek, s amikor haza indultak, két kitöltött belépési nyilatkozatot is magukkal vittek. Gadánecz edvtáns és felesége aláírásukkal pecsételték meg, hogy visszavonhatatlanul d szövetkeztek a termelőszövetkezettel. Példájukat követte Péntek István: másnap ő is belépett feleségével együtt a Ságvári TSZ-be. Úgy tudjuk, hogy Szigecsón József és Mendi József dolgozó parasztot is felvették a tagdk sorába a tegnapi közgyűlésen. 1 Akire nemcsak a tsz-tagok, hanem a még kívülállók is várnak Hiányzik azonban az új útra tér ők közül Pankász Ferenc, a fail* egyik legitekintélyeisebb gazdája. Miért vonakodik a 'belépéstől? Hiszen neki is ott a helye a tsz-tagok között! Várják nemcsak a tsz-tagok, hanem a még kívülálló gazdák is. Kövesse bátran ő is Gadánecz elv- társ és a többiek példáját. A somogyjádi tanácstagokon van most a falu szeme Semegy jódon is egyre több dolgozó paraszt ismeri fel a nagyüzemi gazdálkodós előnyeit, szakítanak négi életmódjukkal. A napokban lí családdal új tsz-előkészítő bizottság alakult a községben. Az előkészítő bizottság tagjainak felvilágosító munkája nyomán. írta alá a belépési nyilatkozatot Györék József 11, Kovács János 10 és Kovács Kálmán 1$ holdas dolgozó paraszt. Az új tsz-tagok: Tarró István vb-elnök, Fonyód! József és HuszU János elvtárs fáradhatatlanul agitálnak *a termelőszövetkezeti mozgalom mellett. Szíves szóval hívják maguk közé a tanácstagokat: Boka Józsefet,. Vince Istvánt és Birkós Lajost, akik még nem tudták elhatározni magukat. Pedig szívesen maguk közé fogadnák őket az .előkészítő bizottság tagjai. Példamutatásukat sokan követnék. A faiki azt várja tőlük, hogy ők vezessék rá a még kívülállókat a, nagyüzemi gazdálkodás útjára. Ne várakozzanak tehát tovább, mert rajtuk a ’’ falát szeme. ' • ’ A gyermeknek. gyakran igen friss érzéke van az újra. A felnőtteknél sokszor pompásabb megsejtések vezetik a ,kis úttörőket a jövendő étet felé. A haladástól magát elzárt maradi élet szigetén az új nemzedék már ugyanakkor hegyezi fülét. Előre irányítja tekintetét — észreveszi a maradiság szigetét megkömyékezc merutőhajó kibontakozó vitorláit a láthatár alján, amikor az öregek még alusznak. A megszokottban, az ósdiban még mozdulatlanul vesztegelnek az idősebbek. Az éjszakában hisznek. Pedig már itt a hajnalhasadás, sőt a napsütéses reggel!... Iigy tesped Mesztegnyőn is szinte minden felnőtt. Nem is tudjuk szóra bírni őket faiuszerte! Szinte- szin-te csak a húszon aluliaknak «-téma« a szövetkezet. Nincs szerencsénk a fainban? Belépünk a ta- nácsházbaí A tanácselnök kislány- kája éppen a hivatali asztal véginél iib-lábol. Vele már lehet szót váltani a tsz-ről. A gyermek falujának minden eperfáját, utcaszögletét ismeri. Tőle tudjuk meg, hogy egészében még egy egész utca sem lépett az előkészítő bizottságba. Az asztal fölött ott az ötletes térkép. Szinte az is olyan vázlatos, ügyesen rögtönzött k’s atlasz, mintha az iskolás-gyermekek cikcalkkozták volna tele saját kedvelt szülőfalujuk utcáit, portáit. Azokat a házakat,' ahol ők is meglátták a napvilágot. 