Somogyi Néplap, 1955. december (12. évfolyam, 282-308. szám)

1955-12-11 / 291. szám

Vasárnap, 1955. december 11. SOMOGYI NÉPLAP 7 Hogyan készül a Kaposvári Textilművek az 1956-os évre Ä „diligence"-!ől az automata központig Most folynak üzemeinkben az 1956. évi tervkészítés, illetve terv- előkészítés 'munkálatai. A kellő ala­possággal és körültekintéssel elkészí­tett terv elengedhetetlen feltétele az üzemek jó munkájának. A jól kidolgozott részlettervek nemcsak a feladatokat szabják, nemcsak a lehetőségeket mutatják, hanem egyben iránytűi is a munká­nak, menetközben jelzik a termelés legkisebb rendellenességét is. Hogyan készül az 1956-os évre a Kaposvári Textilművek? Hogyan, milyen módszerekkel készíti jövő évi terveit? Az 1956-os tarvek a KV november 12_i 'határozata alapján épülnek fel. Vagyis fő szempont: a termelékeny­ség növelését a saját erőből történő műszaki fejlesztéssel biztosítani, az önköltséget csökkenteni, a minősé­get tovább javítani. E ‘feladatok megvalósítását elsősorban a műszaki fejlesztési tervben fektetik fel. A műszaki fejlesztés terve A főmérnök és a technológusok már jóval a tervkészítés ©lőtt fel­mérik azokat a lehetőségeket, ame­lyekkel fejleszteni lehet a műszaki színvonalat, emelni a termelékeny­séget, növelni az önköltséget. Ezek­ről a lehetőségeikről műszaki fejlesz­tési tervet készítenek, abban kidol­gozzák az egyes feladatterveket (pl. az anyagmozgatás olcsóbbátételéről, az energiagazdálkodás megjavításá­ról, a hulladék csökkentéséről, új munkamódszerek bevezetéséről stb.). Az egyes feladaterveket azután kü­lön brigádoknak osztják ki. Ezek a brigádok a dolgozók bevonásával a helyszínen megvizsgálják, hogyan lelhet a gyakorlatban megoldani a kapott feladattervet. Jelenleg már működnek ezek a brigádok. Az anyagmozgatás, illetve szállí­tás megkönnyítésére 5 tagú bri­gád tanulmányozza a szovjet szállítási módszereket. Előreláthatólag újfajta kisgépeket, szerszámokat fognak a következő évben saját erőből készíteni. Ezek­nek a segítségével lényegesen ol­csóbbá tudják majd tenni az anyag- mozgatást. Egy háromtagú 'brigád az összes benyújtott újításokat és azok beve­zetését nézi át. Az importanyagoknak hazai mű­anyaggal való pótlását kéttagú bri­gád kutatja. Itt máris vannak ered­mények. A lassú fongótengelyek bronz csapágybetétjei helyett textil­es műgyantából készült anyagot, a novotexet fogják használni. Pamut- kötél helyett pedig perionkötelet al­kalmáénak, ami kb. 20 000 forint megtakarítást jelent évente. Külön brigád méri fel a közvetett anyagszükségleteket és annak alap­ján megállapítják a közvetett anya­gok normáját. Ez a normalizálás évente kb. 90 000 forint megtakarí­tást fog eredményezni. A műszaki intézkedés terve A brigádok munkájuk végeztével részletes javaslatokat terjesztenek a a különböző kérdésekben a műszaki intézkedési bizottság elé. Ebben a bizottságban helyet foglal az igazga­tó, főmérnök, főkönyvelő, az. üzem­vezetőír, a főtechnológus, az energe­tikus és az újítási megbízott. Itt ki­munkálják a javasolt műszaki intéz­kedések gazdasági kihatásait. Ezek­nek alapján azután elkészítik a mű­szaki intézkedések tervét. A műsza­ki intézkedések tervében határidő­ket szabnak és felelősöket állítanak a feladatok végrehajtására. A műszaki intézkedések tervé­ben szerepel a dolgozók szakmai továbbképzése is. A Textilipari Tudományos Egyesület üzemi csoportja szakmai előadásokat, klubnapokat tart. A bel- és kül­földi szaklapokról a műszaki dolgozók rendszeresen kapnak ismertetőt. A műszaki intézkedések terve az önköltségcsökkentési terv gerince. A műszaki intézkedések megvalósítása nemcsak a technikai színvonal eme­lését, hanem egyben az önköltség csökkentését ‘is eredményezi. Az ön- költségcsökkentési terv tehát túl­nyomórészt a műszaki fejlesztésből adódó megtakarításokat tünteti fel. Nemzeti jövedelmünk 1956-ban 6,3 százalékkal növekszik az 1955. évihez képest. Megnövekedett nemzeti jövedel­münkből jóval nagyobb részt fordítunk az álló alapok növelésére. Beruházásainkat 30 százalékkal nö­veljük az 1955. évihez viszonyítva. Különösen a nehézipari beruházások arányát emeljük, minthogy a nehézipar fejlesztése egész iparunk rendszeres növekedésének létalapja. Különösen Az önköltségcsökkentés i terv elké­szítésében részfvesz a gyár igazga­tója. főmérnöke, a tervosztályvezető, pártitiitkór, üb-elnök, DlSZ-titkár. Az üzemrészek vezetői is külön ja­vaslatot tesznek az egyes üzemek­ben a dolgozók által felvetett költ­ségmegtakarításokról. így például belekerül az önköltség csökkentési tervbe a lánccsévélő üzemrész dol­gozóinak az a módszere, amellyel a kónusz-hüveíyek élettartamát meg­hosszabbítják. Ez egymagában évi 80 000 forinttal csökkenti az önkölt­séget. Nagy gonddal készítik el az anyag­terveket is. A term elésnek megfele­lően pontosan ütemezik az anyag- szükségletet. Itt is pontosan felmérik az anyagtakarékosság minden lehe­tőségét. A jövő évben 56 tonna szénnel kevesebbre lesz szükségük, mert üzembehelyeznek egy olajbefú- vató készülékét, amellyel a gyenge minőségű szénre olajat fúvatnak és így az is teljes egé­szében elég. Ugyancsak a legpontosabb felmé­réssel tervezik az energiaszükségle­tet is. Mindig figyelembe veszik a gépek számát és termelésben tölten­dő idejét, a .iá 'terv iparunk tovább, fejlődésének, a tervszerű gazdálko­dásnak alapja. Ezt akarják biztosíta­ni a Kaposvári Textilművekben is, amikor gondos munkával előre ké­szülnek a pontos, reális tervezésre, előre mérlegelik a fejlődés lehetősé­geit és megszervezik ezeknek a lehe­tőségeknek kidolgozását. gyors ütemben növeljük azökat a beru­házásokat, amelyek anyag- és energia- bázisunk szélesítését, természeti kin­cseink feltárását szolgálják. Nagyösszegü beruházásokkal segítjük elő a mezőgaz­dasági termelőeszközök, gépek gyártá­sát. Ez a néhány kiragadott szám is mu­tatja: egész népgazdaságunk. egész iparunk nagy fejlődést jelentő úton in­dul el az 1956-os évben. Elkészült a 'kaposvári új automata távbeszélőközpont, és szombaton dél­ben bensőséges ünnepség után 'meg­kezdte működését. 1955. december 10-én, amikor a telefontulajdonosok elsőízben próbálták ki telefonjaikat, az öregek közül sokan visszaemlé­keztek gyerekkorukra, amikor a te­lefonnak még se híre, sem hamva nem. volt, amikor a postaszolgálat, a hírközlés még csali .gyerekcipő ben járt. 1870. Nyolcvanöt évvel ezelőtt mindössze három postás volt Kapos­várott, ugyanakkor abban az időben vonat se járt Kaposvár félé, a. postát postakocsi, vagy ahogy annakidején hívták: »diligence« szállította Bala- tcmboglárrói a budapest—'gyékényes! vonattól. A hírközlés akkor gyorsult meg kissé, amikor 1872-ben a bátaszék— zákánya vasútvonalat Kaposvár mel­lett is elvezették. Az óránként tizen­öt kilométer sebességgel döcögő HÉV már közvetlenül ideszállította a leveleket. Később, amikor a kelen- föld—pécsi vasútvonalról, Dombó­várról elvezették városunkhoz a mel­lékvonalat, a hírkölés is fejlődésnek indult. Az első távbeszélőközpont azonban csak 1901-ben létesült. Az induktaros központ mindössze 100-as volt. Nem sokan érdeklődtek utána, mindössze harminchárom telefon működött a városban. 1903-ban, ami­kor a . posta és a távbeszélőközpont az akkor fölépült városház épületé­be költözött, még csak héttel emelke­dett az előfizetők száma.. 1925-ben ■megépült az új postaépület. 1926-ban új, akkor még korszerű távbeszélő- központot ás 'létesítettek, a mai kézi­kapcsolású, lámpajelzéses központot. Akkor még csak hatszázas volt. Emelkedett az érdeklődés is, 1926- ban • már háromszáz telefontulajdo­nos volt a városban. A fejlődés azon­ban megállt. A régi központ kicsi­nek bizonyult, bővítésre sem nyílott alkalom. Ezért vált szükségessé az új automataközpont elkészítése. Szombat délelőtt még alapos mun­ka folyt a kézikapcsoiású központ­ban. Villantak a lámpák, serényen mozogtak a kezek. Minden a régiben. A kapcsolást végző dolgozók azonban mosolyogva tekintettek egymásra. Az utolsó délelőtt... Már csak két óra, csak egy... Bú­csúztak a régi munkahelytől, de nem fájó szívvel. Bizony nAéz munkát jelentett számukra. Egy-egy dolgozó havonta átlagosan 300—310 ezer kap­csolást végzett. Es elérkezett negyed- tizenkettő... A posta nagyterme zsúfolásig meg­telt, kezdődött az ünnepség. Szépen feldíszített falak, ünneplő közönség. Ott voltak azok a dolgozók is, akik kivették a részüket az új központ megépítéséből. Arcukon boldogság, meghatódotiság tükröződött. Megje­lenítek a minisztérium, az igazgató­ság, a pártbizottságok és tanácsok küldöttei is. Az ünnepséget Garam- vöigyi Miklós elvtárs, a pécsi posta­igazgatóság vezetője nyitotta meg. Méltatta az új központ jelentőségét, melyet a dolgozó nép' állama ajándé­kozott városunknak. Ezután Pillér László, a Beloiannesz Híradás Tech­nikai Gyár -megbízottja, majd Ga- ramvölgyi elvtárs jelentése követke­zett az előkészítő munkákról. Az ünnepi beszédet Horváth Ferenc elv- társ, minisztériumi szakosztályvezető, a Közlekedési- és Postaügyi Minisz­térium képviselője tartotta meg és megadta az engedélyt a központ meg­indítására. Nagy Lajos, az automata- központ vezetőjének fogadaiomtétele után telefonon megadja az utasítást, .majd az'elnökség felé fordulva je­lenti: — A táV'beszélőköpant megkezdte működését! Garamvöligyi Miklós jelentést tett az üzem megindításáról, Nagy Lajos elvtárs pedig az üzem dolgozói ne­vében az új berendezést átvészi szo­cialista megőrzésre. Ezután felszó­lalások következtek, a minisztérium képviselője pedig 20 ezer forint ju­talmat osztott szét a központ létesí­tésében közreműködőknek. Lent pedig, az új központban, ahol bonyolult berendezésekből milliónyi vezeték mint megannyi idegszál hú­zódik a város felé, megkezdődik a munka. Finom, korszerű készülékek működnek óramű pontossággal. A közel ötmillió forintos beru­házással épült központ zavartalanul működik. öröm csillám a dolgozók szemében, örül Végh Sándor, a ka­posvári posta műszaki osztályának vezetője, Paál József, a pécsi igazga­tóság műszaki helyettese, örül min­denki, aki éjt nappallá téve küzdött az új központ elkészítéséért, üzem- ibehelyezéséért. Es a telefontulajdonos, aki ebéd után fölefelte a hallgatót, már nem a kezelőnő hangját hallotta, hanem hosszú, búgó hang jelentkezett. A 2000-es, 86 imtervooalas új automata- központ a város fejlődésének egyik legszebb bizonyítóka, megkezdte mű­ködését! Dezső János. ■hm ■■■irfíHiiiBHBB——111 1956-os terveinkből KÉNYES ÜGY Elnézést a rossz szójátékért — nem is nagyon illik ide — de nem any­ányira kényes, mint önkényes ügy­ről van szó. Kovács Béiláné ügye csak azok számára társítható a ké­nyes jelzővel, akik valamiképp, így vagy úgy, de érdekelve vannak ben­ne, akik mindenféle külső beavatko- ■zásnak azzal akarták elejét venni — »vigyázni kell, Kovácsaié ügye — ké­nyes ügy.« De lássuk magát a »kényes« ügyet! így történt: Kovácsné a kaposvári kórház dol­gozója, Illetve a kórház dolgozója volt 1955. június 22-ig. Június 22-én, terhessége kilencedik hónapjában behívatták a kórház pártszervezeté­nek irodájába. Kovácsné hét eszten­deje párttag, máskor is hivatták ilyen vagy olyan ügyben; miiért le­pődött volna meg a híváson? A foly­tatás azonban mégis meglepő voűt. Mondvacsinált vád — Az ß gyanú merült fel — terjesz­tették elébe a vádat —, hogy Kovács­aié, ment ápolónő egy- vagy két eset­iben a konyhából a betegek számára felhozott tejből ivott. Igaz, nem so­kait, az egészből mindössze egy vagy egy és fél deci tej hiányzott. Ezt a betegek állítják, akik úgy érzik, Ko­vácsné megrövidítette őket. Kovács Bélámé tagadott. Elmondta, valóban egy esetben panaszkodtak a betegek, hogy valamivel kevesebb a 'tej, de a konyha méretlenül, csak úgy gondol!omformán adta ká egyszer­re öt beteg tejadagját. S valóban kö­rülbelül másfél deci hiányzott is a tejből. De ő nem itta meg. Kovácsné úgy vélte, ezzel él is in­téződött az ügy. Más is ezt gondolta volna a helyében, hiszen ha hiány­zott ae. az egy deci tej, Kovácsné megérdemli a figyelmeztetést — ha ő itta meg. Nem keli magyarázni különösképpen, hogy egy terhes asz- szoiny valóban ihatott egy pohárral a tejből és igen, ez hiba, de más szemmel nézzük, ha egy asszony ter­hessége 'kilencedik hónapjában, pár nappal a szülés előtt követ el ilyen megmagyarázható szabálytalanságot. Kovácsné azonban nyugodt lelkiásme- rettell válaszolt a vádra: ő még mint terhes asszony sem követett el sza­bálytalanságot. ... Délután Kovácsné kézbe kapta a papírt, amelyen az állt, hogy azon­nali hatállyal elbocsátják munkahe­lyéről, a kórházból. Hiteles tanú ugyan, nincs a szabálysértésre, azon­ban feltételezhető, hogy Kovácsné ivott a betegek tejéből így kezdődött tehát a Kovácsné- féle »kényes« ügy? Nem sokkal előbb kezdődött. De erről majd később ... Kovácsné már nem tudta igazát ke­resni, ugyanis öt nap múlva mégis csak visszakerült a kórházba.- Igaz, •nem mint ápolónő, hanem mint szü­lő asszony. A férj, Kovács Béla nép­hadseregünk tiszthélyettese, a szak­szervezet területi bizottságához for­dult, vizsgálják meg az ügyet, s ke­ressék meg az igazságot. Egy igazsággal össze­egyeztethetetlen egyeztető- bizotisági döntés Az egyeztető bizottság össze is ült. Döntést azonban nem hozott, leg­alább is igazságos döntést nem. Elő­szőtt- nem is akartaik foglalkozni az üggyel. Hiányolták, hogy Kovácsné nem jelent meg, holott »már két nap­ja, hogy megszült, nem keiTene szi­mulálnia, nyugodtan felkelhetne, s eljöhetne a területi bizottsághoz« — mondták. S itt álljunk meg egy pillanatra. A területi egyeztető bizottság, amely olyan előszeretettel foglalkozott két ízben is a más vállalatoktól elbocsá­tott kulák és csendőr ügyével, s azo­kat vissza .is állította munkahelyükre — Kovácsné esetét alig vizsgálta meg, máris elutasította. Igaz, ekkorra már a kórházban bizonyos személyek több -beteg tanúvallomásával- tá­masztották alá' a Kovácsné ellen emelt vádat, A területi egyeztető bi­zottság azonban ahelyett, hogy ala­posan végére járt volna a dolgoknak, megelégedett az események egyolda­lú ismeretével, az elébe tárt »tények­kel«, s nem adott igazat Kovácsné- nak. öt hónapja történt. Kovácsné az­óta nem kapott egyetlen fillér se­gélyt, sem SZTK-járulékot, de még a munkakönyvét is csak november 28-án küldte el a kórház, azt is csali bírósági felszólításra. Kovácsék ugyanis a bírósághoz for­dultak, Itt azután furcsa dolgok tör­téntek'. A tenihelő vallomást tevő bete­gek egyszerre visszavonták előbbi ál­lításaikat, s tagadták, hogy Kovácsné valamikor is megrövidítette volna őket. Sőt, elmondták, hogy Kovács­áé igen sok esetben megkérdezte, hogy ki kér még étéit, s ha módjá­ban volt, ráadást is hozott a betegek­nek. Takács Teréz kaposgyanmaitd la­kos, aki mint beteg feküdt az osztá­lyon, a városi pártbizottság egyik munkatársa e’őtt sírva kért bocsána­tot Kovácsnétól, amiért nem az iga­zat vallotta. Fénrevezették a kórház­ban, s nem merte megtagadni a ter­helő jegyzőkönyv aláírását. De hát akkor k;nek állít érdekében Kovácsné elbocsátása, a hamis val­lomások gyűjtése? Ha csak annyit is­mernénk a dolgokból, érthetetlenül állnánk az eseményekkel szemben. Volt már példa rá — nem is egy­szer —, hogy a hibákat bátran fel­táró embereket megpróbálták eHhallr gaittatmá, megpróbálták a jogos bí­rálatra koholt vádakkal' válaszolni. Ezesetben is ez történt. Kinek volt útjában Kovácsné és miért? Bizony Kovácsnénak nem kellett vtíina átesnie . mindezen, dolgozhatna ma is a kórházban, megkapta volna a szülési szabadságot, az arra az idő­re járó fizetést, a szülési segélyt — ha néha behunyja a szemét, vagy ha .mégis észrevesz valami szabálytalan­ságot, hát »tartja a száját«. Kovács­né azonban — helyesen — nem. ezt tette, s így az osztályvezető főorvos­sal — aki különben párttag — ke­rült szembe. Ott kezdődött a »ké­nyes« ügy, amikor egy párttag-gyűlé­sen a kórház kommunistái az osz­tályvezető néhány furcsa dolgát tár­gyalták, s Kovácsné azok között volt, akik felszólaltak, s bírálták az osz­tályvezetőt. Kovácsné bírálatában volt egy-két kellemetlen észrevétel is. Ez tehát a kényes ügy igazi elin­dítója, s ezt igazolja az is, hogy Ta­kács Terézt az osztályvezető vette rá a hamis vallomásra. Az most mellé­kes, -hogy milyen eszközökkel. Hol volt a kórház pártszervezete Kovácsné ügyében, js a többi fur­csa ügyben? Miért fogadták el a ko­holt vádakat Kovácsaiéra, miért nem keresték az igazi okot? A párttÉítkár elvtárs »tekintéHytisztelete« nem ok arra, -hogy megelégedjék a dolgok egyoldalú ismeretével, hogy ne ke­resse Kovácsné ügyében az igazságot. Különösen súlyosbítja a pártszerve­zet felelősségét az a tény, .hogy a kórházban nem ez az első ilyen »ké­nyes« ügy, amit tehetetlenül, szájtá- tian elnéztek a kórház kommunistái. Kovácsék bátran fordulták a párt­hoz, árnykor látták, hogy sem a terü­leti egyeztető bizottság, sem a me­gyei egészségügyi szakszervezet nem képes — vagy nem akar képes len­ni — az igazság meglátására. A vá­rosi pártbizottság figyelmeztetésével sem törődve, akkor is elutasították Kovácsnét, amikor már csak azt kér­te: adassák ki a kórházzal a munka­könyvét, tekintve, hogy anélkül nem tud sehol munkába állni. Még ebben sem segítettek és öt hónappal az elbocsátás után, no­vember 28-án a bíróság fe’szólítására adta ki a kórház Kovácsné munka­könyvét. Azóta tmár nemcsak a .tanuk álltak Kovácsné mellé, de beigazolódott az is, hogy a konyha adott kevesebb te­jet, amikor a betegek panaszkodtak. Kovácsné ellen tehát minden vád megdőlt, mégsem orvosolták sérel­mét, jogtalan elbocsátását, mégsem vonták felelősségre az osztályvezetőt. Ez tehát a kényes, azáz inkább önkényes ügy, s a feladatok mindebből már egyene­sen következnek. Kovácsné elbocsá­tására még akkor sem kerülhetett volna sor, ha beigazolódik, hogy azt a másfél deci tejet ő itta meg Mér­jünk egy kicsit emberi mértékkel, vizsgáljuk az ügyeket emberi szem­mel is — necsak a rideg szabályok­kal1; egy kdlenchónapos terhes asz- szonyról volt szó. A bírálat ilyen durva elfojtása, Kovácsné igazság­talan meghurcoltatása, megkárosítása — s az a feldúlt idegállapot, amit a szülés napjaiban nála ez az eset okozott, nem maradhat orvoslás nél­kül. A »kényes« ügy most már sze­rencsére nemcsak a bírálat elfojtói­nak, a dolgozók panaszait Mkáásme- retlenül kezelőknek, s nemcsak Ko­vácsnénak az ügye, hanem a párté is, s ez a biztosítéka annak, hogy Ko­vácsaié ügye hamarosan nem kényes, hanem alapos megvizagärt és orvo­solt tiszta ügy lesz. Nagy Tamás.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents