Somogyi Néplap, 1955. december (12. évfolyam, 282-308. szám)
1955-12-18 / 297. szám
Vasárnap, 1955. december 18. SOMOGYI NÉPLAP 7 A jövő évi terv teljesítésének feltételeiről tárgyaltak a Vaskombinát termelési értekezletén E hó 16-án délután a Kaposvári Vas- és Fémipari Kombinát dolgozói termelési értekezleten vitatták meg az 1955-Ös év eddigi eredményeit, hiányosságait, és megbeszélték a következő év feladatait. Az üzem eddigi eredményei már ismerték. A Vaskombinát december 3-án befejezte éves tervét és ezzel •eleget tett a 20 üzem versenyfelhívására tett vállalásának. Mégis — amint Nagy Ferenc elvtárs, a vállalat igazgatója beszámolójában mondotta — az üzem termelésének, termelékenységének alakulása nem kielégítő. A tervek negyedévenkénti teljesítése csökkenő irányzatot mutat. De a dekádtervek teljesítése sem egyenletes egy-egy hónapon belül. Mindez a termelés helytelen megszervezését mutatja, de - adódik a műhelyek közötti rossz együttműködésiből is. Hiba van a munkafegyelemmel és a technológiai fegyelemmel is. Az anyagbeszerzés kapkodó volta hátrányosan befolyásolja a termelés alakulását. A hulladékányag nagyobb a megengedettnél. A műhelyekben szétszórják az alkatrészeket, az udvaron anyagok hevernek szer- te-szét. Az újítómozgalom is gyenge. Mit hell tenni a hibák kijavítása Érdekében? Mit kell tenni, hogy a következő tervévben ezek a hibák megszűnjenek, illetve nagymértékben lecsökkenjenek? Ezekre a kérdésekre igyekeztek a dolgozók válaszolná, amikor egymás után szólaltak fel és mutattak rá arra, hogyan lehetne a munkát jobbá tenni. Kitűnt, hogy sokkal jobb és tervszerűbb termelést lehetne biztosítani, ha az anyagokat jobban tárolnák, ha nem kellene sokszor félnapokat eltölteni bizonyos méretű vasak, vagy alkatrészek keresésével. Magyar Sándor és Légrádi István elvtársak felszólalásukban elmondták, sokszor nem kapják meg a kívánt méretű vasat, így például a 60 mm-es helyett 72 mm-est kapnak. Ebből adódik a sok hulladékanyag. Azt javasolták, a raktárakban úgy helyezzék el az anyagokat, hogy azok könnyen hozzáférhetők és megtalálhatók legyenek. Ez kevés többlet- munkát okoz, de igen nagy eredményt fog jelenteni a vállalatnak. A faanyagokat szabadban tárolják. Ennek az az eredménye, hogy a fa 20—30 százaléka tönkremegy. Igen sok és értékes anyagét tudnak megtakarítani, ha a következő évben fedett helyet biztosítanak a faanyagoknak. Ugyancsak az udvaron tárolják az öntödei homokot is. A különböző minőségű homokok összekeverednek és így nem tudják azt megfelelően bekeverni. Ez pedig a selejt emelkedéséhez vezet. A műszaki rajzókén nincsenek egységes méretek. Emiatt például a iborsajtók készítésénél rengeteg időt vesztettek el. Ha a következő évben pontosabb rajzokat kapnak a dolgozók, termelékenységük biztosan emelkedik és a minőség is jobb lesz. Ki kell dolgozni az ©gyes gyárt- mányok pontos technológiai utasítását. Szervezzék meg a szakmai továbbképzést, buzdítsák az újitékat Igen sok dolgozó hiányolta, hogy számtalan ígéret ellenére még ma sem gondoskodnak a dolgozók szakmai továbbképzéséről, pedig ők tanulni szeretnének és kérték, 1956-ban nyújtson eure lehetőséget a vállalat vezetősége. Miért