Somogyi Néplap, 1955. október (12. évfolyam, 231-256. szám)
1955-10-09 / 238. szám
Vasárnap, 1955. október 9. SOMOGYI NÉPLAP 5 EGY CSOKOR MEZEI KRITIKA ANATOLE FRANCE Tf lőttem, a harmadik sorban, idősebb házaspár izeg-mozog. Talán a műsor megkezdését várják már türelmetlenül. Valóban. A férfi el is árulja hamar: — Kezdhetnék már... Fogadni mernék, hogy nem érünk haza disznóetetésre! Az asszony még ingerültebb: — Inkább hagytuk volna veszni ezt a két jegyet! A Feri is minek vesz jegyet olyankor, amikor tudja, hogy Révfülöpre ígérkeztek? A férfi föláll. Talán indulnak haza? Nem, csak hátrafordult s végignéz a széksorokon: — Féle szék üres... Nem lehet valami jajdejó a műsor se! Az asszöny rheghúzza a kabátját, mert a függöny szétrebbent. Súgva helyesel: — Gondolhatod... Tóky József és népizenekara rázendít hirtelen Segesdy »Dunántúli verbunkos«-ára. Az öregünk fejtartása előbb meglepődést árul el, később a szilajodó ritmusoknak már kicsit utána is mozdul a félig ősz fej. Amikor a vonók lehanyatlanak. az elsők között csattogtatja vaskos tenyerét. A szája még óvatos: — Ez nem vót rossz! Az asszony nem szól. Mintha tar- tani akarná magát. De amikor a szétfutó függöny mögött egyszerre elétárul az egész énekkar, összecsapja a kezét: — Nézd, milyen szép egyforma ruhájuk van! Magyaros blúz mindnyájan. .. Bárdos Lajos »Somogyi kalászok« ciklusának tüzes muzsikája már mindkettőjüket valósággal lázba hozta. — Akárki állította ezt így össze, igen közülünkvaló lehet. — De ez a dirigáló is nagyon érti. .. Igen szerethetik. Nézd, menynyire figyelnek minden kis mozdulatára. .. Kanyar dr. rosszallással tekint a félhangosan beszélő felé. Pedig, ha tudná, hogy éppen őt dicsérték! Az etetésre váró disznó bizony lassan egészen feledésbe merül. De ez nem is csoda, hiszen Csikváry József »Székely legényes« tánca, majd Szabolcsy János szólóénekében a »Rákóczi megtérése« következett, azután pedig a Textilművek női táncosai által bemutatott somogyi leány táncok. S amikcrr azt lehetett hinni, hogy most már csak gyengéd számok maradhattak hátra, akkor jöttek Varga Sándor cimbalom- művész ördögien virtuóz galopp- és friss-csárdás variációi és ifj. Tóky Gyula tüzes csárdás variációi, Csikvári Józsefnek és két hasonlóan ügyes táncostársának jóízű humorral előadott »Cigánytánca« és ismét az énekegyüttes Bariók, Sves- nyikov és Bárdos szebbnél szebb feldolgozásaival. Ha Csokonai láthatta volna, bizony elámult volna, hogy a művészet ennyire le tudta győzni a disznót Somogybán is... Az egyes számok után a kisszámú közönség tapsai gyakran fokozódtak ütemes táps- tüntótésekké s a félig ősz házaspárunk ott a harmadik sorban ugyancsak nem kímélte a kezeit. — No, kedves, melyik szám tetszett a legjobban? — Várj még. Bele kellett most már törődni, hogy a Somogy megyei Népiegyüttes — úgylátszik — csupa olyan műsorszámot hozott a tarsolyában, amelyek az érzékeny nézők-hallgatók számára egytől-egyig lélegzetelállítóan szépek. Tóky Józsefék hegedűin Rigó Gábor somogyi verbunkosai és csárdásai, a textilesek bod- "cghalmi táncai, az ének- és zenekar zárószámaként Kodály »Kál- mi 'KetiŐse« — bizony nagyon megközös fellépésük, s harmadszor, amikor az OKISZ országos központi együttesével adtak elő közös műsort. Igazán mondom, mind a három utazás megérte... — En még csak a rádióban hallottam a hangjukat, de meg sem tudnám mondani, hogy hányszor. Az énekkar is kiváló, de a Tókyék is mesterei a hegedűnek. A táncosaikról még nem hallottam... — Nagy kitüntetés Bárdos Lajostól, hogy a »Somogyi kalászok«-at a mi népiegyütesünknek komponálta. Talán somogyi származású lenne a szerző? — Nem hiszem. Ősi budai lakosnak tudom, de viszont a nyarait régóta Somogybán tölti: Balatonmá- rián... — Akkor hát ott csapkodhatta meg a somogyi tűz! — Nézd, milyen lelkesen dalolnak ott hátul a férfiak is! Az egyik ott Sipos doktor, Somogy egyik legerősebb sakkozója. A sakktábla mellett bizony sokkal higgadtabb a stílusa. Sohse hittem volna, hogy ilyen szilaj is tud lenni, mint itt... — A táncosok is nagyon tudnak. nehezítették a néni számára a döntést: melyik szám volt a legszebb? Nem is választott, de annál lelkesebben tapsolt az együttesnek amely az életüket váratlan ajándékokkal gazán oltó meglepetés lett számukra. Tj'z történt Bogláron szeptember ■L/ 11-én délután 5 óra után. Este 9 óra után hellén már többen akadtak az első sorokban, akiknek a véka alá nem rejtett véleményeit érdemes feljegyezni. íme egy csokorra való: — A Somogy megyei Népiegyüttest évek óta ismerem. Háromszor utaztam eddig Kaposvárra csak azért', hogy műsorukat élvezhessem. Először akkor, amikor egyik ünnepi könyvhét alkalmával Szabó Pállal és Kuczka Péterrel közös műsorban szerepeltek. Másodszor akkor, amikor a Somogy megyei írókkal volt MOLNÁR JÓZSEF: AZ ŐSZIRÓZSÁK ... A nap ma a kertvégi almafák csupasz csúcsán delelt, úgy csüngött, mint nagy sárga alma, mely ködből elődereng __• R őtt fény hullott az őszirózsákra; tépetten álltak ott.. . a fák alatt — burjánzó bokrokra a dér rozsdát rakott... Egy percre szívfájdító bú takart: Verám szelíd virága rozsdamart; jön a fehér halál! il — Ám balga búm, amint jött — elszaladt, hiszen találkozunk, mikor havaz, S mosolyra nyílt a szám... Ezek is bemutatkozhatnak akár Pesten is. — Csak egyet nem ériek. Eljön hozzánk az egész országban ismert népiegyütesühk ilyen igazán rangos műsorral, s mi félig üres nézőtérrel fogadjuk. Az üdülővendégeink közül talán senki sincs itt most, pedig ők mindig szorongásig megtöltötték még a szabadtéri színpadunk nagyobb nézőterét is, amikor a »lepsényi« és más igen vegyes értékű kabaréműsor f utott... — Es hol vannak a helyi művészet-kedvelők? Akik egy-egy saját produkcióid »János vitéz«-nél és »Gül Babá«-nál többször is zsúfolásig meg tudták tölteni a nézőterünket. .. — Pedig ez a műsor is van legalább olyan érdekes. Nézd, milyen kitartóan tapsol ez a kis közönségünk! Már a negyedik számot újf ráztatják. f — Valahol hiba van a kréta kö- frül! T/rdióban hiba van valahol a ' kultúránk berkeiben, de énének ellenére is lefogadhatjuk, hogy ‘amikor legközelebb jön el hozzánk 'a Somogy megyei Népiegyüttesünk, .már hasonlíthatatlanul nagyobb [lesz az érdeklődők tábora. Ez a mostani szereplése igen jó [hírverés volt a magyar népi kultúr- , kincsek javára. BOGLARI BÉKÉS ISTVÁN I3 4I.AL.4AAK 31. E>TOUDULOJARA »•ÜGY LÄTOM, Anatole Prance sokoldalú és szoros kapcsolatban áll népe szellemével« — írta Gorkij a/ nagy francia íróról, e ezzel az értékelésével France legvonzóbb arcképét rajzolta meg1'.. Valóban, Anatole Francéit éppen az tette naggyá, hogy kapcsolata elszakíthaitafflan voílt a francié néppel, hogy gyermekkorában már nemcsak a könyvek birodalmában! érezte otthoni mágiáit, Ide legalább annyira szerette az uít- cáit, a; vásárcsarnokokat, szerette a francia! j kisvárosok léiéit#, a ami lakkor 1 beflerögződött, később erőteljesen, hűen és művészien’ adta vissza. Francia kisemberek, anjoud szegényparasztok, kézművesek, vinJ cellóreik, vargák voltak ősei. Apja ksftanáskjodolfit, majd könyvkereskedő Tett. A könyvesbolt kincsei között Ana.tole France már gyermekkorában szomjasan szívta magába főként a fairraid,alommal, ai néppel foglalkozó műveket. S ez szabta meg később ás a fiatal Anatole France egész érdeklődési körét. Az egyetem elvégzése után egy híres könyvkiadóhoz állt be lektornak, itt jelenik meg első verses- kőit ele is. Később aj szenátusi könyvtárban könyvtáros, s ebben az időben már a legnagyobb, legjobb nevű lapok is szívesien közük irodai omtöirténeti vonatkozású cikkeit. Politikái állásfoglalásában ekkor még semmiben sem különbözik a hanyatló polgári fiatalságtól. Huszonhaitéves, amikor a Párizsi Kommün, a világ első proletárforradalma megrázza Francia- országot. France nem szimpatizál ekkor még a forradalommal, nem hat rá a munkások hősiessége, elmenekül a forrongó Párizsból, hogy később egyike legyen azoknak, akik ar kommünnel rökort- szenvedő Verlaine-t kirekesztik az irodalmi társaságból. FRANCE mégis kitör ,a polgári korlátok közül, s elindul. az igazi irodalom felé. Amikor a kommün leverése után a francia munkás- osztály ismét kezd magához térni — France már kiábrándul a Harmadik Köztársaság militariz- m/usából, polgári szetteméből, imperialista hajlamaiból. Marx vejének, Paul Lafairguenak vezetésével megalakul. ia (franciaországi man xista munkáspárt, s ekkor lép a munkásmozgalom élére Jean Jau- rés is, aki később igen nagy 'hatással van Francéra. France fejlődése kortársait is meglepi Két évvel a nagysikerű Ludláb királynő megírása előtt már összeütközésbe kerül a vallásos lelki terrorral. 1890-es cikkeiben már érezteti az irodalomban és a politikában egyaránt fogait az igazi Anatole France. Francéból kortársai nemvárt meglepetésére harcos kritikus lett, aki megragadott minden alkalmát árnál hogy a felvilágosodás eszméit, a tudomány jövőjét, az emberi jogokat védelmezze. Thais című regénye már nyílt ellentámadás a Párizsi Kommün leveretésie után egyre erősödő kieirikalizmus ellen. Ezt követően .hamarosan megszületik a Ludláb királynő című regénye, amelyben a legmagasabb művészettel, szatírával a vallás lényegét veszi célba. Az egyik reakciós kritikus, Maurras nemsokára már így ír róla elmarasztalóan,, de igazul: »Anatole France úr hamarosan .beavatkozott a Dreyfus-ügy- bé, találkozott Jaurés-szal és elindult a kommunizmus félé.« S a mi Ady Endrénk, aki eziidőben Párizsból küldi haza cikkeit, így ír róla; »íme, Anatole Fipncesszai megjelenik az új típusa !a gondolkozó embernek. Akit már kényelmes sorral hiába csalogat a vallásos babona. Az új ember nem megy az istenhez, ha kétségbeesik. Hanem az emberhez. Bízik és megvigasztalódik az emberiség által. Az Ő vallása ez: meg fogja magát váltani az Ember.« PERSZE, Anatole France még ekkor sem mentes teljesen az ellentmondásoktól, de ezt elsősorban osztályhélyzete indokolj^ France végleg polgár maradt, de olyan polgár, aki nem tud és nem is akar megbékélni az igazságtalansággal, az embertelenséggel, a pénz uralmával, az imperializmussal. Azfl azonban megérti, hogy az ő korában mindennek egyetlen ellenfele van, a forradalmi munkásmozgalom, a kommunisták. Nem veti le korlátáit utolsó remekmű veiben, „Feledhetetlen élmény volt, köszönjük“ — ott zsonganak még e szavak a Csiky Gergely színház művészeinek, a »Nászutazás« c. zenés vígjáték szereplőinek emlékezetében, s nemcsak a köszönetét mondó hálás közönségnek, a művészeknek is feledhetetlen emlék marad az első 25 tájelőadás; feledhetetlenné teszi az a szeretet, amellyel Somogyország falvainak lelkes lakói előadásaikat fogadta. A múlt héten, október 5-én huszonötödször mutatták be a Nászutazást megyénkben. Szülőik lakói tapsolhattak a 25. előadásnak, köszönthették a jubiláló művészeket. Elismerés, köszönet a Nászutazás valamennyi szereplőjének, s a tájelőadások technikai dolgozóinak is fáradtságot nem ismerő munkájukért és azért, hogy maradandó művészi élményben részesítették a kis somogyi 'falvak közönségét. Köszöntjük őket Somogyország színházszerető közönsége nevében a Nászutazás 25. előadása alkalmából, és sok sikert, továbbra is ilyen nagy lelkesedést kívánunk további munkájukhoz, a Nászutazás újabb 25 előadásához. Képek a Nászutazás-ból (Képsorozatunk Dlhovicsnij: Nászutazás c. zenés vigjá- tékának szereplőiről, s a darab jeleneteiről készült.) AZ ELSŐ KÉPEN: Ágh Éva, aki Szinyikov professzor lányát, Zóját alakította. . Juhász Pál, a színház fiatal, jóhangú színésze a Nászutazásban a három barát egyikét, Andrejt játszotta. Mészáros Joli Nasztyemka szerepében mutatkozott be. Kenessy Zoltán, Markot, Andrej másik barátját játssza. (Alul) Homokay Pál, aki Szinyikov professzor szerepében nyújtott kiváló színészi munkát. Árkos Gyula, a harmadik barát, Kosztya megszemélyesítésével aratott sikert. 1. KÉP. A három barát, Andrej, Kosztya és Mark vendégségbe hivatalos Szinyikov professzorhoz, Andrej és Mark attól félnek, hogy Kosztya a professzor lányát feleségül akarja venni, s ezért úgy viselkednek a professzor házában, hogy az kitessékeli őket. A két barát úgy gondolja, most már a lányát sem adja Kosztyához a professzor. (Jelenet az I. felvonásból. Homokay Pál1, Juhász Pál, Kenessy Zoltán, Árkos Gyula, Ágh Éva.) 2. KÉP. (A II. felvonásból. Juhász Pál, Ágh Éva.) 3. KÉP. (Részlet az I. felvonásból. Árkos Gyula, Juhász Pál, Kenessy Zoltán.) 4. KÉP. (Jelenet a III. felvonásból. Olga: Jánossi Zita, Árkos, Kenessy. Juhász.) \ A pingvinek szigeté-ben, Az angyalok lázadásá-ban sem, de életműve ennek ellenére is állásfoglalás az embert, szellemet béklyóba verő. növekvő kapitalizmus éllen. Az Istenek szomjaznak című regényében nyütan megírja idegenkedését a forradalom módszereitől, die e művéből és halrcos cikkeiből is már érződik: France, ha idegenkedik is a forradalom eszközeitől, módszereitől, szükségesnek tartja a tisztító vihart. S Prance, a ifodradalom jeszköeeiltőH Idegenkedő író élete utolsó éveiben mégis az Októberi Forradalom mellé áll. A polgári kritikusok, akik dühödtem igyekeztek állásfoglalásáért elmarasztalni a nagy francia írót, támadták írásaiért — mégás, amikor Anatole France nyilatkozik az 1905-ös, majd az Októberi Forradalom mellett — a kommunizmus ügye mellett — már úgy tesznek, mintha Francét nem kellene komolyan venni. Legalább is kiállását nem, amit a »kommunizmussal való kacérkodásnak« neveznek. FRANCE HARCOS ÍRÁSAI, mély emberségtől, széfemtől dús művei, játékos könnyedségű s egyszerre komoly és bátor eszmei1 mondanivalót sűrítő alkotásai az egyik legismertebb, legjobban szeretett s olvasott francia íróvá tették. Egyszerre volt merész, harcos kritikus s a tollal mesterien bánó, kitűnő stílusú, dús fantáziájú, melyen emberi író. Számunkra, a kultúrált emberiség számára e kettő adja Anatole France igazi értékét.
