Somogyi Néplap, 1955. szeptember (12. évfolyam, 205-230. szám)
1955-09-16 / 218. szám
2 SOMOGYI NÉPLAP Péntek, 1955. szeptember 16. A Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság moszkvai tárgyalásainak sajtóvisszhangja Nyugatnémet lapok a moszkvai tanácskozásokról Berlin (TASZSZ). Valamennyi nyugatberlini lap vezető helyein, vastagbetűs címfeliratokkal közli a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság kormányküldöttsége között Moszkvában folyt tárgyalások befejezéséről szóló jelentéseket. Megjelent a lapokban a tárgyalások eredményéről szóló záróközttemény, továbbá az N. A. Bulganyin és K. Adenauer között a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság kölcsönös diplomáciai kapcsolatának megteremtésére vonatkozó levélváltás szövege. A lapok ismertetik Adenauemek a két ország közötti diplomáciai kapcsolatok megteremtésével összefüggő fenntartásait is. A Der Tag szerint a tárgyalások során nem sikerült egymáshoz közelebb hozni a két félnek Németország újraegyesítésének kérdésével kapcsolatos nézeteit. A nyugatnémet lapok szeptember 14-i számukban tartózkodva kommentálják a moszkvai tárgyalásokat, sőt egyes lapok csak a tárgyalások fejleményeiről és eredményéről szóló jelentések közlésére korlátozódnak. A Die Zeit helyesli Adenauer szövetségi kancellár moszkvai útját és a moszkvai tárgyalásokat, mert «•mindkét, nép szomszédságban él egymással és a két nép egymás közti viszonyától sok minden függ«. A General Anzeiger kiemeli, hogy a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság közötti diplomáciai kapcsolatok megteremtése «a Német Demokratikus Köztársaság közvetett elismerését jelenti«. Berlin (TASZSZ). A Német Demokratikus Köztársaság sajtója behatóan foglalkozik a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság között folyt moszkvai tárgyalások eredményeivel. A Neues Deutschland moszkvai jelentésében hangsúlyozza, hogy a két kormányküldöttség közötti tárgyalások pozitív eredménnyel jártak és az egyezmény politikájának az erőpolitika fölötti győzelmét jelentik. A moszkvai tárgyalások — írja a lap — a szovjet egyezmény-politika nagy sikerével végződtek. A Nemzeti Demokrata Párt National Zeitung című lapja a moszkvai tárgyalásokról szóló hírmagyarázatában a többi között ezeket írja: A német kérdéssel kapcsolatos szovjet politika nyílt és következetes. A moszkvai tárgyalások még világosabban, mint azelőtt, a nyugatnémet közvéleménynek is megmutatták, hogy a párizsi egyezmények ratifikálása után Németország egységéhez a feszültség enyhülésén át,.az európai biztonság biztosításán keresztül vezet az út. A cikk hangsúlyozza, hogy a Nemet Szövetségi Köztársaságnak az egész német nép érdekében, magának Nyugat-Németországnak az érdekében módosítania kell a Német Demokratikus Köztársasággal kapcsolatos politikáját is. Most már elengedhetetlen, hogy a Német Szövetségi Köztársaság és o Német Demokratikus Köztársaság képviselői között tárgyalások induljanak meg Németország újraegyesítéséről. A német nép ezt kivívja. A Neue Zeit, a Keresztény Demokrata Unió központi lapja kiemeli, hogy a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság közötti diplomáciai kapcsolatok megteremtése hozzájárul azoknak a még rendezetlen kérdéseknek megoldásához, amelyek egész Németországot illetik, hozzájárul a többi között Németország újraegyesítésének ügyéhez. A londoni reggeli lapok korai kiadásai feltűnő helyen foglalkoznak azokkal a moszkvai jelentésekkel, hogy diplomáciai kapcsolatok létesülnek a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság között. A Daily Telegraph and Morning Post hosszabb szemelvényeket közöl N. A. Buiganyinnak a Nyugat-Né- metországban visszatartott szovjet állampolgárokról szóló nyilatkozatából, továbbá V. M. Molotovnak a Szovjetunióval és a népi demokratikus országokkal szemben ellenséges propagandaanyagot szállító léggömbökről adott nyilatkozatáról. A United Press tudósítója jelenti Londonból, hogy angol hivatalos személyek igen nagy érdeklődéssel fo-; gadták a Szovjetunió és Nyugat-Né- metország megállapodásának hírét, de tartózkodtak a hivatalos kommentároktól. Hivatalos körökben üdvöz- lik a hírt. Az angol külügyminisztérium képviselője megjegyzéseket fűzött ahhoz a jelentéshez, hogy a Német Szövetségi Köztársaság és a Szovjetunió diplomáciai kapcsolatot létesít. Kijelentette: «Az a tény, hogy Moszkvában megegyezés jött létre, örömteljes előjele az október 27-én Géniben kezdődő négyhatalmi külügyminiszteri értekezletnek«. A francia sajtó élénken kommentálja a szovjet— nyugatnémet eszmecserét A Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság kormányküldöttsége között folyt tárgyalások sikeres befejezése a párizsi lapok figyelmének középpontjában áll. Több lap sziemleírója hangsúlyozza az események fontos voltát, azt írja róluk, hogy • «fordulatot jelenítenek a háború utáni történelemiben«, mert a nemzetközi feszültség további enyhülésének fényezői. A Combat azt írja, hogy a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság diplomáciai kapcsolatainak megteremtése « a szovjet küldöttség sikere. A szovjet küldöttség megoldotta fő feladatát.« A Liberation-mak az a véleménye, hogy «Moszkvában új lépést tettek a szervezett béke felé vezető úton.« Egyes burzsoá lapok (pl. a Figaro) zavarban vannak, mert most a tárgyalások sikeréről kénytelenek írni, míg egy nappal előbb még kudarcot jósoltak. Az Aurore értetlenül' áll az események előtt és azt írja. hogy «a diplomáciai kapcsolatok megteremtéséről szóló megállapodás ... túllépi a kancellár és Dulles amerikai külügyminiszter megállapodásának határait. ÍE megállapodás szerint (ha a mértékadó nyugati személyiségeknek hinni lehet) a Szövetségi Köztársaságnak a normális diplomáciai viszonynál kevésbé hivatalos viszonyt kellett volnia teremtenie a Szovjetunióval ...« A „HIDEGHÁBORÚ“ DINOSZAURUSZAI Koszorúzást ünnepség az elesett szovjet harcosok bécsi síremlékénél Bécs (TASZSZ). Az Ausztriában állomásozó szovjet csapatok kivonásának küszöbönálló befejezésével kapcsolatban koszorúzási ünnepség színhelye volt Bécs központi temetője, ahol az Ausztria felszabadításáért elesett szovjet harcosok síremléke áll. Az emlékmű talapzatára koszorút helyezett el1 I. I. Bojkov altábornagy, az ausztriai szovjet csapatok főparancsnoka. Koszorút helyezett el az emlékműre a Szovjetunió bécsi nagykövetsége, továbbá szovjet katonai egységek. A koszorúzáson megjelentek a Szovjetunió bécsi nagykövetségének, az ausztriai szovjet csapatok parancsnokságának képviselői, valamint Bécs lakosai. Közismert tény. hogy dinoszaurusz-maradványokat ma már ritkán találnak földünkön. Eleven dinoszaurusszal pedig legfeljebb csak a famtisztikus regényekben találkozunk. Érthető tehát, hogy a múzeumok látogatói csodálkozva nézegetik a történeilemelőttti időkből származó furcsa, hosszúfarkú szörnyeit... Ezt a tudományos témát fejtegeti a Nyu- gat-Berlinben megjelenő Der Monat című havi folyóirat, amely azt a célt tűzte maga elé, hogy megmagyarázza az olvasóknak a különböző politikai és kulturális kérdéseket. A folyóirat legutóbbi, augusztusi számában a többi, között ez olvasható: «A dinoszauruszok szép csendesein . eltűntek, mert idejük lejárt, amikor a földön kialakult életviszonyok nagy változásokon mentek keresztül.« Ez így is van. De az a különös, hogy a folyóirat augusztusi száma ugyanolyan csodálkozásba ejti az olvasót, mintha eleven dinoszauruszt látna sétál« gatni a berlini utcákon. A folyóirat ugyanis egyszerűen semmibe veszi azt a békés szellemet, azokat a nagy reményeket, amelyek most, a genfi éntekezldt után éltetik az egész emberiséget. ... Rosszindulatú támadások kiváló német demokrata írók alien. (Kirohanások a Helsinkiben ülésezett bóke-világtalálkozó ellen. V. I. Lenin szavainak durva meghamisítása. Kesselring volt hitlerista tábornagy cikke nyíltan védelmébe veszi a Wehrmachtot.. . Hát tényleg 1955. augusztusában jelent meg a folyóiratnak ez a száma? Hiszen egész tartalma a «hidegháború« poshadt szellemét lehel' ! A Der Monat terjedelmes cikket közöl Jean-Paul Sartre francia író Nyekraszov című darabjáról, amely- lyel a szovjet olvasók a Znamja című folyóirat augusztusi számában ismerkedtek meg. Mindenki tudja, milyen időszerű ez a darab, hiszen éppen a «hidegháború« légköre tettei lehetővé, hegy az a csaló kalandor, akit Sartre ábrázol, pótolhatatlan ember legyen a francia vagyonos körök számára. Sartre darabjának témája a »hidegháborúval« való spekuláció. A darab egyáltalán nincs ínyére a Bér Menat című folyóiratnak. Azt írja, hogy a színmű párizsi bemutatóján a nézők «nyíltan unatkoztak«. Kifogásolja a darab drámai cselekményének hiányosságait és az egész színművet «a szatíra csődjének« nevezi. A Der Menat végül azt. tanácsolja a neves francia írónak, hogy »térjen magához« iés nyíltan sajnálkozik, hogy JeanePaul Sartre politikai problémákkal foglalkozik. De vajon a Der Monat tanácsai nem tanúskodnak-e éppen arról, hogy a szatíra célba talált? Hiszen ebben a cikkben nyoma sincs a darab — mint műalkotás — komoly elemzésének, viszont bőségesen lövöldöz mérgezett nyilakat a békeszerető erőkre, a ■demokratikus sajtóra. A folyóirat el akarja -hitetni, hogy állítólag a művészetet védelmezi. Gyakorlatilag azonban a Sartre színművében kigúnyolt »hidegháború« mellett száll síkra. A folyóirat augusztusi száma egy amerikai levelet is közöl. Szerzője sok mindent elmond a mai amerikai életről, de egy szót sem szóL arról a jelenségről, ami ped’g talán a legjellemzőbb: arról, hogy az Egysülx Államok lakóinak milliói békében és barátságban akarnák élni minden, néppel. A Der Monat, úgy látszik, továbbra is megtartja, »jó hírét«, hiszen már évek óta az erőpolitikát hirdeti. A dinoszauruszok megérezték — írja a Der Monat, —, hogy idejük lejárt és szép csendben — illetőleg szó szerinti fordításiban — »panaszszó nélkül« eltűntek. A mai politikai dinoszauruszok azonban nem így gondolkoznak : nem hallgatnak, hanem panaszkodnak, morognak... Itt van például a Die Welt Woche című svájci .heti folyóirat. Hónapok óta milyen kitartással hirdeti a »hidegháborút«! Itt fekszik előttünk a Dia Welt Woche június 17-i száma. A ve« zércikk címe: »Moszkva bizalmat akar«. Hát van valami rossz abban, hogy a Szovjetunió arra törekszik, hogy kialakuljon a bi« zalom légköre az államok kapcsolataiban? A zürichi folyóirat azonban fenyegetést lát a következetesen faékeszerető szovjet politikában. Az utóbbi hónapokban érdekes és örömteli események játszódtak le a politikai életiben. Genfben ösz- szeült a négy hatalom kormányfőinek régen- várt értekezlete. Zürich nincs nagyon messze Génitől... Mégis, miről ír ma a Die Welt; Woche9 Még mindig egyet hajtogat: a hidegháborút ... A nemzetközi légkör megmérgezésére irányuló ilyenfajta kísérletek csak a béke ellenségeinek kedveznek és Ideje lenne már felhagyni ezzel a törekvéssel. Különben az 'olvasó ugyanolyan érzéssel veszi ikezébs a Der Monat és a Die Welt Woche legfrissebb számait, ahogyan a dinoszauruszokat, a letűnt idők furcsa őslényeit nézegeti. <^cgdK§cgcí<^cScíí<^ogaíc§o§<tec§ogaí<^c§a<^escí<scg<tec®egaic^^ ápSAKRAN ÍRNAK nekem le- velet a gyerekek az ország legtávolabbi részeiből is. Szeretem ezeket i.a ■ leveleket. Rendszerin <í őszinték és egyenesek, néha tréfásak, d:e általában komolyaik. Némelyikén sokáig elgondolkozom. Két gyerektől kaptam nemrég levelet. Szeretném elmondani azokat a gondolataimat, amelyek e levelek olvasása közben támadtak. Ez a két gyerek, akik ugyan nem ismerik egymást, s az ország különböző vidékein laknak, mégis pontosan egyugyanazon kérdéssel fordul hozzám a levélben, ugyanazon törik a fejüket, s ugyanolyan következtetésre jutnak. Szerintem ez nem véletlen dolga. Amikor még iskolába jártam, miagam is gyakran gondoltam erre: hogyan neveljem erős akaratává magamat, miként lehet szilárd jellemet kialakítani, hogy lehetnék bátor és rettenthetetlen valaki? Mindkét levélíróm arra ,a megállapításra jutott, hogy miként a test izmai a gyakori edzéstől acélozód- naK meg, az erős akaratot és az acélos jellemet ugyancsak ki lehet alakítani gyakorlással. Ez így igaz és helyes. A kérdés most már csak az, hogyan, miként tegyük próbára jellemünket, erősítsük akaratunkat. Az egyik levél szerzője például sajnálkozással írja, hogy élete különösebb megpróbáltatások és nehézségek nélkül folyik. Sem az iskolában, sem otthon nem történt eddig nagyobb esemény. Egyszerűen nincs lehetőség arra, hogy kipróbálja önmagát, hogy erősítse jellemét. Ezért hát maguk találtak ki mesterséges feladatokat saját akaraterejük kipróbálására. Nem kételkedem abban, hogy nekik nem kell — tegyük fel — újságot árulnia, hogy legyen pénze iskolakönyvekre, minit azt egy francia fiúcska teszi, akivel Párizsban ismerkedtem meg. Valószínűleg a másik levél írója is reggelenként nyugodtan szalad az iskolába és egyáltalán nem aggasztja az, hogy őt A JELLEM NEVELÉSE Iría : Alekszej Mereszjev, a Szovjetunió Hose például kizárhatják az iskolából, mivel nem fizetett tandíjat. Holott ilyesmi gyakran előfordul a munkanélküliek gyermekeivel a kapitalista országokban. így talán igazuk lehet ezeknek a gyermekeknek, ha mesterséges megpróbáltatásokat találnak ki maguknak, ha már egyszer olyan szerencsések voltak, hogy a Szovjetunióban születtek, amely ennyire gondoskodik gyermekeiről. fMjIKŐZBEN ezen gondolkoztam, eszembe jutott, hogy nemrég leglátcgattam egy moszkvai iskoláit, hová a tanítók .és a pionyerek hiv- ak meg. Útban az iskola felé megtudtam, hogy ott netmrég rendkívüli esemény történt — verekedés volt. Méghozzá csúnya verekedés. Amikor egy erős rátármad egy gyengébbre, vagy többen egyre, az különösen visszataszító. Ebiben az iskolában három fiú megvert egy negyediket, mert az, az oszStálybizalmii, nem engedte ; be egyiküket a szünetben a tanterembe ... És mindez abban a csapatban történt, ahova engem meghívtak. Nagyon kedvesein fogadtak. A fiúk kiszaladtak az utcára. A lányok virágcsokorral vártak. A tanítók nagyon figyelmesek és szívélyesek voltak. Nyomban megéreztem, hogy a tanítók és a gyermekek különböző dolgokat várnak tőlem. A tanítók azt akarták, hogy kezdjek beszélgetésbe arról, ami nemrég történt és alaposan pirítsak rá az osztályra. A gyermekek viszont azt remélték, hogy beszélni fogok nekik a háborúról, a légi harcokról, a dicső pilótákról, amit oly szívesen hallgatnak a gyermekek és amire az igazat megvallva, időnként magam is szívesen emlékszem vissza. Nekem azonban, amint a verekedésről értesültem, tüstént és véglegesen' elromlott a hangulatom és ezen nem tudtam Segíteni. Hogy megleckéztessem őket? Ahhoz egyáltalán nem értek. Beszéljek nekik a háborúról, drága elvtársaimról — nos hát érre egyszerűen képtelen voltam! Ott ültek előttem, olyan kis takarosak voltak gondosan megkötött nyakkendőjükkel, én pedig rájuk néztem és bosszankodva gondoltam: érdekes lett volna látni benneteket a verekedés idején, amilyenek akkor voltatok!... Természetesen beláttam, -hogy nem valamennyien bűnösek, csak hárman. Mindegy, már nem tudtam a helyzeten változtatni és az az ünnepélyes, kissé bánatos hangulat, amely olyankor fogja el az embert, amikor az elmúlt kedves évekre emlékezik, sehogy sem tért vissza. Azonkívül felmerült ez a gondolat is: egyáltalán, miért csak hárman bűnösek? Hát a többiek? Hiszen ez a három közülük való, valahogy mindannyian felelősek egymás tetteiért; hiszen ezek nem véletlenül összeverődött emberek, ez egy kollektíva, pionyercsapat. S végtére a dolog az iskolában történt, sokan látták, hogy hárman püfölnek egyet. Miért hagyták? Miért nem avatkoztak bele? Az összes hetedikes között csupán egy ember akadt, aki mikor látta, hogy hárman ütnék, egyet, odarohant, hogy szétválassza a verekedőket. Egy kislány volt, Szazonova pionyer. Lehet, hogy ő a legerősebb az osztályban? A kislány véletlenül ott ült előttem, ránéztem. Olyan, mint a többi kislány, közép- termetű ... öt is fenyegette az a veszély, mint a többieket, hogy a verekedés hevében kék foltokat és karcolásokat kap, de nyilván neon törődött vele. Látta, hogy hárman támadtak egyre és a védelmére sietett. Jól esett Szazonovára néznem, aki ekkor barátnőjével súgdolózott és szemmeiláthatóan nem tulajdonított különösebb jelentőséget tettének. Rossz hangulatomon azonban Szazonova sem segített. És miután röviden elbeszélgettem a gyermekekkel, elégedetlenül egymással és saját magunkkal elváltunk. ■jUZ A TALÁLKOZÁS jutott ■*“< eszembe, amikor a leveleket olvastam. Azok a hetedik osztályosok, akik meghívtak engem, bizonyára szintén gondolnak néha arra, hogy milyenek legyenek. Lehet, hogy valamelyikük éppúgy, mint az én levélíróim, elhatározza: »Gyerünk, teszek magammal valamilyen próbát, gyerünk, kitalálok magamnak valami rendkívülit —• hiszen az életem egyszerű, hétköznapi!« De az élet már gondoskodott erről nélküle, elébetárta ezt az esetet és így szólt: »Válassz! Félreállhatsz, vagy beavatkozhatsz. Megmutathatod a bátorságodat, vagy' megmutathatod gyengeségedet. Válassz!« Kell»e kigondolni megpróbáltatásokat, amikor az élet valamennyiünket próbára tesz lépten-nyomon? Beavatkozni egy verekedésbe és megvédeni a gyengébbet — mit jelent ez? — Szerintem, ez a bátorság nyilvánítása. Nehéz lecke mellett ülni, bár a szemünk már majd lecsukódik a fáradságtól, de nem állni fel mindaddig, amíg végére nem értünk — mi ez, ha nem az akaraterő megnyilvánulása? ... Meglehet, hogy mindez nem látszik olyan hatásosnak, sem pedig hősiesnek, de úgy gondolom, hegy éppen így nevelődik a jellem. Néha megkérdezik tőlem: Mondja el, hogyan kúszott lefagyott lábbal és hogy volt ereje ahhoz, hogy újból a repülőgép kormányához üljön? .. Nekem azonban kedvem volna így válaszolni: nem lenne érdekesebb, ha a szóképzőkről beszélgetnénk. Igen, igen, a képzőkről, amelyekkel agyongyötörtem magam! Amikor a háború után tanulni kezdtem a főiskolán, kiderült, hegy alaposan elfelejtettem egyet-mást abból, amit az iskolában tanultam. Különösen rosszul álltam nyelvtaniból. És nem kevés verítéket hullattam, amíg megbirkóztam vele! Természetesen ezek különböző dolgok — más tankönyv mellett ülni -és harcban vezetni egy repülőgépet, de néha nagyon is hasonló tulajdonságok kellenek hozzá, hogy jól elvégezzük ezeket a különböző feladatokat. Az élet lépten-nyomon próbára tesz bennünket. S nagyon gyakran rajtad kívül senki sem ítél el és nem dicsér meg azért, hogy ezt és nem amazt választottad. Befejezésül visszatérek az említett tevelek két mondatára: »Mi erős akaratot alakítunk ki magunKbar, bátrak és rettenthetetlenek leszünk, ha felnövünk« — írja a fiú. »El fogom érni, mire. felnövök, hogy erős jellemem lesz« — írja a kisleány. Mindketten jövő időben beszélnek. BIBÉDIG MA, most kell bátornak és igaznak lenni. Ma, most nem tehet meghátrál m a nehézségek elől. Ma kell kiállni a gyengékért és az igazságért. Ma keli állhatatosságot és kitartást tanúsítani. Nem tartalékolni kell ezeket a nagyszerű tulajdonságokat. hanem most kell arra törekedni, hogy olyanok tegyetek, mint amilyeneknek igazán látni szeretnétek benneteket, kedves gyermekek!
