Somogyi Néplap, 1955. szeptember (12. évfolyam, 205-230. szám)

1955-09-18 / 220. szám

VILÁG PKOLET AKJAi EGYESÜLJETEK! Somogyi Néplap A Német Demokratikus Köztársaság kormányküldöttsége Moszkvában Tapasztalatok a kaposvári propagandisták tanulásáról Virágzó Kaposvár — virágzó élet 1952-ben utolsó volt, 1955-ben 8. lett Somogy a falusi dolgozók országos szpartakiádjának versenyein A MAGYAR DOLGOZOK PÁRT JA SOMOGYMEGY El BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XII. évfolyam, 220. szám. A KA se ÍTLLB* Vasárnap, 1955. szeptember 18á Minden erőt az őszi munkákra! Ne csak beszéljünk, hanem cselekedjünk is! Egy szeszélyes időjárású nyár után esős ősz áll előttünk. Szinte úgy kell »lelopni-« az őszi kapáso­kat is a mezőről. Gyors ütemben kell végezni az őszi szántás-vetést, a jó idő minden percét kihasználva. Elég volt most már az értekezletek­ből, a sok beszédből az őszi mun­kákról, most a tetteken a sor. Az őszi árpának már a földben kellene lennie, szeptember 30-dg pedig már el kell vetni a rozsot is. Járási, községi párt- és tanácsszer­veinknek nem lehet most fontosabb feladatuk, mint az őszi munkákra való mozgósítás, a kapások betaka­rítása, a gabona vetése, az állatállo­mány téli takarmányának biztosítá­sa. S e feladatokkal együtt kell szorgalmazniuk a kapásmövények begyűjtését is. Párt- és tanácsszerveink eddigi jó munkája — amiért elismerést érde­melnek — biztosíték arra, hogy az őszi feladatok megoldáséban is helyt­állnak. A járási párt- és tanácsszervek felelőssége az új tsz-ek munkájáért örvendetes, hogy megyénkben hétről hétre fejlődik a tsz-mozga- tom, egyre nő azoknak a dolgozó parasztoknak a száma, akik a közös gazdálkodást választják. Járási párt- bizottságaink, tanácsaink, kommunis­táink büszkén számolhatnak be a tsz- íej'lesztésben elért eredményeikről. Arról azonban már keveset tudnak mondani, hogy az újonnan alakult tsz-ekben hogyan, indult meg a kö­zös munka, megtörtént-e a leltáro­zás, bevitték-e az állatokat, biztosí­tották-e a vetőmagot, az új tsz-ta- gok résztvesznek-e valamennyien a közös munkában. A Kaposvári Járási Pártbizottságnak van-e pl. gondja arra, hogy Gadács tsz-községben az új tsz-tagok ibevigyék állataikat a közösbe, felifigyeltek-e arra, hogy többen el akarják adni lovaikat és teheneiket? Ellenőrizte vajon a Mar­cali és a Nagyatádi Járási Pártbi­zottság. hogy az új termelőszövetke­zetekben bozzákezdtek-e a közös ál­latállomány takarmányának biztosí­táséhoz és a silózáshoz? Tudnak-e arról, hogy egyes új belépők csak a tavasszal akarják a közösbe vinni ál­latukat? A járási tanácsok mezőgazdasági osztályai megadják-e a segítséget az új tsz-elnököfenek ahhoz, hogy irá­nyítani, vezetni tudják tsz-üket? Az új tsz-elmökök ugyanis, 'bármilyen jól gazdálkodó egyéni parasztok vol­tak is, most már nem 10—<15 holdon gazdálkodnak, hanem többszáz hol­don a tsz-tagok munkáját is meg­szervezve — kell irányítaniuk. A járási tanácsok szakembereinek meg kell tam'taniuk az új elnököket a vezetés, irányítás mesterségére, hogy ne bizonytalankodjanak, hanem határozottan intézkedjenek az alap­szabály értelmében. Nem elégedhet­nek meg azzal, hogy többszáz dol­gozó paraszt aláírta a belépési nyi­latkozatot. Munkájuk eredménye azon mérhető le — s ez jelenti a tel­jes