Somogyi Néplap, 1955. szeptember (12. évfolyam, 205-230. szám)
1955-09-18 / 220. szám
2 SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1955. szeptember 18. A Német Demokratikus Köztársaság kormányküldöttsége Moszkvában A Néniét Demokratikus Köztársaság kormányküldöttsége, melynek vezetője Ottó Grotewohl miniszterelnök és amelyben az NDK valamennyi pártja képviselve van, pénteken megérkezett Moszkvába. A Neues Deutschland értesülése szerint* a moszkvai tárgyalások napirendjén a Német Demokratikus Köztársaság szuverenitására, valamint az európai kollektív biztonsági rendszer megteremtésére vonatkozó kérdések mellett a két ország gazdasági és tudományos-műszaki együttműködésének kérdései szerepelnek. A Neues Dutschland vezércikkében hangsúlyozza, hogy a Német Demokratikus Köztársaság kormányküldöttségének moszkvai utazása újabb tanúságot tesz arról, hogy a -Német Demokratikus Köztársaság közreműködése nélkül egyetlen összeérne t Vonatkozású kérdést sem lehet megoldani. Ezek közé tartozik a háborús bűncselekmények miatt elítélt egykori hadifoglyok ügye is. A lap hangsúlyozza: amikor a szovjet kormány ezt a kérdést, éppen úgy, mint Németország két Vészét érintő egyéb kérdéseket, mind a két német kormánnyal megtárgyalja, a két német állam fennállásának reális fényéből indul ki. A Német Demokratikus Köztársaság kormányküldöttségének Moszkvába érkezése alkalmából a Pravd’a vezércikkben üdvözli a kormányküldöttséget és hangsúlyozza, hogy »a Szovjetunió népe mélységes rokon- szenvet és baráti érzelmeket táplál a Német Demokratikus Köztársaság iránt, amely biztos támasza a . német nép demokratikus, békeszerető erőinek«. A lap méltatja a Német Demokratikus Köztársaság fejlődési eredményeit, amelyek politikai, gazdasági és kulturális téren egyaránt kiemelkedőek. Méltatja a Szovjetunió és a Német Demokratikus Köztársaság közötti kapcsolatok jelentőségét és kiemeli, hogy »a Szovjetunió és a Német Demokratikus Köztársaság kormánya között teljes a nézetazonosság a nemzetközi kérdésekben, a politikai, .gazdasági és kulturális együttműködés további elmélyítése és kiszélesítése terén egyaránt«. A Német Demokratikus Köztársaság nemzetközi helyzetének erősségét mutatja, hogy két nagyhatalom, a Szovjetunió, valamint a Kínai Népköztársaság szuverén államként elismerte. »A Német Demokratikus Köztársaság fennállása — írja a Pravda — történelmi realitás. A Német Demokratikus Köztársaság a német nép békeszerető erőit képviseli. Ezeknek az erőknek véleményével feltétlenül számolni kell Németország további sorsának meghatározásánál. A Német Demokratikus Köztársaság véleményét éppen úgy figyelembe kell venni, mint a Német Szövetségi Köztársaság véleményét. Más szóval: a német kérdést nem lehet megoldani a németek részvétele nélkül«. Amerikai lapvélemények a szovjet—nyugatnémet tanácskozás eredményéről New York. Az amerikai sajtó és a politikai • személyiségek figyelmének .központjában továbbra is a Szovjetunió és, a Német Szövetségi Köztársaság közötti tárgyalások kimenetele áll . ■ Az Associated Press washingtoni közleménye szerint Suydam, az Egyesült Államok .külügyminisztériumának szóvivője a moszkvai tárgyalások kimeneteléiben a német kérdésben elfoglalt nyugati politika diadalát látja. A New York Post című lap szemleírója azonban feltételezi, hogy bár Washington megelégedését fejezi ki