Somogyi Néplap, 1956. január (13. évfolyam, 1-26. szám)

1956-01-19 / 16. szám

SriLAG PROLÜTM,'»! íGi' ESÜLJE T EK! Sor agyi Néplap A Francia Kommunista Párt tömeggyűlése Párizsban Asszony a talpán A kőkúti vadászat ik LGOZOK PARTJA SOMOSYMEGY El BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XIII. évfolyam, 16. szám. AKA 30 PILLÉK Csütörtök, 1956. .január 19. r í I I I I i í I I I í í I I I i í ******* SÁNTOS KÉSZÜL A‘TAVASZRA Kisbajomban 119 család, 168 taggal, „ 760 hold földdel lépett be a tsz-be Szánté egyik napról a 'másikra növekedik Kisbajomban a terme­lőszövetkezeti tagok száma. A legutóbbi jelentés szerint már 119 család, 166 taggal, 760 hold földdel választotta a termelőszövetke­zeti utat. Csupán az utóbbi két napon EZ család írta alá a belépési nyilatkozatot. Ez azonban még nem végleges eredmény — mondták a község veze­tői _ -még sok családtag nem lépett be, olyanok, akik a termelő­s zövetkezetben akarnak dolgozni. Az első belépők között olyan, te­kintélyes gazdák voltak, mint Putelek Ferenc, Csokonai Lajos, Barta Sándor, Fekete János, Domonkos József. Egyed Imre, Hor­váth József és még sokan mások. Az egyik termelőszövetkezet máris megalakult. A Zöldmező TSZ-ben 40 család kezdi meg a közös gazdál­kodást. Elnöknek Máté Jánost, növénytermesztési brigádvezetőnefc Szilvást Jenőt választották meg. Rövidesen megkezdik az állatok összehordá­sát. A tavaszi munkáik előkészületeit is mór közösen végzik. A begyűjtésben első a csurgói, utolsó a marcali járás Fellángolt a harc az eliső negyed­évi begyűjtési tervek sikeres telje­sítéséért. A legtöbb községben már az év első napjaiban sok dolgozó pa­raszt sietett a begyűjtő szervekhez, hogy legelsők között teljesítsék állam iránti kötelezettségüket. A járások közt a csurgói járás tört az élre. Ör- tiloson pl már t?É>b gazda rendezte az egész évi soványbaromfi- hízott­sertés beadását. A tanácsok ebben a járásban tudatják a dolgozó parasz­Járás: Tej: Tojás: 1. csurgói 16,4 1,8 2. fanyódi 14,7 1,1 3. siófoki 13,6 0,8 4. nagy atádi 8,7 3,1 5. tabi 13,9 1,7 6. barcsi 7,5 1,5 7. kaposvári 9,2 4,3 8. marcali 9,6 1,5 A Nagyatádi Gépállomás első akar lenni a gépjavításban Vidám fütyörészés, nótaszó verse­nyez a megjavított traktorok csatto­gásával a Nagyatádi Gépállomás sze­relőműhelyében. Dudás József és 9 tagú erőgépjavító brigádja a 23. kijavított traktort háromszoros hur­rával bocsátotta útnak, hogy jövő ilyenkorig sók-sok elismerést szerez­zen gépállomásuknak. Ezzel a trak­torral globális gépjavítási tervüket 72 százalékra teljesítették. A traktor-szanatórium 9 tagú bri­gádjából különösen jó munkát vég­zett Deáki Árpád és Beregszászi Ist­ván DISZ-tag, Mellük büszkén dom­borodik. Zsebükben ott feszül a DISZ tagsági könyv. Mögöttük pedig sza­bályosan sorakoznak a kijavított traktorok. A nagyatádiak az idén sem mond­tak le arról, hogy elsők legyenek a gépjavításban, ök azonban nemcsak szurkolnak, 'hanem lelkesen dolgoz­nak is. II felsömocsoládi gazdák szorgosan hordják a trágyát A tavaszi mumikákina való előké­szület fontos része a trágyaherdás. A jó gazda nem ül nyugodtan a szobában-, amíg ki nem hordta! a föl­dekre a trágyát, A felsömocsoládi gazdákról el le­het mondani, lelkiismeretes embe­rek. A^ falu valamennyi fogata seré­nyén hordja a trágyát, s Bírna töre­kednek, hogy még a rossz idő beáll­ta előtt befejezzék ezt ia munkát. Erre meg is van minden reményük, mert a falu 514 hold tráigyázási ter­véből már 490 holdat megtrágyáz­tak, s egy-két fogat nélküli gazda kivételével a gazdák többsége már az utolsó fordulókat szekerezi a me­zőre. A gazdák jórésze már teljesen be is fejezte ezt a munkát. Dekker József, Krista György, Bállá Károly, Nád ásd i József, Illés József és Lucz János gazdák az elsők: vo’rtak a, falu­ban, akik az utolsó szemig kitakarí­tották udvarukról a trágyát. tokkal, mennyi a beadásuk. Sok he­lyen azonban alig indult be az idei begyűjtés, mert a tanácsokon meg- nyugvó állásponton varrnak, úgy gon­dolják, ráérnek márciusig. Ezt av álláspontot fel kell számolni, már most törekedni kell arra, hogy .min­den termelő, minden község havonta teljesítse beadási kötelezettségét. A járásoksorrendje a tej-, tojás-, baromfibegyűjtésben az I. negyedévi begyűjtési tervhez viszonyítva: Baromfi: Begyűjt, hiv. vez.: 38.1 Horváth György 37,8 Győréi József 33.6 Gajdos László 28.2 Borbandi Ambrus 18.6 Kovács István 22.7 Siszler Sándor 17,6 Balassa Tibor 17,0 Sifter Jenő A hogy Szabást elhagyva az első útjelző tábla azt mutatja, hogy Kisbajomba 3 km-es földút ve­zet, találkoztam Kővágó elvtárssal, a Nagyatádi Járási Pártbizottság első titkárával. Ö a járás gazdája felelőssé­gével igyekezett Kisbajomba, én meg az újságírók kíváncsiságával. A három kilométeres séta szinte jól esett a tavaszias időben. Útköz­ben egyet-mást megtudtam a köz­ség történetéből, a régiből, meg a maiból is. Megtudtam, hogy valami­kor nagyon régen, egy tűzeset al­kalmával az egész község leégett, az­óta vannak itt újabb települések. Van például egy utca, úgy hívják, hogy 18-as utca. Azért kapta ezt a nevet, mert az igénylőknek minden apró házhelyért 18 napot kellett dolgoz­niuk Festetich grófnak. De hát ezek nagyon régi históriák, azóta sok minden történt Kisbajom­ban, kivált az utóbbi időben. Egy termelőszövetkezeti község körvona­lai vannak kibontakozóban itt. Nem- mai keletű dolog már ez, hosszú hó­napok óta kisgyűlésen, gazdagyűlé­sen, tanácsülésen, meg mindenütt, ahol csak alkalom van, erről folyik a szó. A múlt héten aztán itt is a kommunisták törték meg a jeget, egy kivételével aláírták a belépési nyi­latkozatot. Kuti Lajos azt mondta, hogy ő még egy kicsit gondolkodik ... Nemsokára rá, ki tudja milyen rég­óta először, filmet vetítettek a köz­ségben. A »Somogyi példa« című kis- iilmet, amiben azt is látni lehet, hogy a szomszédos Szabáson hogyan szer­vezték a termelőszövetkezetet. A film után falugyűlést tartottak, sitt megint csak a szövetkezet forgott a beszéd központjában, Aztán pár nap múlva egy másik filmvetítés, a »Vi­har« előzött meg egy újabb falugyű­lést, de ekkor már 36 család kitöl­tött belépési nyilatkozata sorakozott a községi tanácselnök fiókjában... Az elbeszélés itt* megszakadt, egy harmadik gyalogos ért utói bennün­ket, özv. Németh Józsefné. Most már fiárman beszélgettünk, azaz, hogy nem egészen, mert hogy csak a já­rási fitkár meg Némethné szőtték a szót, én meg inkább hallgattam. Egy­Széles a sántosi ha­tár. A verőfényes idő­ben a száraz dű’.őuta- ken egymást érik a trágyával megrakott szekerek. Talán tél nélkül köszönt be itt is a tavasz? A szeke­rek tetejéről átkiafoál- mak, tréfálkoznak a gazdák. — Mennyi. van még 'bent? — kérdi Pető Kálmán 15 holdas Pé­ter Sándor 8 holdas társ átok — Ez az utolja. De amint látom, Kálmán bátyám kocsija is azért nyöszörög, mert a maradékkal nem alkart még egyet for­dulni. Már egész sor üres szekér tart a falu felé, miközben a jámbor állatok parancs nélkül is kitérnek a megtra- kottak elől. Horváth János 9 holdas gazda invitálására felülünk az üres szekérre. A lo­vak lőcsre akasztott gyeplővel poroszkál- nafc. Tehetik is. Hor­váth János is .letette már a trágyahordás gondját. Eddig a határban jártunk. De nézzünk szét most a lalubam is. Találomra 'bekopogta­tunk Lőczi Gyula kö­zépparaszt .portájára. A gazda a kocsifészer meMett szorgoskodik. De mit keneget olyan figyelmesein? Éppen az ekekormányt zsírozza be jó vastagon. »Azt akarom, hogy a tavasz- szal, amint ismét szükség lesz rá, az eke ne túrja, hanem szánt­sa a földet. Márpedig, ha megrozsdásodik, az csak így vtan.' Volt mpg úgy 300 öl szántani- valóm, azt csak a trá­gyázás után akartam elvégezni. Ma délelőtt aztán azt is leforgat­tam-« — mondja. Az eke után a boro­na következik. 1 Meg­húzza a csavarokat, szemügyre veszi a ve­tőgépet, megszorítja a lötyögő kapanyeleket. »A gondos gazdának bizony télen is akad dolga. Viszont aki té­len rest, nyáron többet bosszankodik. Nyároq minden perc aranyat ér<< — teszi hozzá Lő­czi gazda. Amint tovább me­gyünk a faluban, meg­győződünk arról, hogy hanyag gazda nem igen akad Sántoson. De ha akadna is, résen van a tanács. Varga János 50 holdas kulák elhanyagolta gazdasá­gát. Az adóval, beszól- gáltaitássail elmaradt. A tanács ezért 25 hol­dat azonnal bérbe­adóit kisparasztoknak, a további 25 holdat pedig a gépállomással művelteti meg. Az új évvel új nagy feladatok köszöntöttek Sámtosirá ás. A második ötéves terv a sánitosi határtól is az eddiginél sokkal bőségesebb ter­mést vár. Az idejében való vetés érdekében pl:, máris számbavet- ték, kinek lesz szüksé­ge fogatsegítségre, hány vetőgép van a faluban. Azokat máris beosztották. Valóságos kis ütemtervek szület­tek. Bizderi Antal kö­zépparaszt vetőgépével vet majd Sliitt Ferenc, Keszthelyi Károly és Peczler Ferenc is. Papp Károlynak két szép lova van, segít fo­gatával Péter István- ménak és Papp Isf- vánménak. Pezseg ,az, élet Sán- tosonl (Nem hagyják magára azt, aki rászo­rul Messze még ugyan az ígéretes kikelet, de közös erővel már most felkészülnek, hogy az idén többet, jobbat ter­meljenek az eddigiek­nél. A verőfényes idő­ben az öregek és az asszonynépség is kint sürgölődik az udvaro­kon. Maza János por­táján vetőmagot ros­tálnak, Kulcsár Varga Józsefek magbungo- nyát válogatnak, má­sutt pedig a gyümölcs­fákat tisztítják. Az ember felélénkül a szorgos munka láttán, Bíró József egyke olcsóbban ÉPÍTKEZNEK TSZ-EINKBEN Termelőszjövetikiezeteinkneik sok haszna van az építési brigádok munkájából. Hanmincöt brigád ál­landóan talál tennivalót. A közös gazdasági épületieket csinosítják, ta­tarozzák és sok tagnak húzzák a kislakások falait. A gazdasági épü­letek kijavításával mintegy kétmillió forint értékű munkát végeztek még a tél beállta előtt. De a télén sem pihennek az épí­tési brigádok. A ráksi Uj Étet TSZ- ben az új. év első munkanapján kezdték meg a 100 férőhelyes mar- haistáűló építését. A gadácsá Táncsics TSZ-ben ugyancsak 100 férőhelyes marhiaistálió alapjait vetették meg. A féléves szenyéri Béke TSZ 30 fé­rőhelyes sertésfiazitatóval növeli ma­jorját. A szenyéri Uj Élet TSZ na­gyobb marhaistálló falait húzza fék A somogyszenitpáli Béke. TSZ jól ki­használja a nádasát: 2000 négyzet- méter nádpallót készít a télen. Jól jön nekik is, de piacra is visz­nek belőle. A nádipalló már tavaly is 110 ezer.forint jövedelmet hozott. A téglaégetéshez is hozzákezdenek, hogy mentül olcsóbban építkezhes­senek. TermeJjőszövettkezeteink sok segít­séget (kaptak 'az építkezésekhez kor­mányunktól. 7 320 000 forint értékű építkezést végeztek tavaly állami támogatással. Az idén ez az összeg majdnem 5 millió forinttal növeilp- dik. Kulturális versenyek megyénkben Vasárnap folytatódnék a kapos­vári járásban az ifjúsági kulturális seregszemle kiskörzeti versenyei. Igá’ban, Bárdibükkban, Szantbalá- zsten, Hetesen és Jákóbam rendeznek kiskörzeti bemutatót, me yen 22 cso­port vesz részt. A kisbajomiak is határoztak El kettőre a termelőszövetkezetnél tar­tottak. — Es magának mi a véleménye a szövetkezetről — kérdi a járási tit­kár. — Tőlem még nem kérdezték... — Mégis ... — Hát nem mondom, nekem nincs fogaterőm, anélkül meg nemigen le­het a földben dolgozni, így nekem éppen nem volna rossz ... A beszélgetés abbamaradt, mert újabb ismerős köszönt ránk. — Szabadság, Kővágó elvtárs! — Szabadság, mi újság Barta elv­társ? — Újabb belépők vannak, Kővágó elvtárs, már pontosan 74 család, es­tére megalakítjuk az első termelő­szövetkezetet. Ez igen, ez aztán jó hír. Ibúcsúzunk. Barta Sándorról megtudom, hogy ő a községi tanács elnökhelyettese és sokáig hal­lani sem akart a termelőszövetkezet­ről, most meg amióta belépett, ő az egyik legjobb szószólója. Tovább megyünk, már látni a va­kítóan fehérre meszelt házakat, ami­kor újabb ismerős állja %htunkat. Kuti Lajos, az egyetlen párttag, aki még kívül van. — No meggondolta-e magát, Kuti elvtárs? — Meggondoltam, Kővágó elvtárs, estére én is belépek, csak a felesé­gem húzódozik még egy kicsit. Most Simongátra készülődik, mert hogy az ottani tsz-nek négy éve tagja az egyik rokon, a Horváth Lajos, bizto­san ismeri Kővágó elvtárs is. Meg akarja nézni, hogyan élnek. Aztán másra fordítja a szót. — Hu- szonhatan vagyunk már az új gazdák közül. — így mondja, hogy vagyunk, pedig ekkor még »hivatalosan« nem is tartozik a tsz-tagok sorába, de 5 már ide tartozónak véli magát. Tőle tudjuk meg azt is, hogy a Héjjas is belépett. — Melyik Héjjas? Mert itt Kisbajomban annyi Héjjas van, hogy a vezetéknévből nem tudtunk meg sokat. — Hát a Sándor — világosít fel bennünket —, magával hozott jóegy- párat is — mondja bizalmasan. Néhány házzal odébb már Lantos Pállal vitatkozunk a tsz előnyéről. Én belépnék — hajtogatja —, ha lenne a tsz-ben napközi, amíg a feleségem­mel dolgozok majd, oda vihetném a gyerekeket. — Hát először a tsz-t kell megala- kítami, csak azután lehet a napközit. Így van-e, Lantos elvtárs? — így van. Dehát biztos-e, hogy lesz napközi? — Ez már magukon múlik, a ter­melőszövetkezeten, a lehetőség meg­lesz rá, csak akarat kell hozzá. — Hát az van éppen .., Útközben találkozunk a községi ta­nács elnökével, ő is Héjjas. Míg a tanácsházhoz érünk, megtudjuk, hogy kik voltak a legutóbbi belépők, mert újabb hírek szerint már nem 74, hanem 77 család határozta el ma­gát. Valaki közben azt is elmesélte, hogy Tomsics József egy darabig a Petrusokra hivatkozott, hogy majd, ha azok belépnek, akkor ő isT Per­sze azóta már mind a hárman tsz- tagok. Fadgyas Ferencről meg azt mesélték: váltig hangoztatta, majd akkor lép a tsz-be, ha annyian lesz­nek benn, mint az ő házszáma. Fad­gyas Ferenc házán 165-ös szám dí­szeleg szép feketén, ő azonban 83-ik- nak írta alá a belépési nyilatkozatot. í~ílyan nagy a forgalom most Kisbajomban, amilyen talán még sohasem volt. Vannak itt nép­nevelők Nagyatádról, Kutasról, meg a Segesdi Gépállomásról is, de a helyi népnevelők sem restek a falut járni. Mi is melléjük szegődünk, Má­té János portájára igyekszünk, mert úgy mondják, még ő az, akit senki sem tudott meggyőzni. — No majd mi — gondoltuk, de legnagyobb saj­nálatunkra nem találtuk odahaza. így aztán irányt változtattunk. Patak Fe­rencet kerestük fel, mert még 5 sem szánta el magát. Szívesen fogad ben­nünket, bár Kaposvárra készülődik látogatóba, kórházba az édesapjához. Nem árulta el, de kitaláltuk titkos gondolatát, vele akarja megbeszélni a belépést mielőtt elhatározná ma­gát. Arra a kérdésünkre, hogy mi az, ami aggasztja, csak azzal válaszol, hogy egyedül vetett, egyedül is akar aratni még az idén. Aztán még hoz­záteszi: természetesen, az ősszel majd én is belépek. A vonat indulása kö- zelgett, tőle is búcsúzni kellett. Nekem azonban alkalmam adódott másnap néhány szót váltani Patak gazdával, aki még ekkor sem írta alá a belépési nyilatkozatot, de biz­tosított arról, hogy mire ez a cikk megjelenik, ő is termelőszövetkezeti tag lesz. 17-én, kedden este aztán Zöldmező néven megalakult az első termelőszö­vetkezet Kisbajomban. A Zöldmező­nek 40 család, 92 taggal lett a gaz­dája. Elnöknek Máté Jánost válasz­tották meg. Igen, igen, ugyanazt a Máté Jánost, aki délután még hal­lani sem akart a belépésről. De hát az régen volt, még délután, azóta már ő is aláírásával pecsételte meg szövetkezeti tagságát. És nemcsak ő, hanem még sok kisbajomi dolgozó paraszt. így történt, hogy tegnap még a szövetkezetiek 77 családot szám­láltak, máma pedig 119-ről adhatnak számot. Jól mondta az öreg Héjjas bácsi — Héjjas Sándor édesapja —, hogy »bi­zakodik itt kérem mindenki. Azért küldtem én is a fiamat, meg a me­nyemet, menjenek csak a tsz-be, majd én is segítek nekik. Csakhogy nekem most még kötelességem van — meséli büszkén — két szerződött bi­kát nevelek az államnak, aztán ha azt eladom, veszek egy jól tejelő háztáji tehenet... « * * * T>'zakódé hangulatban búcsúz- tunk el a kisbajomiaktól, s ha úgy igaz, ahogy mondták, akkor tegnap este már a második termelő- szövetkezet is megalakult a község­ben, s előreláthatólag 1956-ban Kis­bajom lesz az első új tsz-közjég So­mogybán. Mit mondhatunk még? Sok sikert a kisbajomi új terme­lőszövetkezeti tagoknak! VUCSÁK MAGDA

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents