Somogyi Néplap, 1956. február (13. évfolyam, 27-51. szám)
1956-02-05 / 31. szám
Vasárnap, 1956. február 5. SOMOGYI NÉPLAP 5 dz egy millLéfőnt63 bankügy Vlark Twain k'asszikussá vált szatirikus szellemével találkozni nagyszerű élmény. Ezt a élményt kapja, aki írásait v^vassa> és ezt várja, ha filmre írt Maik. Twain- művet lát. Azért igényel nagy művészi munkát a klasszikusok művészetének filmrevitele, hogy ne erezzen fanyar űrt a néző az eredeti mű és filmváltozata között. A hiba legtöbbször az eredeti irásmű és a filmrendező, a filmreíró nézeteinek különbségéből származik. Mindez nem áll fenn JÍU Nraigie-nél, aki nagysikerű filmet írt Mark Twain: Az egymilliőfóntos bankjegy című elbeszéléséből. A film a kapitalista pénzőrület szatírája, s ennek szánta Twain is. Hogy az egymiliiófontos bankjegy jogot ad a fizetésnélküli ebédre, elegáns szabóra, fényűző lakásra, mély hódolatok fogadására, tőzsdézésre, és bátorságot, kamaszos fölényt kölcsönöz a szerelembe — ez a film rövidtartalma. Metsző gúnnyal mutat rá a film a kapitalista pénzszolgaság alá- valóságára, amikor Henry Adams, ez a Londonba vetődött amerikai fiatalember kerek egy hónapig él a gazdagság varázsfényében egyetlen bankjegyével, a felváltatlan egymL- lióíontcssal. Amikor a két fogadó testvér húszezer fontot és «-képessége szerint legjobb állást" tesz meg tétnek, ha a garastalan Henry Adams egy hónapig 'becsületesen megőrzi, nem váltja fel a 'bankjegyet, már érezzük a vagyon szédítő áramlását. Először egy pincér esik a pénz 'bűvöletébe. Adams ebédel, s a pincér bizalmatlanul nézi a rongyos ruhájú fiatalembert és sürgeti a; fizetést) Henry végre felbontja a pénzt tartalmazó borítékot és a látottaktól legalább annyira megdöbben, mint a pincér és a vendég.őtulajdcnos, aki megrökönyödve veszi át a bankjegyet, s körbe mutogatja a vendégeknek, hegy nem hamis-e. Váltani természetesen nem tudnak, de a fizetést készségesen és sűrű hajlongá- sok között elengedik, mondván, hogy ily csekély összegre szívesen várnak bármeddig. Jé" esőbb egy előkelő szabóhoz tér be, ruhát akar vásárolni. A kiszolgáló hátravezeti az üzletbe, s a legócskább ruhát tukmálja Henry-, re, A fű kínosan feszeng a szűk ruhában, de úgy gondolja, ideiglenesen jó lesz ez is. Rossz kabátzsebéböi előkoterássza a bankjegyet, és egy mozdulattal a szemtelen kiszolgáló elé tolja, aki a meglepetés és az irigység vegyes érzelmeitől egyszerűen sírvafakad. Az egész szemé'y- ret összecsődül' s a főnök összeszidja a kiszolgálót, amiért ilyen ócska ruhát mert adni ennek a nyilván in- Acgni óban lévő milliomosnak. A pénznek csak a megmutatása is már mindenkit meghódít. A legelőkelőbb szálloda vezetője az Adams miatt kiutasított angol herceg lakosztályát bocsátja rendelkezésére. Egy aranybányába társulva a bankjegy a részvények őrült emelkedését idézi elő. S mindezt egy óriási értékű bankjegy meglobogtatás.a váltja .1. is;,ír at író nem a pénzemberek feletti erejét teszi nevetségessé, hanem magát az embert, aki hagyja magát elvakítani, megszédíteni. Itt van Mark Twain szatírájának ereje, ez a találkozás Mark Twain-nel. Mii-dent magához sodor a pénz, még egy előkelő csálád lányának szerelmét is Adams iránt. De ő tisztaszívű fiatalember. Adams tudja, hogy a nagy siker, a hódolat nem az ő személyének szói, hanem a nagyértékű bankjegynek, de nem törődik vele. Csak a szerelmét félti. Ez biztatja arra, hogy felfedje titkát a lány előtt, aki nagy megnyugvására nem a bankjegybe szere’mes. Am egy hónap leteltével Adams megkapja a fogadási tételt és menyasszonyával együtt távozik a színről. Az érdeknélküli. egészséges szerelem diadalmaskodott. A Twain-i szatíra, megmutatja az érem másik oldalát is, amikor a herceg megsértett hiúságából kiindulva rövid időre bizonytalanná, kétessé feszi az emberek előtt a bankjegy létét. Eszeveszett zuhanás kezdődik a tőzsdén, a hitelezők zajonganak a szálló halljáb=n, pánik tör ki és Adamsot megverik. A herceg híresztelése, hogy a bankjegy nem létezik, s az, hogy a sioba- lánnyal elrejteti a bankjegyet — sikerrel járt. Adamsnak már-már élete forog kockán, amikor ismét előkerül a bankjegy és mintegy varázsütésre elcsitul a vihar. Tehát nem a pénz értékét kell elvenni, hanem a icatPÍrt'At. Azt a hatalmát kell megsemmisíteni, amely egy kézben tömörülve elveszi az egyszerű emberek minden szép emberségét. Jóízűen nevetünk a szel’emes for- du'atckban bővelkedő film komikumán, mert nálunk már rég elmúlt az az idő, amely . magában hordta a Twain-i mese valóságát. Elmúlt a pénz esztelen hódítása nálunk, és mi szívesen kacagunk az ilyen ha- ta'rrat nevetségessé tevő szatíráin. Tudjuk már a múltat gyűlölni, s et a film nagy segítség lesz arra, hogy tudjunk rajta nevetni is. A Mark Twa;n o!beszé'é«éből készült színes angol filmszatírát a Vörös Csillag Filmszínház fogja vetíteni februárban. A nagy orosz nép nagy fia N. A. Dobroljubov születésének 120. évfordulójára yikoláj A'lekszanörovics Dobroljubov, a nagy orosz forradalmi demokrata és kiváló irodalmi kritikus, mindössze 25 esztendőt élt. E rövid idő ellenére is sikerült N. G. Csemisevszkijjel együtt az orosz demokratikus forradalom eszmei vezetőjévé válnia. Nyizsnyij-Novgorodban született 1836. február 5- éo, egy lelkészcsaládban. Dobroljubov rendkívüli tehetsége és széles érdeklődési köre korán megmutatkozott. 1848-ban elvégezte az egyházi iskolát és a nyizsegorodi szeminárium hallgatója lett. il^öS-bani azonban, az utolsó osztály elvégzése előtt, elhagyta a szemináriumot és a pétervári pedagógiai főiskolára iratkozott be. Dobroljubov világszemlélete Bjelinszkij és Hércén demokratikus eszméinek 'befolyása alatt formálódott. Már tanulmányai idején engesztelhetetlen gyűlöletet érzett az önkényuralmi jobbágyrendszer iránt, s életét a nép felszabadítása ügyéinek szentelte. A pedagógiai főiskola elvégzése után, 1857-ben, a «Kortars-« c. lap állandó munkatársa és egyik vezetője lett. A múlt század ötvenes eveinek végefelé bontakozott ki Oroszországban, a parasztmozgalom, s a «Kortárs" e mozgalmak, a forradalmi demokrácia eszmei központja -lett, Csemisevszkij és Dobroljubov pedig az oroszországi parasztforradalom ideológusaivá váltak. Dobroljubov a «Kortárs" hasábjain a forradalmi demokrácia ' eszméit terjesztette, foríradalmi harcra hívott fel a jobbágyrendszer ellen, meggyőző- déses és következetes forradalmárokat nevelt. Azt tartotta, hegy a nép felszabadításához vezető egyetlen helyes út a demokratikus forradalom. Dobroljubov engesztelhetetlen harcot folytatott a liberalizmussal, következetesen leleplezte a liberálisok szolgai ideológiáját, a forradalomtól való félelmüket. öt esztendeig dolgozott, mint a Kortárs munkatársa, s ez idő atett számos cikket írt, amelyek történelmi jelentőségét nehéz felbecsülni. Publicisztikai és kritikai tevékenysége a nép felszabadításáért folyó harcot szolgálta. Irodalmi-kritikai tevékenységében, Bjelinszkij és Csernisovázkij hagyományait folytatta és terjesztette. Az «élő igazságot« — az életet visszatükröző realista művészet híve volt. Fk obroljubov rámutatott az irodalom óriási tár- sadalmi jelentőségére és arra, hogy az irodá/- lomnak a valóságot híven kell tükröznie, a nép érdekeit kell szolgálnia. Köve.kezetesen harcolt az orosz irodalomban feltűnő reakciós áramlatok, az úgynevezett «tiszta művészet« képviselői ellen. Dobroljubov Péterváron halt meg, 1861. november 17-én. Halála pótolhatatlan veszteség volt a demokratikus mozgalom és