Somogyi Néplap, 1955. szeptember (12. évfolyam, 205-230. szám)

1955-09-01 / 205. szám

2

SOMOGYI NÉPLAP

Csütörtök, 1955. szeptember 1.

1 Francia Szocialista Párt vezetősége íisifűn este megvitatta az' ' '"' kérdést

Párizs (MTI). A Francia Szocialista Párt vezetősége Párizsban hétfőn este összeült és megvitatta az észak- afrikai kérdést. Kedden a vezetőség közleményt adott ki és ebben a többi között hangsúlyozza: a szocialista párt vezetősége elítéli a megtorlást, amelynek mérétei éls [jellege Constantine megyében csak megnöveli a félelmet és gyűlöletet, s veszélyesen fenyegeti a lakosság különböző nemzetiségű csoportjainak együttélését.

A közlemény ezután rámutat arra, hogy

nem lehet belpolitikai meggondolások sugalmazta ravaszkodásokkal, vagy erőszakos intézkedésekkel — mint nagytömegű hadianyag helyszínre küldése, vagy a tartalékosok behívása — megteremteni a tárgyalásokhoz szükséges légkört.

Olyan intézkedéseik fogan a toslitásá- ra van sürgősen szükség, amelyek lehetővé teszik a megbékélést Algírban, valamint a lakosság szabad

véleménynyilvánítását.

Marokkóban — folytatódik a közlemény — a trónkérdés továbbra is elintézetlen és ennek azonnali megoldása feltétele a megbékélési politikának. A régi szultán Franciaországba utazása, kormányzótanács felállítása és egy reprezentatív kormány megalakítása halaszthatatlan politikai intézkedéseket tesz szükségessé.

A párt vezetősége, másrészt a párt küldöttségének meghallgatását kérte Faure miniszterelnöktől. E küldöttség tagjai lennének többek között Guy Mollet, a pánt főtitkára, Pepreux volt belügyminiszter, ILeonetti, Benbahmed és Brutelle.

Széleskörű munkalehetőségek várják a leszerelt csehszlovák katonákat

Prága (CTK) Az Obrana Ludu, a Csehszlovák Nemzetvédelmi Minisztérium lapja azzal kapcsolatban, hogy a csehszlovák kormány elhatározta fegyveres erőinek 34 000 fővel való 'csökkentését, augusztus 30-i számában felsorolja a leszerelt csehszlovák katonák rendelkezésére álló munkalehetőségeket. A cikk tanácsokkal látja el a polgári életbe visszatérő katonákat és tájékoztatja őket azokról a kedvezményekről, amelyekkel a különböző foglalkozási ágakban élhetnek.

Számos kedvezményben részesülnek azok, akik a mezőgazdaság területén szándékoznak majd dolgozni. Módjukban áll a határmenti vidékeken igen olcsó áron, 15 éves törlesztésre 13 hektárig terjedő gazdaságot vásárolni.

Anyagi juttatásban részesítik és ■ minden szükségessel ellátják azokat a volt katonákat és hozzátartozóikat, akik mezőgazdasági termelőszövetkezetbe lépnek be. Az új házasok ingyen kapnak bútort az államtól.

Azok a leszerelt katonák, akik állami gazdaságiban, vagy traktorállomáson vállalnak munkát, hasonló kedvezményekben részesülnek azzal a különbséggel, hogy díjmentesen kis földterületet kapnák, amelyet háztáji gazdaságként használhatnak. A költözködési költségeket az állami gazdaság, illetve a gépállomás viseli.

A bányászatban éppúgy, mint a

ALEKSZEJ SZTAHANOV:

mezőgazdaságban szükség van főiskolai. középiskolai vagy más iskolai végzettségű munkaerőikre. Ilyen helyek betöltésére is jelentkezhetnek a leszerelt katonák. Ha a szükséges végzettségük még nincs meg, tanulmányi idejük alatt fizetésük egynegyedének megfelelő segélyt kapnak. Az új bányászok a csehszlovák kormány határozata értelmében egyhavi fizetésüknek megfelelő összegű anyagi juttatásban részesülnek.

Munkalehetőségek várják a leszerelt katonákat ezenkívül a vasúti, közúti és folyami közlekedés terén, az építőiparban, a tudományos és kulturális életben, egyszóval a népgazdaság valamennyi ágában.

A norvég parlament mezőgazdasági bizottságának küldöttsége Ukrajnában

Odessza (TASZSZ). A norvég parlament mezőgazdasági bizottságának a Szovjetunióban tartózkodó küldöttsége felkereste az odesszai terület »Karl Liebknecht« kolhozát, az odesszai gép- és traktorállomást, majd a Liszenkóról elnevezett országos növénynemesítő genetikai intézet tudósaival találkoztak. D. A. Dolgusin professzor, az intézet tudományos részlegének igazgatóhelyettese ebédet adott a norvég vendégek tisztéletére. Az ebéd szívélyes, baráti légkörben telt el.

A norvég küldöttség augusztus 30- án a »Pobjeda« motorasíhaján Szo- csiha utazott;

AZ ENSZ LESZERELÉSI

albizottságának ülése

(MTI) New Yorkban kedd este folytatta munkáját az ENSZ leszerelési albizottsága. Az amerikai küldött a genfi kormányfői értekezleten beterjesztett amerikai terv újabb részleteit ismertette. Az angol rádió szerint Nutting angol küldött kijelentette, hogy a leszerelési albizottságban képviselt államok gondosan tanulmányozni fogják e javaslatot.

KÍNAI fiatalok indulnak A SZÜZFÖLDEKRE

Peking (MTI). A pekingi Kuamg- minigzsipao közlése szerint öt kínai ifjú levelet intézett a Kínai Ifjúsági Szövetség pekingi városi bizottságához, amelyben arra kérik a bizottságot, tegye lehetővé számukra, hogy egyenként hatvan tagú brigádot szervezve megkezdhessék a kínai szűzföldek »meghódítását«. Az öt bátor fiatal felajánlotta, hogy a határterületeken minden álami segítség nélkül egy év alatt több mint 3000 mu szűzföldet művel meg a pekingi fiatalokból szervezett brigádokkal.

A kínai sajtó szerint Hejluncsjan tartomány dolgozói örömmel várják a pekingi fiatalok szűzföldek meghódítására induló brigádját. Már megérkezett a tartományba Csang San, az ifjúsági brigád vezetője, hogy megtekintse a brigád számára kijelölt területet;

Szeptember 1. ünnepélyes tanévnyitó,

2-a az első tanítási nap

Az általános és a középiskolákban. valamint az egyetemeken szeptember 1-én rendezik a tanévnyitó ünnepélyeket.

Az első tanítási nap az általános és a középiskolákban, valamint az egyetemeken szeptember 2.

Erdey-Grúz Tibor oktatásügyi miniszter az első tanítási nap reggelén, szeptember 2-án 8 órakor a Kossuth-adón rádión üdYözli az általános és a középiskolai tanulókat, a szülőket és a pedagógusokat.

(MTI). Az elmúlt napokban Budapesten tartózkodtak George W. Malone és Allen J. Eilender, az Egyesült Államok szenátusának tagjai. Itt tartózkodásuk során Allen J. Eilender szenátort Erdei Ferenc földművelésügyi miniszter, George W. Malone szenátort pedig Sík Endre, a külügyminsater első helyettese fogadta.

1930. SZEPTEMBER 1

95 ESZTENDŐVEL EZELŐTT,

1930. szeptember í-én forradalmi harcok voltak Budapest utcáin. A magyar munkás osztály utcai harcokkal tiltakozott az ellen, hogy a tőkések a gazdasági válság minden terhét a munkásság vállaira rakják.

Az 1920-as évek közepén európaszerte csökkent a munkásmozgalom ereje. A munkásmozgalomban apály következett be, az ellenforradalom konszolidálódott. Rövid ideig tartó gazdasági fellendülés következett.

A rövid pár évig tartó fellendülés után a magyar uralkodóosztályokat éppúgy, mint a többi kapitalista ország uralkodóosztályait, szinte villámcsapásként érte a gazdasági világválság. Az ipari termelés rendkívüli méretekben csökkent, fokozódott a munkanélküliség. Magyarországon az iparban több mint 200 000, a mezőgazdaságban 500—600 000 ember volt munka nélkül. A Kaposvári Cukorgyárban a termelés az 1929— 30-as években egyharmadára, a munkások létszáma pedig 30 százalékkal csökkent. Ennek nem mond ellent a Somogyi Újság 1930. január 9-i száma, amely közli, hogy a Cu- kor,gyár akciót indított a munkanélküliség megszüntetésére. így ír erről a Somogyi Újság: »A munka- nélkülieken szeretnénk egy cseppet azáltal is segíteni, hogy előjegyzésbe veszünk munkásokat...« Majd így folytatja: » ... hogy valójában mégis csak egy nem közjóléti intézmény ilyen megértést tanúsítson éppen a társadalom egyik legsúlyosabb problémája iránt és gyakorlati eszközökkel igyekezzék megoldani, az tisztán annak az embernek megértő, szociális érzékkel telített lelkének köszönhető, akinek egyéniségét legszebben szimbolizálja az égnek szökő templomtorony. Ez az ember Kladnigg Alajos cukorgyári főigazgató, aki ezzel a cselekedettel újból bebizonyította, hogy nemcsak az üzletet, hanem a magasabb szempontokat is szívén viseli.«

így dicséri a burzsoá Somogyi Újság azt a munkásnyúzó cukorgyá- ri igazgatót, akiről Molnár András régi cukorgyári munkás elmondja, hogy kidobatta a gyárból mindazokat a munkásokat, akik Boldizsár plébános feljegyzései szerint nem vettek részt a kötelező vasárnapi miséken. De a Somogyi Újság arról sem beszél, hogy Kladnigg igazgató csak akkor viselte szívén a »magasabb szempontokat«, amikor a munkanélküliek százai megtöltötték a városházát és ott ökölbeszorított kézzel munikát .és kenyeret követeltek.

Az ipari válsággal egyidőben jelentkező agrár-válság elsősorban a

ÉLETEMRŐL

(Részlet)

20 évvel ezelőtt, 1935. augusztus 30-án indította meg AlekszeJ Sztahánov a sztahanovista mozgalmat a Szovjetunióban.

AT égy napon át üléseztünk a * * * ’ a Kremlben. Es négy napon át ülésezett velünk a Párt Központi Bizottsága. Sztálin, Molotov, Ordzsonikidze, Kaganovics elvtársak részletesén kikérdezték az egyszerű munkásokat arról, hogyan lehet fokozni a munka termelékenységét. Ezalatt a négy nap alatt annyit láttunk és hallottunk, hogy máskor egy évtized alatt nem lehetett annyit megtanulni és hallani.

November 17-én este felszólalt Sztálin elvtárs. Arról beszélt, hogy a munkások élete ma jobb, vidámabb 1lett. Magamról és társaimról ítél- 1 íem: mi nagyon jól élünk. Most nincs gondunk a darab kenyérre. Most tanulni, tanulni kell, kulturálisan fejlődni. Nyikita Izotov vájár például — az akadémiára ment.

Nagyon tetszett nekem, ahogyan Sztálin elvtárs jellemzett bennünket: — Itt láttuk Sztahánovot és Buszi- gint — mondta. — Beszéltek ezen az értekezleten. Egyszerű és szerény emberek, akik semilyen igényt sem tartanak arra, hogy szovjetuniói méretekben babérokat szerezzenek maguknak. Sőt, az az érzésem, hogy kissé zavarba is hozta őket annak a mozgalomnak a nagysága, mely várakozásuk ellenére kibontakozott nálunk.

Hát hogyne hozott volna zavarba, amikor bennünket, egyszerű embereket mindenütt tisztelettel vettek körül. Nagyon jól emlékezetemben maradt Sztálin elvtárs beszédének az a része is, melyben azt mondta: »Hogy önök, e tanácskozás részvevői tanultak egyet-mást ezen az értekezleten kormányunk vezetőitől, ezt nem lehet tagadni. Mint ahogyan azt sem

i lehet tagadni, hogy mi, a kormány vezetői is sokat tanultunk önöktől, Sztuhánov-raunkásoktól, ennek az értekezletnek részvevőitől. így hát, elvtársak, köszönjük nektek a tanulást, nagyon köszönjük

.« Később gondolkozni kezdtünk azon, miképp válaszoljunk Sztálin elvtárs beszédére.

A zt javasoltam ekkor: — Nagy szénkitermeléssel! Ö a tettek embere, s más válasz nem is kell neki. Ez legyen a válaszunk. Es valóban megdupláztuk a termelést. 1936. február 5-én vettem át Mihail Ivanovics Kalinin kezéből a Lenin- rendjelet. Minthogy 1935-ben nem voltam szabadságon, most ezt a szabadságot is kivettem 1936. februármárciusában. Szocsiban, a »Dombass« szanatóriumban, a szénbányászok nagyszerű üdülőhelyén pihentem, feleségemmel és kislányommal, Klávocskával. Április 10-én kineveztek a kagyijevkai széntröszt Sztáhá- nov-instruktorává.

Június 8-a boldog napom volt. A Párt Központi Bizottsága felvett az ukrán párt tagjai közé. Egyenesen, jelöltségi idő nélkül. Július 25-én Mitja Koncedálov új, nagyszerű rekordot állított fel. Mitja Koncedálov nagyszerű vájár! A légkalapáccsal a »Keleti Nyikafor« szakaszon egy műszak alatt 202 tonna szenet vágott ki. 1806 százalékra teljesítette a normát.

Túlszárnyalt! Nagyon örülök a sikerének. 1936. novemberében mint a szovjetek Vili.rendkívüli össz-szövet- ségi kongresszusának küldötte, Moszkvába utaztam. A küldöttek között volt Miron Djukánov és Nyiko- láj Mazurov is.

Sztálin elvtárs, akárcsak a Szta^ hánov-értekezleten, egyszerűen, meggyőzően és mindenki számára érthetően beszélt. Különösen emlékezetemben maradt az, amit a külföldi kritikusokról mondott. A német újságok nem neveznek államnak minket, és alkotmányunkról azt mondják, hogy az puszta ígéret. Helyesen mondta Sztálin elvtárs: a törvényt nem szamaraknak írják. A kongreszitson nagyszerű felszólalásokat hallottam. Három és fél hónappal 50-ik születésnapja után meghalt Ordzsonikidze. 1937. február 21-én temettük.

Elhatároztam, hogy jóllehet, a Sztahánov-munka instruktora vagyok, Ordzsonikidze emlékére kezembe veszem a kalapácsot, leszállók a bányába és felállítom a szén- termelés új rekordját. Miron Djuká- nov is elhatározta, hogy új rekordot állít fel.

1937. március 4-én leszálltam a bányába. Négy ács szállt le velem. Ezen a napon három és félórái munkával 150 tonna szenet vágtam ki. Március 5-én nem dolgoztam többet négy óránál, s ezalatt az idő alatt 292 négyzetmétert vágtam ki, ami 321 tonna szénnek, azaz 23 vájárnormának felel meg. 172 százalékra teljesítettem az egész szakasz napi tervét.

A fasiszták, a kapitalista saj- ™ tó és a mensevik szakszervezetek lapjai mindent elkövettek, hogy megrágalmazzák a Sztahánov- mozgalmat. A Sztahánov-mozgalom- nak nemcsak külföldön, hanem a Szovjetunió területén is vannak ellenségei. Ezek elsősorban a fasizmus ügynökei, ugyanazok az aljas troc- kisták és jobboldaliak, akik a német és japán fasiszták megbízásából kémkedtek, robbantásokat szerveztek, ember áldozatokkal járó merényleteket követtek el. A fasizmusnak ezek az ügynökei a szovjetember álarca mögé bújva, gálád módon akadályozták a Sztahánov-mozgal- mat. Pjatakovot és bandáját főbelőtték. De továbbra is résen kell lennünk ... Bennünket már nem lehet becsapni. Elesszeműek és éberek lettünk.

Az idő gyorsan halad... Mintha

csak nemrég állítottam volna fel a rekordot... A Sztahánov-munkások értekezlete folyik a Kremlben ... És már e lmúlt a Sztahánov-mozgalom második évfordulója is ... A Sztahánov-mozgálomig egyszerű vájár voltam. Még Irminóban sem ismerték nevemet. De attól kezdve, hogy példát mutattam a technika felhasználására és az új munkamódszerre, megismertek az egész országban. »

A z elmúlt két év alatt gyarapí- tattam tudásomat és beiratkoztam a L. M. Kaganovicsról elnevezett Ipari Akadémiára. Ami társaimat és ismerőseimet illeti, alig van egy is közöttük, akinek élete ne fordult volna jobbra a Sztáhánov- mozgailom következtében.

A VIII. Szovjetkongresszuson Moszkvában Sok Sztáhánov-mun- kással találkoztam, és megtudtam, hogy sok minden megváltozott az ő életükben is. Pjotr Krivonosz, a hajdani mozdonygépész nagy gazdasági ember lett. L. M. Kaganovics kinevezte a szlavjanszki mozdonypark főnökévé.

Nyikoláj Szmetanyin, hajdan cipőgépnél dolgozott, majd a cipőosztály vezetője és később a »Szkoro- hód« cipőgyár helyettes igazgatója lett és jól megbirkózik a munkával.

Duszja és Maruszja Vinogradova, Artjukov gorlovkai vájár, Szlavnyi- kova, moszkvai hegesztő, az Ipari Akadémián tanulnak.

A tegnapi munkás — ma instruktor, szakaszfőnök, igazgató.

A tegnapi munkás — ma főiskolai hallgató.

A tegnap ismeretlen emberéről ma tisztelettel beszél az egész ország.

f gy növünk. így nőnek az, em- berek a mi országunkban.

Mi mást lehet még mondani, mint forró köszönetét pártunknak, kormányunknak, drága Sztálin elvtársunknak, akik embert faragtak belőlünk és akik boldogságot adnak az embereknek. (— 1937. —)

mezőgazdasági proletariátust és a szegényparasztságot sújtotta.

De a gazdasági válság nagymértékben érintette a dolgozó értelmiséget is. Közismert dolog, hogy az állástalan diplomások száma a gazdasági válság éveiben rendkívül magas volt. Különösen súlyos helyzetben. voltak a tanítók, akiket nem véletlenül nevezték akkor a »nemzet napszámosainak«. 1932-ben 2500 tanító kért állást a K. V. M.-től.

A MUNKÁSSÁG egyre inkább

balra tolódott. Az áruló SZDP nem tudta, de nem is akarta a dolgozó milliók előtt megmutatni a válság igazi okát. Erre csak a kommunisták voltak képesek. Az SZDP, hogy megingott tömegbefolyását biztosítsa, s a tömegek követeléseinek részben eleget tegyen, elhatározta, hogy enged a tömegek határozott cselekvést sürgető követeléseinek és 1930. szeptember 1-re általános sztrájkra és tüntetésre szólította fel Magyarország munkásságát. Ezzel a felszólítással egyidőben értesítették a rendőrséget is, hogy az egész ország területén biztosítsák a tüntetés békés lefolyását. A KMP, a munkásosztály nagy tömegeitől támogatva kiadta a jelszót: »Munkások! Elv« társak! Változtassátok a szeptember 1-1 felvonulást hangos, harcos tüntetéssé!« A KMP felhívásának eredményeiképpen a szeptember 1-i »békés séta« a munkásosztály harcos, forradalmi jelentőségű megmozdulásává változott. Még a rendőri fegye- getőzések sem tudták visszatartani a dolgozók nagy tömegeit a szeptember 1-i tüntetéstől. Budapest utcáin már a kora reggeli órákban gyülekeztek ia munkások. Jöttek a dolgozó munkások, a munkanélküliek, kubikusok, földnélküli parasztok feleségükkel, hátukra kötött gyermekeikkel, s kiáltották: »Éljen a proletárdiktatúra! Éljen a Szovjetunió! Éljen a III. Internacionálé!« Horthy rendőrsége vadállati módon belegázolt a lelkes tömegbe. A tömeg ököllel védekezett, vasdarabok és kövek repültek a lovasrendőrök felé. Az Oktogontól a Milleneumi emlékműig egy nagy harctér volt az Andrássv út. Lovas és gyalogos rendőrök zárt sorokban át-áttörték a tüntető tömeget, amely azonban újból összekapcsolódott. A rendőrökkkel harcoló munkástömegek élén mindenütt ott vöiták“áz ifjúmunkások is.

A BUDAPESTI MUNKÁSOK

e harcos tüntetése, melyet az illegálisan dolgozó KM‘P vezetett, nem maradt hatástalanul a vidéki városokra, községekre sem. 1930. szeptember 1-én Kaposváron is általános munkaszünetet és nagygyűlést tartottak a kaposvári munkások, hogy tüntessenek a munkanélküliség ellen. S nemcsak rendőri karhatalommal igyekeztek meggátolni a kaposvári dolgozók tüntetését. A már idézett reakciós Somogyi Újság szeptember 1-i vezércikke egyrészt le akarta beszélni, másrészt meg akarta félemlíteni Kaposvár dolgozóit. így írt Fonyó István cikkíró: »Ne adja Isten, de lehet, hogy vér is fog folyni, hát szükség van erre ma, amikor külföldi kölcsön felvétele előtt állj az ország? Szükség van erre ma, amikor egy héttel ezelőtt az egész világ szeme rajtunk függött, ünnepi díszünk: szolidságunk híre, vendégszeretetünk, kultúránk híre bejárja a félvilágot.? Ez lelkismeret- len játék egy nemzet életében, ez hazaárulás egy 8 milliós ország terhére.«

Ezekkel az olcsó, demagóg fogásokkal nem lehetett a Somogy megyei, de főleg a kaposvári munkások forradalmi hangulatát .leszerelni. E napon 700 kaposvári munkás és környékbeli szegényparaszt gyülekezett délelőtt 10 órákor a Munkásotthon udvarán, 'hogy erejüket összefogva munkaalkalmat és segélyt kérjenek Keresztes-Fischer főispántól. A lengyeltóti és marcali parasztok a jogtalan árverések és a cselédsors ellen emelték fel tiltakozó szavukat.

I 930. SZEPTEMBER 1. óta 25

év telt el. Szeptember 1-nek utcai harcai széles tömegeket mozgató küzdelmei a magyar munkásmozgalom és a magyar nép történetének kimagasló eseménye. Ezen a napon a magyar munkásosztály, Budapest forradalmi munkássága, de Somogy dolgozó népe is megmutatta. hogy minden elnyomás, minden terror és mindén szoc. dem.; árulás ellenére a kommunista pártra hallgat. 1930. szeptember 1-én a magyar munkások a kommunista párt vezetésével sikeres rohamot intéztek az ellenforradalmi fasiszta rendszer ellen. Szeptember 1. hősi emléke tovább él a magyar munkás- osztály harcaiban és a Szovjetunió .által felszabadított hazánkban lelkesítenek a szocializmusért vívott küzdelemben. Szekeres Károly,

DISZ Megyei Bizottság;

02186199