Somogyi Néplap, 1955. augusztus (12. évfolyam, 179-204. szám)
1955-08-19 / 195. szám
2 SOMOGYI NÉPLAP Péntek, 1955. augusztus 19. Szigorúan tartsuk be a tűzrendészeti előírásokat! Lopott holmi — ml gondja van rája? A mezőgazdasági termények, a népi és saját vagyon tűzvédőimének biztosítása érdekében a B. M. Somogy megyei Főosztály tűzrendészeti Osztályparancsnoksága felhívja a dolgozó parasztság figyelmét, hogy a cséplési munkálatok alkalmával az elcsépelt szalmát a lakó- és gazdasági épülettől, szomszédos kazaltól vagy utcától, .20 méter távolságon túl helyezze el. Ha e távolságot betartani nem lehet a hely kicsinysége miatt, a kazlat legalább 8 méter távolságban kell elhelyezni az épülettől, szomszédos kazaltól, utcától. A belügyminiszteri rendeletben foglalt előírások be nem tartása miatt már számtalan tűz keletkezett nagy kárral, mert a tűz gyorsan átterjedhet a lakóépületről a szalmakazalra vagy fordítva. A tűz gyors eloltása és tovaterjedésének megakadályozása végett a belügyminiszteri rendelet értelmében szükséges, 'hogy községeinkben minden gazda lakóházánál állandóan tartson készenlétben 200 liter vizet, egy létrát, egy szikracsapót és egy csáklyát. Aki az előírásokat nem tartja be, tűzrendészeti szabálysértést követ el és ezért 500 forintig terjedhető pénzbírsággal büntetendő. Várszegi Gyula tű. őrgy, osz.álypar. ÜJABB ÖSSZEÜTKÖZÉSEK AZ ARGENTIN FŐVÁROSBAN (MTI) Mint a londoni rádió közli, <! Peron pártja bejelentette, hogy vé-< get vet a múlt hónapban meghirde-' tett argentínai politikai fegyverszü-(( netnefc. A bejelentést azzal indokol-? ják, hogy az ellenzék nem volt haj-? landó együttműködni a kormánnyal. Az ellenzéket és a katolikus szervezeteket azzal vádolják, hogy össze-.) játszottak a köztársasági elnök meg-, i gyilkolására készülő merénylőkkel. Szerdán újabb tüntetésekre és összeütközésekre került sor Buenos |i Airesben. A főváros útvonalain a tüntető csoport összeütközött a rendiőrökkel. A két óra hosszat tartó ösz- szecsapás sarán a rendőrök tüzeltek a tüntetőkre. Mintegy ölvén tüntetőt letartóztattak. Csertán Gizella nevét hiába keresnék a bűnügyi nyilvántartások között. Viselt dolgai csak azért kívánkoznak nyilvánosságra, mert körös-körül a balatonparton, ahol tízezrek pihenik ki egy munkás esztendő fáradalmait, a becsületes gondnokok hírnevét is sárbarántva egyre több az üdülői szarka és egyre hangosabb a megrakomcázá- sukat követelő jogos kívánság. Történetünk hőse az Építők Szakszervezete siófoki üdülő-irodájában kecses ringással asztala alá csúsztat egy csomagot. No-no, lassan a testtel, legalább a másikon lássuk a címzést. Ugyan már, kié ez a vagy tíz kiló kajszilekvár? — Schneller Józsefnéé, a szak- szervezet üdültetési osztálya vezető könyvelőjéé! Ugyám! Megbízta egyetlen Gizelláját — »-olyan szívességet tennél nekem...« — hogy főzessen be neki elegendő kajszit. — Az üdülők barackjából! — Az üdülő személyzetével! — Az üdülő konyháján! — Mindenféle könyvelés nélkül. Mert mondanunk sem kell, a kiadás—bevétel árkaiban ez a barack épp úgy nem szerepel, mint ahogy a nővérének szánt és az asztal alá taszajtott másik (azonos tartalmú) csomag is elkerülte az anyagkönyvelés sok vihart, de Schnellemétől annál kevesebb ellenőrzést látott rubrikákat... — Ez volt az első és az utolsó. Akárki megmondhatja, nem főzettem máskor soha — erősködik, bizonykodik Csertán Gizella, mint akinek halvány dunsztja sincs hasonlókról. Pedig tudhatná: amióta a kutyák mezítláb járnak, erősen tartja magát az a közmondás, hogy némely gondnokot hamarabb utolérni a sánta kutyánál. íme, közbevág a hervadó bájait kéretlen nül is únos-untalan fitogtató Sipos Edéné raktáros: — Emlékezz, Giza, tavaly decemberben én vittem pesti lakásodra dunsztot. Amit az üdülőben főztünk meg a múlt nyáron, tudod! Ez már döfi — mondaná erre a néhai, sok disznóságct megirt Mikszáth Kálmán, hát ha tudná még, hogy úgy élt itt csacsi-bácsi Csertán szarka szárnyai alatt, mint Marci Hevesen! Illetve a csacsik nem, csak a bácsik. Barátnő és jóbarát üdült itt heteken át beutaló nélkül, s ha szóvátették: — Mit bántja magát ez? (!) Ta» Ián párttag? (!!!) — ez volt a fe»i lelet. ... Szerdán azonban mégis hiába várta Pesten Schnellemé az édeskeserű kajszilekvárt. Mert a parancs szerint betért ugyan este Siófokra a szakszervezet kis teherautója — Galambos Mihály elvtárs, gazdasági csoportvezető nem vállalkozott lopott holmi fuvarozására. Meggyőződésünk, hogy ő is, a szakszervezet vezetője is, az ügyészség is tovább mennek a dolgok egyszerű rosszallásánál, és: 1. vészes gyorsasággal kirepítik a Siófokra befészkelt szarkákat; 2. nem tűrik meg, hogy felelős posztra állított schnellemék baráti szolgálatokért eltűrjék az enyém-tied-övé fogalmának több- rendbeli és mindig a miénk rová» sára elkövetett összezavarását. Már csak azért is, hogy okulja» nak, akiknek eddig esetleg »halvány dunsztjuk« sem volt róla... Kutas—Oroszlán. Csou Eii-laj szóbeli válaszai a japán újságírók kérdéseire Peking (Uj Kína). Csou En-laj miniszterelnök szerdáin délután fogadta a kínai országos újságíró szövetség megihívására Kínában látogatóban lévő japán sajtó- és rádióküldöttséget. Csou En-laj a japán küldöttség által előterjesztett több kérdésre írásban válaszolt, majd a küldöttek további kérdéseket intéztek hozzá, amelyekre Csou En-laj élőszóval felelt. Tojo Kuga, a Kiodo hírügynökség szerkesztője rámutatott, hogy kínai részről ismételten pozitív és baráti álláspontot foglaltak el Kína és Japán viszonyának megjavítása tekintetében, míg a japán kormány negatív magatartást tanúsított. Ezért —■ amint az Csou En-laj miniszterelnökinek az országos népi gyűlés második ülésszakán tett kijelentéséből és a külügyminisztérium szóvivőjének keddi nyilatkozatából kitűnik — kínai részről elégedetlenek a japán kormánnyal, és ezt eléggé erős szavakban fejezték ki. Csou En-laj miniszterelnök meg» állapította, hogy az elégedetlenség fennáll, de ez nem akadályozza meg Kínát abban, hogy folytassa erőfeszítéseit Kína és Japán viszonyainak normalizálására. Különösen nem akadályozza meg a kínai és japán nép baráti kapcsolatainak megerősítésére irányuló erőfeszítéseket. Csou En-laj miniszterelnök rámutatott, hogy Japánban egyes emberek úgy érezhetik, mintha Kína túlságosan igyekezne létrehozni a normális kapcsolatokat Kína és Japán között, és a japán kormány ezért állhat elő ésszerűtlen követelésekkel, hogy zavarba hozza a kínai kormányt. Ez a felfogás azonban téves — mondotta Csou En-laj. A kérdés nem azon múlik, hogy ki az, aki túlságosan igyekszik és ki az, aki nem, hanem azon, vajon előmozdátandók-e a normális kapcsolatok Kína és Japán között, vagy sem. A kínai kormány erőfeszítései azért irányulnak Kína és Japán viszonyának megjavítására, mert ez javára válik mind a kínai, mind a japán népnek, valamint a Távol-Kelet és az egész világ 'békéjének. Ezidő szerint a hadiállapot még nem ért véget Kína és Japán között, és ez ártalmára van a két ország népének éppen úgy, mint a Távol-Kelet és a világ többi része békéjének. A két ország normális kapcsolatai jótékony hatással volnának Kínára és Japánra egyaránt. Ehhez mindkét fél együttes erőfeszítése szükséges és a dolog nem tekinthető úgy, mint amely csak az egyik felet érdekli. Minőm Jokota kijelentette, hogy teljesen egyetért Csou En-laj miniszterelnökkel ebben a tekintetben, és a japán újságíróknak minden tőlük telhetőt meg kell tenniük a maguk tevékenységi területén. A küldöttek megemlítették, milyen nagyjelentőségű a kínai és japán újságírók baráti érintkezése a kínai és japán nép barátságának és a Kína és Japán közötti kapcsolatok normalizálásának előmozdítása szempontjából. Csou En-laj azt a reményét fejezte ki, hogy a japán sajtó- és rádió- küldöttség kínai látogatása jó hatással lesz ebből a szempontból. Minoru Jokota kijelentette: »Reméljük, hogy a közeli időpontban sor kerülhet kínai újságírók képviselőinek Japánban teendő látogatására is«. Peking (Uj Kína). A délkoreai kormány szóvivője augusztus 15-én hivatalos közleményt adott ki, melyben visszautasítja Kim ír Szén javaslatát Korea egyesítésére vonat-, kozólag. A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság miniszterelnökének javaslata szerint Észak- és Dél-Korea kormányképviselőinek részvételével értekezletet kell összehívni Korea egyesítésének megtárgyalására. A délkoreai kormány közleményében megismételte azt a már megdőlt érvet, amelyet az elmúlt évben a genfi értekezleten hangoztatott, hogy »tartsanak szabad választásokat az ENSZ ellenőrzése alatt« Korea egyesítése érdekében. FLÖRIS JÓZSEF: A SIRÁNKOZÓ Utcán, munkapadnál, sportpályán vagy a tanácsházban forgatja üveges szemeit, mint a kaméleon. Hol dühödten, habos szájjal, hol fisztulázva s lágyan ontja panaszát, végtelen bús jeremiádban. »Már a víz sem elég folyékony s alig-alig kerül...« (minden nap négy deci casino-rumra!) »Eh, barátom, élni sem érdemes!-« — szól s szeme csaknem könnybe merül s a szóáradatban hazugság úszkál alul-felül. Siránkozik, jajgat és most épül telkén a háza. »Mert az adó...« és új rádió bömböl ki lakából. Kezet tördel s felül búsan egy motorkerékpárra, ázon száguld az ezerszínű Balaton partjára ... BERKY ÉVA: f/Céha mély a Síó ELBESZÉLÉS ádast elönti a méreg, hogy tar homlokáig elpirul: hiszen ez egy konok, sötét ember! Erre kár a szép szót pazarolni. Pedig milyen biztosra jött; mondta is barátjának, az intézőnek, hogy akár őt be se várja, nyugodtan költözzék vissza. Öt szeretik a béresek, adnak a szavára. Dehát istenem, néha megvadulnak, s akkor egy kicsit várni kell, amíg helyre billen az eszük. Eleinte még örült, hogy egy kis riadalmat okoztak, már nagyon nehéz volt boldogulni a káptalanékkal. Eddig bizományba vásárolta tőlük a bort, de most már közvetítő nélkül, ők is kereskednek. Ha ezt a kis szívességet megteszi nekik, akkor ők is hálásak lesznek... Dehát erről nem is álmodott. — Úristen — gondolja megsemmi- sültén — ezek itt vörös terrort, vagyonelkobzást akarnak... őrület! Ebbe bele kell bolondulni! Hiszen ezek a magántulajdonra törnek... Na csak legyen rend — fogadkozik — Kádas megszűnik jó ember lenni... ennek a gazembernek pedig maga hurkolja a kötelet... Kádas nem azért kereskedő, hogy ne ismerje az embereket és ne tudja, hggy adott esetben, hogyan üdvös viselkedni: — Ahogy maguk gondolják — von a vállán —, engem nem érint, nekem csak húsz holdam van... — Csak a rend kedvéért szóltam. — Azután a várható termésről, az időjárásról kezd beszélni. míg ezek odabent viaskodnak, megérkezik az orvosnő. Hűvös kezével átfogja a beteg lázas csuklóját. Erőteljes hangjával, egész lényéből kiáradó derűjével, nyugalmat, biztonságot áraszt. A dús, szőkekoronájú orvosnő mellett magas, fekete felcser és egy nyúlánk, komolyarcú, sötéthajú ápolónő áll. Akármelyiket előbb nézné orvosnak az ember. Felettesük egészséges, piros arcával, kék gyerekszemével úgy áll köztük, mint egy vidékről felkerült elsőéves egyetemista. Meghatottság és hála szorongatja a fiú torkát, ahányszor csak a gyógyító oroszokat látja. De ugyanakkor keserves düh önti el, mert mindig eszébe jut az az átvacogott, átköhögött, lázas éjszaka, amikor alig várta a reggelt, hogy végre segítséget kapjon, s amikor így üvöltött rá az őrmester: — Ne szimulálj! Otthon kutya bajuk, itt meg mind döglődik. Lelépni! Ö hetek óta rosszul érezte magát és csak egyszer került egy mogorva orvos elé, aki hashajtót rendelt. Pedig érezte, hogy ápolásra, orvosságra ^van szüksége. A feltörő életösztön, a napok óta tartó láz kimerítette, ,és hirtelen elkeseredett dühvei mondta: — Nem mindenki gazember! — és erősen az őrmester szemébe nézett. Az egyheti fogdát már nem tudta kitölteni, mert másnap éjjel vért hányt, be kellett szállítani a kórházba. A felszabadító hadsereg orvosai mély részvéttel, minden tudásukat latbavetve próbálják visszaadni az életnek a súlyosan beteg magyar katonát, akit saját urai dobtak a biztos halál torlcába. Akit rossz felszereléssel, csontigható hidegben, rosz- szultápláltan állítottak a Kárpátokra, és amikor megbetegedett, nyitott teherautóban szállították egyik kórházból a másikba. Ezek az urak akkor sem tagadták meg önmagukat, amikor a szovjet hadsereg már a Dunántúl egy kis részének kivételével felszabadította az egész országot. Úgyszólván naponta dobálták, szállították a súlyos betegeket egyik helységből a másikba, hogy amikor szorul a hurok, csapot-papot elhagyva mentsék magukat. Nem egyszer, míg a hörgő haldoklókat, súlyos betegeket szállító halálvonat robogott velük az éjszakában, a vonatos tisztek nótát követeltek: — Csak azért is! Énekelni! Rajta: Vékony héja, de vékony héja Van a piros almának. Szép szeretője, de szép szeretője Van a magyar bakának. A fiú vagonjában csak kiéhezett, súlyos tüdőbajosok voltak, akik kiszolgáltatottságukban káromkodással tarkított vad köhögéssel üvöltöttek: Szép szeretője, de vékony karcsú a dereka ... Ilyenkor a három előnevű tiszt ott állt a vagonajtóban és elegáns, fényes csizmája orrával verte a taktust a frissütemű siratóhoz ... z orvosnő elkeseredetten küzd az életért, amellyel azok olyan könnyelműen dobálóztak. Horthy Magyarországát elsöpörte a tisztító vihar, de csontujjú karmaiban még ezerszámra markol ilyen áldozatokat. — Hiába tizedelték őket, él a nép ... a nép megmaradt... Ennek a fiúnak is hét testvére van... — gondolja az orvosnő vigasztalódva. Biró most kíséri ki Kádast, aki látszólag mosolyogva, de mindenre kész elszántsággal, fogvicsorgó dühvei távozik. Az orvosnő pillantása megpihen a napfényben csillogó, kertek alatt kanyargó Sión. Az ősi folyócska sötét vize lágyan fodrozódik a májusi szélben. Az orvosnő elmosolyodik és kíséretéhez fordul: — Áldott föld ez... Meglátjátok, milyen gazdag szövetkezetük lesz ... — mutat a mocskos tanya lerongyolódott népére. A kitáruló csodálatos jövőn úgy megvigasztalódik, hogy_ halkan, boldogan felkacag. A felcser széthúzott Szájából kivillannak a nagy, fehér fogak, s a komolyarcú ápolónőnek még a szeme is mosolyog. Biró András csak most lép melléjük, egy árva szót sem hallott a beszélgetésből, s maga sem tudja miért, de ő is szívből elmosolyodik. III. HAJNALBAN ajnalodik. Még nincs egészen világos, csak opálosan dereng a fény. A somogyi dombok felett kettészakad a felhő és vérben játszó narancs-csík ömlik ki a résen. Amerre a szem ellát, zöldellö hegyek, ringó kalásztengerek váltakoznak. A domb alján, a siópartem egy idősebb férfi áll. A part két oldalán hatalmas, úgy kétszáz hold körüli konyhakert terül el, ahol beláthatatlan táblákban zöldellnek a paprika-, karalábé-, káposztapalánták. Távolabb egymásra rakott ládákban nagyszemű földieprek várakoznak a hajnali szállításra. Az egyik gyalogösvényen pár férfi igyekszik a part felé, és rövidesen a kertészet eddig szürkés földje feketére változik. Mohón kortyol a föld, issza, szívja az éltető nedvet, s a palánták kiegyenesedve, felfrissültén nyújtózkodnak a felkelő nap felé. A part mellett álló magános férfi cigarettára gyújt. Már-már indulna, de mégse mozdul a lába. Tekintete mégegyszer felöleli ^xz egész tájat. A dombot, a távol kéklő Balatont, a konyhakertet, a harminc holdas gyümölcsöst, egészen a pirosfedelű, fehérre meszelt, zöldzsalús házakig. Mélyet sóhajt, azután mintha önmaga. előtt is restelkedne gyengesége miatt, zavartan megköszörüli a torkát és lassú léptekkel elindul» Biró András, az Uj Élet párttitkára búcsúzik. Uj harcok, új munka várja. Egy gyengébb tsz-be kell mennie, hogy egykor ott is úgy menjen a munlai, olyan legyen az élet, mint itt náluk. — Érdekes — gondolja magában —, amikor a pártnak megígértem, hogy átmegyek a Petőfibe, csak egy pillanatra éreztem ezt a szorongást, most meg állandóan a mellemet markolássza... Mi ez? — mordul önmagára. — Nem szívesen megyek? Akkor miért vállalkoztam? Fél szívvel nem lehet egész munkát végezni... Hiszen nem megyek messze, csak pár kilométerrel távolabb, akármikor láthatom őket... — Ám mit- sem használ, azért a bánat csak nem marad el tőle. ökölbe szorítja kezét: — Jókedvvel, szívesen akarok menni — dönti el magában. — Harcolnia kell az embernek... de talán a legnehezebb, ha önmagával... És Biró András felveszi, a harcot, tudja, hogy sikerülni fog. Most majdnem ugyanolyan erősen kell küzdenie, mint ott, akkor, azon a napon... * * ppen hazafelé tartott a három hónapos pártiskoláról. Egész úton, míg a vonat zötyögtette hazafelé, arra gondolt, hogy mennyivel világosabban, mennyivel tisztábban látja most a tennivalókat, mint az iskola előtt. Az eddig apró, lényegtelennek látszó, elmosódott hibák is élesek lettek és tisztán látja, menynyivel könnyebb lesz az életük, ha ezeket sikerül kiküszöbölni. Még az iskola udvarán hallotta, hogy baj vaja az Uj Élettel. Többen ki akarnak lépni. Biró_András el- komc/r adott: — Nagyon elkényeztettek minket... — gondolta. — Mi már negyvenkilenc tavaszán közösben dolgoztunk. Nem került különösebb harcunkba az Uj Elet megalakítása, mert mindannyian beláttuk, hogy ezen a nagy >birtokon felosztottan nem tudunk boldogulni. Aztán minden támogatást megkaptunk: pénzt, gépeket, tenyészállatokat, vetőmagot... No meg a három évi jó termés, a magas osztalékok is hozzájárultak. Mindenki elégedett, mindenki boldog volt, azt hittük, nem is lehet másképp. A falusiak is egyre-másra kérik a felvételt az Uj Életbe, lassanként már annyi lesz a földünk, hogy lemegyünk a Balatonig. Négyezer kataszter ... Aztán most ötvenkettő őszén az időjárás miatt gyengébb lett a termés, erősödött az ellenség munkája... Biró András nézte a vonatból az elsuhanó tájat és elmosolyodott: — No, de itt a tavasz... megindulunk a kertészettel, az idén jó termésre várhatunk, az állatok is szépen fejlődnek ... majd az őszi elszámolás után elzavarni se lehet őket... Ezekkel a gondolatokkal szállt le a vonatról és szaporázta a lépteket, hogy mielőbb otthon lehessen. Még a szíve is mosolygott örömében, hogy végre magához ölelheti az asszonyt. Szinte hihetetlen, hogy csak pár év és húszéves házasok lesznek. Az első, igaz, hogy sokat betegeskedett, de örökké zsémbes, morgós asszony volt. Ez még az üres krumplit is úgy nyújtja neki, hogy az ember szájában megédesedik a falat. Olyan jó, olyan megértő volt a gyerekeivel, hogy ma mint felnőttek is hozzá szaladnak, nem őhozzá, az édesapjukhoz. Milyen kicsi, milyen törékeny, mégis hajnaltól estig talpon van, de még sohasem hallotta, hogy fáradt lenne. Örökösen mosolyog .., és úgy tudja szeretni, őt, az uráty hogy még most is, de még a gondolattól is bizsereg a szíve tája ... (Folytatjuk.) .
