Somogyi Néplap, 1955. szeptember (12. évfolyam, 205-230. szám)
1955-09-08 / 211. szám
I SOMOGY! NÉPLAP Csütörtök, 1955. szeptember 8. G. Zsukovnak, a Szovjetunió honvédelmi miniszterének parancsa A Mezőgazdasági Kiállítás hírei A barcsi Vörös Csillag TSZ lett az első az őszi árpa termelésben Az Országos Mezőgazdasági Kiállítás bírálóbizottságai értékelték! az 1955. évi gabonatermelési versenyben részvevő állami gazdaságok, termelőszövetkezetek és egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok eredményeit. Az értékelésnél nemcsak a terméseredményeket, hanem a terület nagyságát és a helyi adottságokat is figyelembevették. Őszi árpa termelésben a termelőszövetkezetek versenyét a barcsi Vörös Csillag TSZ nyerte, amely 162 holdon 18,5 mázsás átlagtermést ért el. Elhangzott a századik rádióüzenet a kiállítás rádióstúdiójából. Az üzenek arról számoltak be családjuknak, termelőszövetkezetüknek, -állami gazdaságuknak, hogy nagyszerűen érzik magukat és tapasztalatokkal gazdagodva térnek majd haza. Traktoriparunk legifjabb gyermeke A Mezőgazdasági Kiállításon, felfigyelnek a látogatók a Vörös Csillag Traktorgyár legújabb gyártmányaira. Az M—25-ös univerzális traktor mintapéldánya: traktoriparunk legfiatalabb gyermeke. A Járműfejlesztési Intézet dolgozói szerkesztették és az Autó- és Traktoripaxi Tröszt vállalatai közös erővel készítették el. Az M—25-ös traktorból ez évben még egy-két mintapéldányt készítenek. A cél az, hogy a hazai viszonyoknak legjobban megfelelő traktortípust kialakítsanak. Szeptember 18: a IV. Békekölcsön harmadik húzása Az őszi sorsolási idény a Negyedik Békekölcsön harmadik húzásával kezdődik szeptember _ 18-án Egerben. A sorsolás színhelye: az egri Pedagógiai Főiskola szabadtéri színpada. Rossz idő esetén a szak- szervezeti kultúrotthon Rákosi-ter- mében bonyolítják le a húzásokat. Délután 4 és 6 óra között — egész kötvényeket alapul véve — 78,500 nyereményt sorsolnak ki 24 millió 9,13 800 forint értékben. MTI. Moszkva (TA92SZ). G. Zsukov, a, Szovjetunió marsallja, a Szovjetunió honvédelmi ' minisztere parancsot! adott ki a megállapított szolgálati időt letöltött katonáknak a Szovjetunió fegyveres erejéből történő leszereléséről. valamint a tényleges katonai szolgálatra való soronkövet- kező behívásról. A parancs szerint az általános hadkötelezettségi törvény értelmé, ben. a szovjet hadsereg, a hadiflotta, a határvédelmi és 'belső karhatalmi aílatoulajtok soraiból tartalékállományba helyezik azokat a katonákat, tengerészeket, őrmestereket és törzsőrmestereket, akik letöltötték a törvény által megállapított idejű tényleges katonai szolgálatot. A parancs a továbbiakban úgy szól, hogy a szovjet hadseregben, a hadiflottában, a határvédelmi és belső karhatalmi alakulatoknál teljesítendő tényleges katonai szolgálatra azokat az 1936-os születésű állampolgárokat hívják be, akiknek nincs mentességük vagy halasztásuk, valamint azokat a hadköteles állampolgárokat, akiknek lejárt a halasztásuk és akiknek évfolyamtársaik tényleges katonai szolgálatot teljesítenek. Új munkasgységkönyv készül a tsz-ek számára A mezőgazdasági termelőszövetkezeti mozgalom ismét erősen fellendült, s új munkaegységkönyv kiadása szükséges. A Földművelésügyi