Somogyi Néplap, 1955. szeptember (12. évfolyam, 205-230. szám)

1955-09-08 / 211. szám

Csütörtök, 1955. szeptember 8. SOMOGYI NÉPLAP s Megkezdték írni községük új történelmét Somogymeggyes dolgozó parasztjai Nagy napra virradt vasárnap So­mogymeggyes: tsz-községgé avatták a falut. Egyre nagyobb számban érkeztek a meghívott vendégek, kör­nyékbeliek és helybeliek a kultúr- ház udvarán felállított szabadtéri színpad köré. Az avatóünnepélyre eljöttek mindazok, akik segítették a Somogymeggyesi dolgozó paraszto­kat, hogy megtalálják a helyes utat. ®észt vettek az ünnepélyen a Tahi Járási Pártbizottjság 1 munkaitársait a járási tanács dolgozói, eljöttek a szomszédos községek termelőszövet­kezeteinek tagjai, egyénileg gazdál­kodó dolgozó parasztjai is. Délután 4 órakor kezdődött az ünnepély. Az avatóbeszédet Csallós István elvtárs, a Tahi Járási Párt- bizottság osztályvezetője mondta. A beszéd után a kányái és a karádi kultúrcsoport, szórakoztat^ a nagy­számú közönséget. A nézőtéren he- iyetfoglalók örömtől csillogó szem­mel figyelték az előadást. A vidám ■hangulaton azonban érződött, hogy nem egyedül az előadott népi tán­cok és énekszámok élvezetéből fa­kadt: a helybelieket és a vendégeket egyaránt áthatotta a nagyszerű, fel­emelő tudat: Somogymeggyes is tsz- község lett, hogy elindultak Somogy­meggyes lakói is a felemelkedés, a jobb, a boldogabb paraszti élet út­iján. E nagyszerű tény jelentőségét tel­jes egészében csak azok érzik, akik ismerik a község történetét. Somogy­meggyes alig 35 éves település. A múltban nincstelen, sokat éhezett, sokat szenvedett lakói az ország minden részéből jöttek ide cseléd­Jutalomműsor megyénk dolgozó parasztjainak Az Országos Mezőgazdasági Ki­állítás szabadtéri színpadán pénte­ken, szeptember 9-én fővárosi mű­vészek felléptével Somogy megye dolgozó parasztjainak, ; termelőszö­vetkezeti tagjainak és állami gazda­sági, gépállomási dolgozóinak tiszte­letére adnak ajándékműsort. Me­gyénk mezőgazdaságának dolgoséi büszkék lehetnek, hogy eddigi jó munkájuk' jütalmakéArt (országosüi:-' rű művészeink fellépésükkel, mű­sorukkal ajándékozzák meg őket. Serkentse megyénk mezőgazdasági dolgozóit ez a jutalomműsor még nagyobb eredmények elérésére. nek. Látástól vakulásig dolgoztak a 100—150 holdas bérlők gazdaságá­ban, ették a zsellérek, summások ki­csire vágott, keserű ízű kenyerét. De jött a felszabadulás, eltűntek a bérlők, a gróf és vitéz urak. Földet kaptak a nincstelen scmogymeggye- siek. A jobb életkörülmények aztán magukkal hozták azt, hogy nagyob­bak lettek az igények. Már nem bi­zonyult elégnek a keskeny föld­parcella, három évvel ezelőtt meg­alakult az első termelőszövetkezet. Ezt rövidesen követte másik kettő. A Rákóczi, Jó Gazda, Előre Terme­lőszövetkezet tagjai alig egy év alatt sutba dobhatták kopott, régi ruhái­kat, rozzant bútoraikat. Lakásaikat modern bútorokkal rendezték be, fiaikat, lányaikat divatos ruhákba öltöztették. Megváltozott, könnyebb, szebb életüket megirigyelték a kívülállók, s az elmúlt hónapokban újabb ter­melőszövetkezetek alakultak: a Má­jus 1 és a Béke Termelőszövetkezet. Somogymeggyes igazi történelme azonban most kezdődik. Lakóinak életében új fejezet nyílt, melyet már aranybetűkkel írnak be Somogy­meggyes történelemkönyvébe. Több mint 30 békebizottság alakul szeptemberben a megyében A nagy nyári mezőgazdasági mun­kák idején lanyhult a somogyi bé- kebizotfságoík piunikájla. 1 Tartottak! ugyan gyűléseket, előadásokat, de korántsem olyan eredményes volt munkájuk, mint azt a lelkes béke­harcosok szerették volna. Az > elmé­leti képzés, az időszerű nemzetközi kérdések ismertetése háttérbe szo­rult a nyáron. Szeptemberben újult erővel láttak munkához a békébizoftságok. A bé­kemozgalom aktív munkásai elhatá­rozták, hogy harminc helyen alakí­tanak megyénkben e hónapban bé­kebizottságot. Elsősorban a termelő­szövetkezetek, az állami gazdaságok dolgozóit fogják össze a megalakí­tandó békebizottságokban. A Nagy- beraki Állami Gazdaságban, a bar­csi Vörös Csillag Termelőszövetke­zetben és az Iharosberéinyi Gépállo­máson máris megalakult a békebi- zottség. A Megyei Békebizottság előadás- sorozatot indít. A nemzetközi kér­désekről, a Szovjetunió békeharcáról a megyében ötven helyen tartanak előadást. Ugyancsak szeptemberben •huszonöt tablóból összeállított kiállí­tást indítanak megyei körútra. FÖLDMŰVESSZÖVETKEZETI ÉLÜZEMAVATÓ- ÜNNEPSÉG SZÜLŐKÖN E hó 3-án, vasárnap délelőtt 10 órakor tartották meg Szülök község­ben a Homokszentgyörgy és Vidéke Földművesszövetkezet élüzemavató ünnepélyét. A Homokszentgyörgy és Vidéke Földművesszövetkezet, az or­szág összes földművesszövetkezetei közül eredményei alapján a legmél­tóbbnak bizonyult a megtisztelő él- üzem-címre. A második negyedévben a szövet­kezet áruforgalmi tervét 112,2 száza­lékra teljesítette, vagyis a műit év hasonló időszakához viszonyítva 19,1 százalékkal nagyobb forgalmat bo­nyolítottak le. Vendéglátóipari ter­vét a szövetkezet 105 százalékra tel­jesítette, a saját termésű áruk ér­tékesítésében különösen jó ered­ményt értek el. Tervüket ebből 194 százalékra teljesítették. A felvásár­lási terv teljesítéseiben, elért eredí- ményük 140,9 százalék. Igein nagy jelentőségű az a tény, hogy a múlt évi forgalomnak most háromszorosát bonyolították le, összesen 2 120 000 forint értékben. Az is hozzátartozik a Homokszentgyörgy és Vidéke Föidművesszövetkezet eredményei­hez, hogy nagy .segítséget adtak a termelőszövetkezeti Imozgalom fej­lesztéséhez. A földművesszövetkezet taglétszámát is növelték. Az elmúlt negyedévben 61 új tagot szerveztek. Az eredmények alapján a szövet­kezet méltán nyerte el az élüzem- címet, s a SZÖVOSZ és a KBDSZ országos vezetőségének vándorzász­laját, a velejáró oklevelet és az 5000 forint pénzjutalmat. A jutalmat a dolgozók között osztották szét, ezen­kívül a KPDSZ-től három ingyenes üdülőjegyet és négy oklevelet kap­tak a kiváló dolgozók. Az ünnepélyen részt vett a SZÖVOSZ igazgatósága részéről Ga­lambos István SZÖVOSZ igazgatósá­gi tag, a KPDSZ országos vezetősé­gétől Mikolai István elvtárs, a MÉSZÖV részéről Brachna János elvtárs, a MÉSZÖV elnöke. Az ün­nepélyes élüzemavatón a szuloki né­pi együttes szórakoztatta a szövet­kezet dolgozóit és a vendégeket. Az ünnepségen a szövetkezet dol­gozói ígéretet tettek, hogy eredmé­nyeiket tovább fokozzák, a jövőben még lelkesebben harcolnak a Mi­nisztertanács és a SZOT vándor- zászlajáért. Negyedszer ragyog az élíízem-csiflag a Kőolajvezeték Vállalat siófoki telepének homlokzatán Megyénk egyik legnagyobb válla­lata, a Siófoki Kőolajvezeték Válla­lat negyedszer nyerte el az élüzem- címet. Milyen munkát végez a Kő- olejjvezteték1 Vállalat, milyen ered­mények tették lehetővé, hogy négy­szer egymásután ' büszkélkedhesse­nek ez élüzem-kitüntetéssel? Hazánk egyetlen kőolajvezeték vállalata, egymaga bonyolítja le az egész ország olaj- és gázszállítását, egymaga biztosítja a gázellátást. Nagy és szerteágazó tevékenysége komoly feladatok elé állítja az üzem dolgozóit, gazdasági vezetőit. Az or­szág különböző pontjain 11 telephe­lye, 4 építő- és javító-részlege dol­gozik. A szállítások Lebonyolításán kívül állandóan 'bővíti az olajveze­ték-hálózatot, s gondoskodik a ve­zetékek karbantartásáról. A vállalat jól megoldotta felada­tát, tervét az elmúlt évnegyedekben állandóan túlteljesítette, növelte az egy főre eső termelési ér­téket, önköltségesökkentési tervét ugyancsak túlteljesítette. Mindezt a dolgozók lelkes, jó mun­kája, szilárd munkafegyelme segítet­te elő. A bányásznap alkalmából Szennai Imre, Talabér Lajos, Né­meth István, Bankó gépkocsivezető, László György, Horváth László, Gergely László, Burucz György. Vaskó László a -Kiváló bányász« címet kapták. Ugyanakkor Gyorsok István műhelyvezetőt -Munkáért* Érdemérem«-mel tüntették ki. A vállalat igazgatóját, Dohány Imrét és főmérnökét, Zachensky Ferencet még május elsején kitüntették a -Szocialista Munkáért Érdemérem«- mel. Nagy gondot fordítanak a technológiai fegyelem betartásá­ra, az újítómozgalom állandó fejlesztésére. A technológiai fegyelem megsérté­séért Szilák Géza gépkocsivezetőt és Csizmadia József telepvezetőt feie- lősségrevonták, és mindkettőjüktől elvonták a prémium egy .rés tót. A második negyedben 42 újítást ad­tak 'be, ebből 28-at fogadtak el. A dolgozók a harmadik negyedben is már több újítási javaslattal jöttek, így Kozma György öt újítást adott be, ezek közül hármat el is fogad­tak. Egyik újítása importanyag- megtakarítást eredményez. A válla­lat főmérnöke, Zachensky elvtárs igen jelentős újítást vezetett be: hő­szigetelt tartályokban viszik a mun­kahelyekre a zalaegerszegi finomí­tóból a forró bitument, így feles­legessé válik a bitumen felmelegíté­séhez szükséges famennyiség, ami évente kb. 80 ézer forint megtakarí­tást jelent. Állandóan bővítik szociális léte­sítményeiket. Idén pl. a dolgozók 14 szobás üdülőt és 190 ezer fo­rint értékű sportfelszerelést kaptak. Az élüzem-avatáskor 44 : ezer forint jutalmat osztottak ki a legjobb dolgotoknak. A vállalat dolgozói nemcsak a munkából, hanem a sportból, szó­rakozásból is kiveszik részüket. KuL túrgárdájuk gyakran tart előadást, sportolóik pedig kiváló eredménye­iket érnek el. Férfi tornászcsapatuk az országos hányászbajnckságban az •első helyet vívta ki, a női tornász­csapat pedig második lett. Férfi asztalitenisácsapat.uk a megyei baj­nokságban jelenleg a harmadik he­lyein1 áll. Jó munkával, kiváló eredmények­kel köszöntötték a bányásznapot, további jó munkával és eredmé­nyekkel akarják a jövőben is gazda­gítani vállalatukat, népgazdaságun­kat. Ehhez kívánunk sok sikert és még sok élüzem-csi1 ragot a Siófoki Kőolajvezeték Vállalat minden dol­gozójának.- ­A jók között is legjobbak te.,-. A Textilművek dolgozói eredmé­nyekben bővelkedő harcot folytat­nak a terv teljesítéséért. Szeptem­ber első felében a jók között is leg­jobb teljesítményt ért el a gyűrűs- fcnóban Nagy Mária (A-műszak) 109,1 és Petrőczi Mária (C-műszak) 109,6 százalékával. A gyűrűsfcnó dl- szistái közül Kertész Erzsébet volt a legszorgalmasabb. Az előfonóban a »-Legjobb dolgo­zó« címet szeptember első hetében Zaigár Ilona szerezte meg. A diszis- ták közül itt Balaskó Magdának volt dicséretreméltó teljesítménye. A lánecsévélőben a mindig kiváló Csepei Erzsin kívül olyan nevekkel is találkozunk a legjobbak között, akik eddig még nem igen szerepel­tek. Igen szorgalmas és lelkes dol­gozója a lánccsévélő B-műszakjá- nak Maiczán Anna, a C-műszakiból pedig Juhász Erzsi. A múlt héten rövid kis hírt ol- vasiam a Szabad Népben: ■»■Olasz nőküldöttség érkezett hazánk­ba az MNDSZ meghívására. A kül­döttség vezetője Morelli Adela, az Olasz Nőszövetség vezetőségi tagja«. Néhány nappal később a Somogy megyei MNDSZ elnökségén találkoz­tam a küldöttséggel. Megnézték a :Kaposvári Textilműveket, elmentek a göllei »asszony« termelőszövetke­zetbe, s egész füzetre valót jegyez­tek fel abból, amit láttak. Hétfőn délután aztán párórás beszélgetésen — melyen részt vettek MNDSZ-tit- károk, tanárnők, vezető női funkcio­náriusok — arra is időt szakítottak, hogy elmondják: milyen benyomást tettek rájuk a megyénkben látottak. — Igen meglepett bennünket a magyar falu tisztasága — fordította magyarra a tolmács elvtársnő az olasz vendégek szavait. — A falusi gyermekek jóltápláltak és jólöltözöt- tek — folytatták, majd külön elis­meréssel nyilatkoztak a tsz-asszo- ■nyok eredményeiről. Elmondták, hogy Olaszországban is vannak ter­melőszövetkezetek, ezek a szegény­es kisparasztok önkéntes társulásai, de az állam nem támogatja őket, sőt minden eszközzel akadályozza műkö­désüket. A demokratikus szervek próbálják életben tartani őket. De nemcsak a termelőszövetkezetektől . vonja meg a támogatást az állam, hanem a kis egyéni gazdaságoktól is, a ' kisgazdákat megfojtja a nagybir­tok. Nagy elismeréssel nyilatkoztak a vendégek a Textilmüvekről is. — Legjobban az lepett meg ben­nünket — mondották —■, hogy mi­lyen sok sztahanovista van az üzem­ben. Nagyon tetszett, hogy a sztaha­novisták gépein ott van az eredmé­nyüket hirdető tábla, kis zászló és csillag. Nálunk nincs munkaverseny — mondották —, nálunk egészen más verseny van: a gyáros tart egy embert, akit napokig pihentet, aztán néhány órára elküld a gyárba dol­gozni. Természetesen pihenten és jól- tápláltan telik az erejéből magasabb százalékot elérni, mint amennyit azok a munkások érnek el, akik rosz- szul tápláltak. Aztán ennek a magas Sok szépet láttunk itt, Somogy megyében... — Beszélgetés az olasz nőküldötlség tagjaival — íí Ez százaléknak az elérését teszik köte­lezővé minden munkás számára. 'zután a beszélgetés arra tere­lődött, hogy a nők milyen he­lyet foglalnak el a társadalomban nálunk és náluk. Tekintve, hogy az olasz vendégek is tanári diplomával rendelkeztek, és mert a helybeli meg­hívottak között is sok pedagógus volt, a legtöbb szó ezzel kapcsolat­ban hangzott el. Jankovichné, a Ka­posvári Leánygimnázium diákottho­nának igazgatója elmondta: ő is ta­nítónő, a felszabadulás előtt tíz évig volt állás nélkül. Ekkor az olasz ven­dégek megkérdezték, hogy kell-e a tanítóknak most is pályázatot beadni állásra. Jankovichné elmondta, hogy nem kell, most az egyetemről, a fő­iskoláról kikerülve, megkérdezik a fiatal pedagógusoktól, hova szeretné­nek menni és mindjárt elhelyezik őket. — És figyelembe veszik a kí­vánságot? — kérdezték csodálkozva a vendégek. — Igen, figyelembe ve­szik — adták meg a felvilágosítást. Ekkor Nánásiné, a Megyei Tanács elnökhelyettese fordult kérdéssel a vendégekhez: — Azt szeretném tud­ni, hogy Olaszországban bevonják-e a nőket a vezetésbe? — Egyedüli lehetőség a nőknek az iskola — válaszolták — ezenkívül a nő nálunk a vezetéstől el van zárva, ügyész, bíró stb. nem lehet. De po­litikai téren a háború után az olasz nők is nagy eredményeket értek el. Vannak nálunk is tanácsok, s ebben a nők is harcolnak jogaikért. Mind­azt, ami az utóbbi években előrehala­dást jelentett az anya- és gyermek- védelemben, a nők harcolták ki. Járányiné elvtársnő azt kérdezte, hogy Olaszországban mennyi a ta­nárok fizetése. Kicsit elnevették ma­gukat, s az egyik olasz elvtársnő így válaszolt: — Olaszországban van egy szólás-mondás, ha valakinek rosszul megy a sora, azt mondja: »Olyan rosszul keresek, mintha legalább is tanár volnék«. (Ehhez tényleg nem kell kommentár.) Aztán arra kérték Járányinét az olasz vendégek, hogy mondja el élete történetét, mert visz- szamenve hazájukba, az ilyen példá­kat tudják legjobban hasznosítani. Járányiné eleget tett a kérésnek, és többek között elmondta, hogy 1952 óta dolgozik a Megyei Tanácsnál, 1250 forint a fizetése. Ekkor meg­kérdezték Járányinétól a vendégek, hogy ebből mennyi lakbért fizet. — 60 forintot — válaszolta, s mindenki nevetett. Járányiné tovább folytatta: — Hetenként 24 forintért a Megyei Tanács szép üzemi étkezdéjében ebé­delek, és teljesült legnagyobb kíván­ságom is: tanulhatok, a tanítóképző második osztályát most végeztem el. Miután Jankovichnét is megkér­ték, mondja el, mennyiben változott meg élete a felszabadulás óta, az után érdeklődték az olasz vendégek, hogy egy tanárnak hány órát kell oktatni hetenként. — Húszat — ad­ták meg a választ. — Es mennyi a fizetése? — kérdezték. — 1400-tól 2000 forintig — jött ismét a válasz és még arról is beszámoltak, hogy ná­lunk a kiváló pedagógusokat soron- kívül előléptetik, gyermekeik díjta­lanul tanulhatnak. Újabb kérdés következett: Van-e túlóra nálunk a tanároknak és ezt hogyan fizetik? Válasz: Igen van, elsősorban esti iskolák, dolgozók is­kolái adnak erre alkalmat, óránként 9,60 forintot fizetnek. Qok mindenre voltak még ki- váncsiak az olasz vendégek. Megkérdezték, mennyibe kerül ná­lunk kg-ja a sertéshúsnak, a marha­húsnak, mennyibe kerül egy liter bor, étolaj stb. Természetesen nemcsak a vendé­gek voltak kiváncsiak arra, hogyan élnek a magyar asszonyok, ugyan­olyan sok kérdés hangzott el az olasz küldöttséghez is: milyen körülmé­nyek között élnek a dolgozók Olasz­országban. Pintér elvtársnő megkér­dezte, hogyan dolgoznak az olasz munkásnők és mennyi a jövedelmük? — A hivatalos munkaidő 8 óra — mondták —, de kevés a munka a gyárakban, ezért a napi 8 órát nem nagyon tudják ledolgozni. Ez nem­csak a nőknél, hanem a férfiaknál is így van, ami azt jelenti, hogy az életszínvonal állandóan csökken. El­mondták még, hogy Olaszországban egy kiló kenyér áráért 5—6 órát kell dolgozni, egy kilogramm hús ára pe­dig 2 napi munka bérének felel meg, a