Somogyi Néplap, 1955. december (12. évfolyam, 282-308. szám)

1955-12-27 / 304. szám

•9 bUMUGll SEVI.Ar Kedd, 1955. december 27. A Román Munkáspárt II. kongresszusának december 24-i és 25-i ülése RDEKESSÉGEK innen — onnan, Bukarest (TASZSZ). A Román Munkáspárt II. kongresszusénak de­cember 24-i délelőtti ülésén Nicoiae Guiine terjesztette elő a központi re­víziós bizottság beszámolóját. Utána megkezdődött a vita a Ro­mán Munkáspárt Központi Bizottsá­gának beszámoló jelentése fölött. A kongresszus küldöttei azokról a Sli" kerekről beszéltek, amelyeket a ro­mán dolgozók a párt vezetésével a gazdaság, a tudomány és a kultúra terén eddig eléritek, feltárták a párt­ós állami szervek munkájában mu­tatkozó hiányosságokat és a hibák kiküszöbölésének módját. G. Pop kohászati és gépipari mi­niszter beszédében az ország szocia­lista iparosításával foglalkozott. — A népi demokratikus rendszer be­vezetése után — mondotta — pár­tunk nagyszabású programot állított a munkásosztály, valamint a város és a falu minden dolgozója elé a gaz­dasági elmaradottság megszüntetésé­re, a népgazdaság minden oldalú fel­virágoztatásé^ és a nehézipar előnyben részesített fejlesztésére. Az ország szocialista iparosításának leg­fontosabb eredményei közé tartozik a hatalmas kohászati és gépipar megteremtése és fejlődése. Ezután A. I. Kiricserko, a Szov­jetunió Kommundsita Pártja küldött­ségének vezetője mondotta el üdvöz­lő beszédét. A december 24-i délutáni, ülésen Camel Fulger, a Román Ifjúmunkás Szövetség Központi Bizottságának el­ső titkára a do'gozó ifjúság problé­máival, nevelésének kérdéseivel fog­lalkozott. December 25-én a kongresszus folytatta a vitát a központi bizottság beszámoló jelentése fölött. A kongresszus részvevői ezután jóváhagyták a mandátumvizsgáló bif zottság jelentését, amelyet Mihai Dailea terjesztett elő. Utána Miron Constaintinescu, a Román Munkáspárt Központi Bizott­sága Politikai Bizottságának tagja és a Román Minisztertanács első el­nökhelyettese mondott nagy beszédet az ideológiai munka és a kultúr- fcirradalom kérdéseiről'. M. Florescu vegyipari miniszter felszólalásában kijelentette, nagy a Romám Munkáspárt I. kongresszusa óta eltelt időszak alatt a román ve­gyipar gyorsan fejlődött és most 3,2-szer annyit termel, mint 1950- bsn és nyolcszor annyit, mint 1938- ban. A vegyiparban számos új. ipar­ág létesült. A felszólaló hangsúlyoz­ta, hegy a román vegyipar négy év alatt teljesítette ötéves tervfeladatát. Hála a Szovjetunió segítségének — mondotta Florescu — hamarosan üzemibe helyezzük az atomvillanytele- pe.t, amely villamosenergián kívül atomenergiafonrásakai és rádióaktív izotópokat szolgáltat majd a vegy­ipar számára. Az a tény. hagy a szocialista gaz­daság fejlődését a párt irányítja — mondotta Florescu — biztosíték ar­ra, hogy elvégezzük a vegyipar ellőtt álló feladatokat is. Emil Bodnaras, a Román Munkás­párt Központi Bizottsága Politikai Bizottságának tagja és a Romén Minisztertanács első elnökhelyettese felszólalásában az építés, a közfeke- d és és a postaügy fejlesztésének kér­déseivel foglalkozott. A testvériség és együttérzés meg­indító megnyilvánulása volt a kül­földi kommunista és munkáspártok képviselőinek a kongresszust üdvöz­lő felszólalása. A küldöttek melegen megtapsolták León Mauvais-neik, a Francia Kommunista Párt Központi Bizottsága Politikai Bizottsága tag­jának, Knut Baeckstirömnek, a Svéd Kommunista Párt Központi Bízott sá-' Sa Politikai Bizottsága tagjának és' Vaszilisz Bardzotaszna.k, a Görög Kommunista Párt Központi Bizott­sága titkárának üdvözlő beszédét. A kongresszusra üdvözlő táviratok érkeztek a vietnami, dolgozók párt­jától, az Indiai Kommunista Párttól és az Indonéz Kommunista Párttól. Megnyílt a Szovjetunió Legfelső Tanácsának ülésszaka Moszkva (TASZSZ). Hétfőn dél­előtt ,, a nagy Kreml-palotában meg­nyílt a Szovjetunió Legfelső Taná­csának ülésszaka. A Szövetségi Tanács ős a Nemze­tiségi Tanács együttes ülésén jelen voltak a Szovjetunió Legfelső Taná­csának az ország minden részéből Moszkvába sereglett küldöttei. Ott ■voltak az ülésteremben a Lengyel Népköztársaság és Irán parlamenti küldöttségének tagjai is, akik a Szovjetunió Legfelső Tanácsának meghívására látogattak el a Szovjet­unióba. Meleg, hosszantartó taps közepette foglalták el helyüket az elnökségben a kommunista párt és a szovjet kor­mány vezetői. A délelőtti ülés A. P. Volkovnak, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa el- nőkének elnökletével nyílt meg. Az ülésen egyhangúlag elfogadták az alábbi napirendet: 1. Beszámoló a Szovjetunió 1956. évi állami költségvetéséről, valamint a Szovjetunió 1954. évi állami költ­ségvetésének teljesítéséről. 2. A Szovjetunió Legfelső Tanácsa elnöksége által kiadott törvényerejű rendeletek megerősítése. 3. Beszámoló ,a Szovjetunió Legfel­ső Tanácsa és külföldi államok parla. mentjei közötti küldőttségcseréről. 4. Beszámoló a szovjet kormány­küldöttség Indiában, Burmában és Afganisztánban tett látogatásáról. A délelőtti ülésen A. G. Zvrejev pénzügyminiszter mondott beszámolót a Szovjetunió 1956. évi állami, költ­ségvetéséről és a Szovjetunió 1954. évű állami költségvetésének teljesí­téséről. „Munkatársunk jelenti Géniből“ Az Országos Béketanács »Mi van a nagyvilágban?-« című külpolitikai füzetsorozatának legújabb száma Ne­mes György írását közli »Munkatár­sunk jelenti Géniből« címmel. A fü­zet beszámol a géni] külügyminisz­teri értekezlet eseményeiről, ismerte­ti a megvitatott kérdéseket, a kü­lönböző küldöttségek álláspontját. A színesen megírt, számos érdekes kép­pel illusztrált beszámoló nagy segít­séget nyújt a külügyminiszteri érte­kezlet anyagának megismeréséhez, a béke bizottságok tájékoztató munká­jához. A füzet 1 forintárt kapható az üzemi, városi, községi békebizott­ságoknál, valamint a hírlapárusok­nál. Hirtelen visszatért emlékezőtehetség Egy fiatal Bourg-en- Bresse-i francia férfi, aki 1944-ben egy bom­bázás alatt elvesztette emlékezőtehetségét és jelenleg az amerikai repülőknél szolgál, megta Látta szülőváro­sét és szüleit. A 16 éves kora előtti életé­ből semmire sem em­lékezett, Tizenkét éves lehetett, amikor hosz- szű ideig tartó eszmé­letlen állapot után fel­ébredt az amerikai hadsereg kórházában. Nem tudta se nevét, se származásét. Egy ame­rikai őrmester adoptál­ta és magával vitte az USA-ba. Azóta John D. Jaines-nek hívták. 'Tanulmányai elvégzése után 1952-bem. a repü­lőkhöz került. Amikor egy napon átfutotta a Vöröskereszt listáját a hábcír'úban i eötűnilj francia gyermekeikről, a Bou rg-űn-Bresse név valamire emlékeztette. Engedélyt kérve, a franciaországi Aim-ba sietett, és a járási székhelyre étkezve azonnal megtalálta 1400 halálos közlekedési baleset egy hónap alatt A bcn.ni szövetségi statisztikai hi­vatal közlése szerint Nyugat-Nómeí- erszágban 1955 októberében 5510B közlekedési ba’eset volt, amelyek so­rán Í397 ember vesztette életét. A halálos balesetek száma 11.9 száza­lékkal magasabb, mint 1954 novem­berében. 130 000 hektár föld hadászati célokra A düsseldorfi Handelsblatt jelenté­se szerint a nyugatnémet mezőgaz­daságnak számolnia kell azzal; hogy Blank hadügyminiszter 130 000 hek­tár földet foglal le katonai célokra. Hadászati célokra állítólag összesen 200 000 hektárra van szükség. JÉG­MOTORKERÉKPÁR mintapéldánya készült el nemrégiben Francia- országban. Rövid távon két, hosszabb távon három korcsolyán csú­szik 70 kilométeres se­bességgel. Légcsavar­ját 125 köbcentiméte­res motor hajtja. Párizsban még önálló ágyra sincs joga mindenkinek Párizs XX. kerületé­ben nyolc gyermek, az ppa és anya egy 1,5 négyzetméteres heMyell rendelkeznék egy bú­torozott szobában Azi egész család nem tud együtt étkezni. Hat gyermek alszik két ágybarí A íbér 4000 frank. Az apa 32 000 frankot keres havonta. A kommunista válasz­tók többízben közbe­jártak az elölj áróságon jobb lakásba költözte­tésük miatt. A gyer­mekeknek 20 évig kell várniuk, amíg a ka« szárnyában joguk lesz egy önálló ágyra. SEGÍTSÉG ... ! A Neues Deutschland írja: »Lát­va, milyen lelkesedést kelt Ázsiában a Szovjetunió nagyvonalú segítsége, a,z Egyesült Államok is ki.akar ma­gáért tenni. A japán nép boldogítá- sára Washington 26 000 doboz tejport vett amerikai magánvállalatokból — természetesen »alacsony áron«. Már az első tejporszállítmányban 4000 do­boz romlott volt — közölte felhábo­rodottan a tokiói rádió. Ezért a japán egészségügyi minisztérium utasításá­ra a többi tejpor a jckohaimai kikötő­ben hever. Japánban most az a közmondás járja: Ha az Egyesült Államok segí­teni akar — kiálts segítségért! ázülei házát. Emléke­zete , hirtelen . ‘ vissza­tért. Rögtön felismer­te anyját és visszaem­lékezett keresztnevére is. Mégis óvatosságból még nem tért haza. Az USA-ba való visz- szaérkezése után levél­ben fedte fel anyjának az igazságot. IRATOK A SZŐNYEG ALATT Lord Windlesham mesélte él a következő történetté: a: Lordok Házának egyik vitája során: Volt egyszer egy ge­nerális á hadügymi­nisztérium közigazga­tási osztályán, aki ere­deti módszert talált ki arra, hogyan szabadul­jon meg a számára igen bonyolult hivata­los iratoktól: elrejtette azokat irodája szőnye­ge alá. Nyugdíjazása után, amikor kitakarí­tották irodáját, tizen­két dossziét találtak, amelyek évek óta bé­késen aludtak a sző­nyeg alatt. A bonyo­lult. hivatóios 'ügyek így végre ».szőnyegre« kerültek. . Sztrájkmozgalmak a tőkés országokban OLASZORSZÁG. Olaszország dol­gozói széleskörű sztrájkharcot foly­tatnák. hogy béremelést csikarjanak ki és kivívják munkakörülményeik ■megjavítását. December 9-én Nápolyban tömeg­tüntetés folyt le és tömeges munka­beszüntetések történtek. Sok válla­latnál a dolgozók 100 százaléka sztrájkolt. Sokezres munkástömeg vonult fel a város utcáin, összetűzé­sek történtek a rendőrséggel. Sck tüntetőt letartóztattak. Sesto San Giovanniban (milánói tartomány) a Marelli rádiógyár 3600 munkása bérsztrájkot hirdetett. Fi­renzében a Richard Ginori kerámiai gyár dolgozói sztrájkoltak. Szintén béremelést és biztosított munkát kö­veteltek. Genovában a vvllamoaköz- lekedési dolgozók sztrájkoltak. Iv- reában december 10-én az Olivetti írógép- és ircdagépgyár 5000 dolgo­zója sztrájkolt. MALÁJFÖLD. Mirt a United Press hírügynökség malájföldli tudó­sítója jelenti, december 12-én Kuala- Lumpurban tömeggyűlés zajlott le többezer munkás részvételével. Da­vid, a maláj földi szakszervezeti ta­nács képviselője a tömeggyűlésen ki­jelentette, hogy a kormány hatalom­ra kerülése (ez év májusa) óta sem­mit sem tett a munkások helyzetének megjavítása érdekében. Követelte, hogy a malájföldi kormány állapít­son meg szilárd bérminimumot. Külpolitikái krónika Beszélgetés Friedlandhan „ A Szovjetunióból most hazabocsátott német hadifoglyok vonatai­nak a nyugat-németorszagi Friedland volt az érkezési és átvételi helye. Egy tábornok, aki Sztálingrádnál mint hadosztályparancsnok esett fogságba, találkozik itt a várakozók tömegében egy őrnaggyal, régi hadosztályából. Megörülnek egymásnak, leülnek egy sarokba be­szélgetni, hogy van, mit csinál most, stb. Aztán azt kérdezi a tábor­nok: — Na és hogy van a tengeralattjárók híres parancsnoka, Dönitz tengernagy ? — Dönitz? Az Spandauban ül. — Spandauban? Mi dolga van egy tengernagynak Spandauban? Hogyhogy Spandauban ül? — Ott ül, bizony — a fegyházban, természetesen, — Hja úgy, igen, természetesen. És mit csinál Rommel volt ve­zérkari főnöke, Speidel tábornok? — Ö Párizsban van. , — Aha, fegyházban. — Dehogy. Az atlanti hadsereg vezérkarában, természetesen. — Hja úgy, igen, természetesen. És mit csinál a híres Meyer páncélostábornok? — Az Kanadában ül. — Aha, az atlanti hadseregben! — Nem, hanem a fegyházban, természetesen. — Ah, úgy igen, természetesen. És mit csinál a mi volt vezérkari főnökünk. Heusinger tábornok? — Ö Bonnban van. r / — A fegyházban! — Nem, hanem a honvédelmi minisztériumban, természetesen. A hazatért tábornok feláll, indul. — De hová, hová olyan hirtelen? — kérdezi az őrnagy. — Örvöshez„ Mert ha mindaz természetes, amit most maga nwn­dott, akkor én megőrültem. (A svájci »Die Tat« című lapból.) Akiknek nem tetszik a genfi szellem Az Izvesztyija közli L. Tamarín elő Genfban a napirend mindhárom pontjával kapcso- »Akiknek nem tetszik a genfi szil­iem« című cikkét. Az utóbbi időiben — hangzik, a cikk — a nyugati diplomaták és újságírók körében divatba jött aratói beszéiinii és irtó, hogy a genfi szellem állítólag elenyé­szett, sőt egyszerűen meghalt. Vajon mi történt? Vajon miért vannak tele a nyugati újságok és folyóiratok hasábjai olyan cikkekkel! és elmetfuttatásdkkal, ame­lyek a genfi szellem pusztulásáról szóinak, s elteme­tik a genfi szellemet? Vajon ki és miért temeti el a genfi széliemet? Mindenekelőtt tisztázzuk, mi a genfi szellem. Ez elsősorban az álla nak közötti együttműködés és a kölcsönös megértés szelleme. A genfi szellem lemon­dás a botrányba fulladt ©rtópolitikáról és a hideghábo­rú módszereiről. a népek is így vélekedtek és a négy nagyhatalom kormányfőinek genfi értekez­lete éppen ezért talált olyan lelkes helyeslésre a világ társadalmának legszélesebb rétegeiben. De hamarosan kiderült, hogy a hidegháború kez­deményezői másképp értelmezik a genfi szellemet. Nekik eszük ágában sem volt feladni az erő politiká­ját, ellenkezőleg: a nemzetközi feszültség enyhülésé­nek íényét politikájuk, csodatévő erejének tulajdoní­tották. Tamarán a továbbiakban rámutat, hogy a Szov­jetunió mindjárt a genfi kormányfői értékértét után több lépést tett a nemzetközi feszültség további eny­hítése és az áIramok közötti bizalom megszilárdítása érdekében. Vajon hogyan érvényesült a genfi szellem a nyu­gati hatalmaknál? — veti fel a kérdést Tamarín. — Tény az — adja meg a választ —, hogy egyetlen nyugati ország sem csökkentette fegyveres erőit, az Egyesült Államok nem szüntetett meg egyet sem ide­gen területeken létesített katonai támaszpontjai kö­zűi!. Ellenkezőleg: lépések történitek A fegyverkezési verseny folytatására, a fegyveres erők további 'növelésére és újabb katonai támaszpontok létesítésére. A nyugati országok sajtója és államférfiai már a genfi külügyminiszteri értekezlet előlit 'kezdték elter­jeszteni a közvéleményben azit a gondolatot, hegy a nemzetközi feszültség enyhülése egyedül a Szovjetunió álláspontjától függ, attól, vajon hajlandó-e engedmé­nyeket tenni a nyugati hatalmaiknak. Amennyiben pe­dig a Szovjetunió nem fogadja el azokat a feltételeket, amelyeket diktálni próbálnak neki — és az világos volt mindenki előtt, hegy nem fogadhatja el — lehe­tőség nyílik, hogy a Szovjetunióra kenjék a genfll szeltem megszüntetésének, a kölcsönös megértés alá- ásásának és a hidegháború feltámasztására irányuló törekvésnek vádját. Valóban — írja Tamarán — azok a ‘javaslatok, amelyeket a nyugati hatalmak képviselői terjesztettek latosan, homlokegyenest ELLENKEZTEK A KORMÁNYFŐK IRÁNYELVEIVEL, valamint a nemzetközi feszültség további enyhítésé­nek érdekei, vtf. Mcst, amikor a genfi értekezlet véget ért anélkül, hogy meghozta volna azokat az eredményeket, ame­lyeket a békeszerető erők világszerte vártak tőbe, a nyugati sajtóban mintegy gombnyomásra hadjárat in­dult: a Szovjetuniót vádolják a genfi szeltem meg­torpedózásával. Sőt, nemcsak a nyugati sajtó, hanem a nyugati államok diplomáciai vezetőd is nyíltan arra szólítanak- fel, hogy nyomást keli gyakorolni a Szov­jetunióra. Az ilyen felhívás nem egyéb, plánt kísérlet a hi­degháború módszereihez való visszatérésre. A cikkíró megállapítja, hogy a genfi szellem nem volt ínyére az imperialista monopolistáknak, mint­hogy ezek számára a hidegháború, a katonai tömbök szervezése és a fegyverkezési verseny busás jövedel­mét és nyereséget jelent. A nyugati burzsoá sajtó már régóta siránkozik amiatt, hegy a kormányfői értekezlet állítólag csak a Szovjetuniónak volt elő­nyös és »a nyugati hatalmiak frentj árnak« megingására vezetett. A monopóliumok képviselői úgy vélekednék, hogy a Szovjetunió állítólagos agresszivitásiáról szóló fecse­géseikkel és a »szovjet hajthatatlanságról« szóló mesék segítségével könnyebben, el tudják simítani a katonai csoportosulásaikban tapasztalható belső eilentéiteket. Ezért, emiker világossá vált, -hogy a népek komolyan veszik a nemzetközi feszültség enyhülésének és a 'há­borús veszély kiküszöbölésének lehetőségét, megijed­tek és elhatározták, hegy HADAT ÜZENNEK A BÉKÉS ERŐKNEK. Vajon milyen következtetésékre juthatunk ,a fen­tiek alapján? A Szovjetunió ,a nemzetközi feszültség enyhítésére, az államok közötti bizalom megszilárdítására irányuló politikát folytatott és folytat ma is, a Szovjetunió kívánatosnak tartotta és tartja ma is a genfi szellemet. A Szovjetunió számára a genfi szellem nem az egy­másra mosolygás 'politikája — mint azt a nehéz fel;« fegású újságfirkászek bizonygatják —. hanem kölcsö­nösen elfogadható megoldások türelmes keresése, a felek érdekeinek figyelembe vétele alapján.-A Szovjetuniónak szilárd meggyőződése, hogy a közvélemény továbbra is követeli majd a nemzetköz! feszültség enyhítését. Az erőpoiitika szószólói kényte­lenek lesznek számolni azoknak a véleményével, akik szerint a nemzetközi feszültség enyhítése elképzelhe­tetlen egyenjogú és elfogadható .megoldások türelmes és állhatatos keresése nélkül. Már ma is hallatszanak hangok, hogy a nyugati hatalmak .keressenek újabb módszereket a megoldatlan nemzetközi kérdések ren­dezésére — írja befejezésül Tamarán.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents