Somogyi Néplap, 1955. augusztus (12. évfolyam, 179-204. szám)
1955-08-19 / 195. szám
VILÁG PROLET AK J AI EGYESÜLJETEK ! ~ ■ ■ 'if-.-K'- ■ ;v. . ■ ■ .mat Lopott holmi — mi gondja van rája? Elvtársak, nemcsak az agronómusról van szó.., Siófok ünnepi sportműsora A MAGYAR DOLGOZOK PÁRTJA SOMOGYMEGY El BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XII. évfolyam, 195. szám. ARA 5« FILLÉR Péntek, 1955. augusztus 19. gazdákkal beszélgettem az új paraszti életről, elmondtam nekik, hogy boldogabb életüket csakis a közös gazdálkodásban találhatják meg. Mint afféle tanárembert, mindenütt szívesen, barátságosan fogadtak. Helyeselték is mindazt, amit elmondtam nekik. — Tudjuk, hogy jó a tsz, de... mi még várunk... ha mindenki belép, akkor mi is belépünk. Ha mindenki belép... Ezzel találkoztam minden házban, mintha csak egy lemezt tettek volna fel a gramofonra. Egyesek arról beszéltek, hogy őnekik jó a régi, a megszokott. Értelmes, okos embereknek ismertem meg többek között Rorbacher József, Gróf István, Gelencsér József, Móring Lajos, Márton József, Gábriel Imre, ifj. Musza Lajos és még jónéhány egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztot. Ezek olyan emberek, akik tudnak a közösség ügyéért dolgozni, hisz legtöbbjük a községi tanács tagja is mégis maradian gondolkoznak. Igen érdekes, hogy ebben az aránylag nem nagy faluban mennyi dolgozó paraszt gyermeke került egyetemre, felelős vezető állásba, Rorbacher János 6 holdas dolgozó parasztnak például két fia tanul. Az idősebb harmadéves mérnök-hallgató, a fiatalabb az én tanítványom, a Kaposvári Közgazdasági Technikum negyedéves tanulója. A mérnök fiú 480 forint ösztöndíjat kap, és az állam költségén tanul a kisebbik fiú is. Nem vagyok mai gyerek a tanári pályán, ezért elmondhatom, hogy a múltban nem találkoztam olyan 6 holdas paraszttal, amelyiknek egyetemista és középiskolás fia lett volna. Több háznál büszkén mutatták katonatiszt fiuk fényképét. Öttusák Lajos, Ringli János fia honvédségünk tisztjei. Ezek az édesapák gondolnak-e arra, hogy milyen sokat köszönhetnek az államnak, g hogy most a szövetkezetben is csak javukat akarja a párt? Gyurákovics József 8 holdas dolgozó parasztnak a fia már nem fog az apja szűk parcelláin dolgozni. A fiú szeme nagy táblákon pihen meg, állami gazdaság igazgatója lett. Érthetetlenül álltam meg ez előtt az ember előtt, miért gondolkozik azon még, hogy a szövetkezést válassza-e. ¥gen elgondolkoztató az is, hogy egyesek még földet szeretné- * nek venni, és azt hiányolják, hogy nem gazdagodhatnak úgy, ahogy a múltban. Mikor feltettem a kérdést, hogy ki volt több a múltban: aki meggazdagodott, vagy aki elszegényedett, bizony a válasz csak • az volt, hogy több embernek verték dobra a birtokát, mint ahány gyarapítani tudta. Aztán ott van a Szabadság Termelőszövetkezet eredménye is. A eséplési eredmények azt mutatják, hogy a tsz tagjai holdanként 14 mázsás búzatermést takarítottak be. míg az egyéniek átlaga 12 mázsás. És vajon melyik középparasztnak van olyan jövedelme, mint Fodor Vendel tehenésznek, aki családjával együtt csaknem fél vagon gabonát visz haza? Maga Fodor Vendel az 50 forintot érő munkaegységbe eb ben az évben több mint 25 000 forintot kap. Ringli Jánost, Marton Lajost az a gondolat foglalkoztatta, mi lesz, ha minden dolgozó paraszt a szövetkezetben lesz? Akkor is meg lesz-e az a kedvezmény, amit most megkapnak a tsz-ek? Én csak azzal tudok válaszolni erre, hogy papírt, ceruzát veszek elő és kiszámítom: ha a faluban nem 12, hanem 14 mázsás lesz a gabona termése, akkor 24 vagonnál többet takarítanak be és ez még vagy ezer ember kenyérellátását biztosítani tudja. Lehet-e jobban viszonozni az állam segítségét, mint azzal, hogy többet termelnek, több gabonát adnak az országnak? így az állam nem hogy kevesebb, hanem még több segítséget fog adni, ha Somogyváron mindenki a termelőszövetkezet tagja lesz. A kikkel csak beszélgettem, mindenkinek elmondtam: tegyék mér- legre életüket, gondolkodjanak el azon, amit mondtam nekik, amit a párt népnevelői hirdetnek, és józan számvetésükkel lássák meg azt, hogy a közös gazdálkodással boldogabb, kulturáltabb életet tudnak maguknak, gyermekeiknek teremteni. Ne egymásra várakozzanak, hogy «majd ha valaki belép, akkor én is belépek«, fogjanak össze és teremtsék meg saját jólétük alapját, a közös gazdálkodást. Ezekben a szavakban foglalhatom össze tapasztalatomat. BALOGH BÉLA, a Kaposvári Közgazdasági Technikum tanára. A türelem nem mindig rizsát terem... Hasábjainkon nemrégen jóindulatúan figyelmeztettük az istvándi Szabadság Termelőszövetkezet vezetőségét: ha azt akarják, hogy termelőszövetkezetnek tartsuk, őket, gabonájukat ne a tagok házainál csépeltessék el és állatállományuk számára fogadják el a tanács által ingyenesen felajánlott épületet. Meg kell mondanunk, hogy olyan választ még sehonnan sem kaptunk, mint amilyenben tőlük részesültünk. Volt (a nevét most még nem írjuk ki), aki kijelentette: »Hadd írjanak, nekik az a dolguk«. Tetteik pedig alá is támasztották, hogy semmibe sem veszik jóindulatú tanácsainkat. A gabonát ugyanis nem az előre megállapított számú házba, hanem még több helyre hordták széjjel. Nyíltan megírjuk, tették ezt azért, mert lovaikat topábbra is házaknál — a volt tulajdonosoknál — akarják tartani, mert így a háztáji állatoknak is jut a hazahordott bőséges takarmányból. A tagok egyrésze azonban jól látja, hogy ezt csak a volt módosabb gazdák tehetik meg, és ez mind a közös rovására megy. A tsz vezetősége nem veszi igénybe a tanács által a lovak számára felajánlott kuláképületet, hanem egy jóval rosszabb állapotban lévő, kisebb ház 50 000 forintért való megvételéről tárgyal. Ismét a közös rovására. Csak természetes, hogy ilyen körülmények között zúgolódik a tagság és hogy senki sem lép be ebbe a tsz-be az utóbbi időben. Velük esett meg az a csúfság is, hogy Kánya Ferenc, aki ide akart belépni, egy nap múlva inkább a Petőfiben érezte jól magát. Múltkori cikkünkben hallgatag- ságnak neveztük a Szabadság TSZ vezetőségének magatartását. Ezek- után nem tudunk mást mondani, mint azt, hogy ez nem hallgatás, hanem szembehelyezkedés a párt útmutatásával, vagy az ellenség tudatos munkájának következménye. Mindkét esetben pedig tudnia kell Lágy Istvánnak és a vezetőségnek, hogy a párt jóindulatú figyelmeztetése a tsz érdekeit szolgálja. Akik pedig a jóindulatot gyengeségnek tartják, azok mindig tapasztalhatták a párt erejét. Viszont azokat, akik a közösség érdekeit figyelembe véve dolgoznak, mindig érdemük szerint éri dicséret. Vegyenek példát csak saját községükből. A Petőfi ez évi kiváló, a párt segítségét mindig örömmel 'és készséggel fogadó munkáját nagyszerű eredmény koronázta, amiért nem is maradt el az elismerés. Miért nem dolgozhat így a Szabadság TSZ is? flz alkotmányünnepi verseny egyik élenjárója A Textilművek fiatal, de mégis egyik »legöregebb« dolgozója Szép Rózsa, a gyűrűsfonó tizenháromszoros sztahanovistája, DISZ-fiatal. Az alkotmányunk ünnepének tiszteletére indított versenyben ő is jó eredményt ér el. Augusztus 17-i átlagteljesítménye pl. 106,3 százalék volt. Legutóbbi dekáderedménye is meghaladta a 100 százalékot. Jól halad a eséplés Mosdóson Mosdós kis falu, s az ember bármerre jár is a faluban — ha nem esik az eső — mindenütt hallja a cséplőgép bugását, 3 gép dolgozik a községben, egy a tsz bőven termő gabonáját csépeli, kettő pedig az egyéniekét. A cséplőbrigádok egy- tmóssai versenyezve mindent elkövetnek, hogy mielőbb száraz, biztonságos helyre kerüljön a kenyérnek és takarmánynak való mag. Közülük a Vmcze-brigád a legszorgalmasabb. 1070-es gépükkel — ha egész nap dolgozhatnak — túlszárnyalják a 200 mázsás napi átlagot is. Kedves vendégei lesznek augusztus 20<án a Vas- és Fémipari Kombinátnak A somogyvári Szabadság TSZ tagjai együtt ünnepelnek az üzem dolgozóival Néhány héttel ezelőtt a Vas- és Fémipari Kombinát dolgozói és az üzem által patronált somogyvári Szabadság TSZ tagjai versenyszerződést kötöttek, melyben arra kötelezték magukat, mindent megtesznek azért, hogy minél szebb eredményekkel köszönthessék alkotmányunk Születésének évfordulóját Nézzük meg az ünnep küszöbén, hogy a Vaskombinát dolgozói hogyan teljesítették a közös versenyszerződésben vállalt kötelezettségeket. A versenyfelajánlás négy pontjából kettőt valóra váltottak. Megvalósították azt a vállalásukat, hogy augusztus 20-ig teljesítik szeptember 15-i tervüket. Sőt, már a szeptember 17-i tervükön dolgoznak. Ugyancsak valóra váltották azt az ígéretüket is, hogy egy újtípusú répavágót készítenek el augusztus 20-ig. Az augusztus 20-i ünnepségekre a Vaskomhinát dolgozói meghívták a tsz tagjait. A Szabadság TSZ tagjai szívesen és örömmel jönnek el az üzemi alkotmányünnepségre. Az együtt töltött vidám órák még jobban megerősítik a barátságot a tsz tagjai és az üzemi dolgozók között, akik sokszor siettek már a termelő- szövetkezet segítségére. MÁR ÉN IS KÖZÉTEK TARTOZOM! Csütörtöki számunkban írtunk arról, hogy Somogygesztiben Major József középparaszt, tanácselnökhelyettes csak szavakban ért egyet a tsz-szel, és maga nem lép a közös gazdálkodás útjára. Major József, amikor elolvasta cikkünket, mélyen elgondolkozott: igazuk van a népnevelőknek. A tanácsház felé vette útját, és Horváth Dezső tanácselnöknél aláírta a belépési nyilatkozatot. — Most már én is közétek tartozom — mondta megkönnyebbülten, amikor letette a tollat, öt követte Lukics Lajos középparaszt is, s most már a »magukfajta« középparasztoknak is van kiket követni. A tsz-tagok között szeretnénk üdvözölni Horváth Józsefet és a többi középparasztot is, akik részt vettek azon az esti beszélgetésen. Augusztus 20-án avatják tsz-községgé Somogygesztit Mint már hírül adtuk, Somogíjgeszii lakóinak többsége a termelőszövetkezeti gazdálkodást választotta, a már meglévő Uj Barázda Termelőszövetkezet mellett megalakult az Uj Élet TSZ is. A község termelőszövetkezeti parasztjai, párt- és tanácsszervei most arra készülnek, hogy szombaton, augusztu3 20-án tsz-községgé avassák Somogygesztit. Ünnepi beszéd, kultúrműsor teszi majd felejthetetlenné az avatót. Szabad éledünk törvénykönyvéből V,. /íy ilyen szép, gyönyörű ma fia- J/E tolnak lenni! Az ifjúság fejlődése, nevelése — ahogy azt alkotmányunk törvénybe foglalta — az egész nép ügye, nemzeti ügy. A gyermekek fejlődését, nevelését szolgáló számtalan intézmény mellett arról is gondoskodik államunk, hogy az ifjúság számára megfelelő számban, megfelelő, szórakoztatva nevelő könyvet adjanak ki. Évről évre az ifjúsági és más könyvkiadó vállalatok több tízezer, gyermekeknek és a serdültebb ifjúságnak írt könyvet adnak ki. Képünkön a falu gyermekei az ünnepi könyvhéten az ifjúsági könyveket nézegetik. Gyermekeink boldog, napfényes jelenjének, sugárzó jövőjének biztosítéka: a hatesztendős alkotmány. /~2MÖcos gyermekfejek hajolnak a könyv fölé, okos tekintettel fürkésznek a sorok között. S kitárul előttük a könyv lapjain át a tudás csodálatos világa. Apáik ilyen korban még a disznót őrizték, ők az általános jskola nyolc osztályának elvégzése után a gimnáziumban, később, lehet, az egyetemen folytatják. Az iskolák anyásán kitárt kapui a dolgozók gyermekeit várják, akik előtt nincs elzárva többé a tudás megszerzésének lehetősége.
