Somogyi Néplap, 1956. január (13. évfolyam, 1-26. szám)
1956-01-08 / 7. szám
Vasárnap, 1956. január 8. SOMOGYI NÉPLAP s CS1KY GERGELY SZÍNHÁZ: J rjecember 23-a óta látssza színházunk naigy közönségsikerrel a daljátékot. A Petőfi verses-meséje nyomán készült daljáték ma is friss, eleven erővel hat a közönség érzéseire, fantáziájára, s a mostani János vitéz sikere éppen ott, kezdődött, amikor a daljátékot a színészi játék és rendezés egészen közel hozta érzé- : seinkhez, annyira közel, hogy az egész mese és Kacsóh Pongrác zenéje élményünkké tudtak válni. Az előadást — bár korántsem mentes a hibáktól — egészében és részleteiben bátran lehet a vidéki színházak János vitéz előadásai közt a legjobbak élére helyezni. Elsősorban a rendező: Sugár László, a karmester: Magyari Péter és a díszlettervező: Bures Jenő munkája tette azzá. Sugár László .rendezése új ötletekkel .— új képpel' is — tette teljesebbé, gazdagabbá a daljátékot Ha , a rendezést jellemezni akarnánk, főként az útkeresést, az új ötletek bátor alkalmazását említhetnénk legfőbb erényként A rendezői törekvés arra irányult, hogy a daljátékot teljesebbé, Petőfi verses elbeszéléséhez közelebb állóvá tegyék. Erre szolgált a versmandó beiktatása <Miszlay István); egy-egy kép előtt Petőfi János vitézéből szavalta el az odaillő versszakokat. Az új kép — az óriások országa — beiktatása magában, mint rendezői ötlet s törekvés a mese teljesebbé tételére — tiszteletre és di- cséretreméltó. Sajnos, itt a rendező elképzelése csak részben valósulhatott meg, s az is bizonyos, hogy ez nemcsak rajta múlott. Az óriások képe nemcsak hogy nem viszi előbbre a. mesét, de az előző s az azt követő felvonások művészi vonalát is megtöri éppen a technikai megoldódások sikertelensége miatt. Igen nagy érdeme a rendezőnek, hogy kisebb- nagyobb ötleteivel —• pl az udvari bolond személyének beiktatásával — szép és hatásos színpadi csoportképekkel megteremtette a színpadon a mese levegőjét. Színészi játékban, .jellemzésekben elképzelései nem mindenkinél valósultak meg. A kibővített zenekar sem kis részt vállalt magára s teljesített a daljáték bemutatásával. A karmesternek, Magyari Péternek nemcsak Kacsóh Pongrác dallamos, sokrétűen árnyalt zenéjét kellett megfelelően tolmáesdtatnia — tehát nemcsak zeÁNOS V I T É nei síkon folyt munkája — de igénybevette a karmester dramaturgiai képességeit is. Elképzelhetetlen let' volna a helyes tempóvétel a cselekmény, a különböző 'helyzetek és a jellemek alapos elemzése nélkül. Magyarinak ezesetben — daljátéknál fokozottabban mint az operettnél — az adott zenén keresztül kellett meg formálnia az énekesekben azt. a figurát, azt a jellemet, amelyet a szerzők elképzelték. A zenekarral, az énekesekkel és a kórussal karöltve Magyari sikerrel oldotta meg a dal iáték zenei feladatait. Sajnos, a kó rusproblémával még mindig nem sl került megbirkózmiok. Az előadás kórusprodukciói gyengék. Bures Jenő díszletei a legkényesebbek igényeit is kielégítik. A képzőművészet eszközeivel megoldott színpompás, meseszerű díszletek — különösen az utolsó kéo —• méltó keretbe foglalták a mesét. A mi az egyes szereplők játékát ^ illeti — elsősorban Juhász Pálról, János vitéz alakítójáról kel’ szólnunk. Eddigi szerepei közül ezt oldotta meg a legnagyobb sikerrel. Játéka már meggyőzőbb, de még mindig inkább játssza szerepét, ahelyett, hogy bátran átélné. Ez különösen a második felvonás záróieleneté- ben érződik. Szép hangja ebben a szerepben különösen jól érvényesült Nem szabad visszaélnie a töményen érzelgős pillanatokkal, különösen azért, mert erre amúgy is hajlandósága van. Egyébként az e’őadás több szereplőiénél is tapasztalható, hoav a líraiságot összetéveszti a szenti- mentalizmussal. Barcza Éva Puskájának erőssége ■nem annyira a játék, mint a szép kultúrált éneklés. Az a'ső felvonás ban félszegsége indokolt, ám több, őszintébb játék nem ártott volna. Sőt... alakítását a színpadi helyzet nem mindig indokolja. Hajdú Péter, Bagó megszemélyesítője jól értelmezte szerepét. Bagót, ezt a paraszt figurát helyesen, egyszerű eszközökkel ábrázolta. Hajdú játéka az előadásban elmélyült, fegyelmezett és így kifejezőbb. Hibája: az első felvonásban nem tudja Bagó részegségét megfelelően elhitetni, s ki kell küszöbölnie bizonytalanságát a hangindításban is. Iluska mostohája, a boszorkány szerepében Szenes Gizella, érdekes, nehéz színészi feladatot oldott meg. Mozgása, geszt ikulációja hatásos és mindvégig töretlenül egységes, még abban a kellemetlen, nehéz helyzetben is, amelyben a boszorkányt guggolva, meghajolva kell játszania. Alakításának hibája, hogy beszédé- ’ren a rikácsolás néha az érthetőség -óvására megy. A túl játszástól is óvakodnia kell, még egy mesealak megformálásánál is. A francia királyleányt kettős szereposztásban Bodolaí Piroska ér Bereczki Lia játsszák s Bodo’ai alak’' fásét bátorság-, mozgékonyság, jó Hang jellemzi. Bereczki kisebb hi v’áiWól eltekintve sikeres alakítás' nyújtott, csatján játéka passzívabb, f a kórust elindító részt énekileg r 'lejti. Rassy Tibor a francia király sze reDéhen sokszor deríti nevetésre a közönséget. Jólsikerült maszkja ér ’á+éka elérie a kívánt hatást. bánéból érződik, hogy a pillanatnyi nevettető fordulatokra éoít, s azok ki használására törekszik s ez a játék rovására megy. A ióhamgú, bátorfellépésű Gálfv László a strázsamester szerenébe- mutatta meg. milyen jó onerettszíné- szi adottságokkal rendelkezik. A nzíniap sok neve .közül íré» Kom Zó- Istvánt, Bán Tamást. Sarkadi Imrét kell elismerően említeni, akik egy- egy jellegzetes figura megformálásával segítették sikerre az előadást. Karádi Györgyi mint a táncok betanítója és mint szólótáncos érdeme’ dicséretet, bár szólótánca nem mentes a hibáktól. Forgásait biztosabbakká, kar- és lábmunkáját lágyaibbá. könnyedebbé kell tennie. A tánckar túl nehézkesen mozog és szembetűnően sok a tévesztés. A Textilművek tánccsoportja toborzójával — amelyet Csikvár József tanított be — megérdemelt 6ikert ért el. A z előadás a bemutató és az első - előadások óta igen sokat javult, ezekre a hibákra azonban érdemes felfigyelni és javítani rajtuk. Az előadás egésze azt 'bizonyítja, jól gyümölcsözött a fáradságos munka, amelyet a daljáték bemutatására fordítottak, s a János vitéz méltán arat estéről estére nagy sikert színházunkban. Nagy Tamás. A kaposvári járás körzeti kultúrversenyei előtt A tavalyi ifjúsági kulturális seregszemle emlékezetes járási bemutatója után az egyik »bennfentes« néző a siker láttán felhevülve azt mondta: — Fogadok, hogy ennél jobb bemutató nemhogy a járásban, de még a megyében sem lesz — legalább tíz évig. A DISZ Kaposvári Járási Bizottsága és a Járási Tanács Népművelési Csoportja mindent . elkövetett, hogy az idei járási bemutató a tavalyinál is sikeresebb legyen. Fáradha- atlan munkájuk eredménnyel kecsegtet. Ezt már most a körzeti bemutató előtt is látni. Tavaly még néhol rossz volt a iműsorválasztás. A kultúrfelelősök ugyanis nem rendelkeztek megfelelő -.zakmai ismeretekkel Hogy ez töb- |Sé ne történjék meg, szakmai továbbképzésben részesítették őket. Ezenkívül pedig, ha szükség mu- 'atkozott, módszertani levelekben is kaptak segítséget. A népművelési ügyvezetők és kultúrház igazgatók fámogatására értekezleteket rendeztek. Az értekezleteken útrmi'a'ást, 'tanácsokat kenhették és mindenkor kaptak is. Műsoranyaghiánnyal sem kell küzdeniük. A csoportok rendelkezésére állt már jóval a felkészülés előtt a '-Színjátszók Kiskönyvtára« és a Népszerű Drámák« soro- ■ata. A műsorválasztás terén, talán még azt lehetne hibául felróni, hogy a csoportok nem eléggé ötletesek. Van olyan darab, melyet öt-hat, de akad olyan is, amelyet tíz színjátszócsoport is tanul. Ilyenek: Sós György Pettyese, általában a Móricz- és a Gárdonyi-darabok. A színjátszók nagyrésze már rendelkezik némi rutinnal. Mégis megtörténik, hogy egész egyszerű, de alapvető színpadi fogásokat nem smemek. Ezért a járás 13 községében színjátszó tanfolyamokat renE tanfolyamokon átlagosan 40-en, de volt olyan község, mint Fonó, ahol 60-an vettek részt. A körzeti versenyre való felké- . szülés alatt a kaposvári járás tizenöt községében szakemberek segítették a színjátszó- és tánccsoportokat. Eredménye meglepően rövid idő alatt mutatkozott. Főleg a nagyberki színjátszók fejlődtek sokat. Itt Molnár Pál színész tanította a fiatalokat. Javult a mennyei, hedrehelyi, hetesi és szentbalázsi színjátszók színvonala is. .A meglepő »kiugrás-« egyik jele s egyiben bizonyítéka már jelentkezett. Több község, ahol a színjátszók azelőtt kevesebb elismeréssel szerepeltek, hatalmas sikert arattak a seregszemle helyi bemutatóján Hetesen például 1500 forint volt egyetlen előadás tiszta 'bevétele. Az előadást meg kellett ismételni. A hedrehelyi, nagyberki, mernyei színjátszók vendégjátékra kaptak meghívást. A siker törvényszerűen vonja ma- ,gával a csoportok további fejlődését. Nagyobb a bevételük: könyvtárakat élesítenek, könnyebben tanulhatnak tapasztalatcserére mehetnek. Nincsenek filléres gondjaik. Ha épp táncru- hára vagy egyéb kellékre lesz szükségük. megvételük nem okoz nehézséget. A kaposvári járásban a DISZ JB és a népművelési szervek lelkiismeretes munkája nyomán egyetlen olyan kultúr csoport sincs, mely támogatás nélkül, magára hagyatva készült volna a körzeti versenyre. A helyi bemutatók is mind annak bizonyítékai voltak, hogy a körzeti bemutató, s az azt követő járási verseny még a tavalyinál is sikeresebb lesz. így tehát nemi válik valóra az idézett -bennfentes« néző jóslata. S ennek mindnyájan tiszta szívből örülünk. KI MMER GYULA: HIDD REJTSEH... Hadd rejtsem arcom illatos hajadba 8 maradj velem, ha sápadt ősz ölel. A boldog órák gyorsan elsuhannak s mi csüggenénk a múló perceken. S betakarlak a szavak bársonyával halkan, selymesen, nesztelen, puhán s rád gondolok, hogyha könnyes szél zokog keserűn, tompán téli éjszakán. nál szakmunkás ... Szeretne ő is a > dolgozókhoz járni .., Most is olvas.-— Ajaj... ma már mindenki olvas ... még az is, akinek egy csiribiri csepp esze sincs ... és olyan buta, mint a föd — mondta a menyecske. —• Aztán mit olvas? — kérdezte a tanár érdeklődéssel Deák Sándortól. — Jókaitól a Fekete gyémántokat. — És hol tart? — Most éppen, a delejországról van benne szó. — És érdekli a könyv? Szeret olvasni? —- Nagyon érdekei ... Tanár elvtárs tanította Kovács Pistát?... Ez aranyira érti az irodalmat, olyan jól kitanult. Még az apját is rávette otthon, hogy olvasson, meg engem is , — Hát nem érdekes? — szólalt meg Kovács István —, hogy Jókai milyen tisztán látta a jövőt, amikor például azt írja... Mutasd csak Sándor! -— kezébe veszi a könyvet és olvassa: »Ott nem lehet főrend, születési előny. Mindenki munka után él és ész után.. A földműveléshez is ész keld, és tudomány az, mint a csillagászat.« — A kétszázadik oldal körül van, ugye? — kérdezte a szőke lány, aki a barátnőjével együtt az Élet és Tudomány legújabb számát lapozgatta. — Eltalálta. Kétszázhetedik oldal — fordult Kovács István a szőke lányhoz. A tanárnak feltűnt, hogy eddig is rá-rápislámított. Állandóan figyelemmel’ kísérte. — Most olvastam én is. Már másodszor — mondta a leány. — Honnan, ismerjük mi egymást? — kérdezte Kovács István, — Tudom,'hogy valaha kerista lány volt. .De valahol azóta találkoztunk. — Hát nem tetszik emlékezni?... Fonyódon. Akkor ott dolgoztam a járási tanácson — Persze ... Margitka? ... Most már emlékszem. De miiért mondja nekem, hogy: »tetszik emlékezni«? — Mert akkor nagyon szigorúnak tetszett lenni. Különben is> azt hiszem, nem vagyunk egyidősek. — Az a néhány esztendő ide- vagy oda... Még én is nőtlen vagyok.. A tanár eivtárs megmondhatná. A tanár a másik oldalra fordulva nézett ki az ablakon. A dombok tetején magas nyánfiasor húzódott. A leáldozó nap vörös fénye világított felettük. A vonatban mér sok, ülőhely volt. A menyecske is kiszállít a sűrűn egymás után következő áldomások valamelyikén. A barna lány az Élet és Tudományban lapozgatott. A tanár félszemmel a szőke Margitot figyelte. Milyen kis jelentéktelen diáklány volt! Alig lehetett észrevenni a lányok soraiban. Most a dolgozó nők öntudatával nagyon csinosain van öltözve. Legszebb rajta a haja. Szinte súlya van a színének. Olyan, mint a színarany. Frissen ondo’éltat- ta. És ami a leginkább feltűnő, Kovács István rátapadó szemének tüzé- ben ragyog mind a két szeme, 'mint a világ legdrágább csiszolt gyémántja. És kipirult arcán a fiatal lányoknak az a lázas mosolya fénylik, amelyik mindig megjelenik arcukon, amikor észreveszik, hogy egy férfi tetszését megnyerték. Mind a kettsm nevetnek. Elhallgatnak, egymás szemébe néznek, maid a vonat rázására halkan, egyetértőén kuncognak. — Tudja, mit nevetek, Margitka? Ha én magának öreg vagyok, mert van néhány ősz hajszál a halántékomon, akkor én a komám, a Sanyi nevében udvarolok magárnak. Neki is nagyon tetszik maga. Halkabbra fogja a hangját, suttogva beszél: —• Nagyon jó fiú. Kissé ügyetlen az udvarlásban. — Annál ügyesebb maga. — Na végre! Most már nem tetszi- kez, mint egy bácsit... Ezt már szeretem. 1 — Hát a barátja rám se néz. — Nem számít. Vegye úgy, mintha ránézne. Bevallom, hogy engem bízott meg. Már régen tetszik neki. Már régen figyeli magát... Nincs is még egy olyan szép Lány a vidéken .. „ — Ez is a barátjának a véleménye? — Ahogy vesszük. Egyre megy. Megegyezünk. Dehát ő kissé félős. Nem mer a lányok szeméibe nézni. Nézze, megmondom őszintén, azért jöttünk ebbe a szakaszba, mert maga után jöttünk. —'Mik sü’niek ki? A szőke Mangit meglöki 'barna barátnőjét, aki olvas is, meg figyel is a beszélgetésre. Kovács István átkarolja a barátját. Gyöngéden dögö- nyözi a hátát: — Sanyi, hát szólj már te is valamit! Deák Sándor nem szól semmit. Lehet, hogy e’őre megbeszélt terv a némasága. Ha lehet, még mélyebben a fülére húzza a sapkáját. Kovács István alig hallhatóan folytatja: — Nem akarom, hogy a komám is úgy járjon, mint én. Látja, 35 éves lettem... Észre se vettem, úgy elment a tíz a felszabadulás óta. A tanár úgy tesz, mintha a lassan alkonyati szürkeségbe bunko’ózó dombokat nézné. A rőt ruhába öltözött erdőfoltökat és a dombok 'hajlataiban kényelmesen pihenő fehér párafelhőket De azért látja azt is, hogy a szőke leány kissé meghök- ken. Talán váratlannak tartja a szívós ostromot. Szemét időnkint lesüti. Meg-megböki barátnőiét. De azért arca égő mosolyban úszik, A fiatal vér pezsgésének kiabáló nyomait hordia magán. —- Engedje meg, hogy bemutassam a barátnőmet — mondja Margit. — A fonodában dolgozik. — Erzsi vagyok — mondja a barna lány és pirospozsgás, egészségtől duzzadó arcával fürkészve néz a férfiakra. — Hát az én Sándor barátom? — folytatja Kovács István. — Csak nem tudok semmire menni az ügyében. Pedig hát ez a fiú még meg is nősülne ... Mit mendiak: akár hiszi, akár nem ... elvenné magát, Margitka, ha . .. ha... Nem fejezte _be a mondatot. Kérdően néz a szemébe. A lányok szeme nevetve összevillan. Mintha azt mondaná tekintetük, hogy most mit csináljunk. Margit alig észrevehető nemet tot Erzsinek. — Tudja, Margitka, ez a Sanyi, amikor szombaton hazamegy... Az anyja mindig előveszi, hogy mikor nősül már meg. Még majd vénlegény marad. Deák Sándor igazít egyet a sapikájám. Mintha maga is megsokallta vofraa, hogy olyan mélyen a főiére húzta. Krákog is egyet, meg hüm- mög egy kicsit, mintha figyelmeztetné a barátját, hogy az ő számlájára azért már ne feszítse tovább a húrt — De hiszen még fiatal a barátja — mondja Margit. —, • Nem olyert 'biztos. Lehet, hogy csak fiatalnak látszik. Mert o’yan gyámoltalan .... Majd megszólal mindjárt., csak azt mondja meg, Margitka, hogy szabad-e még? ... Lehet-e még számítani? A lányok megint összenéznék. Nevetnek. Kis ideig csend van. Nem hallani mást, csak a vonat egyhangú zakatolását. — Készülődjünk, Margit! Itthon vagyunk — ugrik fel Erzsi. Kovács István most már őrá néz kérdő tekintettel, meg-megrezdü’ő ajakkal. Erzsi e’komoűyodik. Először Margitra néz, majd határozott nemet. int a fejével. — Tudtam, hogy így lesz — mondja Kovács István És felugrik, hogy segítsen a lányoknak, mert már a vonat megállt az állomáson,. — Ha nekem egy lény megtetszik ... — Magának? ... Hisz a barátjának? — hangzik a Margit szava kissé fátyolosam. Mert salját úgy csavarja a nyaka köré, hogy siettőben a szálát ás eltakarja. —• Nem ... Most már úgyis mindegy ... Tréfa volt... Az viszont komoly, hogy én akartam magának udvarolni... Dehát nem láttam jegygyűrűt, — A jegygyűrűt? . .. Nem fontos. Majd az is lesz. — És ki a vptegény? ... Hogy hívják? Hol lakik? — Úgyis megtudja. Most már nincs idő. — Csak azt mondja meg, hol lakik! — próbálta Kovács István még az utolsó pillanatban éléillmi a lányok útját. — Hiába minden . . . Talán le akarja beszélni'? . .. Nincsen olyan hatalom, amely minket elválaszthatna! Pár pillanat múlva a vonat ablaka alatt hallatszott- a 'lányok vidám csevegése. A továbbutazók sokáig integettek nekik. — Komolyan beszéltek, vagy pedig tréfáltak? — kérdezte Kovács István. * * * ^ tanár még világosban érkezett meg arra a járási székhelyre, ahol előadást kellett megtartania Ez volt a nyári időszámítás utolsó napja, az utolsó hosszú délután, amikor még nyáriasan késett a naplemente. Amikor elindult otthonról kedvetlenül szállt be a vonatba. Pillanatnyilag lehangolták barátjának a megjegyzései a népnevelő munka hiábavalóságáról. De aztán a vonatban felüdült tanítványai társaságában. És este a járási kultúrház nagyterme zsúfolásig telve volt hallgatósággal. A tömegben ismét más, újabb tanítványait látta. És beszélt a magyar könyvről és irodalomról olyan lelkesedéssel, mint még talán soha. ■, Az előadás után a késő esti órákban a kis szállodában egy öreg, sokat törődött, de azért még frissen mozgó portás fogadta a tanárt. — Cseiédember voltam én világéletemben — mondta az öreg portás. — Tudom én, mi a rend. Az urat majd felköltöm fél négykor, így szól a parancs. És hát a parancs- az parancs. A ‘ 'tanár hiába kérte, hogy' egy órával későbben költse fel, mert éjjel az órákat hátrább tolják és érr vénybe lép a téli időszámítás. Beszélhetett neki, ahogyan tőle tellett, az öreg csak a magáét hajtogatta. Hogy ő nem. kapott semmiféle parancsot a feli időszámításra. Rádiót nem hallgat, újságot nem olvas. És amíg parancsot nem kap rá, nem vesz róla tudomást. így történt, hogy a tanárt egy órával előbb költötte fel. A tanárnak pedig nem volt kedve egy órával korábban kimenni az állomásra. Miit tehetett mást, az ágyban fekve azon tűnődött, hogy az öreg portás makacs tudatlansága is a régi Magyarország örökségé. Nem tudott a portásra haragudni. Bellyei László.