Minisztérium elhatározta, hagy az új munkaegységkönyv kidolgozásához sokkal nagyobb segítséget nyújt a mezőgazdasági termelőszövetkezeteknek, mint az előző könyvek készítésekor. Az új munkaegységkönyv készítését a földművelésügyi miniszter irányültja^ szerkesztéséivel pedig, a Mezőgazdasági Szervezési Intézetet bízta meg. A munkába bekapcsolódtak a felsőoktatási és tudományos kutatóintézetek is. Eddig 248 termelőszövetkezetet kértek fel, hogy a munkaegységgel kapcsolatban mondja el véleményét és tegyen javaslatot. Az így összegyűjtött észrevételek és javaslatok figyelembevételével készül az új munkaegységkönyv, s kiadása előtt bírálásra, kiadják a Termelőszövetkezeti Tanács megyei megbízottainak, a termelőszövetkezeteknek, a termelőszövetkezeti elnökképző iskola hallgatóinak. HÍREK A SZOVJETUNIÓBÓL (TASZSZ) A Szovjetunió Legfelső Tanácsának elnöksége törvényerejű rendeletet adott ki az »építőnap« megünneplésének bevezetéséről. Az ►‘építőnapot« a Szovjetunióban minden éviben augusztus második vasárnapján ünnepük meg. (TASZSZ) Szeptember 6-án 71 lengyel turista érkezett Moszkvába, legnagyobb részük mező- és erdőgazdasági szakember, agronómus, zooteeh- nikus és tudós. A csoportot Z. Berlin, az állami gazdaságok miniszter- helyettese vezeti. (TASZSZ) A Szovjet Szociaüsta Köztársaságok Szövetségének kormánya, valamint a dán királyi kormány a két ország kapcsolatainak további megerősítése és fejlesztése céljából elhatározta, hogy a Szovjetunió koppenhágai követségét, valamint Dánia moszkvai követségét nagykövetséggé alakítja át és nagykövetet cserél. A Szovjetunió Legfelső Tanácsának elnöksége Szlavin Nyikolaj Va- sziljevics elvtársat a Szovjetunió dániai rendkívüli és meghatalmazott nagykövetévé kinevezte. ELES VITÁK A BRIT SZAKSZERVEZETI KONGRESSZUSON London (MTI). A Brit Szakszervezetek Kontírasszusának szeptember 6-i ülésén folytatódott a főtanács jelentésének vitája. A kongresszus egyhangúlag elfogadta a bankalkalmazottak szak- szervezetének javaslatát, amely sürgeti a kormányt, haladéktalanul törvénnyel korlátozza a fiatalkorúak és az iskolaköteles gyermekek munkaidejét, és biztosítson számukra heti fél szabadnapot. A javaslat előadója, G. Edwards hangoztatta, hogy a londoni City bankjaiban égbekiáltó munkáskizsákmányolás folyik. 16—17 éves leányok néha este tíz óráig dolgoznak. W. Martin (Angol Mezőgazdasági Dolgozók Szövetsége) a javaslatot pártolva utalt arra, hogy a statisz-^ tika azt mutatja: a mezőgazdasági? balesetek áldozatainak 10 százaléka J 15 éven aluli gyermek. A kimuta-? tásból nem tűnik ki, mennyi ezek? közül a halálos baleset, de biztos,? hogy évenként sokszáz iskolásgyermek szenved balesetet a mezőgazda- sági üzemekben, A kongresszus egyhangúlag e!fo-j gadta a Zenészek Szakszervezetének! javaslatát, amely kéri a kormányt,! emelje fel a művészeteket pártolói tanácsnak fizetett államsegélyt a) művészeti lehetőségek fejlesztésére j és a széles néprétegek kulturális^ szükségleteinek kielégítésére. A szakszervezet nevében H. Fran-f cis hangoztatta, hogy ami a dolgozó * nép szórakozási és kulturális szűk-’ ségleteinek kielégítését illeti, Anglia* a legelmaradottabb ország. A szocialista országokban élő népek kulturális életének színvonala hasonlíthatatlanul magasabb, mint Angliában, amelynek nincs egyetlen olyan nagy zenekara vagy operaháza, amelyet teljesen az állam tartana fenn. Sir Vimdent Tewson. a főtanács titkára előterjesztette a főtanács évi jelentésének azt a részét, amely a főtanácsnak az iparvitákkal kapcsolatos tevékenységével foglalkozik, valamint a főtanács azon javaslatát, hogy az alapszabályok 11. szakaszának módosításával bővítsék ki a főtanács jogkörét az iparvitákba való beavatkozásban. Igyekezett megnyugtatná a kiküldötteket, hogy a javaslat nem fenyegeti a szakszervezetek önkormányzatát. Frank Foulkes, az Angol Villamcs- ipari Munkások Szakszervezetének elnöke javasolta: a kongresszus utaÚnási érdeledet tártak fel Kazahsztániján A kazahsztáni szűzföldek központjában egy hatalmas érctelepre bukkantak, ahol az ércet külszíni fejtéssel lehet kibányászni. Az ércteiepet egy postarepülőgép pilótája fedezte fel. Amikor átrepült a telepen, a repülőgép iránytűje oiyan erős lengéseket végzett, hogy a pilóta teljesen elvesztette tájékozóképességét. Közlése nyomán geológusok nagykiterjedésű érctelepet állapítottak meg. Az első ércpróbák jól sikerültek. A telepen már nagy lendülettel folynak az előkészületek az érc feltárásához. A legközelebb fekvő vasútállomásra naponta érkeznek a gépek, szerszámok, az építőanyag és összeszerelhető munkásházak. sítsa vissza a főtanács alapszabálymódosítási javaslatát, amely az ipari vitákba való beavatkozásra hatai- mazza fel a főtanácsot, mielőtt a tárgyalások meghiúsulnának. Foulkes utalt arra, hogy ha az Angol Villamosipari Munkások Szakszervezete elfogadta volna a főtanács azon javaslatát, hogy szüntessék be a nyomdaipari sztrájkot, akkor az egész nyomdaipar nem kapta volna meg azt a 12,5 százalékos béremelést, amit nemrégen megadtak. A javaslat majdnem lehetetlenné tenné a harcot a szakszervezetek számára, mert a második helyre szorulnának a főtanács mögött és ha nem fogadnák el annak tanácsát, az ellenséges sajtó a szakszervezetek ellen ingerelné a közvéleményt. Jim Campbell, az Országos Vasutas Szakszervezet főtitkára ugyancsak a főtanács' javaslatának elutasítását kérte. Valahányszor egy szakszervezet béremelést kér és először tárgyal a munkáltatókkal, ez rendszerint zsákutcába jut, és ha a főtanácsnak joga van közbelépni, mielőtt kimerítették az összes tárgyalási lehetőséget, ez a közbelépés túlságosan korai és káros hatást gyakorol az azt követő tárgyalásck- ra. Towson főtitkár záróbeszédében röviden felelt az állítólagos »félreértésekre«, de nem kísérelte meg Foul'kes, Campbell és a többi szónok érveinek megcáfolását. A szavazás eredménye: a kongresszus azt a javaslatot, hogy utasítsa vissza a főtanács javaslatát. 4 842 000 szavazattal 3 039 000 ellenében elvetette. A főtanácsot főként a nagy szakszervezetek tembszava- zatai mentették meg. Julius Fucsik, a hős cseh kommunista újságíró 25 évvel ezelőtt, 1930 nyarán járt először a Szovjetunióban. Hazatérése után többször letartóztatták. '1931 júniusában Fucsik egy munkásküldöttséggel illegálisan újra a Szovjetunióba akart utazni. Terve azonban nem sikerült. A küldöttséget egy nőnapig Németországban tartóztatták és onnan vissza kellett fordulnia. Útban Prága felé Fucsikot letartóztatták és a pankráci börtönbe zártak. Allamellenes tevékenységgel vádolták, mert egy gyűlésen arra hívta fel a dolgozókat, hogy ne engedjenek háborút indítani a Szovjetunió ellen. Julius Fucsik a pankráci börtönben levelet írt Kurt Konradnak, a kommunista írónak, aki helyette látta el a »Tvorba« című folyóirat főszerkesztőjének teendőit. Fucsik a levelet papírdarabokra írta és titokban küldte ki Pankrácból. Ezt a levelet most adják ki Prágában, Julius Fucsik összas müveinek nyolcadik kötetében. JS’ EDVES KURT! Szabadságomat váratlanul meghosszabbították. Még nem tudom, mennyi időre. Lehet, hogy egy hétre, lehet, hogy továbbra. Nem tudom. Tehát a jövőben is neked kell helyettesítened engem, amiért elnézésedet kérem. Elhiheted, hogy egyáltalán nem örülök ennek a késlekedésnek, de igazán nem tehetek róla. Én nagyon siettem. De keresztezték utaimat. Decimben tartóztattak le, és elhatározták, hogy olyan vüágításban mutatják meg nekem hazámat, mely — véleményük szerint — a legkellemesebb. Kedvesen közölték velem, hogy rendelet van letartóztatásomra és a decim kerületi bíróságon még elég hely van, tehát vendégül láthatnak engem. Mondhatom, váratlanul ért a dolog. Még szinte magam előtt láttáim a viharos tüntetéseket a berlini utcákon, hallottam a rövid, csattanó lövéseket a Bülov-platzon — a jövendő harc előhírnökeit. Decimben csend volt körülöttem. Valahol mesz- sze Németországba induló és visszafelé tartó mozdonyok fütyültek. Cellám kis ablaka előtt, iaz udvaron tyúkok kúráltak. Olyan hangok voltak ezek, amelyek még mélyebbé tettéle a csendet. És ebben a csendben még élesebben hallottam a tüntetők kiáltásait, a csattanó lövéseket. Azután jött a csendőr, egy szigorú, hivatalos személy, aki a vonathoz kísért és Prágáig le nem vette a szemét rólam, ö nem látta meg a LaEGY LEVÉL, MELYET TITOKBAN HOZTAK KI R BÖRTÖNBŐL bé«t, amelyen keresztül száguldott a vonat, nem látta a Sedlot, a Kopec- hegyet, amelyről annyit gyönyörködtem a környékben, nem látta a mozdonyokat, a gyárakat, a gépeket és az embereket, akik a poros úton ballagtak és örültek a napsütésnek, amely nekem most úgy hiányzik. Ez a csendőr csak a »bűnöst« látta és gondterhelt arckifejezése egészen lehangolt engem is. Kiváncsi dámák kukkantottak be — mintegy véletlenül — a szakaszba, ahol égj' őrizet alatt álló ember ült és ijedten fordították el fejüket »veszélyes« pillantásaim elől, egy öregasszony pedig azon sajnálkozott, hogy elvesztegetem a fiatalságomat. Ezek voltak az utolsó órák, amelyeket még úgy, ahogy szabadon töltöttem. MOST ÜGY EMLÉKEZEM visz- sza ezekre a dolgokra, mintha viszafelé forgatnám a tájról készített filmet. Búcsút veszek a Lábétól, a mezőktől, a gyáraktól, s a pankráci börtön sötét épületére irányítom a felvevőgép lencséjét, az egyes zárkára, a rácsokra, a 170-es cella ajtajára. Ha kinyitnád az ajtót, vagy benéznél a kémlelőablakon, amint a közönyös, egj'enruhás őr teszi, meglátnád a 2701. számú, vizsgálati fogságban lévő letartóztatottat, vörös szalaggal balkarjáin, a letartóztatottat, akii cigarettadobozok fedelére írja neked ezt a levelet. Bűzlő cigarettavégek közül szedtem össze az udvaron ezeket a papírdarabkákat. Meglehetősen bonyolult módja ez a levélírásnak, de még mindig a legbiztosabb módszer. A vizsgálati fogságban lévő letartózta- tcttmak természetesen joga van ahhoz, hogy írjon, ha a vizsgálóbíró megengedi és én nem panaszkodha- tom a bíróra. Csupán különféle technikai nehézségek akadályoznak. Ha az ember papírt kér, tintát és tollat kap. Ha (bélyeget hozatok, megint valami mást kapok, s ráadásul ezek a műveletek nem órákig, nem napokig, hanem hetekig tartanak. Itt senki sem igyekszik. Amit szabadon negyed óra alatt el lehet intézni, az itt egy hétig tart. Itt senki sem siet. Még az idő sem. Negyed óra, amelyet a szabad ember észre sem vesz, itt szinte egy hétig tart. Az ember figyelmes lesz minden hangra, s eseménynek számít még a szürkésfehér falon végigmászó poloska is. (Megölöm ezt az önzetlen lakótársamat, mivel egyedül akarok lenni, de nem tudom biztosan, hogy a »köztársaság védelméről szóló törvény« labirintusaiban nlncs-e olyan paragrafus, amelyek alapján perbe foghatnak ezért a bűntettért. Hiszen ez állami poloska!) Nagyon intenzív életet élek. Ha ezt az életet azonnal hasznosíthat- inám, nem is érezném vesztesnek magamat. Nyugtalankodom, mi lesz a könyvemmel. Még nincs készen. Ha itt megírhatnám, csupán egyszerű szerzetesi fogságnak tekinteném a börtönt. De hiába, ez igazi fogság: a lefoglalt holmik raktárában fekszik bőröndöm tele iratokkal, szovjet könyvekkel és olyan jegyzetekkel, amelyek aligha lőhetnének ellenem tanúskodó bizonyítékok. Nagyon nagy szükségem lenne rájuk. Sajnos helyettük most a börtön- könyvtárból szerzett könyveket olvasom. A vizsgálati foglyok ugyanis olvashatnak. Egy könyvet kap az ember egy hétre, így megtanulja, hogy uralkodjon magán, s ne olvassa el eg.y-két óra alatt az egészet, megtanulja, milyen utakon cserélje ki a könyvet. N MEGTALÁLTAM ezt az utat és olvasok. Méghozzá igazi bűnügyi irodalmat olvasok. Az egyik könyviben valami Fildeva asz- szonyság Elszászról és egy elszászi nőrql mesél, aki egy némethez ment feleségül. Ekkor értette csak meg, hogy a különböző nemzetiségeket soha nem lehet összebékíteni, s hogy két különböző nép képviselői mindig ellenségek maradnak. Ezt a »hősies hazafiasságot« hirdető könyvet másnap Sienkiewicz egyik vallásos frázisokkal megtűzdelt könyvére cseréltem ki, amelyet a szerző »a cseh ifjúság nevelése« céljából írt meg. A könyvben egész mondatok vannak aláhúzva a kárhozatról, az isten akaratában való megnyugvásról, a feisőbbségnek való engedelmességről, a szegénységről, stb., hogy egyetlen olvasó se feledje el, miért éppen Pankrácban adják kefébe ezt a könyvet. Azután olvastam más könj'veket. is, olyan emberekről, akik szenvedélyesen szerették egymást és végül összeházasodtak (rendkívül megnyugtató olvasmány olyan em» iberek számára, akiktől három fal és öt zár választja el a feleségüket), olvastam vallásos emberekről, akik elutaztak Amerikába, szorgalmasan dolgoztak és isten kegyelméből mint köztiszteletben álló gyárosok tértek vissza hazájukba. Mondom neked: valóságos bűnügyi irodalom. De még ezt is sajnálom. Tegnap ugyanis elvették tőlem a legutolsó könyvet. Itt ez a rend: az ember olvashat, a börtön törvényei megengedik, de hétfőn reggel elveszik az embertől a könjwet és csak szerdán este adnak másikat. Hát olvasson az ember. Nos, én még így is olvasok. Az ajtóba, az asztalra és a falakra vésett feliratokat olvasom. Ez az olvasmány sokkal érdekesebb és sokkal közelebb áll az élethez. Kocsaba úr megelégedéssel állapítja meg zsebkése segítségével, hogy már negyven- kilencedik napja folyik ügyében a nyomozás. Egy filozófus hajlandóságú fogoly az asztal lapján örökítette meg bölcs gondolatait: »Itt nagyon nehéz az élet«. Az ajtón bizonyos Volovik aláírása olvasható. Volovik — nyilván az ítélethirdetés után — kissé megrendültén, de erős lélekkel írta neve alá: »Kötél«. Az asztalon, a polcon, az ajtón, a falakon és a vaságyon csendesen és lassan pergő napok emlékei, emlékek, amelyeket itt az ember megtanul megérteni. Akadnak közöttük nyílegyenes sorban írt megjegyzések, amelyek írása közben a magányos fogoly pontosan és szépen kirajzolta a betűket. Ez a rabok naptára. Vannak itt ginbe-gunba, egyenetlen betűkkel rótt sorok is, ahogyan a magány új napját, új fejezetét feltáró kora reggel hangulata diktálta. Ez a vizsgálati foglyok naptára. Egy napon keresztül cellámnak ezt a naplóját olvastam. Csak este sajnált meg az őr és elhozta Svobo- dova könyvét. Szokatlanul gyengéd kézzel a legjobb műveket választotta ki a börtön-könyvtárból és ebben a csendben úgy éreztem, hogy a könyv a teremtés koronája. Úgy gondolom, hogy a cseh irodalom történetét börtönben kellene megírni. Ez lenne erre a legalkalmasabb hely. JOEGGEL HATKOR kelek, ki- lenckor fekszem le. Tizenöt órán keresztül számolom a börtön toronyórájának ütéseit és mindig csodálkozom, hogy nem eggyel több ütést hallottam. Az utcáról, amelyet nem látok, ide hallatszik a villamosok csengetése, estefelé pedig a játszadozó gyermekek zsivaja. Vasárnap még nagyobb a csend, még bántóbb a magány és a távoli étteremből ideszűrődő zene egészen felkavar. Séta közben, amikor az udvar fonnyadt gyepszőnyegén lépkedek, magam előtt látom a fogházi nevelés eredményeit, hallom a foglyok beszélgetését: »Ha kiengednek, újra ki kell találnom valamit, hogy még legalább a vénasszomyok nyarát 'kihúzzam itt«. Visszaeső, javíthatatlan ember. — Hát te? — nevetnek rajtam. — Én, fiúk, nem' a vénasszonyok nyaráért, hanem a tavaszért vagyok itt. Ez a börtön, fiúik, egyikőtöket sem javított meg. A fogság nem formálhatna át bennünket, akkor sem, ha jobb lenne, akkor sem, ha rosz- szabb. Ha engem kiengednek, oda megyek vissza, ahonnan elhoztak ..; S OK TENNIVALÓNK VAN még, Kurt. Nekik ez biztosan megint csak nem tetszik. A rendőri jelentés, amelyet a kihallgatáson felolvastak, azt bizonyítja, hogy ezek hallani sem bírnak a Szovjetunióról és nagyon okosan feltételezik, hogy mi példaképünknek tekintjük a szovjetországot. Beszéltem a kínai Keleti Vasútvonal védelméről, a Vörös Hadsereg pilótáiról és arról, milyen viszonyban van velük a Kínai Hadsereg. A rendőrbiztos úrnak szilárd* meggyőződése, hogy a Kínai Hadsereg alatt én csak a csehszlovák hadsereget érthettem. Pedig én mindössze azt mondtam el, ami történt és amit a történelem is megörökített. De ki győzi meg ezt a rendőrt és ki bizonyítja be neki, hogy téved? A rendőrbiztos úr és az állami ügyészség más értelmet lát a szavak mögött. Igen, de ha kissé messzebb is látnának, megadnák magukat...