Somogyi Néplap, 1956. január (13. évfolyam, 1-26. szám)
1956-01-08 / 7. szám
4 <so\rnc.Yi néplap Vasárnap, 1956. január 8. ÉPÜLŐ KOMMUNIZMUS, ÉPÜLŐ SZOCIALIZMUS JCiifiafíálaknak, úttörőknek A Szovjetunióban rohamosan fejlődik a fagykutatás tudománya Ezer arcú a mi földünk. Nézzünk körül Délein. Napsütötte tájakat, trópusi erdőket, sivatagokat látunk. Észak felé közeledve egész más kép fogad termünket. Hóborította földek, 'beláthatatlan jégmezők húzódnak. Minél északabbra megyünk, annál nagyobb a hideg, míg egyszer csak elérjük az örök fagy vidékét. Hatalmas terület ez. Az egész Déli- sarkvidiéket, Grönland, Alaszka há- romnegyedrészét, Kanada kétharmad részét veri bilincsbe az örök fagy. A Szovjetunió területének közel felén, mintegy 10 millió négyzet- kilométeren is örök fagy uralkodik. örök fagy? A nép így nevezi, a tudomány másképpen, precízebben meghatározza: Nulla fok alatti hőmérséklet, amely a földkéreg bizonyos részében hosszabb-rövidebb ideig uralkodik. Különös birodalom ez, számtalan titkot rejteget. Érthető, hogy mágnesként vonzza a tudósokat, kutatókat. A Szovjetunióban rohamosan fejlődik a fagykutatás tudománya. Szibériában a Jenyiszej menti Igarka városban működik a Szovjetunió Tudományos Akadémiája »Obru- csev« fagykutaitó intézetének tudományos kísérleti állomása. A kísérleti állomás munkatársai nagyjelentőségű munkát végeznek a föld alatt, ahol valóságos múzeumokat rendeztek be. A termekben különböző műszereket, újságokat, grafikonokat helyeztek el. Megtalálhatók itt többek között a háborúban megjelent összes újságok, amelyeket a jövő nemzedékek számára őriznek. A jégmúzeumban lerakott újságok hosszú-hosszú ideig sértetlenül megmaradnak. Az egyenletes, alacsony hőmérséklet kedvező feltételeket biztosít a «konzerváláshoz«. A. M. Peselincev, a kísérleti állomás vezetője elmondotta, hogy Mihail Ivanovics Szumgin, a fagykutatás egyik jeles úttörője, annak idején javasolta, hogy rendezzenek be egy nagyszabású földalatti jégmúzeumot. Az alapgondolata ennek az volt, hogy az emberiség egymást követő generációi a múzeum tárgyai alapján teljes képet nyerhessenek a megelőző korok élővilágáról, tudományáról és technikájáról. Aligha szorul bizonyításra, milyen jelentős dolog ez. A jégmúzeumban megőrizhetők az utókor számára azok az állatok, növények, amelyek a természetben idővel kipusztulnak. A jégbirodalom fáradhatatlan munkásai közvetlen gyakorlati célokra szolgáló kísérleteket is végeznek. Tanulmányozzák, hogyan segítheti elő a fagy a földművelést Mint. ismeretes, az északi vidékek semmivel sem gazdagabbak csapadékban, mint a sivatagok és dédsdNDK Közel 40 ország állít hi a lipcsei tavaszi vásáron Az 1956 évi lipcsei tavaszi vásár 265 000 négyzetméternyi kiállítási területen, vagyis 33 kiállítási csarnokban és 15 pavilonban közel 40 ország mutatja be exportkinála- tát. A Szovjetunió, Kína, Lengyel- ország, Csehszlovákia, Magyarország, Románia, Bulgária, a Vietnami Demokratikus Köztársaság, Anglia, Franciaország, Belgium, Egyiptom, India és Argentína ismét kollektív kiállításon mutatja be gyártmányait ős terményeit. A háború óta most történik először, hogy Uruguay és Finnország is kollektív kiállítással szerepel Lipcsében. KÍNA Erdővédelmi intézkedések A Kínai Népköztársaságban idén már 139 új erdészeti hivatalt létesítettek az erdők védelmére és a letarolt területek újbóli erdősítésére. Az új hivatalok közül több az északkínai Csingan- és Csangpaj-hegySégben van. Heilungcsiang- és Kirin-tarto- mányban, Kína két fő haszonfát szállító tartományában ez év végéig 122 erdészeti hivatal és összesen 1800 kilométert kitevő új erdei utat létesítenek. A két tartományban 7,5 millió jüant fordítanak idén az erdővédelem fejlesztésére. ' vatagok. Ugyanakkor Jakutsztobam, Észak leghidegebb vidékének egyik városában nyáron 40 fokos meleg is előfordul. Az örök fagy rétegei, amelyek nehezen eresztik át a vizet, tavasztól nyárig nagymennyiségű vizet halmoznak fel és ilyenkor mintegy rendelkezésére 'bocsátják a nedvet áhító növényzetnek. M:mél melegebb a nyár, annál mélyebben enged M a talaj; annál több víz tárta lék szabadul fel a növények számára. Az oévadásvíz ezen túlmenően elősegíti a jarovizáciőt is: a növények a meleg nyári napok 'beköszöntésekor rohamos fejlődésnek inROMÄNIA Felavatták a birladi állami színházat December 28-án Birlad városban ünnepélyes keretek közt feladatták az új Állami Színházat, a Román Népköztársaság 28. színházát. Az új színház nézőtere több mint 500 férőhelyes, színpada alkalmas a legkorszerűbb rendezői megoldások kivitelezésére. A megnyitó ünnepségen Aurel Baranya román író »Kerge birka« című nagysikerű vigjátákát mutatták be. ÉSZAK-KOREA Jelentősen növelik a selyemhernyótenyésztést A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság minisztertanácsa november elején határozatot hozott a selyemhemyótenyésztés további fejlesztésére. Ennek éi-dékében újabb területeket ültetnek 'be az országban legjobban bevált eperfafaj iákkal és jövőre a sélyemhernyóte- nyésztést segítő állomásokat létesítenek az ország különböző tartományaiban. Az állam a selyemhemyótenyésztés kibővítése érdekében a terme’ őszövetkzetetoet és egyénileg dolgozó parasztokat ingyen eperfacsemetékkel és műtrágyával látja el. Ugyanakkor a selyerhhernyótenyész- tés területén folytatott tudományos kutatómunkát is kibővítik. dúlnak. Pajtások, használjátok ki a szünidő még hátralévő minden percét Már csupán egy hét • és végeszakad a téli szünidőnek. Ezt a hét napot jól kell kihasználni. Sok mindent tehetünk még ez idő alatt is szépet és jót. Legfontosabb az, hogy most a szünet alatt se feledkezzünk meg arról, hogy célunk a jubileumi év méltó megünneplése. Használjuk fel a szünidőt ama, hogy csapattörténetkönyvünkhöz adatokat gyűjtsünk. Nagyszerű alkalom ez. Ilyen a tani .ás alatt már nem igen kínálkozik. Kutassuk, milyen volt kezdetben az úttörők munkája, s hogyan fejlődött a mai napig. Ennek érdekében 'hívjatok meg ma már felnőtt, volt úttörőket egy-egy dé'utáni beszélgetésre. Még van idő szavalódélutánt rendezni. Járjatok közösen sokat moziba. S azokról a filmekről, melyeket láttatok, rendezzetek amkétot. Szervezzetek kézimunka és társasjáték délutánokat vagy mesedélutánt. Természetesen’ a testedzésről, a spcrtfoglaíkozásckról sem szabad megfeledkezni, .s még erre is van idő. Kívánom nrrindannyiutoknak, hegy a szünidőből hátralévő napokat is nagyon jóil töltsétek. És a szünet után újult,.* friss erővel, nagy lendülettel lássatok a munkához, a tanuláshoz.-Előre a jubileumi év sikeréért! Sütő Teréz . csapattanácselnök. J. A. KRÜLOV: A CSÍZ ÉS A GALAMB A kis csíz szomorú rabságba esett S vergődve vágyott a kék ég után. Ue egy galamb repült el felette, S gúnyolódva, lm, ócsárolni kezdte: »nem szégyen ez — mondta huhogó hanggal — Fényes nappal Oroszból fordította: Rabbá lenni? Engem nem tudnak úgy becsapni! Ezért bátran jótállók én.« □e nézzétek! Rabságba esett, lám, S ez is csak azt példázza: ügyelj, s ne nevess a másik baján! Kamarás József Táncsics gimn. II. c. oszt. F E J T . |2 |3 4 5 6 7 1 Üilii 8 iiiiü | Üli' 10 :::: ii 12 l3 14 ::::: 15 16 17 ijjjjij 18 I :::: 1 19 20 gi!y 2l Iliiül 22 23 iHiü 24 I 5 !ij*> 27 IHI 28 lül 29 ÍÍp|3ü jjjjjjpi | j32 Hi:;: 33 34 üiíii! Vízszintes: 1. Néhány nappal ezelőtt volt születésnapja. (Folytatás vízszintes 15. 25, 34, függőleges 26.) 7. Az elektromosság is teszi, ha hozzányúlnak. 8. Éneklő hang. 11. Véd. 13. Hidegít. 15. D MEG! Vízszintes. 1. folytatása. 18. Légnemű anyag. 19. Egyszerű gép. 22. Betűt vet. 24. Kettő együtt, egy. . . 25. Vízszintes 15 folytatása. 27. Élet mássalhangzói. 28. Folyó,kezdet. 30. Vizet fogyasztó. 31. Helyettes. 33. A nemtetszés telkiáltószava. 34. A vízszintes 25 folyta" tása. Függőleges: 2. Majdnem arra. 3. Csuk. 4. Mutatószó. 5. Arany János fiának névkezdőbetüi. 6. Vízinövény. 9. Lim párja. 10. Fázik. 12. Vidám. 13. Épület. 14. Kiejtett kettősbetű. 16. Zsiradék. 17. Régi ürmérték. 20. Nyaraló. 21. Fával beültetett. 23. Csúnya. 24 Ülőke. 26. A vízszintes 34 folytatása. 28. Bizonyos ideje. 29. Fut ikerszava. 31. Kettőzve egyik szülő. 32. Kettősbetű. Beküldendők: Vízszintes 1, 15. 25. 34. Függőleges 26. Beküldés határideje: január 12. A múltheti keresztrejtvényünk helyes megfejtése: Boldog új esztendőt kívánunk megyénk úttörő pajtásainak. Könyvjutalmat nyert: Töröcsik István Kaposvár, Burcsa József Kaposvár. Ősz Agnes Somogyaszaló. Szorgalmas rejtvényfejtéséért megdicsérjük: Horváth Árpád lengyeltóti, Tóth Sarolta Marcali, Deák Csaba kaposvári pajtásokat. Közöljük felnőtt megfejtőinkkel, hogy rejtvényfejtéseiket nem vehetjük figyelembe. A gyékényesi vonalon (Elbeszélés) (Szerkesztőségünk cikkpályázatán dijat nyert írás.) A vasútállomás peronján áll- tak. Kint a ■vágányokon «légy-öt szerelvény ős állt. Mozdonyaik berzenkedve pöfékeltek, mint az ember kezében fékentartott hatalmas fenevadak. Óriási energiák feszültek .bennük és a visszafojtott erő tudatával prüszköltek, sisteregtek és alig leplezett türelmetlenséggel várták, hogy a gyenge emberi kéz szabadjára engedje őket a tíz, húsz, száz kilométerek elnyelésére. Az őszi nap szelíden ajándékozó, a téli hidegről mit sem sejtő melegében állt és élvezte most is, mint mindig, a vasútállomás nyüzsgését, a gépek és emberek megértő együttműködését, az emlberi ' technika nagyszerű vívmányát. — Te vagy az, Pistám? Ezer éve nem láttalak — szólította meg egyik régi osztálytársa, akivel vagy húsz évvel azelőtt az iskola padjaiban A együtt ült és együtt érettségizett. —- Ritkán látjuk egymást, pedig egy városiban lakunk — mondta neki és a vágányok felé nézett, mert a tömeg nagy része kifelé özönlött, bár a vonatnak még nyoma sem volt. — Hát kérlek álássan — folytatta a másik feltűnően borotválatlan, 'borostás állát simogatva és gyűrött, nem egészen tiszta ingái lérj ába dugva ujjait, mintha tágítani akarna rajta — te tegubózol aibba az iskolába, ember legyen, aki téged az utcán lát... Én meg sokat járok külszolgálatra. így aztán ritkán találkozunk.-1- Most is külszolgálatra mégy ... Szombaton? — A fenéket, örülök, hogy megszabadultam a vállalattól. Az anyósom szőlőjébe megyek. Hétfőn kezdődik a szüret, aztán majd felszámoljuk az egészet. A fene fog vele bajlódni! Időnek előtte ráncosodni kezdő, sovány arcát még magasabbra húzta, szemével hunyorított és fejével amolyan daliáskodó, kivagyok-miva- gyok mozdulatot tett, ami nem illett bele abba a környezetbe, ahol éppen állt.-— Hanem, Pistám, te nem változtál. Olyan vagy, mint voltál. Most Ls mindig nevethetnéked van, meg somolyogsz magadban nagy ravaszul ... Tán az angyalaidat látod? —■ Minek szomarkodjam ... Ismered az életfilozófiámat. Megemelte kalapját, egy hátrafésült fekete hajú férfinak köszönt. — Látod, ez is egy volt tanítványom. Tele van velük a város meg a környék. — Te, Pista, ezt ismerem. A me- gyetanácson van. Hoigy-hogy tanítottad? Talán szakérettségis? — Sose volt szakérettségis... A dolgozók közgazdasági technikumába járt. Most júniusban érettségizett.. — Hát kérlek alássan, ott áll kint a piros sapkás forgalmista. Ez már azt jelenti, hogy itt a gyékényesi... De mondd csak, hová utazol te? Megmondta néki, hogy Nagyatádra utazik és azt is, hogy »-Irodalom és kömyvnap« címen tart előadást. — Akkor Somogysztíbon kell át- szállnod... Várj csak, úgy emlékszem, ott van vagy 15 percnyi lauf- ja a vonatnak... Hanem hát, Pistám, lesz-e hallgatóság? — Miért ne lenne? Hisz a könyvnap ünnepi megnyitója lesz ott Járási székhely is, az új járási könyvtár is belekapcsolódott. — Hehehe ... Hát tudod, a minap nálunk is volt az üzemiben egy irodalmi előadás. — Ki tartotta? — A fene tudja, hogy hívják. Valami tanárféle. “Nem 'brancsteli. A nevét bizony elfelejtettem. Hát alig lézengett ott egy-két munkás... Meg az értélmiségielk. Mi még dinemből meghallgattuk, hogy Jókairól 'beszélt ott valamit. Bár hát mondd, a mi korunkban már ki olvas Jókait? Próbáinak ma belemagyarázni mindenfélét... Beszélhetnek, a me- lósokat ugyan sose fogják rávenni, hogy irodalmi előadásokat hallgassanak, meg hogy olvassanak. A gyékényesi vonat mozdonya apró pöfékeléssel fordult te a pályaudvar végén. Az utasok türelmetlenül helyezkedve özönlőt ték el a sí* neket, A délnyugati szelíd őszi szól szembe fújta velük az egyik távoli vágányon álló mozdony fekete füstjét és pazar bőséggel, nagy hangon előtörő gőzét. Abban az irányban, ahonnan a vonat futott te, a várost körülvevő szelíd, dombok tarka koszorúját lehetett látni. Heíyenkánt a szőlők még zöld, alig sárguló sávjai látszattak, másutt a domboldalra felkapaszkodó szántóföldek feltört tarlód, vagy a kukcricaföildek sárgásbarna csutáinak zilált sorai. Két feltűnően csinos leány futott el mellettük. Az egyik szőke, a másik barna volt. A szőke kacagó, vidám hangon odaköszönt: — Jónapot, tanár elvtárs! Utána a hátrafésült hajú férfi jött egy nyurga fiatalemberrel, akinek a sa.pka olyan erősen a fejébe volt nyomva, hegy szinte kajlára lenyomta két oldalt a füleit. — Valahonnan ismerem a szőkét — mondta a hátrafésült hajú férfi. Menjünk utánuk! — Te, a tanítványaid üldözik egymást — mondta a tanár barátja, amint már ők ás kiint álltak a vonat mellett és a rengeteg utas kiszállására vártak. Úgy tetszett, mintha a vonat sohase akarna kiürülni. —' Tanítványok, tanárok — mondta halkan a tanár barátja. — Tudod, hogy sose politizáltam,. deháit milyen más is voüt az régen. .. Erről a férfiről nem gondoltam volna, hogy érettségizett. — De még mennyire! — mondta a tanár. — Még hozzá jeles érett volt. Az esze úgy vág, mint a 'borotva. :— Hej, a rná időnkben — folytatta a barátja. — Emlékszel az öreg Oláh Józsi bácsira? Neki a magyar irodalom csak Arany Jánosig számított. Ami azután volt, azt elintézte azzal, hegy az nem irodalom. Adyt, meg ezeket nem ás tartotta költőnek ... De azért meg kell adni, hogy talpig úriember volt az öreg... Joviális, kedves úriember ... A tanár mondani akarta barátjának, hogy Babits Mihály is megrótta a »Halál fiad« című regényében a régi magyar értelmiséget. Éppen