Somogyi Néplap, 1955. december (12. évfolyam, 282-308. szám)

1955-12-29 / 306. szám

Csütörtök, 1955, december 29. SOMOGYI NÉPLAP l Fordítson nagyobb gondot saját tartalékaira a Délmagyarországi Fűrészek Vállalat Faliújság vagy fali-óság? saikat nem látták megvalósulni, erő­sen Jelohasztotta az újítási kedvet. Másik fontos kérdés: a dolgozók szakmai továbbképzése. Erre is nagyobb gondot, kall fordí­tani. Már az ősszel keltett volna to­vábbképző előrajzoló tanfolyamat indítani. Ez azonban elmaradt és csak januárban Indítják meg. Hogy a műszaki fejlesztés alatt mennyire csak a népgazdasági beruházásokat és az elvégzendő felújításokat ér­tik, bizonyítja az is, hogy a műszaki fejlesztési tervbe csak a beruházásé-í kát és felújításokat állították be. De» rom vették figyelembe a dolgozók f különböző javaslatait, újításait, pe-r dig a műszaki fejlesztés tervébein f azoknak is szerepelnie kell! f A Dér'magyarországi Fűrészek Vál-J tolat a jövőben ne csak a nagy be-f nullázásokban 'lássa a technikai fej-J lesfetés lehetőségét, hanem fordítson nagyobb gcndct saját tartalékaira azokra a módszerekre, újításcikra, amelyek viszonylag kevés befekte­téssel növelik a munka termelékeny­ségét. Készítsenek olyan műszaki fejlesztési tervet, amelyben az újí­tások és az elfogadható javaslatck is# szerepelnek. Tüntessek fel az ezek-f bői eredő megtakarításokat és ezt f az öniköltségcsökkentésá tervbe is f vezessék bale. Ez biztosíték lesz ar-f ra, hogy az újítások, javaslatok, új? munkamódszerek a! következő év<-/ ben, meg is valósulnak, de biztosí­ték lesz arra is, hogy a Délmagyar­országi Fűrészek a jövő évben ala­Ahogy a vidékről vagy helyből betoppant ember érdeklődve kö­rülnéz a kaposvári Pártoktatás Há­za csinos, oszlopos előcsarnokába, három egymás mellett elhelyezett faliújságtáblán akad meg a szeme, így jártam én is, s gondolom, még rajtam kívül sokan ... A minap, ahogy a decemberi csí­pős hidegtől dideregve beléptem az előcsarnokba, hirtelen szemembe ötlött az egyik cikk »meleg« be­kezdése. így szólt: »Szép tavaszi napra ébred a város..." Fázósan, kezemet dörzsölve gondolkoztam. Vajon miről szólhat a cikk? Tán gúnyolja a telet, mely eddig »el­felejtett« még zimankósabb időt hozni virágos városunkra? Vagy valaki — tegyük fel a cikk írója — imindenkit megelőzve akarja kö­szöntem az 1956-os, várva-várt ta­vaszt? Nem, nem. Okoskodásom téves, ez csakhamar kiderült a cikk to­vábbi részéből. Nincs itt semmifé­le gúnyról szó, sőt, nem is előre­gyártott köszöntő olvasható a táb­láról ... Takács György ugyanis a munka ünnepére, május elsejére ír­ta meleghangú sorait, mely április 28-án került a faliújság*áblára ... Érdeklődve néztem körül. Nicsak, hisz itt két másik hasonló »kora­beli« írást is olvashatok! Nézzük csak. Az egijik Somlai Lászlóné gondolatait örökítette meg (a szó szoros értelmében), s arról tájékoz­tat engem elvtársaimmal együtt, hogy »Május 1 a munkásosztály se­regszemléje«. A másik még az ak­kori emlékezetes ünnepről is el­késett. Mészáros Béláné ugyanis április 28-án írt cikket »Felsza­badulásunk 10. évfordulója női szemmel« címmel. Ettől már egé­szen felmelegedtem, s elolvastam a tábla tulajdonosára vonatkozó felírást is. Ez állt rajta: S. M. Áll. Építőipari Vállalat... Ezekután még fokozottabb kí­váncsisággal szemléltem a MÁV Forgalom faliújságtábláját. Olvasás közben arra gondoltam, hogy ha a vasúti bemondó látná, körülbe­lül így fogalmazná meg munka közben észrevételeit: »Az augusz­tus felől érkező csigavonat négy hónapot késik..." A vasút ugyan­is még csak most készül alkotmá­nyunk ünnepére, augusztus 20-ra. Ezen a táblán egy ugyancsak au­gusztus 11-én íródott cikk díszes betűi hívták fel a figyelmemet, hogy készüljek az 5. vasutasnapra. A pénzügyőri alapszervezet »Bé­ke« faliújságtáblája már valamivel gyorsabb ütemben követi az idők múlását. Ezen októberi cikkek so­rozatát olvashattam. Hogy miért? Erre csak az illetékesek adhatná­nak választ... Egyet azonban ki­jelenthetek: ilyen tapasztalatok után már azon sem csodálkoznék, ha két nap múlva ilyen című cikk hívná magára az érkezők figyelmét: »Határidő előtt befejeztük 3 éves tervünket..." JÁVORI BÉLA MINT SZODAS A LOVAT... Pártunk november 12-i határoza­tában leszögezte, hogy a műszaki •színvonal emelése, a fejtett technika alkalmazása elengedhetetlen feltéte­le népgazdaságunk további fejlődé­sének, a termelékenység rendszeres emelkedésének Mit tett a Délmagyarországi Fű­részek Vállalat e határozat megva­lósításáért? Megyénk egyetlen fűrésztelepe nem a legkorszerűbb. Szűk helyen fekszik, gépei kis épületekbe vannak beleszorítva. Ez bizonyos mértékig akadályozza a mechanózálást, például ,a futószalagok alkalmazását. De ha a későbbi távlatok tervei nehézsé­gekbe is ütköznek, mégis igen sok mód van a korszerűsítésre a Délmagyarerszági Fűrészeknél is. És ők elintek is- a tehetőségekkel. Ed- -dig igen nagy nehézséget okozott az energiaellátás gyengesége. Ezért ■most új, 130 kdlowattos távvezetéket építenek. Ez az energiatöbblet lehe­tővé teszi majd, hagy több és kor­szerűbb gépet alkalmazzanak. 1956- bam új kenetfűrészit kapnak, így há­rom gafter helyett négyet. üzemeltet­hetnek. Uj inigafűrészekkel, villany­motoros láncfűrészekkel, parketta- garnitúrával cserélik fal a légi gé­peket, Ezeknek az új gépeknek a be­állítása. illetve régi gépeknek újjal való felcserélése kétségtelenül emel­ni fogja az üzem termelését A régi gépeknek újra való kicserélése a ter­melékenységet is növeli. Ezek azonban mind népgazdasági beruházások. A novemberi párthatá­rozat pedig a már meglévő erők fel- használására, új tartalékok feltárá­sára, a termelékenység saját erőből történő növelésére utasít. Ilyen ter­veik is vannak a következő évre. így ,a rönktéren foeitcmtuskókra he­gyezik a rönköket. Ezzel nagymér­tékben óvják a drága faanyagot. Ezenkívül hasznosítaná fogják azokat a Hulladékokat is, amelyeket a múltban nem dolgoztak feíi. Csak­nem félmillió forint értékű iadósar­kakat, szőlőkaróikat, szabványon aluli parkettaléceket készítenek majd hul- 'adékanyagból. A műszaki fejlesztésért, a fejlet­tebb technik.a alkalmazásáért azon­ban még korántsem tesznek meg mindent az üzem vezetői. Ök csak a népgazdasági beruházásokba n lát­ják ennek lehetőségét, és nem fordítanak kellő gondot az újításokra, ú.i munkamódszerek elterjesztésére, a szakmai továbbképzésre, amelyek pedig magasabb műszaki színvonal elérésének nélkülözhetetlen feltételed «Nincs idő az újításiakkal foglal­kozni. Nincs idő az elfogadott újítá­sok bevezetésére" — mondja az újí­tási megbízott. Ez a káros nézet rá­nyomja bélyegét az újítómozgalomra. Olyannyira, hegy ima már az üzemen belüli újító mozgalomról beszélni sem tehet. A beadott újítások ízárna évről évre csökkent. Ebiben az év­ben mindössze 11 újítást fogadtak el. Miért csappant így meg az újító- kedv? Először is a vállalat vezető­sége, de még maga az újítási meg­bízott sem tesz semmit az újító mozgalom népszerűsítésére. Negyed­évenként tartanak ugyan egy-egy ötletnapot, de komolyabb újításokkal igen keveset foglalkoznak. Igen hát­ráltatta, sőt egyenesen visszafejlesz­tette az újító mozgalmat az is, hegy az elmúlt években az elfogadott újí­tások túlnyomó részét nem vezették be. Most már ugyan pótolják ezt. a hiányosságot, mert a régiről elmaradt újításokat is 1956. március 31-ig be­vezetik. De maga az a tény, hogy az újítók beadott és elfogadott újítá­cscmyább önköltséggel és magasabb termelékenységgel dolgozik. Városiunk dolgozói naponta több­ezer üveg szódavizet vásárolnak. Ki az üzletekben, ki pedig a szódavizet kihordó kocsisnál cseréli üres üve­gét. De akárhol vásárolják is meg, egyaránt mérgelődniük kell. Vajon miért? Azért, mert a szódásüvegek legtöbbször csak félig vannak meg­töltve — hogy a más'iik fele hova lesz, nem tudja senki sem. A vélet­lenül teteüvegék is becsapják az em­bert, mert a szódavíznek csak felét lehet az üvegből kinyomni, a másik fele nem akar kifolyni, akárhogy nyomkodják is az üveg «-gázpedálját«. Mit tehetnek erre szegény szi'kvíz- ivók? Egyik a Kiskereskedelmi Válla­latot, a másik a kocsist, a szódás — nem a lovát, hanem — a váltolatpt szidja, hogy miért csak félig töltik meg az üvegeket. A kocsisnak van igaza! Mert nem a Kiskereskedelmi Vállalat és nem is ő a hibás, hanem a Szikvízüzemi Vállalat, ahol csak. félig töltik meg az üvegeket. A vál­lalathoz az a kérésük a kaposvári szikvízvásárlóknak, hogy töltsék meg rendesen a szódásüvegeket, ne sajnál­ják a vizet és a szénsavat a dolgo­zóktól. Balatonőssiidön inindeMtki befizette már a békebölcsönjegysés összegét Örömmel számolunk ba a Somogyi Néplapnak és azon keresztül me­gyénk dolgozóinak, hogy községünk termelőszövetkezete és egyénileg gaz­dálkodó dolgozó parasztjaink becsülettel teljesítették állam iránti köte­lezettségüket, tiszta lappal, adósság nélkül kezdik meg az 1956-os évet. Dolgozó parasztjaink ismét ianújelét adták pártunkhoz és kormányunk­hoz való hűségüknek. A békekölcsönjegyzés összegét is valamennyi tsz- tag és dolgozó paraszt befizette. A visszamaradt összegből a közvilágí­tási hálózatot kibővítjük, járdát építünk. Darázs József vb-elnök, : levelező, Balatonőszöd PÁRT ÉS PÁRTÉPÍTÉS ^ A rendszeres tagdíjfizetés a Szervezeti Szabályzatban előírt kötelezettség írta: Decsi József, a Megyei Párt-VB Pártgazd. és Ügykezelési Osztály vezetője Pártunk Szervezeti Szabályzatának második pontja többek között ki­mondja: a pár; tagja az lehet, a)ki «... végrehajtja a pánt határozatait, s rendszeresen fizeti a tagsági dí­jait ...« Ha a Szervezet« Szabályzat tag- díjfizetésre vonatkozó előírásának végrehajtását vizsgáljuk, meg kell állapítani, hogy ezen a téren még hiányosságok vannak pártbizottsá­gaink, pártszervezeteim k munkájá­ban. Számos pártszervezetben a tagdíj­fizetési munkát csak gazdasági fel­adatnak látják, csak azt tartják fon­tosnak, hegy á bélyegek árét befi­zessék a felsőbb pártszeirvhez, de ar­ra már nem fordítanak kellő gon­dot, hogy minden párttag rendsze­resem, havonta fizessen tagsági díjait! Ezt olyan tapasztalatok bizonyítják, mint a bálványosi pártszervezeté, ahol az alapszervezet ellátmányából fizették be a tagságii díjat azzal az indokkal, hogy a bizalmiak nem szá­moltak még el. Gyakori az olyan eset is — főleg kisebb létszámú pártszervezeteknél —, ahol a párt- tilfcár saját pénzéiből fizetők ki a bé­lyegek árát, ugyaniakkor a bélyeg nem jut el a párttagokhoz. Pártszervezeteink vezetőségének meg kell érteniük, hogy a tagdíjfizetési munka elsősorban politikai feladat. Azzal, hogy ,a pá-rtunk tagjai memdu szeresen fizetnek tagdíjat, a pártihoz való tartozásukat igazolják. Az ilyen elvtársakra . számíthat pártunk min­dén nehézség (közepette, ezek az elv- társak magúkénak érzik a pártot, és következetesen tudnak harcolni poli­tikai céüfcitűzéseiinkért A pártszerve­zetek vezetőségének fontos feladata, hogy ezt párttagságunkkal megér­tesse. Rendszieresen, foglalkozni kell minden olyan párttaggal, aki nem fizeti pontosan a tagsági díjat. Kü­lönösen fontos ez most, a vezetőség választások előkészítése idején. A beszámoló taggyűlések idejére bizto­sítani kell, hegy minden párttag rendezze tagdíját. Ez annál inkább is fontos, mert a vezétőséigválaszitó tag­gyűléseken csak azok a párttagok vehetnek részt, akik érvényes tagsá­gi könyvvel rendelkeznek, Érvényte­len az olyan párttag tagsági köny­ve, aki három hónapi tagdíjjal el van maradva. A vezetőségválaszfó taggyűlések jó előkészítésének egyik felkmérője az, hogy hogyan, javul a tagdíjfizetési munka, fizet-e minden párttag tagsá­gi díjat, hisz ettől függ az, hogy az új vezetőség megválasztásában min« den párttag résztvehessen. Hogyan alakult a tagdíj- fizetés megyénkben az elmúlt két hónapban? Néhány já­rási párt-vb és számos pártszervezet vezetősége még nem értette me,g eléggé a tagdíjfizetés jelentőségét. Ha összehasonlítjuk a november ha­vi tagdíjfizetést iaz októberivel, azt látjuk, hogy a barcsi járásiban 2 szá­zalékkal, a fonyódi járásiban 1 szá­zalékkal, a csurgói és a kaposvári járásban 0,5 százalékkal csökkent a tagdíjfizetés, 'míg a többi járások­ban, hasonló arányban emelkedett. Azokban a járásokban, ahol csök­kent a tagdíjfizetés százalékos ará­nya, ott a vezetőséigváliasiztó taggyűlé. sak előkészítése sem folyik kielégí­tően. Ez a csökkenés azt jeleníti, hogy pl. a barcsi járásban S2, a fo­nyódi járásban 62 kcmmunistia nem vehet részt a vezetőségeik újravá­lasztásában, ha a hátralévő . időben nem rendezik tagsági díjukat. Me­gyei viszonylatban ped:g azt jelenti, hogy a megye kommunistáinak 2,7 százaléka marad ki a vezetőségek újjáválasatásából. A hibák okai 1 A párttagság nevelésének 1 ‘ hiánya. Nincs kellően bizto­sítva, hogy pártszervezeteink veze­tőségei, elsősorban a pártszervezetek titkárai rendszeresen, hónapról hó­napra ellenőrizzék a tagsági díj. fi­zetéséit. Nem keresik feji azokat' a párttagokat, akik nem fizetnek tag­sági díjat. Hogy pártszervezeteink­ben nem foglalkoznak kellően a tag­díjfizetéssel, elsősorban a járási párt-vb-khez vezethető vissza. Járá­saink többségében még mindig re­szort-feladatnak tekintik ezt a mun­kát, úgy gondolják, hegy ennek a végrehajtása csak a gazdasági osz­tályok feladata. O Megyénkben sok az olyan ‘~1' párttag, akinek rendezetlen a párttagsága. Vannak párttagok, aki­ket az alapszeirvezet taggyűlése a pártiból kizárt, de a járás nem ho­zott döntésit ügyükben. Ezek. sem szervezeti életet nem élnek, sem tagsági díjat nem fizetnek. A JB-k feladata, hogy az ilyen rendezetten ügyekben a legsürgősebben hozzanak döntést. Ez elsősorban a barcsi já­rásra vonatkozik, ahol legtöbb az iilyein tisztázatlan ügy. ') Nem fordítanak kellő gondot arra, hegy az újonnan felvett párttagok és tagjelöltek gyorsan kézhezkapják tagsági könyvüket. Nem elég csak az, hegy valakit fel­veszünk tagjelöltnek, törődni kell velük a felvétel után is. és biztosí­tani kell, hogy minél e i'.b bevon­ják őket a párt szervezeti éleidbe. Nem szabad előfordulnia olyan ese­teknek. mint a kaposvári járásban, ahol három hétig nem adták ki a fel­vett tagjelöltek igazolványait. Járásainkban sürgősen változtatni kell ezeken a hibákon. A tagdíjfize­tés szorgalmazását az egész JB kol­lektív munkájává kell fenni. Első­sorban azonban a pártbizottságok instruktorainak a feladata, hogy körzetükben biztosítsák: a párttag­ság rendszeresen eleget tegyen párt iránti kötelezettségének. Az instruk­torok feladata, hegy rendszeresen el­lenőrizzék és segítsék a pártszerve­zetek vezetőségeinek ilyen irányú munkáját és ha szükséges, keressék fel azcfcat a párttagokat, akik nem élnek pártéleitet, nem fizetnek rend­szeresein tagsági díjait. A tagdíjfizetés gazdasági jelentősége A tagdíjfizetésnek ésődieges poli­tikai jelentőségén kívül komoly gaz­dasági jelentősége is van. Pártunk nagy összeget fordít arra, hegy biz­tosítsa a partszerveik zavartalan működését, biztosítsa azokat ■ az anyagi fettételeket, amelyek a poli­tikai munka alátámasztásához szük­ségesek. Ebben az évben is jelentős összeget fordítottunk aura, hogy pártszervezeteinknek »megfelelő he­lyiség és bútor álljon rendelkezésé­re. Az anyagi feltételeik biztosításá­hoz azonban szükséges, hogy növel­jük a párt bevételét. Pártunk leg­jelentősebb bevételi forrása pedig a tagdíj. Ezért nem lehet közömbös számunkra az, 'hogy párttagságunk milyen mértékben tesz elegeit, ösz- szegszerűen is tagdíjfizetési kötele­zettségének. Pártunk Központi Vezetősége a közelmúltban igen nyomatékosan hívta fel figyelmünket arra, hogy megyénkben igen alacsony az egy főre eső átlag. Járásaink többsége megszívlelte a figyelmeztetést és megvizsgálta a járás kommunistáinak tagdíjfizeté­sét ilyen szempontból is. Ennek eredményeként azokban a járásokban, ahol országosan ü a leg­alacsonyabb volt az egy főre eső átlag, jelentős előrehaladás volt. A kaposvári járásban 21, a marcali járásban 34 fillérrel emelkedett a tagdíjfizetés átlaga. Nem fordítot­tak kellő gondot erre a munkára a nagyatádi és siófoki járásban, ahol októberhez viszonyítva 16, illetve 30 filléres csökkenés volt. Annak ellenére, hogy járásaink többségében' emelkedett az egy főre eső átlag, az eredmény közel sem ki­elégítő. Megyénk tagdíjfizetési át­laga még mindig jelentősem alatta van az országosnak. Ennek elsősorban az az oka, hogy még vezető beosztásban lévő elv- társak sem tesznek eleget -a Szerve­zeti Szabályzat előírásainak. Ezek­kel az olvtársakkai a pártszerveze­teik. vezetői, a pártbizottságok mun­katársai beszélgettek, s ez ered­ménnyel járt. Találkoztunk azonban olyan esettel is a Magasépítő Válla­latnál, hogy a személyzeti osztály­vezető. Németh János elvtárs — aki 10 Ft-rtal kevesebbet fizet, mint ameny- nyit a Szervezeti Szabályzat, előír.— azt mondta: a jövőben sem tud töb­bet fizetni, mert házat épít. Vajon göndcPt-e Németh elvtárs arra, hogy kinek a segítségével jutott el odáig, hogy családi házat építhessen magá­nak? Ha megvizsgáljuk a ísz-pár.ttagok . tagdíjfizetését, azt tapasztalhatjuk, hogy több olyan t;sz-pártszervezet van, 'ahol az egy főre eső átlag nem éri el a 2 forintot. Fiz azt jelenti, hegy jelentős azoknak ■. párttagok­nak a száma, akik 1 forintos tagdíjat fizetnek, pedig az 1 forintos tagdí­jat a Szervezeti Szabályzat, szerint csak munkaképtelenek és nem kere­ső családtagok fizethetnek. Vajon indokolf-e tsz-einkben az alacsony tagdíjfizetési átlag ? Az eddigi tapasztalatok szerint megyénk tsz-eiben egy-egy munka­egység értékének átlaga csaknem 40 forint, a tsz-taigság összjövedelme ebben az évben zömében felülmúlta a kozípparasziiek jövedelmét. Ha csak 300 munkaegységet teljesített is valaki a tsz-foen akkor is ez havi 1000 forintos jövedelmet jelent. Már­pedig 1000 forintos jövedelem után a Szervezeti Szabályzat szerint is legkevesebb 3 forint tagdíjat kell fi­zetni. Sok termelőszövetkezetben már megértették a kommunisták, hogy a tagdíjfizetéssel a pánthoz való tar­tozásukat juttatják kifejezésre, mint pl. a nagyberki Igazság TSZ-ben, ahol 7 forinton felül van az egy főre eső tagdíjfizetés. Most, amikor pártszervezeteink előtt olyan nagy feladatok állnak, mint ,a második ötéves terv sikeres beindítása," a vezetőségek újjá válasz­tása; szükséges, hogy minden egyes kommunista, fegyelmezetten, egysé­gesen harcoljon a határozatok végre­hajtásáért. Pártbizottságaink, párt­szervezeteink ne tűrjék meg a laza­ságot se ra:okban. Rendszeresem ta­nítsák a párttagságot a pártszerű életre, fegyelemre, elsősorban nevelő jó szóval, ahol pedig a jó szó nem használ, alkalmazzák a Szervezeti Szabályzatban előírt eszközüket. Nem kell visszariadná attól sem, hogy kizárják a pártból. azt a párttagot, aki a többszöri figyelmeztetés ellenére sem ■‘esz ele­get tagdíjfizetési kötelezettség ének. Ha pártbizottságaink, pártszerveze- teiink vezetőségei mint fontos poli­tikai és gazdasági kérdést kezelik a tagdiíjmunkát, rendszeresen értékelik a tagság 'ez -irányú kötelezettségének teljesítését, minden bizonnyal rövid •időn belüli elérhetjük, hogy országo­san az elsők közé fog tartozni me- gyénk ezen a területen is.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents