Somogyi Néplap, 1955. december (12. évfolyam, 282-308. szám)

1955-12-11 / 291. szám

6 SOMOGYI 1St.Pl.4P Vasárnap, 1955. december 11, Megcáfolhatatlan bizonyíték r r ______ Z árszámadási közgyűlés a kaposhomoki Uj Ut TSZ-ben Tágranyílt szemekkel figyelték a kaposhomoki Űj Út TSZ tagjai a urálit szombaton este a zárszámadási közgyűlés beszámolóját. Amiint Ha­ris Vince, a tsz könyvelője számok­kal is érzékeltette, hornnam indult el és hova érkezett öt év alatt az Űj Üt. gondolatban valamennyi tag is­mét végigjárta ezt a göröngyös utat. Mert ugyan ki mondhatná, hogy si­ma volt ez az út? Göröngyös volt bizony. De hogy ma mái- sokkal si­mább, az a 'bátor szövetkezetbeliek dicséretére válók, afciik bízva a párt­ban és kormányunkban egyengetik a paraszti felemelkedés útját. Es hegy nem csalódtok, azt a szövetke­zet évről évre növekvő eredményei bizonyítják. Míg például az első zár­számadáskor 1951-ben csupán 10 fo­rint volt egy-egy munkaegység ér­téke, ma 4146 forint értékű jöve­delmet osztanak munkaegységen­ként. Nagyszerű mutatója ez a kö­zös gazdálkodás fölényének az egyé­ni kisparcetlás gazdálkodóssal szem­ben. Mert vitathatatlan: csakis a kö­zösben lehetséges, hogy öt év alatt négyszeresére nőjön a parasztember jövedelme. Két sstímadat egyről beszélj jobban él, ki közösben él Hodosi Péter Pál, aki ezen a köz­gyűlésen lépett az Üj Út-beliek kö­zé, helyeslőén ból ingatott, amikor a beszámoló mérlegre tette egy tsz- család és egy égyéni gazda jövedel­mét, s a tsz-család javára billent a mérleg. De lássuk csak ezt a példát a számok tükrében! Haris Lajos harmadmagával 28 771 forint értékű jövedelmet szer. zett a közösben szorgos munkája nyomán. Ehhez hozzájön a háztáji gazdaságból származó 12 000 forint jövedelem is. Prúkner József har- madmagával műveli egyénileg 10 hold földjét. Az ő ezévi tiszta jöve­delme 1? 058 forintra rúg összesen. Nagy előnye a Haris-csalódnak Pruknerékkal szemben az is, hogy nincs gondjuk a különböző állam iránti tartozásokra, mert azokról gondoskodik a tsz vezetősége. Tehát nyugodtan dolgozhatnak nap mint nap a közösben. S a tsz dicséretére legyen mondva, nem is tartozik se­hova, tiszta lappal kezdi az új esz­tendőt. Persze ez nem valami külön, leges dolog, 'hiszen a közösben sok­kal nagyobb a lehetőség, mint az egyéni gazdaságokban, hogy a ter­vezettnél többet termeljenek, s év­ről évre növeljék a terméseredmé­nyeket. Még többre is vihették volna E lehetőségek közé tartozik a jobb vetésforgó biztosítása', a korszerű mezőgazdaségi nagygépek kihaszná­lása, a szakszerű állattenyésztés be­vezetése stb. Az Űj Üt tagsága ezt -az évet már 84 672 forint értékű többletjövedelemmel zárta. Persze ennél még többre is vihették volna, ha az állattenyésztésben is lega’ább megközelítően úgy kihasználják a lehetőségeket^ mint a növényterme­lésben. Bár a pénzbevétel nagyobbik felét a közös sertéstenyésztés adta a tsz-nek, s elérték kocánként a 9 darabos fialási átlagot, a sertéshiz­lalási tervet csak 70 százalékra tel­jesítették. S ahogy ezt már a zár- számadás előtti párttaggyűlésen is megvitatták, a jövőben nagyobb gondot fordítanak az állattenyésztők beállítására. Ezt, elsősorban úgy se­gítik elő, hogy új tagokkal erősítik a tagság sorait, hogy elegendő mun­kaerőt 'biztosíthassanak az állatte­nyésztéshez is. A tehenészetiben is sok még a ten­nivalójuk az Üj Üt tagjainak. Eddig még csak 5—6 literes fejési átlagol tudtak elérni tehenenként. Erűnek egyik oka, hogy a közös tehénállo­mány nem a legjobb egyedetoből te­vődött össze. A másik ok, hogy a te­henészetben még nem alkalmazták elég bátran az. élen járó módszereket Mindezekről önkritikusan szólt a beszámoló. Ahogy mondták — ők nem árulnak zsákbamacskát. Nincs mit titkolniuk az egyéniek előtt Eredményeikre jogosan lehetnek büszkék, ami pedig a hibákat illeti, megvan hozzá minden lehetőstégük, hogy kijavítsák. Ez csendült ki Bazsó elvtárs, a tsz pártt’/ikárának szavaiból is, ami­kor hozzászólásában elmondta: — Ha nem bíznánk szövetkeze­tünkben, a tagság becsületes, áldo­zatkész munkaiában, a párt és a kor­mány állandó segítségében, talán nem mernénk a hibáinkról is szól­ni S ha ne n bíztunk .volna eddig, nem jutott ik vo’na el öt év alatt oda, ahol rost tartunk Ment eí- mcndhatjul'; hogy jól élünk. Arra törekszünk-, azonban, hogy jövőre még jobban élhessünk. Tehát nincs mitől tartania a még kívülálló dol­gozó parasztoknak, begy közénk jöj_ ionok S mi szívesen várjuk őket 'közénk, hogy lövőre már velünk osz­tozzanak la közös munka gazd ag gyümölcséből. Jövőre még gazdagabbak lesznek S hogy valóban még gazdagabb jö­vedelemre számíthatnak az Üj Üt tagjai, az már ezen a zárszámadó közgyűlésen beigazolódott. Duics elvtárs, a Fonói Gépállomás igazga­tója megígérte, hogy azt a jó kap­csolatot, amely néhány év alatt a termelőszövetkezet és a gépállo­más között kialakult, tovább fog­ják erősíteni Ez a biztatás, n>eg amit Halász elvtárs, a járási tanács kiküldöttjének szavai adtak, még jobban fel'e’kesítették a tagokat. De talán még nagyobb lett volna a ta­gok lelkesedése, ha a beszámoló többet mond a jövő évi tervekről, s arról, hegy miként akarják azokat megvalósítani A közgyűlés végén a tagok megegyeztek a vezetőséggel, hogy a jövő évi zárszámadáskor még alaposabb lesz a beszámoló. S erre is koccintottak, amikor arra emelték poharaikat, hogy jövő ilyen­kor megsokasodva ülnek asztalhoz ünnepelni a közös munka eredmé­nyeit. Sz. F. A Ml KÖZÖNSÉGÜNK ibírálatára válaszolva úgy érezzük, kötelességünk magyarázattal szol­gálni a Télapó-műsorral kapcsolatban. Nem mintha holmi magyaráz­kodással akarnánk jóvátenni az elkövetett hibát, hanem azért, hogy a jogos bírálat tanulságait leszűrve, tudatosítsuk közönségünkben: a Csiky Gergely Színház Somogy népéé, és a mi színészeink minden­kor köszönettel fogadják a kritikát s igyekeznek, hogy érdemesek le­gyenek továbbra is arra a szeretetre, ami itt Somo gyorszúg bon körül­veszi őket. Hibát .követtünk el — ez kétségtelen. Minden szépítgetés nélkül el kell ismernünk, hogy a Télapó-ünnepély műsorára nem készültünk fel kellő gonddal. Hogy miért nem, erre tudnánk számtalan meglévő indokot felsorolni, de ez a lényegen mitsem változtatna. Egy azon­ban bizonyos: a mi közönségünknek tudnia kell, hogy az ő színészei milyen igyekezettel dolgoznak azon, hogy előadásainkat minél maga­sabb színvonalon mutassák be, és ismerjük el, hogy ez az igyekezet — a Télapó-ünnepélytől eltekintve — nem járt eredménytelenül. Hi­szen ma már számos köszönőlevél van birtokunkban a megye legkü­lönbözőbb részeiből, melyek sikeres előadásainkat méltatják. Több mint 40 000 néző látta eddig már a megyében és Kaposvárott előadá­sainkat, s nyugtázta vastapssal színészeink játékát. Azonban ezek a tények, mint konkrét megnyilvánulásai a sze­retetnek és a jó munkának, még inkább kötelezik művészeinket ar­ra, hogy minden újabb megmozdulásuk egyre inkább emelkedő és ne hanyatló tendenciát mutasson, még ha »esztrád« műsorról van is szó, amely műfaj már magábanvéve is veszélyt jelent a művészi színvo­nal szempontjából. Tudnia, kell közönségünknek, hogy e külön műso­rokat terven felül hozzuk létre, amire a jelenlegi munkatervünk mel­lett idő alig jut. Egyszerre három darab próbái folynak, ugyanakkor két darabból tartunk állandó előadásokat, és mindezt 27 művésszel. É néhány adat természetesen nem akarja enyhíteni a hibát és a fele­lősséget, de kötelességünk beszélni erről is a mi közönségünknek, hogy tisztában legyenek azokkal a kezdeti nehézségekkel, amelyekkel fiatal színházunk küzd. ígéretet teszek színházunk minden művésze nevében, hogy a jövőben nem lesz ok panaszra. Mi, színészek, a közönségért vagyunk. Feladatunlc szépsége olyan kötelezvény, mely egy életre szól. Köszönjük a kritikát, és kijavít­juk á hibát! Méltók leszünk Somogyország közönségének, a mi kö­zönségünknek további bizalmára, hogy büszkén mondhassák mint ed­dig: a mi színházunk, a mi színészeink! SUGÁR LÁSZLÓ (A megye színházszerető közön­sége bizonyára megnyugvással fo- gaüja a színház válaszát a bírálat­ra, a szerkesztőségnek azonban még annyi megjegyzése van a válaszra, hogy a színház művészeinek nagy elfoglaltsága még nem ok arra, hogy színvonalatlan rendezvények­kel lépjenek a közönség elé. Elis­merjük a színház eddigi sikereit, de ez még többre kötelezi a szín­házat, még a kezdeti nehézségek ellenére is. Szerkesztőségünkhöz Is számos köszönő és elismerő levél * érkezett a színház munkájáról, de az utóbbi időben érkeztek olyanok is, amelyek elégedetlenséget fejez­tek ki nemcsak a »terven felüli rendezvények«, de néha még a táj­előadások miatt is, bírálva egyes színészek játék közbeni komolyta­lanságát, amelyet a közönség tisz­teletlenségnek tekint magával szem­ben — és jogosan. Várjuk a hibák megszüntetését, s bízunk abban, hogy a színház való­ra is váltja e téren tett ígéreteit is. Szerkesztőség.) „Somogyi példaadás u — Nincs annyi szén, minit ameny- myi tojás, baromfi van Somogybám! —f írta Tanácsköztársaságunk idején Móricz Zsigmcnd, amikor a Latinika elvtárs szavára egy emberként meg­mozduló somogyi parasztok bőséggel küldtek a fővárosi dolgozóknak en­nivalót, tojást, baromfit, lisztet, ser­tést, birkát egyaránt... Ez az emlékezetes beszámoló jut eszünkbe, amikor látjuk, hogy év vége előtt is még vannak jónéhá- myam, akik adósai államunknak. Eigy-két példa erre: Zseiickisfalud ebben az évben minden oldalról bebizonyította, hogy több és jobb termést akar 'betakarí­tani földjeiről: az idei nyáron lett termelőszövetkezeti község. Mégis akad itt egyéni dolgozó paraszt, aki fékezi a dolgozó nép gyarapodását. Haraszti József egyéni dolgozó paraszt, járási tanácstag még hat kiló tojással, hat kiló ’baromfival adósa az álamnak. Haraszti József szépen aratott a nyárom. Búzával megtelt a hombárja. Csak egyről feledkezett meg: a bő termésből 117 kilót a begyűjtési törvény szerint az állam éléstárába keli juttatnia. Még ma is tartozik vele. Begyűjtés helyett hdiusköri vita Más faluban is akad még hozzá hasonló hátralékos. Pedig jól tud­hatják, hogy amint a gazda portá­ján is rend a lelke mindeitnek, s a falusi gazdálkodásban is megosztják a feladatokat egymás között a fér­fiak és a nők, az állam is minden tagjától elvárja a jól gyümölcsöző együttműködést. A bányászok kifej­tik a szenet, az ércet. A kohászok, a vasmunkások, a gyárak milliós né­pe a szénből és ércből energiát és vasat, a vasiból gépeit, a -mezőgaz­daság arra való nyersanyagaiból ru­hát, 'bakancsot készít — a mezők munkásainak is jó terméssel kell vi- szonioaniick mindezt. Simcnfán azonban megfeledkeznek minderről. A scmoníai tanácselnök és a begyűjtési megbízott nem a 'be­adás mentül gyorsabb teljesítésére törekszik, hanem hatáskörű vitákba bonyolódik. Ha a begyűjtési megbí­zott az állam adósát el akarja szá­moltatni, a tanácselnök nem ad hoz­zá segítséget. Ha viszont valamely hátralékos felelősségrevonásáról a tanácselnök dönt, akkor azt a be­gyűjtést megbízott veszi védőszár­nyai alá. Bőszénfám Sárkány Imréné be­gyűjtési megbízottinak is furcsa ál­láspontja van. — Felesleges az elszámoltatás — tartja —, úgyis 'beadják azt a terme, lak végül a saját 'belátásuk szerint. De mikor van az a végül? Az idén vagy jövőre? De nemcsak a községekben akad­nak ilyen bajok. 