Somogyi Néplap, 1955. október (12. évfolyam, 231-256. szám)

1955-10-02 / 232. szám

Vasárnap, 1955. október 2.

SU MM, 11 ívurLAr

m R PÁRTOKTATÁS HÍREI &

^POOOOOOCXXXXXXXXXXiOOUOOOOCXXXXXXXXXXXXXXlOOOOCXXXXXXXXXXXXXXC-a

A böhönyei pártbizottság nagyobb segítséget adjon as alapsservezeteknek a pártoktatás előkészítéséhez

, Böhönyén három alapszervezettben, a községi, az állami gazdasági és a Szabadság termelőszövetkezeti pártszervezetben szervezték meg a pártoktatást. A hallgatók és a propagandisták kiválogatása idejében megtörtént, a propagandisták személyesen is felkeresték hallgatóikat, sőt taggyűléseken is szó esett az oktatás jelentőségéről, felaidatairól. Mindez azonban közel egy hónapja történt, s azóta a pántbizottság csakúgy, mint az alapszervezetek vezetőségei befejezettnek tekintették az előkészítő munkát.

A tapasztalatok alapján megállapítható, hogy a községi pártbizottság vajmi keveset törődik az alapszervezetekkel. Azonkívül, hogy segítségadásról _ úgyszólván beszélni sem lehat, még csak nem is tájékozódott az alapszervezetek előkészületeiről, munkájáról. Asperján elvtárs, a pártbizottság ágit. prop. felelőse arra hivatkozik, hogy az állami gazdaságban és a termelőszövetkezetben a járási pártbizottság szervezte az oktatást, s a községi bizottság ezért nem tud semmiről. Kétségtelen, hogy a JB részéről helytelen volt ez az intézkedés, de a helyi pártbizottság tagjainak tudniok kellene, hogy az oktatás előkészítése nem a járási és nem a községi bizottságok feladata, hanem az aiapszervezetek vezetőségeié, épp ezért nem helytálló az indoklás sem. A községi pártbizottság minden alapszervezet munkájáért felelős, és ehhez a munkához hozzátartozik az oktatás is.

A pártbizottság tagjainak feladata, hogy segítsek és állandóan ellenőrizzék a pártoktatás előkészítését. Most kell gondolni arra, hogy megfelelő helyiség álljon a hallgatók rendelkezésére, most, kell megbeszélni a foglalkozások idejét, beosztását is. Ezekben a napokban kell mindent elkövetni, hogy elejét vegyék az esetleges lemorzsolódásnak, a mostani személyes 'beszélgetések alkalmával kell felhívni a hallgatók figyelmét, hogy mér előre olvasgassák az anyagot, készüljenek a foglalkozásokra.

Hasonló hanyagság, lemaradás tapasztalható Bö- : hömyén a propagandisták felkészülésében is. És itt felvetődik a kérdés: vajon Mackó elvtárs, a pártbizottság titkára hogyan fogja elengedni propagandistáit a néhány nap múlva kezdődő tanfolyamokra? Mert ezek az elvtársak még nem kezdték meg a tanulást, s ' ezért a pártbizottság titkára is felelős.

Tudvalévő, hogy a böhönyei pártbizottság igen komoly munkát végzett az utóbbi időben, de ez nem jelentheti azt, hogy az egyik legfontosabb feladatról, a kommunisták politikai képzéséről teljesen elfeledkezzenek. Használják ki tehát a hátralévő napokat, segítsenek az alapszervezetek veztőimek. hogy minden előfeltételét megteremtsék a jó tanulás, az eredményes oktatási év sikerének.

Somogyvár kommunistái példamutatóan készülnek az új oktatási évre

Somogyváron mintegy nyolcvan kommunista készül az oktatás ünnepélyes megkezdésére. A politikai gazdaságtan első évfolyamára 20, a marxizmus—leni- nizmus tanfolyamra 20, a két politikai iskolára pedig 40—42: hallgató jelentkezett. Az oktatási év jó előkészítését elsősorban az tette lehetővé, hogy Szabó elvitára, a községi pártszervezet titkára és a bizottság tagjai útmutatásukkal, segítségükkel részt vettek a hallgatók kiválogatásában, s azóta is állandóan figyelemmel kísérik az előkészületeket.

A másik igen fontos tényező, mely ia jövőre nézve is szép eredményekkel kecsegtet, az volt, hogy az aiapszervezetek nem hagyták magukra a propagandistákat. Különösen fontos ez azért, mert a marxizmus'— leninizmus propagandistája, Pálfi Klára, fiatal tanárnő ezévben vezet először politikai iskolát. Neki, de Főnyedi és Békefi elvtársaknak, a másik két propagandistának is szüksége van Szabó elvtárs és a fa* pasztaltabb kommunisták tanácsaira, akik nem is fukarkodtak a segítségadással'.

Somogyváron má.r mindegyik propagandista lelki- ismeretesen készül' az oktatásra. Munkájukat, felkészülésüket segíti a járási, községi pártbizottság, valamint Nagyváradi, Tóth és Kovács alapszervi párttitkárok is. A politikai oktatás vezetői — a tapasztalatok alapján megállapíthatjuk — nyugodtan1 mehetnek a 3 napos tanfolyamra, mert lelkiismeretesien jegyzeteltek, s az anyagból is felkészülitek.

Az oktatási év sikerének másik biztosítéka, hogy a pártvezetőség és a propagandisták állandó kapcsolatot tartanak fenn a hallgatókkal1. Mint Szabó elvtárs mondja: Somogyváron nem lesz lemorzsolódás, az utolsó napokban még inkább felfejlődésre számítanak. Ha lemorzsolódás lenne, azt csak az anyag nehézsége miatti csüggedés okozhatja — mondja Szabó elvtárs — s ezt mi meg fogjuk előzni. .— Mér elhatározták, hogy a múlt évi tapasztalatok alapján melyik eivtórsa- kat bízzák majd meg a gyengébbek segítésével, hogy azok is könnyebben felkészülhessenek a foglalkozásokra. így aztán nem lesz senkinek sem oka az elkeseredésre.

A tankönyveket már megrendelték. A vezetőség úgy számít, hogy az anyag megérkezése után — ez klb. október 3—4-re várható — as;pnnal összehívják a hallgatókat, s megbeszélik velük, hogy az oktatás megkezdéséig hogyan készüljenek, olvasgassanak az útmutató alapján.

Dicséret és elismerés illeti a pártbizottság, a pártvezetőségek tagjait és a propagandistákat lelkes előkészítő munkájukért. Dolgozzanak továbbra is ilyen becsülettel, kommunista helytállással, hogy megyénk pártszervezetei az oktatási év minden időszakában példát vehessenek a somcgyvári kommunistáktól.

Pártdemokrácia

Szokatlan Időpontban tartottak taggyűlést a homokszentgyörgyi Petőfi Termelőszövetkezet kommunistái: délben, ebédszünet idején. Este nem érnek rá, későig dolgoznak a mezőn, uitánal meg- intetnek; feláldozták inkább az ebédidőt, mert a taggyűlést meg kehi tartani, fontos dolgok várnak megvitatásra.

Mindössze hat ember ülte körül az asztalt a kis helyiségben, mind a haton látni lehetett, hogy egyenest a mezőről jöttek. Az őszi szántásról, vetésről vitatkoztak. Rab elvtára, a 'párttitkár apró papírszeleteket tartott a kezében, arról sorolta, hogy miből mennyit vetettek, meny nyi van még vissza, hol kellene gyorsítani a munka iramán. A legtöbb szó mégsem arról esett, hogy mit végeztek eddig, hanem, ihogy mit nem. Ez aztán sokkal joibban tüzelte az embereket. Tüzelte őket a szó szoros érteiméiben, hiszen nem rajtuk múlt, hogy egy kicsit elmar- radtak a vetésben meg a betakarításban is. Mert mégsincs rendjén, hogy a veitőgépsknek le kell állniuk azért, mert utolérik a traktort.

Panaszkodnak a Ladi Gépállomásra. — Itt van most is — mondja többek között Dombóvári elvtárs, az elnök — megérett az édes csillagborsó meg a napraforgó, de a kombájnnak még híre-hamva sincs, pedig szerződésünk van a gépállomással, A késlekedés nagy anyagi veszteség a szövetkezetnek, ki fizeti ezt meg nekünk — teszi fel jogosan1 a kérdést. (Azóta már történt intézkedés.)

Miéri akarta visszaadni Váigner eivtárs a tagsági könyvéi

Egymásután mondják el véleményüket a párttagok, érezni rajtuk, hogy személyes ügyüknek tekintik a szántást, vetést, betakarítást. Aztán már-már úgy látszott, hogy vége lesz a taggyűlésnek — úgy tervezték, hogy nem húzzák soká, mert éget a munka, különben is a legfontosabb megbeszélnivalókra elég ez az egy óra — dé közben történt valami, ami keresztülhúzta a számíVágner Lajos, egy alacsony, zömök (elvtársi, (Mahlt, látszott, hogy valami rendkívülit akar mondani... — Csak az alkalomra vártam — kezdte —, hogy egyszer a felsőbb pártbizottságtól is jöjjön ki . yaiaki

(a Megyei Párt VB egyik osztály- vezetője volt jelen a taggyűlésen), hogy elmondhassam előtte, miért akarom a párttagsági könyvemet visszaadni — mert visszaadom, itt van -— tette az asztalra a kis piroskötésű tagsági könyvet.

Figyeltük az arcokat. Vajon mit gondolnak most Vágner Lajosról a többiek, milyen oka lehet annak, hogy Vágner Lajos ilyen könnyen meg akar válni attól, ami minden párttagnak a legdrágább, a párttagsági könyvétől, ügy éreztük, hogy a másik öt tudta, mi indította Vágner Lajost erre a lépésre. De nem szólt senki. Néhány percig csend ülte meg a kis szobát, aztán újra Vágner Lajos szólalt meg:

— Ha a járási pártbizottság az alapszervezet véleménye nélkül intézkedik az emberek ügyéiben, akkor miért van szükség alapszervezetre? Akkor intézzen miinrienit a járási pártbizottság egyedül...

Az akadozott szavakból lassan kitűnik a lényeg:, tó homofcszent- gyöngyi, Petőfi Tertnelőszöveitkezeit-1 ben dolgozott egy Pápa József nevű fiatalember, aki rövid idő múlva gondolt egyet és otthagyta a tsz-t, máshova ment dolgozni. Később — hogy miiért,, nem tudni — visszajött a,'tsz-be, aztán újra elhagyta — bár a szülei is tsz-tagok, és becsületesen dolgoznak. Pápa József állítólag azért hagyta ott többször is a termelőszövetkezetet, mert pénzt akart keresni (?), havi fizetésire akart szert tenni.

II Szervezeti Szabályzat megsértése

Ez év tavaszán Pápa József megint visszajött a tsz-foe és kérte a pártszervezetet, hogy vegyék fel ■tagjelöltnek. A pérttiitkár a taggyűlés elé vitte Pápa József kérelmét, a taggyűlés — az elvtársak elmondása szerint — nem fogadta el a tagjelöltfelvételi kérelmet. A taggyűlésen résztvett a JB egyik munkatársa is. Mégis egy későbbi időpontban a JB instruktora — Szabó elvtárs — az egyik taggyűlésre magával vitte Pápa József nevére kiállított párttagsági könyvet. Már ekkor méltatlankodtak a pártszervezet tagjai. Kitört azonban a felháborodás, amikor a tagsági könyvet Pápa József kezébe adták. Az eset a következőképpen történt: a párt- tiitkár megkérdezte, ki1 van amellett, hogy átadják a tagsági könyvet. A pártszervezet tagjai közül ketten azzal a feltétellel, ha Pápa József itt marad a tsz-ben dolgozni — megszavazták a tagsági könyv kiadását. A másik négy elvtárs — tehát a többség — még ez esetben sem szavazott Pápa József mellett. Érdemes itt megállni egy pillanatra és idézni a párt Szervezeti Szabályzatának V. fejezetéből az e) pontot, mely így szól: »... véleményeltérés esetén a kisebbség köteles alávetni magát a többség határozatának; a határozatot minden párttag és tagjelölt köteles végrehajtani.«

Ez a pártdemokrácia?

Nem sók csodálkozni Való van azon, hogy Pápa József a tagsági könyv kézhezvétele után ismét otthagyta a termelőszövetkezetet, bár tsz tagsági könyve még mindig a zsebében van. Jogos tehát az alapszervezeti tagok felháborodása, jogosan tettek olyan kijelentést a taggyűlésen, hogy »ezt nevezi pártde- mckráciának a járási pártbizottság?« Nem, ez semmiesetre sem pártdemokrácia, ellenkezőleg, ez a pértde- mokrácia megsértése. Könnyen lehet, hogy volt félreértés a szavazás körül, hogy a párttagok hallgatását az instruktor beleegyezésnek vette, amikor szavazásról volt szó. No, de nem így kell szavazni, ezt viszont tudnia kell az msitrufctornak. A tagjelöltfelvételnél a párttagsági könyv felmutatásával kell szavazni. Csorba esett bizony a JB tekintélyén va homakszenigyöngyii 'Petőfi TSZ párttagjai előtt, s ezt a csorbát sürgősen ki ’kell köszörülni. Ebben a reményben vette vissza Vágner élvtárs is a párttagsági könyvét.

A járási párt-végrehajtó bizottságnak sürgősen meg kell1 vizsgálnia Pápa József tagjelölt-felvételének körüllményiöit és felelősségre kell vonnia azt a munkatársat, aki a pártdemokrácia megsértésével részese volt annak, hogy Pápa József érdemtelenül jusson a párttagsági könyvhöz. A pártalapszervezet egyöntetű véleménye szerint Pápa József nem érdemli meg, hogy a Magyar Dolgozók Pártja tagjainak so- ] rában helyet foglaljon. Ennek figye- I lembevételével a járási pártbizott- I ságnak meg kell tennie a szükséges intézkedést.

Vucsák Magda. *

A

Ifjúságunkról vám sssá

közelmúltban vezetőségválasztó taggyűlést tartottak az Óvónőképző Intézet fiataljai. A feldíszített terem, az ünnepi hangulat, a sötét ruhába öltözött lányok, a sokszor felzúgó taps, az izgalomtól piruló arcok örömet, kellemes érzést váltottak ki a látogatókból. De aztán mintha elszürkült volna a fiatalok szeméből áradó fény, s valami hamis, valami ibeidegzett, mesterkélt hangulat tört át a lányok őszinte lelkesedésén.

De vajon mitől? Mi volt az elfogultság oka, mely ennyi fiatal lányt hatalmába kerített?

Taggyűlésre készültek. A hír csakhamar bejárta az iskolát, ünnepi tanácskozásukra a megyei és városi DISZ-bizottság kiküldötte is eljön.

— No, akkor jól elő kell készíteni a taggyűlést, nehogy szégyent valljunk — gondolták a diákok és nevelőik. S hogy minden a legnagyobb rendben menjen, »főpróbát« tartottak. Főpróbát,^ melyen a diszisták egy csoportja már délelőtt lejátszotta »szerepét«.. -. Helyeselnénk mindezt, ha csak szervezeti előkészítésről volna szó, de..;

A külső szín, a látszat ugyan lelkesedésre, _ őszinte, szívből jövő szavakra utalt, de e szép erényeket mesterkéltté, színpadi játékká varázsolta a helytelen és meggondolatlan, mondjuk úgy: túl- zott előkészítés

A lányok féltek, hogy rosszul sikerül a taggyűlés. S ez az észrevehető félelem — melyet később a lányok is beismertek , a gyűlés egyes mozzanatai arra engedtek következtetni, hogy kettős célt tűztek maguk elé. Az egyik az iskolai munka, a DISZ-élet előbbreviteíe, de ott settenkedett mögötte a másik, a szükségtelen, hamis cél, mely rossz irányba terelte az egész tanácskozást. S ez a cél az volt, hogy megelégedést, elismerést váltsanak ki__a látogatókból, az ő »kedvükért« valami nagyot, külsőleg tetszetős taggyűlést produkáljanak.

S

ok, sok hozzászólás, köztük értékes javaslat hangzott el ezen a taggyűlésen. A felszólalások azonban előzetes beidegzésre, leckemondásra emlékeztettek. Elevenítsünk csak fel néhányat közülük:

Szokics Xénia: »Javasolom, hogy alakítsunk kultúrcsoportot és kérjük meg Zitás tanár úrat, hogy segítsen nékünk». Deákvári Ottilia: »Nyújtsunk több segítséget az úttörőknek, mert ezt Rákosi elvtárs is feladatul tűzte elénk«. Skruj, Anna: »Minden hónap végén értékeljük ki a tanulmányi eredményt és a legjobbak fényképét tegyük ki a faliújságra«. Lipp Anna: »Indítsunk tisztasági versenyt, s a III. osztályból válasszunk folyosó-ügyeletest«. Rokié- der Magdolna: »Javítsuk meg a szakköri munkát, mert ezzel is elősegítjük tanulmányi színvonalunk emelkedését«. És sorolhatnánk tovább...

Tizenöt, húsz perc alatt mintegy tizenöt hozzászólás hangzott el egy mondatban, valamennyi ilyen röviden, őszinteség, mély tartalom nélkül.

De menjünk csak tovább. A vezetőségválasztás alkalmával _ is észrevehető volt a rossz előkészítés hatása, ami többet árt, mint használ az ifjúság szocialista szellemű nevelésében. A lányok először »elfogadjuk« jelszóval szavaztak a jelöltekre, később tanáruk figyelmeztetésére áttértek a személyenkin-ti tagkönyvvel való szavazásra. .. „

___

M

ár az első pillanatban feltűnést keltett, hogy mindenki szavaz ugyan, de egyes csoportok csak kézfeltartással és nem tagkönyvükkel választják meg vezetőiket. — Kicsiség az egész, .biztosan otthon felejtették a tagkönyvüket — mondaná valaki...

Nem így történt. A lányok — igen helytelenül, csak a taggyűlés után — elmondták, hogy nem értettek egyet minden jelöléssel, s ezért nem tartották fel tagkönyvüket. — De hát nem akartunk okot adni a vitára, mert akkor elhúzódott volna a taggyűlés. A »rendet« mindenképpen fenn kellett tartani, így egyeztünk meg .: jVfit bizonyít ez? Azt, hogy a lányok szívvel lélekkel DISZ- tagok, becsülik tagsági könyvüket. Igen, ők felelősséget éreznek azért, amit a kis lila könyvecske felmutatásával 'határoznak el s inkább kézzel szavaztak, minthogy becsapják önmagukat. Itt van tehát, a másik súlyos hibája az előkészítésnek, mely a Szervezeti Szabályzatban lerögzített jogaitól is megfosztotta az intézet növendékeit. És ha még hozzátesszük, hogy a DISZ-vezetők megválasztása után (és nem azt megelőzően) indokolta meg egy-egy tanuló az egész iskola elhatározását, akkor teljes képet festhetünk erről a — talán jóindulatú segítséggel megrendezett — formális taggyűlésről.

De volt még egy-két dolog a taggyűlésen, amely mellett neon lehet szó nélkül elhaladni, s ami ugyancsak a rossz előkészítés következménye. Az egyik az, hogy —■ -bár lehet: csak a gyűlés sikere érdekében — mindenki lelkes tapssal fogadta Me&kula Ilona javaslatát, mellyel az eddigi tagdíjlemaradást igyekszik megszüntetni. »■Ezután1 a különböző sport-díjakkal, a szülői munkaközösségtől beszedett forintokkal együtt szedjük be a DISZ tagsági díjat is — mondta —, s akikor minden -bélyeget el tudunk adni...

Ezzel nem lehet egyetérteni, mert ha csak a bélyegeladás volna a fontos, akkor diákjaink befizethetnék az iskoai tandíjjal együtt, s ez kevesebb fáradsággal járna. Csakhogy az Ifjúsági Szövetség többet vár tőlünk: azt, hogy a tagdíjfizetéssel is elmélyítsük a fiatalokban a DISZ-hez tartozás érzését. Arra kell tehát nevelni minden diszistát, hogy állandó kötelességüknek érezzék a tagdíjfizetést. Az említett javaslat pedig nem ezt a célt szolgálná... Végül hadd említsük meg, hogy a taggyűlés, melyet olyan nagy -gonddal, előrelátással készítettek elő, elfeledkezett^ a legfontosabbról, a DISZ II. kongresszusáról. A beszámolóban ugyan elhangzott egy mondatban javaslat, hogy a DISZ-tagok tanulmányozzák a ■ kongresszus anyagát, de ezzel be is fejeződött minden. v

néhány gondolatból, észrevételből sok sok tanulság levonható. Az egyik és legfontosabb az, hogy a taggyűlés formális előkészítése károsan befolyásolja a fiatalok hangulatát, őszinteségét, önállóságát, s a szívből jövő lelkesedést is hamissá torzítja. A hozzászólások leckeszerű felmondása pedig nem pedagógiai módszer. Lehet, hogy élvezhetőbbé teszi az előadást, de megfosztja a fiatalokat egyéni hangjuktól, lehetetlenné teszi a gyűlés ünnepi hangulatából fakadó nagyszerű észrevételek, kezdeményezések kibontakozását. Ez a módszer nem nevel őszinte embereket társadalmunknak. Az Ifjúsági Szövetség többet, mást vár iskolai DISZ- szervezeteiinktől. A mi hazánknak egyenes, nyílttekintetű ifjakra van szüksége, akiket önállóságra nevel a DISZ, akik az iskola padjaiban magukba szívják a nép, a haza szenvedélyes szeretetet, s őszinte lelkesedéssel állnak nagy ügyünk szolgálatába'...

El kell ismernünk az Óvónőképző nevelőinek jóindulatú munkáját a taggyűlés előkészítésében. Nekik viszont meg kell érteniük, hogy az ifjúsági szervezet feletti túlzott gyámkodásukkal megfosztják a fiatalokat önállóságuktól, s ez hamis1, formális szervezeti élethez vezet. Tőlük azt várja a párt, az Ifjúsági Szövetség, hogy pártunk politikájának megfelelően helyes irányba tereljék az ifjúság érdeklődését, segítsék a helyes kezdeményezések kibontakozását, s neveljék harcos, hazájukat szerető, becsületes, művelt ifjakfcá az intézet növendékeit. A formális módszer a cinizmusnak, a kétszínűségnek a talaja, s ezt.gyökeresen ki kell irtanunk ifjúságunk szívéből. A zt várjuk az Óvónőképző .DISZ-szervezetétől, tanári karától, ^ hogy az év első taggyűlésének tapasztalataiból vonják le a tanulságot, haladjanak tovább az eleven-, tartalmas DISZ-élet megteremtésének útján, mert bennük megvan az a képesség és akarat, hogy rövidesen iskolai DISZ-szervezeteink példaképévé váljanak.

Jávori Béla