Somogyi Néplap, 1955. november (12. évfolyam, 257-281. szám)
1955-11-06 / 262. szám
A bolsevikok pártját kössöntjük »Ma inaskodom még, s holnap a térképről letörlök birodalmat s hatart. Osztályunk agya, osztályunk ügye, osztályunk ereje, osztályunk dicsősége — igen, ez a párt.« (Majakovszkij.) A Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulóját köszöntjük ezen a napon millió és millió emberrel együtt, s köszöntjük a pártot, a bolsevikok pártját, amely milliók vágyából erőt gyűjtve összefogta az elnyomottak, a munkások és parasztok erejét és győzelemre vitte a forradalmat. E forradalommal új korszak kezdődött az emberiség történetében, a szocializmus korszaka, amelyet az emberiség Lenin és Sztálin pártjának, a munkásosztály pártjának köszönhet. A forradalmak, az intervenció, a szocializmus építése idején ez a párt vezette a szovjet népet. Ennek a pártnak a vezetésével erősödött és nőtt nagyra a szovjet nép, amely szétzúzta a hitleri fasizmust s utat nyitott a mi népünk előtt is a felemelkedés felé. A mi tavaszunk 1945. tavasza volt, de akkor már a mi földünkön az 1917-es Októberi Forradalom vetése szökött kalászba. A szovjet népre, a szovjet népet vezető bolsevik pártra gondolunk ezen az évfordulón egész népünk bálájával a szívünkben. Büszkék vagyunk rá, hogy felsorakozhattunk a Nagy Október eszméit hordozó zászlók alá, amelyet Lenin és Sztálin pártja, a munkásosztály pártja, «osztályunk agya, osztályunk ügye, osztályunk ereje« a Szovjetunió Kommunista Pártja emel magasra. ILLÉS BÉLA: „Ilyen óriás volt Lenin ! Ilyen óriás volt a mi Sztálinunk!" (Részlet) Sok fényképen, sok festményen megörökítették Gorkij ebédlőjét. Az irodalomtörténetemnek sok szava lesz erről a fehérfaliú szobáról, arról, ami benne történt és nem kevés szava a világtörténelemnek. Úgy harminc szék fér el az asztal körül, és most minden szék foglalt. Sztálin, Gorkij, Molotov, Vorosáiov, Fagyejev, Alekszej Tolsztoj, Erenburg, Tyiihonov, Pavlenko, Panfjorov, Leonov, Sztalszkij, Marsak... A beszélgetés lassan indul, el-el- akad. Gorkij felkö- szönti Sztálint. Sztálin válaszol. Kézéiben pohárral — Leninről beszél. Mikor a hatalmas Vörös téren szónokol Sztálin, mikor az országot, egy egész világot jelentő pántkomgresz- szushoz szól, a hangja csendes, kerüli a pátoszt, csak a tények lángolnak és gyújtanak, ame- g,v Ivekről beszámol, -jH%f%! de az ő arcának K'“' • \ •' barnás színe nem __'.fo? változik. Hanem most, mintha egy másik Sztálin 'beszélne. Mozdulatai szinte kitágítják a szűkre méretezett helyiséget. Hangja zeng, és arcát pirosra festi a lelkesedés és a meghatottság. Szeme — szép, nagy, sötétfényű szeme — szokatlan fényben ragyog. Büszkén és meghatottam Fejét egy pillanatra lehajtja. Mikor ismét felemeli, szemében könnycsepp csillog. . s Leninről beszél, a Kószáld Sasról. Példaképéről. Az élő Leninről. Es Leninről, aki örökké él, mert mindig harcolni fog és alkotni fog. Senki sem jegyzi papírra Sztálin szavait. És mindenki — aki hallja — igyekszik örökre beírni a szívébe. Mindenki érzi szépségét, bölcsességét, tisztaságát, végtelen 'hajtóerejét ennek a szónak és érzi, hogy <a sztálini szó felemel, jobbá tesz, erősebbé, 'bátrabbá. ... A merészségünk Lenin merészsége, szívós akarata, áldozatvállalásunk Lenin áldozatvállalása, sikerünk Lenin sikere. Olyan nagy ember volt Lenin, olyan óriás, aki arról is tudott gondoskodni, hogy amikor elmegy közölünk, úgy folyjon tovább a munka, mintha ő vezetné és a harc, mintha ő irányítaná. Az ellenség azt remélte, a gyávák attól tartottak, hogy amikor ő elmegy, mindent magával visz. íme, az óriás, a mi Kőszáli Sasunk elment és mégis tovább irányítja, tovább viszi felfelé, egyre -bátrabban felfelé népe. országa, az emberiség sorsát... Csak később, napok múlva, hetek múlva mertek és tudtak hallgatói beszélni erről a nagy-nagy csodáról, amelyet átéltek, mikor Sztálin szavainak, érzéseinek, gondolatainak szárnyán maguk között érezték Lenint. Ekkor megkísérelték írás-bafoglalni azt, amit hallottak. Sok író volt ott, niéhá-nyan közülük igazi mesterei a tolinak. Néhányan közülük olyanok, akik bátran merik lantjukra venni a vihar dübörgését, az óceán zúgását. De Sztálin szavait nem tudták írásbafoglalni. És mégis élnek ezek a szavak! Sztálin alkotó agya, fc-rró szive t&hsrscgia az óceánt. — Lenin olyan nagy volt, olyan óriási, aki arról is gondoskodott, hogy távozása ne zavarja meg, ne gyengítse meg sorainkat, munkánk, harcunk folytatódjék, mintha ma is ő menetelne seregünk első sora előtt. Ilyen óriás volt Lenin! Ilyen óriás volt a mi Sztálinunk! ZELK ZOLTÁN: HŰSÉG ÉS HÁLA ÉNEKE (Részlet) Mikor a Téli Palotát keresve^ az Aurórán kigyúlt az ágyúcso, az elnyomás, a kín világra áradt tengere mögött feltűnt a jövö. No lám, nincs is olyan messzi a partja mutatta a munkásoknak Lenin — mellette állt és homlokához tartvw kezét, e partot kutatta Sztálin, Kezével ernyőzve szemét, úgy állott ott, tekintetéhez ragadva a távolt, mint mesgyeszélen földmlves, ha aifc lesve, mit küld a nyíló láthatár: napfényt? szelíd esőt? vihart? szelet* Egy nép emelt ez ősi mozdulattal, egy nép emelt e homlokhoz kezett Aztán a harcok. És bizony, az ínség. Dehát »a harc s az Ínség fial:« a munkásosztály feszült a határnak» zúdulhattak a tőke hadai, angol tröszt, francia bank, junker birtok banditái — jutalmuk a halál: Lenin tüdejével lélegzett, s Sztálin karjával harcolt már a proletár? Én októberem Én Októberem, harcunkban net* felejtem erődet: bátorságod büszkeségét, Aurórádnak ágyúdörrenését, sustorgó éjed nem feledhetem. Magasba lőtte lángjait, de olyan magasra, hogy reflektorfényként a földet beragyogta a sziporkázó tüzes eszme, és az emberekbe világformáló kedvet ültetett. Én Októberem, harcunkban nem felejtem erődet, lángod — büszke rá szíven* mert följutunk a célok magasába, és büszke Rád sokmilliő kebell HORVATH JANOS egyetemi hallgató. i~a Október eszméinek első győzelme Magyarországon KÖSZÖNJÜK NEKED OKTOBER!... ,4 NAGY OKTÓBERI Szocialista Forradalom áttörte á viíágámperi ál izmus egységes frontját, és a föld egyhatodán megteremtette a dolgozók számára a kizsákmányolásmentes, szabad élet feltételeit. Az Októberi Forradalom győzelme alapvető fordulatot jelentett az emberiség történetében. Megingatta a világkapitalizmust és nemzetközi méretekben előre vitte a munkásosztály ügyét. A magyar dolgozók helyzete sok tekintetben hasonló volt. a cárizmus és az imperialista nagytőke igájában sínylődő orosz dolgozók helyzetéhez. A magyar munkás és szegényparaszt határtalan lelkesedéssel állott az orosz proletariátus igaz ügye mellé. Már a februári forradalom hatására nagyobbarányú sztrájkok törtek ki, amelyekben a magyar munkásosztály is megmutatta erejét. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom híre pedig hatalmas lendületet adott a magyar munkásság forradalmi harcának. A békét, kenyeret, szabadságot követelő' tömegek mozgalma közepette egyre jobban megerősödött a fiatalok mozgalma is: a Galilei Kör baloldali diákjainak csoportja. Az antimilita- rista csoportok ugyanekkor nemcsak a fronton, de itthon is illegálisain terjesztették a békeharcos röpirato- fcoit. A magyar uralkodó osztályok rendőrkopói vad hajszát indítottak a forradalmi mozgalmak vezetői ellen. Többet közülük súlyos börtön- büntetésre ítéltek. A magyar munkásosztály megmozdulásával egyidőben az Oroszországban élő magyar hadifoglyok közül közel százezren harcoltak az orosz proletárforraidalom védelmében a, fehérgárdista bandák ellen. Itthon a munkások és katonák tömegmozgalmai, a háborús vereség megérlelték a polgári forradalmat. 1918. október 31-én a Nemzeti Tanács, vagyis a szociáldemokrata párttal szövetkezett baloldali polgári pártok kezébe került a hatalom. A szociáldemokrata párt, mint a munkásosztály hivatalos képviselője, az államhatalom részese lett. A birtokába került hatalmat azonban nem a munkásosztály, a dolgozó nép érdekében a forradalom fejlesztésére, hanem a tőkés rendszer megerősítésére, a forradalom polgári demokratikus keretek közötti megtartására igyekezett felhasználni. Ténykedései nem a dolgozók követeléseinek teljesítésére, hanem az osztálybéke hirdetésére, a forrongó tömegek leszerelésére irányultak. A TÖMEGEK elfordultak a ‘ “ munkásosztály érdekeit eláruló szoc.-dem. párttól, és előbbrevitték a forradalmi eseményeket. 1918. november 20-án megalakult a Kommunisták Magyarországi Fártja. Sokévtizedes vajúdás után a magyar munkásosztálynak végre volt forradalmi pártja. A kommunisták vezetői, Rákosi Mátyás, Szamuely Tibor elvtársak és sokan mások az oroszországi magyar hadifoglyok soraiból kerültek ki. Szovjetországból hozták haza 1917. októbere és az azt követő hónapok tapasztalatait, Lenin elvtárs tanításait. A kommunista párt széles tömegmunkájának hatása csakhamar megmutatkozott. A tömegek még inkább a kommunisták mellé álltak, amikor a szociáldemokrata párt áruló magatartását végleg leleplezték. A kommunista párt vezetésével hatalmas forradalmi lendület bontakozott ki. 1919. első hónapjaiban nagy sztrájkok zajlottak te. A munkásárulók minden módon meg akarták akadályozni a forradalmi lelkesedés terjedését, s miután tömegbe- fölyásukat elvesztették, terrorhoz folyamodtak. A kommunista nyomda megrohanása után a Vörös Újságot elkobozták, majd a Kommunista Párt vezetőit letartóztatták, A kommunisták tömegbefolyása azonban egyre jobban növekedett. A csepeli vasasok és szerte az országban a dolgozók a kommunisták mellé álltak. A proletariátus készen állott, hogy fegyveres erővel szabadítsa ki a kommunista vezetőket. Falun, is hatottak október eszméi, s a nincstelen aigrárpnaletárok a földesúri rend várkapuit döngették. A szociáldemokrata párt nem tudott mást tenni, megegyezett látszólag a Kommunista Párttal, s 1919. március 21- én Magyarországon is győzedelmeskedtek október eszméi, a magyar munkásosztály kezébe vette a hatalmat. Ezen a napon a két munkáspárt egyesült és kikiáltotta a Tar nácsköztársaságot. 1919. MÁRCIUS 21-ÉVEL a "*■ magyar munkásosztály rövid, de dicsőséges uralma következett. A magyar nép akkor megmutatta, tud élni a hatalommal, csak forradalmi párt, a kommunista párt kell hogy vezesse. S ha el is bukott a forradalom, a Tanácsköztársaság akkor — tanulságai, dicső emlőire legszebb korszakát jelentik történelmünknek. Azt a korszakot, amikor a Nagy Októberi Szocialista Forradalom hatására, a Bolsevik Párt eszméin növekedett kommunisták vezetésével a magyar munkásosztály először vette kezébe a hatalmat. A száz- és százmilliókkal együtt megyénk dolgozói is hálatelt szívvel köszöntik november hetedikét, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom harmincnyolcadik évfordulóját. „A% Októberi Forradalom ssiilöttei kosták el számunkra a szabadságot“ AMBRUS ROBERT, a Kaposvári Vaskombinát többszörös sztahanovistája így nyilatkozik: f. Ka annak idején nem olyan erősek, bátrak, kemények az orosz munkások, ha nincs a bolsevikok pártja, Lenin, Sztálin, még ma sem élhetnénk szabad hazában. Az életünk, családomé és az én sorsom ugyanaz volna, mint ami apámé volt. Az ő sorsát pedig nem irigyelte senki. Éhbérért dolgozott szakadásig, s becsülete semmi sem volt. Sokan voltunk testvérek, éheztünk, hisz a napi kenyérre is alig telt. De 1945-ben a forradalom szülöttei: a Szovjet Hadsereg hős harcosai elhozták a szabadságot a mi számunkra is. Értelmet kapott a munka. Megbecsült tagja lettem a társadalomnak: sztahanovista, a szakma kiváló dolgozója vagyok. Boldogok vagyunk, mert tudjuk, hogy kislányunknak még szebb lesz az élete. Köszönhetjük ezt Októbernek, a Nagy Szocialista Forradalomnak. , „Valóravált életem legssebb vágya, álma“ Gyári munkás voltam a felszabadulás előtt, a Győri Vagongyár öntője — mondja Németh Tibor. — Tanulni szerettem volna, de apám mindig pénztelen szegény- ember volt. Még arra sem telt, hogy testvéreim és én szakmát tanuljunk. Az elemi iskola után segédmunkások lettünk, testvéreim ds, meg én is. Aztán egyszerre megváltozott minden: felszabadultunk! Előttünk, munkásgyermekek előtt is kitárták szélesre kapuikat az iskolák: 'tanulhattunk! Szakérettségit tettem, majd az egyetemre kerültem. Fizika-matematika szakos tanár akartam» lenni mindig — s most az vagyok; Életem legszebb álma, vágya va- lóravált. Szüleim a múltban nem taníttathattak, hisz a fenntartáshoz szükséges legkevesebb is gyakran éppen csak megvolt. S én a felszabadulás után mégis eljutottam ide, a Táncsics Mihály gimnázium katedrájára. S azt, hogy tanár vagyok, hogy pedagógus lehettem, az Októberi Forradalomnak és a felszabadító Szovjet Hadseregnek köszönhetem,. 5