34 porta — az élet piros színeivel I>e —- milyen ötlet részükről! — azt a néhány portát az élet piros színével vonalkázták be, amelynek gazdája már benne van a nehezen bontakozó mesztegnyői új gazdálkodás híveinek gárdájában. No lám, bármily távol esnek egymástól ezek a vérpiros színnel befestett porták, azért harmincnégyen már csak engedtek az új világot jelző tágszemű úttörők híradásának: a piros porták gazdái gyermekestül— fiástul—-asszonyostul ráléptek az új útra.... No de el kell engednünk kedves kis trécselő partnerünket! Bármily bűvösen zeng kis torka, bármily frissen vált kis aigyacsikája kérdezős- ködésünkre — édesanyja hívja: »Itt az uzsonnaidő!« Ha már ő elment, jó lesz egy idősebb 'beszélgető partner is. A »negyedik íkszen« túllépő, negyven és cfven .közt félúton tartó Kovács József tanácstag, héthcídas új- gazda toppan be. Jönnek a járási tanács mezőgazdászai. Lesz tehát kivel kifürkészni, miért s hogyan köti magát ez a falu a megszokotthoz, a régihez, ahhoz, amin a történelem már régen túllépett. E pillanatban állít be Pável József, a másik hétholdas újgazda, a mesztegnyői tamácselnökhélyettes. Szerencsésen megkezdődik a diskurzus velük is. Lássuk, mire megyünk az »öreg« mesztegnyői »medvékkel«, akik fülükön fekszenek s nem akarnak kijönni a barlangból. Az öreg mesztegnyői „medvék“ Pedig a mesztegnyői »sziget« valóban sziget! — derül ki egyre-másra — mert kétezer holdas határukat óceánként körbe öleli hat tsz-község 10 000 holdat kitevő nagytábűája. Va- rászló, Szenyér, Vése, Nemesvid, Ne- mesdéd és Somogysimonyi mellett még más falu is akad, amely belekezdett s jócskán belekóstolt az újba! 1811 család, 2234 tag hagyta el a kisparcellák régimódi kínlódásos gazdálkodását. M’it, elhagyták! Már túl is szárnyalták mindazt, amit itt a régimódi öregek ‘bármikor legjobbként elértek. Ezen a tájon például a nagyapák a gyümölcstermelésben csak a »Mosómszki« almát tudták megtermelni. Ízetlen gyümölcsfajta volt az: de olybá vették, mint a krumplit. Odáöntogették a sarokba a burgonya mellé: »Légyen egy kis rágni való télire a gyerekeknek«. De ma már a piacra soha nem vihető borízű félvad gyümölcs helyett a vé- sei Dózsa külországban is keresett Jonathánból telepített tizenötholdas 'gyümölcsöst, A nemesdédi Dózsa London-pepint, Ranét-et s más finom gyümölcskultúrát telepít most az addig kihasználatlan talajokon. Másutt a gyümölcsös, a szőlészet is elindult a nagyüzemi úton. Gép, védőszer, tanult vincellér gondoskodik a marcali járás egyre szebben fejlődő tsz-eiben a talajmúraka, a metszés, a permetezés nagyüzemi megoldásáról. De mindezt sem Kovács József, sem Pável József nem ismeri be. Pá- vél József még meg sem indokolja, hogy miért nem lép be. „Mi lenne akkor a pincekulcsommal“ Igaz, annyit odavetett, hogy: »Mi lesz akkor a pmcelkulcscmmaí, a pinceszerrel?!« Nodehát ezit n.ég ő maga sem vette ‘komolyan. — Mi itt a tét tulajdoniképpen? — kérdjük a járási tanács főmezőgazdászától, Tóth elvtársitól. —. A mesztegnyői határ nadrág- szíjparcelláinak .kétezer holdja á tót a marcali járás 29 telnmelőszövet- kezeténék 14 541 'kát. holdas nagyüzemi gazdálkodásával szemben! S mindez a tenger óradásszerű, nagy sodrású 'gyorsaságával jött létre. Mert Király József és Pável József is tudják azért, hogy 1054. végén még csak 3800 holdon folyt közös gazdálkodás. Azóta azonban jánás- szerfe rájöttek, hogy a magános parasztember minden szorgoskodása, ügyeskedése »eliszapolódik«, a ■k is parcellákból nem lehet azt kihozni, amit a nagytábdáfeban géppel elér a varászlói Győzelem, a Dózsa vagy a mesztegnyőiekével szomszédos dűlőkön boldoguló szenyéri Uj É!et elért. S még csak annyit tesz hozzá Tóth elvtárs, féSszemével lesve a hatást a két »medvén«: Olcsó „benzin-zab“ — gazdag munkaegység! — Igaz, az Uj Életnek nincsen olyan »dinnye-farúra« hizlalt, évente 35 000 forint értékű drága takarmányt felzabáló paripája, mint van a mesztegnyőiek istállójában nem egy! Dohát azért a szemyériéknek csak jobb. Mert ha nem is simogathatják a lovak sörényét, ha nem is lesik a kancák íkényes orreimpájá- nak mozdulását, hanem megelégednek a kevésbé kényes traktor- pariipáklkal — valamiben mégiscsak jobban járnak. S mivel ígérő kacsintással megáll. már a két »medve« is csaknem rákérdez a szemével: — Na, mivel járnak hát jobban? — Azzal — mondja Tóth elvtárs váratlan fcrdulatitail —, hogy ez a gépparipa nem emészt fel csak egy kis í»benzin-zialboí«, fösvényen csö- pögtetve, nem csergatva-pocsékolva azt sem!... — És még? És még? — Meg azzal, hogy a traktor után nem holdamként a szántás alatt 25—30 kilométert gyalogolni. Az ósdi falunak egyik fornadalmasítója a gép. A szenyéri Uj Élet tagjainak életét is a gép tette könnyebbé! A gépi munkának köszönhetik, hogy idén egy munkaegységükre 48 forint esett. Ők már nem is emlékeznek arra, amikor igavonó jószágaikkal nem is szántották, hanem fúrták a földet Azt meg véglegesen elfeledték, amikor a magas dombhajlaton toCmi kellett a jószág utón az eikét... S ha az országúton eíhajiátott autójával Hunyady 'gróf, még az ekét is meg kelllett állítani. Mert hát le kelleti venni a. kalapjukat... Ezzel aztán a másik mesztegnyői »medvét«, Kovács' József ú'gazdát, a tanács tagiét is szóra bírjuk. — A falunak jutott a határból ezer hold — mondja, most már elevenebben. — Az övé volt a másik ezer. Aztán sárról sorra e’mcndja Kovács József, hogy a történetem igazságot tett az egykor jószágával együtt kínlódó kisparasz toknak ebben a határban is. Minden. talpalatnyi föld az övék már. Nem keli az eke szarvát elengedni szántás közben, hogy az arra elhajtató grófót megsüvegeljék! Dehát arra, hegy a kisparcei lés gazdálkodás igája aló® felszabadult tsz-panasztek piros portói közé rajzolják be az új Meszteg- nyö atlaszára az ő portájukat is — arra mér harigatással feleinek. Se Kovács, se Pével nem eincmtóia semmi jónak — tartják magukról. De belépni? Azt nem. S ezzel mégiscsak elrontják a jót. A saját javukat. S már nem is kérdjük, miért. A gazdag jövő úttörői Mert amíg a »medvék« az éjszakában hisznek, s nem várnak sokat ■3 haira,1 beadástól, az úttörők hangja idiehaliik. Éppen tréfálkoznak. Szójátékokat űznek, vagy miiben Mik kedvüket, nem tudni Uzsonnaidő után vagyunk. S a térképrajzoló lánykának egyre több pajtása akad. I&yesr mi most a szófűzés közöttük: M-E-S-Z-T-E-G-N-Y-Ő — V-E-S-Z- T-E-G-L-ő! » » * Tudjuk, hogy a jövő úttörői nemsokára Mesztegnyőn is felébresztik: az alvókat téh álmukból, s kivezetik őket a homályból a paraszti felemelkedés tavaszi napsütéstől ragyogó széles útjára... Erdős Jenő