9 begyűjtési apparátusban is van még hiba A zákányi és somogybükkösdi pa­rasztemberek bizonyos meg nem ter­melt javakat sertéssel akarnának teljesíteni. De ahogy nem lehet tervszerűtlenüi gyártani a szerszá­mokat, a szöveteket, az ekevasakat, ugyan úgy nem lehet tervszerűtle­nül, lomhán bánni a 'beadandó álla­tok elszállításával sem. Márpedig december 7-én e fenti két faluban reggeltől délig visítozmak a tanács- ház előtt a 'beadásra előhajtott hí­zók De a száll 'tó autó csak nem jön értük. Elhangzik a déli harangszó Mit csináljon a két tanácselnök? £r-e nyúl a te’efcnért és a Megyei Begyűjtési Hivatal segítségét kéri Onnan tovább telefonálnak az Állat- forgalmi központjához: — Hol késik az a szállító autó a fényes napsü­tésben? — Az illetékesek végre ki­küldik a várvavsr.t teherkocsit. S a viisítozó, étlen-szcmj.an várakozó hí­zók nagynehezen felkerülnek a szál­lító-kocsira. Vajon mit veszítettek a súlyúiéból azok a hájas jószágok?... Móricz Zslgmcmd egykori beszá­molójának címe: »Somogyi pé’da- ad-ás« volt Ha ma ó’nie, vajon újra ezt. a címet adná a riportjának? NYITOTT SZEMMEL Furcsa udvariasság Szombatonként a húsüzletek el­árusítói nem sokat pihennek, hi­szen a háziasszonyok alaposan meg-: rohamozzák az üzleteket. Mindig jó a hús, de vasárnapra feltétle­nül odaikívánkozik az aszt alra. így aztáh már üzletnyitás előtt ugyancsak sokan várakoznak , a húsüzletek előtt. Kosarakkal, szaty­rokkal felfegyverkezett asszonyok várják az ajtó nyitását, hogy mi­nél előbb megkaphassák a sütmi- főznivalót, és siethessenek dolguk után. A központi hús üzlet vezetősége szép, udvarias megoldást talált. Miért várakozzanak a terhes, gyer­mekes anyák a tömegben? Az egyik bejáratot az ő részükre tar-' tották fenn. Nagyon szép intézke­Qlj*á dal&L az erdő . .. JZEDVES ÜNNEPSÉG zajlott le a napokban a meszteg- nyői erdőben. Néphadseregünk egyik műszaki alakulata átadta a nemrég még aknamezőről hírhedt negyibsiicm—mesztegnyöi hatal­mas erdőt népgazdaságunknak. A már csaknem vadonná torzult er­dőben újra megindulhat a munka a katonák aknamentesítése nyo­mán. S az aknák, melyek eddig meg­gátoltak az erdőben minden emberi tevékenykedést, megsemmásüiteky vagy az alakulat múzeumába ke­rültek. S ott fiatal néphadsere­günk rettenthetetlen bátorságának jelképévé váltak ... Amióta az alakulatot Meszteg- nyő környékére helyezték, min­dennap akadt valami friss érde­kesség, újdhb lelet, mellyel az alakulat (múzeuma • gazdagodhaH tott. Nem mindennapi ennek a} Mesztegnyő környékén állomásozó műszaki alakulatnak a múzeuma. És a leletek sem hétköznapiak, melyeket benne őriznek:. A legöre­gebb darab is alig több mint egy évtizedes. S mégis milyen régiek­nek tűnnek, mennyi keserű emlé­ket, mennyi fájó sebet tép fel lá­tásuk ... S fiatal maga a múzeum is Tán egy, legfeljebb két éves. Az elmúlt néhány hónap alatt azonban nagyon sokat gyarapo­dott ... A tíz év előtti véres harcok, ke­gyetlen csaták emlékeit: a lőszert, a különböző robbanó anyaig ckat és a számtalan aknát njár rég benőt­te a gaz. -Kétszeresen veszélyes volt felszedésük. S több mint 500 hold területet kellett megtisz­títani. Az aknakutató a szúróbot­ját két centiméterenként bökte a talajban Idegieket ; megremegtető volt az aiknakeresás. Az elektro­mos aknakutatek vigyázva, szinte csak millimettetrol milliméterre haladhattak előre. Hosszú és ve- rejtékes munka volt. Napról nap­ra minden percben mellettük érezték a fenyegető halált az ak­nát kereső katonák. De feladatu­kat becsülettel' végrehajtották: csak aknából 37 410 darabot szed­tek fel... C A GSAPATMŰZEUM egy- re újabb leletekkel gazdago­dott. Oda került a »Smiz—35«, vagy ismertebb néven az »ugró- akna*« is. Félelmetes fegyver. A robbanás pillanatában vagy fél méterre felugrik, s a levegőben robban. És robbanása 'letarol min­dent körülötte. Az asztalokon ott vannak rendiben egymás mellett, most már békésen, megfosztva gyilkoló erejüktől a »kenyér«-, a »koporsó«-, a mérgezett üveg- és a hírhedt betonaknák. Valahonnan messziről, a lakta­nyafolyosó másik végéről, a le­génységi étteremből vidám be­szélgetés zajja, zeneszó szűrődik át. Ünnepük a katonák, hegy az alakulat átadta a veszélytelení- tett hatalmas erdőterületet. A ka­tonák: tisztek. tiszthelyettesek, harcosok veszélyes munkájukért kaptak jutalmat, köszönetét 'bősé­gesen. De a szavak vagy a jutal­mak vajon felémeik-e azzal, amit ezek a derék emberek tettek? Halkan, csendesen dalolnak. S mosolyognak: boldogok és megelé­gedettek. A csapatmúzeum ablakán ferdén tűz be a decemberi napsugár. Meg­csillan a fegyverek, a repülőbom­bák és tüzérségi lövedékek, a páncélöklck és az aknák acélvá­zán ... I2IZONY NEM HÉTKÖZNAPI ennek az alakulatnak a mú­zeuma Mér maguk a leletek sem mindennapiak, s feltárásuk sem a szokásos múzeulógus-munka volt. Szántó István dés, mindenki megelégedéssel fo­gadta. A gyakorlat azonban másképp »sült el«. .Méghozzá többíaben. Amikor nyitásra került a sor, ezt az ajtót utoljára nyitották ki. A vásárlóik betódultak és amikor már • elözönlötték az üzletet, akkor en­gedték be a "terhes anyákat. így aztán bizony sokéig esaik a vásár­lók tömege mögül szemlélhették a. szépen, viruló árut és az utolsók között jutottak húshoz. Szórakozottság? Tréfa? Akármi is, de nagyon furcsa »udvariasság«! Nagyatádi lucaszék Közeledik december 13, Luca napja. Különféle népszokások, hie­delmek kapcsolódnak ehhez a nap- - hoz, többek között a lucaszék ké­szítése is. Luca napján kellett el­kezdeni a szék kifaragását, de na­ponta csaló annyit volt szabad raj­ta dolgozni, hogy éppen karácsony estéjére legyen készen. Csak így lehetett rajta meglátni a falu bo­szorkányait. Már ebből is látszik, hogy a lu­caszék készítése semmiképpen nem sorolható népünk haladó hagyo­mányai közé. Ma sem dicsérő ér­telemben mondjuk valamire, hogy »úgy készül, mint a lucaszék«. An­nál sajnálatosabb, hegy itt-ott még mindig találkozunk 'ilyen munka- módszerrel. A nagyatádi kultúrház tatarozá­sát 'például valamikor 1954 kará­csonyára kéllet.t vo'ma .befejezni. El is készült, de csupán kívülről (igaz, csak 1955 nyarán), a mozite- rem belsejének szépítéséhez még hozzá sem fegtak. A mozilátogató dolgozóikat ugyanazok a piszkos, omladozó falak, korhadt, lyukas padló, hintázó székek fogadják, mint évelőkéi ezelőtt. A nagyatádi dolgozók igen sze­retnek moziba járná, de a iuca- székhez fűződő hagyományokkal egyáltalán1 nem rokonszenveznek. Nem tételezik fel, hogy a Tanácsi Építő Vá’íalait boszofflkényok mag­i’gy elésére akarja felhasználni a nagyatádi ku'ltúrházat, s ezért most már igen szeretnék tudni:me­lyik karácsonyra farigcsálja ki végre a vállalat a lucaszék negye­dik lábát, azaz mikorra fejezi be1 a kultúrotthon belső tatarozását

Next

/
Thumbnails
Contents