Somogyi Néplap, 1955. október (12. évfolyam, 231-256. szám)

1955-10-13 / 241. szám

Csütörtök, 1955. október 13. SOMOGYI NÉPLAP 3 A SZERKESZTŐSÉG POSTÁJÁBÓL Levél Olaszországból Somogy MNDSZ-asszonyainak A nemrégiben Kaposvárott járt olasz (nőküldöttség kedves levelet 'írt az MNDSZ-en keresztül Somogy megye asszonyainak. A levélből az .alábbiakban közlünk részleteket: Mindenekelőtt ismét kérlek, hogy tolmácsold köszönetemet és .hálámat az MNDSZ asszonyainak azért a csodálatos vendéglátásért, amelyben részünk volt, és természetesen elsősorban azért, hogy módot adtatok ahhoz, hogy közelről lássuk, milyen hatalmas eredményeket ért el a ti hazátok a szocializmus építésében. Ez a látogatás nagy segítséget jelent munkánkhoz. , Hazatérve elkezdtük a kommunista nők országos találkozójának elő­készítését. Az előkészítő gyűléseken már beszéltem Magyarországról. A jövő héten ismét négy előadást tartok és a következő héten megint «ennyit. \ Várom, hogy kaposvári barátnőim, 'betartsák ígéretüket, és levele­zést kezdjenek megyém asszonyaival. Erről már sokat beszéltem a Pa­rasztasszonyok Szövetségében lévő asszonyokkal, akik igen nagy öröm­mel várják, hogy Somogy megye asszonyaival szoros baráti kapcsolatot •építhessenek ki a levelezésen keresztül. Minden asszonynak, akivel találkoztam kaposvári tartózkodásom alatt, meleg üdvözletemet küldöm, de nemcsak az enyémet, hanem Im- perda minden asszonyáét is. Imperia, 1955. szeptember 22. Adela Natta«. A BiRCSI BETEGEK KERESE A FINOMMECHANIKAI VÁLLALATHOZ örömmel olvastuk a Somogyi Néplapban a vállalat kiváló eredmé­nyeit és nagy fejlődését méltató cikket. M:i mégis panasszal, egyben ké­réssel fordulunk a Finomimechanik ai Vállalat dolgozóihoz és vezetői­hez. A barcsi kórház állandó »látogatói-« vagyunk. Sajnos, kd beteg tü­dejével, ki egyéb bajával. Röntgenünk azonban nincs, s ezért Kapos­várra, Pécsre kell eljárnunk, ami a súlyosabb betegeknek igen komoly nehézségbe kerül, az állaimnak pedig felesleges kiadást jelent. Röntgen­gépünk pedig azért nincs, mert a motorját augusztus óta a Finomme­chanikában javítják. Szinte naponta kérjük a vállalatot, naponta kapjuk az ígéreteket, eredmény nélkül. Most a Somogyi Néplapon keresztül a -dolgozókhoz fordulunk: segítsenek rajtunk, hogy mielőbb visszanyer­hessük egészségünket. Bízunk a Finommechanikai Vállalat dolgozóinak belátásában. Barcsi kórház betegei. Miért nincs elegendő péki kenyér Ladon? Lad község Homokszentgyörgyrői kapja a péki kenyeret, amely 5—6 éra között szokott megérkezni. A fa­lu lakói ilyenkor kánt állnak a há­zak előtt és lesik a kenyereskocsit. Aki előbb észreveszi, annak jut ke­nyér, aki később ér az üzletbe, an­nak már csak a vigasztaló szó ma­rad. Az üzletvezető azt a felvilágo­sítást adta, hogy Hcmokszentgyörgy nem szállítja le a szükséges meny- nyiségű kenyeret, mert »első az 5 községük«. Ha már a rossz elosztás miatt ke­vés a kenyér Ladon, a boltvezetők miént nem osztják el úgy, hogy min­denkinek jusson? Az elsőknek ad­nak kettőt-hármat is, az utolsóknak pedig nem jut. A tanács megígérte, hogy még idén kapunk pékséget. Ahogy a köz­ség dolgozói a fürdőt felépítették közös munkával, ezt is felépítenék. Kapossy Géza 00000000cxx»c30000000000cx)000cx)000cxxxx)0000000000< MÁR MEGINT PANASZ... Jói gondolják, kedves olvasók, megint a KIK-re van panasz. Ez­úttal azonban nem mehetünk el enyhe fejcsóválással a panasz mellett. Most nem arról van szó, hogy »mindössze« egy család feje fölött beázik a tető, hanem arról, hogy a felelőtlenség miatt esetleg több mázsa liszt, már kész kenyér válhat használhatatlanná, hogy a Kaposvári Sütőipari Vállalat szá­mos dolgozójának úgy kell ledol­goznia munkaidejét, hogy közben a nyakába csorog az eső. Az idei év »kedvezett« az építő­ipar javító részlegének. A nyári vi­haros, esős napokon igen sok ház­tető megrongálódott, melyeknek mindegyike sürgős javításra szorul még a tél beállta előtt. A vihar nem kímélte a Kaposvári Sütőipari Vállalat üzemeinek tetejét sem, en­nek következtében Kaposvárott 5 — 6 üzembe befolyik az eső, romla­nak a gerendák, ázik a födém. Mi sem természetesebb, ahogy a hibát felfedezték, egy szép levél kí­séretében megkérték a vállalat ve­zetői a KiK-et, javíttassa meg a tetőt. Levél ment, levél jött — és tovább ázik a liszt, a kenyér, a sü­temény. Azt azonban senki ne mondja, hogy a KIK nem segít. Ha tevőle­gesen nem, legalább tanáccsal. Em­lített válaszlevelükben azt taná­csolták a Sütőipari Vállalatnak, hogy mivel a KIK nem rendelkezik megfelelő számú javító szakmun­kással, és a tetőjavítást belátható időn belül nem tudja elvégezni, a vállalat csináltassa meg magánkis­iparossal, az érte járó pénzt pe­dig, ötven százalék erejéig, vonja le a bérből. Épületes ez a javas­lat! Egy szépséghibája azonban van. ügy látszik, a KIK csak magára nézve ismeri azt az érvényben lévő rendeletet, hogy állami vállalat csak állami vállalattal dolgoztat­hat, s úgy véli, hogy ez alól a ren­delet alól kivétel a sütőipar. Pe­dig nem így van, kedves KIK! Miután ilyen szerencsésen »meg­egyezett« a két állami vállalat, a továbbiakban nyugodtan eshet az eső, sőt hovatovább a hó is. Cso­rog a tető? Na és? Megdohosodik tele a liszt, élvezhetetlenné válik a kenyér, megnáthásodnak a vállalati- dolgozók? Kész a mentség: a KIK- nek nincs elegendő szakmunkása, majd beütemezi magának a javí­tást. Vajon akkor is ilyen türelem­mel, ilyen belenyugvóan kezelné a Sütőipari Vállalat panaszait, ha a minőségi romlásért őket vonnák fe­lelősségre? (Ezt a felelősségrevo- nást pedig semmiképpen sem sza­bad elmulasztani, még akkor sem, ha záros határidőn belül kijavítja a Kaposvári Sütőipari Vállalat meg­rongált tetőit.) DJOCXXDOOODOOOOOOOOOOOOOOCOOCXXXXXXXXXXXXXICCOCX Pártszervezet alakult a zselickisfaludi Alkotmány TSZ-ben Zselickisfa'ludon augusztus 13-án alakult meg az Alkotmány Termelő­szövetkezet. Akkor még csak három kommunista — Király Tibor, Szép József és Zsobrák József — volt a tagok között, de ez a szám alig két hónap alatt háromszorosára növe­kedett. A szövetkezet három lelkes kommunistája munkához látott. A tsz szervezése közben külön beszél­gettek azokkal az elvtársakkal, ákik munkájuk, elgondolásaik alapján közelebb álltak a párthoz, s méltók is arra, hogy a kis piros tagsági könyv büszke tulajdonosai legyenek. Király, Szép és Zsobrák elvtársak igyekezete nem volt hiábavaló. A községi alapszervezet néhány hét. múlva az ő munkájuk nyomán vet­te fel tagjai sorába Jakab József tsz-elnököt, Haraszti József brigád- vezetőt, Futács Jánost, Hitter Imrét és Kulcsár Ferencet. Az új tagjelöl­tek valamennyien tsz-itagok, s így lehetőség nyílt arra, hogy megala­pítók a tsz pártszervezetét. Szep­tember 24-én az alakuló taggyűlé­sen Haraszti József elvtársat válasz­tották meg titkáruknak, s elhatároz­ták, hogy továbbra is állandóan erő­sítik pártszervezetüket. Ezenkívül határozatot hoztak a tsz kommunis­tái, hogy október 20-ig befejezik az őszi kalászosok vetését, október 15- re pedig a közös állatállományt is összehozzák. Dicséret és elismerés illeti az Al­kotmány TSZ minden kommunistá­ját becsületes, lelkiismeretes mun­kájáért. Dolgozzanak továbbra is ilyen lendülettel és lelkesedéssel. Neveljék az új tsz tagjait a közös vagyon megbecsülésére, a munka, a tsz iránti szeretetre és áldozatkész­ségre, s kommunista példamutatás­sal járjanak élen továbbra is a ter­melő munkában. a párisajtó terjesztésében a teleki pártszervezetnek is vannak feladatai — Az Lali II. Pártkongresszus Termelőszövetkezet 200 000 forint költséggel 60 férőhelyes marháistál- lót, 40 férőhelyes sertés fiaztatót és 100 férőhelyes süldőszállást építtet. A pártsajtó terjesztése nem csak egy-két ember feladata, nem csak a sajtószervező feladata: szorosan hozzátartozik a pártszervezet 'mun­kájához. A község dolgozóinak ol­vasottsága, mindenkelőtt a pártta­gok, a tanács, & DISZ, az MNDSZ, az MSZT és más tömegszervezetek vezetőinek, tagjainak olvasottsága munkájuk elvégzéséihez, 'tájékozó,fet- iságukhoz etengedhetetlfeniüT szüiklséi- ges. Ez miniden községre vonatkozik, Telekire is. sőt a teleki pártszerve­zetnek ezen., a téren komoly mulasz­tásokat kell pótolnia. A község dol­gozóinak csak kis hányadához jut el a párt lapja. Éppen ezért csak furcsáim lehet a pártszervezet tit­kárának, Kenyeres elvtársnak a vi­selkedését a sajtóterjesztéssel szem­ben. v A járási pártbizottság levelét kül­dött minden alapszervezethez, mely­ben közölte a pártvezetőségekkel, hogy októberben sajfcóterjesztési' kampány indul. Arra kérte a párt- szervezeteket: hassanak oda, hogy máméi több dolgozó kezébe jusson eil az újság, a Szabad1 Nép, a Szabad Föld, a Somogyi Néplap. Kenyeres elvtárs azonban — amikor éppen úgy adódott, hegy a járási szerve­ző Telekibe látogatott el — nem tu­EG YJELENTÉS — ÉS AMI MÖGÖTTE VAN . »A szabadi DISZ-szenvezetben 15 halllgátjóvall iPettőfiriskcillát szervez« tünk]. Az előkészítés megtörtént, a fiatalokat tájékoztattuk az okta­tás lefolyásáról.« így számolt be a pártnak Szabó elvtárs, a Kaposvári Járási DISZ Bizottság titkára .. . No, ez igazán szép és dicséretre- méltó dolog — gondoltuk. Jó lenne megismerkedni ezekkel a szabadi fiatalokkal, akik minden bizonnyal jól felkészültek az oktatási évre Meg aztán érdemes lesz elmondani példájukat a megye fiataljainak, biztosan tanulnának belőle ... Ilyen gondolatokkal ültünk vonat­ra. Esett az eső, amikor 'beértünk e •csinos, rendezett kaposmenti kis községbe. Az időjárásból arra követ­keztettünk, hogy a fiatalokat otthon találjuk. No, meg másnap búcsú lesz a faluban — már az állomáson tu­domásunkra hozták — ez és otthon marasztalja a fiúkat, de különösen a lányokat... A tájékozódás könnyű, volt. A ta­nácselnök eivtárs sarr-ai megmutatta a házakat, ahcl megtaláljuk a di- szistákat. Vörös Rózsi laíkik legközelebb. Rózsi vezetőségi tag, hát tőle kér­dezzük meg, ml újság a szervezet­ben? — Én bizony nem tudom... Ja, igaz, 'holnap 'bált rendezünk a fcul- túnházbam. Búcsú lesz nálunk... — mondja. így tehát nem érünk célhoz. Gyor­san megkérdezzük: — Ugye, Rózsáka is jelentkezett a Petőf i-iskolára ? — Én ugyan nem! Meg nem is akarok elmenni.. . Tavaly, tudom, akartunk ilyet, de nem lett 'belőle semmi . Az idén meg nem is hallortam róla . . . Úgy látszik, rossz helyire jöttünk. Rózsit kihagyták a sorból, pedig ve­zetőségi tag .. . Na mindegy, el­búcsúztunk, azitán átmegyünk a szomszédiba — gondoltuk — a titkár biztosan többet tud a Petőfi-iskolá- ról. j. A következő állomás Kissék por­tója. — Ilonka — a DlSZ-titkár — nincs itthon, zenészekért szaladt a szomszédba, de mindjárt itt lesz. .. — halljuk az édesanyjától. Megvár­juk. És csakugyan néhány perc múlva betoppan az ajtón fiatalosan, vidáman, mintha mozdula/taijvatti akarná elárulni, hogy »vám már ze­nekar a holnapi mulatságra«. — Mi újság a DISZ-ben? — kér­dezzük tőle áis, mert nem akarunk a dolgok elébe vágná. — Hát... várjanak csak... — Gyors léptekkel a konyhaszekrény előtt terem és kihúzza >a nyilvántar­tási könyvet a fiókból'. — Most vet­tünk fél öt új tagot a DISZ-tee, van közöttük asszony is ... — mondja boldogan. No, ez megint szép teljesítmény. — Aztán hogyan vették fel őket? — érdeklődünk tovább. — Kijött egy eivtárs — nem tu­dom, honnan, meg azt se, hogy kicso­da, ment nem mutatkozott be — és azt mondta, hogy vegyünk fel új tagokat... De csak olyan pártoló tagokat. — Hát az meg milyenféle? — álL- mél/kodunk, mert hogy ilyen DISZ- tagckról még nem hallottunk. — Tudják, ott veit a Csonka Pista is. Kocsival jött, megállítottuk az ut­cán, de azt mondta: ő nem akar DISZ-tag lenni. Erre az az ©Ívtárs rábeszélte, hogy »nem kell ám csi­nálni semmit, a rendezvényeikre sem kell eljönni, csak úgy pártolja a Dísz-szervezetet.« Azt mondja a Pista: »Hát ha csak pártolná kell, akkor aláírom.. « És felvettük a DlSZ-be... — Taggyűlésen nem is 'beszéltek a felvételéről? — Nem kellett, mert ott mindjárt aláírta... <— válaszolta meggyőző­déssel a ‘kislány. Kénytelenek vol- ifcumik belenyugodni, hogy Szabadiban új módszer alakult ki a tagszerve­zést illetően. Csak az a fontos, hogy új DISZ-tag tegyen — papíron — a többi már nem érdekli különös­képpen a járási kiküldöttet. De néz- zük csak, hogyan szervezték a Pe- tőfi-iskola hallgatóit. —r Lesz nálunk Petóifi-iskcOa — mondja Ilonka — 15 hallgatót gyűj­töttünk . .. — És kik azok? — Azt nem tudom ... De a járás­nál, vagy valahol, ahonnét az elv- társ jött, ott megvan a névsor... Ejnye, hát a titkárnak mégis csak illene tudni, hogy kiket szerveztek be. Nem tud­ja, így újabb kérdéssel zaklatjuk' a kislányt: — Hogyan szervezték a Petőíi-is kólát? — Este, mielőtt elment az az elv­társ, mondta, hegy 15 tag kell a fa­luból, akik majd Petőü-dskoíába járnak, de több nem lehet ám... Aztán elkérte a nyilvántartási köny­vet és innen, írta ki a neveket... — A fiatalokat meg se kérdez­ték, hogy akarnak-e tanulni? — Még 'nem, majd a télen, ha memmí kell1, megmondjuk nekik,. (. — hangzott a válasz. Kiss Ilonka olyan nyíltan, olyan őszintén mondta mindezt, mintha a világ legtermészetesebb dolga volna, hoigy a hallgatóik megkérdezése nél­kül küldik he a névsort,... És őt nem is hibáztatjuk eaért... Most már nem csodálkoztunk azon, hegy a fiatalok nem tudnak semmiről. Ezután a fiatal titkárral, együtt, folytattuk s, »falujárást«, mert — megvallj.uk — kissé elgon­dolkoztató volt Ilonka elbeszélése és a járási DISZ-titkár jelentése közti ellentmondás. Orbán Rózsiékhoz tér­tünk be, s ő így nyilatkozott: —- Én elmennék, de hát mi le-sz ott, milyen lesz az a Petőfi-iskola, mert még nem hallattam róla. S a DISZ-titkár válaszolt: — Én nem tudom., . íme, a jó előkészítés. Vajon ho­gyan tájékoztatta a járási bteottsag a falu fiataljait, ha még a titkárral sem 'beszélt a Petőfi-iskoiáról? ön­kéntelenül is ez a gondolat, vetődött fel bennünk, s a válasz csak egy lehet: Sehogy sem. Igen, ezt kell mon­danunk, mert nemcsak Orbán Ró­zsi és Vörös Rózsi tájékozattam. Ugyanígy nem hallott a Petőfi-islto- láról Reichert Gyuszi, Aibejrt Erzsi, Király Mária, Riimenbaich Feri, Kiss Jenő meg a többi fiatal, aki a »gon­dosan elkészített« névsorban szere­pel .... Csalódás ért bennünket, de ezt a csalódiást nem a szabadi fiata­lok okozták... Vissza kell szerezni a párt bizalmát Csak Kaposvárott tudtuk meg, hogy a névtelen elvtárs, aki Szaba­diban járt, Kun Imre elvtárs, a tó- rési DISZ-bizottság aktívája. Es ez még súlyosabbá teszi a hibát, a fe­lelőtlen imitézked'ésiaket, mert Kun elvtársitól eddig becsületes, lelkiis­meretes munkát, segítő-készséget ta­pasztaltunk. Ezúttal sem jelentett volna különösebb fáradságot, hogy vallóban siker koronázza igyekezetét. A szabadi DlSZ-szervezet nem utol­só a járásban, fiataljai sokszor be­bizonyították, hogy tehát rájuk szá­mítani, hegy szívesen tanúinak, dol­goznak és szórakoznak együtt kis kö­zösségükben. De a járástól olyan elv- társakat várnak, akiktől jót tanul­hatnak, -akik megtanítj áli őket ve­zetni a szervezetet, szeretni az ifjú­sági munkát... És most — ahogy mi, úgy ők is csalódtak. . . De ez csak az egyik része a do­lognak. Kun elvtárs felelőtlen jelen­tése alapiján a járási titkár félre­vezette a pártot, valóságnak nem megfelelő jelentésével becsapta azo­kat az elvtársakat, akik szívvel, lé­lekkel dolgoznak a fiatalok szebb életéért.. . Ezt a csorbát sürgősen ki keld kö­szörülni, lelkiismeretes munkával kell visszaszerezni a párt bizalmát. Ez intő példa minden járási és alapszervezeti ifjúsági vezető előtt. Jávori Béla dott a levélről, pedig már inbézked- nie is kellett volna nyomában, A népnevelőiknek az őszi mezőgazdasá­gi feladatokra való mozgósításán kí­vül a sajtósz'srvezést is feladatul kellett vclna megszabni. De Kenye­res eivtárs a pártvezefőség többi tagjával együtt elhanyagolta a nép­nevelők ilyenirányú mozgósítását. Igaz, hogy nagy unszolásra értesí­tett hat népnevelőt, de lehet, hogy korábbi tapasztalaitok (alapján' elő­re tudta, hogy úgy sem jönnek ösz- sze, mint ahogy nem is jöttek ösz- sze, s ő maga sem jelent meg a ki­tűzött időpontban. Érzi-e a felelősséget az ilyen ha­nyag munkáért Kenyeres eivtárs és a pártvezetőség többi tagja? Gon­dolkoztak-e azon, hogy a párt sajtó­ja milyen jó segítőtársuk lehetne a feladatokra való mozgósításban? Telekiben bizony kevesen olvasnak újságot, a dolgozók alig 27 százalé­ka. Előfordul az is, hogy a község pcüflikfiii1 életében vezeltőszerepeit játszó elvtársiak sem olvasnak rend­szeresen sajtót. Itt az ideje, bogy a pártszervezet ezen a területen is rendet teremtsen. K pátlsajfé !er]esztéséiisn kwáió pos!ááfeézfoesltö& DERGECZ PÉTER segesdi külterületi kézbesítő, amikor 1953. júniusában átvette területét, mindössze egy előfizetőt tarthatott nyilván. Azóta ez a szám 17-re növe­kedett Segesd külterületén. Novem­ber 7 tiszteletére vállalta, hogy a megyei lapra 10 új előfizetőt -szer­vez. STICK KONRÄD somcigyaszalód kézbesítő eddig 30 előfizetővel gyarapította a Somogyi Néplap olvasóinak -táborát. Vállal­ta, hogy november l-i@ újabb 10 előfizetőt szervez, s naponta 10 lap­pal többet ad’ el. A párt többi lap­ját is terjeszti, eddigi tervteljesítése a terjesztés terén 104 százaiéi?.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents