Somogyi Néplap, 1955. augusztus (12. évfolyam, 179-204. szám)

1955-08-03 / 180. szám

EILAG PROLET AKJ AI EGYESVLJETEKl Somogyi Néplap Megkezdődött a VIT nemzetközi kultúrversenye Lendüljön végre munkába a Tabi Községi Tanács MDP-csoportja A vér nemcsak gyógyít, hanem igaz barátokat is szerez A MAGYAR DOLGOZOK PÁRTJA SOMOGYMEGY El BIZOTTSÁGÁNAK IBZDI XII. évfolyam, 180. szám. ARA 5« FILLÉR Szerda, 1955. augusztus 3. gs a a csépiési íjt Nem akarjuk elkiabálni, de két nap már nem esett az eső, s tel­jes ütemben haladhat a gaibonabe- hondés és cséplés. Élenjáró járása­inkban, mint a fcnyódi és a barcsi járásban az idő minden percét ki­használják, s így jogosan vezetnek a járások közti versenyben. Érthetet­len viszont a csurgói járás lemara­dása, amely mindössze 3,6 pontot szerzett eddig a gabonabegyűjtésiben -ugyanakkor a szomszédos barcsi já­rás, ahol semmivel sem jobb az idő­járás, mint a csurgóiban, 20 pon­tot szerzett. — Lassú a cséplés üte­CSURGÓI JÁRÁS me r— mondják a begyűjtőszervek­nél — ez az oka a lemaradásnak. Gyorsítsák hát meg akkor a cséplést, jobban szervezzék meg a behordást, hogy ne rákként csússzanak vissza­felé és az elmúlt félévben szerzett jóhímevü’ket elveszítsék. Van mit szégyenkezniük a nagy­atádi és kaposvári járásbelieknek js. A kaposváriak 7,1, a nagyatádiak 7,8 pontot szereztek eddig a gabonabe­gyűjtésben. Ez a csiga-módra való vánszorgás nem illő különösen a ka­posvári járáshoz, amely megmutatta, NAGYATÁDI ÉS KAPOSVÁRI JÁRÁS hogy tud szép eredményeket elérni, ha akar. Mindenütt gyorsítani kell a cséplést, és a begyűjtési szervek­nek nem szabad megtűrni, hogy egyetlen hátralékos is legyen me­gyénkben. Mai érffékelésünkibeo íai csurgói) járást a rákra, a kaposvári és a nagyatádi járást a csigára ültettük. Kasza István 30 mázsa szabadgabonát adott el az államnak Kasza István 12 holdas gazdát mindenki jól gazdálkodó, becsületes embernek ismeri Kadarkúton. Ho­mokos földjén gyönyörű termést ért ei. 5 holdról 74,10 mázsa rozsot ta­karított be, ami 12 mázsa 72 küós holdankénti átlagnak felel meg. Ka­sza István a cséplőgéptől .azonnal teljesítette beadási kötelezettségét. A 8 tagú családja szükségletének biz­tosításon felül maradt gabonájából 29 mázsa 20 kilót szabadfelvásáriásí áron adott el államunknak, s azon­nal rendezte egész évi adóját is. A kadarkúti dolgozó parasztok köves­sék Kasza István példáját. Takács gazda is több szabadgabonát adott el a tervezettnél Takács György 9 holdas Gölle- Szenitiván-pusztai dolgozó paraszt­nak is jól fizetett a gabonája A család gabonaszükségletén, a vető­magon és a beadáson kívül jócskán marad búzája Takács Györgynek. Szabadfelvásárlási tervét túlteljesí­tette: az előírt 13 mázsa 56 kiló he­lyett 15 mázsa 99 kilót adott el ál­lamunknak 280 forintos áron. HÍREK a megyéből — Mintegy 400 000 forintos forgal­mat bonyolítottak le az állami és földművesszövetkezeti vállalatok a Marcaliban rendezett Vásáron. Elkészül a kéthelyi kultúrotthon a nyári mezőgazdasági munkák be­fejeztével. A ku Kórházat teljes egé­szében társadalmi munkával építik a község lakói. — Négytantermes iskolává alakít­ják át a régi iskolát Balatonkeresz- túnon. Az új iskolában a tanterme­ken kívül úttörő- és tanulószoba is lesz. Az új belépők magukénak érzik a tsz birodalmát Varászlón OOOOOOOCOCXXDOCCCOOOOOOOCOOOOOOO<XXX)OOOOOOOOOOOOOCX JOOOOO(XXXXXXO<XXXXDOCOC)COCXDC)OOOOOC)OOOOOOOOOOOOC)000 Még a tavasz folyamán beszámol­tunk arról, hogy Varászló dolgozó parasztjainak többsége a közös gaz­dálkodás útjára lépett. A Haladás és a Győzelem TSZ tagjai azóta arra törekedtek, hogy minél több egyéni gazda kövesse példájukat. Fáradozá­suk az utóbbi napokban ismét ered­ményre vezetett. Zsoldos Károly 13 holdas, tekintélyes középparaszt, aki eddig húzódozott a közösségi élet gondolatától, most maga kereste tel a Haladás vezetőségét és kérte fel­vételét. Példája nyomán fia, Zsoldos László, majd egy nappal később Zsoldos Kálmán családja is a biztos jövő felé vezető utat választotta. A termelőszövetkezetek tagjai már­is megkezdték a közös munkát. Ami­kor esős idő gátolta a behordást, csép­lést, mintegy 16 dolgozó szorgosko­dott a Haladás istállójának tataro­zásán. Hordták a téglát, felszedték a régi padlót, takarítottak, meszeltek, hogy tiszta, csinos épületek várják a közös állatállományt. — Kezdünk hozzászokni a közös munkához — mondogatták mosolyog­va az emberek, s már magukénak érezték a hatalmas gazdasági épüle­teket, a tsz birodalmát. Öröm hallgatni ezeket a boldog, megelégedett embereket, aflcik nem­csak hogy nagyon sokat várnak a közös 'gazdálkodástól, hanem meg is teszik a magukét. Ha látogató érke­zik. büszkén kalauzolják ki a földre, ahol már közösen vetettek el két és .fél hold japán kölest. A két tsz tagsága között élénk versengés alakult ki. Figyelik egy­más munkáját, nehogy lemaradja­nak. Van is mire vigyázniuk a hala­dásbelieknek, hisz a Győzelem tagjai is jól dclígoznak, telkesen szerveznek, sőt, közülük 7—8 család már közös szérűn csépeli a gabonáját. Móntíikéit tsz tagjai lelkesen készül­nek az új gazdasági évre. Jó munkájuk egész biztosan ked­vező hatással lesz majd a még kí­vülállókra is. Ha hívják őket, min­den bizonnyal Horváth István, Bá- thori Imre, Tóth Pál, Melles József és a többiek is hamarosan csatasor­ba állnak a mégiékkel együtt a szebb, boldogabb paraszti élet megteremté­séért. DlSZ-cséplőcsapatok népünk kenyerének biztosításáért A várdaá és a somogyjádi DISZ- cséplőcsapatok már évek óta a ka­posvári járás élenjárói a cséplésben. A fiatalok lelkesen dolgoznak, mun­kájukra semmi panasz nincs. Ami­kor megjelent a Minisztertanács ha­tározata a gabona szabadfelvásárlá­sáról, a fiatalok gondolkodni kezd­tek, hogyan járuljanak hozzá dolgo­zó népünk kenyérellátásának biztosí­tásához. A csépi őcsapat-vezetőknek: Mózsa Kálmánnak és Lukács József­nek az az ötlete támadt, hogy a cséplőgépnél keresett kenyérgabonát eladják államunknak. A cséplőcsa­pat tagjai helyeselték vezetőjük el­gondolását, s ők is elhatározták, hogy gabonájukat eladják az állam­nak. Megyénk DISZ-cséplőcsapatai kövessék a várdai és somogyjádi fiatalok példáját. /gyerekek a gépek között... Apró csemeték, a toiyogós 'Jr korból valók. Kis kék blúzocskákban, szoknyácskákban, térdig érő rövid nadrágokban — piros nyakkendővel mindénik. A hatalmas gépek mint óriások magasodnak fölé bük, a szép zúgó gépek, fehér patakként csordogál belőlük a pamut, s pereg­nek az orsók. Gyerekek a gépek között... Az embernek okvet­len eszébe jut az a kor, amikor Anglia textilgyáraiban parányi szövőgépeket csináltak, hogy már a hatesztendőseket is dolgoz­tathassák, és szíven üti a gondolat, hogy Közel-Kelet szőnyeg­szövőszékei mellett ma is még sápadt, sovány gyerekek készítik a puha, tűzszíri szőnyegeket. De a gyári bölcsőde totyisai, akiket tegnap délben láttunk végigtipegni a Textilművek csarnokain, hamar elhessentik e fájó gondolatokat. Kezükben virágcsokrok, nemzetiszín és vörös zászlócskák, tizennégyen vannak, tizennégy csokor virág. Üdvöz­letül hozták azoknak a fiatal munkásoknak, akik a VIT-műszak első napján kiváló eredményeket értek el. Végiglépegetnek a láncvetélőn, az előfonón, a gyűrűsfonón, meg-megállnak a gépek előtt és felpipiskednek valamelyik tizennyolcesztendős »nénihez«, odanyújtják a virágot, a legkisebbek köszönetét a jó munkáért. Ki tagadhatja, s ugyan ki szégyellne, ha szemébe könny szök­ken e kép láttán? Nem tagadja a DISZ-titkár sem, hogy egy percre elhomályosul előtte — férfi létére is — a világ. Nem, azok sem, akiknek a csokrok szólnak: Horváth Istvánná, Sós Anna, Szaka Margit, Kende Piroska... A hatalmas, tágas műhelyekbe még fehérebben, szikrázóbban süt most be a nap, a szívek megnyílnak és megtelnek szeretettel. T/arsóban már javában ünnepel a világ békét akaró ifjú- ' sága, s üt Kaposvárott a munkával ünneplők legjobbjai most virágot kaptak azoktól, akikért minden van: munka, harc, terv és alkotás. A gyerekektől. Virághozó gyerekek a gépek között. A gépek még maga­sabbnak tűnnek, s ők még kicsinyebbnek. De megnőttek ember­ségükben, megerősödtek a munka jó kedvével azok, akik ezt a kedves, virágcsokros köszöntőt kapták. — LÁNYI — •3ÓOOOCOOOOOOOOOOOOOOOCXXX)OOOOOOOC<)OOOOCOOOOOOOCXXXX)OPjOOOOOOOOOCXXXXXDOOOOOOOCXOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOc7 • O • Köszön tjük a kaposvári járás új termelőszövetkezetét, a fészer 3 a k-puszi a i Szabad Föld TSZ-t Kovács Sándor elvtárs, a Kapos­vári Járási Pártbizottság első titká­ra jelentette szerkesztőségünknek, hogy a Toponárhoz tartozó Fészer- lak-pusztán hétfőn este új mező­gazdasági termelőszövetkezet ala­kult Szabad Föld néven. 16 család 28 taggal, 105 hold földdel válasz­totta a boldogabb paraszti élet, a közös gazdálkodás útját. AHONNAN ELINDULTAK . Sokan talán még hírét sem hal­lották a Toponár közelében lévő Fészerlak-pusztának. Igaz, a múlt- báni milyen nevezetessége leheteti' volna a pusztának? Semmi, ha csak az nem, hogy a megye többi pusz­tájához hasonlóan uradalmi' cselé­dek éltek itt, munkájukkal gyarapí­tották a »bankosok-« jövedelmét. Csak az uradalmi cselédek között járt híre a pusztának, azok emleget­ték, akik egy-egy nyáron odasze- gőd'tek dolgozni. A múltról most már csak azért be­szélnek Fészerlakon is, hogy jobban becsülni tudják mai életüket, jele­nüket. De ez csak 1945. óta van így, ami­kor a pusztán is elosztotta a »ban­kosok« földjét a Párt a cselédek kö­zött. Ujgazdák lettek az uradalmi cselédekből, 6—7 hold földön kezde­tek mg az életet. Akkor azt nitték, az újat. Az igazi, az új életkezdés pedig csak most következett el Fé­szerlakon is . . , Alig két hete, hogy megszületett a gondolat: mi lenne, ha szakítaná­nak a szétaprózott, szerteszórt föl­deken való nehéz gazdálkodással, ha összeállnának a volt cselédek, a mos­tani új gazdák és termelőszövtkezetet alakítanának. S a gondolat hamaro­san: a megvalósulás útjára lépett . . . A MEGVALÓSULT GONDOLAT s . És két hete megalakult az elő­készítőbizottság a pusztán. Bogdán József 8 holdas, Házi István 7 és Ko­vács János 6 holdas gazdák aláírták belépési nyilatkozatot, s mint az előkészítőbizottság tagjai, szorgal­mas, meggyőzőszavú agitátorai lettek a közös gazdálkodásnak. Nem voltak magukra hagyva, segítették őket ab­bén a munkáiban. Szöllősi Ferenc elvtárs, az ismert répáspusztai Öt­éves Terv TSZ elnöke, a toponári községi pártvezetőség titkára, a köz­ségi alapszervezet titkára, Gőgös elv- társ, a járási tanács elnökhelyettese, a környék legjobb kommunistái, tsz-tagrjai mentek a pusztára, beszél­tek az új útról, a termelőszövetke­zetről. A pusztaiak okosan gondolkodó emberek, nem csak a rosszra, de arra is emlékeznek, hogy akkoriban, ami­kor még a »bankosoké« volt a ha­tár, egy tagban az egész, könnyebb, olcsóbb volt a föld megművelése, többet is jövedelmezett persze a »bankosoknak«. Miért is vonakodná­nak most, amikor maguknak alakít­ják a szövetkezetei, s még támoga­tást is kapnak, segítséget a megint dudáshoz, később is a jövedelmezőbb gazdálkodáshoz. S nap mint nap sza­porodott a gazdák száma, akik alá­írták a belépési nyilatkozatot. A be­lépőkkel szaporodott az agitátorok száma is, ki-ki a még tartózkodó szomszédját, rokonát győzte meg. Belépett Pulai Ferenc, Lakatos Ia- josné, Cserveni József, Nagy Ferenc. Hétfő estig 18 család mondhatta már büszkén magáról, hogy utat válasz­tott. AZ ELSŐ LÉPÉSEK AZ ÜJ ÜTŐN Alig maradt pár ember a pusztán^ aki még nem írta alá a 'belépési nyi­latkozatot. A többiek nem vártak to­vább, hétfőn este összehívták a gaz­dákat, elhatározták: megalakítják termelőszövetkezetüket. S ez a nap, a tsz megalakításá­nak napja emlékezetes marad szá­mukra. Ezen a napon indultak el, ezen a napon tanácskozták először, beszélték meg terveiket. Elnöknek Pulai Ferencet válasz­tották. Bíznak benne valamennyien, jó vezetője lesz a termelőszövetke­zetnek. Olyan dolgokról esett hétfőn este szó, amelyek mind hozzátartoznak az új úthoz, ahhoz, hogy sikeresen jár­janak rajta. Úgy beszéltek a tsz-ta- gok, hogy pártszervezet kellene, mert ahol nincs pártszervezet, ott csak félsikereket érnek el. Igen ám, de a pusztán egyetlen párttag sincs . . . Három férfi és egy nő jelentkezett, hogy kérik felvételüket a pártba, s ha méltónak találják őket a tagság­ra, megalakítják a pártszervezetet. Az asszonyok s gondoltak valamit, elhangzott a felszólalás csakhamar. MNDSZ-szervezet kellene, valameny- nyi asszony belép, ha megalakítják. Meglátják, jobban, szervezettebben megy majd az asszonyok közt is a munka. Hat asszony máris jelentke­zett, ők lesznek a magja a tsz MNDSZ-szervezetének. S még mennyi szép, dicsémivaló kezdeményezés, jó javaslat hangzott el! Ha mind megvalósítják, Fészeria- kot hamarosan megyeszerte ismerni fogják. A tarlóhántást már közösen végzik, s a vetőmagot is úgy adják össze; a lovakat pározzák, s az ősszel imár úgy kezdhetik meg a gazdálko­dóst, hogy akkoiTa belekóstoltak a közös életbe, a munkába is. Az alakuláskor arról is 'beszéltek, milyen fontos, hogy mindenki egy­aránt szívügyének érezze a közöst, ki­vegye részét a közös munkáiból. Két családot, Konkoly János és özv. Vati Mihályné családját éppen azért nem vették fel a tsz-be, mert fiatal csa­ládtagjaik továbbra is odahaza mint egyéniek akarnak gazdálkodni. Ha a fiatalokat is magukkal hozzák — hiszen egy háztartásban élnek velük —, akkor szívesen fogadják maguk közé mind a két családot. Szép tervekkel, reményekkel lép­tek a közös útra a Fészerlak-pusz- táiak. Bizonyos, hogy munkájuk eredményes lesz, s hogy hamarosan a pusztán még kívülálló hat gazda ;s közibük áll, rájön, hogy ott a helye azok közt, akikkel együtt cselédeske- dett, s akik most a jobb életet akar­ják. A tsz tagjai azt kérték tsz-ük megalakulása örömére, hogy belépé­sük üdvözlésére küldjön nekik nótát a Rádió. Mi tolmácsoltuk a Rádiónak kérésüket, s bizonyos, hogy nemcsak most, de később is, eredményes mun­kájuk jutalmául gyakran halljuk ne­vüket, hírét termelőszövetkezetük­nek. Addig is nóta helyett kívánunk s- k sikert, eredményes gazdálkodást a fé­szerlaki tsz-tagoknak az új úton, a termelőszövetkezeti gazdálkodás út­ján. Napi 200 mázsa gabonát csépel az oszlopául DISZ-brigád Osztopánban 3 cséplőgép dolgozik szakadatlanul, hogy a gabona mi­előbb a padláson, a magtárban le­gyen, ahol a kedvezőtlen nyári idő­járás már nem tesz kárt -benne. A cséplőgépek mellett dolgozó brigádok versenyben állnak egymással: me­lyik dolgozik gyorsabban és jobban. A 3 brigád közül az egyik DISZ-fia- taiokból áll. Ezek a fiatalok munká­jukkal akarják segíteni az V. Világ­ifjúsági Találkozó sikerét. A brigá­dok közti verseny-ben jelenleg ők jár­nak az élen: napi 200 mázsás teljesít­ményükkel megelőzték a tapasztal­tabb, felnőttekből álló brigádokat. Az osztopánd fiatalok, eddigi -munkájuk­kal bebizonyították, hogy nem hiába bízik népünk az ifjúságban: példa­mutatóan helytállnak a munka frontján is. Csak így tovább: lanka­datlan erővel a minél nagyobb ered­mények eléréséért, a cséplés mielőb­bi befejezéséért!

Next

/
Thumbnails
Contents