Adenauer moszkvai útjának eredményeit illetően, a diplomáciai. kapcsolatok megteremtése a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság között valójában »keserű pirula« Washington számára. Abel, a New York Times washingtoni tudósítója, miután megjegyzi, hogy az amerikai diplomaták körében különbözőek a vélemények, a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság közötti tárgyalások eredményeit illetően azt írja, hogy »a külügyminisztérium elhatározta: nem reklámozza az Adenauer és Bul- gianyim között Moszkvában elért megegyezéssel kapcsolatos aggodalmait.« Ábel szavai szerint néhány nappal a Német Szövetségi Köztársaság küldöttségének moszkvai útja előtt Merchant, az Egyesült Államok külügyi államtitkára felkereste Aden- auert, aki biztosította arról, hogy Nyugat-Németország nem járul hozzá, hogy követet cseréljen a Szovjetunióval, hanem ragaszkodni fog a »diplomáciai megbízottak útján történő korlátozott kapcsolatokhoz.« , Lippmann. a ‘New York Héráid Tribune című lap szemleírója a következőket írja: Bonn, biztosítva a maga számára a szuveréraitást, levonta azt a teljesen helyes következtetést, hogy közvetlenül .képviseltetnie kell magát ’ Moszkvában és Moszkvának közvetlenül képviselve kell lennie Bonnban, amíg meg nem oldódik Németország sorsa. A diplomáciai kapcsolatok hiánya azt jelentené, hogy ,a bonni kormány attól függne, amit a szövetségesek nagykövetei Moszkváiból 'Londonba, Párizsba és Washingtonba jelentenek és azután közölnék Bonnal. Coblentz, a New York Herald Tribune bonni tudósítója közleményében rámutat, hogy Adenauer »örökös kritizálóit« kivéve, széles körök üdvözlik és támogatják a Szovjetunióval való diplomáciai kapcsolatok megteremtéséről szóló határozatot.« Coblentz hangsúlyozza, hogy sok ember a Szovjetunióval való diplomáciai viszony megteremtését lépésnek tekinti Németország újraegyesítése felé. Mint Coblentz kijelenti, Adenauer a diplomáciai viszony megteremtését illetően Von Brentano és két legközelebbi tanácsadójának véleménye ellenére cselekedett, akik »féltek attól a hatástól, amelyet az Egyesült Államokban kelt a diplomáciai viszony megteremtése.« Middietonmak, a New York Times londoni tudósítójának közlése szerint London tekintélyes körei úgy tekintik a Moszkva és Bonn közötti kapcsolatok megteremtését, mint »az oroszok győzelmét a Németországért vívott hosszú harcban.« # * * DELHI (TASZSZ). Nehru miniszterelnök szeptember 16-án az indiai parlamentben kijelentette, hogy kormánya állást foglal az ENSZ-alap- okmány felülvizsgálásával szemben. A miniszterelnök rámutatott: Indiának érdeke, hegy felvegyék az ENSZ tagjai sorába »nemcsak a foandungi értekezleten képviselt országokat, hanem mindazokat az országokat is, amelyek megfelelnek az ENSZ-aiap- okmány követelményeinek. Az egri sorsolás a 19. vidéki államköicsönhűzás Az államkölcsön-sorsolások nagy népszerűségnek örvendenek hazánkban. A kötvénytulajdonosok milliói mindenkor érdeklődéssel figyelik a sorsolások előkészületeit. Különösen azokban a városokban, amelyekben sorsolnak, tekintenek nagy izgalommal a húzások elé. Az eddig lezajlott harminc sorsolás közül tizenkettőt rendeztek Budapesten, tizennyolcat pedig különböző vidéki városainkban. A Negyedik Békekölcsön most sorrakerülő harmadik, egri húzása már a 19. vidéken rendezett sorsolás. A következő hónapokban még három vidéki város lakói lehetnek tanúi a húzások lebonyolításának. Október 20— 23. között Veszprémben rendezik meg a Második Békekölcsön hetedik sorsolását, november 26— 29. között Miskolcon tartják az Első Békekölcsön kilencedik sorsolását, s végül december 30-án Székesfehérvárott húzzák a Harmadik Békekölcsön ötödik sorsolásának nyereményeit. Az Angol Békebizottság az ausztráliai atombombakísérletek ellen London (TASZSZ). Az Angol Békebizottság nyilatkozatot tett közzé, amelyben elítéli az angol kormánynak azt a döntését, hogy jövőre atombombakísérleteket végez Ausztráliában. A nyilatkozat rámutat arra, hogy a kormányközlemény kedvezőtlenül befolyásolhatja a genfi kormányfői találkozó után kialakult barátságos légkört. Ezenkívül, ez a döntés igen rossz válasz a szovjet kormánynak arra a határozatára, hogy csökkenti a szovjet fegyveres erők létszámát. ÉRDEKESSÉGEK INNEN — ÖNNAN Minden tizenhetedik amerikai állampolgárra jut egy bűnöző Az Egyesült Államok börtöneiben »telt ház« van. Már minden tizem» heted’k állampolgárra jut egy bűnöző. Rakétavető állomás Angliában Anglia északnyugati partvidéke mentén, egy szigeten megkezdték egy rakéta- és távirányítású lövedékvető kísérleti ál- lömás építését. KARON VISELHETŐ RÁDIÓ A félvezetők felhasználásával , szerkesztett elekftiromákus készülékek alkalmazása révén a rádiótechnika eljutott a kgróra nagyságú fül- kagylós miniatűr rádió- veyőkészülékig. . amelyek legnagyobb véteítávolsá- ga '40 kilométer. A kar- ; áfáiként hordott rádiót' az 'Egyesült Államokban rendőr- és katonai járőrök számára szerkesztették. Minden harmadik amerikai látni szeretné a Szovjetuniót Az Egyesült Államok egyik közvéleménykutató intézet^ megállapította, hogy minden harmadik amerikai szívesen ellátogatna a Szovjetunióba, Motorizált hegymászók a Kilimandzsárón B. Ohmn« vezetésével égy hegymászó csoport különleges hatkerakű motoros jármű segítségé- ‘ vei indult a forró Afrika legmagasabb csúcsa, a 6000 méter magas hófödte Kilimandzsáró megmászására. A csoport 49 nap alatt 12 000 kilométeres utat tett meg és feljutott már a 3600 méter, magas Kiho-csúcs- • ra.- ónrten azonban hólavina miatt 'vissza ‘kellett fordulnia. Eddig ismeretlen néptörzset fedeztek fel Uj-Guineában a Pápua-területen egy expedíció eddig ismeretlen, magát duna-törzsnak nevező néptörzset talált, amely fehér embert sohasem látott. A törzs harcosai parókát és hosszú szakállt viselnek, fegyverük: lándzsa és nyű. UGRÁS A SZABADSÁGBA A napokban a Szuez- csatomán áthaladó »Pasteur« nevű francia csapatszállító hajóról 13 idegenlégianista. vetette magát a vízbe. Mind a tizenháromnak sikerült partot érnie és ezzel kimenekülnie az idegen- . légió poklából. A bonni igazságügyminiszter a halálbüntetések újrabevezetését követeli A Neue Zeit híradása szerint Neumayer bonni igazságügyminiszter a halálbüntetés újrajbeve- zetését követeli Nyugat- Némeíországban és Nyu- gat-Berlinben »bizonyos bűntettekért«. Neumayer kijelentette, hogy a nyugatnémet bírák túlontúl elnézőek a bűntettek kiszabásánál. Nagy adóbotrány az Egyesült Államokban A New York Herald Tribune szeptember 7-á száma az amerikai pénzügyminisztériumban kirobbant nagy adóbot- rámyról számol be. A botrányt, amelybe maga George H. Humprhrey, a jelenlegi pénzügyminiszter is belekeveredett, egy fiatal ügyész elbocsátása robbantotta ki A fiatalember ugyanis nem volt hajlandó az egyik vezető munkatárs . kétes ténykedését leplezni Az adóbotrány a lap szerint még/ 3,..Fehér Házban is éreztetheti hatását. A moszkvai eredmények A hét elején befejeződött szovjet—nyugatnémet tárgyalás fontos állomást jelzett a kormányfői értekezlettől a külügyminiszterek tanácskozásáig vezető úton. Ez az állomás jelentős eredményt hozott: a szovjet és a nyugatnémet kormányküldöttség megállapodott a diplomáciai kapcsolatok felvételében. A moszkvai tárgyalások értékelői indokoltan mutattak rá arra, hogy a létrejött megegyezés beleillik abba a légkörbe, amelyet júliusban Genf teremtett meg, sőt bizonyos fokig továbbfejlesztését jelenti a Genf ben ©lért eredményeknek. Alátámasztja ezt az értékelést a német kérdés helye a nemzetközi kapcsolatokban. Noha számottevők azok a problémák, amelyeket a Kelet és a Nyugat országai lényegesen más oldalról közelítettek meg és közelítenek meg ma is, mégis egyetlen kérdésnél sem csaptak olyan magasra a szenvedélyek, egyetlen problémában sem volt olyan ellentétes a nézőpont, mint éppen a német kérdésben. Ez a helyzet megsokszorozva hatott vissza a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság viszonyára. A szovjet—nyugatnémet kapcsolatok rendezése tehát lényegesen új helyzetet teremtett. Moszkva és Bonn közvetlen nagykövet-váltása lehetővé teszi, hogy a két ország között felmerülő problémákat nem kerülő úton, más hatalmak közbenjárásával intézzék, ami minden bizonnyal jótékony hatással lesz az egész német kérdés megoldására is. A moszkvai eredmény több kérdést vet fel, a kommentátorok számos vonatkozását boncolgatják. Az egyik ilyen kérdés a Szovjetunió álláspontja a német kérdés megoldásában, különös tekintettel arra, (hogy a külügyminiszterek tanácskozásának ez lesz az egyik leglényegesebb pontja. A moszkvai tárgyalások félreérthetetlenné tették, hogy a szovjet kormány elvi álláspontja semmit sem változott A Szovjetunió az európai biztonság érdekeiből kiindulva változatlanul azt tartja, hogy amíg Németország egyik felében továbbra is a militarizmus feltámasztásán fáradoznak, amíg az egyik Németország továbbra is az Atlanti Szövetség és a Nyugateurópai Unió tagja, addig veszélyben forog az európai béke és biztonság. így tehát a német kérdés megoldásához másként hozzáfogni nem lehet, mint hogy olyan biztonsági rendszer megteremtésére törekszenek, amelyben eleinte részt vesz mind a NATO-hoz tartozó Német Szövetségi Köztársaság, mind pedig a Német Demokratikus Köztársaság, a varsói szerződés tagállama. E biztonsági rendszer megteremtése után kerülhet sor a második lépésre: a két Németország közeledésének révén a német egység megteremtésére. Fontos ezt világosan »látni, mert a moszkvai tárgyalások még inkább az európai helyzet kulcskérdésévé tették a német problémát, még jobban ráirányították a reflektort. A Szovjetunió kormányküldöttsége a Német Szövetségi Köztársaság vezető állam- férfiaival folytatott tárgyalásai során éppen abból a reális helyzetből indul ki, hogy most nem lehet tudomást nem venni a két Németország létezéséről, és a nagyhatalmak feladata egyengetni az utat a két Németország közeledéséhez. A moszkvai megállapodás, a diplomáciai kapcsolatok felvétele éppen ennek a realitás talaján álló álláspontnak a gyakorlati megvalósítása, következményeinek levonása. A Szovjetunió ezzel a lépésével ismét azt dokumentálta, hogy valóban a német, egység megvalósítására törekszik, nem úgy, mint egyes nyugati körök, amelyek szavakban fennköltem a német érdekek védelmezőinek tüntetik fel magukat, gyakorlati tetteikben viszont arra törekszenek, hogy minél távolabb tartsák egymástól a Német Demokratikus Köztársasagot és a Német Szövetségi Köztársaságot. Nyilvánvaló, hogy ezzel a politikájukkal fő akadályozói a német egység megteremtésének. Ezekben a körökben a moszkvai eredmény nyugtalanságot is keltett, és máris az az igyekezetük, hogy megzavarják a frissen létrejött kapcsolatokat. Amíg Nyugaton igen sokan_ reálisan értékelik a szovjet—nyugatnémet diplomáciai viszony létrejöttét és kedvező előjelnek tekintik éppen az októberi genfi külügyminiszteri értekezlet előtt, mások látják, hogy a hidegháború felelevenítésére szőtt terveiket ez az eredmény áthúzza. A józan ítélőképességűek közé tartozik az angol Times is, amely felveti, hogy »a Szovjetunió igen kedvező helyzetben lesz, amennyiben Moszkva lesz az egyetlen jelentős főváros, ahol mindkét német kormány külképviseletet tart fenn«. Az angol lap ebből azt a következtetést vonja le, hogy „a nyugati hatalmaknak is el kell ismerni az adott tényeket“ vagyis arra céloz, hogy ha igazán akarják a német egységet, előbb-utóbb a Nyugatnak is számot kell vetnie a Német Demokratikus Köztársaság létezésével. A valóságtól elrugaszkodott bizonyos csoportok állásfoglalását tükrözi Suydarn-nek, az amerikai külügyminisztérium sajtótitkárának nyilatkozata. Suydam azt állította, hogy a moszkvai tárgyalás azt jelenti: »a Szovjetunió most szakít csődbe jutott németországi politikájával« és, azt a nem kevesek által hangoztatott teljesen irreális véleményt fejezi ki, hogy a szovjet—nyugatnémet kapcsolatok felvétele lényegében azt jelenti, hogy a Szovjetunió Nyugat-Németországot »egész Németország képviselőjének« ismeri el. Ezt az okoskodást még az amerikai sajtó egy része, a többi között a Washington Post is elveti. Ez az úgynevezett logika annál is csodálatra méltóbb, mert hiszen az egész világsajtó közölte N. Sz. Hruscsovnak a moszkvai tárgyaláson elhangzott kijelentéseit arról, hogy a Szovjetunió igen nagyra becsüli a Német Demokratikus Köztársaság eddig elért nagy eredmények és azt tartja, hogy a Német Demokratikus Köztársaság a jövő. Cáfolja ezt a TASZSZ útján közzétett nyilatkozat is, amely félreérthetetlenül leszögezi, hogy a szovjet kotnmány a Német Szövetségi Köztársaságot annak tekinti, ami a valóságban is: az egyik Németországnak, és az Adenauer-kormány szuverenitása csupán erre az egyik Németországra terjed ki. Visszaüt ezekre^z állításokra az a tény is, hogy éppen ezekben a napokban tárgyal Moszkvában Otto Grotewohl vezetésével az NDK kormányküldöttsége, mégpedig olyan minőségben, mint az egyik Németország szuverén kormánya. Mindez természetszerűen semmivel sem csökkenti a szovjet —nyu.gatméme‘ kapcsolatok rendezésének jelentőségét. Sőt éppen alátámasztja azt. A szovj-et kormány a két Németországgal fenntartott kapcsolataiban teljes mértékben tiszteletben tartja és valóságra váltja a kormányfői értekezlet irányelveit,. ínglj-jben egyöntetűen elismerték a német kérdés és az európai biztonság szoros összefüggését és ilyen értelemben bízták rá a külügyminiszterekre, hogy. keressék a német egység megoldásának módjait. JOOOOOOOOO" O
