Somogyi Néplap, 1956. január (13. évfolyam, 1-26. szám)

1956-01-22 / 19. szám

« SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1956, január 22. SZILÁRD GYÖRGY: Mit láttam a Szovjetunióban? DCiijfLaftásL&kítaky úttörőknek Most kell kiérdemelni a nyári táborozást December hónapban elsőízben tet­tek látogatást magyar turisták a szo­cializmus országában. Az alábbiakban a magyar turista csoport egyik ka­posvári tagjának, Szilárd Györgynek Szovjetunióbeli élményeit ismertetjük. Több ízben jártam már külföldön. Voltam az Óceánon túl is, de meg­vallom őszintén, mégis különös izga­lommal szálltam be december 10-én a késő esti órákban a Nyugati Pá­lyaudvaron a moszkvai gyorsvonat­ba. Persze nemcsak és voltam túlfű­tött hangulatban, hanem a rajtam kívül utazó 140 fő is, akik között voltak Kossuth-díjas bányászok, munkaérdemrendes mezőgazdasági vagy ipari dolgozók, vállalatok igaz­gatói, egyetemi tanárok, orvosok, mérnökök. Szóval a legkülönbözőbb emberek­ből tevődött össze a 140 tagú csoport, amelyből 60-an Moszkvát és Kievet, 80-an pedig ezenfelül még Lenin- grádot is tervbevették, hogy meglá­togatják. Voltak óvatosak, akik prémes sap­kákkal, bundákkal felszerelkezve várakoztak a vonat indulására. Má­sok aránylag könnyű öltözetben in­dultak útnak. De aztán kisült, hogy a legtöbbnél a bőröndök mélyén ott is akadt azért olyan ruhaféleség is, amelyben nem volt nehéz a későbbi mínusz 27 fokot sem kibírni. Záhonyig nem is történt semmi különös. Nagy érdeklődéssel vártuk a szélesnyomtávú vasútvonalat, s reggel fél 9 tájt a hajó szirénájára emlékeztető hang (ilyen sípjuk van a szovjet mozdonyoknak) és a ragyo­gó kékeszöld színű gyorsvonati sze­relvény már azt jelezte, hogy most már a közvetlen moszkvai vonaton vagyunk. A csapi határvizsgálat ud­varias és rövid volt. Különös érdeklődéssel szemléltük a csillogó, ragyogó tisztaságú, telje­sen modern berendezésű gyorsvonati kocsikat. Négyszemélyes hálófülkék, süppedő szőnyegek, asztalterítők függönyök, ízléses álló­lámpák, s minden fülkében rádió, s-Nemrég zajlottak le a magmyito- gorszki »Sztálin« kohászati kombinát üzemi gyűlései, amelyeken megvitat­ták a kollektíva 1956. évi szocialista vállalásait. A maginyitogorszkiak elhatározták, hogy az évi termelési tervet határ­idő előtt fejezik be és az országnak terven felül 100 000 tonna vasércet, 40 000 tonna nyersvasat, 60 000 tonna acélt és 25 000 tonna hengerelt vasat adnak. Tervbe vették, hogy a tavalyihoz képest 11 százalékkal emelik a termelékenységet, hogy az -önkölt­ségcsökkentési tervet is túlteljesítik és terven felül 10 millió rubelt taka­rítanak meg. Vállalták, hogy az ész- szerűsítési javaslatok és találmányok bevezetése révén további 15 millió rubel megtakarítást érnek eü. A kollektíva tervbe vette, hogy ta­nulmányozza, általánosítja és elter­jeszti 300 élmunkás módszerét. az elinduló vonat mozgását is alig vettük észre. A szovjet vasutak sín­hálózatán nincs meg a nálunk meg­szokottá vált sínközötti hézag, s hi­ányzik a kerekek kattogása is. (Azaz nem hiányzik.) Egész úton megfi­gyelhettük, milyen gonddal ügyelnek a vonatok tisztaságára. Porszívó be­rendezés, s a kocsi takarító személy­zete gondoskodik arról, hogy legki­sebb piszok se zavarja az igen laká­lyos képet nyújtó vasúti kocsik rend­jét. Minden kocsinak önálló fűtőbe­rendezése van. S szól a rádió (de le is lehet kapcsolni). Ez a rádió egyéb­ként az állomásokra való beérkezés előtt közli az állomás nevét, a vonat tartózkodási idejét. A szovjet vas- utakra jellemző, hogy a 2200 km-es utat percnyi pontossággal tettük meg. A szovjet vasutasok udvarias­ságára is egy példa: az,esti órákban egy magyar labdarúgó mérkőzés rá­dióközvetítését hallgattuk, akkor, amikor a gyorsvonat a Vereckei-szo- ros felé robogott már velünk. Kitűnő ellátás a moszkvai gyorsvonaton Már a csapi első' szovjetunióbeli ét­kezésünk alkalmával dúsan terített asztal várt bennünket. A gyorsvonat étkezőkocsiján mindmegannyiszor megismétlődött ez a kép. Az asztalo­kon ezüst evőeszközök, metszett kris­tálypoharak, ízléses étkészletek vár­ják az utasokat. A kitűnő konyha remekein kívül különleges ételféle­ségek is rendelkezésünkre állottak. Lazac, kaviár, szardínia, vagy amit éppen az utas megkíván. Minden ét­kezéshez például két darab manda­rint is kaptunk. Mindenki a vonat­ablaknál foglalt helyet. Alig győz­tünk betelni a Kárpátok vadregé­nyes tájaival. A Kárpátok bércein rríegpillantottuk az első havat is. Lvov, Vinyica, Tarnopol, Fasztor, Kazatyiny voltak főbb állomásaink. A száguldó gyorsvonatból is meg­győződhettünk arról, miként építette újjá a szovjet nép a német fasiszták ukrajnai pusztítását. Helyenként csak az átvághatatlan köd gátolta a szemlélődést. Aztán elhagytuk a kö­döt, s ragyogó napsütés következett, hogy pár száz kilométerrel odébb A kohászok ez évben 48 000 négy­zetméter komfortos lakást, továbbá napköziotthont, bölcsődét, új iskolát és kultúrpalotát kapnak. A magnyitogorszkiak tevékeny részt vesznek a XX. pártkongresszus tiszteletére folyó szocialista munka­versenyben. Meghonosítják az új technikát és az élenjáró technoló­giát. A bányászok igyekeznek jobb nyersanyagot szállítani. A martin­üzemekben jobban előkészítik majd az adagot, gyorsítják a berakást; va­lamennyi kemencét hőálló króm- magnezitos samottal bélelik. A hen­gerészek kiegészítik az üzemi beren­dezést, s előreláthatólag újabb, gaz­daságosabb hengerlési eljárásokat vezetnek be. A magnyitogorszkiak felhívták Dél-Urai összes dolgozóit, hogy kap­csolódjanak be az 1956. évi terv ha­táridő előtti teljesítéséért folyó szo­cialista munkaversenybe. nézzük azt, miként tombol a hóvihar. Másnap 14 óra körül érkeztünk Kievbe. Itt tombolt legjobban; az or­kán. Gépek, s emberhmunkaerő ta­karította el a pályaudvarról a havat. Mi pedig jólfűtött vasúti kocsikból Strauss hangversenyt hallgatva ér­keztünk meg Ukrajna fővárosába. Itt elvált tőlünk a leningrádi cso­port. Az a néhány igen merész em­ber, aki mégis könnyű öltözékben indult neki a szovjetunióbeli kirán­dulásnak, már Kievben megismer­hette mit jelent az orosz tél. Hama­rosan áthaladtunk a Dnyeperen s láttuk a folyót s az árterületet ke­csesen áthidaló 1800 méter hosszú új hidat. Bár odébb még látszik a fa­siszta rombolás nyomán tönkrement hídpillér, de a háborúnak már csak ilven nyomai vannak Ukrajnában. A jég és zúzmara fehér ruhába öltöz­tette a várost. Mínusz 27 fokot mutatott a hőmérő, éjszaka tombolt az orkán. Mi pedig a hatalmas brianszki erdő mellett száguldottunk Moszkva felé. A rádió közölte: már csak 150 km-re va­gyunk Moszkvától. Furcsának talál­tuk a házak tetején elhelyezett T alakú antennákat. Később tudtuk meg, hogy a televíziós készülékek vevőantennái ezek. Aztán befutot­tunk Moszkva Kievi pályaudvarának csarnokába. Megérkeztünk a szocia­lista ország központjába, ahova ez­előtt csak a képzelet szárnya röpí­tett bennünket. Ott voltunk Moszk­vában, Lenin és Sztálin városában. Milyen furcsa, hogy a magyar kö­vetség s az Inturist vezetői magya­rul köszöntenek bennünket itt, szov­jet földön. Pillanatok alatt elénk tá­rult a hatalmas világváros nyüzsgő élete. S megérkezésünk után fél óra múlva már a Leningrád szállóban voltunk. No, de erről majd legközelebb. (Szilárd György elvtárs moszkvai élményeit lapunk keddi számában kö­zöljük.) Amatőr távolbalátó központ épül Kaunasxban 1955. májusában Oleg Bjelev kom- szomolista rádiiótaehniikus és fiatal, lelkes segítőtársai Kaunaszban hoz- záiláittask egy amatőr távolbalátó köz­pont építéséhez. A városi pártbizott­ság és a végrehajtó bizottság segít­ségével serényen, haladt a munka. A kaunaszi politechnikai főiskola hall­gatói, valamint a városi üzemek dolgozói komolyan hozzájárultak e na,gyszerű kezdeményezés sikeréhez. A távolbalátó központ rövidesén felépül. Ez lesz’ a Szovjetunió egyik legnagyobb amatőr-televíziós köz­pontja, amelynek adásait még Vil- niuszban is veszik. A távolbalátó központ magasbanyúló antennája azt hirdeti, hogy milyen sokra képes a k o ms zem ol -kezdeményezőkészség és állhatatosság. Értekezlet volt néhány nappal ez­előtt a DISZ Megyei Bizottságán. Ar­ról tanácskoztak az értekezlet részve­vői, hogy miképp lehetne a megyénk úttörőinek nyarát a múlt évinél szebbé tenni. Nyári üdülésetek, a nagy szünidei táborozástokat vitat­ták meg. Bizonyára csodálkoztok, hogy már most, a tél derekán folyik a készülő­dés a nyaralásra. Pedig higgyétek el, semmi különös sincs ebben. Vezetői­tek tudják, hogy nem lehet e fontos dolgot máról holnapra megoldani. Mert bizony nem akármilyen feladat ez. Idén sokkal többen mehettek majd nyaralni, mint a múlt évben. Madárkaraván repül délre, El, addig, míg jő kikelet, Repül le az enyhe vidékre, De én maradok teveled. Veled maradok mindörökre, Hazám, te forrón szeretett! Nem kell nekem Afrika zöldje, Nem csábítja hű szívemet. Sok távoli tájat bejártam Fegyverrel törődve csupán. S tetőled oly messzire élni Volt legnagyobbwátok talán. Sok gondolat- forrt már agyamban Magányban, s barátaim között, De legszentebb cél volt előttem Megvédeni minden rögöt. Több lesz a szórakozási lehetőség is a táborokban, mint tavaly. Pedig már a múlt nyáron is nagyon sok somogyi úttörő töltötte a Balaton partján vagy egyebütt szünideje nagy részét az úttörő táborokban. Persze, ha sokan is mehettek az idén táborozni, korántsem mindany- nyiótok. Csak az, aki szorgalmas ta­nulással, jó magaviselettel kiérdemli. Ezért már most készüljetek ti is a nyárra. Legyetek kiváló, példamuta­tó úttörők, élenjáró tanulók. Ti ez­zel készüljetek a nyárra, a nyári szünidőre, a vidámnak ígérkező tá­borozásra. Hadd süllyedjek mélyein mocsárba, A tél fagya törjön le bár; Ha ezt mondod mégis:-tovább csak, Megyek, ezt kívánja hazám, örökre eggyé forrt szívemben Reményem, hazám, teveled — Egy életre sorsodhoz láncol A hű, az örök szeretet. Madárkaraván repül délre Keresni az eltűnt nyarat. Repül le az enyhe vidékre. De gyermeked, lám, itt marad. Veled maradok mindörökre Hazám, te ezerszínű táj! Nem kell nekem mások hazája, Nem kell idegenhoni nyár. Oroszból fordította: Tormási János, a Táncsics M. gimnázium II. C. oszt tanulója. Mátyás király és a varga Élt Buda várában egyszer egy szegény varga. Elhatározta, hogy varr egy szép parádés csizmát, s elviszi a királynak ajándékba. Mikor a csiz­ma elkészült, a karjára vetette, s megindult a várba. Csakhogy a vár ka­pujában útját állotta az őr: — Hova, hova, szegény varga? — Mátyás király eleibe. Ezt a pár csizmát viszem neki ajándékba. — Beeresztelek én, de csak egy feltétellel — mondta az őr. — Mit kívánsz? — Csak azt, hogy amit a csizmáért kapsz, a felét nekem adod. Mit tehetett a varga, megígérte, s ment tovább. De a király szobája előtt megint találkozott egy őrrel. Az is megállította, s akárcsak a másik őr, a felét kérte annak, amit majd a csizmáért kap. A varga neki is megajánlotta. Végre bejutott a varga a királyhoz, s odaadta a csizmát. Mátyás ki­rály úgy megörült, hogy mindjárt felpróbálta. Hát a csizma úgy állott a lábán, mintha ráfestették volna. ' — Mivel ajándékozzalak meg ezért a szép csizmáért? — kérdezte Mátyás király. — Ha meg nem sértem, felséges királyatyám, száz bot ütést adjon nekem ajándékba. A király nem akart hinni a fü lének. — Száz botot kérsz ezért a gyönyörű csizmáért? — Én azt — mondta a varga. Csodálkozott a király, mert botot ugyan adományozott ő, nem is egy­szer, de sohasem kérésre. Végezetül megvonta felséges vállát. — Hát — mondotta — ha neked ilyen furcsa gusztusod van, én nem bánom. Szólt mindjárt az udvarmesternek, az meg a szolgáknak. A szolgák hozták a derest. Aztán jött négy hajdú, vígan, hogy ők majd elhegedű- lik a varga nótáját. — No, öreg, feküdjön le! — biztatták. — Nem engem illet a száz bot, felséges királyatyám — szólalt meg a varga, — hanem azt a két őrt, aki ide bebocsátott. Mivelhogy azok fe- lét-felét elkérték annak, amit a csizmáért kapok ajándékba. Megígértem nekik, nem rövidíthetem meg őket. ^ A hajdúk gyorsan deresre húzták a két őrt. Egyiknek is, másiknak is hűségesen leszámolták az ötven botot. A varga pedig kapott egy szakajtó aranyat a királytól. Határidő előtt teljesítik az 1956. évi tervet. VÁNDORMADARAK M. Iszakovszkij verse. 3C i s fordítóink munkáiból Tádzsikisztán új építkezése Ordzscinikidzeabad falujában gyapc!tisztító üzem kezdte meg munkáját, a legmodernebb technikai be­rendezéssel felszerelve. Az üzem részére mér elindí­tották a feldolgozásra váró első száz tonna gyapotot. Gyakran épülnek ipari üzemek a köztársaság min­den részéiben. Nemrégen fejeződött he Kaúbadama közelében egy nagy méretű vajgyár építése, Le ünabad- ban pedig cipő- és kelmefestő gyárak épültek. A Pravdából fordította: Brávácz Ottó, a Táncsics1 M. gimn. II. o. t. Angol zoológus egyetemi tanár előadása a Szovjet Tudományos Akadémián A Szovjet Tudományos Akadémia meghívta Moszkvába P. B. Medavart, a londoni egyetem pro­fesszorát, a Zoológiái Főiskola igazgatóját, hogy ott angolnyelvű előadásit tartson. A professzor november 28-án a Tudományos Akadémián, tartotta első előadá­sát: »-Imfnunitás és ellenálffcképesség a szövetek átül­tetésénél«. Az előadás előtt Engelhardt professzor, a nemrég biokémiai előadások megtartása végett Lon­donban járt tudós üdvözölte az angol kollégát. Válasz- beszédében Medavair professzor kijetentete, hogy nagy örömet jelent számára, hogy megismerkedhetik a Szov­jet Tudományos Akadémiá biológiai intézményeivel és közeli kapcsolatot teremthet a szovjet tudósokkal. Ezután a vendéig megkezdte a meghívott nagyszámú hallgatóság — szovjet biológusok, zoológusok, mdkro- Biológuscik, botanikusok és biokémikusok — részéről nagy .érdeklődéssel várt előadását. . . , Oroszból fordította:' ÍJamos Antal, Táncsics M. gimn. íl. a, ói t. PUSKIN: TÉLI REGGEL Fagy és napsütés: csodás reggel! Te még szenderegsz bezárt szemmel bájos barátnőm, — ébredj feli Nézd már hasad az éq kárpitja, Nézd, napszemét a hajnal nyitja, Észak Csillaga serkenj fel! Emlékszel — este szél dühöngött, a köd eget-földet elöntött, a hold alatta haldokolt, sápadt fénye hiába harcolt nem győzhetett, — és arcod bús volt. De ma! Nyisd ki az ablakot! Földön, mint szőnyeg fekszik a hó fölötte kék ég a takaró, rajta ragyog a fényes nap. Amott egy erdő feketélik, á zöld fenyves hótól fehérük, a csermely suttog: csodás nap! A szoba sárga fényben úszik, Merengve nézem, hogyan kúszik száraz hasábokon a tűz. Tudod mit? fogjuk be a kancát repeső szívvel kezdjük a hajszát, vadul, mint kit az ördög űz. Szánkónk száguld frissen a hóban! Bízzunk vakon a rohanóban, a lóban, mely vadul rönít. Nézzük a letarolt mezőket, s hóval fedett kis erdőket, kedves folyón fagyott vizet. Fordította VARGA JÓZSEF, a Táncsics Gimn. III. c. o. tan. Tízkötetes „Világtörténelem“ jelenik meg a Szovjetunióban A Szovjetunió Tudományos Aka­démiája tízkötetes »Világtörténelem« kiadására készül. Ez a szovjet törté­nészek nagy csoportjának kollektív alkotása lesz. Az első két kötet az őstörténettel és az antik világgal fog­lalkozik, időszámításunk IV—V. év­A Tr cinrrvp'n TV ortetett t kötet a közép,kor történetét tárgyal­ja <V—XVII. század), az ötödik, ha­todik és hetedik kötet az angol for­radalomtól a Nagy Októberi Szocia­lista Forradalomig eltelt időszakkal foglalkozik. Az utolsó három kötet a közelimúít évtizedek eseményeit FEJTSD MEG! Vízszintes: 1. Néz. 4. Szekér része. 7. Német névelő. 8. Női név. 9. Sír. 10. Égi test. 11. Dambnélküli terület. 12. ID. 13. Idő. 15. ZY. 16. Gyümölcs. 18. Névutó. 19. Szülő becézve. 20. Gorkij: Anya c. regényének férfi hőse. 23. Betű kettőz­ve. 25. Tűzet szüntet. 26. Állóvíz (éke­zet nélkül). 27. Nagy terület. 28. Test­rész. 29. Keresztül. 30. Ügyetlen gyer­mek teszi. 31. Betű kiejtve. 34. Bánt. 37. Nem élő. Függőleges: 1. Január 21. (Folytatása a függ. 3.) 2. Elönt. 5. Megóv. 6. Szín­házunk bemutatójának címe és az író vezetékneve. 13. útkészítésre használ­ják. 1-1. Részvénytársaság. 16. Fest­mény. 17. EAL. 21. AO. 22. Fordított sze­mélyes névmás. 24. Hibáz. 26. Megyénk egyik járási székhelye. 32. URL. 33. Lé­tezik. 35. Női név magánhangzói. 36. TÁ. 37. Betű kiejtve, 38. LA. Beküldendők a vastagon szedett so­rok. Beküldés határideje: január 26. A múlt heti keresztrejtvényünk helyes megfejtése: szünet után kipihentem újult erővel lássatok a tanuláshoz. Sí­neken fut. Tovatün. Hővel. Vásár. Pakol. A szorgalmas keresztrejtvény megfej­tésükért megdicsérjük: Temessi Károly kaposvári, Kovács Árpád kaposvári é3 Muretics János attalai pajtásokat. Könyvjutalmat nyert:' Bita Anna, Ka posvár. • ‘ ‘

Next

/
Thumbnails
Contents