Somogyi Néplap, 1955. december (12. évfolyam, 282-308. szám)
1955-12-11 / 291. szám
6 SOMOGYI 1St.Pl.4P Vasárnap, 1955. december 11, Megcáfolhatatlan bizonyíték r r ______ Z árszámadási közgyűlés a kaposhomoki Uj Ut TSZ-ben Tágranyílt szemekkel figyelték a kaposhomoki Űj Út TSZ tagjai a urálit szombaton este a zárszámadási közgyűlés beszámolóját. Amiint Haris Vince, a tsz könyvelője számokkal is érzékeltette, hornnam indult el és hova érkezett öt év alatt az Űj Üt. gondolatban valamennyi tag ismét végigjárta ezt a göröngyös utat. Mert ugyan ki mondhatná, hogy sima volt ez az út? Göröngyös volt bizony. De hogy ma mái- sokkal simább, az a 'bátor szövetkezetbeliek dicséretére válók, afciik bízva a pártban és kormányunkban egyengetik a paraszti felemelkedés útját. Es hegy nem csalódtok, azt a szövetkezet évről évre növekvő eredményei bizonyítják. Míg például az első zárszámadáskor 1951-ben csupán 10 forint volt egy-egy munkaegység értéke, ma 4146 forint értékű jövedelmet osztanak munkaegységenként. Nagyszerű mutatója ez a közös gazdálkodás fölényének az egyéni kisparcetlás gazdálkodóssal szemben. Mert vitathatatlan: csakis a közösben lehetséges, hogy öt év alatt négyszeresére nőjön a parasztember jövedelme. Két sstímadat egyről beszélj jobban él, ki közösben él Hodosi Péter Pál, aki ezen a közgyűlésen lépett az Üj Út-beliek közé, helyeslőén ból ingatott, amikor a beszámoló mérlegre tette egy tsz- család és egy égyéni gazda jövedelmét, s a tsz-család javára billent a mérleg. De lássuk csak ezt a példát a számok tükrében! Haris Lajos harmadmagával 28 771 forint értékű jövedelmet szer. zett a közösben szorgos munkája nyomán. Ehhez hozzájön a háztáji gazdaságból származó 12 000 forint jövedelem is. Prúkner József har- madmagával műveli egyénileg 10 hold földjét. Az ő ezévi tiszta jövedelme 1? 058 forintra rúg összesen. Nagy előnye a Haris-csalódnak Pruknerékkal szemben az is, hogy nincs gondjuk a különböző állam iránti tartozásokra, mert azokról gondoskodik a tsz vezetősége. Tehát nyugodtan dolgozhatnak nap mint nap a közösben. S a tsz dicséretére legyen mondva, nem is tartozik sehova, tiszta lappal kezdi az új esztendőt. Persze ez nem valami külön, leges dolog, 'hiszen a közösben sokkal nagyobb a lehetőség, mint az egyéni gazdaságokban, hogy a tervezettnél többet termeljenek, s évről évre növeljék a terméseredményeket. Még többre is vihették volna E lehetőségek közé tartozik a jobb vetésforgó biztosítása', a korszerű mezőgazdaségi nagygépek kihasználása, a szakszerű állattenyésztés bevezetése stb. Az Űj Üt tagsága ezt -az évet már 84 672 forint értékű többletjövedelemmel zárta. Persze ennél még többre is vihették volna, ha az állattenyésztésben is lega’ább megközelítően úgy kihasználják a lehetőségeket^ mint a növénytermelésben. Bár a pénzbevétel nagyobbik felét a közös sertéstenyésztés adta a tsz-nek, s elérték kocánként a 9 darabos fialási átlagot, a sertéshizlalási tervet csak 70 százalékra teljesítették. S ahogy ezt már a zár- számadás előtti párttaggyűlésen is megvitatták, a jövőben nagyobb gondot fordítanak az állattenyésztők beállítására. Ezt, elsősorban úgy segítik elő, hogy új tagokkal erősítik a tagság sorait, hogy elegendő munkaerőt 'biztosíthassanak az állattenyésztéshez is. A tehenészetiben is sok még a tennivalójuk az Üj Üt tagjainak. Eddig még csak 5—6 literes fejési átlagol tudtak elérni tehenenként. Erűnek egyik oka, hogy a közös tehénállomány nem a legjobb egyedetoből tevődött össze. A másik ok, hogy a tehenészetben még nem alkalmazták elég bátran az. élen járó módszereket Mindezekről önkritikusan szólt a beszámoló. Ahogy mondták — ők nem árulnak zsákbamacskát. Nincs mit titkolniuk az egyéniek előtt Eredményeikre jogosan lehetnek büszkék, ami pedig a hibákat illeti, megvan hozzá minden lehetőstégük, hogy kijavítsák. Ez csendült ki Bazsó elvtárs, a tsz pártt’/ikárának szavaiból is, amikor hozzászólásában elmondta: — Ha nem bíznánk szövetkezetünkben, a tagság becsületes, áldozatkész munkaiában, a párt és a kormány állandó segítségében, talán nem mernénk a hibáinkról is szólni S ha ne n bíztunk .volna eddig, nem jutott ik vo’na el öt év alatt oda, ahol rost tartunk Ment eí- mcndhatjul'; hogy jól élünk. Arra törekszünk-, azonban, hogy jövőre még jobban élhessünk. Tehát nincs mitől tartania a még kívülálló dolgozó parasztoknak, begy közénk jöj_ ionok S mi szívesen várjuk őket 'közénk, hogy lövőre már velünk osztozzanak la közös munka gazd ag gyümölcséből. Jövőre még gazdagabbak lesznek S hogy valóban még gazdagabb jövedelemre számíthatnak az Üj Üt tagjai, az már ezen a zárszámadó közgyűlésen beigazolódott. Duics elvtárs, a Fonói Gépállomás igazgatója megígérte, hogy azt a jó kapcsolatot, amely néhány év alatt a termelőszövetkezet és a gépállomás között kialakult, tovább fogják erősíteni Ez a biztatás, n>eg amit Halász elvtárs, a járási tanács kiküldöttjének szavai adtak, még jobban fel'e’kesítették a tagokat. De talán még nagyobb lett volna a tagok lelkesedése, ha a beszámoló többet mond a jövő évi tervekről, s arról, hegy miként akarják azokat megvalósítani A közgyűlés végén a tagok megegyeztek a vezetőséggel, hogy a jövő évi zárszámadáskor még alaposabb lesz a beszámoló. S erre is koccintottak, amikor arra emelték poharaikat, hogy jövő ilyenkor megsokasodva ülnek asztalhoz ünnepelni a közös munka eredményeit. Sz. F. A Ml KÖZÖNSÉGÜNK ibírálatára válaszolva úgy érezzük, kötelességünk magyarázattal szolgálni a Télapó-műsorral kapcsolatban. Nem mintha holmi magyarázkodással akarnánk jóvátenni az elkövetett hibát, hanem azért, hogy a jogos bírálat tanulságait leszűrve, tudatosítsuk közönségünkben: a Csiky Gergely Színház Somogy népéé, és a mi színészeink mindenkor köszönettel fogadják a kritikát s igyekeznek, hogy érdemesek legyenek továbbra is arra a szeretetre, ami itt Somo gyorszúg bon körülveszi őket. Hibát .követtünk el — ez kétségtelen. Minden szépítgetés nélkül el kell ismernünk, hogy a Télapó-ünnepély műsorára nem készültünk fel kellő gonddal. Hogy miért nem, erre tudnánk számtalan meglévő indokot felsorolni, de ez a lényegen mitsem változtatna. Egy azonban bizonyos: a mi közönségünknek tudnia kell, hogy az ő színészei milyen igyekezettel dolgoznak azon, hogy előadásainkat minél magasabb színvonalon mutassák be, és ismerjük el, hogy ez az igyekezet — a Télapó-ünnepélytől eltekintve — nem járt eredménytelenül. Hiszen ma már számos köszönőlevél van birtokunkban a megye legkülönbözőbb részeiből, melyek sikeres előadásainkat méltatják. Több mint 40 000 néző látta eddig már a megyében és Kaposvárott előadásainkat, s nyugtázta vastapssal színészeink játékát. Azonban ezek a tények, mint konkrét megnyilvánulásai a szeretetnek és a jó munkának, még inkább kötelezik művészeinket arra, hogy minden újabb megmozdulásuk egyre inkább emelkedő és ne hanyatló tendenciát mutasson, még ha »esztrád« műsorról van is szó, amely műfaj már magábanvéve is veszélyt jelent a művészi színvonal szempontjából. Tudnia, kell közönségünknek, hogy e külön műsorokat terven felül hozzuk létre, amire a jelenlegi munkatervünk mellett idő alig jut. Egyszerre három darab próbái folynak, ugyanakkor két darabból tartunk állandó előadásokat, és mindezt 27 művésszel. É néhány adat természetesen nem akarja enyhíteni a hibát és a felelősséget, de kötelességünk beszélni erről is a mi közönségünknek, hogy tisztában legyenek azokkal a kezdeti nehézségekkel, amelyekkel fiatal színházunk küzd. ígéretet teszek színházunk minden művésze nevében, hogy a jövőben nem lesz ok panaszra. Mi, színészek, a közönségért vagyunk. Feladatunlc szépsége olyan kötelezvény, mely egy életre szól. Köszönjük a kritikát, és kijavítjuk á hibát! Méltók leszünk Somogyország közönségének, a mi közönségünknek további bizalmára, hogy büszkén mondhassák mint eddig: a mi színházunk, a mi színészeink! SUGÁR LÁSZLÓ (A megye színházszerető közönsége bizonyára megnyugvással fo- gaüja a színház válaszát a bírálatra, a szerkesztőségnek azonban még annyi megjegyzése van a válaszra, hogy a színház művészeinek nagy elfoglaltsága még nem ok arra, hogy színvonalatlan rendezvényekkel lépjenek a közönség elé. Elismerjük a színház eddigi sikereit, de ez még többre kötelezi a színházat, még a kezdeti nehézségek ellenére is. Szerkesztőségünkhöz Is számos köszönő és elismerő levél * érkezett a színház munkájáról, de az utóbbi időben érkeztek olyanok is, amelyek elégedetlenséget fejeztek ki nemcsak a »terven felüli rendezvények«, de néha még a tájelőadások miatt is, bírálva egyes színészek játék közbeni komolytalanságát, amelyet a közönség tiszteletlenségnek tekint magával szemben — és jogosan. Várjuk a hibák megszüntetését, s bízunk abban, hogy a színház valóra is váltja e téren tett ígéreteit is. Szerkesztőség.) „Somogyi példaadás u — Nincs annyi szén, minit ameny- myi tojás, baromfi van Somogybám! —f írta Tanácsköztársaságunk idején Móricz Zsigmcnd, amikor a Latinika elvtárs szavára egy emberként megmozduló somogyi parasztok bőséggel küldtek a fővárosi dolgozóknak ennivalót, tojást, baromfit, lisztet, sertést, birkát egyaránt... Ez az emlékezetes beszámoló jut eszünkbe, amikor látjuk, hogy év vége előtt is még vannak jónéhá- myam, akik adósai államunknak. Eigy-két példa erre: Zseiickisfalud ebben az évben minden oldalról bebizonyította, hogy több és jobb termést akar 'betakarítani földjeiről: az idei nyáron lett termelőszövetkezeti község. Mégis akad itt egyéni dolgozó paraszt, aki fékezi a dolgozó nép gyarapodását. Haraszti József egyéni dolgozó paraszt, járási tanácstag még hat kiló tojással, hat kiló ’baromfival adósa az álamnak. Haraszti József szépen aratott a nyárom. Búzával megtelt a hombárja. Csak egyről feledkezett meg: a bő termésből 117 kilót a begyűjtési törvény szerint az állam éléstárába keli juttatnia. Még ma is tartozik vele. Begyűjtés helyett hdiusköri vita Más faluban is akad még hozzá hasonló hátralékos. Pedig jól tudhatják, hogy amint a gazda portáján is rend a lelke mindeitnek, s a falusi gazdálkodásban is megosztják a feladatokat egymás között a férfiak és a nők, az állam is minden tagjától elvárja a jól gyümölcsöző együttműködést. A bányászok kifejtik a szenet, az ércet. A kohászok, a vasmunkások, a gyárak milliós népe a szénből és ércből energiát és vasat, a vasiból gépeit, a -mezőgazdaság arra való nyersanyagaiból ruhát, 'bakancsot készít — a mezők munkásainak is jó terméssel kell vi- szonioaniick mindezt. Simcnfán azonban megfeledkeznek minderről. A scmoníai tanácselnök és a begyűjtési megbízott nem a 'beadás mentül gyorsabb teljesítésére törekszik, hanem hatáskörű vitákba bonyolódik. Ha a begyűjtési megbízott az állam adósát el akarja számoltatni, a tanácselnök nem ad hozzá segítséget. Ha viszont valamely hátralékos felelősségrevonásáról a tanácselnök dönt, akkor azt a begyűjtést megbízott veszi védőszárnyai alá. Bőszénfám Sárkány Imréné begyűjtési megbízottinak is furcsa álláspontja van. — Felesleges az elszámoltatás — tartja —, úgyis 'beadják azt a terme, lak végül a saját 'belátásuk szerint. De mikor van az a végül? Az idén vagy jövőre? De nemcsak a községekben akadnak ilyen bajok. 9 begyűjtési apparátusban is van még hiba A zákányi és somogybükkösdi parasztemberek bizonyos meg nem termelt javakat sertéssel akarnának teljesíteni. De ahogy nem lehet tervszerűtlenüi gyártani a szerszámokat, a szöveteket, az ekevasakat, ugyan úgy nem lehet tervszerűtlenül, lomhán bánni a 'beadandó állatok elszállításával sem. Márpedig december 7-én e fenti két faluban reggeltől délig visítozmak a tanács- ház előtt a 'beadásra előhajtott hízók De a száll 'tó autó csak nem jön értük. Elhangzik a déli harangszó Mit csináljon a két tanácselnök? £r-e nyúl a te’efcnért és a Megyei Begyűjtési Hivatal segítségét kéri Onnan tovább telefonálnak az Állat- forgalmi központjához: — Hol késik az a szállító autó a fényes napsütésben? — Az illetékesek végre kiküldik a várvavsr.t teherkocsit. S a viisítozó, étlen-szcmj.an várakozó hízók nagynehezen felkerülnek a szállító-kocsira. Vajon mit veszítettek a súlyúiéból azok a hájas jószágok?... Móricz Zslgmcmd egykori beszámolójának címe: »Somogyi pé’da- ad-ás« volt Ha ma ó’nie, vajon újra ezt. a címet adná a riportjának? NYITOTT SZEMMEL Furcsa udvariasság Szombatonként a húsüzletek elárusítói nem sokat pihennek, hiszen a háziasszonyok alaposan meg-: rohamozzák az üzleteket. Mindig jó a hús, de vasárnapra feltétlenül odaikívánkozik az aszt alra. így aztáh már üzletnyitás előtt ugyancsak sokan várakoznak , a húsüzletek előtt. Kosarakkal, szatyrokkal felfegyverkezett asszonyok várják az ajtó nyitását, hogy minél előbb megkaphassák a sütmi- főznivalót, és siethessenek dolguk után. A központi hús üzlet vezetősége szép, udvarias megoldást talált. Miért várakozzanak a terhes, gyermekes anyák a tömegben? Az egyik bejáratot az ő részükre tar-' tották fenn. Nagyon szép intézkeQlj*á dal&L az erdő . .. JZEDVES ÜNNEPSÉG zajlott le a napokban a meszteg- nyői erdőben. Néphadseregünk egyik műszaki alakulata átadta a nemrég még aknamezőről hírhedt negyibsiicm—mesztegnyöi hatalmas erdőt népgazdaságunknak. A már csaknem vadonná torzult erdőben újra megindulhat a munka a katonák aknamentesítése nyomán. S az aknák, melyek eddig meggátoltak az erdőben minden emberi tevékenykedést, megsemmásüiteky vagy az alakulat múzeumába kerültek. S ott fiatal néphadseregünk rettenthetetlen bátorságának jelképévé váltak ... Amióta az alakulatot Meszteg- nyő környékére helyezték, mindennap akadt valami friss érdekesség, újdhb lelet, mellyel az alakulat (múzeuma • gazdagodhaH tott. Nem mindennapi ennek a} Mesztegnyő környékén állomásozó műszaki alakulatnak a múzeuma. És a leletek sem hétköznapiak, melyeket benne őriznek:. A legöregebb darab is alig több mint egy évtizedes. S mégis milyen régieknek tűnnek, mennyi keserű emléket, mennyi fájó sebet tép fel látásuk ... S fiatal maga a múzeum is Tán egy, legfeljebb két éves. Az elmúlt néhány hónap alatt azonban nagyon sokat gyarapodott ... A tíz év előtti véres harcok, kegyetlen csaták emlékeit: a lőszert, a különböző robbanó anyaig ckat és a számtalan aknát njár rég benőtte a gaz. -Kétszeresen veszélyes volt felszedésük. S több mint 500 hold területet kellett megtisztítani. Az aknakutató a szúróbotját két centiméterenként bökte a talajban Idegieket ; megremegtető volt az aiknakeresás. Az elektromos aknakutatek vigyázva, szinte csak millimettetrol milliméterre haladhattak előre. Hosszú és ve- rejtékes munka volt. Napról napra minden percben mellettük érezték a fenyegető halált az aknát kereső katonák. De feladatukat becsülettel' végrehajtották: csak aknából 37 410 darabot szedtek fel... C A GSAPATMŰZEUM egy- re újabb leletekkel gazdagodott. Oda került a »Smiz—35«, vagy ismertebb néven az »ugró- akna*« is. Félelmetes fegyver. A robbanás pillanatában vagy fél méterre felugrik, s a levegőben robban. És robbanása 'letarol mindent körülötte. Az asztalokon ott vannak rendiben egymás mellett, most már békésen, megfosztva gyilkoló erejüktől a »kenyér«-, a »koporsó«-, a mérgezett üveg- és a hírhedt betonaknák. Valahonnan messziről, a laktanyafolyosó másik végéről, a legénységi étteremből vidám beszélgetés zajja, zeneszó szűrődik át. Ünnepük a katonák, hegy az alakulat átadta a veszélytelení- tett hatalmas erdőterületet. A katonák: tisztek. tiszthelyettesek, harcosok veszélyes munkájukért kaptak jutalmat, köszönetét 'bőségesen. De a szavak vagy a jutalmak vajon felémeik-e azzal, amit ezek a derék emberek tettek? Halkan, csendesen dalolnak. S mosolyognak: boldogok és megelégedettek. A csapatmúzeum ablakán ferdén tűz be a decemberi napsugár. Megcsillan a fegyverek, a repülőbombák és tüzérségi lövedékek, a páncélöklck és az aknák acélvázán ... I2IZONY NEM HÉTKÖZNAPI ennek az alakulatnak a múzeuma Mér maguk a leletek sem mindennapiak, s feltárásuk sem a szokásos múzeulógus-munka volt. Szántó István dés, mindenki megelégedéssel fogadta. A gyakorlat azonban másképp »sült el«. .Méghozzá többíaben. Amikor nyitásra került a sor, ezt az ajtót utoljára nyitották ki. A vásárlóik betódultak és amikor már • elözönlötték az üzletet, akkor engedték be a "terhes anyákat. így aztán bizony sokéig esaik a vásárlók tömege mögül szemlélhették a. szépen, viruló árut és az utolsók között jutottak húshoz. Szórakozottság? Tréfa? Akármi is, de nagyon furcsa »udvariasság«! Nagyatádi lucaszék Közeledik december 13, Luca napja. Különféle népszokások, hiedelmek kapcsolódnak ehhez a nap- - hoz, többek között a lucaszék készítése is. Luca napján kellett elkezdeni a szék kifaragását, de naponta csaló annyit volt szabad rajta dolgozni, hogy éppen karácsony estéjére legyen készen. Csak így lehetett rajta meglátni a falu boszorkányait. Már ebből is látszik, hogy a lucaszék készítése semmiképpen nem sorolható népünk haladó hagyományai közé. Ma sem dicsérő értelemben mondjuk valamire, hogy »úgy készül, mint a lucaszék«. Annál sajnálatosabb, hegy itt-ott még mindig találkozunk 'ilyen munka- módszerrel. A nagyatádi kultúrház tatarozását 'például valamikor 1954 karácsonyára kéllet.t vo'ma .befejezni. El is készült, de csupán kívülről (igaz, csak 1955 nyarán), a mozite- rem belsejének szépítéséhez még hozzá sem fegtak. A mozilátogató dolgozóikat ugyanazok a piszkos, omladozó falak, korhadt, lyukas padló, hintázó székek fogadják, mint évelőkéi ezelőtt. A nagyatádi dolgozók igen szeretnek moziba járná, de a iuca- székhez fűződő hagyományokkal egyáltalán1 nem rokonszenveznek. Nem tételezik fel, hogy a Tanácsi Építő Vá’íalait boszofflkényok magi’gy elésére akarja felhasználni a nagyatádi ku'ltúrházat, s ezért most már igen szeretnék tudni:melyik karácsonyra farigcsálja ki végre a vállalat a lucaszék negyedik lábát, azaz mikorra fejezi be1 a kultúrotthon belső tatarozását