az dlyanckat, mint amilyen az öreg Oláh Józsi bácsi volt, akii talán egyetemi haffigató karában vett utódjára könyvet a kezébe. Pedig a magyar irodalmat tanította vagy 25— 30 éven ét. Mindig a »nagy« Pintérből magyarázott. Csaknem szó szerint tudta az egészet. Nem tett hozzá semmit, nem ás vett el belőle semmit. Már tudták előre, hogy mit fog mondani. Sokszor kifigurázták a magyar óráit... Beszélgetésük félbe szakadt, mert a szokatlanul sok felszálló iutas megrohamozta a vonatot. A tanár barátja egy másik ismerősével elegyedett szóba. A nagy tolakodásban elsodródtak egymástól. Egyedül maradt. * * * "p'mber ember mellett állt a vo'LJ natban, amikor elindult. Any- nyiiam voltak, hegy a folyosókon is álltak. Az egymáshoz zsúfolt embereknek melegük volt. A kelleténél mindenki jobban felöltözött. Mert reggelenkint már dér is volt és egész héten elég jól tartotta magát a hűvös őszi idő. De a 'hét végére, szombatra, váratlanul meleg áramlat lepte meg a vidéket, a természet megvesztegető ajándéknak küfdte ezt a meleg napsütést, amely az őszi szín- pompás lankák és domboldalak felett ragyogott, amint a vonat elhagyta a várost. A tanár a közepesnél kissé alacsonyabb termetével ott állt az egyik túlzsúfolt szakaszban. Hórihorgas emberek álltak körülötte. A vonatablaknak csak egyik sarkán tudott kinézni. Azért így is élvezni tudta a vonat mellett elsuhanó kertek, mezők és rétek felett pompázó vénasz- szonyok nyarának kedves, vidám, de azért már búcsúzára húzódó mosolyát. — Jaj, jaj, oda a derekam, oda a lábam! — hallatszott egy falusi menyecskének a jajgatása a tanár háta mögött. A tömegben erősen odaszorították az ülőhely sarkához és úgy jajveszékelt, mintha 'az utolsókat járná. — Jöjjön ide, .néni! Itt a helyem, átadom. Egy ismerős hang mondta ezt a tanár háta mögött. Megfordult és látta, hogy a hátrafésült hajú férfi ült ott. — Bocsánat, tanár elvtárs, meg sem ismertem ... Átadtam volna a helyemet... — Köszönöm, Kovács elvtárs. Nekem itt nagyon jó helyem van. Kissé közelebb kerülök az ablakhoz, aztán már mem is kell semmi egyéb. Beszélgetésük alatt a menyecske villámgyorsan elfoglalta a fölkínált helyet. Jól befészkelte magát, jobb- ra-balra kissé odább tologatta a mellette ülőket. — .Jaj, mennyi az utas! Borzasztó, hogy mennyit veklérozzák az emberfiát ebben a mai világiban! — Mi baj, hcl szorítja a csizma a tyúkszemét, néni? — kérdezte tőle Kovács István. Mert ez volt a neve a hátrafésült hajú férfinak. Most miár eszébe jutott a tanárnak a keresztneve is. — Nézze maga, elvtárs, vagy minek hívják — fordult hozzá a menyecske, aki most már igen megelégedetten terpeszkedett el a helyén — ha még egyszer azt találja mondani nekem, hogy néni... hát én olyat mondok magának ... na, csúnyát mondok... az egyszer biztos! Hisz őszül a haja, tán még az apám is lehetne? — Miért nem mindjárt a nagyapja? — kérdezte tréfásan- Kovács István. A vonat éppen -megállt. Sckan kiszálltak. Mellettük egy egész padsor megürült. A tanárnak is jutott hely szemben a menyecskével. Kovács Istvánnak is beljebb, a hosszú pad másik végén. — Jó is, hogy a komám máié kerülök. A tanár csak most vette észre, hogy bent az ablak melletti sarokban ül az a fiatalember a fejébe húzott sapkával, akit az állomáson Kovács Istvánnal látott. És vele szemben ott ült a szőke és barna leány, akik az állomáson elfutottak mellettük. — Ez az én jó komám, Deák Sándor fa'lumbéli fiú — átkarolva tette rá a kezét Kovács István a fiatalember vállára. —- A Vasfcombánát-
