Somogyi Néplap, 1955. október (12. évfolyam, 231-256. szám)
1955-10-13 / 241. szám
2 SOMOGYI NÉPLAP Csütörtök, 1955. október 13. Ottawában hamarosan folytatják a Moszkvában megkezdett tárgyalásokat „GENF SZELLEME44 ÉS A NEW YORK-I HÉTKÖZNAPOK Moszkva (TASZSZ). Moszkvában az alábbi szovjet—kanadai közleményt hozták nyilvánosságra a szovjet»—kanadai tárgyalásokról: Október 5-től 12-ig a szovjet kormány vendégeként a Szovjetunióban tajrtózkodott Lester B. Pearson kanadai külügyminiszter. L. B. Pearson moszkvai tartózkodása alatt többször találkozott a szovjet állam vezető személyiségeivel. I A találkozások és beszélgetések szívélyes légköriben folytak le és a kérdések széles körét érintették, beleértve a két országra különösen vonatkozó kérdéseket, valtamtot más, nagy nemzetközi jelentőségű kérdéseket. Elismerést nyert: ha jóakaratot és a béke, valamint az államok baráti kapcsolatainak megszilárdítására irányuló őszinte törekvést tanúsítanak, az államok, illetve államcsoportosulások között nincs olyan kérdés, amely békés eszközökkel ne lenne megoldható. V. iM. Molotov és L. B. Pearson, megelégedését fejezte ki azon téiny- nyeil kapcsolatban, hogy az ENSZ leszerelési albizottságában — amelynek a Szovjetunió és Kanada tagjai — közeledtek egymáshoz az álláspontok és közös nézet alakult ki atekintetben, hogy elősegítené a leszerelés kérdésének igen gyors megoldását. Megállapodtak albban, hogy ennék elérése érdekében rendkívül fontos az országok közötti bizalom fejlesztése és a biztonság érzésének növelése. Azzal kapcsolatban, hogy V. M. Molotov áz indokínai kérdéssel foglalkozó genfi értekezlet egyik elnöke volt és Kanada részt vesz az indokínai nemzetközi megfigyelő és ellenőrző bizottságban, lehetőség nyílt az indokínai kérdés megvitatására. Megállapítást nyert, hogy a fennálló nehézségek ellenére el kei1! érni a genfi egyezmények megvalósítását a fegyverszünet fenntartása és a hadműveletek megtiltása mellett. L. B. Pearson moszkvai tartózkodása azt a célt is szolgálta, hogy tanulmányozzák egy Szovjetunió és Kanada között kötendő, kölSzovjet—kanadai közlemény csönös előnyös kereskedelmi szerződés lehetőségét, a legnagyobb kedvezmény elvének f'igyelembevétedével. Megfelelő elvi1 megegyezés jött létre arra vonatkozólag. hogy Ottawában hamarosan folytatják a Moszkvában megkezdett tárgyalásokat, amelyek remélhetőleg kedvező eredményeket hoznak mindkét ország javára!. Egyetértettek abban, hogy a bizalmatlanság és a mag nem értés bizonyos mértékig kiküszöbölhető a hivatalos és nemhivatalos kölcsönös látogatások fokozásával. Megállapodtak abban', hogy erőfeszítéseket kell tenni a szabadabb tájékoztatás és mézetcsere útjában áffló akadályok elhárítására és a tehető legnagyobb mértékben bővíteni kell a két ország kulturális, tudományos és technikai együttműködését. Ezzel kapcsolatban megegyeztek abban, hogy elsősorban az ipar, a szállítás és a mezőgazdaság területén folytatandó együttműködési intézkedéseket kall vizsgálat alá venni, úgyszintén a sarkvidéki területeken folyó tudományos kutatómunkákról szóló tájékoztatáscserót. Megegyezés jött létre arra vonatkozólag is, hogy a parlamenti küldöttségek kölcsönös látogatásai előmozdítanék a Szovjetunió és Kanada közötti jobb megértésit és a két ország kapcsolatainak megszilárdítását. A külügyminiszteriek , elismerték* hogy kormányaik politikai és gazdasági kérdésekben elfoglalt különböző álláspontjának nem kell akadállyá válnia a számos gyakorlati kérdésben folytatandó együttműködésiben, amely a kölcsönös érdekek, valamint a béke és a' jószomszédi kapcsolatok ügyének előmozdítására irányuló óhaj alapján létesül. Ez az együttműködés az egyik országnak a másik ibeiügyeibe való be nem avatkozás élvén nyugszik majd. L. B. Pearson Szovjetunióból vaw elutazása előtt ellátogatott a Krimibe. Itt N. A. Bulganyin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke és N. Sz. Hruscsov. a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének tagja fogadta a kanadai külügyminisztert. A NATO-BAN RÉSZVEVŐ ORSZÁGOK HADÜGYMINISZTEREINEK ÉRTEKEZLETE Párizs (TASZSZ). Párizsban folytatódik a NATO-ban részvevő országok hadügymimszterednék és egyéb katonai személyiségeinek értekezlete. Mint a sajtójelenitésskből kitűnik, Whiteley táborinak, a NATO katonai szervezet állandó csoportjának tagja október 10-én beszédet mondott. Beszédével azt a benyomást akarta kelteni, hoigy a nyugati országokat valamilyen »katonai veszély« fenyegeti a Szovjetunió részéről. Ezzel akarta igazolni a további fegyverkezési hajszát. Ugyanilyen szellemben nyilatkozott Wright tengernagy, a NATO attantióceánii haditengerészeti 'erőinek főparancsnoka és az értekezlet néhány más részvevője is. Több felszólaló vizsgálta azokat a kérdéseket, amelyek a NATO-csa- paiofc atomfegyver-alkalmazási terveivel kapcsolatosak. A FRANCIA NEMZETGYŰLÉS KEDD ESTI ÜLÉSE Párizs (MTI). A francia nemzetgyűlés kedd esti ülésén Jaeoues Dudás után Aumeran tábornok szólalt fel. Eies támadást • intézett az algériai parlament úgynevezett második (muzulmán) ■ válaszitiókollé- giumánák ama hatvanegy tagja ellen, aki — mint ismeretes — aláírta a szeptembervégi algériai marni- Eeisztumct. Aumeran szerint a mam- fesztum aláírói »-megtagadták 'Franciaországot«. Mostefa Benibahmed muzulmán szocialista képviselő közbevágott és hangsúlyozta: a muzulmán, választó- kollégium tagjai azért jártak így el, mert a megtorlás során -olyan magatartást tanúsítottak az algériaiakkal szemben, amilyet csak ellenséggel szemben szoktak alkalmazni. Mi nem akartunk önöknek hazudni — mondta — s én is azért írtam alá ezt ‘ a manifesztümot. Vénasszonyok nyara AZ IDŐJÁRÁS ez alkalommal is tréfát űzött az ^emberekből és részben a távidőjeizésekből is. Azok jártak jói, akik s|zie(:tembert'en mentek el üdülni, mart ebben az évben a legzay art alánabb »nyári időjárás« szeptemberben volt. Ekkor élvezhettük ugyanis a leghosszabb ideig a napfényt. Az előző hónapokhoz képest ugyanis az esőzéseik feltűnően abbamaradt afs. A szeptemberi száraz, derült időjárás hagyományos ugyan, nálunk. Ez ugyanis egyike azoknak az időszakoknak, amikor a legbiztosabban számíthatunk napfényes, dlerült, száraz időjárásra. Persze ennek az eJonke- zőjére is van példa. A nyári időjárás ugyanis nemcsak a csillagászati évszak beosztása szánni tart az őszi nnp éi egyenlőségig, szeptember 23-ig, de a valóságban is a nyár rendszerint kiterjeszkedik szeptemberre is. Az őszkezdet időpontja azonban nem igazodik a naptárhoz. Ez évben például a nyár szeptember 13-aval ért véget és az ősz szeptember 14-én kezdődött. Szeptember 13-ig ugyanis a nappali felmelegedés minden nap meghaladta a 25 fokot, 9 és lil-e között pedig nap mint nap a 30 fok határán járt, bár ezt az értéket nem érte el. Ez a három nap volt egyben a hónap legmelegebb napja is. Mind a három napon egyformán 28,6 fokra emelkedett a hőmérséklet napi csúcs értéke. Állítható, hogy az augusztus 3:1-től szeptember 13-ig terjedő két hét volt az 1955-ös esztendő legzavantalamabb nyári időszaka. 14-én és 15-én., szóval 14—16 között játszódott le a nyárból' az őszbe való átmenet. A megélénkült szelek hidegebb levegőt 'hoztak hozzánk, zivatarok 'kíséretében lehűlés következett be. A 3 napos őszi idő után az időjárás megjavult, újból kisütött a nap és 17-től 27-ig, 11 napon át visszatért a napsütéses időjárás, de akkor mér nem volt nyári időjárás, beállt az ősz, a vénasz- szonyek nyara. Addig, miig az első időszakban a nappali meleg, 25 fok fölött volt, éjszakánként a hőmérséklet 10—15 fok között ingadozott, a második időszakiban a nappali meleg a legkedvezőbb időszakban 21— 24-e között 20 fokot ért el, az éjjeli lehűlések pedig 5—10 fok között mozogtak. Az ősz felé haladás második lépcsője 28—29-én következett be, újabb esőkkel, erős északi széllel és még jelentősebb lehűléssel. A RÉGEBBI időjárási följegyzéséket tanulmányozva megállapíthatjuk, hogy a nyár végét és az ősz kezdetét jelentő időriomliás rendesem szeptember 8—TOte körüli szokott bekövetkezni:. Ez évben, az időjárás szeszélye a nyarat pár nappal meghosszabbította, talán ezzel akarva kárpótolni a nyári kellemetlenségekért. Vannak és voltak évek, amikor a nyár kitartott egész szeptemberben, így 1932-lbeni, 1942-ben' stb. Az utóbbi másfél évtizedet szokatlan meleg szeptemberek jellie- mezték, de van példánk a másik szélsőségre is. Néha szeptember igen kellemetlenül hűvös időjárást hoz. Ilyen volt például '1031. és 1936-os év szeptembere. Nem egyszer szeptemberben havazott és szeptember közepétől ; állandósultak az éjszakai fagyok. Most pedig csak egyízben süllyedt a hőmérséklet a fagypont alá, 27-én, de ákker is csak a talaj mentén. Ez évben a szeptember végi rossz időjárás nem vetett véget a vénasszomycfc nyarának sem, az átterjedt októberre. Október első napjaiban, 3—5-e között újból 20 fok feletti kellemes meleg időjárású napokat élvezhettünk, sőt ez a helyzet még 10-én is. NÉHÁNY SZÁMADAT az elmúlt szeptemberi időjárásról. A havi kö- zéphőménsékilet Debrecenben 15.9 fok volt és ez pontosan megegyezett a sokéves átlagértékkel. A hónap folyamán 12 nyári nap volt, amelyen tehát a nappali meleg maghaladta a 25 fokot és ezek zavartalan sorban 2-átóL ili3-dg követitek egymást. I Végré szeptemberrel egy olyan hónap következett be, amikor kevés volt a csapadék. A havi összeg Kaposvárott 45,2 mm-re rúgott. Mindössze 5 napon esett az eső. Ezek közül két napon, 13-án, 14-én volt kiadós eső. A száraznak mondható szeptemberi időjárást relatív mapfénytbőség kísérte, Relatív, mert az elmúlt hónapban csak jelentéktelen volt a napfényhiány, az előző hónapokhoz képest, 204 órán át sütött a map. A 'hiány 10 óra, ültetve 5 százalék. Főleg a reggelek voltak borultak és ködösek, és ez okozta azt, hogy a száraz időjárás dacára a napsütés mérleg negatív lett. A NYÁRI bőséges esőzések után szeptember száraznak mondható idő" járása mezőgazdasági szempontból igen kedvező volt. Lehetővé tette ugyanis a kapások be- érését, valamint az őszi mezőgazdasági munkák zavartalan elvégzését is, amelyek a kedvezőtlen nyári időjárásviísizonyok folytán áttolódtak aa őszre. Szeptember különösebb szélsőségeket az időjárásiban nem hozott. Októberre föltétlenül számítani kell az időjárás csapadékossá válására, de egyébként hőmérsékleti szempontból előreláthatólag ez a hónap is meg fog felelni az átlagos viszonyoknak. Dr. Berényi Dénes Helikopterrel Moszkvától az Északi- sarkig A világsajtó megemlékezik arrjól a rendkívüli teljesítményről', melyet a szovjet »M. I. 4« új helikopter végzett nemrégiben. A kitűnően szerkesztett gép sikeresen állta ki Moszkvától az Északi- sarkig megtett nyolcezer kilométeres pró- baútját. Igen érdekes beszélgetést folytattunk egy washingtoni újságíróval, aki az ENSZ közgyűlésére érkezett néhány napra New Yorkba. »Nos, mit szándékoznak még Moszkvában tenni?« — kérdezte az amerikai tudósító kra jellemző bizalmaskodó hangon. —* Önöknél mindennap újabb események zajlanak le, új vendégek érkeznek: hol Adenauer, hol Grotewohl, hol Paas'ikivi, meg a japánok. Nem titkolom Önök előtt — aggaszt bennünket az Önök béke- offenzívájának a sikere, önök mindig többet és többet nyernek ebből az »enjüiülésből« ... Igen, mindenki a maga módján fogadja á nemzetközi eseményeket. Egy azonban világos: az amerikai közvéleményt mélyen foglalkoztatják az események. Friss fuvallat indult meg. Van, alki örömmel fogadja. Van, aki azt is tudja, hogy ez a szellő magával sodorja a régi, megszökött fogalmakat és most újakat kell keresnie. És akadnak, akik szeretnének elrejtőzni a friss fuvallat elől, de persze ez nem sikerül nekik. S mindez — gyalkiran ferdén és eltorzítva — a sajtóban is helyet kap. Nézzük meg például a NEW YORK TIMES legutóbbi vasárnapi számát. A heti politikai szemle helyén eflaŐ oldalon közli Európa térképét — »Az utolsó öt hónap főbb eseményei« felirattal. A térképen Moszkvát nyilak kötik össze a többi európai fővárossal. A dátummal ellátott feliratok a politikai eseményeket tüntetik fél. A London felé mutató nyíl felirata így hangzik: »Május — új szovjet leszerelési terv, június — megkezdődtek a szovjet—japán tárgyalások Londoniban«. A Bécs felé mutató nyíl felirata: »Május — aláírták a szerződést Ausztriával«. Nézzük tovább a térképet. Belgrad, Genf, Bonn, Berlin és Helsinki felé mutatnak a nyilak. Es nézzük a feliratokat: »Május — elutazott a szovjet kormányküldöttség Jugoszláviába. Július — genfi értekezlet. Augusztus — a Szovjetunió 640 ezer fővel csökkenti fegyveres erőinek létszámát. Szeptember — helyreállították a diplomáciai kapcsolatokat a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság között; egyezményben biztosították a Német Demokratikus Köztársaság teljes szuverenitását; megegyezést kötöttek Finnországgal, amelynek értelmében felszámolják a Porkkala-Udd övezetében lévő szovjet katonai támaszpontot. »Ez év tavasza óta Moszkva kezében van a diplomáciai kezdeményezés« — állapítja meg Dániel, a New York Times szovjetumióbeli tudósítója. Middleton, a lap londoni tudósítója azokkal a véleményeltolódásokkal foglalkozik, amelyek az utóbbi hónapokban kerültek felszínre az európai közvélemény körében. Az európai közvélemény ugyanis egyre erélyesebben követeli, hogy a kormányok hagyjanak fel az "atlanti .diktátumnak való vak engedelmeskedéssel és folytassanak független külpolitikát. Middleton rámutat, hegy ezek a tények »nem válthatnak ki felháborodott csodálkozást az Egyesült Államokban«. Ezzel kapcsolatban figyelembe kell venni — írja —, hogy az Egyesült Államok a maccarthyzmus, valamint az admirálisok és generálisok kardcsörtető nyilatkozatai miatt nagymértékben elvesztette Európában a tekintélyét. Számolná kell »azzal a gazdasági feszültséggel is, amelyet a hatalmas hadikiadások idéznek elő a Nyugati Unió több tagállamának gazdasági életében, valamint azzal, hogy ezek az országok egyre inkább meggyőződnek Moszkva 'baráti szándékairól«. íme, így néz ki az egyik legnagyobb és legbefolyásosabb amerikai lap vasárnapi számának nemzetközi rovata. De nézzük a másik New York-i lap, a NÉV7 YORK POST vasárnapi számát. A lap külpolitikai szemleírója így ír: »Valami új bukkant fel és ez az új lett a fő téma a legtöbb küldött nem nyilvános, nem hivatalos beszélgetésé során ... Arról a diplomáciai offenzí- váról van szó, amelyet Oroszország már öt hónap óta folytat... A delegátusok magánbeszélgetéseik során azt mondják, hogy ez a szűnni nem akaró offenzíva igen sikeresnek bizonyult«. A szemleíró befejezésül felteszi azt a kérdést, amelyre az Egyesült Államokban sokan szeretnének választ kapni: »Hogyan lehetséges az, hogy Nyugat, ‘különösen az Egyesült Államok a genfi értekezlet óta eltelt idő alatt egyetlen új diplomáciai lépéssel sem állott elő? Szembetűnő ellentét mutatkozik Moszkva és Washington között«. Valóban úgy van, hogy az amerikai sajtó egyetlen olyan konkrét lépést gém tud [megnevezni a három nyugati nagyhatalom politikájában, amely gyakorlatban alátámasztaná, hogy a nyugati nagyhatalmak tényleg a nemzetközi együttműködés további fejlesztésére törekszenek. Az ENSZ leszerelési albizottságában tapasztalható huzavona szintén arról tanúskodik, hogy egyelőre nem tesznek ilyen lépéseket. E huzavona okait Bulganyin elvtársnak Eisenhower elnökhöz intézett leveléből ma már ismeri a közvélemény. Egyes köröket nyilvánvalóan aggaszt az a tény, hogy a hidegháború már a múlté lesz. Ezek a körök »az időknek hódolva« »Genf szellemében« mégcsak hajlandók lennének változtatni hangnemükön, de már a genfi értekezleten megjelölt konkrét intézkedéseket veszélyesnek tartják »a nagy üzlet« szempontjából. Efféle »testetlen« széliemnek értelmezi Genf szellemét a CHRISTIAN SCIENCE MONITOR A lap egyetért abban, hogy a hivatalos amerikai hangnemnek; másnak kell lennie, mint az elmúlt években — így például más hangnemben kell fellépnie 'az Egyesült Államok ENSZ küldöttségének is. Dulles amerikai Külügyminiszternek a közgyűlésen élmondott 'beszédéről alap így ír: »Különösképpen érezhetővé vált annak szükségessége, hogy Dullest ne sorolják az erődiplomácia hívei közé, azok után, hogy Eisenhower elnök Genfiben olyan mély benyomást keltett jóakaraté álláspontjával«. A lap kifejezi rokonszenvét az általános, de semmire sem kötelező nyilatkozatokkal és hangsúlyozza: »Genf szellemében van valami olyan, amit nem szabad elveszíteni... De ugyanakkor támogatnunk kell a katonai erőt és a diplomáciai szilárdságot«. E többé-kevésbé óvatos nyilatkozatok mellett egyes üzleti lapok, amelyek az Egyesült Államok csekélyszámú, de rendkívül befolyásos csoportjainak véleményét fejezik ki, minden kétértelműség nélkül mondják meg véleményüket és nyíltan felteszik a pontot az i betűre. A WALL STREET JOURNAL szeptember 26-i szerkesztőségi cikkében így ír: »Rendkívül óvatosan kell fogadnunk bármilyen lefegyverzési tervet, amely előírja a felhalmozott atomfegyver megsemmisítését és az atomfegyver alkalmazásáról való lemondást... Ha az elkövetkezendő évtized »a békés változások« évtizedének bizonyul, ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy ezek a változások számunkra kedvezők lesznek... Ez az évtized talán még nehezebbnek bizonyul a nyugati po-! litika számára, mint az elmúlt tíz esztendő volt...« Amikor összegezzük a 'benyomásokat és a megfigyeléseket, ismét meggyőződünk arról, hogy a Szovjetuniónak a nemzetközi feszültség további enyhítéséért és az államok közötti együttműködés megszilárdításáért folytatott állhatatos harca a külpolitikai élet központjában áll és óriási befolyást .gyakorol a külön- | böző országok közvéleményére.
