Somogyi Néplap, 1955. december (12. évfolyam, 282-308. szám)
1955-12-18 / 297. szám
6 SOMOGYI ISßPLAP Vasárnap, 1955. december 18. NYÍLT LEVÉL Akarják-e az őrei kommunisták a termelőszövetkezet megalakítását? Nem cseresznyézünk egy tálból a kulákokkal! Lesz-e mezőgazdasági termelőszövetkezet Orciban? Ez a kérdés foglalkoztat engem és jónéhányunkat, akik Őrei községben járunk és ismerjük a helyi adottságokat. Hogy aztán tényleg lesz-e termelőszövetkezet, erre a választ a község kommunistáinak, vezetőinek kell megadniuk. . Igen, a válasz! Ez a dolgok nehezebbik része. Az első válaszként azt szeretnénk, ha a község vezető emberei, kommunistái személyes példamutatásukkal felelnének. Ez felérne sok beszédes agitációval. Igaz, az első szó elhangzott. Hideg Lajosné elvtársnő, a pártszervezet titkára, Sutyor Vendel elvtárs, a tanács elnöke megtették az első lépést, aláírták a belépési nyilatkozatot. De ők is csak ennyit tettek, semmi többet! Pedig a vezetőség nemcsak két fűből áll Orciban sem, bármennyire kis község is. Szép számmal vannak Orciban elvtársak és becsületes, jól dolgozó pártonkívüliek, tanácstagok, akik már annyiszor derekasan megállták helyüket a falu életének vezetésében, irányításában és segítettek sok feladat megoldásában, személyes példamutatásukkal is. Az ilyen emberek válaszára van most szükség. Ez lenne tulajdonképpen a második szó, itt kezdődne az igazi válaszadás. Kik is ezek az elvtársak, akik késlekednek a válaszadással? Vegyük talán elsőnek Szalai György elvtársit, akit a faluban mindenki Gyuri bácsinak hív, akit becsületes, szorgalmas emberként ismernek. Ezt bizonyítja az is, hogy a múlt évben tanácselnökhelyettesnek választották meg. De a helyi pártszervezet vezetőségi tagja is egyben. Szalai elvtárs még nem írta alá a belépési nyilatkozatot. Amikor erről beszéltünk vele, azt mmdta: »Mi, kommunisták alakítsuk meg a termelőszövetkezetet? Mit szálnak a dolgozó parasztok — megint a kommunisták kezdik?-« j Hát, kedves Szalai elvtárs, kik alakítsák meg a szövetkezetét, ha nem a kommunisták? — a falu legképzettebb, legodaadóbb emberei, akik túliéinak már az egyéni parcellák szűk határain? Hát nem a kommunistáknak kell az úttörőknek lenniük ebben a kérdésben is? Nincs abban semmi szégyellni való. Igaz, az úttörőknek a rögös, ismeretlen úttal kell megküzdeni, de ez a dicsőségük, ez, ami jellemzi őket. Stroti elvtárs, aki korábban párt.tilkár volt, szintén halogató állásponton van. Ismeri ő a párt határozatait, tudja, hogy Orciban minden adottság megvan ahhoz, hogy termelőszövetkezetet alakítsanak. Strott elvtárs azonban megfeledkezik arról, hogy ehhez szükség lenne az ő személyes példamutatására és a község kommunistáinak bátor hozzáállására. A többiek azt tartják: »Majd egyszer minden megérik, fő a türelem, meglesz a tsz magától is.