nincs újítómozgalom? Erre is válaszoltak a dolgozók. Sem a vállalat vezetősége, sem a szakszervezet, sem felettes szervük nem ad segítséget az újítási megbízottnak. T?e- dig a dolgozókat érdekli az új. Szívesen is foglalkoznának vele, amint ezt Gál elvtárs, öntödei dolgozó elmondta, de segítsenek nekik. Javasolta, hogy adjanak határozott feladatot, hívják fel a dolgozók figyelmét, hol, miiben kellene újítani. De a beadott'újítások körül is hiba van. Tavaly például a vastörő újítását kivizsgálás nélkül visszautasították. Ez a módszer nem fokozza az újítási kedvet! Beszéltek a dolgozók a munkafegyelem megszilárdításáról, arról, hogy többet kell foglalkozni a fiatalok nevelésével. Az elhangzott felszólalások megmutatták, hogy a dolgozók magukénak érzik az üzemet, megmutatták, hogy szívükön viselik a tervteljesí- tóst, az anyagtakarékosságot, a jobb minőséget. Megmutatták, hoigy ők igenis akarnak szakmailag továbbfejlődni, hogy szeretnének tanüni és akarnak-újításokkal foglalkozni. A vállalat vezetőin a sor, hogy a dolgozóknak ezt a lendületét, alkotó készségét segítsék előre vinni és biztosítsák a feltételeket ahhoz, hogy a Vaskombinát dolgozód a következő esztendőben, megmutassák, máilyep munkát tudnak végezni. Érdekességek üzemeinkből AMI MINDENNÉL »FONTOSABB« A Nagyatádi Fonalgyárban azért nem tudták megmondani, hogy állnak a tervteljesítéssel, mert Pestről látogatókat várnak és az üzemet kell előkészíteni az ellenőrzésre. Bizony fontos, hogy rendezzék dolgaikat, mert mi lenne, ha mindent úgy találnának, ahogy van! ELÁRVULT GUMICSŐ A cserénfai dűlőben, ahol a cséplőgép csépelt, kígyóként tekereg egy kb. 20 méteres gr/olcső. Még hajda- danában, amikor a tűzvész szikrája ijesztően keringett a száraz szalma felett, akkor drága kincs volt egy ilyen gumicső. A cséplésnek azonban vége, de a gumicső még mindig ott őrködik az elhordott szalmakazal helye mellett és várja a kipattanó szikrát, amikor hasznát vehetik. — Vagy inkább aura vár, hogy valaki megkönyörüljön rajta és bevigye a helyére CSEHSZLOVÁK KÜLDÖTTSÉG A KEFE ANY AGKIKÉSZÍTÖ VÁLLALATNÁL Csehszlovák szakemberek látogatták meg a Kefeanyakikészítő Vállalatot. A vendégeknek nagyon tetszett az üzem és elkérték a vállalat dolgozói által házilag készített reiboló gép tervrajzát. AKIK NEM TUDNAK, DE MÉGIS TUDNAK A VERSENYRŐL A Nagyatádi Sütőipari Vállalatnál először azt se tudták, hogy részt vesznek-e a húsz üzem versenyében. Mikor aztán az egyik elvtárs halványan em lékezni kezdett, akkor mondták: hogyne kérem, ugy-e ott van szó az önköltségről, anyagtakarékosságról? Sajnos, eredményekkel most pillanatnyilag nem tudok szolgálni. AHOL NEM TUDNAK, DE MÉGIS ÉRTÉKELIK . . . A Nagyatádi Konzervgyárban is hasonló a helyzet, azzal a különbséggel, hogy nem tudnak a versenyről, de .. ha versenyezünk, akkor minden 10 napban értékeljük.“ Úgy látszik, hogy összetévesztik a versenyt a tervteljesítéssel. LATHATATLAN JELÖLÉS A Kaposvári Patyolat Vállalat még ez évben bevezeti a láthatatlan jelölést a beadott mosandó ruhákon. Előnye, hogy a háziasszonyoknak nem kell megjelölniük a ruhadarabot. Legfiatalabb Ahol mindig hideg van Mínusz 21 fokot mutat a hőmérő. Fölöttünk csillogó déríelleg. Jegesre fagyott szempillákkal topogunk a dermesztő hidegben. Hirtelen valami éles vasdarab szúrja meg lábamat. Lehajolok utána, megfogom, egy roppanás és máris kezemben van egy — disznófarok. Fogva- 'Cogva indulunk tovább még nagyobb hideg felé. Egy pillanat a „sarkvidéken“ Már halljuk is a szél süvöltését. Ott állunk a sarkvidéki hideg ajtajában. Valóban az ajtajában, mert máris csörren a kulcs, nyílik a zár és arcunkat megcsapja -az óránként 60 km-es sebességgel, száguldó jeges szél: a Kaposvári Hűtőház mélyfagyasztó alagútjánák 46 fokos hideget árasztó szele. Csak egy pillanatra merészkedünk ebbe a minden képzeletet felülmúló, jégkorszakra -emlékeztető hidegbe Egy pillantást vetünk a kampókon lógó csonttáfagyott marha- és sertéshúsokra, amelyeket 6—10 órán keresztül fagyasztanak itt és máris egy melegebb terembe megyünk. Itt jólesőn húzzuk lejjebb a fejünkre húzott bundát, nyújtóztatjuk meggémberedett ujjainkat. Szinte élvezzük ezt a kellemes, 20 fokos hideget. Köröskörül sertés- és marhahúshegyek, libák, tyúkok, pulykák. Egész Déldunántúl éléskamrájában vagyunk, innen látják el ezt az országrészt élelmiszerrel. Az itt őrzött húsfélék 26 hónapon keresztül megtartják kifogástalan minőségüket. Tavasz a télben Egyik sarokból a tavasz és a nyár mosolyog felénk. 'Cseresznyével, szilvával töltött ládák, gyönyörű cukorborsó, zöldbab szinte hivalkodóan kínálja magát a zuz- marás teremben: »látjátok kaposváriak, itt vagyok nálatok most télen, december hónapban, vitamindúsan, táp- lálóan, ugy-e nem gondoltátok volna, hogy Somogy megyének ilyen hűtőháza lesz?« Hát bizony a felszabadulás előtt ilyenre valóban nem gondoltunk. Hálásan simítom meg jégtestüket és megyünk tovább azokba a termekbe, ahonnan kellemes almaillat árad. Itt megszámlálhatatlan ládában, szebbnél szebb pirosló Jonathánok, Delichesek között melegnek találjuk a bundát. A plusz 1—4 hőfokú helyiségekben annyi almát tárolnak, amennyi Somogy megye egész évi almaszükségletét biztosítja. Az almaszállítmányok még rendületlenül jönnek tovább. Mintha csak az almák országában járnánk. Megjártuk már a hatalmas épület emeleteit és most már lefelé tartunk a földszintre, az úgynevezett előhűtő- be, ahova a húsokat először viszik, innen liften kerülnek fel a kettéhasított marhák, disznók a mínusz 46 fokos alagútba. f üzemünkben A gyár munkásai: gombok, csengők, szelepek között Következő állomásunk a hűtőház szíve, a gépterem. Innen néhány gombnyomással, néhány szelep kinyitásával, elzárásával üzemeltetik ezt a hatalmas, sok ezer lég- köbméteres »jégvermet«. Az ammóniák nehéz, fojtó levegője fogad bennünket. A hatalmas kompresszorokat három gépkezelő irányítja. Ekkora a létszáma ennek az óriási teremnek. A gépek a hűtőtermekben lévő csövekből az ammóniák gázokat elszívják, összesűritik és felnyomják a kondenzátorokba, onnan tovább megy a termekben lévő csövekbe, ahol elpárolog, majd a kompresz- szor ismét visszaszívja, összesűríti és így megy ez a körforgás éjjel-nappal, pillanatnyi megállás nélkül. Az egyik falon az ammóniák szabályozó állomás szelepei vannak elhelyezve. Hirtelen erős csengetés hasít a levegőbe. Az egyik falon kigyúl egy piros jelzőlámpa. Éppen biztonsági próbát tartanak, vizsgálják, hogy hibátlanok-e a jelzőberendezések. Ha ugyanis valakit bezárnának valamelyik hűtőterembe, akkor onnan jelzést tud adni a gépházba. De látni lehet itt a különböző hűtőtermek pontos hőfokát és azt is, hogy a vízműtelep szivattyúi elegendő vizet szolgáltatnak-e. A teljesen modern automata berendezést látva önkéntelenül is arra gondolunk: milyen hatalmasat fejlődött a felszabadulás óta a magyar hűtőipar. Azelőtt az országnak csak Budapesten volt egy teljesen korszerűtlen hűtőháza és ma már Kaposvár is ilyen gyönyörű létesítménnyel büszkélkedhet. A 250 vagon befogadóképességű hűtőház 576 vasbeton cölöpre épült. Ehhez hasonló cölöpépítmény nincs az egész országban. Üzemeltetéséhez több áramot elhasznál, mint Kaposvár egész polgári fogyasztása. — A tavasszal már mi is készítünk mélyhűtött cukorborsót, zöldbabot és 1956-ban jéggyárunk is megkezdi működését — mondja örömmel Vajda elvtárs, a Hűtőház igazgatója, amint kifelé megyünk az üzemből. Ismét kint a decemberi melegben Az udvaron igen melegnek találjuk a decemberi szelet. A vasúti vágányon álló szerelvényből éppen almát raknak ki, két nagy zalaegerszegi tehergépkocsiról pedig kettéhasított sertéseket emelnek le. Éjjel-nappal jönnek a szállítmányok és hozzák a különböző élelmiszereket. Tolnából,: Baranyából, 'Zalából, Budapestről szállítják a sok húst, baromfit, gyümölcsöt, mirelité árut. A rakodómunkások boszorkányos gyorsasággal dolgoznak. Egy rakodómunkás naponta több mint fél tonna árut mozgat meg. ’ Hazafelé indultunk. »Harminc, harmincegy, harminc- kettő« — halljuk még az úton a ládákat kirakó munkások hangját. Folyik a munka, dolgozik a hütőház, a mi hűtőházunk. Langer Károlyné Pontos, előrelátó tervezést, nagyobb takarékosságot! A takarékosság a szocializmus építésének egyik legfontosabb módszere. Jelentősége szinte felmérhetetlen. Ha kevesebb anyagból, kevesebb munkával tudunk egy terméket előállítani, olcsóbbá 'tesszük a termelést mód nyílik az árak csökkentésére. Az anyagtakarékossággal sokszor drága importanyagokat takarítunk meg. A hulladékanyagok felhaszná- lása, a selejtcsökkentés milliókat eredményez népgazdaságunk számára. Anyag- és energia-felhasználásunk olyan magas, hogy viszonylag kis anyagtakarékossággal is óriási összegeket takaríthatunk meg. Ha takarékosságról beszélünk, általában ezeket a módszereket értjük alatta. Pedig takarékoskodni nemcsak így lehet és nemcsak itt kell. Vannak a takarékosságnak olyan területei is, amelyekről viszonylag keveset beszélünk, amikor nem forintokból összetevődő megtakarításról van szó, hanem milliós Összegekről. Arról, amikor egyes vállalatok olyan beruházásokat, felújításokat végeztetnek, amire semmi szükségük nines. Amikor hasznavehetetlen építményeket terveznek, vagy amikor a helytelen tervezés miatt utólag költenek rá milliókat. Amikor egyik évben felépítenek valamit, a következő évben pedig lebontatják. Nem fontolják meg alaposan, mit, hogyan, hová építsenek. Csak egy szempont vezeti őket: elkölteni a pénzt, amivel rendelkeznek. Különösen év végén folyik igen nagy hajrá a milliók kidobásáért. Ilyenkor a felettes szervek sok esetben adnak egyes vállalatoknak felújítási kereteket azzal, hogy azt még ebben az évben el keli költeni. És bizony vállalataink ilyenkor óriási erőt fejtenek ki, hogy csináltassanak mindent, szükséges és szükségtelent egyaránt. A gépek, épületek felújítása igen fontos, nélkülözhetetlen. Azokon a helyeken, ahol valóban szükség van erre, ott helyes •is az erőfeszítés a munkálatok elvégzésére, de még itt is igen xkomoly kölrtségtöbb’etet jelent a rohammunkával, sokszor túlórákkal, drágább anyagok felhasználásával végzett munka. De még sokkal súlyosabb az az eset, amikor csak azért készíttetnek valamit, mert »van pénzünk és csak nem vagyunk bolondok visszaadni«. Hát inkább elköltik. Mintha a felújításokra előirányzott összegek valahonnan a világűrből pottyanná- nak ide, mintha azok nem is népgazdaságunk vagyonát képeznék. A Szovjetunió Minisztertanácsa nemrégen hozott határozatot a Szovjetunióban tapasztalható építkezési túlzások, pazarlások megszüntetésére. Nálunk ez a pazarlás nem annyi ra a díszes kivitelezésben, mint inkább a tervszerűtlen beruházások készítésében jelentkezik. Megyénkben számtalan helyen végeztek olyan beruházásokat, amelyekre semmi szükség nem volt, illetve amelyeket sokkal gazdaságosabban lehetett volna megoldani. Sok-sok milliót tesz ki az az összeg, amelyet felelőtlenül elpocsékoltak egyes válladatok, intézmények. Ott van a siófoki Hullám- és Sió- szálló átalakítása. A Bányász Szak- szervezet ezt a két szállodát bányász- üdülőnek alakíttatta át. Ez eddig rendben volna, ha így bányászaink részére olcsón -tudlak volna korszerű üdülőt létesíteni. Igen ám, csakhogy ezt. a két, teljesen jó állapotban lévő és az építkezések megkezdéséig üzemeltetett építményt ötmillió forintos költséggel építtetik újjá. Ezért az összegéit pedig pontosan két hasonló nagyságú, vadonatúj, teljesen modem, gyönyörű üdülőt -lehetett volna építeni. Ebben az esetben megmaradt volna a két használható állapotban lévő szálloda. Vagyis az ötmillió forintos költséggel szemben -négy hatalmas építményünk lenne, így meg csak kettő lesz. A két szép szálloda eltűnt a Balaton-pantról. Eltüntette a -lelkiismeretlen pénzpocsé- kolás. Vagy például a Csiiiaigpusztai Állami Gazdaság 250 ezer forintos költséggel irodaházat építtetett. Amikor elkészült az irodaépület, kijelentették, hogy az irodákat mégsem fogják odáködtöztetni. Ottmaradt hát kihasználatlanul ez a nagy épület. 1953-ban a Tanácsi Építő Vállalat többszázezer forintos költséggel új szerelőműhelyt épített az Állami Gazdaságok Gépjavító Vállalatának. Egy évvel később kiderült, hogy az nem megfelelő, lebontották és másfélmillió költséggel újat építettek helyette. Hát ha kicsi lett az épület, vajon nem került volna olcsóbba azt az új építményt kibővíttetni, vagy valamilyen más célra felhasználni, mint lebontatni? Mennyi anyag, mennyi munka ment így veszendőbe?! Kéthelyen, a Hunyadi grófok egykori kastélyát szociális otthonná alakították. Kétmillió kétszázezer forintot fordítottak az átalakítási költségekre. Ebből az összegből egy teljesen új és az öregek számára sokkal megfelelőbb otthont lehetett volna építeni. A magas, hideg szobák, a két-három emeletnyi lépcsők nem a legkényelmesebbek 80—90 éves öregek számára. A kastély épületét pedig más célra hasznosíthatták volna. Ez a néhány példa is mutatja, micsoda tervszerűtlenség folyt a beruházások felhasználásánál. Államunk azért ad hatalmas összegeket, hogy új létesítményekkel gazdagodjék az ország. De ha úgy építünk, hogy a másik oldalon hasonló értékei lebontunk vagy ha az új létesítményt nem használjuk ki, népgazdaságunk nem let-l gazdagabb az új beruházásokkal, hanem a -ráfordított milliókkal szegényebb. s Rövidesen elérkezünk népgazdaságunk fejlődésének új határkövéhez, az 1956-os tervévhez, az új ötéves terv első esztendejéhez. Következő feladataink, terveink megvalósítása komoly erőfeszítést követel-. Megköveteli, hogy mindenki úgy gazdálkodjék, hogy ae népgazdaságunk számára hasznos legyen, hogy többet és olcsóbban termeljünk, hogy vigyázzunk az állam pénzére, a nép vagyonára. Megköveteli, hogy küzdjünik a felelőtlen gazdálkodós, a pazarlás ellen. A mi államunkban mindenki magának épít. De a sajátját is tönkreteszi akkor, amikor -pocsékol, amikór olyasmire költi a pénzt, ami nélkülözhető, vagy ami egyszerűbben, olcsóbban is megholdható lenne! Nagyobb figyelmet, nagyobb gondosságot és lelkiismeretességet várunk a -beruházások 'terén -is vállalatainktól, intézményeinktől, különböző felügyeleti szervektől. Pontos, előrelátó tervezést, nagyobb takarékosságot, nagyobb körültekintést. Vigyázzunk most már a millióikra is! Túlteljesítették éves tervüket a Faipari Vállalat dolgozói A .Faipari Vállalat dolgozói örömmel jelentették szerkesztőségünknek, hogy éves versen-yváliailásuk minden pontját maradéktalanul teljesítették, sőt -túlszárnyalták azokat.. December 13-ra a vállalt 22-i határidő helyett részleteiben is teljesítették éves tervüket. A termelési tervükkel kapcsolatosan arca tettek ígéretet, hogy azt 8 százalékkal 'túlteljesítik. A túlteljesítés mértéke azonban nem 8, hanem 28,8 százalék. Valamennyi tervezett cikküket legyártották. Terven felül a lakosság számára — megtakarított anyagból — 6 fényezett hálóval, 6 konyabútorral, 2 festett hálóval többet gyártottak a tervezettnél. A termelékenység emelésével kapcsolatos vállalásukat is magasan túlteljesítették. 5 százalékos emelkedést ígértek, s helyette 15,2 százalékot értek el.. A Faipari Vállalat dolgozói megmutatták, hogy náluk a vállalás nem puszta szó, hanem azt valósággá akarják és tudják is váltani 1 Versenyezzünk a 200 munkaegységes mozgalomért! A mi termelőszövetkezetünkben ás megtörtént a zárszámadás. A szorgalmas munka 'bőségesen gyümölcsözött. Én egyedül dolgozom a termelőszövetkezetben, pénzbeli jövedelmem mégis 6000 forinton felül van. A zárszámadáson valamennyi tag megígérte, hogy jövőre sokkal jobban dolgozik, hogy a következő zárszámadáskor még nagyobb eredményekről adhassanak számot. En ebben az évben sokat betegeskedtem, így nem tudtam részt venni minden munkában. Most már azonban egészséges vagyok és az a tervem, hogy csatlakozom a 200 munkaegységes mozgalomhoz, egyben, versenyre hívem a tsz asszonyait -is, hogy csatlakozzanak ők is a 200 munkaegység eléréséért indított mozgalomhoz. Zsámbok Béláné Böhönyei Szabadság TSZ-rí