sikert a tsz-fejlesztésben —, hogy ezek a tsz-tagok valamennyien részt vesznek a közös munkában. A sikerek nem szédíthetnek meg bennünket Megyénkben az idén több mint 90 új tsz alakult. Ez mutatja: minden feltétele megvan annak, hogy tovább fejlődjék a tsz-mozgalom Somogy­bán. Régi tsz-eink példamutatása, kommunistáink lelkesedése, a felvi­lágosító szó nyomán tovább növel» hetjük eredményeinket. A sikerek azonban nem szédítenek még 'ben­nünket, nem felejthetjük el, hogy megyénkben az elmúlt években a tsz-mozgalom egyik fékje a rosszul működő tsz, a gazos földek, a szét­húzó tagság, a gyenge vezetés volt. Az új tsz-ekben már nem követhet­jük el ezeket a 'hibákat. Nem elég tehát, hogy új tsz-eket alakítunk, hanem példamutató tsz-eket kell alakítanunk. Építenünk keld azokra a dolgozó parasztokra, 'akik azt han­goztatták. hogy különb lesz az ő tsz- ük, mint a megye régi jól működő tsz-ei. Úgy kell segíteni őket, hogy ígéretüket beváltsák. Tarmeiőszövet- kezieti községeinknek a legpéldamu­tatóbbaknak kell lenniük a mező- gazdasági munkában, az állami fe- gyelemben. Mindez azt követeli já­rási és községi vezetőszerveiinktől, hogy erejük nagyrészét az újonnan alakult tsz-ek megszilárdítására for­dítsák mert, ez a feltétele a továb­bi fejlesztésnek. Fordítsunk gondot az egyéni parasztok termelésére is Megyénk párt- és tanácsszervei tartsák szem előtt, hogy a párt júniu­si határozata kettős feladatot szabott meg: a tsz-mozgalom fejlesztését és a termelés növelését. Nálunk ez utóbbira kissé kevesebb gondot for­dítottunk az elmúlt hetekben. Erőn­ket nagyrészt a tsz-ek fejlesztésére fordítottuk és megfeledkeztünk ar­ról, hogy megyénk dolgozó paraszt­ságának magyrészét még egyénileg gazdálkodók teszik ki. Hogy az egyé­niek elvetik-e az őszi gabonát, töre­kednek-e arra, hogy minél többet termeljenek, ez sem számunkra, sem a népgazdaság számára nem közöm­bös. Nem1 történhet meg a tavalyi szégyenteljes eset, hogy megyénk ■nem teljesíti gabonavetéstervét. Befejezéshez közeledik megyénk­ben a tagosítás is. ez sem tarthatja vissza dolgozó parasztjainkat a szán­tás-vetésben. A községi párttitkárok, tanácselnökök nem nyugodhatnak addig, amíg községükben nem tel­jesítik az ősziek vetéstervét, nincs biztosítva dolgozó népünk jövő évi kenyere. Ellenőrizzék, hogy a kulá- kok elvetik-e a számukra előírt te­rületen a gabonát, s azokat, akik ha­logatják a vetést, vonják felelősség­re. Számolják fel a megnyugvást az állami gazdaságok vezetői! Igen lassan halad állaiai gazdasá­gainkban az őszi szántás-vetés. Ezt mutatják a következő számok is: a trágyahordás 39 százalékra áll’, a talajelőkészítést az ősziek alá 26 szá­zalékra, a mélyszántást mindössze 4 százalékban, végezték el. Rozsot még egyáltalán nem vetettek, az árpá­nak is csak 7 százalékát tették föld­be. Súlyos a lemaradás a dohány- betakarításban, a burgonyaszedésibsn. Mindezek ellenére az állami gazda­ságok vezetői igen nyugodtak. A me­gyei igazgatóságnál is ilyen megnyug- vó hangulat várni Hordjuk a trágyát — mondják — az eső miatt nem tu­dunk vetni. — Arról azonban nem beszélnek, hogy az elmúlt három hétben, amikor jó idő volt, mit tet­tek az őszi munkák érdekében. Ide­je lesz a megmyugvó hangulatot fel­számolni és a hanyag vezetőket fe­lelősségre vonni. Éjjel nappal szántson minden traktor Elismerést érdiemelnek gépállomá­saink azért az áldozatos munkáért, amit a cséplésben végeztek. Meg kell azonban mondani, hogy az őszi mun­kákra való átállásban sok fogyaté­kosság van munkájukban. Sokhelyütt állnak a gépek, nincs kijelölve a brigádok számára a terület, nem szervezték meg az éjszakai műsza­kot. Gépállomásaink most nagy pró­ba előtt állnak: megnőtt a termelő- szövetkezetek száma, területe, tehát sokkal tervszerűbben kell a gépek­kel gazdálkodniuk. Minden gépállo­más vezetőjének okvetlenül meg kell szerveznie a két műszakot, hogy mind a tsz-ek, mind az egyéni pa­rasztok igényeit kielégíthessék. A Gépállomások Megyei Igazgatósága fokozottabban ellenőrizze a .gépállo­másokat, az őszi munkákra vonat­kozóan hajtsa végre a Megyei Párt­it járások sorrendje az őszi mezőgazdasági munkákban 1. barcsi járás, tanácselnök: Má­tyás József, mezőgazdasági osztály- vezető: Feigli József, 2. kaposvári, Suri Sándor, Csutak Pál, 3. csurgói, Vörös Gábor, Pallag András, 4; nagyatádi, Sasvári Ferenc, Isaszegi József, 5. fonyódi, Király Ferenc, Jani János, 6. marcali, Papp Ferenc, Tóth Mihály, 7. tabi, Tengerdi Imre, Deák János, 8. siófoki, Németi László, Szabó László. Az őszi árpa vetésében a legjobb eredményt a kaposvári és a marcali járás érte el, a rozs vetésében is a marcali járásban értek el legjobb eredményt. Időben biztosítsuk állataink téli takarmányát, gépállomásaink több segítséget adjanak a silózáshoz Az állatállomány átteleltetesének, az állatok termelése növelésének alapvető feltétele, hogy időben gon­doskodjunk megfelelő mennyiségű és minőségű takarmányról. Ezt úgy tudjuk elérni, ha minél több nedv­dús, fehérjében gazdag silótakar­mányt készítünk. Különösen a szarvasmattlbatenyésztésfoen, illetve tehenészetben elengedhetetlen a siló­takarmány biztosítása télire. A köz­ségi és járási szakemberek szervez­zék, irányítsák, az illetékes szerveik pedig ellenőrizzék ezt a fontos mun­kát. A silózáshoz a gépállomásoknak kell segítséget adniuk, főleg a tsz-ek számára. A tapasztalat azt mutatja, hogy az illetékes vezetők és gépállo­mások vajmi keveset törődnek a siló- zással. A Kaposvári Gépállomástól már két hete kéri a silógépet a ka” posvári Szabadságzászló TSZ — hiá­ba. Nem véletlen tehát, hogy a me­gye tsz-ei is csupán 23,4 százalékra teljesítették eddig a silózási tervet. Szégyenletes, hogy a fonyódi, tabi és a nagyatádi járásban még alig 15 százalékra teljesítették a silózása tervet. A járások sorrendje a sdlózásban (tsz-ekben): 1. csurgói 47, 2. marcali 33, 3. kaposvári 28, 4. siófoki 27, 5. barcsi 20, 6. fonyódi 16, 7. tahi 15, 8. nagyatádi 13 százalék. bizottság határozatát. Három termelőszövetkezeti nem­zedék találkozott vasárnap Barcson, a Vörös Csillag TSZ portáján. Az első nemzedék a házigazdák voltak: Losonczi Pál és munkatársai: a nagyüzemi társasgazdál'kodás régi, immár hét évet tapasztalt szakem­berei. A Somogybán most született termelőszövetkezetek tagjai, akik Böhönyéről, Szenyérről, Taranyból jöttek — ők lennének a második, az ifjabb nemzedék. És a harmadik? Egyéni parasztok, falusi emberek, akik még külön dolgoznak kisparcel- láikon: ők a holnap termelőszövet­kezeti tagjai, a harmadik nemzedék. ök ma még nem hangoztatják ezt — hiszen akkor belépnének. Egy alá­írás lenne az egész — a szövetkeze­tek nyitott kapukkal várják, szíve­sen látják soraikban a becsületes, szorgalmas embereket. De a gondo­lat sokukban még nem érlelődött el­határozássá: most még fontolgatják, mit is tegyenek? Közben az élet ha­lad előre, nagy léptekkel' halad most, ezekben a napsugaras betekben So- mogyországban: bizonyság rá a me­gye 29 termelőszövetkezeti községe. A napfény érleli a gyümölcsöt, a meggyőző érvek, a beszédes tények érlelik okos. elhatározássá a fontol­gatást. S kéllenek-e beszédesebb té­nyek, mint a barcsi Vörös Csillag szép eredményei? A kezdet nehéz volt... Pedig itt sem volt sima az út. Ér­tetlenséggel, ' tapasztalatlansággal kellett birkóznia a Vörös Csillagnak pályája kezdetén. Ott álltunk Szép István 67 esztendős böhönyei pa­rasztemberrel a gyümölcsösben; az ösvény egyik oldalán mézédes szőlő érlelődött, a másik oldálön meg Jo­nathan fajtájú almafák dúsan kínál- gatták szép, pirosló gyümölcsüket. — Szép, szép — szólalt meg a pompás kép láttán a böhönyei ven­dég —, de biztos-e, hogy nekünk is így sikerülne, biztos-e, hogy ilyen lesz-e a böhönyei szövetkezet? Való igaz: olyan szövetkezet, mint a barcsi Vörös Csillag, nem minden bokorban terem. De hogy teremjen, az kizárólag az embereken álL Aka­ratukon, szorgalmukon, tehetségü­kön. A jó ebéd után, amikor a látottak együttes megbeszélésére sor került, Losonczi Pál elnök elmondta, hogy nekik se az égből -pottyant ölükbe a siker. Nem volt még munkaegységkönyv, sem alapszabály, sem közeli példa, aminek alapján 1948-ban, a kezdet kezdetén elkezdhették munkájukat. Botladoztak, sokszor saját hibáikból is tanultak. 17 tagja volt akkor a szövetkezetnek. Reggelenként együtt etették meg a kevés jószágot: az egész tagság. Aztán mindnyájan ki­mentek dolgozná a mezőre. Ha trá- gyáhcrdás ideje volt, mindenki azt csinálta, ha daráltatni indult egy ko­csi, minden tag felrakott rá egy-egy mázsa terményt. Szénaszárítás ide­jén, ha megeredt az eső, az elnökkel az élen az egész tagság fogta a vas­villát, s futottak menteni a szénát, hevesen, mintha tűz ütött volna ki a tanyán. Ma persze az ellető kanásztól a tsz raktárosáig mindenki szakszerű terv alapján, szervezetten végzi munkáját, ma már mosolyogva gon­dolnak vissza azokra az időkre, ami­kor még ilyen volt a »munkaszerve­zés-«. ' Lehet és érdemes tanulni tőlük... Látogatók a barcsi Vörös Csillagban ...de megérte! Hogy milyen ma a jó tsz munka- szervezete, arról saját szemükkel meggyőződhettek, meg is győződtek a vendégek. Azt is látták, hogy mi­lyen eredmények fakadnak a jól vég­zett munka nyomán. A tehénistállókat nézték meg leg­először. Hernik István vezeti a te­henészetet. 15—18—21 liter — olvas­hatjuk a tehenek fejlapján. Kifize- tődik-e a jószágtartás? — ezt a kér­dést fel sem tették a vendégek. Pe­dig a fejési átlag, a tej eladásából és a vaj üzemből eredő jövedelem még nem minden. A tehenészetnek, az állattenyésztőknek is nagy érde­mük van abban, hogy a barcsi Vö­rös Csillag búzája, árpája, burgonyá­ja oly szép sikert ért el az Országos Mezőgazdasági Kiállításon. A jószág­tartás a növénytermeléshez is hoz­zátartozik: az istállótrágya gazdagít­ja a talajt. Ma 2300 hold földön gazdálkodik a Vörös Csillag 340 tagja. Milyen ered­ménnyel? — arról a számok beszél­nek, 542 forint vagyon jutott 1949- ben egy-egy hold földre, most 5066 forint jut: csaknem a tízszerese. — Milliomos a szövetkezetünk — mondja valaki a tagok közül. A ven­dégeket az érdekli, mi hasznot lát­nak belőle az egyes emberek, hogy milliomos a szövetkezetük? Grofsits Pál elmondja nekik: ő két éve tagja a Vörös Csillagnak, s a két év szor­galmas munkájával elérte, hogy 21 ezer forintért házat vett magának. De nemcsak ő. Van egy utca a fa­luban, s úgy beszélik, hogy ezt ma­holnap szövetkezeti utcának, vagy Vörös Csillag utcának kell elnevez­ni, mert egymásután vásárolják meg a tsz-tagok a házakat. „... én is nehezen határoztam el magamat“ Szili István sertésgondozó annák- előtte 11 hold földjén gazdálkodott Barcs községben. Az ő példája is be­szédes: — Valamikor, az úri világiban ka­nász voltam — mesélte a vendéglátó gazda szívességével látogatóinak. — Földet kaptam a demokráciától1, s büszkén gondoltam rá, hogy most már saját magam ura vagyok, »adó­fizető polgár« lett belőlem'. Ha a szö­vetkezetbe hívtak, azt feleltem, hogy majd még gondolkozom róla. Meg­mondom, mi tartott vissza. Arra gon­doltam: kanász voltam az úri világ­ban, s most újra kanász legyek? In­kább vártam, másféle vágyaim vol­tak. Megmondom őszintén: ha tellett volna, megvettem volna én fél So- mogyot. De nem tellett. Hogy mégis szerezhessek, gyarapodhassak, még azt is meggondoltam, hogy meg- igyak-e egy pohár sört? — Most három pohár sört is nyu­godtan megiszom, ha éppen kedvem szottyan rá — így jellemzi mai éle­tét Szili István. — Előbb ezt élvez­tem a tsz-ben, meg azt, hogy a veze­tők elintézik az én 11 hold földem után is a beadást. Aztán meg azt élveztem, hogy vehetek gumicsiz­mát, köpenyt, sőt még házat is a jö­vedelemből. A lakásom bárki meg­nézheti: ne vegyék dicsekvésnek, de az úri világban az intéző sem la­kott szebben, mint én most. A tapasztalt segítsen a kezdőknek így 'beszélgettek együtt sokáig, amikor már mindent megnéztek: a teheneket, a sertéseket, a baromfi­tenyészetet, s nem utolsó sorban a tsz korszerű fürdőjét. A tagokat s az egyénieket is az ér­dekelte legjobban, mennyi a jövede­lem a közösben; Simon Mihályt, az 1000 holdasra nőtt szenyéri Béke TSZ elnökét a vezetési módszerek érdekelték a legjobban, s a két elnök közötti beszélgetés során követésre- méltó példa született. A Vörös Csil­lag elnöke, Losonczi Pál elhatározta, több segítséget nyújt a Béke TSZ elnökének. Elutazik Szenyérre, meg­tanácskozzák a helyszínen együtt két napon át a szövetkezet gondjait, le­hetőségeit. Losonczi Pál igen elfoglalt em­ber, nemcsak a 2300 hold földre, ha­nem az ország vezetésére is van gondja, hiszen országgyűlési képvi­selő, a Termelőszövetkezeti Tanács­nak is tagja. Nem azért megy Sze­nyérre, mert sok ráérő ideje van, hanem azért, mert nézete szerint a tapasztalt elnök kötelessége, hogy se­gítse azokat, akik most indulnak el az új úton. Példája követésreméltó, mint ahogy a barcsi Vörös Csillag is pél­daképül állhat megyénk termelőszö­vetkezetei előtt. A többi között ezt a tanulságot vonták le a látottak alapján a vendégek is, az új tsz-ek tagjai s a még egyenleg dolgozó pa­rasztok, akik látták: vonzó az út, amelyre hívjuk őket. Vajda Márton

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents