Somogyi Néplap, 1955. augusztus (12. évfolyam, 179-204. szám)

1955-08-18 / 194. szám

Csütörtök, 1955. augusztus 18. SOMOGYI NÉPLAP Forrőszívű, báforhangű népnevelők harca az új paraszti életért 1JÄR HETEK ÓTA AZ ŰJÉRT, a szebb, boldo- gabb paraszti életért vívja nagy csatáját So- mogygeszti dolgos népe. Forrószívű, bátorhangú nép­nevelők s a tsz-ek tagjai nap mint nap járják a falut. Munkájuk nyomán új közösség, új, nagy család szü­letik, új élet bontakozik ki a régi helyén. Kemény, fárasztó, de felemelő harc ez. Szembe kell szállniuk a maradíisággál, a kulákok híreszteléseivel, gyakran pedig a dolgozó parasztok makacssága nehezíti meg a párt katonáinak munkáját, ők azonban nem csüg­gednek. Fáradhatatlanul hirdetik a párt célkitűzését, a szövetkezeti gazdálkodás előnyeit.. . Nézzünk csak be egy estén Major Józsefek portájára. Ott ülnek ők ma is — ki tudja hányadszor — az asztal körül, be­szélgetnek, vitatkoznak, s vitájuk oly tanulságos, hogy mindenképpen papírra kívánkozik. Major József középparaszt, tekintélyes ember a faluban. Bíznak benne, és sokat várnak tőle Somogy- geszti dolgozói. Vajon mi másért választották volna meg tanácstagnak, a falu elnökhelyettesének? Most is őrá figyelnek, őt akarják követni a dolgozó parasz­tok, dehát Major József makacskodik. — Nem vagyok én ellensége a szövetkezetnek — hajtogatja. — Majd ha a többiek belépnek, akkor én is ... De még várok .. . És folyik a vita. Major József — bárhogy erősköd- nek a népnevelők — nem akarja megérteni, hogy a párt elsősorban a vezetőktől várja a szövetkezeti moz­galom segítését, hogy a tanácstagoknak példát kell mutatniuk, s ez neki, mimt az állam egyik képviselő­jének kötelessége is. Nem akarja megérteni, hogy rossz hadvezér az, aki hátulról dirigál, aki a tömeg tnögé bújva kiált lelkesítő szavakat... De figyeljük csak tovább az eseményeket. Uj ven- 'dég érkezik, Szekeres János. Ő hozzá is ellátogattak már a népnevelők, de eddig nem sok eredménnyel. Érdekes megfigyelnünk, hogy tőle is ugyanazokat a szavakat, ugyanazokat az »érveket« halljuk, mint Ma­jor Józseftől. — Nem akarom, hogy én legyek a »bűnbak«. — És felsorol néhány középparasztot. — Ha azok belép­nek, akkor én is ... Hisz magunkfajta emlber még nincs is a szövetkezetben ... ¥7 Z A »MAGUNKFAJTA« SZÓ ' mélyen bele­"J szánt a népnevelők gondolatába. Itt van tehát az egyik ok, mely gátat vet a fejlődés útjába. Ebből ered a húzódozás, a makacskódÓs csírája. Á sokszor elátkozott múlt embereket gyötrő és egymástól eltávo­lító, szinte megalázó bűne ismét felszínre került So- ■mogygesztiben . .. Meg kell állni egy pillanatra ennél a gondolatnál. .'Sokszor 'hallottuk már ezt a kifejezést: középparaszti gőg! Vajon van ilyen? Igen, van. És Somogvgesztiben is akadályt állít ez a szövetkezés útjába. Major József ■és Szekeres János nem bíznak falujuk szegényparaszt­jainak munkájában, becsületében, ők csak magukfajta szövetkezetét tudnak elképzelni; nem veszik észre, hogy .a párt a szövetkézéti mozgalom fejlesztésével éppen azt az átkos falat akarja lerombolni, mely a múltban elvá­lasztotta egymástól a falu dolgozó népét. Különböző neveket sorolnak fel, akik nélkül nem írják alá a 'belépési nyilatkozatot, s nem veszik észre, hogy van már falujukban »magukfajta« ember is, aki -a szebb életet választotta. Gondoljanak csak Prekácka Mártonra, aki 15 holdas gazda, s aki 'példát mutatott nekik is. De gondoljanak arra, hogy naponta 5—6 becsületes család követi a párt hívó szavát, s á község háromnegyedrésze már szövetkezeti tag. 11 ÁT KIRE HALLGATNAK ők tulajdonképpen? A pártra, mely helyes úton, :a felemelkedés útján vezeti a dolgozó parasztokat, vagy a kulákokra, akik most minden lehetőséget kihasználnak, hogy félre­vezessék a dolgozókat? Major Józsefnek és •Szekeres Jánosnak mint a tanács, a község vezetőinek tudniok kellene, hogy makacskodásukkal ma Scmcgygesztiiben az ellenség szekerét tolják, hegy amíg ők húzódoznak a szövetkezet gondolatától, addig biztos talajt teremte­nek a kulákok számára. Nem veszik észre azt sem, hegy az a hang, melyet megütnek, »érveik«, melyekkel igye­keznek kitérni a közös gazdálkodás elől, éppen a kulá­kok hangja, az ő ellenséges befolyásuk következménye. Vagy talán nem a kulákok mesterkedéseit tükrözik azok a rágalmak, melyekkel ezen az estén egyesek a becsületes szövetkezeti -tagokat illették? De igen! Ez mind tőlük ered és az ő érdekeiket szolgálja. Mennyivel helyesebb, becsületesebb dolog lenne, ha mindketten a pártra hallgatnának, s Dunszt Sándor elvtárs példáját követnék, aki kemény harcok árán most ismét a szövetkezet alapító tagjai között mun­kálkodik. Vagy Bc-hátka és Tóth István elvtársaktól tanulnának, akik nehéz körülmények között is meg- védték az Uj Barázdát az ellenségtől, s szövetkezetük ma már boldog, megelégedett életet biztosít a tagok számára. Major Józsefnek és Szekeres Jánosnak az ő helytállásukból kell erőt meríteni, mert csak akkor haladnak majd a becsület, az igazság útján ... Majcrék szobája már teljesen benépesedett. Itt vannak a szomszédok is: Lukies Lajos, Horváth Jó­zsef, az asszonyok, gyerekek, és a beszélgetés a késő esti órákig tart. Major József nem állja a szavát! Míg a beszélgetés elején olyan Ígéretet tett, hogy »-ha a ma­gunkfajtából hárman leszünk, aláírom ...« Most ismét másról beszél. Már négyen vannak a szobában, s a »kikötés« újabb kilenc belépőt ír elő. Most tehát már csak tíznek hajlandó aláírni a belépési nyilatkozatot... És hosszú, meddő vita folyik ezután. Major József fiát — aki ez évben végezte a mezőgazdasági techni­kumot, s most kérleli az apját, hogy lépjen be ő is a tSz-toé — csakhamar letorkolják. Sok különböző hang között az asszonyok maradi gondolkodása is összecsap a népnevelőit okos szavával. A szűklátókörűség talaja az ellenséges nézeteknek, s benne hamar kikel a kulá­kok által elültetett mag . .. Szekeres János cinikus mosollyal mondja: — Majd •mi ketten összeálltaik, aztán alakítunk termelőszövet­kezetet, ha így lehet, akkor alá is írjuk a nyilatko­zatot ... Ez a »megoldás« már igazán nem kíván különö­sebb magyarázatot. A nép állama nem két ember jólé­téért, felemelkedéséért küzd, hanem minden becsületes, munkáját szerető dolgozó paraszt jövőjéért, s ezt meg kell értenie Major Józsefnek és a többi »magukfajta« középparasztnak is. A beszélgetés véget ért. Népnevelőink ezúttal még eredmény nélkül távoztak Majorék portájáról. De a párt, a nép türelmes: hívja és várja a somogygeszti Major Józsefeket, Szekeres Jánosokat, hogy ők is együtt éljenek a falu népével, s együtt küzdjenek a ■boldogabb életért. A MI NÉPNEVELŐINK ezután is lelkesen és odaadással viszik előre a párt zászlaját. Az ő munkájuk és a falu dolgozó parasztságának megértése, boldogabb életbe vetett ‘hite biztosíték arra, hogy a semegygeszti küzdelem is győzelemmel végződik. Jávori Béla A Textilművek dolgozóinak második otthona Rendszertelenség, nemtörődömség — e szavakkal lehetne a legjobban jellemezni a Kaposvári Textilművek eddigi kultúrmunkáját. a megye leg­nagyobb, legtöbb munkást — több­nyire fiatalokat — foglalkoztató üzemében éveken át nem bontako­zott ki megfelelő kultúráét. Volt idő, amikor arra hivatkoztak az üzem kultúrmunkásai: nincs kultúr­otthon, nem lehet így kulti.rmur.kát végezni. Nos, az üzem csakhamar á város legjobban felszerelt, legna ■ gyobb és legszebb kultúrofthor.ával rendelkezett. Ezután érezneto volt bizonyos javulás: megalakult a tánc- és színjátszócsoport, de a kezdeti lelkesedést hamarosan letörés követ­te. A rendszertelen próbák, elma­radt foglalkozások, előadások elked­vetlenítették a dolgozókat. A hibák oka elsősorban az volt, hogy az üzem vezetőségé, az üzemi pártibizottság sokáig lebecsülte, másodrendű fel­adatként tekintette a kultúnmunkát. Megfelelő szakember sem volt, aki tapasztaltán, hozzáértően irányította volna a kultúnmunkát, a kultúrott­hon életét. így a gyönyörű kultúrott­hon hamarosan csak hétvégi táncos- Ihellyé, később rosszhírű »szórakozó­hellyé« vált. A pártbizottság kezébe vette a kultúrmunka irányítását Ennyit a múltról. Persze, nem volt kis feladat eljutni addig, hogy azt mondhassuk: mindez a múlté. Anniikor a Textilművek 'pártbizott­sága, személy szerint Hrabovszki Mihályné elvtársnő, agí't.-prop. tit­kár kezébe vette a kultúrmunka irá­nyítását, s újjászervezték a kultúr­otthon vezetőségét, új, képzett em­bert állítottak igazgatónak — ne­héz örökséget kellett átvenniük. A változás azonban örvendetes, a Tex­tilművek kultúrotthona úton van afelé, hogy valóban a kultúra ottho­na legyen. A Központi Vezetőségnek a Dísz­munkáról szóló határozata ösztön­zően hatott nemcsak a Textilművek kultúrmunkásaíra, de elsősorban az üzemi DISZ-re is. A fiatalok szót kértek, beleszólást a kultúrnrunká- ba, otthont a kultúrotthonban. A múlt hónapban aztán, amikor a kul­túrotthon új igazgatója átvette a kul­túrotthon vezetését, már készséges segítőkre talált munkájában: segí­tett az üzem gazdaságii vezetősége, az üzemi bizottság, de a legtöbbet a pártbizottság és a DISZ. Sokat lehetne írni arról, mennyit változott, javult a kultúrmunka a Textilművekiben az elmúlt másfél hónap alatt. Az első teendő az volt, hogy alapos, átgondolt munkatervit készítettele A terv általában egye­zett az üzemi DISZ-szervezet mun- katervéved. S ezt igyekeztek — ed-, dig — végre is hajtani. Még egyet­len rendezvényük sem maradt el, Dicséretreméltó eredmények a Szesz­ipari V. kálmáncsai és görgetegi gazdaságában A Sömögy megyei Mezőgazdasági Szeszipari Vállalat kálmáncsai és görgeteg! gazdaságában jól halad a munka. Vajda Vilmos elvtáns, köz­ponti általános agranómus kiválóan . érti a munkáját, s mindig ott találni, ahol a legnagyobb szükség van rá. A kálmáncsai üzem a cséplés be­fejezése után azonnal teljesítette ál­lam iránti kötelezettségét, befejezte a tarlóhántást, másodvetési tervét pedig 3Ö százalékkal túlteljesítette. A görgetegi üzemben is jód megy a munka. Vajda elvtárs mindig meg­beszéli a tennivalókat Tóth Zoltán és Papp János agronómusokkal. Für- dős János Zetorjával rögtön a be- gyűjtőhélyre szállítja a gabonát. A beadási kötelezettség 93 százalékát már 'gyorsbeadásban teljesítették. A cséplés végeztével a gazdaság 250 százalékra akarja teljesíteni beadási kötelezettségét. 3 traktor dübörög éjjel-nappal a határban, nagy ütem­ben folyik a másodvetés. Élenjárnak a hordásban Papp László és Horváth Imre fogatosok, a cséplésben Antal Gyula, Lipics István traktorosok, a rakodásban Daru Mária, Madarász Mária, Horváth Ilonka és Vízi Mar­git. Á fcigatoSök munkáját Segíti Komáromi Imre kovács és Kósz Já­nos bognár, akik szorgalmasan vég­zik a javításokat a műhelyben. A csokonyavisontai fogatosok kö­zül Simonyi Imre és Papp László végeznek jó munkát. QÁtít JMáeton pedagógus meglógja a dolgozó parasztok kezét.. . Tóth Márton elvtárs, a Sétatér utcai általános iskola igazgatója annak idején többször elolvas­ta a Központi Vezetőség határozatának azt a ré­szét, amely arról szól, hogy a mezőgazdaság színvonalának emelését; termelésének növelését nem lehet különválasz­tani a mezőgazdaság szocialista áts:iérvelésé­nek nagy feladatától. Tóth elvtárs sokat gon­dolkozott e tétel igazsá­gán, bár akkór még nem tudta, hogy gyakorlati­lag is részt vesz majd a mezőgazdaság szocialista átszervezésének munká­jában. Nyári szünidejét töltötte, amikor elérke­zett hozzá a párt hívó szava. És másnap már indult is, hogy részt ve­gyen a termelőszövetke­zeti mozgalom népsze­rűsítésében; fejlesztésé­ben. Ismeri a falut, ismeri a dolgozó parasztokat, hiszen korábban hosszú éveken át tanított vidé­ki iskolákban. Emléke­zett arra, hogy a múlt­ban milyen élete volt a falusiaknak. Emlékezett arra, hogy legkitűnőbb tanítványai sem juthat­tak följebb a hat elemi­nél, mert a felszabadulás előtt nem állt módjuk­ban a tanulás, emléke­zett arra, hogy hajába- főtt krumplit, földszíhű kenyeret vacsorázott és egésznapos megfeszített munka után korgó gyo­morral feküdt le a sze­gényparaszt. Ezekről emlékezett most Nemesdéden is es­ténként, amikor beszél­getés közben, lámpavi­lág mellett szó fordult a múltra. Boross József 8 holdas nemesvídi dolgo­zó paraszt is a múlt em­lékeit idézgette, amikor a termelőszövetkezetbe való belépésre terelődött a szó. — Dolgoztunk mi már »közösben« a feleségem­mel summás korunk­ban .,. Tóth Márton elvtárs türelmesen meg­magyarázta, milyen ég és föld különbség van a grófi »közös« és a ter­melőszövetkezeti közös gazdálkodás között. So­káig, gyakran órák hosszat beszélgettek. Ha az éjszaka elmetszette a beszéd fonalát, másnap újra folytatták. És a Boross-család végülis belépett a tsz-be, mert úgy látta, hogy a terme­lőszövetkezetben találja meg boldogulását. De belépett Patócs József is. Először vonakodott, de amikor főiskolás lá­nya is a közös gazdálko­dás mellett foglalt ál­lást, meggondolta ma­gát. Végül egészen föl­lelkesedett. Arról be­szélt, hogy negyvenkap- tárnyi méhe/tét, bár megtarthatná magának, beviszi a közösbe, meg­alakítja vele a tsz mé­hészetét. Tóth Márton ismét tovább ment egy ház­zal, és más szobában, más gazdával kezdte meg a beszélgetést. Egyre gyarapodtak a belépési nyilatkozatok. Tóth elvtárs fáradhatat­lanul dolgozott. Szer­vezte a kultúragitációt, segített a szervezés ad­minisztrációs munkájá­ban, térképezett, és so­kat, nagyon sokat be-| szélgetett a dolgozókkal. Csak akkor pihent meg kissé, amikor a falut termelőszövetkezeti köz­séggé avatták. Hazauta­zott, de nem sókat idő­zött Otthon, máris So-I mogyvárra indult. — Édesapám, már megint mész? Hamaro­san vége a szünetnek, és alig voltál itthon — állt eléje lánya. Tóth Márton megállt, elgondolkodott, aztán tü­relmesen felelt. Elmond­ta, hogy amikor kislá­nya három éves korá­ban halálos betegségben szenvedett, a párt sze­rezte meg azt a gyógy­szert, mely visszaadta az életnek. Elmondta, hogy most készül az ál­lamvizsgára. A párt, a nép jóvoltából. Becsüle­tes munkájáért megkap­ta a közoktatásügy ki­váló dolgozója címet, és nemrégiben, amikor a pedagógusok fizetését rendezitek, illetményét 1290-ről 2000 Ft-ra emel­ték. Mindezt a nép, mind­ezt a párt adta. Ezért tehát Tóth elvtárs úgy érzi, hogy kötelessége mindenkor és minden­ben követni a párt hívó szavát. Most hozzá for­dult a párt, és ő járja a somogyi falvakat. Ezál­tal nemcsak növendéke­it, hanem a népet neve­li, türelmesen, jó peda­gógus módjára tanítja, gyöngéden megfogja a dolgozó parasztok kezét, hogy rávezesse őket a pártmntattá útra, a szebb, boldogabb pa­raszti élet útjára, a ter­melőszövetkezetbe,. Dezső János. sikerült a munkát tervszerűbbé ten­niük. Különösen az ismeretterjesztő munkára fordítottak nagy göndot. A cél: emelni a dolgozók műveltségét, megismertetni őket a népi kultúrá­val, A múlt héten például a Népmű­vészeti Intézet munkatársát, Bállá Pétert hívták meg, aki a népdalok­ról tartott előadást. Zsiros Ferenché 63 éves galgahévizi parasztasszony, népdalónekes, a népművészet mes­tere :is eljött a meghívásra s éne­kelt az előadáson. Az előadáson olyan sokan jelentek meg az üzem dolgozói közül, hogy alig fértek be a terembe. Most úgy tervezik, hogy .havonta két ilyen ismeretterjesztő előiadást tartanak, főként irodalmi, művészeti tárgyút. De nemcsak a kultúrotthonban, hanem az üzem leányotthonában is .rendeznek isme­retterjesztő előadásokat. A kultúrotthon vezetősége a DISZ- szervezettel gyakran rendez ifjúsági napokat. Nemrég »A ^társadalmi együttélés« címmel 'tartottak elő­adást, de egy vitát is rendeztek »Be­szélgetés az ifjúsággal« címmel. Augusztus 26-án két élsportolóval, Hidegkúti Nándorral és Zakariás Józseffel találkoznak és beszélgetnek a kultúrotthonban a DlSZ-fiatalok. Megjavult az öntevékeny művészeti munka A kultúráiét fellendítését jelentő­sen segítik a Kaposvári Csiky Ger­gely Színház tagjai is. Gyakran fel­keresik a kultúrotthont, műsoraikkal szórakoztatják a dolgozókat, egyút­tal szakmai segítséget is adnak az üzem újjászervezett szúrj átszócso- jportjának. A csoport vezetését, ta­nítását a színház fiatal rendezője, Miszlai József vállalta. Jelenleg Cse­hov: »Jubileum« c. színművét ta­nulják, majd magyar és szovjet szín­iműveket adnak elő. Az öntevékeny művészeti munka megjavulásához hozzátartozik az is, hogy új központi tánccsoportat ala­kítottak. A tánccsoportot egy fiatal folklorista, CSikvá’r József vezeti; Műsorszámaikat a megye kultúr- kincseiből, helyi gyűjtésekből állít­ják össze. Most naponta hangos a készülődéstől a kultúrotthoin. Dél­előtt s délután — tekintve, hogy a színházat még tatarozzák — a szí­nészek próbálnak, esténként a szín­játszócsoport és a táncegyüttes tag­jai készülnek augusztus 20-ra. Tervezik — s reméljük meg is valósítják —, hogy balett- és sza- lontánc-tanfolyamot indítanak a teültűrottlh ónban. Szó Ibi kell még a könyvtár munkájáról is. Uj könyvtárost kapott az üzem, s most nemcsak a könyvek számát szaporítják, de a .kuliúrmunkások rendszeres propagandamunkát vé­geznék azért is, hogy gyarapodjék az olvasók száma. _ 1 Hét végén, a szombat és vasár­nap estéken műét már örömmel ke­resik fel a TextiíihűVek dolgozói kultúrotthónukat, hiszen túdják, hogy színvonalas műsor, kellemes szórakozás várja őket. De a kultúr­otthon most már nemcsak a hétvégi szórakoztatást, hanem elsősorban a dolgozók nevelését, művelődését szolgálja. Megváltozott, megjavult a kultúrmunka, s a Textilművek kui- túrotthona nia már valóban a dol­gozók második otthonává vált. Jól szervezték meg a gabona­szárítást Mesztegnyfin Dolgozó parasztjaink fáradhatatla­nul küzdenek azért, hogy minél több gabonát megmenthessenek az ország számára. Az eső igen hátrál­tatja munkájukat, s ezért ha közben alkalmas idő mutatkozik, minden percet kihasználnak a behordásra, cséplésre, a gabona szárítgatására. A MeSztegnyői Községi Tanács ve­zetői a pártszervezet segítségével jól (megszervezték a gabonaszérítást. Az erdőgazdaságtól ideiglenesen átvet­tek három nagy helyiséget, és ide hordják szári tgatni gabonájukat azok a dolgozó parasztok, akiknek otthon nincs megfelelő tároló helyi­ségük. Jelenleg 80 mázsa gabona szárad e három helyiségben. Mihelyt a gabona eléri az előírt száradási fokot, azonnal viszik a kötelezőt a 'begyűjtőhelyre. Lábas János 8 hol­das gazda 10 mázsa, Kovács János 6 mázsa gabonát szárítgatott itt. Községi tanácsaink kövessék a mesz- tegnyőiek kezdeményezését, szárít- gassák szervezetten a nedves gabo­nát, nehogy kicsírázzon, kárba vesz- szems

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents