Somogyi Néplap, 1956. január (13. évfolyam, 1-26. szám)

1956-01-12 / 10. szám

2 SOMOGYI IStPLAP Csütörtök, 1956 január 12. Az Egyesült Államok súlyos katonai provokációja Kína ellen Peking (Uj-Kína). A Kínai Nép- köztársaság külügynÜTüsztériumá- nak szóvivője január 10-én nyilat­kozatot tett arról, hogy két amerikai repülőgép január 9-én behatolt Kí­na légiterétoe. A nyilatkozat a töb­bi között kifejti: A két amerikai katonai repülő­gép behatolása Északkelet-Kína tér­ségében Kína légiterébe az Egyesült Államok álltai elkövetett súlyos ka­tonai provokáció, amellyel megsér­tette Kína területi sérthetetlenségét és szuverenitását. A kínai kormány határozottan til­takozik e cselekedet ellen és követeli, hogy az Egyesült Államok kormá­nya tegyen intézkedéseket annak érdekében, hegy hasonló incidens :k- re a jövőben ne kerülhessen sor. Ez az incidens bizonyítja, hogy az Egyesült Államok kormánya nem sajnáil semmiféle erőfeszítést annak érdekében, hogy továbbra is fenn­tartsa a feszültséget a Távol-Kele­ten. Tíz évvel ezelőtt kiáltották ki az Albán Népköztársaságot Tirana (TASZSZ). Tiranában ja­nuár 10-én ünnepi gyűlést tartottak az Albán Népköztársaság kikiáltá­sának 10. évfordulója alkalmából. A Népszínház termét az ipar és a mezőgazdaság élenjárói, tudósok, írók és művészek, társadalmi szer­vezetek képviselői töltötték meg. A gyűlés részvevői melegen fogadták az Albán Munkapárt és a kormány vezetőit, amikor az elnökségben megjelentek. A teremben jelen voltak M. J. Hosev, a Szovjetunió tiranai ideig­lenes ügyvivője, valamint a Tiraná­ban akkreditált nagykövetségek és követségek vezetői és munkatársai. Az Albán Népköz-társaság kikiál­tásának 10. évfordulójáról Manush Myftiu, a minisztertanács elnökhe­lyettese tartott beszámolót. Az egybegyűltek nagy lelkesedés­sel fogadták el a Szovjetunió Kom­munista Pártja Központi Bizottságá­hoz, a szovjet kormányhoz és a Szovjetunió Legfelső Tanácsának Elnökségéhez intézendő távirat szö­vegét. Görögországban! februárban általános választásokat tartanak Athén. A londoni rádió jelenti, -hogy Görögországban februáriban általános választásokat! I tártának. Kedden este Pál görög király alá­írta a rendeletet, amely mintegy tíz hónappal a négyéves parlamen­ti ‘időszak lejárta előtt feloszlatja a görög parlamentet. A választásokat Karaman'isz miniszterelnök jelenle­gi -kormánya bonyolítja majd le. Costa Rica és Nicaragua kibékültek egymással Washington. Az AP híradása sze­rint Costa R;ca és Nicaragua hét­főn barátsági szerződést int alá. A két ország között _ miint emlékeze­t es — múlt év nyarán háború folyt. Saarbrücken. Az AFP jelentette, hogy a saarvidéki nemzetgyűlés tit­kos szavazással 32 szavazattal, 15 tartózkodás és 2 érvénytelen szava­zat mellett dr. Hubert Ney-t, a saar­vidéki CDU vezérét választotta meg az új saarvidéki kormány elnökévé. I Kínát nem lehet megfélemlíteni Peking (Uj-KínaV A Zsenmínzsi- bao január 10-i száma éles hangon visszautasítja Donald A. Qua ties amerikai légügyi miniszter szomba­ton Tajpenben -tett kijelentését. Quarles egy szombati saj tóérte-kpz lé­tén azt mondotta, hogy »a legeszte- lenelbb« dolog lenne Kín.a számára Tajvan és a környező szigetek fel­szabadítása. Mint a cikk megálla­pítja, Quarles nyilvánvalóan »-bölcs­nek« véli azt, hogy az Egyesült Ál­lamok más országok területeit elra­bolja«. A cikkíró a következőkre hívja fel Quarles figyelmét: »1. Az Egyesült Államokat kiűz­ték a kínai szárazföldről, noha elő­zőleg hatmilüárd dollárt fordított arra. hogy Cssng Kaj-sek polgár­háborút indíthasson; 2, az Egyesült Államok fegyveres támadást kezdett. Koreában, de vé- gülis visszakéhyszerítették ,a 38. szélességi fokra és fegyverszünetet kötöttek. Tektátettel a kínai—ame­rikai tárgyalások rövid időn belüli újrafelvételére, vajon bölcs do’cgnak tartja-e Quarles e megfélemlítés is­mételt kísérletét, amely a múltban ezerszer sikertelen maradt« — veti fel a kérdést a lap. Miért járt Radford tengernagy Dél-Koreában? Szöul. Hírügynökségi és -rádióje­lentések szerint Arthur W. Radfóid tengernagy, az amerikai vezérkari főnökök egyesített -bizottságának el­nöke kedden -befejezte hétnapos dél- koreai látogatását, amelynek során megszemlélte a Dél-Koreában lévő amerikai támaszpontokat. Ezenkívül több megbeszélést fo’ytatott Li Szín Manna! és dél-koreai katonai veze­tőkkel. E megbeszélésekkel kapcso­latban Radford kijelentette, hogy »■meg van elégedve Dél-Kcrea biz­tonságával«. A tengernagy kedden Japánba re­pült és ott szerdáin találkozott Sige- micu külügyminiszterrel. Japán! lá­togatásának befejeztével a hawai szigeteken keresztül tér vissza az Egyesült Államokba. A CHICHESTERI PÜSPÖK AZ ATOMFEGYVER ELTILTÁSÁT KÖVETELI London (TASZSZ). Az angliai fcé- keharc országos tanácsa közölte dr. George Bell chichesteri püspök bro­súráját, amely határozottan elítéli a nyugati militaristáknak azt az. elmé­letét, hogy a hidxogénfegyver önma­ga. elháríthatja a háborút. Elítéli Bell azokat is, akik azt mondják, -hogy a1 nidrogénfegyvert »elrettentő eszköz­ként« meg kell tartani. Bell felhívja az összes országok ál­lam férfi all, tárgyaljanak türelmesen az egyetemes békét fenyegető prob­lémák rendezése érdekében és töre­kedjenek a leszerelésre. Olaszország szélesíteni akarja kereskedelmi kapcsolatai az ázsiai országokkal Róma (MTI). Ázsiai útjáról visz- szatérve, Martino olasz külügymi­niszter hétfőn nyilatkozatot adott az ANS A hírügynökség munkatársának az ázsiai országok, különösen India irányában folytatott olasz külpoli­tikáról. Kijelentette, hogy Olaszor­szág fekozmi óhajtja az ázsiai orszá­gok felé irányuló diplomáciai és ke­reskedelmi tevékenységét. Rámuta­tott arra, hogy Olaszország »osztja az ázsiai tömb országainak bizonyos álláspontjait«, de mint mondotta, hiba lenne ebben Olaszország nem­zetközi magatartásának megváltozá­sát keresni. Olaszország nem hagy­hatja figyelmen kívül mások köve­teléseit, sőt meg kell azokat értenie. Az olasz külügyminisztea- nyilatko­zata végén kijelentette, hegy Olasz­ország az ENSZ ülésein fogja kiala­kítani együttműködését Indiával. A külügyminiszternek ezzel a ki­jelentésével kapcsolatban a demok­ratikus sajtó megjegyzi, »majd a gyakorlat mutatja meg, mennyiben követik e szavakat tettek«. r Érdekes hírek a Daily Worker-ből ANGOL HIDEGVÉR Egy Gibraltárból in­dult személyszállító repülőgép (BEA Visco­unt típusú) négy mo­torja közül három fel­mondta a szolgálatot, de a pilóta »hű ma­radt angol hideg vé­réhez!« és 1 sikerült mind a gépet, mind az utasokat sértetlenül földre tenni. A pi'ótát Ügyességéért és nyu­galmának megőrzésé­ért dicséretben része­sítették. Hitler-katonák ezrei az új Wehrmachtban Nyugat-Németország új hadseregének első kétezer önkéntese a múlt héten vonult be, s rövidesen még há­romezret várnak. Az önkéntesek között ren­getegen vannak olya- íock, akik Hiitk)- Wehrmacht-jának is katonái voltak, sőt tisztjei. KÜLÖNÖS DOLOG TÖRTÉNT nemrégiben M-usvvell Hill-ben (Anglia). M-r. A. J. Legan, egy 70 éves öregember üzle­tébe fegyveres bandi­ta hatolt be. Az idős ember egyedül volt, s amikor a bandita fel­szólította, hogy: »ide az összes pénzzel, öreg, de gyorsan!«, Mr. Le­gan hirtelen felkapott egy üveget és a fia­talemberhez vágta. Ami a legérdekesebb a dologban, a 70 éves embernek sikerült is megfutamítania a »bá­tor« banditát. Nagy sikere van Londonban a Főbelövendők klubjá-nak Jem Paul Sartre Nyekraszov (más né­ven a Főbelövendők klubja) c. darabját nagy sikerrel mutatták be Londonban. A szín­darab kü’öreben rövi­desen nálunk is bemu­tatásra kerül. Ciprusban tovább tart a feszült helyzet A múlt héten 1500 ciprusi munkát, aki­ket az angol hadsereg katonai munkára al­kalmazott, sztrájkba lépett az ottani mun­káspárt vezetőinek le­tartóztatása miatt. A munkások hosszú so­rokban vonultak fel a tüntetés helyére, de — mint a Reuter je­lenti — a rendőrség megakadályozta) a tüntetőket szándékuk­ban és »hazaküldte« őket. — A további je­lentés csak annyit mond, hogy »több« le­tartóztatás történt. Ciprusban egyébként immár a harmadik kö­zépiskolát csukják be. Erre állítólag azért volt szükség, mert a diákoknak »volt bátor­ságuk« -és csatlakozták a tüntetők tömegéhez, akik Ciprus független­ségéért szálltak síkra. A gimnázium ezer ta­nulója, nem valószí­nű, hogy szívesen, kényszer-szünetet fart. Poujade újabb nyilatkozata Párizs (MTI). Poujade, az úgyne­vezett UDCA vezetője nyilatkozatot adott a Paris Presse munkatársának. Nyilatkozatában kijelentette, hogy képviselői támogatni fogják a kor­mányt. »ha az minimális biztosíté­kot ad« számukra. Poujade általá­nosságban mozgó válaszaiban meg­állapította. hogy gazdasági síkon az új kormány legsürgősebb teendője a kereskedelem újjászervezése lenne. Hangoztatta, hegy pártja mindent meg fog tenni ennek kiharcolása ér­dekében, ha lehet, parlamenti úton, de ha <*?ükteges, úgy, hogy úgyneve­zett adósztrájk-mozgalmat fognak in­dítani az országban, akadályokat lé­tesítenek a közutakon stb. Az újságírók megkérdezték tőle. milyen elképzelései varnak az adó­reformról. hiszen ez az a -kérdés, amellyel a legtöbb hívet toborozta magának. Poujade erre így válaszolt: rsak nem képzelik, hogy ötleteket ad­junk a kormánynak, amely azután azt mondaná, hogy ő mentette meg a helyzetet. Az újságírók ezután megkérdez­ték, igaz-e, hogy Poujade lapja, a Fraternité Francaise szoros kapcso­latot tart fern olyan volt kollaborán- sokkal, mint Fegy, akit a felszabadu­lás után a nácikkal való együttmű­ködés rmatt elítéltek, Poujade azt vá­laszolta, hogy Fegy tényleg a Fra­ternité Francaise segédszerkesztője, de csak »technikai síkon« munkatár­sa a lapnak, a párt propagandájába nem avatkozik be. Mint köztudomású, Fegy annak­idején Dcriot fasiszta lapjának mun­katársa volt, majd 1941-ben a Gerbe című uszító fasiszta hetilap főszer­kesztője lett. A felszabadulás után kényszermunkára ítélték. Az Express ezzel kapcsolatban úgy értesül, hogy Poujade Dorgeres-t kér­te fel propagandaosztályának veze­tőjévé, aki a harmincas évelőben megalapította Franciaországban a hírhedt zöldinges mozgalmat. Dorgeres-t 1942-ben Pétain föld­művelésügyi minisztere azzal bízta meg, hogy a parasztság körében folytasson propagandát. André Wurser, az Humanitéban »Adolf Poujade« cím alatt élesen tá­madja a Poujade-mozigalmat. Leszö­gezi azonban, hogy a Pouiade-moz- galcmtól a francia demokratáknak nincs félnivalójuk. Ne essünk túl­zásba — írja. — A kis Adolfot még a »hangadó személyiségek« sem fúj­hatják fel naggyá. (Wurser itt arra céloz, hegy Poujade hétfőn kijelen­tette: a különböző pártok »hangadó személyiségei« tárgyalásokba bocsát­koztak vele.) MOCSÁR GABOR: Egy párfHfkár feljegyzései 4 PARTOT VEDEN! KELL ! Az alábbiakban részieteket közlünk Mocsár Gábor: Egy párttitkár feljegyzései című rö­videsen megjelenő kisregényé­ből. A történet hőse egy falusi pártmunkára vállalkozó kom­munista, aki mint Kistart párt­titkára nehéz és nagy felada­tok elé kerül. Legnehezebb ezek között a rosszul dolqozó Móricz Zsigmond Termelőszö­vetkezet ügyének rendbehozá­sa. E munkában legjobb segí­tője a termelőszövetkezet kom­munistáinak taggyűlése. A kö­vetkező részlet a taggyűlés egyik eseményét mutatja be. Czót kért az én kopottesuhás ^ ismerősöm, a növénytermelési brigád vezetője, aki mindent más­képp tudott a vetésről, a vetési terv­ről, mint a könyvelő. — Van egy régi nóta, ami úgy szói, hogy panaszkodnék, de nincs kinek, nem hallja meg senki... De mivel, hogy most itt az elvtárs a járástól, tehát el szeretném mondani, hogy minálunk tavaly tavasz óta, vagyis inkább az aratás óta, nincsen bri­gádvezetői értekezlet. Én azt javas­lom, hogy újra tartsuk meg, mert ez akkor igen-igen jó volt. Továbbá, ha Istenes bácsi lesz ‘a raktáros, akkor arra kérem, hogy jelölje meg vala­mi titkos jellel a villanyégőket, mert az teljes tűrhetetlen, elvtársak, amennyi villanyégő eltűnik. Az is­tenit abba a sok égőbe... Meg az­tán felkérem a tehenész elvtársa tát, a fejőket, hogy reggelenként ne bo­rogassanak egy-egy bögre tejet a ku­tyáknak, mert láttam, hogy ezt csi­nálják, éspedig minden reggel leg­alább egy féllitert, ez pedig, ha jól számítjuk, egy évben majd 600 forint, az istenit a kutyáit belibe. Továbbá azt se tudom megérteni, minek jár az irodára mindenféle újság, amit a tagság fizet, csak az elnök meg a könyvelő olvassa, de mi fizetjük, az istent abba a sok újságba. . Ennyi volt a hozzászólása. A tag­ság élénk helyesléssel fogadta a sza­vait. Utána — nem is tudom há­nyadszor — Istenes elvtárs kért szót. — Én a járási elvtársnak azokhoz a szavaihoz akarok kapcsolódni, hogy harcolni kell az ellenség ellen .. Kedves elvtársak! Én erre elmondok valamit. — Halljuk ... halljuk ... —■ Volt itt Kistariban e&v DÉFOSZ titkár. Szeghalomról került ide. On­nan, ahonjian a könyvelőnk. Hogy az milyen ember volt — elvtársak — ahhoz fogalom nincs. Az jött-ment, dolgozott, szervezett, agitált. Reggel­től estig. Folyton a biciklin ült. A határt járta, a házakat járta, beszélt, dógozott, szóval, azt elbeszélni nem lehet, hogy -mit meg nem tett az az ember. Namármost, Ez a DÉFOSZ- titkár egyszer beadta a kérvényét, hogy ő szeretne párttag lenini. Be­adta, de a járási bizottság — vissza­utasította. Nem vették fél a pártba. Mit -gondolnak, elvtársak, helyes el­járás volt ez? A taggyűlés figyelemmel hallga- tott, teljesen Istenes bácsi ha­tása alá került, aki nemcsak, sza­vakkal, hanem hanggal, mozdulatok­kal is ábrázolta, hogy dolgozott, mi­képpen törekedett, jött-ment a DÉ- FOSZ-titkár — mindenki megdöb­bent, amikor megtudta, hogy egy ilyen ember, egy ilyen lelkes ember kérelmét a járási bizottság vissza­dobta. — Nem helyes. Egyáltalán nem helyes... — egyhangúlag így fog­lalt állást a taggyűlés. — Én meg azt mondom, elvtársak — s a hatás kedvéért, egy kis szüne­tet tartott az öreg Istenes —, hogy helyes eljárás volt... Igen-igen. he­lyes volt! A tagság teljesei) megzavarodott. Össze-vissza kiabáltak, méltatlankod­tak ... De az öreg felemelte a hang­ját, s mindenki elhallgatott. —... mert annak a DÉFOSZ-tit- kármak volt egy rohadt, gané csend­őr bátyja, aki az úri világban űzte, hajtotta a szegénységet... Hát ezért nem vették fel. Itt a faluban nem ismerték. Szeghalomról került ide. De a járás utánanézett, nem vette fel. Akinek ilyen a családja... az rém való a pártba .. . Mit gondolnak az elvtársak, helyes dolog ez? Az elvtársak most már egészen másképp mérlegelték a dolgot. — így mindjárt más ... Persze, hogy helyes ... hogyne volna helyes. Az öreg Istenes magasra nyújtotta a kezét. Csendet parancsolt. A sze­mei villogtak. A hangja élesen ide­gesen, majdnem sikoltozva szárnyalt. — Bizony helyes! A pártot védeni kell! De az már nem helyes, hogy az a rohadt, gané csendőr, aki miatt a DÉFOSZ-titkárt nem vették fel, az viszont párttag ... párttag ... a szüz- xnáriáját!... Párttag ... s méghozzá — kinyújtotta a karját az elnöki asz­tal felé, remegett, reszketett az öreg, inas kéz, rázta a felháborodás, a ke­serűség, szinte magasra nőtt a véz­na, kicsi öregember — méghozzá ott ül az asztalnál, veri a vizeskancsót... Fóti elvtárs ... a könyvelő ... s még­hozzá ő lett minálunk a páittitkár- helyettes ... Ő ír be mindent, amit Kurcsán Jani ellop, egymás kezére játszanak... én ezt kiderítettem. Ezt akartam mondani. Dekedt morgás szakadt ki az emberekből. Felikapták a fe­jüket .. . perzselő, tüzes szemek néz­ték a könyvelőt, aki ijedten, sápad­tan ült és pislogott a lámpa fényé­nél. — Menjen onnan ... attól az asz­taltól! Menjen... de máris menjen! — szinte sírva mondta ezt valaki, az a széleshátú ember, előredűl, rá- hajlik az előtte ülő hátára, s muto­gat ... — elfelé... elfelé attól a pi­ros vászonnal letakart asztaltól! — Fóti szolgálatkészen összekapkodja a papírjait, gyorsan teljesíti a dühödt ember parancsát. Félvállát félrehúz­va oson az ajtó felé. A leleplezés, az öreg Istenes beszéde olyan váratlan volt, úgy érte, mint a villám ütés; megnémult, elborzadt ekkora szen­vedély láttán, egy szót sem tudott kinyögni; sem védekezni, sem ma­gyarázkodni nem volt hangja, ere­je ... — Megállni... megállj hé! —kiált utána egy harsány hang, az öreg Borbásé. Fóti megáll az ajtóban összekapja magát. Várja a további parancsot. Úgy látszik, Borbás nem­csak a helyzetet ismerte fel, hanem azt is, hogy ebből, mint örökös kor­elnökre nézve milyen kötelességek adódnak, Odalépett az asztal mögé, ahol eddig Fóti elnökölt, s bejelen­tette; az elnöklést átveszi. — Tudomására hozom az elvtár­saknak, hogy Fóti... mi a másik ne­ved, könyvelő? — Ernő ... Fóti Ernő! — ... Fóti Ernő ellen bejelentés ér­kezett, miszerint csendőr volt, űzte. bántalmazta a szegénységet. Tehát párttaig nem lehet. Kíván valaki kér­dést intézni? — Én akarok! — jelentkezett a .széleshátú ember. Mindenki odafordult. — Ha Istenes -bácsi ezeket tudta — miért hallgatott idáig? — Az ám — csakugyan: miért? — Azért, gyermekem, mert hát ki­nek mondjam el? Lássátok, taggyű­lés hónapok óta nincs, a hibák meg tornyosultak, az ember magára van hagyva, aztán hogy keresgéltem, ku­tattam, honnan erednek a szálak, így lett gyanús a könyvelő, de én mindezeket teljes bizonyosan csak most tudtam meg, egy hete, hogy Szeghalmon jártam... az ember, ugye tájékozatlan ... Most aztán, ugye — gondoltam, megmondom. S leült. A korelnök megkérdezte: — Kielégítő Istenes elvtárs vála­sza? A taggyűlés kielégítőnek találta. Tompa csendben tette fel a követke­ző kérdést a korelnök. — Kíván még valaki kérdést intéz­ni? Senki nem kívánt további kérdést intézni. — Kíván valaki hozzászólni? Senki nem kívánt hozzászólni. — Akkor felteszem a kérdést. Aki a kizárásra szavaz, tartsa fel a tag­sági könyvét. Úgy tucat piros tagsági könyv röppent a levegőbe. Fóti Ernőt — a leleplezést követő két percen belül — kizárták a párt­ból a Móricz Zsigmond TSZ kommu­nistái.

Next

/
Thumbnails
Contents