Somogyi Néplap, 1955. augusztus (12. évfolyam, 179-204. szám)
1955-08-18 / 194. szám
2 SOMOGYI NÉPLAP Csütörtök, 1955. augusztus 18, A genfi nemzetközi atomértekezlet biológiai és orvostudományi szakosztályának ülése Genf (TASZSZ). Az atomerő békés felhasználásával foglalkozó nemzetközi tudományos és műszaki értekezlet biológiai és orvostudományi szakosztályának augusztus 15-i délutáni ülésén befejezték azoknak a kérdéseknek a megvitatását, amelyek összefüggésben vannak a rádióaktív izotópok alkalmazásával az agronómiái kutatásokban és a mezőgazdaságban. A szakosztály augusztus 16-i délelőtti ülésén A. V. Pallagyin akadémikus (Ukrán SZSZK) elnökölt. Az ülésen előadások hangzottak el a rádáóaktív izotópok a fiziológiában és a biológiában kérdéséről. A szakosztály délutáni ülésén általános biokémiai kérdésekkel foglalkozó előadások hangzottak el. A. V. Pallagyin, neves szovjet tudós, az Ukrán Tudományos Akadémia elnöke a rádióaktív izotópok alkalmazásáról tartott előadást az agyvelővel kapcsolatos funkcionális ttékémiái kütátásÖkhál. Ismérfettte azoknak a. kilátásoknak az eredményeit, amelyekét az agyvelőbiokémiai kutatásoknál a szdvjfet tudomdhyos intézmények egész sorában rádióák- tív izotópok alkalmazásával elértek. A kutatásokban alkalmazott izotópok választékának kibővülése — mutatott rá A. V. Pallagyin — még nagyobb mértékben fokozza az agy- velőfolyamatok kémiai alapjainak tanulmányozási lehetőségét. Különösen értékes az a körülmény, hogy a rádióaktív izotópok felhasználása az agyvelő funkcionális biokémiájának tanulmányozásánál lehetővé teszi a legfontosabb követelmények egyikének megfigyelését: az anyagcserefolyamatok tanulmányozását az agyvelőben az egész szervezet működésének megzavarása nélkül. Óriási a felháborodás Indiában a portugálok terrorja miatt Delhi (TASZSZ). A Goa Felszabadításáért Küzdő Arcvonal tájékoztatása szerint 31 ember meghalt és több mint százan megsebesültek annak következtében, hogy a portugál hatóságok tüzet nyitottak Damanban és Diuban a Goa Felszabadításáért Küzdő Arcvonal által szervezett békés tüntetés körülbelül ötezer résztvevője ellen. A (békés tüntetés résztvevői ellen intézett támadás híre a felháboroDulles nyilatkozata a Szovjetunió fegyveres erőinek csökkentéséről Washington (MTI). Hírügynökségi és rádiójelentések (beszámolnak Dulles amerikai külügyminiszter keddi sajtóértekezletéről. Dulles kommentálta a szovjet fegyveres erők bejelentett csökkentését. Az amerikai külügyminiszte? örömmel üdvözölte a Szovjetunió elhatározását, hogy 640 ezer fővel csökkenti fegyveres erőinek létszámát. Kijelentette, hogy »ez a csökkentés nagyjelentőségű és beleillik a genfi konferencia által megteremtett nemzetközi hangulatba«. A továbbiakban kiemelte azt is, hogy a létszámcsökkentés embererőt szabadít majd fel az ipar és a mezőgazdaság számára. dás hullámát váltotta ki az indiai közvélemény széles köreiben. Az ország különböző városaiban tiltakozásul a vadállati . megtorlás elien, gyűléseket és tüntetéseket rendeznek. így Bombayban a Goa Felszabadításáért Küzdő Arcvonal helyi tagozata körülbelül tízezer ember részvételével gyűlést rendezett. A gyűlés résztvevői tüntettek és általános tiltakozó sztrájkot követeltek. Csangkajsekisták újabb partraszállási kísérlete Fucsien (Uj Kíria). Augusztus 16- án hajnali két órakor Csang Kaj-sek csapatainak tizenegy embere Ki- moj szigetéről partraszállást kísérelt meg a Fucsien tartományban lévő Csüng Vunál. A csangkajsekisták hadihajó fedezete alatt szálltak partra, azonban a kínai népi felszabadító hadsereg parti őrsége feltartóztatta őket. Egyiküket lelőtték, két másikat foglyul ejtettek. A többiek elmenekültek. Augusztus 11-én 40 csangkajsekis- ta kísérelte meg a partraszállást a Fucsien tartományban lévő Vejtou- nál két ágyúnaszád fedezete alatt. A csangkajsekisták három dzsunkával érkeztek. Egy csangkajsekistát megöltek, kettőt foglyul ejtettek, a többiek elmenekültek a tenger felé. Miért mennek át a nyugatnémetek tízezrei a Német Demokratikus Köztársaságba? Nápónta növekszik ázokndk á szúrna, akik élhúföják Nyiigat- Némétörszágo't, hógy a Néniét Demokratikus Köztársaságban az állami szervek táPiogatásával ú) megélhetési lehetőséget teremtselek magáknak. Egpre többen terhek visézti Olyanok is, akik hazug ígérgetések által megtévesztve, elhagyták otthonukat és biztos munkahelyüket az NDK-ban. A közelmúlt időkig főleg gazdasági okok késztettek sok nyugatnémet lakost arra, hogy a Német Demokratikus Köztársaságba települjön át. Heinz Schoppe például, aki szintén átment az NDK-ba, és most Bautzenben dolgozik, kijelentette: »-Az árak állandóan emelkednek, a bér meg alacsony. Képtelen voltam a magam és családom megélhetését biztosítani«. Újabban azonban más okok is közrejátszanak. Különösen sok katonai szolgálatra alkalmas ifjú és fiatalember vonja ki magát a fasiszta tábornokok kinyújtott csápjai, a be- sorozás alól. Csupán 1955 első negyedében 15 000 nyugatnémet fiatal ihent át az NDK-bá. Hogy mi indította ezeket a fiatalokat erre a lépésre, az már Horst Butter 24 éves géplakatos szavaiból is kitűnik: »A legjobb akarat mellett sem tudom, mit védelmezzek Adenauer hadseregében, hogy kiért és miért harcoljak. Ezért jöttem az NDK-ba«. A Német Defnokraiikus Köztársaság lakossága ezeknek a fiataloknak különösen gondjukat viseli. A népi kamarának a nyugatnémet fiatalság védelméről szóló 1955. március 2-i határozata új hazafias mozgalmat indított az NDK-ban. Rengeteg család nyújt otthont olyan nyugatnémet fiataloknak, akiket a besorozás veszélye fenyeget. Bautzen-körzetben például 118 család, Fürstenwalde- körzetben pedig 143 család ad otthont saját körében nyugatnémet fiataloknak, s így lehetne sorolni a példákat az NDK minden kerületéből, mihden körzetéből. LAPZÁRTAKOR érkezett Bogdán Jánostíé, a tabi járási elnöké jeientétte, hogy kedden Zala községbén üj termelőszövetkezet alakult 2Í taggal, és J5 új tág lépett bé a már meglévő tsz-be. A Öéke-Világtanács titkárságának közleménye Bécs (TASZSZ). A Béke-Világtanács titkársága augusztus 16-án közleményt hozott nyilvánosságra: Amikor az egész világon megemlékeznek a hirosimai atembombázás tizedik évfordulójáról, a Béke-Vi- lágtanács titkársága szükségesnek véli, hogy közöl je az atomháború előkészítése ellen tiltakozó 1955. január 19-én kiadott felhívás támogatására indított aláírásgyűjtési kampány eredményeit — hangzik a közlemény. Augusztus 6-ig 650 millió 963 ezer 811 aláírást gyűjtöttek. Ez a szám 173 millióval haladja túl a stockholmi kiáltvány számára gyűjtött aláírásokat. Világos, hogy a Béke-Világtanács felhívása visszhangra talál a közvélemény körében. A stockholmi felhívás számára 482 millió 482 ezer 190 aláírást gyűjtöttek. 612 millió 522 ezer 504 ember írta alá a békeegyezmény megkötésére felszólító felhívást. Ugyanakkor augusztus 6-ig 650 millió 963 ezer 811 aláírást gyűjtöttek a bécsi felhívás számára. A Béke-Világtanács aláírásgyűjtő kampányával megindult társadalmi mozgalom azt eredményezte, hogy kiváló tudósok és nagy szervezetek szállnak síkra a nukleáris fegyver megsemmisítéséért. így angol és amerikai szakszervezetek, szövetkezeti szervezetek, egyházi, köztük az Egyesült Államok methedista és presbiteránius egyháza állást foslak a nukleáris fegyver megsemmisítése mellett. Megjavult az állami Mesztegnyőn a tanács és a begyűjtési dolgozók jó munkája nyomán megjavult az állami fegyelem. Pedig sek volt a hátralékos, s nagyrészük még múltévi beadásával is tartozott. Mióta azonban a tanács vezetői és a begyűjtési dolgozók nevelőszóval, a törvény alkalmazásával végzik munkájukat, alig egy hét alatt 52 gazda rendezte tartozását: fegyelem Mesztegnyőn 546 kg tojást és 100 mázsa burgonyát gyűjtöttek be. Álig van -olyan gazda, aki vágómarhabeadásának is ne tett volna eleget. A mesztegnyőd tanács vezetői és a begyűjtési dolgozók hasonlóan szorgalmazzák továbbra is az állat- és állati-termék begyűjtést, hogy községükben ne legyen egyetlen hátralékos sem. m -----------A szentgáloskéri gazdák népünk kenyeréért Meggyilkolták a szicíliai paraszt- mozgalom egyik vezetőjét Róma (TASSZ). A szicíliai földbirtokosok ügynökei a szicíliai paraszt- mozgalom egy újabb vezetőjét gyilkolták meg. Az áldozat ezúttal a kommunista Giuséppé Spagniolo. Spagniolo 1946-ban Cattolica város polgármestere volt. Elnöke volt a kisgazdák ás kisbérlők helyi szövetségének is. Pintér Eerenc begyűjtési megbízott írja levelében: Á szentgáloskéri dolgozó parasztok megértették, milyen nagy jelentősége van annak, hogy felesleges kenyérgabonájukat az államnak eladják. Bonevác Istvánnak 61,16 mázsa kenyérigabonája termett, s 21,25 mázsát eladott szabadon. Csaknem 6000 forintot kapott érte. Herczeg János gazdának 41_ mázsa búzája tenhiétt. Beadásának rendezése után 10,32 mázsát adott el szabadon, 2890 forint ütötte -markát. Ugyanígy gon- ctölkódőtt a Kdssuth-telepi Tórtha János is, aki 5720 forintot kapott a szabadon eladott 20,45 mázsa ke- ityér gatöná j áért. Köszönet a kötelességtudó gazdáknak, akik -példamútatásukkal hozzájárultak községünk szabadfelvásárlási tervének teljesítéséhez, dolgozó népünk jobb kenyérellátásához. ' BERKY ÉVA: 3. Ot.&nöL mély a Sió ELBESZÉLÉS J emondtak a pénzről, ugyan hova mentek volna? Ettől kezdve köszöntött csak rájuk az igazi nyomor. Az anya hajnaltól sötétig mosott a kastélyban és az intézői lakban. A most beteg fiú kis- kondás volt, a nyomorékkezű lány százharminc libát őrzött öt esztendős öccsével. Csalc a két esztendős Mihályka volt munka nélkül, a szomszédokra bízva. Két évvel később az ugyancsak négy gyerekes Biró András feleségül vette az asszonyt. A négymégy idegen gyerek rövidesen édes testvérként összeszokott. Boldog családi életüknek csodájára jártak. Pedig nem voli abban semmi csoda. Az anya tisztalelkű, jóságos teremtés, Biró András pedig messze kimagaslik a többi béres közül. Az anya gyerekei, akik apjuk hirtelen haragjához, györs kezéhez szoktak, hamar megszerették Bírót, akiből hiányzik a méreg, akitől eddig egy rossz szót sem hallottak. Azonkívül Biró András tanítja őket, ő mind- annyiuknál többet tud. Jóba van Gács Pistával, az urasági kocsissal, akinek hintójábán mindig hagytak valami újságfélét az urak. Gács Pistának nem kell, hát Bírónak adja. Néhanapján még könyv is került így a kezébe, ilyenkor az istállómécses mellé kucorodva, erőltetéstől könnybe borult szemmel, nem egyszer virradatig lapozgatott. De nemcsak olvasni, dolgozni is szeret Biró András. Megragadja a munka végét, akármilyen legyen is az. Hacsak kis ideje akad, már segít a gépésznek, a bognárnak, az asztalosnak. iMost az oroszoknak segít, akik alig három hónapja jöttek, de már töri a nyelvüket. Pár napja meg éppen megszaporodott Biró András dolga. Számoszlopokkal bajlódik, ugyanis bei\ílasztották a földosztó bizottságba. A zápor alatt gondterhelt arc- cal írogatott, most meg csavarkulccsal a kezében a műhely felé indul.. Előbb azonban a beteghez lép: — Hogy vagy, fiam? — kérdi fölé- hajolva. — Egyformán, apám — türelmetlenkedik a fiú. — Méglásd, meggyógyít az orvosnő... — vigasztalja. A szomszéd lajtóban komorarcú, őszbajuszu férfi támasztja a félfát és a fiúra sandít: — Na, ez se tudja, miért élt — gondolja sajnálkozva. Ha igen gyenge állatot, bárányt, kiskecskét vágnak, vagy gyermekei temetnek, mindig így mondják a hídé íc szokása szerint. Mindig így, ha valami Ielmúlik, mielőtt élt, örült volria. Azután Kapás Mihály, az ajtót támasztó szomszéd feléjük indul. Ahányszor csak meglátja Bírót, mindig elfogja, hogy égető gondjaira választ kapjon tőle. Most is egyenest a tárgyra tér: — Mikor osztjátok a földet? — Hamarosan — válaszol Bíró. — Hát... csak nem tudom, jó lesz-e? — mondja komoran. — Tizenkilencben nagyon megjártuk... Láttad ... Ozorától idáig szedték a parasztokai, aztán lófarkához kötve vitték őket Siófokra. Vér lett a föld ára... Biró, aki már többször beszélt a nehézkes Kapással, most már kissé türelmét veszti: — Ha most nem lesz miénk a föld, akkor soha! — mondja erélyes yomatékkal. — Tudom.... Hiszen kell a föld ... Nagyon kell... Csakhát azt beszélik, még osztás előtt visszajönnek az urak... Akkor aztán kapunk mi földet... — Arra ugyan vághatnak — mondja Biró megnyugtatóan. — A mi Nyi- kolájunk, az őrnagy meg az orvosnő mind azt mondják, hogy többé nem jöhetnek vissza az urak. Azonkívül a mieink törvényt csinálták arról,- ->oi/ a föld azé, aki megműveli. Kapás fehér üstökére billenti kalapját és vágyakozva mondja: — Hát így lenne igazságos... Dekát mikor volt a szegénynek igazsága? ... Lenne itt tizenkilenc, ha visszajönnének... — Hát idehallgass! — mondja erélyesen Biró, hogy végre kimozdítsa Ka topogásából. — Ha kell a föld, közénk állasz, ha meg nem, hát nem igényelsz. De Rajtad kívül mind- annyiunknak kell. Tizenkilenc meg nem lesz fnégegyszer Magyarországon. Az más volt... Azóta győzött az orosz nép. ott már harminc év óta ez a rend, oda is hiába akartak, nem mehettek vissza az urak ... Most már mi is látjuk, hogyan kell csinálni, hát ide se tehetik a lábukat többet. A föld a miénk! apás olyan ember, aki nehezen szánja el magát, de ahova letette a gátast, onnan nehéz elmozdítani. Ő előbb minden lehetőséget latba vet, de azután állja a sarat. Már napok, óta tudja, hogy végre is döntenie kell. Ökölbe szorítja kezét, mint mindig, ha sorsdöntő fordulatban határoz: egye fene ezt a büdös életet — gondolja eltökélten. Lesz, ami lesz, ő bizony igényel. Csak nem bolond életében az egyetlen alkálmat elmulasztani? Ha meg visszajönnének az urak, hát áll elébe. Ha kell, hát a többivel együtt ő is kaszái fog ellenük. Akkor legalább tudja, hogy miért halt meg ... Ez a gondolat tisztázódik benne, amikor fejest ugrik a döntésbe, hogy végre véget vessen már az állandó töprengésnek: — Lesz, ami lesz... Belevágunk! — mondja eltökélten és Biró tudja, hogy döntött egy életre. Jl/lindketten elhallgatnak. Biró a zsebében kotorászik dohányos zacskója után. Vástag, kiadós cigarettát pödör a durvára vágott szűzdohányból és Kapásnak nyújtja. Az óvatosan forgatja és aprólékos gonddal nyálazza. Annyira elmerülnek az ünnepélyes műveletbe, hogy észre sem veszik, amikor egy alacsony, kövér ember fordul be a ház mögött: — Adjisten — köszön lihegve a hosszú gyaloglástól. ök ketten csodálkozva viszonozzák. — Magához jöttem — int fejével Bíróhoz. — Tessék beljebb ... Hat különböző fekhely, egy asztal; négy szék, egy ütött-kopott sublót a szoba berendezése. Leülnek a foltozott szövetterítővei takart asztal mellé. Biró szemöldöke alól fürkésző pillantást vet a vendégre. Kádas kocstháros bent a faluban, saját termését árulja. Vajon mit akarhat tőle? Az itteniek szerették Nádast, aki inkább üzletember, miht gazda. Szívesen méri c, hitelt, hiszen húsz hold szőlőjében mindig akad munka. Kádas azonkívül futurás, borfelvásárló, meg ki tudja még mi minden, úgyszólván beleszól áz egész vidék üzleti ügyébe. Pesten háza, a balatonparton nyaralója van. Kádas felvilágosultnak tartja magát: élni és élni hagyni — szokta mondogatni. Természetesen ezt úgy érti, hogy ő fényesen, a másik meg éppen csak megéljen. Dehát ez elég a jó hírnévhez. Biró ezért most kicsit zavart kíváncsisággal, de szívesen látja. Kádas előrehajol és tökéletes ma- gabiztonsággal azonnal a lényeggel kezdi: — Tudja, én mindig jót akartam a szegénynek ... Most is azért jöttem, hogy figyelmeztessem magukat: ne csináljanak még több bajt maguknak, mint amennyit eddig is csináltak ... — Na??? — bökken meg Biró. — Nagyon csúnya dolgokat műveltek itt a tanyában — kezdi erélyes, számonkérő hangon. — Hallom, kapával-kaszávúl fogadták a visszatért intéző urat. Meg aztán ki akarják osztani a földet, és ebben maga a főleolompos, még a földosztó bizottságba is beválasztották. Biró András elámul. Még sohasem látta ilyen izgatottnak, de ugyanakkor ilyen elszántnak ezt <tz embert. Pedig nincs rossz híre. Azelőtt úgy látszott, sajnálja a szegényt. Talán meg kellene magyarázni, miről van szó — gondolja egy pillanatig felbuzdulva, de azonnal el is veti: nem olyan buta ember ez, érti ez, csak nem akarja érteni. Ahogy ez a gondolat felvillan benne, már erős bizalmatlanságot érez a másik iránt: — így van — mondja szűkszavúan. — Ember! korholja őszinte megdöbbenéssel Kádas. — Hát nem emlékszik tizenkilencre? Azt hiszi, ez a cirkusz sokáig tart? Nincs magának elég baja, még többet zúdít a fejére? Megáll az eszem, hogy józan, tisztességes emberek így be- uggrjanak ... Gondolja meg, ez ^ a birtok ősidők óta a veszprémi káptalan birtoka. Ezt akarják elvenni? Csak azért próbálkoznak, mert nincsenek tisztában azzal, hogy ez nem más, mint közönséges lopás. Olyan ez, mintha éh bejönnék á maga lakásába és lenkasztaháhn a ruháját... Ráadásul ne felejtse, ez papi bir- íök ... Nem beszélve arról, hogy fel akarják rúgni az évszázados törvényeket, még isten ellen is kezet emelnek? 'Dirónak megkeseredik a szája: ilyen hát a ».jóember«, milyen lesz a többi. Hiszen ez is az ő jövőjük, az ő kenyerük, az ő életük ellen tör. Keserű szégyen festi vörösre arcát: högy viert ez éppen hozzá jönni? Talán azt gondolta, hogy vele lesz legkönnyebb a dolga? Hát mit gondol, minek nézi őt? Szokott nyugalma nem hagyja cserben, de arcizmai megfeszülnek és bár csendes a hangja, de éles, mint a tőr: — Nem hiszem, hogy magának az én rossz gúnyám kellene, de ha mégis kellene, az csakugyan lopás lenne. Ezért a ruháért én dolgoztam meg ezzel a két kezemmel, ni — mutatja kérges, vaserejű kezét a másik szeme elé. — De a veszprémi káptalan mikor dolgozott meg ezért a földért? Miért az Övé? Azért, mert valamelyik király századokkal ezelőtt neki ajándékozta? Biró előrehajlik és tisztázódik benne a gondolat: megkezdődött a harc, a paraszt harca a földért. Ez soha nem érzett erőt, biztonságot kölcsönöz neki, biztosan, fellebbezhetetle- nül ejti ki á szavakat: — Az oroszok szabadságot hoztak nekünk — mondja mélyen Kádas szemébe nézve. — Most rajtunk áll — idézi fel az itt járt földosztó kommunista munkás szavait —, hogyan élünk ezzel a szabadsággal. Ha most kiengedjük a kezünkből, akkor nem érdemiünk mást, mint azt, hogy újra visszajöjjön az intéző, és a káptalan nevében rugdaljon, pofozzon minket, mi meg korgó hassal húzzunk neki. Akkor nincs jogúnk, hogy valaha is jobbat várjunk... Az istenre meg ne hivatkozzanak. Ne- künk azt tanították, hogy a szegényeké a mennyek országa. Hát ha olyan kedvesek vagyunk neki, akkor csak örülhet, hogy most már a földön is jobb lesz a sokunk. A káptalanok is jól járnak, mert ezután az ő túlvilági boldogságuk is biztos lesz... (Folytatjuk.)
