Somogyi Néplap, 1956. február (13. évfolyam, 27-51. szám)

1956-02-01 / 27. szám

Szerda, 1956. február 1. SOMOGYI NÉPLAP S Jogos kérdés Megfigyelő“ cikke a Pravdában »» Moszkva (TASZSZ). A Pravda »Megfigyelő« cikkét közJá. A cikk a pakisztáni közvélemény azon köve- teSéseiről ír, hogy vizsgálják felül az ország kiüilípoliitiiikai irányvonalát. A Szovjetunió, India, Burma és Afganisztán (barátságának és haté­kony együttműködésének továbbá el­mélyülése — úja »Megfigyelő« — elgcndotkozásra készteti azon ázsiai országok vezetőit, amelyeknek-ebből vagy abból az okból kifolyólag nem kikerüli, megőrizniük kültpoüitálkájuk •függetlenségét és amelyek a gyarma­tosítók katonai tömbjeinek hálójába kerültek. Önkénytelenül ezt a kér­dést teszik fel maguknak: nem szakadhatnának-e ki ebből a hálóból? Nem követhetnék-e azon ázsiai államok példáját, ■amelyek elég erőt és bátorságot találtak magukban ahhoz, hogy saját házukban gazdák marad­janak és maguk határozzák meg politikájukat? Siajtojétenbéseteből ítélve a többi között Pakisztánban is egyre gyak­rabban hangoztatnak a fentiekhez haisoróó megfontolásokat. A pakisz­táni 'közvélemény azt követeli, hogy határozottan vizsgálják felül az or­szág külípcu itikai irányvonalát és jo­gosan mutat rá arra a tényre, hogy Pakisztánnak a bagdadi paktumban és a SEATO-ban való részvétele el­szigetelte az országot a nemzetközi színtéren. Az Evening Star című pakisztáni 'a.p megjegyzéseket fűz az agresszív SEATO-tömcrülés tanácsának már­cius 6-án Karacsiban kezdődő ülésé­hez és szerkesztőségi cikkében az Äbbiaika-t írja: »Az adott szervezet 'vagyis a SEATO. A szerik.) semmi­féle hatást nem tudott tenni a pa­kisztániakra, akik jelenleg a követ­kező jogos kérdést vethetik fel: mi -is az ilyen szövetségeik haszna? ... A lap azt követeli, hogy a pa­kisztáni korm ny vizsgálja felül az olyan szervezetekhez való vi­szonyát. amilyen a SEATO, a bagdadi paktum és más katonai szerződéseik. A pakisztáni közvélemény jogos kérdése a pakisztáni kormánykörök válaszára vár — írja befejezésül a »Megfigyelő«. A londoni rádió jelentése a hétfői angol—amerikai tárgyalásokról Washington <MTI). Eisenhower el­nök hétfőin villásreggelit adott Eden angol miniszterelnök és Selwyn liovd külügyminiszter tiszteletére. Egy hivatalos szóvivő ikijelentette. •hogy már a villásreggeli közben megkezdők az általános jellegű vi­tát »a Szovjetunió diplomáciai tevé­kenységéről«, a többi között a E"'sen- .aowerhez intézett Bulganyin-levélről. A londoni rádió ebben a vonatko­zásban az angolok és amerikaiak nézetazonosságát hangoztatja. A négy államférfi foglalkozott az ■európai helyzettel -és tárgyalt az Euratom nevű, szervezés alatt álló •európai szervezetről. Ugyancsak a londoni rádió ad hírt arról, hogy -hétfőn délután megkez­dődtek az érdemleges tárgyalások. Ezeken részt vettek az amerikai és angol tárgyaló felek tanácsadói is. A hivatalos szóvivő szerint a meg­beszélésen a közép-keleti helyzetről volt szó, a többi között az arab—iz­raeli viszályról és Szaud-Ará'bia leg­utóbbi lépéseiről. A szóvivő megje­gyezte, hogy az angol és amerikai álláspont között »csekély eltérés« van. Kedden és szerdán folytatják a közép-keleti kérdések megbeszélését. Dulles hétfőn este vacsorán látta vendégül az angol államférfiakat. * * * A londoni rádió egy másik jelen­tése kiemeli, hogy a washingtoni tárgyalások rendkívül széles terület­re terjedne!?: ki: a német kérdéstől egészen Kínáig, szerepel a napiren­den az .izraeli—arab viszály, a dél­kelet-ázsiai országoknak nyújtandó gazdasági segély, a leszerelés kérdé­se, valamint az együttműködés az atomerő-kutatás terén. »Látványos eredményekre nem szabad számítani — hangoztatja a londoni rádió — a záróközlemény minden bizonnyal csak a -nyugati po­litika általános irányvonalait fogja leszögezni«. A rádiójelentés végül mint a tár­gyalásokon valószínűleg felmerülő nehézséget emeli ki az Egyesült Ál­lamok és Nagy-Britannia Kínával kapcsolatos nézeteltéréseit. Eisenhower és Eden tárgyalása — „új összeesküvés az arabok ellen“ Beirut (TASZSZ). A Telegraf kö­zölte Naszib Metninek, a lap tulaj­donosának és főszerkesztőjének »Uj összeesküvés az arabok ellen« című cikkét. A szerző szerint »Eden és Eisenhower találkozása, amelyen a közép-keleti politikát akarjál? kidol­gozni, hogy e térségben fenntartsák az angol és az amerikai befolyást, beavatkozás a független arab álla­mok ibelügyeibe és- sorsába. Nem két­séges, hogy egyetlen arab sem he­lyesli, hogy Eden és Eisenhower ren­delkezzék az arab államok sorsával és részvételük nélkül döntsön ró­luk«. Befejezte a gépjavítást a Somogytarnócai Állami Gazdaság A gépcsoport dolgozói jelentik: gépjavítási tervüket január 28-án •déliben 12 órakor, 28 nappal a határ­idő előtt, befejezték. A dolgozók háromszoros hurrá kö­zepette eresztették útjára az utolsó kijavított traktort, amely dübörögve hagyta el a műhelyt. A gépjavítás sikeres, befejezésében nagy része volt Fülöp István gép- cscportvezető és Gombos József igazgató elvtársaknak. Dicséretet ér­demel a műhely valamennyi dolgo­zója, mert egytől-egyig szorgalmasan és lelki ismeretesein részt vettek a munkában. Vasárnap avatták fel megyénk idei első szövetkezeti községét, Kisbajomat Kisbajom község életében olyan jelentős esemény -volt az elmúlt va­sárnap amilyen még soha... A párt útmutatását követő kisbajomiaktel­kesen ünnepelték községük szövet­kezeti .községgé avatását. Az ünnep­ségen- a falu apraja-nagyja részt vett. Meghallgatták Kővágó Gyula elv- tánsnak, a Nagyatádi Járási Párt- végrehajtóbizc-ttság első titkárának köszöntő szavait, amelyekkel méi-tat- la, hogy helyesen cselekedtek a kis- bajcmiiak, amikor összefogtak s az új paraszti élet útjára léptek. A köz­ség dolgozói a Zöldmező, az Uj So­mogy és összefogás TSZ-ek tagjai, valamint a még kivüliáJló dolgozók közös vacsorán vettek részt, s utána jókedvűen táncolva, énekelve szóra­koztak hajnalig. Érdemes dohányt termelni A sérsekszöllősi Uj Gazda TSZ 1955-tben egy hold dohánytermelésre kötött szerződést. A tervezett -négy mázsa helyett a szakszerű és gondos művelés, valamint Zsigó Lajos, a Nagyatádi Dohánybeváltó Vállalat •dolgozójának szakmai segítsége nyo­mán -16 mázsa dohányt takarítottak be- így a többterrnölési prémummaí együtt egy hold föld utáni jövedel­mük 53 000 forint volt. Ennek -alapján -azt tervezik, hogy idén már öt holdon termelnek do­hányt, ugyanakkor saját erejükből egy korszerű dohányszárftópajtát is építenék. Borjúnevelési tapasztalatcsere Keszthelyen A Keszthelyi Mezőgazdasági Kí­sérleti Intézet január 26-ával kezdő­dően tapasztalatcsere tanfolyamokat szervez. A tanfólyamokon — ame­lyek négy napig tartanak — me­gyénkből 42 termelőszövetkezeti szarvasmarh-atenyésztő vesz részt. A kísérleti intézetben az itasásos borjúneve'.ést. tanulmányozzák. A PRAVDA SZERKESZTŐSÉGÉNEK ÜDVÖZLŐ TÁVIRATA A MUOSZ-HOZ AZ ÚJSÁGÍRÓK SZÉP HIVATÁSA: A népről a népnek írni A Magyar Sajtó Napja alkalmából (( a Pravda szerkesztősége az alábbi táviratot küldte a Magyar Újságírók i Országos Szövetségéhez: »A magyar sajtó ünnepe alkalmá­ból a Pravda szerkesztősége meleg szeretettel köszönti a népi Magyar- ország sajtóját, amely a Magyar Dol­gozók Pártjának vezetésével a szo­cializmus építéséért, a béke biztosí­tásáért és a nemzetközi feszültség enyhítéséért folytatott harc élvona­lában ha'ad. A népi Magyarország sajtója, élén a harcos Szabad Néppel, a Párt lel­kesítő szavát közvetíti a dolgozók­hoz, nagy szervező szerepet tölt be, segít szélesíteni és erősíteni a párt kapcsolatait a tömegekkel. A magyar sajtónak nagy érdeme van a magyar és a szovjet nép megbonthatatlan barátságának erősítésében, a baráti «.-.•szagaink közötti gyümölcsöző együttműködés fejlesztésében, Kedves barátaink! Kívánjuk önöknek, hogy új sikereket érjenek el azoknak a feladatoknak a végre­hajtásában, amelyeket a Magyar Dolgozók Pártja megje’ölt a szocia­lizmus építésének útján. Kívánjuk hogy újabb sikereket arassanak a marxizmus—leninizmus életigenlő eszméinek hirdetésében, a magyar— szovjet barátság további erősítésé ben. a béke fenntartásáért és a nem­zetközi biztonság megőrzéséért vívott harcukban. A Pravda szerkesztősége .......# é gé«, j Mexikó nem kér az amerikai „segélyből“ New York (TASZSZ). A New York Times mexikói tudósítója jelenti, hogy, a mexikói kormány visszauta­sította a saitiilloi mezőgazdasági fő- -skeriának felkínált amerikai műszaki »segélyt« a tudósító azt írja, hogy Padiba Nervo mexikói külügyminisz- ‘er azért hozta-ezt a határozatot, mert az említett főiskola hallgatói sztrájkkal tiltakoztak az ott műl?ödő hat amerikai szakember tevékenysé­ge ellem. A jelentés rámutat, hogy Mexikó az amerikai közoktatásügyi »segély«, más terveit is visszáutasította. A tu-, dósító szerint »sok -befolyásos mexi­kói, köztük néhány magasrangu ker- minyhivatalnok kijelentette, hogy az amerikai szakemberek jelenléte sérti Mexikó méltóságát«. í Újságírók kitüntetése a Magyar Sajtó Napján A Magyar Népköztársaság Elnöki jj Tanácsa a Magyar Sajtó Napja al<-J ka.mából több újságírót, szerkesztőt® tüntetett ki jó munkájáért. A Somogyi Néplap olvasószer-] kesz'ője, Rostás Károly elvtárs! a megyei lap szerkesztése terén ki-] fejte t többéves eredményes mun­kájáért a »Munka Érdemérem« kor- ( méinykitüntetést kapta. Rostás Ká­roly elvtárs már mint nyomdász ai lap technikád' személyzetéhez tartó-< zott, éveken ét mint tördelő, később 4 minit olvasószerkesztő segített mun­kájával a Somogyi Néplap jobbá, formailag és tartalmilag is színvona-^ lasa.bbá tételében. Téli könyvvásár megyénk földművesszövetkezeteinek rendezésében Megyéinkben február első két hété-' •ben rendezik meg a földművesszövet- kezetek a téli könyvvásárt. Föildmű- vesszövetkezeti dolgozóink már elő­zetes megbeszéléseken tárgyalják ■meg a vásár rendezésének legapróbb részleteit is, Mar eddig is hatalmas .könyvcscmagok érkeztek a helyi és a vidéki földművesv-zövetkezetelnkbe, hogy fel tudjanak készülni e maigy vásárra. A könyvvásár látogatóinak lesz mibőil válogatni. »A könyv a tudás fája« — állapítja meg a köz- memdiás. Ez az .utóbbi időben mind­jobban bebizonyosodik mind Kapos­váron, mind pedig vidékein, közsé­gekben és falvakban. A szépirodalmi könyvek, a mezőgazdasági, állatte­nyésztési és egyéb szakkömyvek szá­zai találnak gazdára. A téli könyv- vá,sárnak is az a célja, hogy még több könyv jusson el a dolgozókhoz. TTadd szóljunk ezen a napon, II a Magyar Sajtó Napján az írott, nyomtatott szavak erejével a sajtóban a sajtóról, az újságról és az újságírásról. Ha nem is sokat, de azért magunkról is beszéljünk egyszer. Olvasó nép vagyunk, de talán nem kicsinyeljük le a könyvet az­zal, ha hozzátesszük, hogy ez az olvasó nép a könyvek mellett soha ilyen tömegben, soha ilyen kíván­csi, mindenről tudni vágyó érdek­lődéssel nem olvasta a magyar sajtó termékeit, mint ma. Hát nem szép hivatás újságírónak lenni? S vele szemben ott áll a másik, a régi kérdés: érdemes-e? Van va­lami .kevés igazsága a régi véle­ménynek, hogy az újság élete egy nap, huszonnégy óra. Huszonnégy óra az élete a lázas izgalommal, fáradsággal megkeresett témánálc, c művészi vágyódással megírt ri­portnak, hiszen az újság neve, cél­ja egyúttal végzete is. A követke­ző nap, a következő szám már el is feledteti a legtöbb írást, már meg is öli a »tiszavirágéletű«-nek ,nevezett újságírói alkotásokat. De hát minden izgalommal megírt mondat, minden írás, ami a napi­lapban megjelenik, csak huszon­négy óráig tartana? Az újságíró az aktualitás izgató kábítószerétől va­júdva máról a holnapnak, holnap a holnaputánnak alkotva csak a falánk, kielégíthetetlen mának ir, ezért áldoz fel holnapot, holnap- utánt, maradandóságot? Nem egé­szen így van, de talán éppen ez a frisseség, ez az aktualitás a nagy, ez a szép benne ... Hányszor hallottuk, de ma már szerencsére egyre kevesebbszír ta­pasztaljuk a lekicsinylő legyintést: újságírómunka, felületes, vázlatos. De kicsit a dolgok mélyére nézve, az újságírómunkát megértve és méltányolva elfogynak a lekicsiny­lő, fölényes vélemények. Hiszen ha az újságírói munkát, az újságírás műfajait nem is tekintjük — jog­gal dicsekedhetünk: a magyar új­ságírás igen sokat adott az iroda­lomnak. Adyt, Mvkszáthot, Mó­ricz Zsigmondot, s vajh, meddig sorolhatnánk még a neveket. Azok­nak ■ a neveit, akik az »aeélhegyíí ördög« hívására a sajtó munkásai, a sajtó munkásaiból pedig a ma­gyar irodalom nagyjai lettek. O amit még az újságírás az ^ irodalomnak adott, az sem lebecsülendő: új formákat, bátrabb lendületet, több levegőt, harcossá- got. S ha azt nézzük, mondhatjuk joggal és bátran, a. riport is iroda­lom, legalább is egyre jobban azzá válik, a liuszonnégyórás műfaj egyre jobban állja az időt, s sza­porodnak a riporteri munka örök­becsű alkotásai is, különösen ha igazolásul Ady, Móricz művészi riportjait említjük. Zola előbb elment újságírónak, s a bánya mélyéről írta meg nagy riportját, amelyből a Germinal született. S mi más a világiroda­lom legtöbb nagy regénye, hanem művészi riport. A jó regényíró sem írhatja meg regényét, ha nem éli át hősei sorsát, ha nem érez velük, ha nem látta a tájat, a kör­nyezetet, amelybe helyezi őket. S mi más a riporteri munka, ha le­szűkítve is — mint beleélni ma­gunkat hőseink sorsába, látni kör­nyezetüket, életüket, elítéli s el­ítéltetni, vagy megvédeni és meg­védetni, szeretni és megszerettetni őket. Persze, a regényíró tollát nem fogják meg a hasábszámok, amit ő oldalakon, fejezeteken él át, hónapok és néha éveken át alkot­va — azt a riporter pár gépelt ol­dalban, egy nap, vagy egy-két óra alatt tömöríti, ennyi idő alatt rög­zít eseményeket, környezetet s ad róluk tanító véleményt. A mai magyar újság felfegyver­kezve a kimeríthetetlen lelemé­nyességgel, forradalmi harcosság­gal, pártos igazságossággal, szocia­lista humanizmussal, méltán ér­demli meg, hogy több legyen, mint »tiszavirág életű-«, huszonnégy őr ás irodalom. Szép, nagyon szép hiva­tás újságírónak, a pártos sajtó munkásának lenni. Mennyi minden kitárult, kinyílt előttünk. S jó, hogy ez így van. Végre, magyar újságíró, az áll előtted, hogy nemcsak tájékoztató­ja lehetsz egy népnek, egy olvasó népnek, hanem tanítója, mozgató­ja is, tolmácsa, hű közvetítője a pirt szavának, s így lehetsz száz­ezrek mindennapi, jóízű kenyerévé. TTi kinyílik régi ismerősként előttünk a gyárkapu — van­nak közöttünk, akik onnét jöttek — úgy lépünk be, mint ismerősök •közé, s ott vagyunk mint a mun­kás hétköznapok hű krónikásai, amikor sziszegve belemar az esz- tergakés az anyagba, amikor szik­rázva, fehéren izzik az acél, ami­kor egy téglasorral magasabb a jövendő gyára, iskolája, meleg csa­ládi otthona. Be szép is számot- adni a hazának hites írásokban \'i- vekedésünkről. De tovább az úton. Valahogy együtt örülünk a szán­tó-vetővel a dúsabb kalásznak, a gazdag termésnek, s kicsit az ő büszkesége diktálja szavainkat, amikor írásainkban őróla szólunk. Látjuk a kezet, mely megfogja a tollat és szálkás betűkkel odaírja nevét a termelőszövetlcszeti belé­pési nyilatkozat alá. Lám, talán nekünk, a mi írásainknak is része van abban, hogy ez a munkás pa­rasztkéz. ezer és tízezer ilyen so­kat küzdő kéz ezért fogja meg a tollat, s arra az útra lép, amely­nek járhatóságát, gazdagságát mi is megcsillantottuk írásainkkal nap mint nap előtte. Be jó, hogy mindenütt oU lehe­tünk, s hogy sók olyan helyen le­hetünk nap mint nap jelen, ahol egy újabb győzelmei ünnepelnek, s amelynek hírét mi bocsátjuk szárnyra. Ma egyről, holnap már egy újabbról és holnapután arra biztatni embereket, hogy gyerünk, még tovább, hogy még újabb si­kereket ... Ez az újságírás, és ez az újságírás nagy-nagy szépsége napjainkban. Móra Ferenc írta több mint öt­ven esztendővel előbb egyik ver­sében szüleinek az újságírói mun­káról, az újságíróról: »Nem is lennénk olyan Forgó-szálló vendég — De mikor a dolog Rí utánam mindég! Mert az újságíró Csodálatos szerzet: Mikor semmi dolga. Akkor se heverhet, Ünnepnap, vasárnap Soha sincsen rája, Mindig lót-fut, mint az Örlősök kutyája. S mit ér az élete, Ha csupa séta is, Ha akkor is sétál, Mikor nem akar is?« i B kzony, ennek a munkának is megvan a neheze, de mégis szép, nagyon szép. Nem az újság­írás dicséretét akarjuk elzengeni, hiszen ha valamikor, akkor ma megkaptuk, a sajtó is megkapta végre a megbecsülést, megkapta, hogy végre igaz hivatását teljesít­heti: a népnek és a népről írni.' Ezt a megbecsülést, hivatásunk megtalálását ünnepeljük s ünnepli bizonyára ezen a napon egész né­pünk, amikor ünnep- és hétköz­napjaink krónikásait, a sajtót és a sajtó munkatársainak napját kö­szöntjük. NAGY TAMÁS Mind i!i i»lélioz ígérni ísz-eink a gépek segítségét Borbál .László, ,a Balatahki'iti Gép­állomás főagronómusa rendszeresen részt vesz a tsz-ek tervtárgyalásán, és állandóan mérlegeli, hogyan igénylik a tsz-ek az idén a gépállo­más segítségét, a gépi munkát. Véle­ménye szerint idén jóval nagyobb feladat vár a gépállomásra, mint ta­valy, hogy kielégíthesse a tsz-ek igényeit a gépi munkában. Az eddi­gi tapasztalat szerint a tsz-ek kom­bájnná.! akarják leanattatni a kalá­szosok 60 százalékát. De a tervezés során ez a szám még növekedik. A zamárdi Alkotmány TSZ pl. a kalá­szosok 98 százalékát arattatja kom­bájnnal, s 60 hold kombájnéra tásra szerződik az ádándi Petőfi TSZ is, amelynek tagjai pedig még a múlt évben is idegenkedtek a kombájn­aratástól. A gépállomáson ezért már most alaposan készülnek a nagy munká­ra. Jóminőségiben és időben kijavít­ják a gépeket. Igyekeznek a gép­állomás dolgozói dekádról dekádra teljesíteni a gépjavítási tervet. A gépállomás vezetői már felvették a kapcsolatot a környékbeli állami gazdaságokkal, hogy a legnagyobb munkaidőben milyen gépekkel tud­ják segíteni a tsz-eket. - Ezzel: is elő­segíti a gépállomás, hogy a tsz-ek munkáját semmi se késleltesse.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents