Somogyi Néplap, 1955. szeptember (12. évfolyam, 205-230. szám)

1955-09-08 / 211. szám

I SOMOGY! NÉPLAP Csütörtök, 1955. szeptember 8. G. Zsukovnak, a Szovjetunió honvédelmi miniszterének parancsa A Mezőgazdasági Kiállítás hírei A barcsi Vörös Csillag TSZ lett az első az őszi árpa termelésben Az Országos Mezőgazdasági Ki­állítás bírálóbizottságai értékelték! az 1955. évi gabonatermelési ver­senyben részvevő állami gazdaságok, termelőszövetkezetek és egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok ered­ményeit. Az értékelésnél nemcsak a terméseredményeket, hanem a te­rület nagyságát és a helyi adottsá­gokat is figyelembevették. Őszi árpa termelésben a termelő­szövetkezetek versenyét a barcsi Vörös Csillag TSZ nyerte, amely 162 holdon 18,5 mázsás átlagtermést ért el. Elhangzott a századik rádióüzenet a kiállítás rádióstúdiójából. Az üze­nek arról számoltak be családjuk­nak, termelőszövetkezetüknek, -álla­mi gazdaságuknak, hogy nagyszerű­en érzik magukat és tapasztalatok­kal gazdagodva térnek majd haza. Traktoriparunk legifjabb gyermeke A Mezőgazdasági Kiállításon, fel­figyelnek a látogatók a Vörös Csil­lag Traktorgyár legújabb gyártmá­nyaira. Az M—25-ös univerzális traktor mintapéldánya: traktoripa­runk legfiatalabb gyermeke. A Járműfejlesztési Intézet dolgo­zói szerkesztették és az Autó- és Traktoripaxi Tröszt vállalatai közös erővel készítették el. Az M—25-ös traktorból ez évben még egy-két mintapéldányt készítenek. A cél az, hogy a hazai viszonyoknak legjob­ban megfelelő traktortípust kialakít­sanak. Szeptember 18: a IV. Béke­kölcsön harmadik húzása Az őszi sorsolási idény a Negye­dik Békekölcsön harmadik húzásá­val kezdődik szeptember _ 18-án Egerben. A sorsolás színhelye: az egri Pedagógiai Főiskola szabadtéri színpada. Rossz idő esetén a szak- szervezeti kultúrotthon Rákosi-ter- mében bonyolítják le a húzásokat. Délután 4 és 6 óra között — egész kötvényeket alapul véve — 78,500 nyereményt sorsolnak ki 24 millió 9,13 800 forint értékben. MTI. Moszkva (TA92SZ). G. Zsukov, a, Szovjetunió marsallja, a Szovjetunió honvédelmi ' minisztere parancsot! adott ki a megállapított szolgálati időt letöltött katonáknak a Szovjet­unió fegyveres erejéből történő le­szereléséről. valamint a tényleges katonai szolgálatra való soronkövet- kező behívásról. A parancs szerint az általános hadkötelezettségi törvény értelmé­, ben. a szovjet hadsereg, a hadiflotta, a határvédelmi és 'belső karhatalmi aílatoulajtok soraiból tartalékállo­mányba helyezik azokat a katoná­kat, tengerészeket, őrmestereket és törzsőrmestereket, akik letöltötték a törvény által megállapított idejű tényleges katonai szolgálatot. A parancs a továbbiakban úgy szól, hogy a szovjet hadseregben, a hadiflottában, a határvédelmi és belső karhatalmi alakulatoknál tel­jesítendő tényleges katonai szolgá­latra azokat az 1936-os születésű állampolgárokat hívják be, akiknek nincs mentességük vagy halasztá­suk, valamint azokat a hadköteles állampolgárokat, akiknek lejárt a halasztásuk és akiknek évfolyamtár­saik tényleges katonai szolgálatot teljesítenek. Új munkasgységkönyv készül a tsz-ek számára A mezőgazdasági termelőszövetke­zeti mozgalom ismét erősen fellen­dült, s új munkaegységkönyv kiadá­sa szükséges. A Földművelésügyi Minisztérium elhatározta, hagy az új munkaegységkönyv kidolgozásá­hoz sokkal nagyobb segítséget nyújt a mezőgazdasági termelőszövetkeze­teknek, mint az előző könyvek ké­szítésekor. Az új munkaegységkönyv készíté­sét a földművelésügyi miniszter irányültja^ szerkesztéséivel pedig, a Mezőgazdasági Szervezési Intézetet bízta meg. A munkába bekapcsolód­tak a felsőoktatási és tudományos kutatóintézetek is. Eddig 248 terme­lőszövetkezetet kértek fel, hogy a munkaegységgel kapcsolatban mond­ja el véleményét és tegyen javasla­tot. Az így összegyűjtött észrevételek és javaslatok figyelembevételével készül az új munkaegységkönyv, s kiadása előtt bírálásra, kiadják a Termelőszövetkezeti Tanács megyei megbízottainak, a termelőszövetke­zeteknek, a termelőszövetkezeti el­nökképző iskola hallgatóinak. HÍREK A SZOVJETUNIÓBÓL (TASZSZ) A Szovjetunió Legfelső Tanácsának elnöksége törvényerejű rendeletet adott ki az »építőnap« megünneplésének bevezetéséről. Az ►‘építőnapot« a Szovjetunióban min­den éviben augusztus második vasár­napján ünnepük meg. (TASZSZ) Szeptember 6-án 71 len­gyel turista érkezett Moszkvába, leg­nagyobb részük mező- és erdőgazda­sági szakember, agronómus, zooteeh- nikus és tudós. A csoportot Z. Ber­lin, az állami gazdaságok miniszter- helyettese vezeti. (TASZSZ) A Szovjet Szociaüsta Köztársaságok Szövetségének kor­mánya, valamint a dán királyi kor­mány a két ország kapcsolatainak további megerősítése és fejlesztése céljából elhatározta, hogy a Szovjet­unió koppenhágai követségét, vala­mint Dánia moszkvai követségét nagykövetséggé alakítja át és nagy­követet cserél. A Szovjetunió Legfelső Tanácsá­nak elnöksége Szlavin Nyikolaj Va- sziljevics elvtársat a Szovjetunió dá­niai rendkívüli és meghatalmazott nagykövetévé kinevezte. ELES VITÁK A BRIT SZAKSZERVEZETI KONGRESSZUSON London (MTI). A Brit Szakszer­vezetek Kontírasszusának szeptem­ber 6-i ülésén folytatódott a főta­nács jelentésének vitája. A kongresszus egyhangúlag elfo­gadta a bankalkalmazottak szak- szervezetének javaslatát, amely sür­geti a kormányt, haladéktalanul tör­vénnyel korlátozza a fiatalkorúak és az iskolaköteles gyermekek munka­idejét, és biztosítson számukra heti fél szabadnapot. A javaslat előadó­ja, G. Edwards hangoztatta, hogy a londoni City bankjaiban égbe­kiáltó munkáskizsákmányolás folyik. 16—17 éves leányok néha este tíz óráig dolgoznak. W. Martin (Angol Mezőgazdasági Dolgozók Szövetsége) a javaslatot pártolva utalt arra, hogy a statisz-^ tika azt mutatja: a mezőgazdasági? balesetek áldozatainak 10 százaléka J 15 éven aluli gyermek. A kimuta-? tásból nem tűnik ki, mennyi ezek? közül a halálos baleset, de biztos,? hogy évenként sokszáz iskolásgyermek szenved balesetet a mezőgazda- sági üzemekben, A kongresszus egyhangúlag e!fo-j gadta a Zenészek Szakszervezetének! javaslatát, amely kéri a kormányt,! emelje fel a művészeteket pártolói tanácsnak fizetett államsegélyt a) művészeti lehetőségek fejlesztésére j és a széles néprétegek kulturális^ szükségleteinek kielégítésére. A szakszervezet nevében H. Fran-f cis hangoztatta, hogy ami a dolgozó * nép szórakozási és kulturális szűk-’ ségleteinek kielégítését illeti, Anglia* a legelmaradottabb ország. A szocialista országokban élő né­pek kulturális életének színvona­la hasonlíthatatlanul magasabb, mint Angliában, amelynek nincs egyetlen olyan nagy zenekara vagy operaháza, amelyet teljesen az állam tartana fenn. Sir Vimdent Tewson. a főtanács titkára előterjesztette a főtanács évi jelentésének azt a részét, amely a főtanácsnak az iparvitákkal kapcso­latos tevékenységével foglalkozik, valamint a főtanács azon javaslatát, hogy az alapszabályok 11. szakaszá­nak módosításával bővítsék ki a fő­tanács jogkörét az iparvitákba való beavatkozásban. Igyekezett megnyugtatná a kikül­dötteket, hogy a javaslat nem fenye­geti a szakszervezetek önkormány­zatát. Frank Foulkes, az Angol Villamcs- ipari Munkások Szakszervezetének elnöke javasolta: a kongresszus uta­Únási érdeledet tártak fel Kazahsztániján A kazahsztáni szűzföldek köz­pontjában egy hatalmas érctelepre bukkantak, ahol az ércet külszíni fejtéssel lehet kibányászni. Az ércteiepet egy postarepülőgép piló­tája fedezte fel. Amikor átrepült a telepen, a repülőgép iránytűje oiyan erős lengéseket végzett, hogy a pilóta teljesen elvesztette tájékozóképességét. Közlése nyo­mán geológusok nagykiterjedésű érctelepet állapítottak meg. Az el­ső ércpróbák jól sikerültek. A te­lepen már nagy lendülettel foly­nak az előkészületek az érc fel­tárásához. A legközelebb fekvő vasútállomásra naponta érkeznek a gépek, szerszámok, az építő­anyag és összeszerelhető munkás­házak. sítsa vissza a főtanács alapszabály­módosítási javaslatát, amely az ipari vitákba való beavatkozásra hatai- mazza fel a főtanácsot, mielőtt a tárgyalások meghiúsulnának. Foul­kes utalt arra, hogy ha az Angol Villamosipari Mun­kások Szakszervezete elfogadta volna a főtanács azon javasla­tát, hogy szüntessék be a nyom­daipari sztrájkot, akkor az egész nyomdaipar nem kapta volna meg azt a 12,5 százalékos bér­emelést, amit nemrégen meg­adtak. A javaslat majdnem lehetetlenné tenné a harcot a szakszervezetek számára, mert a második helyre szo­rulnának a főtanács mögött és ha nem fogadnák el annak tanácsát, az ellenséges sajtó a szakszervezetek el­len ingerelné a közvéleményt. Jim Campbell, az Országos Vas­utas Szakszervezet főtitkára ugyan­csak a főtanács' javaslatának eluta­sítását kérte. Valahányszor egy szakszervezet béremelést kér és elő­ször tárgyal a munkáltatókkal, ez rendszerint zsákutcába jut, és ha a főtanácsnak joga van közbelépni, mielőtt kimerítették az összes tár­gyalási lehetőséget, ez a közbelépés túlságosan korai és káros hatást gyakorol az azt követő tárgyalásck- ra. Towson főtitkár záróbeszédében röviden felelt az állítólagos »félre­értésekre«, de nem kísérelte meg Foul'kes, Campbell és a többi szónok érveinek megcáfolását. A szavazás eredménye: a kong­resszus azt a javaslatot, hogy uta­sítsa vissza a főtanács javaslatát. 4 842 000 szavazattal 3 039 000 ellené­ben elvetette. A főtanácsot főként a nagy szakszervezetek tembszava- zatai mentették meg. Julius Fucsik, a hős cseh kom­munista újságíró 25 évvel ezelőtt, 1930 nyarán járt először a Szovjet­unióban. Hazatérése után többször letartóztatták. '1931 júniusában Fu­csik egy munkásküldöttséggel ille­gálisan újra a Szovjetunióba akart utazni. Terve azonban nem sike­rült. A küldöttséget egy nőnapig Németországban tartóztatták és on­nan vissza kellett fordulnia. Útban Prága felé Fucsikot letartóztatták és a pankráci börtönbe zártak. Allamellenes tevékenységgel vádol­ták, mert egy gyűlésen arra hívta fel a dolgozókat, hogy ne enged­jenek háborút indítani a Szovjet­unió ellen. Julius Fucsik a pankráci börtön­ben levelet írt Kurt Konradnak, a kommunista írónak, aki helyette látta el a »Tvorba« című folyóirat főszerkesztőjének teendőit. Fucsik a levelet papírdarabokra írta és ti­tokban küldte ki Pankrácból. Ezt a levelet most adják ki Prá­gában, Julius Fucsik összas müvei­nek nyolcadik kötetében. JS’ EDVES KURT! Szabadságomat váratlanul meghosszabbították. Még nem tu­dom, mennyi időre. Lehet, hogy egy hétre, lehet, hogy továbbra. Nem tu­dom. Tehát a jövőben is neked kell helyettesítened engem, amiért elné­zésedet kérem. Elhiheted, hogy egyál­talán nem örülök ennek a késleke­désnek, de igazán nem tehetek róla. Én nagyon siettem. De keresztezték utaimat. Decimben tartóztattak le, és elha­tározták, hogy olyan vüágításban mutatják meg nekem hazámat, mely — véleményük szerint — a legkelle­mesebb. Kedvesen közölték velem, hogy rendelet van letartóztatásomra és a decim kerületi bíróságon még elég hely van, tehát vendégül láthat­nak engem. Mondhatom, váratlanul ért a dolog. Még szinte magam előtt láttáim a viharos tüntetéseket a ber­lini utcákon, hallottam a rövid, csat­tanó lövéseket a Bülov-platzon — a jövendő harc előhírnökeit. Decimben csend volt körülöttem. Valahol mesz- sze Németországba induló és vissza­felé tartó mozdonyok fütyültek. Cel­lám kis ablaka előtt, iaz udvaron tyú­kok kúráltak. Olyan hangok voltak ezek, amelyek még mélyebbé tettéle a csendet. És ebben a csendben még élesebben hallottam a tüntetők kiál­tásait, a csattanó lövéseket. Azután jött a csendőr, egy szigorú, hivatalos személy, aki a vonathoz kí­sért és Prágáig le nem vette a sze­mét rólam, ö nem látta meg a La­EGY LEVÉL, MELYET TITOKBAN HOZTAK KI R BÖRTÖNBŐL bé«t, amelyen keresztül száguldott a vonat, nem látta a Sedlot, a Kopec- hegyet, amelyről annyit gyönyörköd­tem a környékben, nem látta a moz­donyokat, a gyárakat, a gépeket és az embereket, akik a poros úton bal­lagtak és örültek a napsütésnek, amely nekem most úgy hiányzik. Ez a csendőr csak a »bűnöst« látta és gondterhelt arckifejezése egészen le­hangolt engem is. Kiváncsi dámák kukkantottak be — mintegy vélet­lenül — a szakaszba, ahol égj' őrizet alatt álló ember ült és ijedten for­dították el fejüket »veszélyes« pil­lantásaim elől, egy öregasszony pe­dig azon sajnálkozott, hogy elvesz­tegetem a fiatalságomat. Ezek voltak az utolsó órák, amelyeket még úgy, ahogy szabadon töltöttem. MOST ÜGY EMLÉKEZEM visz- sza ezekre a dolgokra, mint­ha viszafelé forgatnám a tájról ké­szített filmet. Búcsút veszek a Lábé­tól, a mezőktől, a gyáraktól, s a pankráci börtön sötét épületére irá­nyítom a felvevőgép lencséjét, az egyes zárkára, a rácsokra, a 170-es cella ajtajára. Ha kinyitnád az aj­tót, vagy benéznél a kémlelőablakon, amint a közönyös, egj'enruhás őr te­szi, meglátnád a 2701. számú, vizs­gálati fogságban lévő letartóztatot­tat, vörös szalaggal balkarjáin, a le­tartóztatottat, akii cigarettadobozok fedelére írja neked ezt a levelet. Bűzlő cigarettavégek közül szedtem össze az udvaron ezeket a papírda­rabkákat. Meglehetősen bonyolult módja ez a levélírásnak, de még mindig a legbiztosabb módszer. A vizsgálati fogságban lévő letartózta- tcttmak természetesen joga van ah­hoz, hogy írjon, ha a vizsgálóbíró megengedi és én nem panaszkodha- tom a bíróra. Csupán különféle tech­nikai nehézségek akadályoznak. Ha az ember papírt kér, tintát és tollat kap. Ha (bélyeget hozatok, megint va­lami mást kapok, s ráadásul ezek a műveletek nem órákig, nem napokig, hanem hetekig tartanak. Itt senki sem igyekszik. Amit szabadon ne­gyed óra alatt el lehet intézni, az itt egy hétig tart. Itt senki sem siet. Még az idő sem. Negyed óra, amelyet a szabad ember észre sem vesz, itt szinte egy hétig tart. Az ember fi­gyelmes lesz minden hangra, s ese­ménynek számít még a szürkésfehér falon végigmászó poloska is. (Megölöm ezt az önzetlen lakótár­samat, mivel egyedül akarok lenni, de nem tudom biztosan, hogy a »köz­társaság védelméről szóló törvény« labirintusaiban nlncs-e olyan parag­rafus, amelyek alapján perbe fog­hatnak ezért a bűntettért. Hiszen ez állami poloska!) Nagyon intenzív életet élek. Ha ezt az életet azonnal hasznosíthat- inám, nem is érezném vesztesnek ma­gamat. Nyugtalankodom, mi lesz a köny­vemmel. Még nincs készen. Ha itt megírhatnám, csupán egyszerű szer­zetesi fogságnak tekinteném a bör­tönt. De hiába, ez igazi fogság: a le­foglalt holmik raktárában fekszik bőröndöm tele iratokkal, szovjet könyvekkel és olyan jegyzetekkel, amelyek aligha lőhetnének ellenem tanúskodó bizonyítékok. Nagyon nagy szükségem lenne rá­juk. Sajnos helyettük most a börtön- könyvtárból szerzett könyveket olva­som. A vizsgálati foglyok ugyanis ol­vashatnak. Egy könyvet kap az em­ber egy hétre, így megtanulja, hogy uralkodjon magán, s ne olvassa el eg.y-két óra alatt az egészet, megta­nulja, milyen utakon cserélje ki a könyvet. N MEGTALÁLTAM ezt az utat és olvasok. Méghozzá igazi bűnügyi irodalmat olvasok. Az egyik könyviben valami Fildeva asz- szonyság Elszászról és egy elszászi nőrql mesél, aki egy némethez ment feleségül. Ekkor értette csak meg, hogy a különböző nemzetiségeket soha nem lehet összebékíteni, s hogy két különböző nép képviselői mindig ellenségek maradnak. Ezt a »hősies hazafiasságot« hirdető köny­vet másnap Sienkiewicz egyik val­lásos frázisokkal megtűzdelt köny­vére cseréltem ki, amelyet a szerző »a cseh ifjúság nevelése« céljából írt meg. A könyvben egész mondatok vannak aláhúzva a kárhozatról, az isten akaratában való megnyugvás­ról, a feisőbbségnek való engedel­mességről, a szegénységről, stb., hogy egyetlen olvasó se feledje el, miért éppen Pankrácban adják kefébe ezt a könyvet. Azután olvastam más könj'veket. is, olyan emberekről, akik szenvedélyesen szerették egymást és végül összeházasodtak (rendkívül megnyugtató olvasmány olyan em» iberek számára, akiktől három fal és öt zár választja el a feleségüket), ol­vastam vallásos emberekről, akik el­utaztak Amerikába, szorgalmasan dolgoztak és isten kegyelméből mint köztiszteletben álló gyárosok tértek vissza hazájukba. Mondom neked: valóságos bűnügyi irodalom. De még ezt is sajnálom. Tegnap ugyanis elvették tőlem a leg­utolsó könyvet. Itt ez a rend: az ember olvashat, a börtön törvényei megengedik, de hétfőn reggel elve­szik az embertől a könjwet és csak szerdán este adnak másikat. Hát ol­vasson az ember. Nos, én még így is olvasok. Az ajtóba, az asztalra és a falakra vé­sett feliratokat olvasom. Ez az ol­vasmány sokkal érdekesebb és sok­kal közelebb áll az élethez. Kocsaba úr megelégedéssel állapítja meg zseb­kése segítségével, hogy már negyven- kilencedik napja folyik ügyében a nyomozás. Egy filozófus hajlandósá­gú fogoly az asztal lapján örökítette meg bölcs gondolatait: »Itt nagyon nehéz az élet«. Az ajtón bizonyos Volovik aláírása olvasható. Volovik — nyilván az ítélethirdetés után — kissé megrendültén, de erős lélekkel írta neve alá: »Kötél«. Az asztalon, a polcon, az ajtón, a falakon és a vaságyon csendesen és lassan pergő napok emlékei, emlékek, amelyeket itt az ember megtanul megérteni. Akadnak közöttük nyílegyenes sor­ban írt megjegyzések, amelyek írása közben a magányos fogoly pontosan és szépen kirajzolta a betűket. Ez a rabok naptára. Vannak itt ginbe-gunba, egyenetlen betűkkel rótt sorok is, ahogyan a magány új napját, új fejezetét fel­táró kora reggel hangulata diktálta. Ez a vizsgálati foglyok naptára. Egy napon keresztül cellámnak ezt a naplóját olvastam. Csak este sajnált meg az őr és elhozta Svobo- dova könyvét. Szokatlanul gyengéd kézzel a legjobb műveket választotta ki a börtön-könyvtárból és ebben a csendben úgy éreztem, hogy a könyv a teremtés koronája. Úgy gondolom, hogy a cseh irodalom történetét bör­tönben kellene megírni. Ez lenne er­re a legalkalmasabb hely. JOEGGEL HATKOR kelek, ki- lenckor fekszem le. Tizenöt órán keresztül számolom a börtön to­ronyórájának ütéseit és mindig cso­dálkozom, hogy nem eggyel több ütést hallottam. Az utcáról, amelyet nem látok, ide hallatszik a villamo­sok csengetése, estefelé pedig a ját­szadozó gyermekek zsivaja. Vasárnap még nagyobb a csend, még bántóbb a magány és a távoli étteremből ide­szűrődő zene egészen felkavar. Séta közben, amikor az udvar fonnyadt gyepszőnyegén lépkedek, magam előtt látom a fogházi neve­lés eredményeit, hallom a foglyok beszélgetését: »Ha kiengednek, újra ki kell ta­lálnom valamit, hogy még legalább a vénasszomyok nyarát 'kihúzzam itt«. Visszaeső, javíthatatlan ember. — Hát te? — nevetnek rajtam. — Én, fiúk, nem' a vénasszonyok nyaráért, hanem a tavaszért vagyok itt. Ez a börtön, fiúik, egyikőtöket sem javított meg. A fogság nem for­málhatna át bennünket, akkor sem, ha jobb lenne, akkor sem, ha rosz- szabb. Ha engem kiengednek, oda megyek vissza, ahonnan elhoztak ..; S OK TENNIVALÓNK VAN még, Kurt. Nekik ez biztosan megint csak nem tetszik. A rendőri jelentés, amelyet a kihallgatáson fel­olvastak, azt bizonyítja, hogy ezek hallani sem bírnak a Szovjetunióról és nagyon okosan feltételezik, hogy mi példaképünknek tekintjük a szovjetországot. Beszéltem a kínai Keleti Vasútvonal védelméről, a Vörös Hadsereg pilótáiról és arról, milyen viszonyban van velük a Kí­nai Hadsereg. A rendőrbiztos úrnak szilárd* meggyőződése, hogy a Kínai Hadsereg alatt én csak a csehszlovák hadsereget érthettem. Pedig én mindössze azt mondtam el, ami tör­tént és amit a történelem is meg­örökített. De ki győzi meg ezt a rend­őrt és ki bizonyítja be neki, hogy té­ved? A rendőrbiztos úr és az állami ügyészség más értelmet lát a szavak mögött. Igen, de ha kissé messzebb is lát­nának, megadnák magukat...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents