Somogyi Néplap, 1955. november (12. évfolyam, 257-281. szám)

1955-11-06 / 262. szám

Vasárnap, 1955. november 6. SOMOGYI NÉPLAP 3 Mélyítsük el mégjobban a munkás- és parasztasszonyok barátságát Budapesti MNDSZ-asszernyők élményekben gazdag látogatása bárdihükki asszonytársaiknál __________1________ m * ___________________ A kis falucska áldomásán izgatottan várták a délutáni vonatot. A vágányok előtt asszonyok, mosolygó arcú úttörők virágcsokrokat szorongat­tak kezükben, s bár mindent előre elrendezitek, még az utolsó percekben is le, s fel száguldoztak az állomás előtt,.. Végre hosszú, elnyújtott füttyszó hallatszott a távoliból, s néhány perc múlva prüszkölve, fújtatva érkezett be a kedves, régvárt vendégek vonata... Ünneplés, meleg, baráti, kézfogás, sok, sok szeretetteljes csók és önfeledt mosoly. így lehet­ne jellemezni azt a pár pillanatot, miközben a pirospettyes fejkendős asszonyok, a főváros XIV. kerületi MNDSZ-szervezetének tagjai leszálltak a vonatról. Üttörők és asszonyok fogták közre őket és kedves kérdésekkel, üdvözlő szavaidra! ostromolták vendégeiket. Kerék Mária Magdolna VII.-es pajtás még el is érzékeny ült, amint az úttörők köszöntését tolmácsolta. Aztán megindult a népes asszonysereg a Bárdibükki Állami Gaz­daság felé... A hangulathoz csak egy zenekar hiányzott... De útközben azt is pótolta valami. Leszerelő katonák közeledtek, s vezetőjük az asz- szonyokat látva megállította a gépkocsit. Egy pi­rosarcú, jóképű fiú magasra emelte trombitáját, s indulót fújt az asszonyok tiszteletére... Min­denki jókedvű volt és vidám... Régi ismerősök, kedves vendégek érkeztek Béribükkxe... Megyénk asszonyai még az Anyák Konferen­ciáján ismerkedtek meg a XIV. kerület MNDSZ- tagjaival. Akkor a pestiek látták vendégül So­mogy asszonyait, s mély barátság alakult ki kö­zöttük. Most a mieink viszonozták a vendéglá­tást, s szüretre hívták meg .régi ismerőseiket. Lázas készülődés előzte meg már napokkal előbb a vendégek érkezését. És meg kell hagyni, Zanykó Konrádmó helyi MINTDSZ-elmök és asszonytársai ki­tették magukért. Olyan programot állítottak össze, olyan maradandó élményt jelentő napokat szereztek pesti társaiknak, amire sokáig em­lékezni fognak . j. Az uzsonna, a jához vezetett az első út. Az asszo­nyok sorba virágcsokrokat helyez­tek el az emlékmű tatopzatán, az­tán meghatott, néma csendben áll­tak percekig, s szemükbe könny szökött. Álltak és hallgattak, de könnyeik mintha egy gondolatból erednének, mintha valamennyien egyszerre mondanák: »Büszkék va­gyunk rátok, szovjet hősök! Most a ti édesanyátok helyett jöttünk el, •hogy virágot hozzunk sírotokra há­lánk, köszömetüok és szeretetünk jeléül.. .« Sok, sok mondanivaló akadt ezen a délutánion. — Mi úgy jöttünk ide, mintha haza jönnénk — mesélte Varga La­jcsiié pesti háziasszony. — a leg­utóbbi találkozás óta mi is obtho- mumkínak érezzük Somogycrszágot, hisz itt laknak, itt élnek a mi leg­jobb barátaink, asszonytársaink ... És annyi őszinteség, annyi sok sze­retet csendül ki szavaiból, hogy szinte meghatotta a körüiéllókat. Varga Lajosné különben korát meg­hazudtoló frissességgel mozgott ezen a napen, erőt gyűjtött, mert mint maradta, sokat akar segíteni a más­napi szüreten .. . Várkonyi Györgyné, a XIV. ke­rület MNDSZ-szervezetének elnöke, Grózieger Mózesaié, a helyettese, Szigetimé, a Telefongyár, Főzőné, a •Fővárosi Villamosvasút, Bodnármé, a kerületi tanács MNDSZ-elnökei és a többiek, háziasszonyok és MNDSZ- aíktívák még a délután folyamán nagy érdeklődéssel szemlélték meg a gazdaságot Sorra végigjárták a •korszerű tehénis.tállót, a gazdasági épületeket, simogatták, becézgették az itatásos borjúkat, nagy elisme­réssel adóztak a ragyogóan tiszta tejfeldolgozó láttán és minden, min­den élményt, újat jelentett szá­mukra ... Jókedv, vidám, derűs hangulat uralkodott eegész nap. És ez a hangulat csak érthető, hogy foko­zódott, amikor a pesti vendégek asszonytársaikkal megtekintették a gazdaság hatalmas borpiracégét. Méz­édes must, kissé csípős murci és erős, kábító, kristálytiszta óbor ke­rült a poharakba a pincemester to­pójából, s még az is magyet húzott a magát kímá’gató italból, aki az­előtt a világért sem ivott volna . .. De hét nem lehet megsérteni a vendéglátóikat. Hisz olyan szívesen adják ... Örömmel kell. elfogyasz­tani ... És pár perc alatt — a 116 hektós óri'áslhordó »árnyékában« — szinte somogyi virtus tört elő a pesti asszonyokból. Szigeti Imrémé a következő nap­ra tervezgetett: — Alakítsunk szüretelő 'brigádot Varga Lajosné 66 éves pesti háziasszony. — mondta lelkesen, s hárem asz- szr.ny azonnal csatlakozott hozzá. A »Hármán Kaíc«-brigád aztán más­nap kemény versenytársakra talált. A pesti asszonyok mind brigádban szüreteltek... A látogatás első napját még sok érdekes élmény, látnivaló tarkítot­ta, szinte lehetetlen valamennyit felidézni. Egyik csoport Gosztonyi Mária valóban szemet gyönyörköd­tető kerámiaüzemét tekintette meg, mások a helyi asszonyok életkörül­ményeire, lakására voltak kíván­csiak, s lementek a völgybe, hogy szemtanúi legyenek a nagy válto­zásnak ... És később örömmel me­sélték el, hogy a volt cseléd-csalá­dok ma mennyivel szebb, kényelme­sebb, kulturáltabb és jobb körülmé­nyek között élnek, mint a múlt­ban ... Este a bárdibükki asszonyok konyhaművészetének kincsei — jó­ízű, kiűnően elkészített disznótoros vacsora — várta a vendégeket. Ké­sőbb Horváth elvtárs, a gazdaság igazgatója beszélt a gazdaság fejlő­déséről, terveikről, s a háziasszo­nyok nevében Ncvákné, de a többi­ek is őszinte elismeréssel nyilat­koztak mindenről, amit ezen, a feled­hetetlen délutánon tapasztaltak. Másnapra mélyebb lelt a barátság s ha lehet, még f okozódott a jókedv ás. Már kora reggel talpon volt mindenki — s bár éjszaka csaknem éjféliig táncoltak az asszonyok — nyoma sem volt a fáradtságnak. Cs'ak úgy visszhangzott a táj; a völgykatlant vidám kacagás, nóta töltötte be, amint megkezdődött a szüret. A pesti vendégek ezúttal is •bebizonyították segítőikészségüket. Olyan vidáman, lelkesen dolgoztok, hegy a fiuk, legényeik — akik előző este jól megforgatták vendégeiket — moist alig győzték hordani a sző­lőt. Puttonyaik percenkint teltek meg, s 'bizony néhány óra alatt job­ban elfáradtak, mint tánc közben... De úgy látszik, a borospincében tett ígéret mégsem a must hatására hangzott el, mert az asszonyok va­lóban brigádokban versenyezve szedték a szőlőt. Alig három óra alatt 13 és fél mázsát szüreteltek le s az »eredményhirdető« oüszkén tette hozzá: — 135 százalékra telje­sítettük a normát .. . Olyan szép. olyan jó volt itt min­den — mondták szomorúan a ven­dégek, szeretnénk többet is segíteni, de hív a kötelesség... Majd eljö­vünk máskor is, meglátogatunk ben­neteket ... A jövő évben »krumpli­szüretre« jövünk el, de síkkor egy egész hétig segítünk nektek ... A falu és a város, a munkás- és paraszitasszcnyok közti jó kapcsolat jegyében folyt le e nagyszerű, él­ményekben gazdag találkozó. A bú­csú szomorúbb volt, mint az érke­zés. De aztán. mégis felragyogták az arcok, s a köszönet, a megértés és szeretet vonásai váltak látha­tókká. — Köszönjük hogy eljöttetek közénk és köszönjük, hogy megyénk vezetői lehetővé tették e találkozásit — búcsúztak a bárdifeükkiek. — Vigyétek el a mi üdvözletün­ket pesti asszonytársainknak, mond­játok el, hogy hogyan élünk mi a gazdaságban, meséljétek el élmé­A két MNDSZ-elnök: Várkonyi Györgyné XIV. kerületi és Zanykó Kcnrádné bárdi bük ki asszonyok. nyelteiket, hogy a mi MNDSZ-szer- vezetünk segítségével még szoro­sabbá fűződjön a kapocs a nagy vá­ros és a csöndes kis falucska kö­zött. S a pesti asszonyok boldogan in­tegettek vissza a vonatablakból: — Köszönjük nektek e szép napo­kat ... viszontlátásra, asszonytár­sak! ... Jávori Béla A budapesti MNDSZ-küIdöttséget virágcsokrokkal köszöntötték a bár­dibtikki állomáson. forró tea után a szovjet hősök sír­h / f ----------------------------^ J lzoéL amarxizmus-leninizmus alapjai tanfolyam hallgatóinak Balatonkiliti így, ismeretlenül írok, kérem, ne nehezteljenek meg ér­te. Akkor határoztam el, hogy tollat fogok, amikor nem pa­naszképpen, hanem inkább a lelkiismeret sugallatára Hegedűs elv­társ, a községi pártszervezet titkára elmondta nekem, bogy a mar­xizmus—feminizmus alapjai tanfolyam első foglalkozása sikertelen volt, mert a huszonnégy hallgatóból kilenc hiányzott. Ügy éreztem, nemcsak azért bántja a dolog, mert ő a pártszervezet titkára, mert végső fokon ő felelős a pár! ok látásért, a községben, hanem azért is, mert ő a propagandista, merít nem egy szabad estéjét áldozta fel, hogy a haPgatók igényeit kielégítő előadást és szemináriumot tart- , hasson már az első két hét anyagából. Nehéz elképzelni annak, aki még nem volt propagandista, hogy - mit jelent a lelkes, fáradságos munkának az ilyen lebecsülése. Mert ne vegyék rossznéven, elvtársak, erre nem lehet más jelzőt találni, csak azt, hogy valamennyien, akik ok nélkül távolmaradtak az első .szemináriumról, lebecsülik azt az áldozatkész munkát, amit á propagandista elsősorban azért végez, hogy hallgatóinak elméleti-. politikai tudását gyarapítsa. Es maguk, elvtársak, a taggyűlésen a iszámonkérés pillanatában elég meggondolatlanul azt válaszolták, hogy ez mindig így volt, tavaly is meg azelőtt is és azon csodálkoz­tak, hogy 'miért kell ebből olyan nagy dolgot csinálni. Nagyon fur­csálltám ezt az álláspontot, különösen azért, mert olyan elvtársak vélekedtek így, mint Szőke Ferenc elvtárs, pártvezetőségi tag, Hor­váth József elvtárs, községi tanácselnök, Lovass Imre eivtórs, aki 1945. óta részt vesz a pártszervezet munkájában, Orgonási Pá'.né ■ és még többen. Pedig nem olyan egyszerű dolog ez, mint ahogy vé- ,» lekednek róla, és az lenne a helytelen, ha a pártszervezet' szó nélkül' v’ elmenne mellette. Engedjék meg, hogy a Szervezeti Szabályzatból én is idézzerh azt a sokat hangoztatott — de még sokáig hangoztatni szükséges — pontot, mely a párttag kötelességéül szabja meg, hogy »... fejlessze szakadatlanul politikai és szakmai tudását, emelje műveltségét, sa­játítsa el a marxizmus—feminizmus alapjait.« A balatonkiliti pártszervezet tagjai a marxizmus—^Ieninizmus alapjai tanfolyam beindítását kérték a járási párt-végrehajtóbizott- ságtcl, a hallgatók önként vállalták a pártcktatásiban való részvételt — Szőke elvtárs ugyanúgy, mint Horváth elvtárs vagy Lovass elv­társ. így tehát az adott szó is kötelez most már a pontos megjele­nésre. Egy kommunistánál pedig az adott szó nem lehet közömbös dolog, már csak azért sem, mert az emberek .gyakran az egyes kommunista magatartásán, cselekedetén keresztül ítélik meg a pártot. Ezért van, hogy nem lehet egyéni ügye egyetlen párttagnak sem. hogyan él, hogyan állja a szavát. Sajnos, nemcsak a jó, hanem a rossz példa is ragadós. Ha Szőke elvtárs pártvezetőségi tag létére nem megy el egyszer vagy kétszer a párt oktatásra, legközelebb már. az egyszerű párttagok közül is valaki könnyelműen elmulasztja ^ szemináriumot, majd azok a pártonkívüliék is, akiket azzal a célial vontak be a pártoktatásba, hogy neveljék őket, hogy bizonyos idő ette.'tével« esetfea a párt tagjai közé felvegyék őket. Tj1 z esetben valóban el lehet mond ami, hogy így volt tavaly is meg az- előtt is. De mi éppen azt akarjuk, hogy- a tavalyi és. tavaly-,- p'őíti lemorzsolódás ne ismétlődjék meg mégegyszer; azt akarjuk,. hegy az idei pártokitatás Balatonkilitin — és másutt is — sikerrel végződjön, hogy a hallgatók alaposan elsajátítsák a marxizmus—le- ninizmus alapvető tanításait, hogy az elméleti és politikai ismeretek birtokában sokkal határozottabban és magabiztosabban végezzék munkájukat. A bolsevik párt tapasztalatai is arra tanítanak bennün­ket: sarkigazságnak kell tekintenünk, hogy miinél magas abbfokú a pártmunkások, az állami és temegszervezeti vezetők politikai szín­vonala a marxista—leninista műveltsége, annál eredményesebb az a munka, amit végeznek, annál hatékonyabbak a munka eredményei. De ugyanez áll megfordítva is: aki nem tanul, nem képezi magát, nem tudja a feladatát jól elvégezni. 'Mindebből tehát azt a következ­tetést lehet levenni: hra a munka különböző területein elérjük, hogy elvtársa’rk elméleti tudása, politikai tisztánlátása annyira növek­szik. hogy jól tudnak tájékozódni a nemzetközi és a belpolitikai helyzetben, akkor minden alapunk megvan azt hinni, hogy felada­taink nagyrészét sikerrel oldhatjuk meg. Es most itt vagyunk az új pártoktatási év küszöbén, rajtunk Ä hegy eredménnyel vagy hiányossággal zárjuk majd az 1955—56-os pártoktatást. Ha átérezzük a felelősséget, amivel tulajdonképpen az e<?ész pártnak tartozunk, akkor egészen bizonyos, hogy munkánkat siker koronázza. Tanu’ásurak természetesen nem lehet öncélú, nem önmagunk­nak tanulunk, hogy aztán tudásunkat, véka alá rejtve elkülönüljünk azoktól az eseményektől, mélyek életünkben olyan inaigyjelanitősé- gűek. Meg vagyok győződve arról, hogy a balatonkiliti pártszervezet, tagjai is ismerik1 a sajtóbó1, a rádióból a pártnak azokat az intézke­déseit, hogy politikailag képzett káderekkel kell «nősíteni a falusi pártszervezeteket. Ez az intézkedés nem kizárólag a budapesti zagy más városi elvtársak faiuraküldését jelenti — nem, hiszen egymaguk a városból jött káderek a párt falusi katonáinak segít­sége nélkül nem tudnának eredményesen mozgósítani a soroinkövet- •kező feladatokra. Szükséges emellett a falusi kommunisták politikai és általános műveltségének fokozása is ezt követeli meg fejlődésünk gyors üteme. ~ ügy gondolom, hogy a balatonkiliti kommunistákra ugyanúgy, mint eddig, a jövőben is számíthat a párt, mert ahogy nőnek a fel­adatok, úgy nőnek vele együtt a káderek politikai öntudatban, el­méleti tudásban és harcedzettségben. Végezetül hadd szóljak még arról, hogy nem elég a tanfolya­mon való megjelenés, bár anélkül a tanfolyam munkája lehetetlen. Ha oktatási munkánk tartalmi színvonalát is javítani akarjuk, egy pillanatig sem szabad elhanyagolnunk a rendszeres tanulást. Hiszen azzal még nem tettünk eleget kötelességünknek, ha hetenként vagy/ kéthetenként a létezőit időpontban megjelenünk az iskolán, azon­ban ott csak hallgatunk. Meg kell jegyezni, hogy a hallgatás oka legtöbbször a felkészületlenségben rejlik, a/rni nyomot hagy az egész szeminárium munkáján. A marxizmus—feminizmus alapjai tanfolyam is csak úgy töltheti be feladatát, ha mindenki, a propa­gandistától kezdve valamennyi hallgató aktívan részt vesz a tanfo­lyam munkájában. T> cmtetem, nem veszik rossznéven,, tőlem ezeket a sorokat, me- -*-*• lyekkel csupán az volt a célom, hogy felkeltsem érdeklődé­süket és felelősségüket a pártektatás iránt, hogy maguk a hallgatók, ítéljék el annak az elvtársinak a magatartását, aki adott szava el-, •lenére sem veszi komolyan a tanulást. Remélem, közös erővel el­érik, hogy az idei párt oktatási évben — nem úgy, mint a tavalyiban, vagy tavalyelőttiben — eredményes munkát végeznek. Szeretném, ha legközelebb már tanulásuk eredményeiről számolhatnék be. VUCSÁK MAGDA. V ____________________________________J

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents