Somogyi Néplap, 1955. október (12. évfolyam, 231-256. szám)

1955-10-25 / 251. szám

# SOMOGY! KÉPI.AP Kedd, 1955. október 25. A Saar-vidéki népszavazás elvetette az európai statutuniot Párias (TASZSZ). Október 23-án a Saar-vidélkiein nép-szavazás voiltt az úgjmevezett »európai statútum« kér­déséiről. Október 24-re virradó éjjel ismeretessé váltak a szavazatszámlá­lás előzetes eredményei. Az AFP je­lentése szenimt 423 000 választó, azaz a szavazók 67,7 százaléka a statútum éiíen foglalt állást és azt ily módon elvetette. A népszavazáson a saarvidlékáek- nelk »igémnél1« vagy »nemmel« kel­let válaszolniuk erre a kérdésre: »helyesli-e ön az európai statútu­mot?« A statútum szerint a Saar- vidék »európai terület« és »európai biztos« igazgatja. A biztos tevékeny­ségét a párizsi egyezmények értelmé­ben létesített »nyugat-európai kato­nai szövetség« szervei ellenőrizték. Az európai statútum kísértet volt a Saar-vidiék miatti francia-—nyu­gatnémet vita kompromisszumos megoldására. A Saar-vidéket a má- sodik világháború után a francia— saarvidéfci vám- és pénzügyi unióba kapcsolták és Franciaország rendel­kezésére bocsátották a Saar-vidék szén- és érckésztetét. A Saar-vidékein az utóbbi időben Széleskörű mozgalom bonitakozotí)! ki az »európai statútum« ellen. A mozgalom követelte a statútum éb- utasítását és a Saar-vidék Német­országhoz csatolását. S szavazás ksmenstgle Hémet- erszágban csorbát ejt Hdsnauer tskiníélyén London (MTI). A Saar-vidéken vasárnap lezajlott népszavazás ered­ményéhez a londoni rádió saarvidé- ki különitudósítója a következő ma­gyarázatot fűzi: Kubitschek vezet ^továbbra is a brazíliai elnökválasztáson Rio dia Janeiro. A brazil elnökvá­lasztások legújabban nyilvánosságra hozott előzetes eredményei szeriint továbbra is JusceMno Kubitscheik és Joao Goulard, a haladó erők ál­tal támogatott elnök, illetve alelinök- jelölt vezet. — En soha nem gondoltam meg semmit... Akkor sem, azon a bizo­nyos1 napon ... Most már kilenc esz­tendeje lesz lassan ... Jovi Béla, vagy »Zsové«, ahogy éveken át hallgatott erre a névre — fanyar iróniával nyomja el cigaret­táját a fűben és fölkuporodik a pok­róc szélére: —... De hát mindegy. Kérdezze­nek — felelek... Ugyan mivé lett kilenc kalandos esztendő, amit a halálfélelem, kiáb­rándulás és a honvágy szívetszaggató érzésével töltött el?! Péesváradtói —Pécsváradig az út Párizson, Mar­seilles Sidi-Bel-Afobesen és Saigo­non, Nam~Di;nhen át vezetett. Hu­szonhárom éves volt, amikor elindult — harminckettő lett, mire megérke­zett, koromfekete hajában megcsilla­nó ősz hajszálak az idegenlégió pok­lát megőrizték és ... most újra kez­di az életet. Kérdezem tőle: »A szavazás kimenetele komolyan hátráltatja a kibékülés politikáját, amelyet francia politikusok és Aden­auer kezdeményezett, Németország­ban pedig csorbát ejt Adenauer po­litikai tekintélyén. Valószínű, hogy a francia—német kapcsolatokat a döntés súlyos próbára fogja tenni.« A küilöntudlósító úgy véli, hogy »a saairvidéki népszavazásnak végső fo­kion alighanem messzemenő politikai kihatásai leszmelk.« A szavazás kimenetelét egyébként hétfőn megtárgyalja a nyugat-euró­pai unió miniszteri tanácsa, amely felügyelt a választásokra. Macmillan Ciprusról tárgyal a görög és a török külügyminiszterrel Párizs (MTI). A londoni rádió ér­tesülése szerint Macmillan. angol külügyminiszter kedden tárgyaláso­kat folytat a ciprusi kérdésről az új görög külügyminiszterrel. A török külügyminiszter hétfőn délután talál­kozik Macmillaninel. Ma összeül a brit parlament London (MTI). Héromhcnaipos nyári szünet után kedden ismét összeül a brit parliament. A parla­menti ülésszak középpontjában a kormánynak az infláció megelőzéséire beterjesztett pótköltségvetési javas­lata áll. ÉRDEKESSÉGEK SONJA HENIE PRÁGÁBA UTAZIK Somja Henie korcsolya- bajnoíknő, akit a jég tündérének hívtak és, aki nagy párizsi sikert aratott, a jövő héten Prágába megy, ez tesz moszkvai útjának első állomása. Irodalmi alkotásokat filmesít meg a MOSZ Film 1955—56-foam. Filmre veszik az Othellot, a Háború és békét, a Tarasz Bulfoát, a Gol- gothát és Csehov Ug- rifüles című elbeszélé­sét. A FINN CENZÚRA 1954-ben 25 amerikait filmet tiltott be a fil­mekben szereplő erő­szakos jelenetek miatt. Angliában drágábbak lesznek a vasárnapi lapok A tizenegy nagy an­gol vasárnapi lap szer­kesztősége bejeléntet)- te, hogy a lapok árát 2,5 pemcéről 3 pancé- re emeli. RAB FERENC: HANOIBAN bemutatták a Sem­melweis című magyar filmet. Fényképezőgép­nagyságú miniatűr rádiókészü­lékeket készítettek ha­zánkban!. A magyar gyártmányú új törpe­rádió áramfogyasztása a közepes készülék­nek egynegyedét sem haladja meg. Sorozat- gyártását a jövő év elején kezdik meg. HATALMAS ROBBANÁS történt Champigny- sur-Marne francia vá­ros egyik üzemében. Két ember meghalt, többen megsebesül­tek. NÉGYSZÁZ FILMSZÍNHÁZ kötötte le Ausztriában és Bécsbeo a Gyöngy­virágtól ilombhullésigi című filmet. A siker olyan nagy, hagy több filmiszíhházbainj .pro­longálták vetítését. DRÁGA MULATSÁG A NATO A Wirtschaft című német gazdasági fo­lyóirat híradásig sze­rint a bonni kormány­nak 1955-ben 16 mil­liárd márkát kell a NATO háborús fcasz- szájába (fegyverkezési alapjába) befizetnie:. Err$ azok a kötele­zettségek kényszerítik, amelyeket az Aden- auer-kormány a NATO- ba való belépése 'al­kalmával magára vál­lalt. Tovább emelkedik a húsáruk ára Nyugat-Berlinben Mint az ADN hír- ügynökség közli, Nyu­gat-Béri,inbein az el­múlt hét folyamán to­vábbi 10—15 pfennig­gel emelkedett egyes húsáruk és a zsír fon- tenkémti ára. Míg aj hét elején egy fél kiló minőségi karaj ára például 2,55 márka vált, szombaJtcn már 2,70 márkát kellett ér­te fizetni. A kolbász- áruk ára 5—10 pfen­niggel emelkedett. Hogyan tájékoztatják a nyugatnémet ifjúságot a nád időszakra! 1 A Borba kommentárja Belgrád .(MTI). M. Papics, ,a Bonba tudósítója »Hogyan tájékoztatják a nyugatnémet ifjúságot a náci idő­szakról?« címmel kommentárt közöl. A ínyugal'niémet közoktatás prob­lémáit tanulmányozva — írja Pa­pics — roppant érdekelt bennünket, hogy a tamtervekben és a tanköny­vekben miként emlegetik és hogyan értékelik a nemzeti szocialista idő­szakot. Ez ugyanis lényeges tényező az új német nemzedékek nevelésé­ben és megmutatja, hogy milyen tör­ténelmi példákat és milyen formá­ban állítanak a tanulók elé. jelle­mük és egyéb erkölcsi tulajdonsága­ik kialakítása céljából. A haladó németek tízezreit a leg­borzalmasabb módon pusztították el a hitter ista táborokban — folytatja M. Papics. — Elégették és megsem­misítették a haladó könyveket és az egyéb kulturális értékeket. Városo­kat döntöttek romba. Az utcákon az életbenmaradt nyomorékok ezrei láthatók. Ezek a tények és jelensé­gek a legjobb eszközül szolgálhattak volna'arra, hogy az ifjúságot a de­mokrácia és az emberiesség széliemé­ben neveljék. Ezeket a tényeket azonban igen, ritkán és határozatla­nul emlegetik s néha az volt a be­nyomásunk, hogy az iskoláikban ezt az időszakot a legszívesebben telje­sen kihagynák. Nem véletlen, hanem nevetséges, hegy a tankönyvekben Hitlernek a katolikus egyházzal történt össze­tűzését emelik ki és ezt tartják Hit­ler legnagyobb bűmének — írja a tu­dósító, majd a többi között így foly­tatja: A második világháborút a tanköny­vekben ,a Hitler iránti tapintat és figyelmesség szem előtt tartásával írják le. A háború első részét, ami­kor Hitler egymás után foglalta él az európai országokat, meglehetős felületességgel, de annál büszkéb­ben emlegetik, míg a háború máso­dik felét és befejezését iegy szeren­csétlenül1 elvesztett vállalkozásnak tüntetik fel. A német pedagógusokkal történt egyik találkozásunk alkalmával cso­dálkozva megkérdeztük, miért be­szélnek a német tankönyvekben a .nácizmusról úgy, mint valamilyen Mondd csak, „Z s o v miért? megérte ? Vállatvon: — Nem. De így hozta a sors::: — Mikor hagyta el Magyarorszá­got? — Negyvenhat pünkösdjén, motor- kerékpárral. Itthon csak a pusztulást láttam és a kilátástalan jövőt... 1946 májusában? Emlékezzünk csak! Pesten már emelték ki a híd­roncsokat, — a rendőrség kemény kézzel gomfoolyítgatta a vaiut,ázó:k siserehadát, — valamelyik miniszté­rium szobájában a »forint« bejöve­telét készítették elő a kommunisták, — Csepelen indult a Martin kemen­ce, — Győrött már lélegzett a földig lerombolt vagongyár, —> s zsellérek­ből lett újgazdák szívszorongva áll­tak meg saját földjük végéiben és magukba szívták a zöldellő vetés illa­tát... Hát valóban kilátástalan volt ez a jövő ...? Jovi Béla mégis átlépte a határt és néhány hónapos bolyongás után már az ámsti francia hadbíróság elé ci­tálták. A vád: »Volt náci, tiltott ha­tárátlépést követett el.:.« A tol­mács — a színésznő, Szeleczky Zita bátyja — Szeleczky Alfréd hűsége­sen fordított. A hadbíró ezredes kér­dést tett fel: — Si vous voulez engager dans la Légión Etrangére ... ? — Nem! — felelte Jovi. — Nem lé­pek az idegenlégióba! — ; ; ; POUqUOÍ? —... Mert hallottam a légióról egyet s mást! Tíz napi éheztetés után a hadbíró újra feltette a kérdést. Jo­vi megtört: — Rendben van... — Jovi nem volt »náci«. S ha az lett volna? Mit is számít: a légionis­ta egyenruha mindent eltakar... — Hol történt a kiképzés? — Sidi-Bel-Abbesben. Mielőtt el­indultunk volna Indokíinába, vissza- hajóztunk Teutonba. Búcsúzni. .. Úgy van. Hadd búcsúzzon csak a légionista a bordélyházaiktól, kocs­máktól, a boulevardok színes forga­tagától ... ! Ki tudja, viszontlátják-e mégegyszer Franciaország partjait? — Akkor még nem tudtuk, hogy a behajózáskor miért dobáltak meg bennünket rothadt naranccsal a fran­cia dokkmunkások... És miért kiál­tozták fel a hajóra, hogy »Sale Bo­che ... !« De később már megértet­tük .: ; „Itt vannak a viet-minhek" Jovi Béla a »2e Regiment Etren- gere le Bataillon 1c CC. B—.« közka­tonája. Sept Pagode vietnami vá­roska közelében fekvő völgykatlan- ban ül egy katonai gépkocsi lépcső­jén. Nemsokára két esztendeje lesz, hogy a légiós egyenruhát viseli.;. Iszonyatos melegek a nappalok, éj­szaka pedig didergésig lehűl a leve­gő. Irtózik a chinintől, de ez az egyetlen orvosság, amely valameny- tnyire kibírhatóvá teszi a trópusi ég­hajlatot. Kibírhátóvá? Nem jobb or­vosság lenine-e egy... egy golyó? Szegény Tóth Pali is éppen levelet írt haza, amikor beosztották egy harmincas főnyi szakaszba: — Felderítésre megyünk... — mondotta, éppen hogy csak kezet fogtak, a levél is ott maradt félig megírva a tábori asztalon. Harminc közül ketten tértek visz- sza ...' A »viet-.mi.nhek« beszorítottáK őket egy rizsföldre. Aki kidugta fe­jét a vízből, azt az országúiról lelőt­ték. Öt napon át feküdtek a hullák a vízben. Fejlövéssel mind a hu­szonnyolc. Tóth Palit ő találta meg az iszapban ... »Tudatom önökkel, hogy a Paü, július 19-én éjszaka...« Ennyit írt csak a befejezetlen le­vél aljára. Nem merte leírni azt a szót, hogy »meghalt«. így küldte el a levelet... Budapestre. Elhessegeti magától ezeket az em­lékeket. Föláll, nyújtózkodik, elnéz az árnyékban sorakozó teherautók irányába. Csoportosulást lát. Persze, megint Pietro... Pietro B’Aimigo olasz fiú. Legjobb barátja. Már csak ő .maradt meg... Vidám legény, most is olasz kuplékkal szórakoztat­ja a többieket. Pietro integet neki. — Megyek ... ! Átvág a kis hegyi csermelyen ... ... Irtózatos fegyverropogás veri fel a völgykatlant. — Itt vannak a »viet-minhek«! — kiáltja valaki, de a magas sziklafa­lakról hulló kézigránátok egybefolyó döreje elnyomja a hangot. Szétszó­ródnak és lövöldöznek vaktában, fel a sziklacsúcsok irányába. Az »ellen­séget« nem látják, csak a rájuksza­badított »áldásukat« érzik és hallják. Látja, ahogy Pietro a gépkocsija fe­lé kúszik. Az ülésen hever a géppisz­tolya. Fölugrik, kikapja a fegyvert és úgy állva vállához emeli, de ... Ki­ejti kezéből. Mindkét kezefeje vé­res. Lassan leereszkedik a kocsi mel­lé. Jovi odakúszik hozzá. Pietrot mellbe lőtték. — Tudtam... — lihegi — tudtam, hogy ez lesz egyszer a vége ... Mi ér­telme volt? .., Mondd csak »Zsové«, miért?! Miért?! Ziláltan fújtat a mellkasa és min­den lélegzetvételnél ki-kibuggyan a vér. Már alig tud beszélni: — Nápolyban ... egyszer... keresd meg Dinát... Sötétbarna hullámos, hosszú hajú ... Pietrot ott kaparták el alkonyaikor a sziklafal tövében. Furcsa hadierkölcs Jovi Béla még mindig mesél. He- verészünk a Mecsek nyugati oldalán, az erdőszélen. Melegen süt még a késő őszi nap, a fákról peregnek a levelek... Az erdész kutyája szünet nélkül ugatja a fatörzset kopogtató harkályt... Csapatnyi gyerek tör elő az erdő sűrűjéből, zsebük, keblük te­le szelidgesztenyével, s futás közben időnként hátranéznek ..; — Sok magyar fiút eltemettünk... — folytatja Jovi csendesen. — Az idegenlégióban »tradíció« már, hogy a halottaknak — még ha ellenség is — megadják a végtisztességet. Ismét az a fanyar, ironikus mo­soly bujkál szája szegletében. Igen. A »végtisztesség ... « Furcsa hadi­erkölcs: az Embert már csak akkor veszik emberszámba, amikor — ha­lott ... Az elmúlt másfél esztendő alatt az egész világot bejárta a franciák Dien- P.ien-Phu-ban elszenvedett hatalmas vereségének híre. Jovi a megvert hadsereg egyik katonája volt. Mit tud ersől? — Nem csoda. Mi már évekkel előtte láttuk, hogy Vietnamot nem lehet legyűrni. — Miből gondolták? — Két okból. Az egyik: a francia gyarmati hadsereg vezérkara még negyvenkilencben is jelen féktelen rendzavaró villongásoknak minősítet­te a »viet-minhek« felkelését. Ami­kor észbekaptak, már egy állig fel­fegyverzett, kitűnően kiképzett ka­tonasággal találtuk szembe magun­kat ... — Es a másik ok? Elgondolkozva felelt: — Nézze. Elmondok egy esetet és az egyúttal válasz is lesz. Egy alka­lommal Toffikin város felé haladva az éjszaka beálltával tábort vertünk az országúton. Igen, igen! Ugyanis az országút mentén több kilométeres távolságban mindkét oldalt rizsföl­dek terülnek el. — Másnap reggel felkerekedtünk és néhány kilométer után elénktárúlt egy furcsa látvány: eltűnt- az országút. . . Több kilométer hosszúságban nincs út, csak víz és iszap, pedig az út va­lamivel magasabban feküdt a rizs­földek szintjénél. Tudja mi történt? Egyetlen éjszaka — a legcsekélyebb zaj nélkül — többezer vietnami la­kos egyszerűen elhordta az utat, ko­sarakban bivalyokkal, zsákokban, ki hogy tudta. Szétszedték és ráeresz­tették a vizet. Itt aztán megállt a haditudomány: a gépkocsik, páncé­losok elsüllyednek az iszapban. Le­hetetlen tovább vonulni... Érti teljesen éintalmátlan rendszerről? Erre a kérdésre két választ kaptunk. Először arra hivatkoztak, hogy a náci időszak még igen élénkem él az embereik emlékezetében, s a szülői házak legnagyobb részében még mindig megtalálhatók a mácipárt volt aktív tagjai — ezért tehát a gyermekek előtt nem szabad kiélez­ni ezt a problémát. Mi azonban arra a meggyőződésre jutottunk, hogy a hivatalos körök másutt sem igein akarják nagyon ki­élezni ezt a kérdést, így tehát az is­kolákban sem. A második magyarázat a Nyugat- Németországot megszálló nyugati hatalmak álláspontjára hivatkozott. A megszálló hatalmak ugyanis az első tantervek összeállítása alkalmá­val bizonyos követeléseikkel léptek fel. így tehát nemcsak kizárólag a németeket terheli az, hogy a náciz­mussal szemben nem helyezkedtek határozottabb álláspontra az isko­lákban. Ezzel kapcsolatban az a vé­leményünk. hogy a nyugati hatal­mak is bizonyos fajta «egyensúly« politikát folytattak az ifjúság neve­lése tekintetében, különösem akkor, amikor a keleti országokkal kiéle­ződött' a viszony. így emlegetik tehát a nyugat-né­metországi tankönyvek a német tör­ténelem legutóbbi időszakának ese­ményeit. Ezzel szemben sok olyan pedagógus van, akit a hitíerizmus alatt üldöztek, s ezek ma minden hivatalos álláspont élteméire — töb- bé-kevésbé bátrabban és a valóság­nak megfelelően tüntetik fel a hit­leri idők borzalmait. De a haladó né­met közvélemény is a sajtóban és a filmen keresztül megtehet ősein híven mutatja be a hitlerizmust és rámu­tat a nácizmus esetleges felelevene­désének veszélyére. Az ilyen felfo­gások és vélemények egyre nagyobb teret hódi tarnak a pedagógusok saj­tójában ás. Vannak tehát Nyugat- N émetországban city am utak, ame­lyeken keresztül behatol az igazság Hitlerről és a hitlerizmusról, de tény az is, hegy ezeken az utakon még mindig nagy akadályok állnak és ál­landóan újaibbak keletkeznék — fe­jezi be cikkét M. Papics: most már? Egy nép ellen, amely tíz körmével gátolja meg az ellenség előrenyomulását, és sikerrel — egy ilyen fanatikus, hazafias nép ellen harcot vívni katasztrofális dolog. A katasztrófa nem is késett: Dien-Bien- Puh-nál... bekövetkezett. — Említettem, hogy amikor elő­ször indultunk Lndökínába, a mar- seillei dokkmunkások megdobáltak bennünket és akkor még nem ér­tettük: miért? Nos, amikor nyolc és féléves légiósbeli szolgálatom után Marseilleben leszálltam a hajóról — eszembejutott ez az eset. Most is­mét végigsétáltam a rakparton. A lépcsőn ... munkanélküli francia ra­kodómunkások ültek. Bámulták a vi­zet, és amikor elhaladtam mögöttük, utánam fordultak. Éreztem pillantá­suk súlyát a hátamon. És akkor ... szerettem volna letépni galléromról a »caporal«-i rendfokozatot, szeret­tem volna tengerbehajítani a képit, a derékszíját, mindent... ! — Miért jött haza? — Ezért! Meg aztán... Egyszer mindenkit élkap a honvágy, lehet egy, kettő, hat vagy mit tudom én, hány esztendő múltán, de egyszer jelentkezik. Itt bent... Szívére mutat. — Mikor indult el haza? — Ez év júliusában ... Találkoz­tam kint olyan magyarokkal, akik­ben elhűlt a vér, amikor közöltem velük, hogy hazajövök. Szibériát, de­portálást ígértek ... Gondoltam, akármi lesz: jövök!... És most? — Látja, dolgozom. A Mélyépítő Vállalat szerelője vagyok. Úgy ér­zem, megbecsülnek ... Senki nem kérdi tőlem, hol voltam az utóbbi ki­lenc esztendőben, miért és meddig? Lehet, talán tapintatból? Nem tu­dom, de ez nagyon jól esik nekem. Én nem akarok visszanézni. Csak előre... — Felesége? Legyint. Nem felel mindjárt. Egy vékonyka fűszálon mászkáló apró hangyát figyel, amint az futkározik föl-aíá. — A feleségem? — ismétli. — Ö? Hogy is mondjam? Nem várt rám kilenc esztendeig. — Másnál ta­lálta meg a boldogságát... Talán igaza is van. Elhagytam a hazámat..: Megérdemeltem. Most örülök, hogy hazajöhettem. Tudja, milyen jó itt­hon? ...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents