Somogyi Néplap, 1955. szeptember (12. évfolyam, 205-230. szám)
1955-09-25 / 226. szám
Vasárnap, 1955. szeptember 25. SOMOGYI NÉPLAP 5 TÍZ ÉVE HALOTT BARTÓK BÉLA BARTÖK BÉLA (Gerő Kázmér festőművész alkotása, amelyet Bartók halálának 10. évfordulójára festett.) New Yank fényárban úszó, hivalkodóan gazdag ■felhőkarcolóinak sötét árnyában 1945. szeptember 26-án szegényen, örök álomra hunyta szemét Bartók Béla. Fény és. árnyék. Talán e két kép kísérte mindenüvé ■traigikusvégű életútján. Szikrázó fény a tehetsége és zseniális művészete s árnyék a szenvedéssel teli keserűn szomorú élete. A vigasztalan csalódások, a meg- namértés elmaradhatatlan kísérői voltak . .. Tíz éve halt meg Bartók Béla. Akkor vesztettük el őt, mikor végre s1 véglég miénk lehetett volna, ha a kegyetlen halál útját nem állja, önként vállalt száműzetéséből már visszatérhetne s tudásával, művészetével hőnszexetett népét s hazáját szolgálhatná. A haza s a nép szeretető, ez jellemezte művészetét s ez volt célja munkásságának. Talán ez is egyik oka, hogy hiábavaló csupán ésszel igyekezni megérteni s megismerni Bartókot. Mindez kevés. Szeretni kell népünket, hazánkat úgy, olyan forrón s odaadón, mint ő tette, s úgy harcolná érte, ahogy ő küzdött fhányatott élete végéig. Csakis így, a nép és a haza szeretetén keresztül tudjuk igazán megismerni és megérteim őt A századforduló táján kezdte pályafutását. A kor, melyben élt, a rabság, az elnyomatás ideje volt. Első művei egyikében, a Kossuth-szirrtíóniáhan már felesem diül a haza felszabadulásában hívő hű hazaifi hangja. A magyar népdalok gyűjtését, feljegyzését 1905-ben kezdte) meg, s alig agy év múlva Kodály Zoltánnal közös gyűjteményük válik a nemzet közkitnesévé. Kőrútjaik alkalmával az egyszerű emberek, a parasztok dalainak szinte megszámlálhatatlan gyöngyszemét fedezték fel. Bartók Béla nagysága talán épp abban áll, hogy nem csupán gyűjtötte, tanulmányozta és feljegyezte a somogyi kanász, a balatoni halász s az alföldi betyár lassan feledésbe merülő dalait, hanem igyekezett szoros kapcsolatiba kerülni azok alkotóival és előadóival. Szeretettel foglalkozott nemcsak a magyar, hanem á nemzetiségek népdalaival is. Alkotó munkásságát a Kossuth-szi'mfániávál kezdte. E művéből forradalmi hangulat terjed, de a kor, melyben él nemcsak ezt a művét, hanem a Kossutih-szim- fómiát követő szimfóniák hosszú sorát mind forradalminak bélyegezte. Bartók Bélával sokat vesztett nemcsak népünk, de az egész világ. Bartók zeneszerző és nápdalgyűjtő, kutató és zongoraművész, pedagógus s egyben, vagy talán helyesebben mindenekfelett nagyszerű ember volt. Bartók Bélát, művészetét, munkásságát rövidéin jellemezni lehetetlen. A tíz év, amely halála óta eltelt, egy ember életében hosszú idő, de röpke pillanat egy nemzetében s még tovatűnőbb, ha ezt az időt akarjuk felhasználni, hogy felmérjük ki volt, mit adott, s mit jelent nekünk és a világnak. De szenteljünk időt emlékének s őrizzük kegyelettel, hisz (kevés naigy ember, művész és hazaifi érdemelte ki úgy népünk szeretetét, megbecsülését, mint ő, Bartók Béla. — Szántó — ÖZÖNVÍZ ELŐTT... A film cselekménye: négy fiatal ■áll a francia bíróság előtt: három fiú és egy lány. A vádak igen súlyosak, betöréses ilopás, egy éjjeliőr meggyilkolása, egyik társuk megölése. A cselekmény a koreai háború idején játszódik. A fiatalok áldozatul esnek a háborús pániknak, s ezért elhatározzák, hogy egy távoli szigetre utaznak, ahol nem lesz háború. Az útihoz sok pénzre van szükségük . s ezért döntenek úgy, hogy betörnek egy gazdag bélyegkereskedő lakásába s ellopnak néhány értékes bélyeget. A betörés izgalmában az egyik fiú véletlenül lelő egy éjjeliőrt. Megdöbbenve veszik tudomásul, hogy az éjjeliőrt megölték s rettegnek, félnek attól, hogy egyik társuk majd a bíróságon ellenük vall. Arra vetemednek, hogy társukat is meggyilkolják. A büntetést nem kerülik el, mindnyájukat letartóztatják s a bíróságon a lány kivételével 10-10 évi kényOjíuft&k S&m&qqkavi Somogy csodálatosan gazdag népzenéi világa a század elején — nem véletlenül. — hozzánk csalogatta Bartók Bélát, aki a somogy- sáigi rengetegből Kodály Zoltánnal együtt több száz eredeti népdalt mentett meg hatalmas értékként, pusztulásnak indult, népművészeti kmcseinkbőu. Bartók Béla több alkalommal is megfordult Somogybán. A somogyi parasztok, akik között megfordult, még ma is szeretettel emlékeznek róla. Egyik »fegyvertársa«. hűséges 'kalauza: az andoosi kisbíró, még Tolnába is elkísérte gyűjtő kőrútjára. Míg Somogy' népe nagy szeretettel becsülte meg a nagy magyar zenetudóst, addig Kaposvár kispolgárai nem ismerték fel benne zenei életünk ragyogó csillagát. A Somogyi Levéltár sajtógyűjtemé- nyéből is erre következtethetünk. 1925. január 19-érl — 30 esztendővel ezelőtt — országos hangverseny kőrútján néhány tisztelője meghívására Kaposvárra is ellátogatott. Ekkor már nemcsak Zeneakadémiáinknak, nemcsak a magyar zenei életnek, hanem Európának is egyik legjobb nevű zeneszerzője és pianistája volt. Kaposvári koncertjének műsora, amelyet a Városi Színháziban rendezett meg nagy áldozattal az akkori színigazgató, a következő volt: 1. Liszt: Változatok Bach egy témáján (Weinen, Klagen, Sorgen, Sagen), 2. Beethoven: Sonata Op. 51. No. 3. (Allegro, Menuettó, Scherzo, Presto), 3. Scarlatti: Három egytételes szonáta, 4. Debussy Prelude, 5. Ghepin: Nocturna. Cisz moll. Saját műveiből a következők szerepeltek a koncertjén: Magyar parasztdalok, Medvetánc, Allegro barbaro, Este a székelyeknél, az Első román tánc. A korabeli helyi sajtó kritikusa — dicséretére legyen mondva — felismerte Bartók Bélában a magyar zeneirodalomnak »nagy újítóját« és »reformátorát«, akit ►►nehéz megérteni, de csodálni annál jobban lehet«. Az akkori Kaposvár ;közö*sége azonban nem tudta, vagy neon akarta tudomásul venni, hogy hazánk legnagyobb zened géniusza hangversenyezik a Városi Színházban. A szímbáz nézőterén szánalmasan gyér közönség foglalt helyet. Az egyik szemtanú szerint pontosan huszonöt. A város szégyenére, nemcsak a város és a megye vezetői, hanem a kulturális szervek vezetői sem voltak jelen a koncerten. A Somogyi Újság január 21-i száma keserű szájízzel így emlékezett meg a hangversenyről: »Az izig-vérig nagy magyar zeneművészek egyik legfényesebb csillaga mutatta 'be káprázatos művészetét a Városi Színházban. Újabban célzatosan oltják bele közönségünkbe, hogy a magyar dal nem lehet klasszikus. Bartók szerzeményed pompásan cáfolnák rá erre és beigazolják, hogy igenis lehet, csak Bartók Béla kell, hogy szerezze, előadja és magyar lélek kell, hogy megértse.« A kritikus jellemző kői tünetként így zárta be beszámolóját: »A táncos daraboknak, a csillogó operetteknek biztosítva van nagy közönsége. a magyar művészetnek pedig mentői kevesebb« Úgy érezzük, hogy Bartók Bélával szemben adósságaink vannak. Amikor ez év szeptember 26-án, halálának tízéves évfordulójára emlékezünk, úgy tudnánk a vele szemben fennálló adósságainkat a legméltóbb formában törleszteni, hegy nagy számban részt veszünk a Bartók-emlékév összes hangversenyein, 'hogy jobban elmélyülünk műveibe, (hogy azokat annál1 tökéletesebben tolmácsolhassuk dolgozó népünk felé és igaz emberséget tanulunk »tőle. Nemrég hallottam egy Franciaországból tanulmányú tról hazatért nagynevű írónktól, hogy Párizs népe a zeneművészet egén három bé-betűs csillagnak hódolt meg teljes egészében: Bachnak, Beethovennek és a mi Bartók Bélánknak. Hiszem és remélem, hogy az új Kaposvár, új népe méltó módon fog emlékezni az emlékév alatt világhírű, nagy fiáról. Kanyar József AP§&&>iP§08H}§t>&>!P83e>lP83G>]P§0g>i0§Dg>!P§0g>iPS0g>!Pg0g>IC£0§piPgQt< >9J ,Átölellek benneteket milliók‘ IVJem mindennapos (hír zavarta gyönyörködtető, hogy még meg a falu eseménytelen gek is azt mondják rá: az öreszermunkára ítélik őket. A fiatalok — érezzük a filmből — megérdemelt büntetést kapnák, dé sokkalta inkább bűnös a rend, a társadalom, amelyben élnek, „ amely bűnözésre készteti a fiatalokat s amely a háborús pánik keltésével kilátástalan- ság, reménytelenség érzését kelti az emberekben. A Vörös Csillag filmszínházban a jövő héttől mutatják be ezt a nagyszerű, magyarul beszélő ’közös francia és olasz filmprodukciót. parasztok szemében is szerencsétle- bélire, vagy kedves rokonra. Az Bartók, s máris előkerült a jegyzetnek — ott az erdőben. Bartók vagy öreg Kolonics ajkán régi betyártör- füzet, Bota Gyuri forgatni kezdte a tíz lapot teleírt a füzetében s mint térietek elevenednek meg Juhász fonográf hengerét, a gyermek áz ajándéknak, úgy Andrisról, s a többi híres, a katona- Mariska hangja csengve töltötte be örült, hogy két olyan dalt énekel- fogók elől az erdőbe menekült sze- a szobát. S a dalt dal követte. Bartek neki a szomorúhangú szénége- génylegényekről. Arra sem kellett tok nem tudott betelni, újabb és tők, amit eddig még nem hallott. soká kérni a gazdát, hogy józengésű újabb aalra ösztönözte a kislányt. Napokkal előbb Iregszemcsét járta hangján rákezdjen egy betyárnótára. Tizennyolc dalt jegyzett fel Bar- Bartók Béla. Gyűjteménye ott is Bota Gyuri szorgalmasan forgatta tök azon az estén. (S a kislány mit gazdagodott egy-két dallal, (öreg- a fonográf hengerét, s Bartók keze tudta akkor, hogy hosszú évek múl- emberek, öregasszonyok reszketeg sietve róta a sorokat. Egyetlen szót va daloskönyvekben, a rádió műsoajkán soha nem hallott: dalok csen- sem akart eltéveszteni, mindent le- rában találkozik ismét az akkor énedültek fel a betyárokról, zsandárak- jegyzett. kelt dallamokkal, s nemcsak Bartók, ról, a cselédember dalbaszőtt bána- Ekkorra már lassan megtelt a szó- de ° maga nevével is: »Énekelte tárói, nyomorúságáról, S amilyen f>a .kiváncsi szomszédokkal, s a fél ... . , , , , . j - - ., , , , ■ gyönyörködve hallgatta, jegyezte fel jaiu gyermekserege ott settenkedett csendjei. Az alvégtől a falu felső muzsikánk, ez az, arm nekünk sz . a falakat, viaszlemezre véve a dal- a tornácon. Az öregek szinte ajánlszéléig híre járt: Zámbó nénit, An- s akik meg emlékeznek ra, a i lomot, úgy vont keserű ráncot ajka koztak: hallgasson meg engem is az does nyugdíjazott, köztiszteletben 1907 szüret idején találkoztak vele, köré a földhözragadtak nyomorúsá- úr tudok én is régi betyárnótákat, álló bábáját, aki 28^év alatt majd, úgy őrizték meg alakját,^ hogy fns- gos élete, sorsa, a kisírtszemű pa- ■ a házigazda borral teli korsót heKolonics Marika 1907-ben«.) S akkor, azon az estén már ott élt Bartókban a tudat: milyen lesújtott, mégis milyen gazdag ez a nép. S milyen szép feladat összegyűjteni, fel_ __ _ dolgozni e nép gazdagságának legháromezer csecsemőt segített a vi- sen, soha nem halvány ülőn él em- rasztasszonyok ’ panaszkodása', ~ haj- iv7z '^zaTztólra' d7 amikmBartók szebb gyöngyszemeit, örökszép dalágra, ia rádiótól ikeresték. Először léke ma is közöttük, az egyszerű igtthátú cselédemberek, szegénypa- eié is tele poharat állít, a vendég ^ nevezhetik a pesti polgárok enet- éberek, a nép között. rasztok káromkodása. szabadkozik; nem, ö nem szereti a ^ Ha rajta állna, megsokasítaná örö- bort. meiket. De tán az is segítség, az — jját okékor mit iszik? — érdekes siettetője lehet a jobbnak, ha lödik a gazda. egy új zenével, a nép gazdag érze- Az asszony akkor hozta be a frisbárminek; parasztzenének, alacsonynak a muzsikát, amely a nép dalaiból fakad — ez a muzsika mégis betör egyszer a hangversenytermekbe, s hódítani fog. Kolonics Mariska énekelt, s halkan, dúdolva énekeltek a szomszétvalami Kolonics Marikát emlegettek a városiak, s csak az öregek * * * tudjták segítőén kiokoskodni, hogy Szüret ideje volt éppen. Öblös a szülésznőt hívták még lánykorá- hordák feketedtek a patak sekély ban Kolonics Mariskának. De jmár vízében és a dombok oldalain rominak van vagy negyven esztendeje kott szekerek igyekeztek a falu felé. lemviíágának dalban megnyilvánuló, Sen habzó tejjel csordultig telt saj ■»• Már akié rakott volt. Akadt olyan a szabadság és jobb élet utáni vá- tárt Egy hét múlva aztán az egész fa- gazda is, akinek úgy megkönnyeb- gyának kifejezésével áll oda e le- — inkább egy kis tejet — mondta dok «• Bartók szívét jóleső meleg- lu a rádióra fülelt, fi a ldélutáni mu- hitette a jégverés a szüretet, hogy sújtott, meggyötört s mégis daloló Bartók s csakhamar előtte állt a se9 fúrta át, s tekintetével végígsi- sorban felhangzott a valamikor esi- vékányi silány fürttel resteUkedett nép mellé Talán sikerül ezzel az csu’ ülatos friss tejjel A gazda mítgatta a parasztok fáradt, megtört hngelőhangú Kolonics Mariska most hazafelé a rakott szekerek mellett. újjal> az igaz magyar zenévei sej. jólsső ’ érzésse[ nézte, mint kanyarit arcát. Nézte őket, s a népet látta, mar fátyolossá vált hangja. Azok- Bota Gyuri bácsi, a kisbíró is a tetnie a változást, hidat verni a pa- a ropogós kenyérből magának a ven- melynek örök igéje, kincse a zene, bol a dalokból énekelt, amiket meg falu falé igyekezett ezen az esten, raszti nyomorúság és a beteljesülés- déa a maQateremtette csodálatos dallam48 esztendeje Bartók Béla hallga- s nyomában ott lépdelt a komoly- rs hívott álmok között _1 Ejnye milyen jóízű ilyet még viláó- Hallgatta a megalázott, elnyotott gyönyörködve. Somogy és Tol- arcú városi ember. A kisbíró három A szűk> vizesfalu iskola előtt a ta- soha nem ettem — dicsérte Bartók a parasztok énekét, azokét, akik na hataraban járt akkor Bartók, napja mást se csinál, mint a fura már várta a budapesti vendé- kenyeret. Vándorolt a hegyek között, a pata- tölcséres dobozzal a nyakában ki- get Bota Gyuri bácsi tudja, mára — Komlót is kevertem \bele — di- kok mellett, találkozott es (beszelt sérgeti az érdekes, soványarcu, be- m£g nem végeztek. Valami nótásaj- csekedett a háziasszony, s aztán a pásztorokkal, aratokkal, favágókkal szédesszemű embert. S hogy a kis- kú, dalolókedvű parasztot bizonyára szomszédasszonyok helyeslő bóloga- es szenegetokkel. S bar azelőtt meg bíró-dobot a fonográf nevű doboz- még felkeresnek ezen az estén. tásától kisérve előhozakodott a ké- senla sem ismerte a környéken a zal cserélte fel, s Bartók úr is a A tanít6 Kolonicsékat ajánlja. Er- réssel. Bartók nevet, hamarosan emlegetni bizalmába fogadta — Bota Gyuri he kés família; az öregember, de a — Hallgassa meg már a lányomat kezdtek Az akkor 17 éves lány -em- most büszkén szélesebbre feszíti a 1ia ^ sok régi faU „mer Az öreg is> szép hangja van a lelkemnek, az- lekezetebol meg a hosszú évek sem mellét és -meg arról is lemond o. számadó juhász volt, felesége meg a tán sok régi nótát is tud. tudtak kitörölni a italálkozás élűié- vélt tekintély kedvéért, hogy szó- híres »Becsali« betyár csárdában A 17 éves Kolonics Mariska szé- nyet. Hogy is tudták volna, amikor kásához híven tréfálkozzon a szőlő- csaplárosné még a régi időkben. gyenkezve pirulva igyekezett az ai- mar azokban az években úgy emle- 'bői hazaigyékyő menyecskékkel Mér jól ráhajlik az este a falura, tó felé, de csak visszahozták a gették Bartókot ott a falvakban, a szénégetőknél jártak azon a mikor Kolonicsék udvarán csaholva szomszédok. S amikor már a külö- rnint olyan ritka városi embert, akit napon, a szegény emberek élete; gondja dalai is érdekelnek. Az utóbbi iévekben aztán a fiatalok dalosköny- te emberek közé s úgy beszélt ve- gyonistennél nyit rá a családra, veben találkozott az egykori Kolo- lük, mintha közéjük tartozó volna. Ott benn a tanító viszi eleinte a nies Mariska Bartók nevével és a A kisbíró azt hitte, csak a régi da- szót, s amikor aztán már Bartók is rádióban is gyakran hallotta fel- lók érdeklik Bartók urat, de az bekapcsolódik a beszélgetésbe, hacsendülni a Bartók melódiákat. A még azt is megtudakolta, hogyan marosan úgy néznek rá a háziak, muzsikája, az olyan szép, olyan élnek azok — még a szegényebb mint közéjük tartozóra, mint faluúgy vélik, dalolni annyi, mint legalább lélekben felszabadulni. S dalolnak egyszerre komor és ujjongó rajongással, hogy kifejezzék, amit akkor még sem, megmondani, sem elhallgatni nem lehetett. A kenyér hiányozhatott asztalukról 1907-ben, mert a dereshajú parasztok, hajlotthátú pásztorok, többrehivatott parasztfiatalok mindennapi kenyere az elrabolhatatlan dal. JYfézte, hallgatta őket, s gondo- 1 ’ latban átölelte, /magához szokezdétt bele a dalba: »Kihajtottam én ludamat, kihajtottam én ludamat a zöld pázsit dombra, a zöld pázsit dombra...« — Megálljunk csak — szólt közbe művének hatalmas kiáltása, s kapcsolódott a nagy Beethoven mondanivalójához egész művészete: átölellek benneteket milliók! NAGY TAMAS