a ha.adó emberek számára, kiknek ő volt a vezetőjük és tanítójuk. AHÁNYSZOR VISSZATÉREK Ahányszor visszatérek, mindig ugyanúgy látlak, s úgy érzem, most szólítlak ! először ‘Piroskámnak, mint a nyárvégi reggel ábrándozó szemekkel, most is úgy csodállak. ( Ahányszor visszatérek, százannyiszor felejtem mosolyodtól az őszi pusztulást a kerten: s a vadludak iránya, síró búcsúzkodása megszépül szívemben, a I Ahányszor visszatérek kedves közeledbe, liliom virágok jutnak az eszembe, s fehér őszirózsák, gyöngyvirágos nóták nyílnak a leikembe’. Ahányszor visszatérek, mindig ugyanúgy látlak, úgy érzem, most szólítlak először Piroskámnak, s mint a nyárvégi reggel, ábrándozó szemekkel örökké csodállak. H. János egy. halig. BIZONYÍTVÁNY-OSZTÁSRA A vén, szürke utca rna él: sír és kacag. Zengve csattog, koppan sok kicsi láb alatt. Nyugodt, sima csendjét, mint tengert a vihar Felrázza ezerszín. kedves gyermekzsivaj. A tudatlan felnőtt, ki már messze e.ez A bűvös parttól, mit ifjúsá ;nak nevez Értetlen bámul, s néz, mi e sürgés oka. Sok buksi kisgyerek mért lángol úgy, noha Jeges zúzmarát oszt a tél kemény marka Izzó tűhegyeit arcába kavarva? S vajon mért ácsorog egy varkocsos kislány A hideg fal mellett dideregve, s lám Két csillagszeméből, mint áradó patak, Kis, pisze orrára könnyei hallanak. Ni, ott egy kisfiú — kuncog szeme, szája. Duzzadó táskáját nagy vígan lóbálja. Itt egy másik gyerek ballag pityeregve. Amott meg egy lányka szók -lécsel nevetve. S az ámuló felnőtt most kap észbe: — Ni csak, Bizonyitványosztás napja e mai nap! S lelke legmélyéből emlékek sodródnak Gyermeké.eiről, majd szerteszóródnak, S nem marad belőle más, csak f.al.ány ború, Mit daccal leráz és hangja nem szomorú, Midőn gyengéd szóval így fordul hozzátok: — Kedves lányok, fiúk, ügye, jól tudjátok: Mennyi jóság ölel, oktat tű elemmel, : Kezdő lépteitek védve szere lettel. :> Köszönjétek meg hát, egysze'ű a módja. Nem kell, hogy itt sokat mesélgessek róla. Ki jól tanult eddig, ne lankadjon soha. El ne bizakodjékl — és aki ostoba Módon ellenségnek tekintette könyvét, Értse meg, becsülje e mély, igaz törvényt: »Tanulj, hogy tudj, Így jutsz boldogsághoz!« — S hidd el. Nagy öröm, ha te is jó jég jyel dicsekszel, S nem remegve, hanem rém nykedve várod Kitűnőkkel ékes, jó bizonyítványod! ... Fel h^t újabb harcra, kedves fiúk, lányok! Én meg búcsúzom és — sok ötöst kívánok! TÖRÖK LÁSZLÓN É «e»^c®cfcgc!iiai<scscK8<23aK>§o5aKS?ö?as<^^ /"SIKY GERGELY «Buborékok« című vígjátéka nagy elmélyülést és művészi erőfeszítést kíván mind a rendezőtől, mind pedig a szerepeiket alakító színészektől. Igaz ugyan, hegy ez a már már bohózatba hajló vígjáték a felszínen cgv családi perpatvar és egy úri család tönkremenetelének mulatságos története, de ugyanakkor ez a cselekmény s. Cslky-ábrázolta korszak egyik legtipikusabb helyzetét fejezi ki, a szerepek pedig a múlt század végső negyedének fontos emberi tí- -pusait öröldtik meg. A Buborékokat nem lehet, megérteni igazán a kor egészének és Csiiky egész' életművének ismerete .nélkül. Maga a drámai cselekmény egy t'ö’dbirtokcs család saját léhaságából következő összeomlását vetíti elénk. Ha jsmea-jük Csikynek a nyolcvanas években írt többi társadalmi színmüvét és az ezeket szervesen kiegészítő regényeit, mint amilyen a Sysiphus -munkája, az Atlasz család és az -Atyafiak, akkor látjuk csak világosan. hegy a kritikai realista írók tudatában nyilvánvaló szükségszerűségként jelenik meg a történelmileg feleslegessé vált dzsentri-réteg hanyatlása és a még faragatlan, de -céltudatos vállalkozók, üzérék és •egyéb tőkések felemelkedése. Ilyen megfontolások mellett világos, .hogy a Buborékok: bár nagyon mulatságos szírpadi história, de lényegében a magyar dzsentrivilág haláltánca. A Kaposvári' Csiky Gergely Színház igen nagy feladatra vállalkozott, «mikor a -magyar kritikai realizmus legnagyobb drámaírójának ezt a jelentékeny komédiáját műsorára tűzte. Az a tény, hogy ezt a színművet a közelmúltban a budapesti Nemzeti Színház nagyon, gondos rendezésben bemutatta és nagyon' nagy sikerrel játszotta, könnyítést is jelentett, hiszen a színház művészei jó példát láthattak maguk előtt, de ugyanakkor fokozta a nehézségeket is, minthogy Gőzön Gyula feledhetetlen Solmay Ignáca. Ladomerszky Mart’it csillogó Szidóniája, Tompa Sásticr behózatosan mulatságos MoHEGEDÜS GÉZA: CSIKY GERGELY: (SuBORÉKOK rosánja és Sinkovics Imre gazdag lelkiéletű Rábavja után egy rr nd- össze négy hónapos múltú színháznak túlságosan magas mércét kellett maguk' elé tűzniük. És elismeréssel kell megállapítani, hogy e nehézségek jelentékeny részét a szánház művészei le tudták küzdeni és jószínvonalú előadásban hozták színre a Buborékokat, amikor is a mű értékei mellett az előadás értékei indokolják azt a kétségtelen köztetszést, amely a nézőtéren észlelhető. A Z ELŐ AD AS egész menetén érződött, hogy Földeik Róbert a rendező nemcsak ebből a darabból ismeri a szerzőt. Az egész előadás társadalmi összképével, a figurák sokszínűségével, jó tempójával jellegzetesen «Csiky«-s volt. A színpadról szinte árad a néző felé a hanyatló dzsentri világ otthonának sajátos hangulata. Ebben a hanyatló világban a hanyatlás tényét, a menthetetlen csődöt egy ember tudja: Solmay Ignác, a családfő. Nagyon nehéz feladat megformálni ezt az idős embert, aki tudja, hogy a bukás elkerülhetetlen és önkínzó tragikomikiummal már várja, hogy minden összeomolják fölötte. Solmay humorosan éli át a maga és osztálya tragédiáját. Nem szabad, hogy egyetlenegy tragikus mozdulata legyen, minden gesztusának kacagást kell felidéznie, de még;s az egész alaknak magán kell hordania egy történelemből eltűnő osztály trégédiáját, amely tragédia azonban nemcsak szükségszerű, hanem a történelem további menete számára üdvös. A néző tehát akarja ezt a tragédiát, ugyanakkor személyes részvétet érez Solmay iránt, aki szubjektíve igen rokonszenves ember. Homokay Pál ezt a nagyon nehéz feladatot ragvogóan oldotta meg, eljutott a jelentékeny komikusoknak ahhoz a tulajdonságához, hogy komoly,, sőt komor, történelmi jelentőségeket tud nevettetve érzékeltetni. Méltó volt hozzá Gábor Mara játéka. Solmayné magán viseli a lelkében már teljesen elzüllött nemesi világ minden gyűlöletes tulajdonságát. Az ábrázolási mód szatirikus, úgy nevetünk rajta, hogy ezzel a nevetéssel megsemmisítjük. Csiky kitűnő emberismerettel úgy ábrázolja Szidóniát, hogy azt még az összeomlás sem térítjl jobb belátásra. Csökönyösen ragaszkodik saját léhaságához és nem veszi észre, hogy menthetetlenül nevetségessé vált. A néző néha szeretné megverni, vagy megfojtani ezt az undorító jelenséget, nevet rajta, de minden nevetéssel teljes egészében elutasítja. Teljesen megfelelt a művészi kívánalmaknak Körösziös István, aki Morosán Demetert, a faragatlan, jólelkű, de tudatos és valóságismerő vállalkozót játssza. Ö volt az akkori jövendő embere: a nemes úr helyére lépő okos és kíméletlen tőkéspolgár. Morosán nyugodtan lehet jószívű, hiszen zsebében van, az egész Solmay család, és aki a Solmay családból épen ússza meg az összeomlást, annak egyetlen útja van, hogy Marosán Demeter alkalmazottja legyen. Kö- rösztös István ezt a kettősséget, a biztosan győző polgárt és a jószívű, falusi modorú kedves atyafit igen jól érzékelteti, bár az az érzésünk, hogy nem mert eléggé elég melegszívű ienni, pedig Morosán úr akár szentimentális is lehet, hiszel minden gesztusából amúgy is kitűnik a tőkés kizsákmányoló. Rábay sajátos színfolt a dzsentri- világban. ö a puritán köztisztviselő és mert puritán, szükségképpen el is bukik erkölcstelen környezetében. Útja azután Morosán, illetve a polgárság felé vezet. Úgy hisszük; hogy a rendezés felfogása itt a budapesti előadásnál is szerencsésebb volt. Gellert Endre .kitűnő rendezése Budapesten éppen Rábay alakjában nem találta meg a hiteles hangot. A budapesti Rábay nem mindig hitte el saját magát és néha áipátoszba esett. Pedig a valódi Rábay akkor hiteles, ha hisz magában, és a közönség -3 hisz benne. Ezért éreztük helyesebb felfogásúnak a kaposvári előadásban, hogy Rábay nagy monológja a második felvonás végén nem stilizált, hanem őszintén átélt volt. Sallós Gábor jól és hitelesen- oldotta meg ezt a feladatot, noha meleg emberiessége mellett kevesebb színt tudott felmutatni, mint amennyi a szerepben benne van. Felesége Sze- rafin, azonban csak a második felvonás Végső jelenetétől kezdve volt elfogadható. Kerpely Judit a dráma első kétharmadában nem tudta elhitetni, hogy valóban szerelmes a férjébe. Ugyanolyan üres és léha volt, mint anyja. Ez esetben pedig nem értjük, miért és hogyan változhatott meg a harmadik felvonásban. Ugyanilyen jellemtörést fedezhetünk fel Kenessy Zoltánnál, aki nem egy századvégi kedves dendit, hanem egy mai ellenszenves jampecet alakított. Ebből az anakromsztikus jampecből pedig sehogyan sem következik a harmadik felvonásban megjavuló és dolgozni induló fiatalember. Annál meggyőzőbb volt Szép Zoltán naeyképű és hozományvadász országgyűlési képviselője, A darab fiatal szerelmespárját Jánossy Zita és Árkos Gyula játszották. Csiky szerelmespárjai általában eléggé halványan vannak megrajzolva. Árkos Gyula merevsége azonban nem tudott feloldódni annyira, mint azt Jánossy Zitánál észlelhettük. T/'OLT A RENDEZÉSNEK né“ hány túlzása. Seleckyné alakját Malonyai Edit bohózatibban játszotta, mint amilyen az egész műnek a hangja. Ilyen túlzás csak Chupor Aladárnál megengedhető, akit még ez a léha környezet is „majomnak“ mond. Félrefogott és vulgárikus volt Vásárhelyi András Hámorja. Csikynél az üzér, az uzsorás sohasem leplezi le magát, hanem a körülmények leplezik le őt. Hámor a felületes „úriember“, akinek jó modora elragadja Morosánt. Vásárhelyi ezzel szemben egy szalonruhába öltözött mellékutcai kufárt alakított. Tóth Béla mulatságos és meggyőző volt a kereskedősegéd nyúlfarknyi szerepében, és mulatságos volt Molnár Pál inas figurája is. A többiek: Mészáros Joli, Remete Hédi, Fábián Klári, Juhász Lajos, és Kovács Zsuzsa, 'ebbé kevésbé megoldották szerepüket. Kandói Kiss Jenő azonban merevebb és természetellenesebb volt az . cihihetö- nél. A díszletek szegényessége és apró stílustalansága (pl. a második felvonás oda nem illő csillárja) nem voltak különösen bántok, annál inkább a maszkok. A maszkírozás általában elhibázott volt. Az arcok vagy 20 évvel későbbi, vagy 50 évvel előbbi divatról tettek tanúságot. A nyolcvanas évek Magyarországán bajusztalan férfi csak a papok és a színészek közt volt. A bajusztalan Chuport, akit egyébként Pusztai Péter nagyon mulatságosan alakított, teljesen elképzelhetetlen ebben a körben. És az is lehetetlen, hogy ily sok férfi közt ne akadjon egyetlenegy korszakán sem. Adolf Inas maszkja és' jelmeze arisztokrata kastély lakájára és nem dzsentri- otthon inasára vallott. Ezeket a maszk és jelmezhibákat azonban egyik napról a másikra ki lehet javítani. /) 7SZEGEZVE a tapasztalta” kát, megállapíthatjuk, hogy ha a Buborékok kanosvári előadásának vannak is hibái és hiányosságai, egy ilyen rövidmuitú színháztól olyan jelentékeny teljesítménnyel állunk szemben, amelyet meg kell becsülnünk, és amely a gyors fejlődés biztató képét tárja elénk.
