Somogyi Néplap, 1955. november (12. évfolyam, 257-281. szám)

1955-11-27 / 279. szám

r x. m PÁRT. ES DÍSZ-ELET ‘X & t i . -rar-: A szöllösgyöröki DISZ-fiatalok levele a megye diszistáihoz Kedves somogyi fiatalok! Valamennyien tudjátok, hogy ifjúsági szövetségünk nagy for­dulóponthoz közeledik. A DISZ megalakulása óta most elsőízben történik tagkönyvcsere szervezete inkben, s ez igen komoly feladatok elé állítja ifjúsági vezetőinket és az egész DISZ-tagságot. Mi, szöllösgyöröki DISZ-fiatalok már megkezdtük a tagkönyv­csere előkészítését- Az első Utunk a pártszervezethez vezetett. El­mondtuk a párttitkár elvtársnak, hogy milyen feladatokat kaptunk a kétnapos járási értekezleten, és kértük őt, legyen segítségünkre az előkészítésben. Fontos volt ez, mert bár fejlett DISZ-tagokkal, erős szervezettel dicsekedhetünk, a kommunisták, a felnőttek ta­pasztalatai aranyat érnek számunkra. A párttitkár elvtárs meg is ígérte a segítséget, és már az első alkalommal igen hasznos ta­nácsokkal látott el bennünket. Ezek alapján kiválogattuk a ieg- jobb DISZ-tagokat, akik majd a tagösszeírást végzik. Úgy érezzük, az előkészületeknek ez a legfontosabb része, hisz nagyrészt a tag­összeíró elvtársak jó vagy rossz munkájától függ a tagkönyvcsere sikere. A másik komoly munka a néphadseregből leszerelő, illetve le­szerelt elvtársak bevonása. Feltétlenül el akarjuk érni, hogy ezek az elvtársak továbbra is DISZ-tagok maradjanak. Minden leszerelt eivtársat külön felkerestünk, beszélgettünk velük a DISZ-ről, az if­júsági munka szépségeiről, s munkánk eredményre vezetett. Sike­rült meggyőzni őket arról, hogy még nem „öregek“ a DISZ-hez. Mi, szöllősgyörökiek most azt kérjük tőletek, hogy a Somogyi Néplap útján írjátok megt, milyen módszereket alkalmaztok a tag- könyvcserével kapcsolatban, írjátok meg, hogyan akarjátok való­ban megerősíteni szervezeteteket, hogy a tapasztalatokból mi is és megyénk valamennyi ifjúsági szervezete tanulhasson. Baksa György DISZ-titkár­Öreglakon, as ifjúsági leányotthon DISZ-sservezetében eddig bizony nem volt eleven a Pisz­éiét, pedig minden előfeltétele megvolt annak, hogy a fiatalok szervesebben be kapcsolódjanak a DISZ-munkába. Leg­utóbb elég »viharos« vezetösegválaszto ülés volt a DISZ-szervezetben. ahol több bírálat mutatott rá a korábbi hibákra. —- 30 tagot számláló szervezetünk a sportélet terén megmutatta, hogy tud eredményeket elérni. Miért ne lehetne eredményes a DiSZ-munkánk is — mon­dotta felszólalásában Hámori Mária sportfelelős. Petrás Magdolna, a DlbZ-szer vezet titkára a fegyelem meglazulásáról szolt, s arra mozgósított, hogy az a 24 fiatal, aki a Petőfi-iskolára jelentkezett, vagy részt vesz a dolgozók iskolájának esti tanfolyamán, becsülettel tegyen eleget Vállalt kötelezettségének. Kitűnt, hogy a kultúrmunkában is le­het eredményeket elérni, csak hozza kell látni. Legutóbb nagy sikere volt a faluban a »Rendjel« című egyfelvonó- sos színműnek, melyet a DISZ-szervezet kultúrosai adtak elő. Szóba került a sajtóolvasás fontossága is, ami nélkü­lözhetetlen a fiatalok politikai képzé­sében. Kiss Etelka arról beszélt, hogy tervszerűen foglalkozzanak a lányok kézimunkával. Akad a faluban idősebb asszony, aki szívesen irányítaná a DISZ-fiatalok kézimunka-tanulását. íme, csak néhány kiragadott példa az új vezetőség munkatervéből, ami bizo­nyítja, hogy nem kis feladatok várnak az Öreglaki Ifjúsági Leányotthon PISZ- szervezetének vezetőségére. Reméljük, az *új vezetőség meg is felel majd an­nak a bizalomnak, amely a DlSZ-szer- vezet élére állította. A Megyei Revíziós Bizottság munkája nyomán A Megyei Revíziós Bizottság az elmúlt napokban megvizsgálta, a sió­foki járás néhány pártalapszervezeteben a tagdíjfizetést, a propaganda- anyagok elszámolását és az éberséget a tag- és tagjelöltfelvételnél. Az alábbiakban e vizsgálat nyomán feltárt néhány hiányosságról ;tzámo- Ivnk be. A jövedelem arányában kell tagdíjat fizetni .°0000000000000G00CÖ>XXX>0CXX>0ÚCCXXXXX»CX>0CO0000CXXXXXXX)00^^ Gál József párttitkár rászolgál a párttagok, a dolgozók bizalmára TV' em kis dologra vállalkozik az, aki napközben beszélni kíván Gál Józseffel, a sávolyi Sza­badság TSZ párttitkárával. Pedig nem olyan, aki bújik az emberek élői. Sőt! Éppen ebből adódiik, begy nehéz megtalálni. Gál eüvtárs mindenütt ott van, szin­te az az érzése az embernek, hogy néha két-három Gál Józsefje is van a Szabadság-bélieknek. így jártam vele én is. A minap, mivel az ország­út tói előbb értem a tanácsházát, bekukkantottam, hátha ott találom. A válasz: húsz perce ment el innét, biztosan ebédelni. Otthon felesége mosolya a válasz érdeklődésünkre: «-Az én férjem itthon? Vilá­gos nappal? Nem ér rá ő ilyesmire. Tsz-tag, fogatos meg csoportvezető is... Na és a párttitkárság, a tsz-é meg a községi pártszervezeté is... Mikor dol­gozna, éjjel?« Innét is tovább kell menni egy házzal. Talán a tsz-irodában leljük. Itt már kérdezni sincs kitől, ■hol találjuk Gál elvtársat. A portán azonban min­dig akad egy-két ember, aki szíves szóval útbaigazít­son, «-Éppen most ment erre kocsival.« Hogy hová, ar­ra bizony nem tudnak válaszolni. A tanácstalan to- pogás közben, észre sem vesszük, hogy bokáig süp­pedtünk az agyagos sárban. Közben összeverődnek méhányan, szerencsére olyanok is, akik egészen pon­tosan meg tudják mondani, hol leljük meg a párt- titkár eivtársat. Hatalmas szalmakazal a céL Puha almot készít Gál élvtárs az általa gondozott állatoknak. Na, gondolom, itt nem lesz sok szerencsém! Nehéz elcsalogatni az embert .a munka mellől, akár egy félórácskára is... Tévedtem. Igaz, nem Gál eLvtárs döntött így, hanem foga- tostársa. Ö a kérésre csak tanácstalanul hümmögött, «esetleg öt perc«-ről beszélt, de ahogy szóbakerüit, hogy újságcikk íródna, társa pillanatok alatt maga lett a megtestesült szolgálatkészség. — Hogyne, eredj csak, megrakom én magam is a kocsit, be is viszem az istállóba. — És szíves -mosolya most nem marasztalt, hanem küldött ben­nünket, beszélgessünk csak kedvünkre. így találtam rá Gál Józsefre. N ehéz visszaadni a beszélgetést, hiszen rövid idő alatt annyi minden szóbakerüit. Ha oda­vetett ecsetvonás-ekkal is, de kirajzolódott a tsz élete, a falu gondja, baja, megismertem Gál elvtársat, a szlázak gondjának, örömének hűséges hordozóját, a falusi párttilkárt. A ma eredményei csak akkor értékelhetők igazán, ha visszakanyarodunk éveket, ha igyekszünk fényt deríteni,, mikor alapozódtak, milyen megtorpanások, .nagy küzdelmek után értünk el idáig. És nincs az a hűséges krónikás, aki jobban fel­jegyezte volna az (utóbbi évek förténetéJt, mint az előttem ülő csontos, szikár ember, Gál József párt- titkár emlékezete. Nem aszfaTtúton jutott el Gál elvtárs, a volt cseléd négy évvel ezelőtt ahhoz a gondolathoz, hogy felismerje a fejlődés útját, a közös gazdálkodást, hogy helye a dolgozó nép vezetői, a kommunisták között van. A tsz-tagok, a kommunisták megérezték, hogy vezetésre képes ember került közéjük Gál Jó­zseffel, és azért választották párttitkárukká. Nem csalódtak benne. Azóta fáradhataíanul harcol a pa­raszti élet felemelkedése útján, hogy évről évre a nagyobb kenyér mellé kalács is jusson a tsz-ben, •begy hozzásegítsen másokat is az elhatározáshoz, hogy minél többen belépjenek a tsz-be. Aki végezte már, tudja, hogy nem könnyű feladat ez. De aki olyan csatát vitt győzelemre, mint 1953 nyarán, a sávolyi tsz-mozgalem,. a közös megvédésekor, később már könnyebben boldogul. , ] J e hogy is volt ez? Az ellenségnek mindenütt akadnak szekér­tolói. Sávolyon is, még a tsz-ben is. 1953 nyarán azt hitték, felvirradt a napjuk. Szították a hangulatot, tüzeltek a vezetőség, a tsz ellen. «Leváltani... fei- -rszfatmi a tsz-t« — zúgták útón-útfélen. Gál József párt-titkár azzal nyitotta meg az emlékezetes köz­gyűlést: «gyerünk, öntsük tiszta vizet a » pohárba, itt, az egész tagság fülehal’atára mondja el az, aki­nek valami fáj, csak így segíthet a párt.« A félrevezetettek hangoskodtak, az ingadozók Ingadoztak. Gál elvtárs, a kommunisták tdszta- szívű, józaneszű vezetője, Orbán elvtárs, a tsz erős­kezű elnöke és a szövetkezeti ügy meilett szilárdan kiálló tagok nem engedtek. Fáradhatatlanul harcol­tak a szövetkezet megvédéséért, megszilárdításáért. A gennyes gócot eltávolították, az- ingadozókat, a megtté vesztetteket pedig megerősítették hitükben^ Győztek, A kommunisták kiállása, felvilágosító szava győzött. És ez a munka azóta is folyik. Ma már sen­ki sem vonja kétségbe a tagok, de az egyéniek közül sem, hogy az idei 59 forintos munkaegység elérésében miiyen nagy része van a pártszervezetnek, személye­sen Gál elvtársnak. Tudják ezt a tagok, hálásak is érte. Nagyon ide­kívánkozik az az eset, ami a télen, a községi párt- -vezetiőségválaisztáskcr (történt. ÍA község kommunis­tái úgy döntöttek, hogy a pártvezetőség titkárának Gál Józsefet választják meg. így is -történt. Gál Jó­zsef helyett tehát mást kellett volna megválasztani a tsz-ben. Nem engedjük el Gál elvtársat. Felemlí­tettek itt minden nyomós és aprócska érvet. A vége az lett, hegy a tsz-bel-i kommunisták «hozzájárultak« Gál József községi párttitkárrá való megválasztásához, egy kikötéssel: marad továbbra tsz-.párttitkár }3 Mit tehetett volna Gál elvtárs? Meghatódott — no, persze, csak amennyire nem tudta leküzdeni, megköszönte a ragaszkodást — és azóta két helyen titkárkodik: a tsz-ben és a községi pártvezetőségben. Gál elvtárs áldozatos munkájának a tsz és a falu egyalránt Ihasznáít látjai Igaz, Gál elvtársinak kissé -ok a munkája, de mint mondja: aki tudja, hogy miért dolgozik, kétannyit is elbír. Tetted pedig ugyan« csak őt igazolják. Néhány példát erre: megjavult az egyéniek és a tsz kapcsolata, sikerült megszüntetni a tsz-ben, a befelé fordulást, van pártáiét a község­iben, a tsz-ben, jól megy a pártoktatás, a faluban nép- nevelőcsepört működik. És nem árulunk el titkot, ha azt is ideírjuk, -hogy a nyár folyamán belépett hét család után újabb csalódok állnak az elhatáro­zás küszöbén. Hamarosan új tsz alakiul Sávolyon. TJizony, a négyszázon' felüli munkaegység meg- szerzése, a napi politikai feladatok jó el­végzése" sok munkát ad egy párttitkámak. Gál elv­társ - nem panaszkodik^, hanem dolgozik/. Dolgozik fez-u,. faluja felvirágoztatásén, pántunk poJáfikájó­nak megvalósításán. Egyet lehet tehát érteni a sá- volyi Szabadság TSZ kommunistáival, akik így sze­retik, ennyire ragaszkodnak párbfcitkárukhoz. Pócza Jánosné A MAHART siófoki kirendeltségé­nek alapszervezetéhez több mint 10,0 párttag tartozik, valamennyien rend­szeresen fizetnek párttagsági díjat Ezzel nincs is különösebb baj, de an­nál nagyobb h'ba mutatkozik az egy főre eső tagdíjfizetési átlagban, mely 3 forint és 95 fillért tesz ki. Reális-e ez az alacsony átlag? Nem, egyálta­lán nem reális. Kezdjük mindjárt a párt vezetősé­gi tagoknál: Kálmán János eLvtárs, hajógépész októberben 1914 forintot keresett, ezzel szemben 3 forint tag­díjat fizetett. Bodó János elvtárs, gépkezelő 1928 forintot keresett, és 3 forintot fizetett, Guzslóvár Lajos elvtárs, művezető 1421 forintot ke­resett, és szintén 3 forintot fizetett. A pórt Szervezeti Szabályzata értel­mében ezeknek az elvtársaknak 30— 30, illetve 10 forintot kellett volna fizetniük. De menjünk tovább. Zol­tán Béla elvtárs, műszaki vezető; 2210 forint fizetése után 30 forintot fizetett, pedig 45 forintct kellett vol­na fizétoie. Borbély József hajöve­zető 2276 forint fizetése mellett 45. forint helyett 10 forintot fizetett. Id. Somogyi Gyula hajógépész, az üzemi bizottság elnöke 1297 forint fizetése meliett 3 forintot fizet,, neki ns 10 fo­rintot kellett volna fizetnie. Kajd! Gyöngy elvtárs, a DISZ-szervezet tit­kára — aki egye’őre még csak tagje­lölt — 1587 forint fizetése után 2 fo­rintos tagsági bélyeget vásárolt. Ez utóbbit azzal indokolják az alapszer- vezetben — teljesen helytelenül —, hogy ő még csak tagjelölt, és náluk minden tagjelölt ennyit fizet, függet- I lenül jövedelmétől. Pedig a iagsági díjat nem a jövedelemtől függetlenül kell fizetni, sőt-éppen attól függően, és ebben a havonta kapott prénúurnot is bele kell számítani. De talán még ennél is furcsább dolognak tűnik, hogy a vállalatnál a 600 forintig, kereső párttagok vala­mennyien csak 1 forintos -bélyeget Vásárolnak. Példa erre Bozárn Károly elv.társ', éjjeliőr tagdíjfizetésié,' aki rendszeresen 1 forintos bélyeget ra­gaszt párttagsági könyvébe. Lapoz­zuk fel ezzel kapcsolatban a Szerve­zeti Szabályzatot, amely a XV. feje­zet 54. bekezdésében a következőkét mondja: «Munkaképtelenek és nem- kereső családtagok tagsági díja 1 forint«. Tehát a Szervezeti Szabály­zat értelmében az alapszervezet Ve­zetőségének nem is ‘lett volna szabad 1 forintos bélyeget átvennie, a jácási páirt-végrehajtóbizottsóg pedig nem is adhatta volna ki, .hiszen a válla­latinál mindenki keresettel rendelke­zik. A hibát mindkét szérv ’ ott kö­vette el, hogy hosszú hónapokig nem ellenőrizte a tagdíjfizetést és vele .párhuzamosan a bérezést, követ kép­zésképpen nem is tudott nevélcmpn- kát kifejteni a hiányosságok meg­szüntetése érdekében. Végül a felszínre hozott tapaszta­ltokból még a.z. is levonható tanul­ságként, hogy pártiaigjaimíknak gyak­rabban lie'll olvasgatniuk a Szerve­zeti Szabályzatot, gyakrabban kell ellenőrizniük sajátmagukat: eleget itesznek-e azoknak a köte'ezettsé- gefcnek. mélyek a párttagsággal együtt járnak. Sürgősen el kell számolni a propagandaanyagok árával A zamárdi községi pártszervezet helyiségében egy szekrényben szép gondosan sorakoznak egymás melle t a propagandaanyagok: nyomtatvá­nyok, brosúrák stb. Az anyagok tetején pénz: 10, 20 forintosok, a már el­adott propagandaanyagok óra. De miért itt tartogatják a pénzt, miért nem adják postára? — vetődik fel önkéntelenül akárkiben a kérdés, hi­szen annak rendje-módja az, hogy az eladott' anyagok árát mindjárt be­fizessék. A zamárdi tapasztalat legalább is e téren — a pártvezetőség hanyagságáról .tanúskodik, külöoöse-i, ,ha még hozzátesszük, hogy többek között most is ott van a szekrényben zsineggel átkötve — -tehát úgy, ahogy megérkezett — 10 darab szeptemberi «Pártépítés« füzet, amelyek­nek ki tudja mi lesz a sorsa, hiszen már a november havi «Pártépítés-ö is megjelent. \ r — Nincs idő, hogy élvigyük a propagandaanyagokart a párttagokhoz — ezzel védekezik a pártvezetőség. -Ez bizony elég furcsa érvelés, ónnal is inkább, mert igen sok ellenszere van. Vegyünk csak egyet a sok kör züi: bízzanak meg elvtársakat, párt,bizalmiakat vagy egyszerű párttag^ kát a propagandaanyagok árusításával, úgyhogy egyúttal magyarázzák is meg a párt folyóiratai olvasásának szükségességét. " * iFFIÍi * * * r- i ki. Kétségtelen, hogy határozottabb Még kirívóbb az eset a kötései pártszervezetnél a propagandaanyag­gal való elszámolás terén. A kötéséi pártszervezet vezetősége 1950 óta nem rendezte a propagandaanyagok árát, így aztán az elmúlt hat év alatt ugyancsak megszaporodott az adósság és jelenleg 1120 forintot tesz intézkedésre van szükség, a pártve- zetőségnek utána kell néznie, hogy kit terhel a felelősség a hanyagsá­gért és minden körülmények között biztosítania kell, hogy még ebben az évben rendezzék összes tartozásukat. Egy-egy pártszervezet ilyen vagy olyan irányú munkáját nem vizs­gálhatjuk a felsőbb pártbizottság mimikájától függetlenül. A nagycse- ■pelyi Kossuth TSZ pártszervezetének tapasztalatai is arra engednek kö­vetkeztetni, hogy a járási pártbizottság képviselői kintlétük aükaliraävai nemigen ellenőrizték, hogy az alapszervezetben hogyan használják fel a propagandaanyagokat, nem hívták fel a pártvezet őség figyelmét,, hogy a propagandaanyagok árával pontosan számoljanak el.-így történt,bogy 1952 óta, amióta a tsz megalakult, csak gyűjtögették a 'leküldött brosú­rákat, míg végre az idei nyáron a pártbizottság fiiaye’meztetésére .ki is osztották a tagok között, az árát azonban nem szedték össze. S most, mi­után a Propagandaanyag Terjesztő kérni az anyagok árát. a pártvezetőség azzal vigasztalja magát, hogy majd összeszedik a kiosztott anyagot,, az­tán visszaküldik Budapestre. j Nagyobb éberséget, elvtársak! Az éberség a kommunistánál alap­vető tulajdonsága kell hogy legyen, szükséges, hogy észre vegyen minden ellenséges megnyilvánulást társadal­mi életünk bármely területén, de kü­lönösen szükség van az éberségre á pártban. Minden kommunistának el­sőrendű kötelessége, hogy éberen őr­ködjék a párt egysége felett, védje a pártat minden ellenséggel szemben. Vajon eléggé éberek voltak-e a MAHART siófoki kirendeltségének kommunistái, amikor javasolták Csu- ti Dénes lakatost a párt tagjelöltjé­nek? Csuti Dénes már egyszer tagja volt a pártnak, azonban hosszú hó­napokon ót nem fizetett tagsági dí­jat, ezért még a tagrevízió alkalmá­val kizárták a pártiból. De nemcsak ezért távolították el a pártból, ha­nem azért is, mert felszabadulás «»»előtti osztályhelyzete kizárja azt. hogy ő ez MDP tagja legyéh. Csuti Dénes szü'ei csép’őeéptuCaidoi^osoli voltak, apósa Balatonszabadibar kocsmáros volt és ezt a kocsmát (isit ti-Dénes is vezette. ♦ Jogos á kérdés: miért nem ellen' őrzi a pártvezetőség egy-egy tagfe- 'ölt felvételét kérő dolgozó életraj­zának hitelességét? Ha Csuti Dénes esetében ezt nem mulasztják él a'cgha javasolják a taggyűlésnek fel­vételi kérelmét elfogadás végett. De ugyanez á kérdés feltehető a Lótok' községi pártbizottságnak is, emel) szintén egyetértett a felvét©1! kére lemmel. Csupán a járási párt-végre- hajtóbízottsiág ébersége akadályoz*« meg Csuti Dénesnek a pártba vak felvételét. Körültekintőbb eLéáőrzés- re, nagyobb éberségre van sz ő leség elvtársak! Vucsák Magdi

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents