Somogyi Néplap, 1956. február (13. évfolyam, 27-51. szám)
1956-02-05 / 31. szám
VEFLAr Vasárnap, 1956. február 5. A dolgosó nép ökle lesújt as ellenségre » ... Nem kell, hogy hosszú időt töltsék Gigében, a döntés ideje már elég közel van ... « írta ifj. Kozma Sándor gigái kulákfi, volt horthysta tiszt • levelében a menyasszonyának. S valóban, igaza volt. A döntés már meg is. született a Megyei Bíróságon, ahol a Magyár Népköztársaság nevében 12 esztendei börtönbüntetésre »ítélték Kozma. Sándort, aki mindéin aljas eszközt igénjtbevéve igyekezett megakadályozni a term'e- lőszöve kezeti mozgalom fejlődését, kulákeimboráiv-aj izgatott, szervez kedett államreindünk ellen. Erről tanúskodik az a háromszázoldalnyi anyag; jegyzőkönyv, a különböző írásos- bizonyítékok, tanúvallomások s a vádirat, amely a Megyei Bíróság ítéletével zárulva végül is pontot tett Kozma Sándor, Gyócsi Imre és Scmcigyi József kulákok aljas mesterkedéseire.' ‘Nem'lehet fe-lháberodás nélkül olvasni ezt az anyagot, tudomásul venni, hogy a három gazember esztendőkön: át minden tevékenységét arra összpontosította, hogy ártson népünknek, ‘megakadályozza a falu fejlődését. Abban bíztak ezek az emberek, hogy isrnét .eljön az »6 idejük«, az az idő, amikor ,a falu népe ott cselédeskedefct portáikon, amikor könnyen, munka nélkül .élték világukat. S az eszközök, amiket aknamunkájukban használtak, még felhő bordóbbak; szép szavakkal, ha így nem ment, fenyegetésekkel, s más hasonló eszközökkel igyekeztek befolyásolni a gigei becsületes dolgozó pa/rasztokat. Nem sikerült l-nekik, nem is sikerülhetett, hiszen ,a' falu. népe előtt ma már rég nincs hitele az uszító kulákok szavának. A főbűnös. Kozma Sándor, ez a megrögzött, minden hájjal megkent simanyelvű gonosztevő a felszabadulás után mindent elkövetett, hagy ártson a dolgozók államának. Persze, nem tetszett néki, hogy véget ért paradicsomi élete a kulákporfán. Ezért szökött át már 1946-bán a határon, de hogy tovább végezZ.3 uszító munkáját, onnan hamarosan visszatért. Tevékenysége eleinte arra irányult, hogy a közs%i vezetők bizalmába férkőzzön, -hogy őke1 is bevonja sötét üzelmeibe. Somogyi Jolán tanácsi dolgozónál érte1 el; a legnagyobb hatást. a fiatal lányt sikerült magához édesgetni, s így ő. lett a .»beépített ember«, aki rendszeresen beszámo't neki mindarról. ami a tanácson történt, vagy készít’©ben volt. -t:- , . • A kulákok nem fizettek'adót? A kézség vezetői nem találtak rá magyarázatot. legfeljebb a kulákok -szegénységére« hivatkoztak. Ök el- h'tlék'iezt. A begyűjtés nem haladt? Erre' sem találtak, azaz nem is kerestek választ sem a párttitkár, sem á tanácsvezletők. Az sem tűnt fel, hogy -amikor az elszámoltatok kimentek valamelyik hátralékos ku- lákhoz, rendszerint üres padlást, üres istállót és ólakot találtak. Kozma Sándor Somogyi Jolántól minden esetben értesült a készülő elszámoltatásról, s Gyócsi Imre és Somogyi József kulákcimboráival siettek a hátralékos kúrákkal tudatni a készülő elszámoltatást, segítettek abban is, hogy éjszaka az elszámoltatás napja előtt elrejtsék az állatokat, terményeket, s más, lefoglalható ingóságokat. A rejtegetést szívesen vállalták a kulik-ismerősök, gondolva, hogy majd hasonlóképpen, viszonozzák nékik ezt. Ilyen biztonságos hely volt nemcsak Kozma lakása, de a megalkuvó, az osztályéberséget elfeledő párttitkáré is. A pártszervezet szájtátisága S mi sem jellemzőbb a tanács es a pártszervezet szájtátiságóra, minx az, hogy Kozma és társai 1955. októberéig folytathatták tevékenységüket. Esztendőkön ót elnézték ,a tanácson, hogy a kulákok szabotálják az adófizetést, a begyűjtést, elhitték a mesét, hogy nincs pénze a ikulák- nak, n-em tudja teljesíteni a beadást kötelezettséget sem. A falu dolgozó parasztjai hiába rendezték becsülettel kötelezettségeiket, a község mégis a hátralékosok közt szerepelt, hiszen a kulákok nem rendezték tartozásaikat, elszámoltafni meg Kozmáék jóvoltából nem tudták 'őket. Persze, ezzel korántsem merül ki Kozma és társai felháborító bűn- lajstroma. Legfájóbb pontjuk a -termelőszövetkezeti mozgalom fejlődése volt, ezt igyekeztek mindenféle aljas eszközzel akadályozni. Valótlan híreket terjesztettek a tsz-ek gazdálkodásáról, s 'amikor már a rágalmak sem hakznáUak, nem hatottak a község dolgozó parasztjaira, fenyegették a belépni akarókat, minden eszközzel meg akarták akadályozni, hogy új belépőkkel,, új termeiőszövetkezettel erősödjön Gige. De ‘hiába volt minden. Bár a falu felemelkedésének ellenségei a? elmúlt év őszéig uszítottak, izgattak a tsz ellen, Gigé- be,n is, mint szerte a megyében, tovább erősödtek, fejlődtek a termelőszövetkezeteik. ' A két gigei termelő- szövetkezet ma már q falu népének több mint felét magába foglalja. ‘Az 1 .csztályellenságnek' Koz-rríáék- riak ez csak fokozta a dühét. Á már büntetett előéletű Gyócsi Imre és Somogyi József kulákcik hű cimboráknak, jó segítőtársnak -bizonyultak Kozma munkájában. Ahol tudták, a »Szabad Európa« és más nyu- ga‘ i adóállomások uszító híreit terjesztették. »-Rendszerváltozásról« beszéltek, ezzel biztatták kuláktársai- kat, ezzel fenyegették a falu dolgozóit. Annyira bíztak a rendszerváltozásban, hagy Kozma Somogyi Jolánnak még angol nyelvű »menlevelet- is -készített segítségéért. A falu becsületes lakóit nem sikerült behálózniuk, még a helyi szervek szájtátisága, közömbössége ellenére sem. A becstelen, lélekmérgező kulákek a fiatalokat sem akarták kifeledni számításaikból. Kifelé a »tiszta erkölcsről« prédikáltak, s otthon, Kozma fotó-laboratóriumában pornográf fényképek • tömegét sokszorosították, ezekkel »ajiándékozták« meg a fia- ta’okat. Az idősebbeket hasonló eszközökkel akarták megnyerni, de mind a fiataloknál, mind a falu dolgozó parasztjainál csődöt vallott kísérletezésük, megelégelték az uszítást, leleplezték a kulákok aljasságát. A -falu népe által gyűlölt Kozma és -társai megkapták jólmegérdomelt büntetésüket. Kozma Sándort 12 évi, Gyócsi -Imrét .5 évi, Somogyi Józsefet 3 évi börtönbüntetésre ítélte a Megyei Bíróság. Mi mást is érdemel, mint a legsúlyosabb büntetést az, aki a nép és a nép államának ellensége, aki ismét a .régi, gyűlölt cselédsorsot szeretné visszahozni, aki. a fejlődés útjára, lépett falu népének megváltozott, e-gyré szebbé váló élete helyett a kulákok uralmát akarta. A Kozma-ügy még nagyobb éberségre int! A Kozma-ügy tanulságairól azonban feltétlen beszélni kell. Vajon miért végezhették, aljas munkájukat éveken át háborítatlanul? Azért, mert Gigében pontosan azok, akiknek keményen fel kellett volna lépniük minden ellenséges mesterkedés, minden törvénysértés, uszítás és rágalom elten — szájtátiságukkal, kő» ; zcmbösségükkel ad osztályeltenség ■malmára hajtották a vizet. A község volt párttitkára és Tóvári tanácstitkár maguk is nem egyszer hallották uszító kijelentéseket, rágalmakat,, a hárem kuláktól. Közömbösen hallgattak erről, s a fűin kopmunisjái sém figyeltek, fel mindezekre, n?m néztek • időben alaposán körmére a három kulóknak. A Kozma-ügy még nagyobb éberségre int és még jobban aláhúzza annak igazságát, bogy , ahol a kommunisták nem elég éberek, a község; szervek szájtátiak, ott az ellenség könhyen dolgozik. A Kozma-félék vegyék tüdc-más-ul, hogy ha aljas mesterkedésekkel, 'rágalmakkal, szervezkedéssel megpróbálnak népünk és a falu fölemelkedése -elé akadályokat ,gördíteni, kíméletlenül - lesújt rájuk dolgozó népünk ökle. AMIT MINDEN GAZDÁNAK ÉRDEMES TUDNI... Tehenek „teli korzója“, ingyenes állatgyógyítás, teli gondok az istálló körül... Uj, szokatlan fogalmat használt a ’•'agyéin ős'isű szarvasmarhatenyésztési tanácskozáson Sima Imre megyei vez, tő állatorvosunk Beszámolt az állatorvosok métely-kór elleni küzdelméről is. »Diztolozzxik« őket — mondotta — s -akkor meg is gyógyulnak. Igen, a »Dísztől« nevű orvosság is bizonyítja, hogy -büszkék lehetünk európaszerte híres magyar állatorvosi tudományunkra, hiszen olyan kiváló tudósok szentelték erre az életüket, mint -néhai Marek József, ő fedezte fel -ezt a csodás orvosságot is. Vele együtt Manninger Rezső, Mócsi János, Kotlán Sándor Kos- sut-h-díjas akadémikusain k már egész sor kiváló állatorvosi" kart neveltek fel. ill <n nes "i atcjyftovttás Sok öröme telik a falvak népének a Kapo-svölgyében és másutt abban, hogy a mezőgazdaság legközvetlenebb segítőtársai, az állatorvosok ma már sokat seg'teinek az. ólak, istállók, hodályok dolgaiban; Az állat, orvosok különösen azóta fordulnak meg sokszor, a falusi portákon, amióta az állatgyógyítás ingyenes. Ma -már a falusiak nemcsak miskárol- tatáskor fordulnak hozzájuk hanem szívesen látott vendég az állatorvos az állattartó tsz-ek ben és jószág-tartásban kiváló egyéni dolgozó palasz- toknáj. olyankor, amikor állatvásárlásra készülnek Náluk »jobb szem« kell áhhoz, hogy a vásáron be né csapódjanak: ilyenkor is kapnak jó tanácsot. Állategészségügyi hálózatunk szintén fejlődött. A járási -tanácsokon »felcser« is van. Ezek gyakran megfordulnak a falusi ember házatájan-. Oltásokat végeznek é-s sokszor rná-^ guk is tudják a betegség inját. Nem kell minden kis ügyben az állator-, vosért szaladgálnia a jószágáért aggódó .tenyésztőnek. 21000 teli n — 21 009 Ourju A megyei tanácskozáson, a' nevesebb állattenyésztőkkel megbeszélést folytatott a Mesterséges Megtermékenyítő ÁHcmás igazgatója, Takács János elvtárs, hogy mentül több borjút, csikót tenyésszenek megyénkben. Régen rengeteg »zug- hika« és »zug-mén« rontotta a jószágtartást. Most mái1 szerencsés belyzetbep van megyénk, a kormányzat igen sokat áldozott a Mesterséges Megtermékenyítő Állomásra. Az idén terv szerint 21 000 tehenet termékenyítenek meg mesterségesen. .így kapunk igén egészséges, magas . tejhozamú és Szapora anya-, tői származó faj-bikák után 21 000. borjút.V! ü „pa szus“ úi szereke Erősödő állattenyésztésiünket őrzi, védi sok új rendelet és a tanácsok figyelmes munkája, segítőkészsége. A marhalevél — régi paraszti szó- használat szerint —, a »passzus;« most már nemcsak a tulajdonjogét igazolja, hanem pontosan leírja az, állat betegségét. Aki passzus nélkül akarja állatát piacra vinni, minden esetben mást akar megkárosítani. Márpedig így, könnyen terjednének az' áliáitbeitégSfegek. A törvény az eladót és a vevőt egyformán sújtja. A húsvizsgálat elsősorba^-az ember egészségét védi, de a fertőző udvarok mostani kötelező felderítése révén sokat használnak a köznek állatorvosaink, mert ilyenkor kényszervágást rendelnek el. Maguk a jószágtamtök szintén sok betegséget előzhetnek meg. Az állatot védxnj -kell a megfázástól, meg- ázás-tól egyaránt. Tiszta, napfényes, ablakos istálló kell, rendes, etetés, itatás, s akkor nem lesz baj."-Ápol-, juk gondosan állatainkat — .annál ritkábban szorulunk orvosra. A Mivei űicáut eüien h patc«i gaznak? Most, hpgy a tél -gyakran istállór ba szorítja -állatainkat, ne feledkezzünk meg egyről! Teheneinket, borjainkat, lovainkat, csikainkat rendszeresen járt® S3uk - a szabadban. Mimit, a patcai gazdák teszik. Alig van olyan-.téli nap, hegy a jószágok jártatásá-val el ne árulnák egymás- , nak: kinek mennyire fejlett a jószága; A- tehernek és borjak napi .-»korzója« 1 -gazdáik verseny-kedvét fokoz-' za. Pa-tcán és megyénk többi falvaiban is érdemes ezt a szép szokást bevezetni... SZERELMES ÖREGEK írta: BERKY ÉVA Éjszaka van. A nyáron olyan nagyforgalmú balatoni állomás most ki- • <’ '. ős északi szél fúj, s az állomás ívlámpái csikorogva hinibá- ládznak a szélben, hol az állomásra, ’ cg a sínekre forgatják fénylő fejüket. Havaseső esik egyforma csendességgel, kitartóan; s a csillogó pocsolyák, mint elnyúlt békák terpeszkednek a sötét földön. Sűrűn csikorog a váróterem párás üvegajtaja. A frissen belépők elfintorítják orrukat, mert az ázott ruhák nehéz szagga, töltik meg a lévégöt. Ám a duruzsoló kályha kellemes meleget áraszt, s a régi várakozók zöme otthonos kényelembe helyezkedve> Végigfekve hortyog a padokon. Többen csak mellükre lógatott fejjel bóbiskolnak, az álmatlanok pedig üresen bámulnak a levegőbe, s siettetnék a lassan múló időt, a vánszorgó órákat az indulásig. Az egyik pádon ócska kendőbe, burkolt anyóka 'szendereg, de olyart könnyedén, mint a mezei nyúl. Minden moccanásra, minden neszre felkapja fejét. Ilyenkor gépiesen végigsimít a mellette tornyosuló, kazalnyi batyun, aztán megnyugodva újra bóbiskolni kezd. F-rl'k az ajtó. "Nehéz cipőbe bújtatott láb dübörög végig a kőkockákon. Valaki megkönnyebbült nyögéssel a nagy batyu mellé dobja hátizsákját, s az anyóka mellé telepszik. Az felkapia kendőbe bugyolált felét és megrovóan pislog a nagydarab szőke-deres emberre, aki éppen mellette talált helyet akkor, amikor pedig üres nadok is vannak. — Fafaj, ■— sóhait az anyóka szemrehányóan és sokat jelentő pillantást vet az üres padok felé. Az e-s.r„~ e-rmjhan nem. akarja észrevenni ezt a gyengéd figyelmeztetést. Kinyújt a hosszú lábát, kigombolja ázott, de új bekecsét, aztán hasára kulcsolja kezét és ártatlan képpel bámészkodik körül. Az asszony felháborodottan pislog a hívatlanra. Magához húzza a batyui, s mint egy védelmi bástya mögül onnan vet lesújtó pillantásokat az ember felé. Olyan éles, olyan ellenséges pillantásokkal ostromolja szomszédját, hogy az most már kénytelen észrevenni: — Igaz, hogy vannak még üres padok, de miért ne ülhetnék ide, ha nekem úgy tetszik? — bátorítja magát az ember. —Ide közel a kijárat, egykettőre az ajtónál lehet az ember, ha bejön a vonat... De mivel békés. természetű, csendes ember, aki nem szeret másoknak kellemetlenséget okozni, békí- teni próbál: — Ha jaj — sóhajt barátkozó arccal és gyengéd, engesztelő pillantást küld a morcos asszony felé. — Még három óra az indulásig... — teszi hozzá magyarázóan, mintha arra fi- gyelmezt'tné az asszonyt, hogy sok lesz ennyi ideig a haragból. — Nekem kevesebb, — mordul vissza barátságtalanul az asszony, s ebből kiderül, hogy ő le, Kanizsa felé, míg az ember fel, Pest felé utazik. — Kanizsára? — próbál társalogni az ember, — Közelebb, — veti oda, — de nem árulja el, hogy hova. Az ember vállat von, mint aki beléw-tii!', hogy nem tud barátságot kötni. Lehunyta szemét és alváshoz készül. Az asszony arcán kárörvendő mosoly fut át: megvárja m.íg az ember lassan szunyókálni kezd, aztán hr'Z?a hajol: —-• Pestre? A férfi felkapta . fejét az .éles, álomzavavó hangra. összerezzen. pislog. Pillanatokig tart míg ébredő értelme felfogta a kérdést: — Nem... — ingatja fejét álmos közömbösséggel, aztán ismét lehunyja szemét. Ennyi elég, hogy az asszony kíváncsiságát felébressze: — Vajon hova megy? — morfondírozik magában. — Nem tud ez rendesen válaszolni? — gondolja hirtelen dühbe gurulva: — Hát akkor hova? — kérdi erőszakos kíváncsisággal. A férfi elmosolyodik, s eddig fáradt arcát hihetetlenül megfiatalítja a mosoly: — Szabadiba... — válaszol békü- lékenyen. Szabadiba megyek a só- gornő.mhöz... Három évé, hogy meghalt a fel',s"g'?m. Azóta ő neveli a lányomat. Tőle jár gimnáziumba ... most negyedikes... — teszi hozzá kidüll”sztett mellel. — Én a bányánál dolgozom ... — mutat karjával valahová messzi, a pécsi dombok felé — lakatos vagyok... A'z asszony tovább kíváncsiskodik: — M-hc halt meg a félesége? — Rák, — válaszol komoran az ember. — Hatat... — sóhajt vigasztalóén' az asszony — egyszer mindenkire sor kerül... — Az... — bólint az ember. Újra csend ül közéjük, az ember magába, mélved, az asszonynak azonban meghint a l'cd"e: ■— Én is özvegy vagyok, hét esztendeje .. . Hat egereket hagyott, nekem... A legidősebb húsz, a legkisebb tizenegy volt... Mégis bírtam velük.... ember left belőlük... A bánaton kívül annyi dicsekvés van a hano^éHan. hogy nem hagyhatja szó nékül az ember: — Hát én is mindent megteszek... — bólint elégedetten. —- Az enyém gimnáziumba jár, aztán egyetemre megy ... tanár akar lenni... Hát ha azt, akarna, lernen, az... — dicsekszik felszabadultan. Az asszon ti azonban lehűti: — Könnyű azzal az eggyel... De nekem a hattal... Valamennyi önálló kereső, valamennyinek ipart adtam a kezébe ... Ennyit> neveltem, aztán mégis itt vagyok ... Most már ők adnának, de nem fogadom el... egyikre se szorulok ... Baromfitenyésztő vagyok a Petőfiben ... A zárszámadás után felmentem Pestre a lányomhoz, ott vásároltam ezt, a holmit...— mutat batyujára —aztán hazafelé itt leszálltam, meglátogattam a húgom, most megyek haza, reggel kezdtődik a munka ... Élek magamnak, dolgozom ... A férfiben régi, meleg, családi érzéseket ébreszt a szapora beszéd, a duruzsoló asszonyi hang Kíváncsian az asszonyhoz fordul, de csak a fekete , kendőbe burkolt fej körvonalak lát Ja: — így is kell... — bólogat helyeslőén — pedig ritka az ilyen asz- szony ebben a korban... Hány esztevdőp réné'v ? — Fiatalabb, mint maga — csattan sértődötten. A férfi döbbenten kapja fel felét, s zaraKon néz körül: ->-a :o-n. mit szólnak a töhbiek, mit gondolnak róla, hony ez az asszony ez az ismeretlen öregasszony veszeksz!k vele? Az áss- rty dühösen elfordul, az ember előbb tehetetlenül topog, az*án le- dobh bekecsét és vor'-ns sértődéssel a várótermi italpKlt felé indul: — Vigyázzon a csomagomra — veti odg elm evőben. Az asszony nem is válaszol, csak re-artan körösen pislog, maga sem értve előbbi felháborodását, miközben sreme sarkából. ó"áfostekintettől kíséri a, férfit a terem végére. Az em.her magas, erős alak-én -ól sza- ho-tt drága barna imha feszül, s nini: amit az előbb ő még nehéz dübörgő bakancsnak nézett. kid.e~vl, hogy i'cdonaty'i. d.nvlC-tolpÚ nehéz sport- cir>ő éz asszony keserven húzza el a száját: — Jo'—nit -— allem ti a mag dühösen, aztán mérge önmaga ellen fordul: — Kellett nekem. így kiöltöznöm:,. — szid a önmagát. — Otthon az ól-’ ban használom ezt a, kendőt..! Takarékoskodni kell... vasútra jó az' akármilyen, hiszen úgyis pecsétes,: piszkos lesz... — gúnyolódik magán — minek is jó holmi az ilyennek, csak azért, hogy a szekrényben tartogassa? ... Most itt van ni. ilyen akqrki semmibe veszi az embert Amikor gondolataiban ideér, maga sem tudja miért, villámgyopsan- felpattan, lázban, gondolat nélkül,; kapkodva megoldja a batyut, lekerekíti az ócska kendőt a fejéről és egy vadona1 új,kávébarna gyapjúkén-- dót köt a helyére. De nem ám. szorosan a homlokba húzva, mint az. előbb, hanem csak úgy hevenyén, ■hogy kilássák hibátlan, szép dús, sóiéi haia. Aztán a csomagot vissza sem kötve, vérvörös arccal, iszonyú zavarral, gyorsan a helyére ül. ‘iKi tudja? A hevenyén felcsapott színes kendő, vagy a kipirult, rózsás arc, vagy az izgalomtól csillogó kék szem teszi-e, de társa őszintén meghökken, amikor visszatér: — Hű, de formá-s kis teremtés — csodálkozik magában, — Hiszen maga fiatalasszony! állapítja meg döbbent bámulattal, s olyan zavarral nézi mintha csodalatos varázsló,' 'örté'it volna a szeme láttára. — Nem is értem, hogyan nézhettem igy el... —- motyogja a férfi lángpiros arccal, sehogyan sem. értve a dolgot. Nem gondol arra — hogyan is juthatna ilyesmi férfi ember eszébe hogy ha egy asszony ■tetszeni akar, ott már a férfi nyugalmát megette a fene. — Nana tiltakozik jóleső elé- , gedeitséggel az asszony nem rvgyok éri fiatal... ötvenegy leszek...-—- Én ötvennégy vagyok — siet a vallomással társa. — Méais milyen fiatal lánya van — mormol-a zavartan, kendője csücskét forgatva az asszony. — Későn nősültem —- magyarázza az ember — aztán mégis egyedül
