Somogyi Néplap, 1955. október (12. évfolyam, 231-256. szám)

1955-10-13 / 241. szám

2 SOMOGYI NÉPLAP Csütörtök, 1955. október 13. Ottawában hamarosan folytatják a Moszkvában megkezdett tárgyalásokat „GENF SZELLEME44 ÉS A NEW YORK-I HÉTKÖZNAPOK Moszkva (TASZSZ). Moszkvában az alábbi szovjet—kanadai közle­ményt hozták nyilvánosságra a szov­jet»—kanadai tárgyalásokról: Október 5-től 12-ig a szovjet kor­mány vendégeként a Szovjetunió­ban tajrtózkodott Lester B. Pearson kanadai külügyminiszter. L. B. Pearson moszkvai tartóz­kodása alatt többször találkozott a szovjet állam vezető személyiségei­vel. I A találkozások és beszélgetések szívélyes légköriben folytak le és a kérdések széles körét érintették, beleértve a két országra különösen vonatkozó kérdéseket, valtamtot más, nagy nemzetközi jelentőségű kérdé­seket. Elismerést nyert: ha jóakaratot és a béke, vala­mint az államok baráti kapcso­latainak megszilárdítására irá­nyuló őszinte törekvést tanúsíta­nak, az államok, illetve állam­csoportosulások között nincs olyan kérdés, amely békés esz­közökkel ne lenne megoldható. V. iM. Molotov és L. B. Pearson, megelégedését fejezte ki azon téiny- nyeil kapcsolatban, hogy az ENSZ leszerelési albizottságában — amely­nek a Szovjetunió és Kanada tag­jai — közeledtek egymáshoz az ál­láspontok és közös nézet alakult ki atekintetben, hogy elősegítené a le­szerelés kérdésének igen gyors meg­oldását. Megállapodtak albban, hogy ennék elérése érdekében rendkívül fontos az országok közötti bizalom fejlesztése és a biztonság érzésének növelése. Azzal kapcsolatban, hogy V. M. Molotov áz indokínai kérdéssel fog­lalkozó genfi értekezlet egyik elnö­ke volt és Kanada részt vesz az in­dokínai nemzetközi megfigyelő és ellenőrző bizottságban, lehetőség nyílt az indokínai kérdés megvita­tására. Megállapítást nyert, hogy a fennálló nehézségek ellenére el kei1! érni a genfi egyezmények megvaló­sítását a fegyverszünet fenntartása és a hadműveletek megtiltása mel­lett. L. B. Pearson moszkvai tartózko­dása azt a célt is szolgálta, hogy tanulmányozzák egy Szovjetunió és Kanada között kötendő, köl­Szovjet—kanadai közlemény csönös előnyös kereskedelmi szerződés lehetőségét, a legnagyobb kedvezmény elvének f'igyelembevétedével. Megfelelő elvi1 megegyezés jött létre arra vonatko­zólag. hogy Ottawában hamarosan folytatják a Moszkvában megkez­dett tárgyalásokat, amelyek remél­hetőleg kedvező eredményeket hoz­nak mindkét ország javára!. Egyetértettek abban, hogy a bizal­matlanság és a mag nem értés bi­zonyos mértékig kiküszöbölhető a hi­vatalos és nemhivatalos kölcsönös lá­togatások fokozásával. Megállapod­tak abban', hogy erőfeszítéseket kell tenni a szabadabb tájékoztatás és mézetcsere útjában áffló akadályok elhárítására és a tehető legnagyobb mértékben bővíteni kell a két or­szág kulturális, tudományos és technikai együttműködését. Ezzel kapcsolatban megegyeztek abban, hogy elsősorban az ipar, a szállítás és a mezőgazdaság területén folyta­tandó együttműködési intézkedése­ket kall vizsgálat alá venni, úgy­szintén a sarkvidéki területeken folyó tudományos kutatómunkákról szóló tájékoztatáscserót. Megegyezés jött létre arra vonat­kozólag is, hogy a parlamenti kül­döttségek kölcsönös látogatásai elő­mozdítanék a Szovjetunió és Kana­da közötti jobb megértésit és a két ország kapcsolatainak megszilárdí­tását. A külügyminiszteriek , elismerték* hogy kormányaik politikai és gazda­sági kérdésekben elfoglalt különbö­ző álláspontjának nem kell aka­dállyá válnia a számos gyakorlati kérdésben folytatandó együttműkö­désiben, amely a kölcsönös érdekek, valamint a béke és a' jószomszédi kapcsolatok ügyének előmozdítására irányuló óhaj alapján létesül. Ez az együttműködés az egyik országnak a másik ibeiügyeibe való be nem avatkozás élvén nyugszik majd. L. B. Pearson Szovjetunióból vaw elutazása előtt ellátogatott a Krim­ibe. Itt N. A. Bulganyin, a Szovjet­unió Minisztertanácsának elnöke és N. Sz. Hruscsov. a Szovjetunió Leg­felső Tanácsa Elnökségének tagja fogadta a kanadai külügyminisztert. A NATO-BAN RÉSZVEVŐ ORSZÁGOK HADÜGYMINISZTEREINEK ÉRTEKEZLETE Párizs (TASZSZ). Párizsban foly­tatódik a NATO-ban részvevő orszá­gok hadügymimszterednék és egyéb katonai személyiségeinek értekezle­te. Mint a sajtójelenitésskből kitűnik, Whiteley táborinak, a NATO katonai szervezet állandó csoportjának tag­ja október 10-én beszédet mondott. Beszédével azt a benyomást akarta kelteni, hoigy a nyugati országokat valamilyen »katonai veszély« fenye­geti a Szovjetunió részéről. Ezzel akarta igazolni a további fegyver­kezési hajszát. Ugyanilyen szellem­ben nyilatkozott Wright tengernagy, a NATO attantióceánii haditengeré­szeti 'erőinek főparancsnoka és az értekezlet néhány más részvevője is. Több felszólaló vizsgálta azokat a kérdéseket, amelyek a NATO-csa- paiofc atomfegyver-alkalmazási ter­veivel kapcsolatosak. A FRANCIA NEMZETGYŰLÉS KEDD ESTI ÜLÉSE Párizs (MTI). A francia nemzet­gyűlés kedd esti ülésén Jaeoues Dudás után Aumeran tábornok szó­lalt fel. Eies támadást • intézett az algériai parlament úgynevezett má­sodik (muzulmán) ■ válaszitiókollé- giumánák ama hatvanegy tagja el­len, aki — mint ismeretes — alá­írta a szeptembervégi algériai marni- Eeisztumct. Aumeran szerint a mam- fesztum aláírói »-megtagadták 'Fran­ciaországot«. Mostefa Benibahmed muzulmán szocialista képviselő közbevágott és hangsúlyozta: a muzulmán, választó- kollégium tagjai azért jártak így el, mert a megtorlás során -olyan maga­tartást tanúsítottak az algériaiakkal szemben, amilyet csak ellenséggel szemben szoktak alkalmazni. Mi nem akartunk önöknek hazud­ni — mondta — s én is azért írtam alá ezt ‘ a manifesztümot. Vénasszonyok nyara AZ IDŐJÁRÁS ez al­kalommal is tréfát űzött az ^emberekből és rész­ben a távidőjeizésekből is. Azok jártak jói, akik s|zie(:tembert'en mentek el üdülni, mart ebben az évben a legzay art alá­nabb »nyári időjárás« szeptemberben volt. Ek­kor élvezhettük ugyanis a leghosszabb ideig a napfényt. Az előző hó­napokhoz képest ugyanis az esőzéseik feltűnően abbamaradt afs. A szeptemberi száraz, derült időjárás hagyo­mányos ugyan, nálunk. Ez ugyanis egyike azok­nak az időszakoknak, amikor a legbiztosabban számíthatunk napfényes, dlerült, száraz időjárásra. Persze ennek az eJonke- zőjére is van példa. A nyári időjárás ugyanis nemcsak a csillagászati évszak beosztása szánni tart az őszi nnp éi egyenlőségig, szeptem­ber 23-ig, de a valóság­ban is a nyár rendsze­rint kiterjeszkedik szep­temberre is. Az őszkez­det időpontja azonban nem igazodik a naptár­hoz. Ez évben például a nyár szeptember 13-aval ért véget és az ősz szep­tember 14-én kezdődött. Szeptember 13-ig ugyan­is a nappali felmelege­dés minden nap megha­ladta a 25 fokot, 9 és lil-e között pedig nap mint nap a 30 fok hatá­rán járt, bár ezt az érté­ket nem érte el. Ez a három nap volt egyben a hónap legmelegebb napja is. Mind a három napon egyformán 28,6 fokra emelkedett a hő­mérséklet napi csúcs ér­téke. Állítható, hogy az augusztus 3:1-től szep­tember 13-ig terjedő két hét volt az 1955-ös esz­tendő legzavantalamabb nyári időszaka. 14-én és 15-én., szóval 14—16 között játszódott le a nyárból' az őszbe való átmenet. A meg­élénkült szelek hidegebb levegőt 'hoztak hozzánk, zivatarok 'kíséretében le­hűlés következett be. A 3 napos őszi idő után az időjárás megjavult, újból kisütött a nap és 17-től 27-ig, 11 napon át visszatért a napsütéses időjárás, de akkor mér nem volt nyári időjárás, beállt az ősz, a vénasz- szonyek nyara. Addig, miig az első időszakban a nappali meleg, 25 fok fö­lött volt, éjszakánként a hőmérséklet 10—15 fok között ingadozott, a második időszakiban a nappali meleg a legked­vezőbb időszakban 21— 24-e között 20 fokot ért el, az éjjeli lehűlések pedig 5—10 fok között mozogtak. Az ősz felé haladás második lépcső­je 28—29-én következett be, újabb esőkkel, erős északi széllel és még je­lentősebb lehűléssel. A RÉGEBBI időjárási följegyzéséket tanulmá­nyozva megállapíthat­juk, hogy a nyár végét és az ősz kezdetét je­lentő időriomliás rende­sem szeptember 8—TOte körüli szokott bekövet­kezni:. Ez évben, az idő­járás szeszélye a nyarat pár nappal meghosszab­bította, talán ezzel akar­va kárpótolni a nyári kellemetlenségekért. Vannak és voltak évek, amikor a nyár kitartott egész szeptemberben, így 1932-lbeni, 1942-ben' stb. Az utóbbi másfél évtizedet szokatlan me­leg szeptemberek jellie- mezték, de van példánk a másik szélsőségre is. Néha szeptember igen kellemetlenül hűvös idő­járást hoz. Ilyen volt például '1031. és 1936-os év szeptembere. Nem egyszer szeptemberben havazott és szeptember közepétől ; állandósultak az éjszakai fagyok. Most pedig csak egyízben süllyedt a hőmérséklet a fagypont alá, 27-én, de ákker is csak a talaj mentén. Ez évben a szeptember végi rossz időjárás nem vetett vé­get a vénasszomycfc nya­rának sem, az átterjedt októberre. Október első napjaiban, 3—5-e között újból 20 fok feletti kel­lemes meleg időjárású napokat élvezhettünk, sőt ez a helyzet még 10-én is. NÉHÁNY SZÁMADAT az elmúlt szeptemberi időjárásról. A havi kö- zéphőménsékilet Debre­cenben 15.9 fok volt és ez pontosan megegyezett a sokéves átlagértékkel. A hónap folyamán 12 nyári nap volt, amelyen tehát a nappali meleg maghaladta a 25 fokot és ezek zavartalan sor­ban 2-átóL ili3-dg követ­itek egymást. I Végré szeptemberrel egy olyan hónap következett be, amikor kevés volt a csa­padék. A havi összeg Kaposvárott 45,2 mm-re rúgott. Mindössze 5 na­pon esett az eső. Ezek közül két napon, 13-án, 14-én volt kiadós eső. A száraznak mondható szeptemberi időjárást re­latív mapfénytbőség kí­sérte, Relatív, mert az elmúlt hónapban csak jelentéktelen volt a nap­fényhiány, az előző hó­napokhoz képest, 204 órán át sütött a map. A 'hiány 10 óra, ültetve 5 százalék. Főleg a regge­lek voltak borultak és ködösek, és ez okozta azt, hogy a száraz idő­járás dacára a napsütés mérleg negatív lett. A NYÁRI bőséges eső­zések után szeptember száraznak mondható idő" járása mezőgazdasági szempontból igen kedve­ző volt. Lehetővé tette ugyanis a kapások be- érését, valamint az őszi mezőgazdasági munkák zavartalan elvégzését is, amelyek a kedvezőtlen nyári időjárásviísizonyok folytán áttolódtak aa őszre. Szeptember különö­sebb szélsőségeket az időjárásiban nem hozott. Októberre föltétlenül számítani kell az időjá­rás csapadékossá válá­sára, de egyébként hő­mérsékleti szempontból előreláthatólag ez a hó­nap is meg fog felelni az átlagos viszonyoknak. Dr. Berényi Dénes Helikopterrel Moszkvától az Északi- sarkig A világsajtó megem­lékezik arrjól a rendkí­vüli teljesítményről', melyet a szovjet »M. I. 4« új helikopter végzett nemrégiben. A kitűnően szerkesztett gép sikeresen állta ki Moszkvától az Északi- sarkig megtett nyolc­ezer kilométeres pró- baútját. Igen érdekes beszélgetést folytat­tunk egy washingtoni újságíróval, aki az ENSZ közgyűlésére érkezett néhány napra New Yorkba. »Nos, mit szándékoznak még Moszkvában tenni?« — kérdezte az amerikai tu­dósító kra jellemző bizalmaskodó hangon. —* Önöknél mindennap újabb események zajlanak le, új vendégek érkeznek: hol Adenauer, hol Grotewohl, hol Paas'ikivi, meg a japánok. Nem titkolom Önök előtt — aggaszt bennünket az Önök béke- offenzívájának a sikere, önök min­dig többet és többet nyernek ebből az »enjüiülésből« ... Igen, mindenki a maga módján fogadja á nemzetközi eseményeket. Egy azonban világos: az amerikai közvéleményt mélyen foglalkoztat­ják az események. Friss fuvallat in­dult meg. Van, alki örömmel fogad­ja. Van, aki azt is tudja, hogy ez a szellő magával sodorja a régi, meg­szökött fogalmakat és most újakat kell keresnie. És akadnak, akik sze­retnének elrejtőzni a friss fuvallat elől, de persze ez nem sikerül ne­kik. S mindez — gyalkiran ferdén és el­torzítva — a sajtóban is helyet kap. Nézzük meg például a NEW YORK TIMES legutóbbi vasárnapi számát. A heti politikai szemle helyén eflaŐ oldalon közli Európa térképét — »Az utolsó öt hónap főbb eseményei« felirattal. A térképen Moszkvát nyilak kötik össze a többi európai fővárossal. A dátummal ellátott feliratok a poli­tikai eseményeket tüntetik fél. A London felé mutató nyíl fel­irata így hangzik: »Május — új szovjet leszerelési terv, június — megkezdődtek a szovjet—japán tár­gyalások Londoniban«. A Bécs felé mutató nyíl felirata: »Május — alá­írták a szerződést Ausztriával«. Nézzük tovább a térképet. Belgrad, Genf, Bonn, Berlin és Helsinki felé mutatnak a nyilak. Es nézzük a fel­iratokat: »Május — elutazott a szov­jet kormányküldöttség Jugoszláviá­ba. Július — genfi értekezlet. Au­gusztus — a Szovjetunió 640 ezer fővel csökkenti fegyveres erőinek létszámát. Szeptember — helyreál­lították a diplomáciai kapcsolatokat a Szovjetunió és a Német Szövetsé­gi Köztársaság között; egyezmény­ben biztosították a Német Demokra­tikus Köztársaság teljes szuvereni­tását; megegyezést kötöttek Finnor­szággal, amelynek értelmében fel­számolják a Porkkala-Udd övezeté­ben lévő szovjet katonai támaszpon­tot. »Ez év tavasza óta Moszkva ke­zében van a diplomáciai kezdemé­nyezés« — állapítja meg Dániel, a New York Times szovjetumióbeli tu­dósítója. Middleton, a lap londoni tudósítója azokkal a véleményelto­lódásokkal foglalkozik, amelyek az utóbbi hónapokban kerültek felszín­re az európai közvélemény körében. Az európai közvélemény ugyanis egyre erélyesebben követeli, hogy a kormányok hagyjanak fel az "atlanti .diktátumnak való vak engedelmes­kedéssel és folytassanak független külpolitikát. Middleton rámutat, hegy ezek a tények »nem válthat­nak ki felháborodott csodálkozást az Egyesült Államokban«. Ezzel kap­csolatban figyelembe kell venni — írja —, hogy az Egyesült Államok a maccarthyzmus, valamint az admi­rálisok és generálisok kardcsörtető nyilatkozatai miatt nagymértékben elvesztette Európában a tekintélyét. Számolná kell »azzal a gazdasági fe­szültséggel is, amelyet a hatalmas hadikiadások idéznek elő a Nyugati Unió több tagállamának gazdasági életében, valamint azzal, hogy ezek az országok egyre inkább meggyő­ződnek Moszkva 'baráti szándékai­ról«. íme, így néz ki az egyik legna­gyobb és legbefolyásosabb amerikai lap vasárnapi számának nemzetközi rovata. De nézzük a másik New York-i lap, a NÉV7 YORK POST vasárnapi számát. A lap külpoliti­kai szemleírója így ír: »Valami új bukkant fel és ez az új lett a fő té­ma a legtöbb küldött nem nyilvá­nos, nem hivatalos beszélgetésé so­rán ... Arról a diplomáciai offenzí- váról van szó, amelyet Oroszország már öt hónap óta folytat... A dele­gátusok magánbeszélgetéseik során azt mondják, hogy ez a szűnni nem akaró offenzíva igen sikeresnek bi­zonyult«. A szemleíró befejezésül felteszi azt a kérdést, amelyre az Egyesült Államokban sokan szeretnének vá­laszt kapni: »Hogyan lehetséges az, hogy Nyugat, ‘különösen az Egyesült Államok a genfi értekezlet óta el­telt idő alatt egyetlen új diplomá­ciai lépéssel sem állott elő? Szem­betűnő ellentét mutatkozik Moszkva és Washington között«. Valóban úgy van, hogy az ameri­kai sajtó egyetlen olyan konkrét lé­pést gém tud [megnevezni a három nyugati nagyhatalom politikájában, amely gyakorlatban alátámasztaná, hogy a nyugati nagyhatalmak tény­leg a nemzetközi együttműködés to­vábbi fejlesztésére törekszenek. Az ENSZ leszerelési albizottságában ta­pasztalható huzavona szintén arról tanúskodik, hogy egyelőre nem tesz­nek ilyen lépéseket. E huzavona okait Bulganyin elvtársnak Eisen­hower elnökhöz intézett leveléből ma már ismeri a közvélemény. Egyes köröket nyilvánvalóan ag­gaszt az a tény, hogy a hidegháború már a múlté lesz. Ezek a körök »az időknek hódolva« »Genf szellemé­ben« mégcsak hajlandók lennének változtatni hangnemükön, de már a genfi értekezleten megjelölt konkrét intézkedéseket veszélyesnek tartják »a nagy üzlet« szempontjából. Efféle »testetlen« széliemnek ér­telmezi Genf szellemét a CHRISTIAN SCIENCE MONITOR A lap egyetért abban, hogy a hiva­talos amerikai hangnemnek; másnak kell lennie, mint az elmúlt években — így például más hangnemben kell fellépnie 'az Egyesült Államok ENSZ küldöttségének is. Dulles amerikai Külügyminiszternek a köz­gyűlésen élmondott 'beszédéről alap így ír: »Különösképpen érezhetővé vált annak szükségessége, hogy Dullest ne sorolják az erődiplomá­cia hívei közé, azok után, hogy Eisenhower elnök Genfiben olyan mély benyomást keltett jóakaraté álláspontjával«. A lap kifejezi rokonszenvét az ál­talános, de semmire sem kötelező nyilatkozatokkal és hangsúlyozza: »Genf szellemében van valami olyan, amit nem szabad elveszíte­ni... De ugyanakkor támogatnunk kell a katonai erőt és a diplomáciai szilárdságot«. E többé-kevésbé óva­tos nyilatkozatok mellett egyes üz­leti lapok, amelyek az Egyesült Ál­lamok csekélyszámú, de rendkívül befolyásos csoportjainak véleményét fejezik ki, minden kétértelműség nélkül mondják meg véleményüket és nyíltan felteszik a pontot az i be­tűre. A WALL STREET JOURNAL szeptember 26-i szerkesztőségi cik­kében így ír: »Rendkívül óvatosan kell fogadnunk bármilyen lefegyver­zési tervet, amely előírja a felhal­mozott atomfegyver megsemmisíté­sét és az atomfegyver alkalmazásá­ról való lemondást... Ha az elkö­vetkezendő évtized »a békés válto­zások« évtizedének bizonyul, ez egy­általán nem jelenti azt, hogy ezek a változások számunkra kedvezők lesznek... Ez az évtized talán még nehezebbnek bizonyul a nyugati po-! litika számára, mint az elmúlt tíz esztendő volt...« Amikor összegezzük a 'benyomá­sokat és a megfigyeléseket, ismét meggyőződünk arról, hogy a Szov­jetuniónak a nemzetközi feszültség további enyhítéséért és az államok közötti együttműködés megszilárdí­tásáért folytatott állhatatos harca a külpolitikai élet központjában áll és óriási befolyást .gyakorol a külön- | böző országok közvéleményére.

Next

/
Thumbnails
Contents