Somogyi Néplap, 1955. szeptember (12. évfolyam, 205-230. szám)

1955-09-18 / 220. szám

2 SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1955. szeptember 18. A Német Demokratikus Köztársaság kormány­küldöttsége Moszkvában A Néniét Demokratikus Köztársa­ság kormányküldöttsége, melynek vezetője Ottó Grotewohl miniszter­elnök és amelyben az NDK vala­mennyi pártja képviselve van, pén­teken megérkezett Moszkvába. A Neues Deutschland értesülése sze­rint* a moszkvai tárgyalások napi­rendjén a Német Demokratikus Köztársaság szuverenitására, vala­mint az európai kollektív biztonsági rendszer megteremtésére vonatkozó kérdések mellett a két ország gaz­dasági és tudományos-műszaki együttműködésének kérdései szere­pelnek. A Neues Dutschland vezércikké­ben hangsúlyozza, hogy a Német De­mokratikus Köztársaság kormány­küldöttségének moszkvai utazása újabb tanúságot tesz arról, hogy a -Német Demokratikus Köztársaság közreműködése nélkül egyetlen össz­eérne t Vonatkozású kérdést sem lehet megoldani. Ezek közé tartozik a háborús bűncselekmények miatt el­ítélt egykori hadifoglyok ügye is. A lap hangsúlyozza: amikor a szovjet kormány ezt a kérdést, éppen úgy, mint Németország két Vészét érintő egyéb kérdéseket, mind a két német kormánnyal megtárgyalja, a két né­met állam fennállásának reális fé­nyéből indul ki. A Német Demokratikus Köztársa­ság kormányküldöttségének Moszk­vába érkezése alkalmából a Pravd’a vezércikkben üdvözli a kormánykül­döttséget és hangsúlyozza, hogy »a Szovjetunió népe mélységes rokon- szenvet és baráti érzelmeket táplál a Német Demokratikus Köztársaság iránt, amely biztos támasza a . né­met nép demokratikus, békeszerető erőinek«. A lap méltatja a Német Demokratikus Köztársaság fejlődési eredményeit, amelyek politikai, gaz­dasági és kulturális téren egyaránt kiemelkedőek. Méltatja a Szovjet­unió és a Német Demokratikus Köz­társaság közötti kapcsolatok jelentő­ségét és kiemeli, hogy »a Szovjet­unió és a Német Demokratikus Köz­társaság kormánya között teljes a nézetazonosság a nemzetközi kérdé­sekben, a politikai, .gazdasági és kul­turális együttműködés további el­mélyítése és kiszélesítése terén egy­aránt«. A Német Demokratikus Köz­társaság nemzetközi helyzetének erősségét mutatja, hogy két nagy­hatalom, a Szovjetunió, valamint a Kínai Népköztársaság szuverén ál­lamként elismerte. »A Német De­mokratikus Köztársaság fennállása — írja a Pravda — történelmi reali­tás. A Német Demokratikus Köztár­saság a német nép békeszerető erőit képviseli. Ezeknek az erőknek véle­ményével feltétlenül számolni kell Németország további sorsának meg­határozásánál. A Német Demokra­tikus Köztársaság véleményét éppen úgy figyelembe kell venni, mint a Német Szövetségi Köztársaság véle­ményét. Más szóval: a német kér­dést nem lehet megoldani a németek részvétele nélkül«. Amerikai lapvélemények a szovjet—nyugat­német tanácskozás eredményéről New York. Az amerikai sajtó és a politikai • személyiségek figyelmé­nek .központjában továbbra is a Szovjetunió és, a Német Szövetségi Köztársaság közötti tárgyalások ki­menetele áll . ■ Az Associated Press washingtoni közleménye szerint Suydam, az Egyesült Államok .külügyminisztériu­mának szóvivője a moszkvai tárgya­lások kimeneteléiben a német kér­désben elfoglalt nyugati politika diadalát látja. A New York Post című lap szemle­írója azonban feltételezi, hogy bár Washington megelégedését fejezi ki Adenauer moszkvai útjának ered­ményeit illetően, a diplomáciai. kapcsolatok meg­teremtése a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság között valójában »keserű pirula« Washington számára. Abel, a New York Times washing­toni tudósítója, miután megjegyzi, hogy az amerikai diplomaták köré­ben különbözőek a vélemények, a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság közötti tárgyalások eredményeit illetően azt írja, hogy »a külügyminisztérium elhatározta: nem reklámozza az Adenauer és Bul- gianyim között Moszkvában elért megegyezéssel kapcsolatos aggodal­mait.« Ábel szavai szerint néhány nappal a Német Szövetségi Köztársaság kül­döttségének moszkvai útja előtt Merchant, az Egyesült Államok kül­ügyi államtitkára felkereste Aden- auert, aki biztosította arról, hogy Nyugat-Németország nem járul hoz­zá, hogy követet cseréljen a Szov­jetunióval, hanem ragaszkodni fog a »diplomáciai megbízottak útján történő korlátozott kapcsolatokhoz.« , Lippmann. a ‘New York Héráid Tribune című lap szemleírója a kö­vetkezőket írja: Bonn, biztosítva a maga számára a szuveréraitást, le­vonta azt a teljesen helyes követ­keztetést, hogy közvetlenül .képvisel­tetnie kell magát ’ Moszkvában és Moszkvának közvetlenül képviselve kell lennie Bonnban, amíg meg nem oldódik Németország sorsa. A dip­lomáciai kapcsolatok hiánya azt je­lentené, hogy ,a bonni kormány at­tól függne, amit a szövetségesek nagykövetei Moszkváiból 'Londonba, Párizsba és Washingtonba jelente­nek és azután közölnék Bonnal. Coblentz, a New York Herald Tri­bune bonni tudósítója közleményé­ben rámutat, hogy Adenauer »örö­kös kritizálóit« kivéve, széles körök üdvözlik és támogat­ják a Szovjetunióval való dip­lomáciai kapcsolatok megterem­téséről szóló határozatot.« Coblentz hangsúlyozza, hogy sok ember a Szovjetunióval való diplo­máciai viszony megteremtését lé­pésnek tekinti Németország újraegye­sítése felé. Mint Coblentz kijelenti, Adenauer a diplomáciai viszony megteremtését illetően Von Brentano és két leg­közelebbi tanácsadójának véleménye ellenére cselekedett, akik »féltek at­tól a hatástól, amelyet az Egyesült Államokban kelt a diplomáciai vi­szony megteremtése.« Middietonmak, a New York Times londoni tudósítójának közlése sze­rint London tekintélyes körei úgy te­kintik a Moszkva és Bonn közötti kapcsolatok megteremtését, mint »az oroszok győzelmét a Németor­szágért vívott hosszú harcban.« # * * DELHI (TASZSZ). Nehru miniszterelnök szeptember 16-án az indiai parla­mentben kijelentette, hogy kormá­nya állást foglal az ENSZ-alap- okmány felülvizsgálásával szemben. A miniszterelnök rámutatott: Indiá­nak érdeke, hegy felvegyék az ENSZ tagjai sorába »nemcsak a foandungi értekezleten képviselt országokat, hanem mindazokat az országokat is, amelyek megfelelnek az ENSZ-aiap- okmány követelményeinek. Az egri sorsolás a 19. vidéki államköicsönhűzás Az államkölcsön-sorsolások nagy népszerűségnek örvendenek ha­zánkban. A kötvénytulajdonosok milliói mindenkor érdeklődéssel figyelik a sorsolások előkészüle­teit. Különösen azokban a váro­sokban, amelyekben sorsolnak, tekintenek nagy izgalommal a húzások elé. Az eddig lezajlott harminc sor­solás közül tizenkettőt rendez­tek Budapesten, tizennyolcat pe­dig különböző vidéki városaink­ban. A Negyedik Békekölcsön most sorrakerülő harmadik, egri hú­zása már a 19. vidéken rendezett sorsolás. A következő hónapok­ban még három vidéki város la­kói lehetnek tanúi a húzások lebonyolításának. Október 20— 23. között Veszprémben rendezik meg a Második Békekölcsön he­tedik sorsolását, november 26— 29. között Miskolcon tartják az Első Békekölcsön kilencedik sor­solását, s végül december 30-án Székesfehérvárott húzzák a Har­madik Békekölcsön ötödik sor­solásának nyereményeit. Az Angol Békebizottság az ausztráliai atombombakísérletek ellen London (TASZSZ). Az Angol Bé­kebizottság nyilatkozatot tett közzé, amelyben elítéli az angol kormány­nak azt a döntését, hogy jövőre atombombakísérleteket végez Auszt­ráliában. A nyilatkozat rámutat arra, hogy a kormányközlemény kedvezőtlenül befolyásolhatja a genfi kormányfői találkozó után kialakult barátságos légkört. Ezenkívül, ez a döntés igen rossz válasz a szovjet kormánynak arra a határozatára, hogy csökken­ti a szovjet fegyveres erők létszá­mát. ÉRDEKESSÉGEK INNEN — ÖNNAN Minden tizenhetedik amerikai állampolgárra jut egy bűnöző Az Egyesült Államok börtöneiben »telt ház« van. Már minden tizem» heted’k állampolgárra jut egy bűnöző. Rakétavető állomás Angliában Anglia északnyugati partvidéke mentén, egy szigeten megkezdték egy rakéta- és távirányítású lövedékvető kísérleti ál- lömás építését. KARON VISELHETŐ RÁDIÓ A félvezetők felhasz­nálásával , szerkesztett elekftiromákus készülékek alkalmazása révén a rádiótechnika eljutott a kgróra nagyságú fül- kagylós miniatűr rádió- veyőkészülékig. . amelyek legnagyobb véteítávolsá- ga '40 kilométer. A kar- ; áfáiként hordott rádiót' az 'Egyesült Államokban rendőr- és katonai jár­őrök számára szerkesz­tették. Minden harmadik amerikai látni szeretné a Szovjetuniót Az Egyesült Államok egyik közvéleménykuta­tó intézet^ megállapítot­ta, hogy minden harma­dik amerikai szívesen el­látogatna a Szovjetunió­ba, Motorizált hegymászók a Kilimandzsárón B. Ohmn« vezetésével égy hegymászó csoport különleges hatkerakű motoros jármű segítségé- ‘ vei indult a forró Afri­ka legmagasabb csúcsa, a 6000 méter magas hó­födte Kilimandzsáró megmászására. A csoport 49 nap alatt 12 000 kilo­méteres utat tett meg és feljutott már a 3600 mé­ter, magas Kiho-csúcs- • ra.- ónrten azonban hó­lavina miatt 'vissza ‘kel­lett fordulnia. Eddig ismeretlen néptörzset fedeztek fel Uj-Guineában a Pá­pua-területen egy expe­díció eddig ismeretlen, magát duna-törzsnak ne­vező néptörzset talált, amely fehér embert so­hasem látott. A törzs harcosai parókát és hosszú szakállt viselnek, fegyverük: lándzsa és nyű. UGRÁS A SZABADSÁGBA A napokban a Szuez- csatomán áthaladó »Pas­teur« nevű francia csa­patszállító hajóról 13 idegenlégianista. vetette magát a vízbe. Mind a tizenháromnak sikerült partot érnie és ezzel ki­menekülnie az idegen- . légió poklából. A bonni igazságügyminiszter a halálbüntetések újrabevezetését követeli A Neue Zeit híradása szerint Neumayer bonni igazságügyminiszter a halálbüntetés újrajbeve- zetését követeli Nyugat- Némeíországban és Nyu- gat-Berlinben »bizonyos bűntettekért«. Neumayer kijelentette, hogy a nyu­gatnémet bírák túlontúl elnézőek a bűntettek ki­szabásánál. Nagy adóbotrány az Egyesült Államokban A New York Herald Tribune szeptember 7-á száma az amerikai pénz­ügyminisztériumban ki­robbant nagy adóbot- rámyról számol be. A botrányt, amelybe maga George H. Humprhrey, a jelenlegi pénzügyminisz­ter is belekeveredett, egy fiatal ügyész elbo­csátása robbantotta ki A fiatalember ugyanis nem volt hajlandó az egyik vezető munkatárs . kétes ténykedését leplez­ni Az adóbotrány a lap szerint még/ 3,..Fehér Házban is éreztetheti hatását. A moszkvai eredmények A hét elején befejeződött szovjet—nyugatnémet tárgyalás fontos állomást jelzett a kormányfői értekezlettől a külügymi­niszterek tanácskozásáig vezető úton. Ez az állomás jelentős eredményt hozott: a szovjet és a nyugatnémet kormányküldött­ség megállapodott a diplomáciai kapcsolatok felvételében. A moszkvai tárgyalások értékelői indokoltan mutattak rá arra, hogy a létrejött megegyezés beleillik abba a légkörbe, amelyet július­ban Genf teremtett meg, sőt bizonyos fokig továbbfejlesztését jelenti a Genf ben ©lért eredményeknek. Alátámasztja ezt az értékelést a német kérdés helye a nem­zetközi kapcsolatokban. Noha számottevők azok a problémák, amelyeket a Kelet és a Nyugat országai lényegesen más oldalról közelítettek meg és közelítenek meg ma is, mégis egyetlen kér­désnél sem csaptak olyan magasra a szenvedélyek, egyetlen prob­lémában sem volt olyan ellentétes a nézőpont, mint éppen a né­met kérdésben. Ez a helyzet megsokszorozva hatott vissza a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság viszonyára. A szovjet—nyugatnémet kapcsolatok rendezése tehát lényegesen új helyzetet teremtett. Moszkva és Bonn közvetlen nagykövet-vál­tása lehetővé teszi, hogy a két ország között felmerülő problémá­kat nem kerülő úton, más hatalmak közbenjárásával intézzék, ami minden bizonnyal jótékony hatással lesz az egész német kér­dés megoldására is. A moszkvai eredmény több kérdést vet fel, a kommentátorok számos vonatkozását boncolgatják. Az egyik ilyen kérdés a Szov­jetunió álláspontja a német kérdés megoldásában, különös te­kintettel arra, (hogy a külügyminiszterek tanácskozásának ez lesz az egyik leglényegesebb pontja. A moszkvai tárgyalások félre­érthetetlenné tették, hogy a szovjet kormány elvi álláspontja semmit sem változott A Szovjetunió az európai biztonság érdekeiből kiindulva válto­zatlanul azt tartja, hogy amíg Németország egyik felében to­vábbra is a militarizmus feltámasztásán fáradoznak, amíg az egyik Németország továbbra is az Atlanti Szövetség és a Nyugat­európai Unió tagja, addig veszélyben forog az európai béke és biztonság. így tehát a német kérdés megoldásához másként hoz­záfogni nem lehet, mint hogy olyan biztonsági rendszer megte­remtésére törekszenek, amelyben eleinte részt vesz mind a NATO-hoz tartozó Német Szövetségi Köztársaság, mind pedig a Német Demokratikus Köztársaság, a varsói szerződés tagállama. E biztonsági rendszer megteremtése után kerülhet sor a második lépésre: a két Németország közeledésének révén a német egység megteremtésére. Fontos ezt világosan »látni, mert a moszkvai tárgyalások még inkább az európai helyzet kulcskérdésévé tették a német prob­lémát, még jobban ráirányították a reflektort. A Szovjetunió kor­mányküldöttsége a Német Szövetségi Köztársaság vezető állam- férfiaival folytatott tárgyalásai során éppen abból a reális hely­zetből indul ki, hogy most nem lehet tudomást nem venni a két Németország létezéséről, és a nagyhatalmak feladata egyengetni az utat a két Németország közeledéséhez. A moszkvai megálla­podás, a diplomáciai kapcsolatok felvétele éppen ennek a realitás talaján álló álláspontnak a gyakorlati megvalósítása, következ­ményeinek levonása. A Szovjetunió ezzel a lépésével ismét azt dokumentálta, hogy valóban a német, egység megvalósítására tö­rekszik, nem úgy, mint egyes nyugati körök, amelyek szavakban fennköltem a német érdekek védelmezőinek tüntetik fel magukat, gyakorlati tetteikben viszont arra törekszenek, hogy minél távo­labb tartsák egymástól a Német Demokratikus Köztársasagot és a Német Szövetségi Köztársaságot. Nyilvánvaló, hogy ezzel a po­litikájukkal fő akadályozói a német egység megteremtésének. Ezekben a körökben a moszkvai eredmény nyugtalanságot is keltett, és máris az az igyekezetük, hogy megzavarják a fris­sen létrejött kapcsolatokat. Amíg Nyugaton igen sokan_ reálisan értékelik a szovjet—nyugatnémet diplomáciai viszony létrejöttét és kedvező előjelnek tekintik éppen az októberi genfi külügymi­niszteri értekezlet előtt, mások látják, hogy a hidegháború fel­elevenítésére szőtt terveiket ez az eredmény áthúzza. A józan ítélőképességűek közé tartozik az angol Times is, amely felveti, hogy »a Szovjetunió igen kedvező helyzetben lesz, amennyiben Moszkva lesz az egyetlen jelentős főváros, ahol mindkét német kormány külképviseletet tart fenn«. Az angol lap ebből azt a következtetést vonja le, hogy „a nyugati hatalmaknak is el kell ismerni az adott tényeket“ vagyis arra céloz, hogy ha igazán akarják a német egységet, előbb-utóbb a Nyugatnak is számot kell vetnie a Német Demok­ratikus Köztársaság létezésével. A valóságtól elrugaszkodott bizonyos csoportok állásfoglalá­sát tükrözi Suydarn-nek, az amerikai külügyminisztérium sajtó­titkárának nyilatkozata. Suydam azt állította, hogy a moszkvai tárgyalás azt jelenti: »a Szovjetunió most szakít csődbe jutott né­metországi politikájával« és, azt a nem kevesek által hangoztatott teljesen irreális véleményt fejezi ki, hogy a szovjet—nyugatné­met kapcsolatok felvétele lényegében azt jelenti, hogy a Szovjet­unió Nyugat-Németországot »egész Németország képviselőjének« ismeri el. Ezt az okoskodást még az amerikai sajtó egy része, a többi között a Washington Post is elveti. Ez az úgynevezett logika annál is csodálatra méltóbb, mert hiszen az egész világsajtó kö­zölte N. Sz. Hruscsovnak a moszkvai tárgyaláson elhangzott ki­jelentéseit arról, hogy a Szovjetunió igen nagyra becsüli a Né­met Demokratikus Köztársaság eddig elért nagy eredmények és azt tartja, hogy a Német Demokratikus Köztársaság a jövő. Cáfolja ezt a TASZSZ útján közzétett nyilatkozat is, amely félre­érthetetlenül leszögezi, hogy a szovjet kotnmány a Német Szö­vetségi Köztársaságot annak tekinti, ami a valóságban is: az egyik Németországnak, és az Adenauer-kormány szuverenitása csupán erre az egyik Németországra terjed ki. Visszaüt ezekre^z állításokra az a tény is, hogy éppen ezekben a napokban tárgyal Moszkvában Otto Grotewohl vezetésével az NDK kormánykül­döttsége, mégpedig olyan minőségben, mint az egyik Németor­szág szuverén kormánya. Mindez természetszerűen semmivel sem csökkenti a szovjet —nyu.gatméme‘ kapcsolatok rendezésének jelentőségét. Sőt éppen alátámasztja azt. A szovj-et kormány a két Németországgal fenn­tartott kapcsolataiban teljes mértékben tiszteletben tartja és valóságra váltja a kormányfői értekezlet irányelveit,. ínglj-jben egyöntetűen elismerték a német kérdés és az európai biztonság szoros összefüggését és ilyen értelemben bízták rá a külügymi­niszterekre, hogy. keressék a német egység megoldásának módjait. JOOOOOOOOO" O

Next

/
Thumbnails
Contents