« Az önkéntesség jelszaván azt értik, hogy nem kell agitálni — ahogy mondják —»zaklatni« a parasztokat, tudják azok, hogy előbb-utóbb tsz-tagok lesznek úgyis. Hogy a termelőszövetkezeti mozgalom kérdését a pártszervezet és a tanács vezetői, a kommunisták állandóan napirenden tartják, hogy be- " szélnek a dolgozó parasztokkal a nagyüzemi gazdálkodás előnyeiről, annak szükségességéről. Hogy ebben a munkában nagy segítséget adnak a Somogyi Néplap termelőszövetkezettel foglalkozó cikkei. Hogy érvelnek a környező tsz-ek zárszámadásának eredményeivel a dolgozó parasztok között. Mintha mindez nem is a kommunisták feladata lenne. Orciban is megalakítható a tsz, persze másképp kell értelmezni az önkéntességet. A kommunisták harcos kiállása, kezdeményezése kell. A kérdés tehát az: akarják-e az őrei kommunisták a tsz megalakítását, képesek-e harcolni a párt célkitűzéséért? Erre szeretnék én és a járás vezetői választ kapni az őrei kommunistáktól. SZÍJÁRTÓ SÁNDOR, \ a Kaposvári Járási Tanács Szervezési Csoportjának előadója. Hogy több tejet adjunk az országnak 5. A Balatarmagybereki Áliami Gazdaság pusztaszent.györgyi üzemegysége tehenészetének dolgozói és a be osztott itakanményoscik 1956. április 4 (tiszteletiére tej termelési versenyre hívjákjei a gazdaság valamennyi tehenészét és takanmányosát. Vállalásuk a következőképpen hangzik: Mi, a bélatelepi tehéndstálló dolgozói vállaltjuk, hogy a gazdaság üzem- tervében előírt tejtermelést szintet'15 százalékkal túlteljesítjük, vagyis négy hónap alatt az üzemterv szerinti egy tehénre eső 895 liter tejtermelést 1039 ütemre emeljük — hangzik a felhívás. — Vá!Másimkat a következő módon kívánjuk biztosítaná : 1 Teheneinket az előírásnak A * megfelelőéin bőségesen etetjük. Az (istállórendet betartjuk. A jószágot gondosan ápoljuk, az etetés, itatós, fejes idejét pontosan megtartjuk. Tudjuk, hogy mindez a tej- hozam növekedését eredményezi. 2 Takammányosaink a takar- * mámyszükségfetet mindennap kellőképpen és elegendő mennyiségben biztosítják. fi Takarmányelőkészítőirik a ta- karmányszükségletet — azok féleségétől függően — 48 vagy 24 óráig pácolják. A. Az.előetetést és utóetetést az * * előírásoknak megfelelően hajtjuk végre. Jó kollektív szellemet 'teremtünk brigádunkban. Azokat a dolgozókat, akik nem megfelelő munkájukkal vállalásunk teljesítését veszélyeztetik, nevelőmunkával igyekszünk kollektívánk (hasznos tagjává tenni. Vállalásunk teljesítését minden hónap végén bri gádértekezleíen érté-J keljük. " | A bélatelepiek versenyfelhívását« Gelencsér István tehenészeti brigádvezető, a 'gazdaság december 2-1 üzemi értekezletén hozta nyilvánosságra. Az igazgatóság, pártbizottság, szak- szervezet és DISZ a legnagyobb örömmel fogadta a kezdeményezést és teljes mértékben magáévá . tette azt. Az igazgatóság a versenyben győztes tehenészeti brigádnak pénz jutalmat tűzött ki. Az első helyezést elérő istá’fó dolgozói 3 ezer. a második helyezést elérő istálló dolgozói ‘ •ezer forint jutalmat kapnak. A brr isádvezető 20 százalékot kap, a fenn- irainadó 80 'százalékot pedig az istálló dolgozói és takanmányosai között osztják el. AMami gazdaságaink tehenésze’ csatlakozzanak a ballaitonnagybere- kiek ‘értékes kezdeményezéséhez, hogy minél több .tejet termeljünk népgazdaságunknak. Ezzel is tovább növeljük dolgozó népünk életszínvonalát. A Ladi Gépállomás hanyagsága sokba kerül Szeptember 10-e óta szinte mindennap kértük a Ladi Gépállomás vezetőit, hogy adjanak egy cséplőgépet a mag-lóhere elcsóplésére. 3 hónapon keresztül tudomást se vettek kérésünkről, de még arra se méltattak 'bennünket, hogy megmondják: nem tudnak adni gépet valamilyen ok miatt. E hónap 8-án aztán megérkezett váratlanul a cséplőgép. Nagyon megörültünk neki, annál inkább, mivel az a veszély fenyegetett bennünket, hogy bejön a rossz íctő és tönkremegy a drága lóheremag. Gyorsan mozgósítottuk a dolgozóikat és amikor elkezdtünk csépelni, akkor vettük észre, hogy a gép rossz. A cséplőgép kezelője kivette a hibát 'EÓkatirészt és bevitte javíttatni, és még a mai napig sem jelentkezett AU a gép, napról napra megy tönkre a lóhere és nem tudunk tenni semmit, tehetetlenek vagyunk gép nélkül Nekünk csak egy kérdésünk van a gépállomás vezetői és a csép- lőgépkezelő fe’é. Érzik-e a felelősséget államunk tulajdonáért? Ha éreznék, akkor nem hagynák, hogy a drága tóheremag veszendőbe menjen hanyagságuk miatt. Szeretnénk, ha ezen elgondolkodnának egy kicsit és a legsürgősebben intézkednének. Az Allatforgalmi Vállalat Felsőtapaszd-pusztai Cél- gazdaságának dolgozói. Tegnap hallottam az esetet, s mivelhogy nem mindennap fordul elő hasonló, ideírom izibe, hadd okuljanak mások is belőle. Csurgó- nagymartonban történt, hogy Tóth István kulák leányát feleségül vette Péterdi József kulák fia. Ebben még nincs is semmi különös, hisz úgy mondják, minden zsák megtalálja a maga foltját, s azon sem ütközhet meg senki, hogy az esküvőt amolyan kuláklagzi követte. Ott volt a falu (nem apraja-nagyja, hanem) valamennyi kulákja, meg mindenki, aki idevaló, azaz nem egészen, és most már fordítsuk a szót komolyabbra. Szóval a kuiákrokonság gondolt egyet, s hogy tisztesség ne essék a vendégszereteten — s emögött még sok minden mást is gondolt — meghívta a lakodalomba a község vezetőit, személy szerint Tóth János párt- titkárt. Kiss Ferenc DISZ-titkárt, Spós Gyula tanácstitkárt, Szakmeisz- ter Marcit tanítónőt és a községi tanács elnökét is. Most jön a találós kérdés: mit gondol kedves olvasó, ott _ voltak-e a fent nevezettek a kuláklakodalom- ban? Ugy-e, azt válaszolja, hogy semmiesetre sem lehettek ott, hiszen ez- izel helyrehozhatatlan hibát követtek volna él. Csodálkozni fog, nem így történt, a tanácselnök elvtárs kivételével — aki- valamennyink közül egyedül tudta kötelességét — ott voltak a meghívottak és e<nr tálból cseresznyéztek a kuliákfamíliával. Eddig a történet, most pedig vonjuk le a következtetést: Lehet-e beszélni falusi osztályharcról ezek után Csurpónapymar- tonban? Ha igen, ebben kevés szerepe van a község néhány vezetőjének. Súlvos hibát követett el Tóth János párttitkár elvtárs a párttal szemben, a község becsületes dolgozóival szemben. A csurgónagvmar- toni kulákok sem a salát munkáinkból zsírosodtak meg, hanem nincstelen és szegénvparasztnk mpg nem fizetett munkáját vágták zsebre. És ezekkel ült egv asztalhoz a községi pártszervezet titkára? Ezek után akarja kioktatni ! a 1 népnevelőket, hpgyan kell a kulákok ellen harcolni, bemutatni azok igazi énjét? Nem, ehhez már nincs erkölcsi alapja... És a tanácstitkár...? Tp!i»sítpt- ték-e a község kulákjai beadási kötelezettségüket, bef'zették-e adójukat, tanácstitkár elvtárs? Hogyan követeli meg tőlük ezek után az állami fegyelem betartását, tanácstitkár elvtárs? Hogyan néz a község dolgozó parasztfiataljai őzemébe, \ DISZ-tiktár elvtárs? Érdemes mindezen egy kicsit elgondolkodni. V. M. Amit a somogygeszti l-es típusú tszcs-rő) el kall mondanunk Első kép Lakodalomra készülődik Somogy- gesztiben Lukics János családja. Az ifjabb Lukics néphadseregünk kiváló tiszthelyettese az ősszel szerelt le. Most pedig betartja régebben adott szavát. Megnősül. Velük készül e napra az egész Augusztus 20 termelőcsoport is. »Mert hát úgy-e a rokonságon kívül mostmár (beletartozunk egy másik (nagy családba is, amelynek szintén itt lesz a helye a lakodalomban« — magyarázza Lukics bácsi. Igen. .a somogyigesztd Augusztus 20 I-es típusú termelőcsoport ma már egy összeforrott család, amelyet szét sem lehetne kergetni. Tizenkét kis- és középparaszt Szekeres János vezetésével alapos megfontolás. után elhatározta: nem halogatja tovább, új életet kezd, s megpróbálja a közös munkát. Augusztus 20-án ezt írásba is foglalták, s hivatalosan megalakult az Augusztus 20 TSZCS. A suttogó ellenség megjósolta ugyan a közeli feloszlást, de senki sem törődött közülük ezzel. Azóta keresztül estek az első tűzkeresztségen is. A vetést közösen, alapszabály szerint, már november 3-ra befejezték. Megadták a földnek megjáró jó munkát annak rendje és módja szerint. A vetőmag összehordásában azon versenyeztek, melyik viszi hamarabb a szép gabonát. Példás egyetértésben végezték el a betakarítás,' mujn.kákal és elkészítették a tavasziak helyét is. A (répaföldeket végig megtrágyázták. Ég a kezük között a munka. Kialakult a közösségi érzés »Az ember csak szívesebben dolgozik, ha dalol, márpedig minálunk, amióta közösen vagyunk, rááll a szája nemcsak a fiataloknak, hanem az öregeknek is. A rosszmáj úak kezdetbe piszkáltak bennünket, s azt mondták, úgy is megunjuk a közöst Nem lett igazuk. Még soha nem veszekedtünk, sőt eddig minden megértéssel, egyakarattal történt. Ahogy én látom, ezután sem lesz itt zökkenő. úgy összeszoktunk e négy hónap alatt, — mondja Juhász József aki 13 holddal lépett be. — mintha örökké együtt dolgoztunk vonna. Valóban jó itt az összetartás. Ezért, akik az ősszel még nem bíztak az új szövetkezet életképességében, most egyre jobban érdeklődnek a közös iránt. A vonzódást erősíti az is. hogy a közösen elkészített beszolgáltatási terv már májusra előírja a hús-, tojás- és tejbeadás teljesítését. Erre minden a1 írniuk megvan, hiszen közösen segítik egymást. Már a fejlettebb formáról beszélnek Szekeres János így beszél erről. Amint én látom, egy év alatt úgy ósszebarátkozik a tagság, hogy nem* sokára harmadik típusú szövetkezel- t té alakulhatunk át, A feltételek erre ♦ máris gyűlnek. Az csak nem lehet az ember célja, hogy amint kikel a vetés, örökké cédulát húzzunk és így osztozkodjunk. Ezért lettünk ugyan I-es típusú szövetkezet, de egyesek e rövid négy hónap alatt már rájöttek arra, hogy a közösen végzett munka több hasznot hoz, mint az egyéni. örvendetes az az együttműködés is, amely a nagymúlítú Uj Barázda Termelőszövetkezet és az Augusztus 20 között van. Gyakori eset, hogy fuvart s egyéb segítséget adnak egymásnak. Az a feladat, hogy ezt a barátságot még szorosabbá tegyék. Nem szabad elzárkózniuk az új belépők előtt Az Augusztus 20 tagjainak ki keli lépniük a még meglévő önzésükből és befeléfordulásukból is. Mert nem helyes az, hogy aZ új belépők elől elzárkózzanak. Megalakulásuk óta. ugyanis jónéhányan jelentkeztek már felvételre, köztük becsületes, szorgalmas gazdák. Ok azonban még mindig csak 12-en vannak. A partszervezet és az Uj Barázda tagjai segítsenek nekik az ilyen kérdések megoldásában, mert a cél közös, a nagyüzemi gazdálkodás, amely r.en 12 családból áll. Az elméletet igazolja a gyakorlat Lenin elvtárs a különböző szövetkezetekről azt tanította, hogy azok a parasztság közös munkára nevelésének előiskolái. Az embereket fok- ról-fokra, lépésrőlrlépésre az élet gyakorlatán kell megtanítani arra, hogy a közös munka, a közös gond könnyebb, a közösség öröme igazabb, felszabadultabb öröm. A III. típusú termelőszövetkezetben végzendő munka magasfokú öntudatot. követel, ami nem jön meg azonnal a belépési nyilatkozat aláírásával. Ezért a szövetkezés útjára lépő parasztember a három típus közt választhat. Az igaz, hogy az első két típus még nem biztosítja a végzett munka utáni igazságos elosztást, azonban megfelel a parasztság — különösen a középparasztság — kollektív gondolkodása színvonalának. Ugyanakkor jó arra, hogy bebizonyítsa. a közös munka, a nagyüzemi gazdálkodás magasabbrendű, .v hogy a kizsákmányolás teljes megszüntetését az igazsá^s, az elvégzett munka utáni részesedést csak a III típusú termelőszövetkezet biztosítja. Dolgozó parasztságunk egyrésze azonban sok esetben azért nem lép még a szövetkezés útjára, mert nem .smeri az T-es és Il-es- típusú szövetkezetei. Ugyanakkor fejlettségében még nem ért el arra a fokra, hogy- bent legyen a III. típusúba, nyertkor megkönnyítené dolapt, ha 1. típusút szerveznének, ahova szívesen be’épne, mert ez még fiigye'erobe ' veszi egyéni gazda mivoltát. Ugyanakkor rövid idejű közösen végzett munka után már önként választja a fejlettebb III. típusút, mtnt azt a? somogygesztiek példája is igazolja. Bíró József. A plébános úr túllőtt a célon ü ALUSI SZOKÁS szerint az áldásosztás és békés családi életre való felszólítás után a pap kikíséri a fiatal párt a templomajtóig, ahol már örömmel és kíváncsisággal vár;a és köszönti őket a násznép, a falu apraja-nagyja. Mindenkinek van egy jó szava, dicsérete a fiatalokhoz, hisz nincs szebb és emberibb dolog egy új életút indulásánál. Azon a bizonyos vasárnapon Dráva szentesen is így történt minden Tapsonyi Irma és Póla István esküvőjén Azaz mégis volt valami, ami megzavarta a boldog napot, a fiatalokat és idősebbeket is. Innen is, onnan is kifogások hallatszottak a beszéd ellen, melyet Buglevics János plébános mondott a szertartás alatt. »Nem vagyunk mi állatok — megbántotta önérzetünket — prédikáljon, ne politizáljon« — mondogatták. . Nézzük' hát, fni is történt a templomban, amelyet oly zokon vettek a falu öntudatos dolgozói és ami miatt Buglevics plébánost elűzte onnan a felháborodás. A dolog azzal kezdődött, hogy Buglevics plébános az esketési szertartás alatt nagy sóhajtások, gúnyos fintorok és hanglejtés közepette felolvasta a püspöki kar körlevelét a termelőszövetkezeti mozgalommal kapcsolatban. Ezzel mintegy dokumentálni kívánta, hogy ő a maga részéről nem ért egyet vele. Dehát hiszen ez az ő dolga — gondolták a' falusiak és inkább azt várták, hogy szépen beszéljen a fiatalokhoz és boldogságot kívánjon nekik. Am csalódtak várakozásukban. A plébános úr szép prédikáció helyett durva, ordító hangon fenyegetőzött, mutogatott, handabandázott a templomhajó elejében. Talán többet ivott a kelleténél — gondolták. Azonban rájöttek, hegy ez tévedés, mert igen »alapos rendszer« volt abban, amit mondott a plébános úr. Vegyük sorjába őket, hisz abban összpontosul minden, ami maradiság, reakció, sötét butaság és rossz- indulat. i. A plébános úr szerint a tanácsnál kötött házasság csak romlásba viszi a fiatalokat és az összes válások a tanácsokon kötött házasságokból erednek — ezt ugyan nehezebb bizonyítani, mint könnyelműen kijelenteni. S miután polgári esküvőt általában kommunisták kötnek, ügyes fordulattal rátért arra, hogy csak azok lesznek boldogok, akik »fehér lélekkel az oltár elé járulnak«. S ha már a boldogságnál tartott, megragadta az alkalmat arra, hogy a falu társadalmi életét is boncolgassa, _ mondván: a gyűlések, felvonulások idézik elő a családi élet- felbomlásait, a boldogtalanságot. Mint egy inkvizitor fordult a szülők felé: »ti siránkoztok, ti panaszkodtok, kik gyermekeiteket moziba engeditek, ahol csak rosszat tanulnnlr T« n c.«r 1 A K nmKorol/^ (0/7 f f n H n í i 11í Lr fcilim ‘A T J4 11 “ nak, ti négykézláb emberek« (ezt tudniillik falun az állatokra értik). Elégedetlenségét nyilvánította a sporttal szemben is, mert »az is romlásba viszi a gyermekeket« - S hogy a hatás nagyobb legyen, ököivívópózba vágta magát és bemutatta, hogyan csinálják azt. De nehogy azt higgyük, hogy ezen szónoklat véletlen műve. Egy másik vasárnap ismét dörgedelmesen kinyilatkoztatta, hogy a mozi miatt a gyermekek rossz útra- térnek — ugyanis elkerülik a templomot. Kifogásolta a fiatalok mai ' öltözködését és kiprédikálta azt a kisfiút, aki nem volt hajlandó neki ministrálni és aki »frizurát csináltatott magának«. C OMOGYTARNÓCAN. ahol hasonló tevékenysége ^ miatt már megköszönték működését, másról js beszélnek az emberek. Tudvalevő, hogy idén az időjárás miatt néha a vasárnapot is ki kellett használni, úgyszólván le kellett lopni a gazdag termést a földekről. Egy fiatal lány is derekasan részvett az aratásban és kicsit lepirította bőrét a nap — nem vasárnap. A plébános úr nemhogy megdicsérte- volna szorgalmáért, ellenkezőleg, durván kiprédikálta, mondván: »égett volna le a bőre, hogy vasárnap dolgozni merészelt«. Ezekután nem véletlen, hogy Drávaszentes vallásos lakói nem szívesen látogatták, hallgatták Buglevics plébános úr miséjét. Mert a hívők a templomban is ember- hez méltó szavakat várnak a papoktól, nem tűrik meg azokat, akik durván megsértik önérzetükben és tagadni merik népi demokráciánk vívmányait. A plébános úrnak nem tetszik a polgári házasság, nem ért egyet a gyűlésekkel, ahol a dolgozókat felvilágosítják, a sport és kultúra 'vívmányaitól is eltiltaná a fiatalokat, ne csodálkozzék hát, ha a nép nem kér működéséből. Cs. 1.
