Somogyi Néplap, 1955. október (12. évfolyam, 231-256. szám)

1955-10-30 / 256. szám

2

SOMOGYI NÉPLAP

Vasárnap, 1955, október 30.

HL SSzovietunié küldöttségének t®re©ss©!@ esz ®mvépm általános kollektív biztonsági szerződésről

Gé'ig' (MTI)'. A genfi négyhatalmi külügyminiszteri1 értekezlet október 28-i, második ülésén a külügyminisz- terek megkezdték az első napirendi pont — At európai biztonság és Németország — tárgyalását.

Az első felszólaló MacmiHan an- gfe küiügjTriiriiszter vélt. Felszólaiá- sa végén beterjesztette a hárem nyugati'hatalom közös memorandumát, ameljk ^szerződés-tervezetet tartalmaz a Németország újraegyesítésével kapcsolatos garanciákról és tartalmazza Némtet ofeaág újraegyesítésének tervét,' az ’ úgynevezett Eden-tervet.

Utána .az ülésen Molotov szovjet külügyminiszter szólalt fel. A szovjet- küldöttség vezetője az értekezlet elé terjesztette megvitatás végett azt a javaslatot, hogy kössenek általános európai’ kollektív biztonsági szerződést és' megfelelő szerződéstervezetet nyújtott be.

Az ülésen félszólalt Pinay francia és Dulltes amerikai külügyminiszter is. , tolote

A -következő ülés szombaton délután 15 órakor kezdődött

Az; alábbiakban közöljük a szovjet küldöttség áltál beterjesztett szerződés-tervezetet.

Alapelvek:

A béke és biztonság biztosításának és az európai államok bármelyike ellen irányuló agresszió megakadályozásának céljából:

abból a célból, hogy megszilárdítsák a. nemzetközi együttműködést az államok függetlensége és szuverenitása’ tiszteletbentartása, valamint a belügyeikbe való be nem avatkozás elveinek megfelelően;

valamennyi „európai állam ama erőfeszítéseinek összeegyeztetését óhajtva, amelyek arra irányulnak, hogy megőrizzék az európai kollektív biztonságot ahelyett, hogy egymássá^ farkasszemet néző csoportokat alakítanának az európai államokból, ami csak nehézségeket és feszültséget teremt az országok közötti kapcsolatokban és növeli a kölcsönös bizalmatlanságot;

tekintettel arra, hogy egy biztonsági rendszer létrehozása Európában hozzájárulna a német probléma gyors megoldásához, Németország békés és demokratikus alapon való egyesítése útján;

az Egyesült Nemzetek Szervezete alapokmányának céljaitól és szellemétől áthatva;

az európai államok általános európai kollektív biztonsági szerződést kiibiek, amely a következő elveken alapul:

1. A szerződésben részt vehet valamennyi európai állam — tekintet nélkül társadalmi rendszerére —,

amely elismeri a szerződésben leszögezett célokat, és vállalja a szerződésben foglalt kötelezettségeket, valamint az Amerikai Egyesült Államok.

A Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság egyenlő jogú részvevői kell hegy legyenek e szerződésnek, amíg létre nem hozzák az egységes, békés és demokratikus német államot, azzal, hogy Németország egyesítése után az egységes német állam tagja lehet a szerződésnek, a szerződés általános feltételeinek megfelelően.

Az európai kollektív biztonsági szerződés megkötése nem csorbítja a négy hatalomnak: a Szovjetuniónak, az Egyesült Államoknak, Nagy-Bri- tanniának és Franciaországnak illetékességét a német problémával kapcsolatban, melynek rendezése teljes mértékben a fentnevezett hatalmak által megállapított rendelkezések keretei között kell hogy megtörténjék.

2. A szerződésben részvevő államok kötelezik magukat, hogy kölcsönösen tartózkodnak minden agressziótól, s nemzetközi kapcsolataikban tartózkodnak attól, hogy kényszerítéshez, vagy erőszakkal való fenyegetőzéshez folyamodjanak. Kötelezik magukat továbbá arra, hogy az ENSZ alapokmányának megfelelően békés eszközökkel rendeznek minden olyan viszályt, amely közöttük felmerülhet, hogy ne veszélyeztessék a nemzetközi békét, és az európai biztonságot.

3. A szerződésben részvevő államok tanácskozni fognak minden egyes alkalommal, amikor bármelyikük úgy véli, hogy a szerződésben részvevő egy vagy több állam ellen fegyveres agresszió veszélye alakul ki Európában, hogy így hathatós intézkedéseket tegyenek e veszély elhárításáig és az európai biztonság megőrzésére.

