Somogyi Néplap, 1955. augusztus (12. évfolyam, 179-204. szám)
1955-08-23 / 197. szám
Kedd, 1955. augusztus 23. SOMOGYI NÉPLAP 3 miiTwimim——u—■mninimur-— ■■«■11111111111 un ■iihibiillll||||l■llllll■ mii m Alakítsanak DISZ-esoportot ez büssill Zalka Máté TSZ fiataljai A kaposvári járásban mindenütt szeretettel beszélnek a büssüi Zalka Máté TSZ fiataljairól. Elsősorban — a területi DISZ-szervezet tagjaival együtt —■ magasszínvonalú kultúr-' munkájukkal hívták fel magukra a könnyező községek fiataljainak és felnőttéinek figyelmét, de híre kelt már annak is, hogy a munkában is becsülettel megállják a helyüket. Nagy József elvtárs, a termelő- szövetkezet elnöke csak elismeréssel tud nyilatkozni fiairól, lányairól, s véleményéhez csatlakozik ifj. Decsi János párttitkár s a tsz valamennyi dolgozója is. E sok dicséretnek, elismerésnek agyszerű oka van. Kisszámú, de lelkes, szívvel, lélekkel dolgozó fiatalok élnek ebben a termelőszövetkezetben, akikről nem lehet rossz szót hallani, s akik mindenütt elsők a ^munkában. A DISZ-fiatalok eredményeiken kívül azzal is dicsekedhetnek, hogy a fiúk valamennyien •pártunk tagjai, tag jelöltjei. De méltók is erre a párttagságra. Ifj. Szepics József a területi DISZ- szervezet titkára, aki tsz-tag is, sokat gondolkozott azon, hogy a tsz 'fiataljait valahogy jobban össze kéne kapcsolni, egységes erővé kovácsolni. Ö maga is észrevette, hogy a sok szép szó mellett valami hiányzik nekik, valamit tenni kellene. Igaz, a fiatalok így is kiveszik részüket a DISZ-munkálból — valamennyiéin a helyi szervezethez tartoznak —, de ők maguk is többet szeretnének. Azt, hogy a tsz életé-? ben, fejlődésében is észrevehető legyen a ddszisták munkája. — Dehát hogyan alakítsunk mi DISZ-szervezetet, amikor csak kilencen; vagyunk? — kérdezgették egymástól a fiatalok, s mivel megoldást nem találtak, lemondtak terveikről. A pártszervezet, s a tsz vezetősége — bár megértőén, szeretettel kezelik a fiatalokat és sokat segítenek munkájukhoz — ezúttal nem fordultak hasznos tanáccsal a diszisták- faoz. Decsi elvtárs elmondja, hogy nemrégiben párbtaggyülésen, megH beszélték a Központi Vezetőségnek az ifjúság közötti munka megjavítá- .sáról szóló határozatát. Ezen a taggyűlésen természetesen resztvettek a .'párttag diszisták is, és ha figyelme- ;sen hallgatták a 'beszámolót, az ismertetés^ ‘észre , kelleti venniük, hogy a határozat az ő problémájukkal is foglalkozik. A Központi Vezetőség határozata ugyanis kimondja: «►Termelőszövetkezeteinkben is létre ikell hozni a DISZ-csopontokat. A csoportokban kell biztosítani, hogy minden DISZ-tag kapjon megbízatásit, feladatot. A DlSZ-esopoirtok- :mak mint elvtársi, baráti: közösségeknek nagymértékben hozzá kell járulniuk a DiISZ-tagság neveléséhez.« És vegyük most elő azokat a résziben tudatos hibákat, nehézségeket, melyekkel mindeddig tanácstalanul küzdöttek a termelőszövetkezet fiataljai. Ha a termelő munkáról beszélünk, megállapíthatjuk, hogy jól dolgoznak a fiatalok. Ifj. Szepics József, Oláh János, Kocsis Teréz, Szendrő- di Magda, Zsiga András, Decsi Margit, Sár Mária, Kuia Margit, Molnár Sándor mind-mind elismerést, dicséretet érdemelnek. De ez nem elég. | Hiányzik életükből a verseny, a nemes vetélkedés, mely oly tartalmassá és célszerűvé teszi a munkát. Egyénenként tehát mindenki jó, de a diszisták egységesen, az összefogás eredményeként mindeddig semmi eredményt sem mutattak fel. Mint mindenütt, Büssüfoen is számtalan lehetőség, alkalom kínálkozik arra, hogy a fiatalok versenyt kezdeményezzenek. Itt van például az országos méretűvé vált silózási verseny. Nagyszerű feladatot és felelősségteljes munkát jelent ez fiataljaink számára. Természetesen jól dolgozni csak tervszerűen, helyes vezetéssel, a tagok összefogásával lehet, s ehhez nagy segítséget nyújt a DISZ-csoport megalakítása. De menjünk csak tovább. Nemcsak a fiatalok, de a pártszervezet s a tsz vezetői is azt mondják: a mi fiataljaink még képzetlenek ahhoz, hogy részt vegyenek a szövetkezet fejlesztésében. Ök még gyerekek, rájuk úgy sem hallgatnak az egyéni gazdák. És ezzel ellentmondanak saját maguknak. Ellentmondanak. mert szövetkezetük tagjai közt is van olyan DISZ-fiatal, aki saját munkájával járul hozzá a tsz taglétszámának számszerű növeléséhez. Ifj. Oláh János szülei még egyéni gazdák, s ő munkájával akarja bebizonyítani szüleinek, hogy jobb a tsz, hogy többet fog keresni, mint, ők az egyéni parcellán. Ma még harc folyik köztük, de már eddig is van eredmény, mert Oláh Jánosnak ma már kishúga, Oláh Mária is segít a tsz«ben, hogy nagyobb legyen a kereset, az -agitációs érv«, a tsz-agi- tációhoz nem nagy szavakra, elme- futtatásokra van szükség. Ha a fiatalok barátaiknak, barátnőiknek, ismerőseiknek beszélgetés közben elmondják, hogy milyen az ő életük, mit tapasztalnak nap mint nap a szövetkezetben, ezzel már sokat segíthetnek a szövetkezeti mozgalom ügyének. És ha a DISZ-csoport meg alakításával mindezt szervezetten, megfontoltam és tervszerűen! végzik, akkor igyekezetük minden bizonnyal eredményre vezet. A másik fontos feladat, melyhez a DISZ-csoport megalakítása újabb segítséget nyújt: a fiatalok nevelése. Nap mint nap halljuk, hogy ma már az egész társadalom felelős az ifjúság neveléséért, s ez örömmel tölt el bennünket. De semmi esetre sem jelenti azt, hogy áthárítottuk a felelősséget a felnőttekre. Igaz, a Zalka Máté TSZ fiataljai kivétel nélkül jelentkeztek a Petőfi-iskola oktatásaira s ezért dicséretet érdemelnek —, de diszistáinknak a munkán keresztül is nevelniük kell saját tagjaikat. Érre is lehet példát találni a büssüi tsz-ben, Molnár Sándor fcigatos például igen makacs természetű fiú. Soha semmit nem áll meg szó nélkül, kifogásolja a rábízott feladatokat, s emiatt rendszeresen nézeteltérés van közte és vezetői között. A munka elvégzésével már nincs hiba, azt becsületesen végrehajtja, de rendszerint vita előzi meg munkáját. És ezen mindenekelőtt a diszisták változtathatnának. Beszélgessenek közvetlen, baráti hahgcn Molnár Sándorral, térítsék őt a helyes útra, s ugyanígy minden fiatalt figyelmeztessenek munka közben hibáira, és segítsenek a hiba kijavításában. Ezzel hozzájárulnak a fiatalok neveléséhez, de ugyanakkor a termelőszövetkezet fejlődéséhez, eredményeinek növeléséhez is. E néhány példán kívül a tsz-fia- itaioknak gondolniuk kell saját életük szebbétételére is. Arra, hogy miként teremthetnek nagyobb szórakozási lehetőséget maguknak, hogyan tudnák még hasznosabban, kedvezőbben tölteni szabadidejüket, vasárnapjaikat. Nagy elvtársi, a tsz elnöke elmondta, hogy sok mindennel, többek között faanyagg ü, téglával segítenék a diszistákat, deháit nincs bennük semmi kezdeményezés, nincs aki megépítse a vidámparkot, kuglipályát, körhintát, vagy amit éppen szeretnének. Ma még kevés diszisía dicsekedhet ilyen atyai gondoskodásról, segítő- készségről, mint a büssüiek, s ezt a lehetőséget feltétlenül ki kell használniuk. A DISZ-csoport létrehozása ehhez is segítséget nyújt. Akkor lesz a fiataloknak vezetője, aki összetartja, irányítja őket és megszervezi azt a kis munkát, amit így közösen saját érdekükben végezhetnek. E néhány példa is igazolja, hogy a Központi Vezetőség a DTSZ-cso- portok létrehozására irányuló hatá- rozatával segíteni akarja fiataljainkat, hogy egyre gazdagabb, tartalmasabb és igényeiket kielégítő életet éljenek, s mint a párt édesgver- mekei, ők is vegyenek részt a szocializmus építésében. A büssüi és megyénk valameny- nyi termelőszövetkezeti fiatalja' használja ki e lehetőségeket! Alakítsák meg minél előbb a DJSZ-cso- portot, s mint a helyi alapszervezet egyik lelkes kis közössége, dolgozzanak a szövetkezetben úgy. ahogy azt a Pánt várja tőlük: tegyenek meg mindent a szövetkezeti mozgalom győzelméért. Fegyelmez a darányi gépállomás A Darányi Gépállomás nem utolsó a megyei versenyben. &5t az elsők között haladt az egész nyári, kampányban. Ezt az eredményt a párttagok és kiváló dolgozók közös erőfeszítéssel érték el. Voltak azonban, akik magfeledkeztek magukról, az ország kenyerének biztosításáról. Ezekkel a párt- vezetőség és a gépállomás vezetői foglalkoztak és megfelelő pár1-- vagy üzemi fegyelmi büntetést alkalmaztak. Ekker Ferenc traktoros a ritka jó időben egy teljes napig a kocsmában tartott »-ivóműszakot«. Tekintve, hogy Ekker Ferencnek ez első ügye volt, a pántvezetőség megrovás pártbüntetésben részesítette. Vörös Béla munkagépkezelőt, aki több esetben és egy vasárnapon az utasítás ellenére nem ment ki gépéhez, elbocsátották, Székely János munkagépkezelőt, Bozó Lajos segédvezetőt, Bellái József munkagépkezelőt hanyagságukért igazgatói megrovás büntetésben részesítették. Nagyon helyes a gépállomás vezetőinek intézkedése. Csak az a szépséghibája, hogy megelőzhette volna a jobb felvilágosító munka a pártvezetőség részéről. Párttaggyűlést ugyanis a nyári munkák megkezdése óta nem tartottak. Itt felfedhették volna) a hibákat, bírálatot 'gyakorolhattak volna, dicsérhettek volna és fegyelmikre esetleg nem került volna sor. Megbírálhatták volna Káplár Lajos traktorvezetőt, aki nem fizeti a párttagsági díiát, része« geskedik és rontja a gépállomás és a barcsi Vörös Csillag TSZ közötti viszonyt, megdicsérhették volna Vo- denyák József munkaérdemrendes sztahanovistát, aki nappal csépel, éjjel pedig tarlót hant. Aranyos- pusztán Krekva József DlSZ-cséplő- csapatával már 15 vagon gabonát csépelt, Stófa Gyula traktoros pedig 150 hold tariőhántással első a 'gépállomáson. Van bírálni és dicsérni való a Darányi Gépállomáson, Tartsák meg a pártrendez,vényeket, taggyűlést, élesszék fel a kommunisták felelősségét a munka iránt, akkor eredményeik még nagyobbak lesznek. ... . Á cséplőcsapat igazságot szolgáltat. A munka lázábain sok érdekes esemény történik a hirtelen összeszedett cséplőcsapatoknál, amelyek valóságos önkormányzatot alakítanak e rövid idő alatt. Az igazság az ilyen helyen nagyon gyorsan derül ki és könnyen póruljár, aki másikat akarja kihasználni, kerüli a munkát vagy más módon sérti meg a csapat igazságérzetét. így volt ez Darányiban az Árpád TSZ-nél, ahol Székely József volt az etető és egyben a munkacsapatveze- tő. Az történt, hogy Forró János ka- zalos nagyon jmegszomj azott, átadta társának a kazalrakást és betért a kocsmába, ahol egy kicsit benn is felejtkezett. Székely József utána ment, hogy figyelmeztesse. De any« nyira belemerült ebbe az igyekezetébe, hogy nem tudott visszatalálni a kocsmából .a géphez. Nagy erőfeszítések közben nehe- zebb elviselni az igazságtalanságot. A cséplőcsapat rögtönzött ülést tartott, amelyen kiközösítették Székely Józsefet maguk közül, megdorgálták Forrót és új etetőt állítottak a gépre. Dicséretére mondva a gépállomásnak, ezzel teljesen egyetértett. Annak ellenére, hogy Székely a gépállomás igazgatójának a komája, maga Hemesz elvtárs volt az első, aki alaposan megmondta véleményét a -jó« rokonnak. A gép munkásai azóta vígan dolgoznak. Néhány hasznos tanács a családiház építéséhez Országszerte folyik a családiházépítkezés. Az év eülső felében a tanácsok mintegy 19 000 telket juttattak kedvezményes áron az igénylőknek és 30 000 építési engedélyt adtak ki. Megyénkben 1231 telket juttattak, a kiadott építési engedélyek száma pedig 1709. A növekvő építési kedvvel az anyagellátás nem mindig tudott pést tartani. A múlt évben különösen a fa és tetőfedő anyagokban volt hiány. Építőanyagiparunk ezért előregyártott vasbetongerendákat, vas és salakbetan tetőszerkezeteket, födém-béléstesteket gyárt, amelyek a TÜZÉP-telepeken könnyen beszerezhetők. Tűzbiztos és tartós födém készíthető belőlük. Komoly segítséget jelent a falusi építkezéseknél a helyi anyagok felhasználása. Minden vidéken található valamilyen építkezésihez alkalmas anyag. Homok, kavics vagy kő, A homokból falazó, vakoló habarcsot lehet készíteni. A kavics betonozás céljára használható. Téglát is ltehet helyileg készíteni egyszerű módszerrel. A kitermeilt agyagba szénport kevernek, az ebből vetett téglát kazlakba rakva szénporral beszórják és meggyújtják. Amíg a szénpor izzik, a tégla kiég és megfelelő szilárdságú, szivacsos szerkezetű építőanyagot kapunk. — A megyénk által elindított takarékossági mozgalom eddigi eredményei alapján Tolna megyében dolgoztak legjobban a takarékossági verseny aktívái. Somogy a felszabadulási emlékverseny értékelésekor a negyedik helyet foglalta ei. AZ ELNÖKASSZONY P ölle, Petőfi utca 7. szám alatt lakik az Uj Élet takaros el- mökasszonya. Nézd' meg, arra járó a porttáját és izibem sejted, milyen asszony lakhatik ott! Frissen sürgölődik, intézkedik az ebédlő körül. Húsleves, főtt hús, uborkasaláta, túrós és lekváros palacsinta az aratók ebédje. Megilleti őket. A kemény munkához jó eledel is jár. Rendben találta az elnökasszony a konyhát, már is tovasietett. A kombájnoktól jött híradás. Tétovázás nélkül pattog rendelkező szava: -állítsák át a kombájnt foorsócséplésre! Már elintéztem a dolgot a gépállomással. Nem mehet ■el a gép! Elvégre nem veszhet kárba ötvenezer forintunk!« A konyhából utána szól egy ötregmama: -Egyél Ilonka!« De nincs még 'erre ideje. Ezer szem és százannyi idő is 'kevés most a munka dandárjában. 174 kát. holdnyi birtok kormányzása nagy feladat férfinek is, még akkor is, ha minden rendben megy. hát még harcban. Esztendős nevelő- munkájával eljutott ódáig, hogy a szövetkezet tagjai óvják, védik már a közös vagyont. Nagy szó az, amit szilárd meggyőződéssel kimondhat: »A mieink nem lopnak« Valóban a göllei Uj Élet Termelőszövetkezet 27 tagja a szövetkezet minden vagyontárgyát a magáénak tekinti. A lovak szőre egyforma fénnyel csillog, egyformán jól tartják, ápolják az állatokat.-örül a lelkem, ha végignézek földjeinken', ha visszatekintek har- icos éveinkre.« Az élettől áldott friss zöld mezők, a hambámyi kazlak sárgálló aranya biztató forrás a harchoz. Mert a harcnak még nincs vége. Távolról sem! Rögtön el is beszéli egy sötét nap históriáját. Fekete szemei mérges fénnyel csillognak. Nem is tagadja, hegy a tagság idé- .genkedve, előítélettel fogadta a kombájnnal való aratást, összeült hát velük, aprólékos asszonyi türelemmel elmagyarázgatta a gépi aratás előnyeit. A tagság bízott benne, mert sohasem csapta be őket, mert látták sorozatosan, hogy javukat szolgálja.- Most is elfogadták szavára a gépet. -Az elnökasszony jobban tudja, mint mi« — mondogatták még az öregebbek is. Kicsődült a félfalu népe, mikor hírét vette, hogy a kombájn beállt az őszi árpába. Elindult a csodamasina. Zúgott a motorja, pörögtek kerekei, lenyűgözően iberetválta a kalászokat, búgott, kattogott, csak éppen magot nem csépelt, torka üresen, feketén tátogott. A szövetkezet tagjai döbbenten álltak, a kíváncsiskodó falubeliek szája gúnyoros mosolyba húzódott. Az elnökasszony egy darabig sápadtan szenvedte kudarcát. Csodák nincsenek, azt jól tudta. A párt ajánlotta a gépet, a párt igazat hirdet. A gépben nem szabad csalódni! Megállította. Indulatos léptekkel elébe taposott, összehúzott homlokkal vizsgálgatta a táblát. Egyszeribe megértett mindent. -Ismeretlen tettesek« jódarabon le- kalászolték a gyönyörű árpát. Mégis 21 métermázsás átlaggal büszkélkedhetett az Uj Élet. A gép győzött, öntötte, pergette a hízott szemeket. A falu látta a gép győzelmét és elfogadta. Az Uj Élet tagsága megértette, hogy a gép jobb, mint a kézi- erő, megkíméli az embert a munka legnehezebbjétől. Azt is megértették, hogy ez fáj még egyeseknek. IV ehéz n,ap volt egy másik va1 sárnap is. Nagyátádra terveztek ünnepi kirándulást. A 'heti becsületes munka után jól esik egy kis fürdés a nagyatádi forrás kellemes vízében, A Fonói Gépállomás teherautója a megállapodás ellenére nem érkezett meg időre. Félnapot álldogáltak, vártak ünneplőbe öltözötten asszonyok, férfiak, fiatalok. Kérdő tekintettel pillantgattak az elnök- asszonyra, aki ugyan gondosan elintézett mindent, de most mások felületessége miatt kínnal mentegette csak magát. -Pátyolgatoi keli a tagság bizalmát. De jó lenne, ha ezt mindenki, akit illet, tudomásul venné!« Nehéz napok voltak a július 18. előtti napok is. Alig győzte visszaverni az ellenséges propaganda hírverését. Nehéz napok! De milyen mások ezek a nehézségek, mint a szűkös 1940-es évek keservei. Húsz éves fejjel került ez időtájt Vörös Ilonka NakróJ, Gollébe Szenté Lajos feleségeként. Tele volt lelkes, fiatalos tervekkel, 13 kát. holdra építhető reménységgel. A mézashetek alatt azonban kiderült a birtokot fojtogató 4500 pengős banktartozás. Velük evett az adósság: ,g kamat elvitte a jószágot, meg a termést is. Kénytelen volt az ifjúasszony mosást vállalni. Gyerekágy után két héttel már a legkeményebb munkát végezte. Nem egyszer ájultam találták a pitvarban. Pihenőre intette a falu orvosa, de a szükség és. adósság elkergette nyugalmát. Kisfia agyhártyagyulladása, a drága gyógykezelés hosszú időre elvitte mindenüket. -Bármilyen jól érzem magam, ma is sínylem azokat a keserves esztendőket.« 1953. szeptemberéiben, feloszlott az Uj Éleit, amelynek tagja volt a férje is. Arra futott ő is, amerre a többi tódult. Az értetlenség, a széthúzás, a bomlasztásszülte eredménytelenség, a töménytelen nehézség kedvét szegte és kiábrándította a közösségből. És mikor alig két hónap múlva felesége belépett az újjászervezett Uj Életbe, csak ennyit mondott: -Viheted Ilonkám a földet, én biz bem megyek.« Négy napig járta a külön utat, aztán követte asszonyát. Azóta is a termelőszövetkezet állatgondozója. A z elnökasszony okos viszonyt " teremtett az egyéni gazdákkal. Sűrűn jönnek a gazdák az új faluból is szemlélgetni a szövetkezet életét, gazdálkodását. Nem sajnálja a fáradságot, szeretettel mutogatja gazdaságukat. Az eredmények láttán új belépők kopognak a termelőszövetkezet portáján. Akadlnak csalafin- táskodók is, akik meg-megpróbálják rászedni az élesszemű asszonyt. De nehéz eset, mert mint mondják, -szemhéja alatt is vigyáz,«-Megmutatjuk csépilés után a falunak, mit jelent a közös gazdái« kodás!« Eddig is segíts ették sze- mestakarmánnyál a megszorult egyéni gazdákat. De amit az idén látnák, attól elcsodálkozhatnak, hisz csak előlegként 5 kg gabonát osztottak munkaegységenként. Felcsillan fekete szeme, mikor élete nagy élményéről, a július 3-i-Anyák kcnfelrenciájáról« emlékszik. -Itt éreztem igazán, hogy hova emelkedtem. Oitt ültem orvosnők, tanárnők, külföldi küldöttek között, én, az egyszerű parasztasz« szony. És ha lehet szó megkülönböztetésről, úgy érzem felénk, a faluról jöttek felé különleges megbecsülés áradt. Megtelt a szívünk csordultig bálával és senki sem csodál« kozott azon, hogy a konferencián megjelent Rákosii elvtársat öleltük, ahogy értük.« — Látja élesen mekkorát változott a világ. I,átta a csil« lógó üzemeket, a fehéren ragyogó bölcsődéket, a pompás új házakat, a munka nagyszerűségét', az ember és az alkotás megbecsülését. Határozót« tan formálódott ki benne a gondo« lat: meg kell becsülni a munkát. Az Uj Élet tagjai nem is csodáikoz« nak azon, hogy elnökasszonyuk a tarlóra fagylaltot, hűtött sört küldet az aratóknak. -Ha megbecsüljük a derék munkát, az emberek öröm« mel, szívesebben dolgoznak.« A jel« szava nem az -előre« hanem az -utánam«. Ha a szükség úgy kíván« ja, megragadja a munka áldottabbik végét is. Gyűjt, kapál, dolgozik és irányít. A tsz tagjai pedig büszkén tekintenek az eflnökasszanyra, Ilon« kára. illáit átölelve kísér ki az útig,-*■ megadva a vendégnek, ami illeti. Szeretettel simogatja fia fejét. Kíváncsian érdeklődöm, milyen pályára szánja egyetlen fiát. Válasza világos és tömör: -Dolgozzon a fiam is a tsz-ben. Ma megbecsülik a mi munkánkat, holnap meg még inkább.« Kellner Béla * * * (Szemelvény az MNDSZ sajtó alatt lévő kiadványából.)