házbér egy állami alkalmazott fi­zetésének 50 százalékát veszi el. — Igaz, vannak Rómában is csodás épületek, ragyogó lakásokkal — mon­dották —, de tízezer ilyen lakás üre­sen áll, mert képtelenség a lakbért megfizetni. Ugyanakkor Róma kör­nyékén az emberek ezrei laknak sziklákba vájt »lakásokban«. Miután Nánásiné elvtársi-öt töb­ben is arra kérték, mondja el, ho­gyan lett a Megyei Tanács elnökhe­lyettese, az egyik olasz elvtársnő megjegyezte: — Nálunk nincs egyet­len női alispán vagy főispán egész Olaszországban. A vendégek ezután főleg az MNDSZ munkája iránt érdeklődtek, de beszámoltak az Olasz Nőszövetség munkájáról is; elmondták többek kö­zött, hogy a Szövetség hetilapjára, a »■Női Donne«-re igen büszkék, 300 ezer példányban jelenik meg és ak­tívák terjesztik. Az egyetlen női lap Olaszországban, amely saját maga tartja fenn magát, sőt bizonyos több­let is marad, amelyből a Nőszövet­ség iskolát tart fenn olyan gyerme­kek részére, akiknek szülei a fasiz­mus áldozatai lettek. Az iskola fenn­tartását a munkások is támogatjuk. Beszámoltak arról is, hogy a Nőszö­vetség időközönként véleménykuta­tást rendez az olasz asszonyok és lá­nyok között. Az idei Nemzetközi Nő­napra pl. kiadtak egy szép levelező­lapot és ráírták: mit szeretnél leg­jobban, írd meg! — Többezer válasz érkezett, és a válaszok többsége egyet tartalmazott: tanulni! T/'égül még egy kérdést tett fel ’ valaki a vendégeknek, mely­re a választ nagy derültség fogadta. Azt kérdezték, hogy mit terjesztenek rólunk, a magyar népi demokráciá­ról Olaszországban. — Igen nevetséges dolgokat — jött a válasz. — Olyat például, hogy Ma­gyarországon a templomokat fel­gyújtják, hogy a gyermekeket egé­szen kicsi korukban kényszerrel el­veszik szüleiktől stb. Természetesen igen nehéz ezt a propagandát ellen­súlyozni — mondották —, mert gyak­ran papi szószéken hangzanak el. Az olasz demokratikus erők azonban mindent megtesznek, hogy úgy mu­tassák be a népi demokratikus Ma­gyarországot az olasz dolgozóknak, amilyen a valóságban — fejezték be a kérdésre a választ. Késő délután volt, amikor Hor- váthné elvtársnő a Somogy megyei MNDSZ-asszonyok nevében megkö­szönte az olasz vendégek látogatását, és javasolta: kössünk békevédelmi szerződést, időközönként értesítsük egymást munkánkról, arról is, hogy milyen eredményt értünk el a béke­harcban. — A legnagyobb örömmel egye­zünk bele — válaszolta Morelli Adela elvtársnő, és búcsúzóul el­mondta, hogy nagyon sokat tanultak itt Somogy megyében, hogy minden­ről pontosan beszámolnak majd az olasz asszonyoknak, amit itt láttak. — Remélem — mondotta — nemso- kára mi is vendégül láthatjuk a ma­gyar asszonyok küldötteit a népi demokratikus Olaszországban. * * # 11/1 it lehet még ehhez hozzáfűz- ni? Talán azt, hogy mind­annyian, akik részt vettünk a beszél- , getésen, megtanultuk még jobban ér­tékelni mindazt, amit nekünk, ma­gyar nőknek a népi demokrácia adott. Alig egy évtizeddel ezelőtt még mi is úgy éltünk, mint az olasz asszonyok: jogfosztottságban, mun­kanélküliségben, a vezetésből kire­kesztve. De nekünk a Szovjetunió segítségével, a párt vezetésével si­került kivívni jogainkat. Bízunk ab­ban, hogy az olasz nők harcai is meghozzák a maguk gyümölcsét. VUCSAK MAGDA

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents