Somogyi Néplap, 1955. október (12. évfolyam, 231-256. szám)

1955-10-09 / 238. szám

Vasárnap, 1955. október 9.

SOMOGYI NÉPLAP

7

A negyedik negyedév elejéin, értékelve üzelmeiink, .vállalataink ha|r- madik negyedéves munkáját, megállapítható, hogy lényeges fejlődés van a tervek teljesítéséiben, a termelékenység növekedésében. A harmadak negyedévi tervet néhány kivételtől eltekintve — teljesítették üzemeink, és általában megfeleltek az önköltségcsökkentés, a gazdaságos termelés követelmény ejinék is. A

KIS VÁLLALAT,

KIS PÉLDÁK

NAGY EREDMÉNYEK

janak mindent, ami szükséges ahhoz, hogy a dolgozó szeresse munkáját, ragaszkodjon munkahelyéhez. S ahol ez az érzés megvan, ott jobban megy a munka, nincs fegyek mezetlensóg.

Hosszú ideje sok gondot okozott,

hogy a taxi-részleg külön, a község más készében volt elíhélyezwe. így som a taxisoknak, sem a tefusofc- mak inem volt rendes, jólfelszerelt műhelyük, mindkét részlegnek csak a iegiszükségesetob gépek' és szerszámok állták rendelkezésire. Hogy

ez az áldatlan állapot megszűnjék, ebben az évben 52 ezer forintos költséggel felépült az üzem telepén a műhely, már megkezdődött a taxisok átköltöztetése is.

A dolgozókról való gondoskodás ezernyi jele található ,a vállliallatnói.

A fűtési idényig elkészül a központi fűtés, amely az egész telepet behálózza; fűtött lesz a garázs, a műhely, az öltöző, egyszóval minden helyiség. És mindez ‘állami beruház zás nélkül, a vállalat saját erejéből létesül. Nem számolhatunk be impozáns, nagyméretű szociális létesítményekről, ezek is, mint maga a vállalat: parányiak, ami van azonban, ragyogó tiszta, korszerű, bárátterv teljesítői között van a; Székes»c§e#i£<^cSöí<^ogöK§O§cíK§e§<3KicgaHa<^cS<8<3Söí<^cm<^£0§o&5^ Néhányszekrényes öltöző, kifehérvári 63-as számú Autóközlekedési Vállalat Siófoíki F&iöfcsége is.

A negyedéves tervet 111 százalékra teljesítették a vállalat dolgozói.

Nem volt könnyű

ezt a jó eredményt elérni. Ä kisi

üzemnek, amely végső soron Ji^uTkék' az ég, nincs egyetlen felsen ónálló a szekesfehervani ^a-&hőíoszMny a bágyadt nap ferlattod rgen nagy ftíadatm vannák.S J a sugarait. U~~

21 tohtergepkocsijukkall négy, Sok- ^lognak a tetőcserepek, mint a meboszorkány mézeskalácsrháHOZZUK EZT IS TETŐ ALÁ ...

Beszélgetés egy öreg cserepessel, aki nem érti, hogy miért nincs tetőfedőtanuló,

pedig „olyan szép a szakma"

Meleg, későőszi délután. Szokatszor hat megyében ás fuvarozniak.uu , ,.

A nagy távolság,^ amely a te-ephelyfi^^ cukorcserép. Kissé szokatlan es a dolgozok kozott van, igen sokY> , , , , „ l . ,7 , - . „ . ,

nehézség elé állítja a vehetőket azla háztetőn üldögélni Vaklhogy bi- üzemi, kollektív élet biztosítása P^tencs JózsefI tetőfedőién. Nem megy «mitkaságszámba, fester azonban úgy sétál rajta, hogy a gépkocsivezető a hét elején^mtha az utea 'biztonságos kovezekocsijára ül, és csak a hét végén® jarna\ . , ,

vagy még későbben tér vissza a te-§ az utca forgalma. Jalephelyjre. Ilyenkor megszakad azfirokeíok do gÄ után. Egyösszeköttetés, és esetenként csak ,te-@®2y kalap, színes kabatvaU, tarka üeíonon érintkezhetnek egymással, f^endo latszik csupán ‘belőlük. Min- Meghonosodott azonban egy másik fdea kisebbnek, műiden _ érdekesebb- érintkezési forma is. A telep veze-7?neK ^uni!^ innen felülről, tői: Orbán Gyula, a főnökség veze-X Pinterics József azonban mindtője vagy a párttitkár, üb-elnök £§ezze1 keveset törődik. Gondos kéz- gépkocssa ül és maga keresi fel aNze^ v®Sz.i munkáját. Az Április 4 ut- dolgozókat s beszéli meg velük a|^ számú házának tetejét javítja, halaszthatatlan feladatokat. így tet-oyreS már az épület, kereken 156 tek békekölcsönjegyzés ideje alatta sjéves, így bizony a tető is öreg. Ala- amákor egy-egy jegyeztető pár 5—jfiposan ráfér a javítás. ^

'600 kilométeres utat is megtett éso A mester kissé mégis^ megpihen, gyűjtötte össze a dolgozók jegyzését. § Jól megtámasztja a lábát, cigarettá- Eredményükkel ebben sem kell szé-G.ra gyújt és hatalmas fűstíellhőt fúj- gyenfcezniök, 606 forintos jegyzésiSva néz alá á forgatagra. Az újságíró átlaggal zárták a hatodik békeköl-gezt a pillanatot használja ki. Föl- «csönjegyzést Qteszi a kérdést, melyet már oly soMi a magyarázata, hogy ennyi jótSkan kérdeztek a városban: írhatunk erről a kis üzemről? Talány — Miért nincs tetőfedőtanuió?

.az, hogy a vállalat, illetve ia lő-! snökség vezetője mindig gondoskodik! munkáról és hogy jól kereshetnek at ■dolgozók? Ez is, de nemcsak ez!; Sokkal inkább az, hogy

jól érziklütt magukat a dolgozók,

lépten nyomon tapasztalják a gon-;

L1VM az oka annak, hogy a városban

sok a rossz tető, de kevés a tetőfedő ?

— Mi az oka? — Kissé fogas kér- jjdés, így Pinterics Józsi bácsi el gondolkodik. — Annak bizony több j,oka van. Először is az, hogy a fia- italok jobban szeretik a könnyebb

idoskodást, és látják az igyekezetét,Qmunkát. Megfigyeltem, hogy inkább hogy a legmesszebbmenőkig megad-$hét-nyoleszáz forintos állásokat vá- j fölcsillan a szeme.

lasztanak, ami semmivel sem különb a mi szakmánknál, minthogy nehezebb munkát válasszanak.

— Milyen a kereseti lehetőség?

— Jó. Elsősorban az időjárástól függ. Jó idő esetén jól megy a munka és az igazi szakember 100— 120 forintot is megkeres egy nap alatt. Azt tudom, hogy az építőipari vállalatok tetőfedői kettőezren felül keresnek havonta.

— Akkor hát miért húzódnak tőle a fiatalok?

— Magam sem tudom. Ahogy visszaemlékszem fiatalkoromra, nem találok erre magyarázatot. Apám is tetőfedő volt, én már szinte belenőttem. Tizenhat éves koromban kezdtem, ma pedig már ötvenhárom vagyok. Harminchét éve végzem ezt a munkát és úgy megszerettem, hogy nem is tudom elképzelni magam más munkakörben.

Sok szépség rejlik a műszakmánkban,

csak előbb meg kell jól tanulni, utána lehet megszeretni.

— Egyszerűnek látszik az egész, pedig bonyolult, nagyon bonyolult. Tudni kell azt, hogy milyen tetőre milyen cserép kell. Mert tető és tető, cserép és cserép között nagy a különbség. Azt csak szakember tudja. 15 fokos tetőre nem lehet kettős fedést rakni... A cserép alkalmazása 30 fok fölött kezdődik... Hol kezdődik a pala... hol alkalmazzák a hullámpalát... Számos fortélya, fogása van ennek a szakmának. Jól meg kell tanulni mindezt annak, aki a tetőre lép.

Váratlanul mosoly ül arcára és

amelyek mind hasznára váltak az .irányításnak.

m Kis vállalat kis példái állnak előt- Ha mar megírja, írja meg áztatunk, követésük, faltoalmazlásuk is, hogy azt üzenem a fiataloknak,?? .

jöjjenek minél többen erre a szak-SazOIlban. a nagyobb uzemék- vaHa0a- mára. Kevés a tetőfedő, sok a rossz ö^okinál *s eredményes lenne. Szív tető, kell a szakember. Akad elég akeli hozzá, a dolgozók szeretete, a munka, akad elég kereset. A!ki pe-&szürkének látszó tervszámok mögötit dig nem hiszi, hogy ez a szakmaHaz .gyerek meglátása. Az embereké, is van olyant mint akármelyik, joj-Q, , , „ , , 1 ,,

jön el és próbálja meg. Aki meg-|a munkásoké, akik formálják az próbálta, megszereti. Qüzem statisztikáját.

Dezső János, g Pócza Jánosáé.

— Aztán sok művészet is van eb-- ben a szakmában. Egy szép nya-« raló, egy balatonparti villa, egy is-? kola vagy egy családiház mind másj és más tetőt kíván. Végül ott van-^ nak a kirakott tetők. A kecskeméti? cifrapalota tetejéről még nóta is

fcsi mosdó, nyolcágyas, úgynevezett legényszállás hófehér ágyaival barátságossá, othonossá varázsolja a munkahelyet.

Ilyen környezetben.

örömmel dolgoznak

az emberek, s érnek él olyan eredményt, mint Mayer Mihály tóher- ‘gépkocsivezető, aki a harmadik negyedév során' 22 százalékos üzem- anyagmegtakarítéssal kiérdemelte a sztahanovista oklevelet. A vezetők gondoskodása ahhoz is hozzájárult,

szók Magam is raktam ilyesmit Bu-^™™ ~

ez annak. aki|al -^vezetőt felelős vezetői beért hozzá éTSzieL ™sSálS-Í0SZÍ,ástó Nézhettek. M,ind -az öt er: nozza es megszerette. Csodalko &elvtárs meg hálálni a gonzom a fiatalokon hogy nem tolent Jdoskodást és példás munkát végezkeznek erre a palyara. Én csak azt^ segédveze£i beosztás;ukban Sis.

tudom mondani, hogy nem cserel-g Am5i vállalatnál,

ném el egyik szakmával sem. Igaz, hogy kissé veszélyes, sokszor akrobatáknak is kell lennünk, de

jói megfizetik

hogy milyen nehéz összehangolni a 'szabadidőt és a különféle gyűléseket; értekezleteket ezért nehéz megtartani. így van ez a termelési értekezletekkel is. Pedig a dolgozókat a munkánkat és sok apró szépség^érdeklik a vállalat ügyel, tervtelje- rejlük szakmánkban. , Xsítése, tervének lebontása, síb. Ezért

Többet aztán nem szól. A kezébenQÓgy oldották meg a termelési exte- hosszú cserép, azt illeszti gondosanä!keziletek ^ását, hogy a hetenkénti a helyére. Ilyenkor nem lehet be-fiszakmai továbbképzéssel összekap- szélni, a figyelemnek ott kell lenaiScs0^'ai^ az. eSy:b^vi rnunka naeg- a munkán. Az újságíró búcsúzik ésSbesz®bsb'^ répzletlben, miindóvatosan, nagyon óvatosan lefeléS0^ műszaknak külön talritjak indul. Valahogy nem szokta még$™f; dicséretére legyen mondva meg a tetőn való sétát. Pinterics |kl8leíszarnu . vaMalatnak, agy, kette- bácsi erre csak azt jegyzi meg, hogy^szakltva 18 “S011 Ätivak a termelési

gyakorlat kérdése az egész. Azért:

?értekezletek, sok hasznos javallat,

mégegyszer leszól az utca' köveze-^^.^0^®^1^0^ téré érő és megkönnyebbülten föl-ij sóhajtó újságírónak:

„Befordultam a konyhára .. “

Kóstoló körúton Kaposvár néhány üzemi konyhájában

Államunk a dolgozók jobb átlátását, munkakörülményeinek megjavítását kívánja biztosítani az üzemi konyhák felállításával. Olcsón juthatnak a dolgozók meleg ételhez, ízletes ebédhez, vacsorához. Vállalataink személyenként 1.50—2 Ft-tal járulnak az ebédlekhez, hogy a dölgozók mennél kevesebb összegért kapjanak jó, tápláló ételt. De hozzájárulnak a reggeli és vacsora költségeikhez is ott, ahol teljes ellátást biztosítanak. A vállalatok

jóléti keretéből biztosítják azt is, hogy az ételt szép, tiszta környezetben, jó étvággyal fogyassza el a dolgozó. Hatalmas összegeket tesz ki, amit a dolgozók jobb eMtására fordítanak.

Nézzük, hogyan gazdálkodnak ezekkel az ösz- szegekkel egyes vállalatoknál, hogyan biztosítják dolgozóik számára a kellemes, tiszta környezetet, a jó és elegendő táplálékot?

JCOOrMCaXÍ»QOOOOOCűOOOOOCOOOOOOOOOOOCOOOaXXXIOOOOOOOCOC*XOOOOOOax<«XDOCOOOa300DOOOOTOOCOOOCX

MÉLYÉPÍTŐ VÁLLALAT:

„Sokssor nem friss a hús..

Gyönyörű,. nagy, modern konyhában, hatalmas edények között sürgölődnek a szakácsok. A lábosokban pörkölt illatozik, mellette paradicsomos káposzta fő. (Nem valami' sike- ■res összeállítás.) A konyha tiszta, rendes. Mit mondanak a dolgozók, az üzemi konyha készftmélnyeiineik! fogyasztói? b-Kevés aj zöldlfőzelék, egész nyáron egyszer ettünk zöldbabot, egyszer cukorborsóit. A főhiba pedig: sokszor nem friss a hús, szaga van-« — mondták a központ ■dolgozói. Pedig a konyha hatalmas jégszekrényében mód lenne arra, hogy a húst megfelelően tárolják. Csak nagyobb gondosság kell hozzá.

.A kanál — mint universalis evő- és „nevelő“-eszköz

A hűtőházi építkezésnél dolgozó munkások ebédlő terme szomorú látványt nyújt. Ott ülnek a nehéz fizikai munkát végző dolgozók az asztaloknál, és kanállal a kezükben, tanácstalainail' merednek a (kemény húsdaraibra, próbálják a kanalat •’húsaprító szerszámmá változtatni. Loccsan a lé, pottyannak a húsdarabok a tányérokról, hiszen nincsen,, ama lefogja, villát, kést nem is látnak a Mélyépítő Vállalat itteni dől- igazét. 'Mintha1 visszaforgatták :val- <na az idő kerekét. Mintha nem is a dolgozók államában, élnénk! Néhány zoménobögre áll az asztalokon, •azokból isznak egymás u'tán. Nincs mosdottál, htoiasi töinulfcözlő amiben1 megmoishafínáki és megrtörölíhe'inék1 kezüket.

A mi dolgozóink ma már elvárják. — és joggal várják el —, hogy a gyakorlatban! is megvalósítsák számukra azokat a munkafeltételeket, amelyeket pártunk és államiunk «ninden dolgozó számára biztosít. Jogosan' követelhetik a rendes evőeszközt, poharat. Nem fogadható el a főkönyvelőnek az az állítása, hogy azért nem gondoskodnak, megfelelő evőeszközökről, mer.t -azok úgyis •eltűnnek*«. Ha egyes dolgozóinknál esetleg tapasztalható is hanyagság az evőeszközök használatánál, sem- miesetre sem úgy kell nevelni őket, :hogy csak kanalat adunk a kezükbe, elvonjuk tőlük a poharat, kést. ■villát.

És az ételek mennyisége? Egyöntetű vélemény szerint: kevés. Pedig, amikor kint jártunk, éppen a szokatlanul ooagy adagot dicsétrjték egymás közt. (Ez bizonyítja* hogy kivételes esetről van szó.) Megmértük a húst: nem egészen 4 deka, tehát jóval kisebb, mint amennyi az előírás. Igaz ugyain, hogy a konyha vezetője nem is tudta megmondani, mennyi az egy főre előírt ételmeny- myiség. Így természetesen nem meglepő az sem, ha az adagok mennyisége egyszer kevés, máskor — még kevesebb. Annyit, azonban mégis illenék itudini a konyha vezetőinek, hogy reggelre fél Liter kávét kell adni, nem pedig negyed Éterit.

TEXTILMŰVEK:

Az ebédre nincs panasz, de hiba van a vacsora körül

A Textilművek dolgozóinak 'étkeztetését a ‘Pécsi Üzeméleilmezési Vállalat látja el. Hogyan?

Az étterem gyönyörű, tiszta. Hab- fehér abroszokkal leterítétf asztaloknál ülnek a dolgozók és jó étvágy- gyal fogyasztják az ebédet: karfiol- levest, marhapörköltet burgonyával és salátával, linzerszeietet. Nem is az ebédre van itt. panasz, hanem inkább arra, hogy este a vacsorához piszkos poharakat adnak, a dolgozóknak be kell a konyhába járniuk a poharakat kimosni (a konyhában .pedig idegeneknek nem szabadna tartózkodni); hogy sokszor zsírosak az evőeszközök; hegy kést nem adnak az étkezéshez. Előfordul az is, hogy egyeseknek már nem jut va- j csora. Az egyik ilyen esetben például egyik elvtársnő egy szem kockacukrot kapott vacsorára. Bizony nem valami bőséges vacsora a becsülettel ledolgozott 8 óra után! Az ilyesmi azonban csak szórványos jelenség és remélhetőleg legközelebbi látogatásunkkor már nem találkozunk vele.

MAGASÉPÍTŐ VÁLLALAT:

„A tervben nines zöldfőzelék.. .*

A Magasépítő Vállalat üzemi konyhájában, úgy 1.1-12 óra felé nagy a sürgés-forgás. Egyik ebédfelelős jön, a másik megy a nagy üstök között. «-Huszonöt személy« — mondja egy csinosan öltözött kócoshajú kislány. A kocsisok, akik az ebédet viszik a munkahelyre, úgylátszik, elunták magukat a bakon, vaigy a jó .ételszag csalogatta be őket a konyhába, de mindegyik ott volt, és foglalta az amúgyis szűk helyet.

A kocsi elindul az ebéddel a telephelyekre. Mindenütt csörömpöléssel várják, jelt adva az ebédre.

Az eléggé elhanyagolt ebédlőben hosszú asztaliak, padok várják a dolgozókat. «-Hogy ízlik aa ebéd?« — kérdezem az egyik munkástól.

— «Hát... — tekergeti a fejét — nem valami jó.«

—• »A jóság még csak hagyján, de kevés. A hús meg olyan kemény, hogy nem bírjuk megrágni« — mondja a másik.

Egy őszülő 'báosikai áll meg az

asztal mellett, «tányérján 4 darab fánkkal. —, «Nézzétek, már megint leejtették a földre«. — Jobban megnézzük a fánkot. Nem a földre ejtették le, hanem az alumíniumedény fogta meg.

— »Nincs zöldfőzelék« — panaszkodnak a munkások.

Az üzemi konyha vezetője a következő felvilágosítást adta: A tervben nincs zöldfőzelék, mert a hozzávalóval nagyon sok munka van, és kevés a konyhaszemélyzet, túl* órát pedig nem fizetnek.

Ezsért nem ehetnek a munkások zöldifőzeléket, mert sok munká megy el pl. a karfiol megtisztításával.

A vezetőinek nincs normakönyve, így nem tudhatja, mennyi ételt ‘kellene főzni így természetesen meg- twrténhet, hogy kevés éltei jut az elosztáskor. Ha normakötnyv nincs is, azért a vezető tudhatná, hogy a konyhába »idegeneknek tilos a

bemenet.« És ebben az estben, »idegennek« számít a kocsis is, meg más is, aiki piszkos kézzel, kócos hajjal mindennapos »vendége« a konyháinak.

SOMOGY MEGYEI TATAROZÓ VÄLLALAT:

Tisztaság, ízletes ételek, jó „szemmérték“

Tisztaság a konyha éke, de különösen iáké az ‘üzemi konyhának. Mennyivel jobban esik az étel, 'ha tudjuk, hogy tiszta, rendes a szakácsnőtől a konyháig, a gyúródeszkától a tányérig minden.

Ez tapasztalható a Somogy megyei Tatarozó és Építő Vállalat üzemi konyhájában is. Idé bizony örömmel 1 jönnek a dolgozók ebédelni. Az ebédlő tiszta, az asztalok szépen megtérítve, mosdó, törülköző a 'bejáratnál.

Az ember, ha eszik, nem ‘beszél, de különösen hallgat akkor, ha jó- illatú étel csiklandozza az orrát. Ügydátszik, itt nagyon jó az ebéd. Az aránylag nagy csendből jól lehetett érteni az egyik munkás hangját: »Kérek sárgarépát, ha még maradt«. A felszolgáló nemsokára egy tányér sárgarépát tett a kérő elé. A húsadag itt 10 deka. Talán nem adtak csontot a húshoz? Nem, itt a szakácsnők mind megfőzik az aznapra kiadott adagot. És »igazságos« szemmértéke van a kiosztónak, mert a munkavezetőnek ugyanannyit ad, mint az »egyszerű dolgozónak«.

Erre pedig minden üzemi kony - hában lehetőség van, csak lelkiismeretes és önfeláldozó munka kellene. Azt kell szem előtt tartani; a dolgozó emberek egészségéről, munkakedverői van1 szó.

A látottakból megállapítható, hogy a vállalat oknak és szakszervezeteknek még nagyobb «gondolt kell fordítaniuk az üzemi konyhák ellenőrzésére1,. Biztosítani kell, hogy a dolgozók mindenütt — még a külső munkahelyeken ás — tiszta, egészséges körülmények között fogyaszthassák el ebédjüket és hogy az étkezés mennyiségileg és minőségileg is megfelelő legyein. Gazdalkod janak úgy ía rendelkezésükire álló jóléti keretekkel, hogy abból a dolgozók elsősorban a 'legszükségesebb és legfontosabb juttaftásokat kapják. De a dolgozók is segítsék a vállalatok és a konyha dolgozóinak mimikáját. Vigyázzanak a ös2’ taságra, ne engedjék, hogy az evőeszközöket, poharakat néhány felelőtlen ember «tönferefcegye vagy esetleg elvigye. Vigyázzanak és óvják a

nép vagyonát, hiszen a magukét védik.

Praszna Erzsébet—Langer Károlyné