4. Egy európai fegyveres agresz- sziót, amelyet bármely állam vagy államcsoport követ el a szerződésben részvevő egy vagy több állam ellen, úgy tekintik, miüt a szerződésben részvevő összes államok ellen elkövetett agressziót, ilyen agresszió esetén valamennyi szerződő fél — élve az egyéni vagy kollektív védelemre vonatkozó törvényes jogával — minden hatalmában lévő eszközzel, beleértve a fegyveres erőhöz való folyamodást is — segítséget nyújt az ilyen agresszió áldozatává vált államnak vagy államoknak, hogy helyreállítsa és fenntartsa a nemzetközi békét és biztonságot Európában.

5. A szerződésben részvevő államok kötelezik magukat, hogy a legrövidebb időn belül közösen tanulmányozni fognak és létrehoznak egy olyan szabályzatot, mely meghatározza azokat a módozatokat, amelyek alapján a szerződésben részvevő államok kölcsönösen segítséget nyújtanak egymásnak, nevezetesen fegyveres segítséget abban az esetben. ha a helyzet úgy alakulna Európában, hogy kollektív erőfeszítéseket követelne meg a béke helyreállítása és fenntartása érdekében.

6. A szerződésben részvevő államok az ENSZ alapokmánya rendelkezéseinek megfelelően ismertetni fogják az Egyesült Nemzetek Szervezete Biztonsági Tanácsával azokat az intézkedéseket, amelyeket törvényes védelmi jogukat alkalmazva, vagy az európai béke és biztonság fenntartása érdekében tetteit, vagy vettek tervbe.

7. A szerződésben részvevő államok kötelezik magukat, hogy nem vesznek részt semmiféle olyan koalícióban, vagy szövetségben és nem kötnek semmiféle olyan megegyezést, amelynek célja ellentétes lenne az európai kollektív biztonsági szerződés céljával.

8. A szerződésben részvevő államok kötelezik magukat, hogy hozzájárulnak az egymás közötti, valamint más államokkal való széleskörű gazdasági és kulturális együttműködéshez. a kereskedelem és más gazdasági kapcsolatok fejlesztése, a kulturális kapcsolatok kiszélesítése útján, az ilyen együttműködést akadályozó mindennemű megkülönböztetés és korlátozás kizárásával.

9. A szerződésben részvevő államok között a szerződés által előírt tanácskozások, és az európai biztonság biztosítására vonatkozó kérdések megvizsgálása érdekében tervbe vesznek:

a) időszaki értekezleteket és szükség esetén rendkívüli értekezleteket, amelyeken minden egyes államot kormányának egyik tagja, vagy egy külön erre a célra kijelölt megbízottja fog képviselni;

b) egy állandó tanácskozó bizottság felállítását, amelynek az lesz a adata, hogy megfelelő ajánlásokat készítsen elő a szerződésben részvevő államok kormányai számára;

c) egy katonai tanácskozó szerv felállítását, amelynek' hatáskörét később határoznák meg.

10. Elismerve az Egyesült Nemzetek Szervezete Biztonsági Tanácsa állandó tagjainak különleges felelősségét a nemzetközi béke és biztonság fenntartása terén, a szerződésben részvevő államok meg fogják hívni a Kínai Népköztársaság kormányát, hogy küldjön megfigyelőket. a szerződés értelmében létrehozott szervekbe.

Egy somogyi mb&r leveie Argentínából

„Minden hír, amit magukról kapok, egy kis reményt és boldogságot jelent..

m

KELLNER BÉLA:

V íZt EMLÉK

A Somogyi Néplap cikkpályázatára beküldött írás.

IVfehéz ma már régi históriákat ■*- ’ válőszerűsíteni, ha még oly igazak is. Ezért nem panaszoltam még soha senkinek, hogy nekem nem volt gyermekkoromban egyetlen bolti játékom sem. Rossz időben születtem, Akkoriban gyerekesked- tem, amikor nem a játék, hanem a keserves lét puszta féltése, a kenyér száraz gondja alkotta az élet tengelyét.

Mégis enyém volt a világ mindén játéka. Nem volt sínen kattogó nik- kelkerekű vonatom, de szivarosdo- bozból kiagyalt, négy nagy, földbe-' vert ácsszög körül csoszogó, zsineggel hajtott vonatom minden homokállomás élőtt fegyelmezetten megállt és 'két ujjam éles sípjelére újból indulta Nem volt sem bőr-, sem gumilabdám, de anyám rongyoszsákjának, mélyéből elcsent harisnyákból olyan rugalmas labdát tekergettem, mely sohasem tépte fel meztelen gyerkőclábam vékony bőrét. Nem is áhítoztam sportfelszerelések után. Meznek ott zmlt az ing meg a rövid gatya, magasugráshoz két kerítésléc valamiféle zsineggel, a súlydobáshoz egy darab terméskő vagy bontási tégla, víváshoz a fakard, pályának meg a Légszeszgyár utca. teljes hosz- szában és szénében.

Nem .volt könyvem sem, pedig nagyon . áhítottam. Lehettem már ti- zenjiáram éves, mikor nagyszabású cserebere útin, kincseimtől kiürített zsebbel, hónom alá szoríthattam első, saját könyvemet. Milyen áldozatkészért, tfibotoltam-, hogy kölcsön kaphassak egy-egy kedves könyvet! A »Bőrharis nyái-ért targoncát toltam heiipiaci napokon Bellák Andris helyett, a »Pál utcai fiúk«-ért vizet

hordtam az utcai kútról, aprófát ha- sílgattam »Bégum ötszáz milliójáéért. Nem is olvastam, hanem faltam, újra és újra éltért} minden olvasmányomat. Voltam kis Nemecsek, Némo kapitány, Winettou, király és szolgalegény is. Sírtam Tamás bátyáért, harsányan kacagtam Don Quijoten, daloltam a pirossapkás honvédekkel, kóboroltam sáros utakon az igazságos Mátyással, hajráztam a kurucok száz meg száz csatájában.

Tíz éves koromig nem utaztam, legfeljebb egykerekű targoncán. Gát- talanul csapongó képzeletem* szárnyain mégis bejártam a legmesszibb tájakat is. Meg-megálltam a Gyöngyös patak ingatag fahídján, államat szálkás korlátjára támasztva, szememet mereven a futó vízre szegeztem. A híd pillanatokon belül elindult a víz folyásával szemben. Egyre gyorsabban száguldott, dübörgőit, reszketett, mintha nagyerejű gép rázná, pedig csak a hegyekből lefutó sebes patak vize tépázta. Mikor megúntarn az utazást, felemeltem államat a híd karfájáról, tekintetemet a tarajos vízről és máris kiszállhattam a képzeletbeli hajóból.

De utaztam e vizen valóságban is. Sohasem feledem el.

Édesanyám nyitott konyhaajtónál ebédutáni mosogatással foglalatoskodott. Rozonics bácsi, az udvarbéU öreg cipész dühösen vert törött márványlapon egy vékonyka papírtalpat. Burkus, az öreg kutyánk nyelvét lógatva lustálkodott, csak egyik szemével figyelte, amint Laci öcsémmel lapuló csendességgel belopóztunk a mosókonyhába és kiemeltük a legnagyobb mosóteknöt, evezőnek pedig hónunk alá csaptunk két nagy ruhakeverő fakanalat. Váltunkon a teknősei nesztelenül sompolyogtunk ki az udvarból. Sikerült. Édesanyánk

nem vett észre semmit. Ki tudja, merre jártak mindig fájdalmas gondolatai. Futólépésben vágtáztunk a folyóra vezető pallóhoz. Az előző napi esőzéstől tekintélyes folyóvá dagadt patakon nem volt könnyű feladat vízrebocsátani a teknőt. A hajós ember higgadt, aprólékos elővigyázatosságával vizsgálgattuk, hogy a fadugó elég szorosan illeszkedik-e a canoe fenekébe. Közben két pöttömnyi öcsém is a vízpartra keveredett és az utazás izgalmas előkészületeit látva, torkukszakadtából süvítették: »En isz... En tsz ... «

Veszélyben volt az élvezetes utazás. Nem hagyhattuk őket szárazon, mert azonnal elárulták volna titokzatos utazási tervünket. A kisebbiket, aki még aprócska fickó volt, úgy helyeztük el a teknőben, hogy kapaszkodni tudjon a fadugóba, ha imbolyogna a csónak, ő azonban már az első hullámrezdülésnél olyan nagy igyekezettel kapaszkodott, hogy azonnal kirántotta a fadugót. A léket kapott hajó pillanatok alatt megtelt mérges, barna vízzel. A palló szélébe kapaszkodva partra húztuk és kiöntöttük belőle a vizet. Mielőtt újból vízre bocsátottuk, közös megegyezéssel Vén Termőnek kereszteltük a hajót és nevét tintaceruzával az oldalára festettük. A víz pillam- tokon belül lemosta. Nem is vesződtünk tovább a névvel, elvégre mindenki láthatta, hogy hajónk eredetileg teknő volt, s aki jobban megnézte, azt is láthatta, hogy bizony elszállt felette az idő.

Elindult hát a Vén Teknő a végtelen vizekre. Kissé szorosan ültünk. Az iszapos sárga víz majdnem a teknő széléig ért. Nagyon óvatosan már- togattam a fakanalakat, mert minden óvatlan mozdulatra be-becsur- rant egy fazéknyi víz. A két pici egyre nyugtalanabbul feszengett a kényelmetlenül hideg vízben és már- már pityergésre görbült. szájuk.

Nekem nagyon ízlett a hajózás,

Ákos László—Lakos György: Erdészélet Kemenesalján. A Sárvári Erdőgazdaság a festői Kemenesaljáin három flóravidék találkozási pontján gazdálkodik. S faagy nem eredménytelenül, az többszörös élüzern- kitüntetése és az MT—SZOT vándorzászló bizonyítja. Mi a »titka« eredményüknek? Ezt tudjuk meg Ákos László és Lakos György könyvéből, akik bebizonyították, hogy lőhet az élenjárók módszereit érdekesen, színesen ismertetni. A híres történelmi1 múltú Sárvárról kiindulva vezetBuenos Airesbői jött a levél. Tóth János írta. Argentínában él, ki tudja, miképp vetődött oda. De most .feltámadt benne az érzés, a leküzdhetetlen, a honvágy. Talán olvasta az amnesztiarendele- tet is. Gondolkodik* így ír:

| | | »Tisztelt szerltí ' "} kesztőség!

Régi somogyi ember vagyok és

szeretnék újra hírt kapni hazáimról, olvasni Kaposvárról. Miképp lehet megrendelni újságjukat, s milyen pénznemben kell majd fizetni? Ha nem vagyok ott, legalább hadd olvassak a régi, de azért most is az igazi hazámról. Minden hír, amit magukról kapok, egy Ids reményt és boldogságot jelent, hiszen nekem is haza kell menni egyszer.

Teljes tisztelettel: Tóth János.

;Cím: Balcarce 102 — Buenos Aires«.

»■•■■■■■■■•■■■■*■■■■■■■■■■■■■■■■■ ■■■■■■■■ BBBa mi■■■■■■■■■»■■ ■■■«■BIS»■■■■»■■■■■■■■

ÚJ KÖNYVEKRŐL — RÖVIDEN

mek végig minket az erdőgazdaság tájain, miközben megismerjük szakszempontból rendkívül érdekes módszereiket: hogyan alakítják ki a két koronaszintet, hogyan állítják a másutt üldözött gyertyánt céljaink szolgálatába, hogyan folytatnak bizonyos értelemben szálalást. hogyan termelik oltványökon a tobozokat. A munkamódszereket és az ezeket megvalósító embereket a riport párbeszédes és megjelenítő formájában vetíti a könyv az olvasó elé, hangulatos, derűs epizódokkal tarkítva.

11. O jelen szerződés semmiképpen nem hatálytalanítja azokat a kötelezettségeket, amelyek az európai államok között kötött olyan nemzetközi szerződésekből és egyezményekből származnak, amelyeknek elvei és céljai megfelelnek a jelen szerződés elveinek és céljainak.

12. A szerződésben részvevő államok megállapodnak, hogy az európai kollektív biztonsági rendszer m egtcf cmtésére /vonatkozó intézkedések megvalósításának két vagy három évig tartó kezdeti időszakában nem mentesülnek az érvényben lévő szerződések és megállapodások értelmében vállalt kötelezettségeik alól. Ugyanakkor az érvényben lévő katonai kötelezettségeket tartalmazó szerződésekben részvevő államok tartózkodni fognak a fegyveres erőhöz való folyamodástól és békés eszközökkel fognak rendezni minden közöttük netán felmerülő viszályt. Az illető szerződésekben és egyezményekben részvevő államok között tanácskozásra kerül

majd sor minden olyan nézeteltérés és viszály esetén, amely veszélyeztetheti az európai béke fenntartását.

13. Addig is, amíg szerződést nem kötnek a fegyverzetek csökkentésére, az atomfegyverek betiltására, és a külföldi csapatoknak az európai országok területeiről való visszavonására, a szerződésben részvevő államok kötelezik magul: at, bogy nem tesznek olyan újabb intézkedéseket. amelyek előzőleg kötött szerződések vagy megállapodások értelmében egy másik európai állam területén lévő fegyveres erőik növelését céloznák.

14. A szerződésben részvevő államok megállapodnak, hogy a jelenlegi szerződés életbeléptetésétől számított meghatározott időszak elteltével az 1955. május 14-én kötött varsói szerződés, az 1954. október 23-án kötött párizsi egyezmények és az 1949. április 4-én kötött északatlanti szerződés érvényüket vesztik.

15. A szerződés érvényességének időtartama: ötven év.

szórakoztatott a sebesség, a teknő egyre gyorsabban száguldott. A parton csomóba verődött felnőttek versenyt futottak velünk. Innen is, onnan is hallottuk: »Te jó ég, mi lesz velük!« Bajmóczi néni, aki a vízparton lakott, mikor meglátta teli hajónkat, akkora lendülettel vetett keresztet, hogy majdnem kiesett ablakán. Hamarosan azonban zavarni kezdett a csónak növekvő sebessége, de nem tudtam lassítani. Hiába tartottam ki fékezőleg a fakanalakat. Tudtam, hogy nincs már messze a Vasgyár turbinája, ahol nagyon mély a víz, rettentően sebes és akkora az esése, mint azoknak a furcsanevű vizeknek, melyeken olvasmányaim indiánjai oly ügyesen eveztek át. Nem féltem. Mégis ahogy közeledtünk a gyárhoz, egyre inkább szerettem volna szárazföldre jutni. Mélyen megértettem a hajótöröttek vágyakozását a' szárazföld után.

— Jó lenne kikötni! De hogyan? — Csak magamban szepegtem, mert nem akartam megijeszteni a piciket. Laci is felismerte a veszélyt és őszinte hangossággal kezdett siránkozni. Elhagytuk a patak éles kanyarodóját, innen már erősen szélesedett a meder. A zsilipek előtt meglassúdott a víz sodrása. Mint mérges fogsor villogott a turbinák előtt a szűrők fényes, kemény acélfogazata. A parton futó felnőttek közül egy lobogó szőkehajú szélsebesen rohant be a gyárba.

A csónak hirtelen a balpart felé sodródott, a sebes áramlás a zsilipek felé vonta a tehetetlen teknőt. A zsilip feletti keskeny pallón futólépésben feltűnt Ljt bőrköténye s, barázdált arcú munkás. Kormosak voltak, izmosak. Vaskampóban végződő, hosszú csáklyákat vágtak a teknő orrába és óvatos lépésekkel a part felé vontatlak hajónlcat.

Lihegve, verítékezve megérkezett mosogató kékkötényében édesanyám. Feddöleg tekingetett rám, a bűnös

legidősebbre. Magához szorítgatta a két kicsit, remegő kézzel turkált hajukban. Kézenfogva vezette haza a négy vizes, didergő hajóst. Félúton felriadt: »Nem is köszöntem meg... Majd holnap ... «

* * *

IVfost dérütötte fejjel állok is- méí a hídon, mely szilárdan, büszke biztonsággal, mint acélperec markolja át a két partot. A víz fecseg, csaosog, a város felett kéklű hegyek köveinek üzenetét csörgi.

Fátyolos szemmel idézem a teknőt.

Hol vannak utasai?

Laci szája szélén vékonyan csurog a vér. Puha szőke haja sárba fordult... Teste felett valahol messze, lengyel paraszt dalolva szánt, vet. A két pöttömnyi utast náci akasztófa, nyilas bunkósbotok mocskolták jeltelen tömegsírba.

Üres a csónak, üres a víz.

Lábaim gépiesen visznek a jól ismert úton a gyár felé. Ott a zsilip! Ott a keskeny híd felette! Fehér táblán fekete halálfej. »Életveszélyes! Idegeneknek tilos a bemenet!« Itt állt a két bőrkötényes munlcás és mentette partra az életet, melyet kárhozottak veszendőbe viitek.

Visszabotorkálok a vízparti sétányon a hídra. Szemem a vízre vetem és a híd megindul visszafelé. Ismét utazom gyerekkorom játékos hajóján. Már messzi vizeken járok... Sok valódi, tarka-barka csónakot látok fényes evezőkkel, sok vidám, dalos gyerekkel.' Sudár derekú, izmos ifjak hajladoznak színes mezben, gyepes pályákon, harsányan kacagó gyerekek játszadoznak igazi bőrlabdával a virágos játszótereken ...

Felsikolt emlékező lelkem: »Emberek! Vigyázzatok rájuk!«.

Sűrűn hullnak könnyeim. A gyár felől fiatalosan csengő, vidám' énekszó úszik a víz felett. A bönköténye- sek énekelnek.

Vigasztalódom.