Somogyi Néplap, 1955. augusztus (12. évfolyam, 179-204. szám)
1955-08-03 / 180. szám
2 SOMOGYI NÉPLAP Szerda, 1955. augusztus 3. A genfi kínai—amerikai tárgyalások Genf (TASZSZ). A Kínai Népköz- társaság és az Amerikai Egyesült Államok képviselőinek első ülése 50 percig .tartott. Az ülésen először Van Ping-nan, a Kínai Népköztársaság képviselője szólalt fel. Bejelentette, hogy a Kínai Népköztársaság kormánya július 31-én elhatározta, határidő előtt sza- badonbocsátja a 11 amerikai repülőt. A repülők ugyanezen a napon elhagyták a Kínai Népköztársaság területét. ■ Remélem — mondotta Van Ping-nan —, hogy a kínai kormánynak ez a lépése kedvező hatással lesz a most folyó tárgyalások menetére. Van Ping-nan azt a véleményét fejezte ki, hogy a tárgyalásokat nem szabad csupán a két kormány állampolgárainak kölcsönös hazatelepítésére korlátozni, -hanem a Kínai Népköztársaságot, valamint az Egyesült Államokat érdeklő egyéb kérdésekkel is foglalkozni -kell. Van Ping-nan kifejezte meggyőződését, hogy a tárgyalások közös erőfeszítéssel elérik a kitűzött magasrendű célokat. A Kínai Népköztársaság képviselője ezután javaslatot tett a tárgyalások napirendjére. Johnson, az Egyesült Államok képviselője azt mandiotta, hogy örömmel és köszönettel hallotta a Kínai Népköztársaság képviselőjének az amerikai repülök hazátélepítésérőll tett bejelentését. A továbbiakban kijelentette, egyetért a Van Ping-nan javasolta napirenddel. MTI. A washingtoni jugoszláv nagykövet Dulles-szal tárgyalt Washington (MTI). Leo Matesz washingtoni jugoszláv nagykövet hétfőn megbeszélést folytatott Dulles amerikai külügyminiszterrel. A megbeszélés 50 percig tartott. Matesz nagykövet kijelentette, hogy a politikai -helyzetről tárgyalt -az amerikai külügyminiszterrel. MTI. Befejeződtek a magyar és jugoszláv hajózási szakemberek tanácskozásai A jugoszláv -hajózási küldöttekkel folytatott tárgyalások a keddi nappal -befejeződitek. A -két ország hajózási vállalatai között megállapodás történt kölcsönös vonatkozásra, segélynyújtásra és ügynöklésre vonatkozóan. Rendezték a két ország képviselői a személyzettel és üzemanyaggal való kisegítés -kérdését is. A megállapodást jugoszláv részről Gugics Iván, a Jugoszláv Állami Du- mahajózási Vállalat igazgatója, magyar részről Béiay József, a MAHART vezérigazgatója írta alá. MTI. A washingtoni brit és francia nagykövet Dulles-szal tanácskozott Washington (MTI). MSinit az AFP jelenti, Sir Roger Makins, Nagy- Britaninia és Maurice Couve De Miurvilla, Erainiciaország Washington ni nagykövete hétfőn délután Dulles külügyminiszterrel tanácskozott a külügyminisztériumban. Illetékes körökben nem nyilatkoznak a megbeszélés tárgyáról, de általában jól tájékozott diplomáciai helyen úgy tudják, hogy a megbeszélést, amely — mint hiszik — a külügyminiszter kérelmére történt, a Németországra és az európai biztonságra vonatkozó közeli négyes külügyminiszteri értekezlet előkészítésére szentelték. MTI. A jugoszláv újságírók Üzbégisztánban Taskent (TASZSZ). A Szovjetunióban tartózkodó jugoszláv újságíró küldöttség Üzbégisztánba érkezett MTI. FLÓRIS JÓZSEF: Mind ki a gazzal! Körülnéztem a jó gazda szemével a házvégében; burgonyaföldemen. Frisszöld bokrocskák csücsültek kövéren és híztak a gumók is a földbe lenn. Számolni kezdtem. Ennyi lesz a termés. Ez konyhára kell, az meg a malacnak .,. De ejnye! — szinte emberien elmés — a bokrok tövéhez gazok simulnak. Egynek és másnak virága is pattan, fojtva a termőt, napfény felé törve, rágva reményem némán és fogatlan, aszályt ígérve a munkált rögökre. És ha fortélyát ki nem tanultad, mind több tért foglal, közelben és távol, horgas ujjakkal a fazékig nyúlnak s ízes falatot szednek gyermekszájból. S már hajlok is az egyikhez dühödten. Húzom, csakúgy sikolt a gyökere és mind több gaz hullája mögöttem, tépek, cibálok, hogy izzadok bele. Nem nézek sort, rendet, ahol csak látom falánk testét, mint kígyóként tekereg, irtom, gyöködöm; így védem sajátom és sajátunk, mely közös tőből ered. Mind ki a gazzal, az utolsó szálig! S te se hagyd! Emészti jussunkat bőven és nézz körül, ember közt is virágzik a gaz, nemcsak az anyaföldben. A szorgalom hasznos televényében mohón, de azért nem óhatatlan lapul meg a tolvaj hasonlóképpen, közvagyonunk dús bokrához tapadtan ,., — Művészeti agitációs műsorokat rendezett a Barcsi Járási Tanács népművelési csoportja. Ennek keretében Istvámdi, Kastélyosdomibó, Darány, Vízvár -községekben csereműsorokat szerveztek. Megkezdődött a VIT nemzetközi kultúrversenye A vasárnap délutáni ünnepélyes megnyitó után megkezdődtek az V. Világifjúsági Találkozó gazdag rendezvényei. Az esti események közül kiemelkedett -a VIT nemzetközi; rendező bizottságának fogadása, amelyet a Tudomány és Kultúra Palotájában tartottak. A fogadás műsorában fellépett a DISZ budapesti együttesének ifjúsági népi zenekara, a közkedvelt »raj-kózenekair« is. Az együttes -tagjai közül a legtöbb még tizenhat éves sincs. Az ifjú magyar művészek műsorát a jelenlévők igen nagy tetszéssel fogadták, különösen Li-szt II. magyar rapszódiájának előadása aratott hatalmas sikert. Ifjú -művészeinken kívül a műsorban a lenin-grádi fiatalok énekkara, a román ifjúság kamaraegyüttese, -Marie Fox, ismert argentin táncművésznő és több más művész szerepelt. Este a város számos pontján rendeztek szabadtéri előadásokat. A megnyitás napján a legjobb lengyel együttesek szerepeltek. Üzemben volt valamennyi színház, több cirkusz, köztük a Budapest-círikusz is. Hétfőn, a VIT második napjának délelőttjén a varsói Nemzeti Filharmónia hatalmas, 1200 személyes, tökéletes akusztikájú koncerttermében ünnepélyesen megnyitották az V Vlilágifjúsági Találkozó kulturális versenyeit. Az ünnepi megnyitó ülés elnökségé'ben helyet foglalt Bruno Bernini, a DÍVSZ elnöke, valamint a DÍVSZ több más vezetője és a lengyel zenei élet számos kiváló személyisége. Malcolm Nixon, a -DÍVSZ titkára megnyitó beszédében rámutatott, hogy az V. VIT nemzetközi kulturális versenyeire 29 ország több mint 900 versenyzője nevezett be. Negyvenhárom zongorista, 87 énekes, 60 népdalénekes, 424 népi táncos, 98 balettművész, 31 fúvós, 50 vonós, 25 harmonika- és gitárművész, 67 népi hangszerművész és 28 pantomim-művész közül kerülnek majd ki a díjnyertesek. Ezután Szpinalstoi, -a varsói konzervatórium igazgatója köszöntötte a lengyel művészek nevében a vendégeket, majd ünnepi hangversenynyel folytatódott a műsor. Az ünnepli hangverseny után került sor a kedden kezdődő versenyek sorsoláséra. A magyar művészek csaknem valamennyi ágiban már az ellső -napon zsűri elé lépnek. Az egyes -küldöttségekre gazdag program várt. Délelőtt sokan vettek részt baráti találkozókon a delegációk szálláshelyein. Sok -érdekesség várta a magyar fiatalok küldötteit is. Népes csoportokban tettek autóbusz- és gyalogos kirándulást, sokan- vettek részt a különböző nemzeti műsorokon, előadásokon is. A magyar fiatalok délelőtt baráti találkozón látták vendégül az osztrák Ifjúság küldötteinek egy csoportját. Művészeink ezen a napon két helyen szerepeltek. Délután a Sztálin téren a debreceni népi együttes tánc- és zenekara nemzetközi műsorban mutatta be tudását* este pedig a Lazienkowsky-park festői szépségű szabadtéri színpadán a Zeneművészeti Főiskola hallgatóinak Liszt Ferenc-zenekara kíséretével a Magyar Állami Operaház balettművészei léptek fel változatos műsorral, amelyben a Keszkenő, a Bihari nótája, a Párizs lángjai és a Hattyúk tav-a legszebb részletei szerepeitek. Filmjeink közül a Liliomfi és a Civil a pólyán került vetítésre. MARK TWAIN: Hogyan szerkesztettem mezőgazdasági lapot Amerikában? Mark Twain, haladó amerikai író (élt 1835 — 1910-ig) a világirodalom egyik legszellemesebb humoristája. Maró gúnnyal ostorozta műveiben az amerikai társadalom visszásságait. Itt közölt műve az amerikai sajtóról fest kacagtató, de hiteles torzképet. Leleplezi a nagyképűséggel álcázott hozzá nem értést, a pénzért hozzáértés nélkül is mindenre vállalkozó korrupt újságírókat. ern éppen rossz előérzetek nélkül vettem át az egyik mező- gazdasági lap szerkesztését. Nincs szárazföldi ernlber, aki egy hajó. vezetését rossz előérzetek nélkül- venné át. De körülményeim miatt nagyon rá voltam utalva a fizetésre. A lap állandó szerkesztője szabadságra ment s én elfogadtam -az általa ajánlott feltételeket és átvettem- a helyét. Az újdonság, hogy megint dolgozhatom, valósággal mámorba ejtett s egész héten át iamkadatJlain kedvvel ügyködtem. Nyomdába -adtam a lapot s egy teljes napig nyugtalankodva lestem, vajon erőfeszítéseim figyelmet keltenek-e? Amint napnyugta felé elhagytam az irodát, a lépcső alján egy csoport férfi és fiú rebbent szét hirtelen, u-tat nyitva nekem s haűltottam, hogy egyik-másikuk így szól: »Ez ő!« Másnap regigei hasonló csoportot találtam a lépcső aljáin az utcán, a kocsiúton pedig szétszórt párok, magános emberek áiílidogáltak és érdeklődéssel figyeltek engem. Miikor odaértem, a csoport szétvált, hátrahúzódott s hallottam, hogy az egyik férfi azt mondja: »Nézzétek a szemét!« ügy tettem, mintha nem venném észre a felém áraidó figyelmet, titokban azonban örültem neki s egy -beszámolót akartam írni róla a nagynénikémnek. Fellépkedtem a néhány lépcsőfokon s az ajtóhoz érve vidám hangokat és harsogó nevetést hallottam. Benyitottam és két paraszt tor ma legényt pillantottam meg; az arcuk elfehéredett és megnyúlt, mikor megláttak s mindketten nagy zajjal kiugrattak az ablakon. Ugyancsak meglepődtem. Félóra múlva egy röpködő sza-kál- lú, szép, de meglehetősen szigorú arcú öregember lépett -be s kínálásomra helyet foglalt. U,gy nézett ki, mintha valami nyomná a leikét. Levette a kalapját, letette a földre, elővett egy piros selyem zsebkendőt s lapunk egyik példányát. Az újságot az ölébe tette s szemüvegét ti&ztí-tga-tva a zsebkendőjévé! így szólt: — Maga az új szerkesztő? Mondtam, hogy én. — Szerkesztett már valaha mező- gazdasági lapot? —- Nem — feleltem —, ez az első kísérletem. — Gondoltam. Van valami gyakorlati tapasztalata a gazdálkodásban? — Nem, azt hiszem nincs. — Valami ösztön megsúgta nekem — mondta az öregúr s feltéve szemüvegét, zordonan rámpillántott fölötte, miközben a lapot négy ed rét összehajtogatta. — Szeretném felolvasni önnek azt, ami ezt az ösztönt felébresztette -bennem. A vezércikk vol-t. Figyeljen csak, s mondja meg, hogy maga írta-e? »A fehérrépát nem szabad letépni, mert megsérül. Sokkal jobb, ha íel- küidünk egy fiút s megráza-tjuk vele a fát«. — No, mi a véleménye róla? Mert én bizony azt hiszem, hogy maga írta. — Véleményem? Véleményem szerint kitűnő. Véleményem szerint értelmes. Biztos vagyok benne, hogy csupán ebben a városban évente millió és millió véka fehérrépa vésiz kárba, mert féléretten letépik, ahelyett, hogy egy -gyereket falküldenének a fára s megráza-tnák... — Megrázatnák az öreganyját! A fehérrépa nem fán terem. — Hát nem, igazán nem? Ki mondta, hogy fán terem? A szavakat csak képletes értelmükben használtam, kizárólag képletes értelmükben. Akinek eigy csöpp sütnivalója van, mindjárt megértette, hogy a fiúnak tulajdonképpen a szőlőt -kel megráznia. Az öregűr félugrott, darabokra szaggatta az újságját, rátiport, különböző tárgyakat szétvert a sétabotjával s azt mondta, annyit sem tudok, mint egy -tehén. Aztán kiment, -bevágta maga után- az ajtót. Egyszóval furcsán viselkedett. S én gyanítani kezdtem, hogy valami nem tetszik neki. De nem -tudtam, mi bántja s így nem segíthettem rajta. Nemsokára egy hosszú, hullaszerű teremtmény szökkent be az ajtón, sima, vállára lógó -hajjal' s arcának hegyein és völgyein legalább kéthónapos, meredező borostával. Mozdulatlanul megállt, ujját szájára tette és figyelő tartásba hajlította testét és fejét. Egy hang sem haltotszott. Tovább haligatózott. Csend. Ekkor megfordította a 'kulcsot a zárban és kecsesen pipiskéivé elindult felém, míg jó kartávolságnyira meg nem közelített, aztán megállt és miután egy darabig feszült figyelemmel' vizsgál- gatta az arcomat, elővette kebléből újságunk egyik példányát és- így szólít: — Itt van, ezt maga írta. Olvassa csak fel- nekem... -gyorsan. Könnyítsen rajtam. Szenvedek. Olvasni kezdtem s amint a mondatok elhagytak, ajkamat, láthattam a megkönnyebbülést, láthattam, hogy a megfeszült izmok felengednek, az aggodalom elhúzódik az arcról és béke és megnyugvás száll1 a vonásokra, mint kegyes holdvilág az elhagyott tájra. »A guano szép madár, de tenyésztése nagy figyelmet igényel. Nem szabad importálni június előtt, vagy szeptember után. Télien meleg helyen kell tartani, hogy fiókáit kikölthesse. Nyilvánvaló, hogy a szemestermésre -kedvezőtlen esztendő következik. Hasznos tehát, ha a farmer augusztus helyett már júliusban elveti a 'kukoricaszárat és kiülteti a -hajdina- kását. A tökre vonatkozólag. Ezt a bo- gyót rendkívül szeretik a New England középső részein élő bennszülöttek, gyümölcslepény készítésére az egresnél is szívesebben használják s ugyancsak előny-ben részesítik a málnával szemben a tehén-takarmányozásnál, mivel1 azonos tápértékű, de sokkal laktatóbb. A tök az egyetlen ehető marancsféle- ség, amely megterem északon is, kivéve az uborkát és a törökszegfűt. Az a szokás azonban, hogy a dísz- bokrokkal együtt az első udvarba ültessük, kiment a divatból, mivel ma már általánosan elismerik, hogy a -tökfa -gyér lombozata gyen-ge árnyékot vet. Most, hogy a meleg idő közeledik s a gúnárok kezdik lerakni petéiket ...« Izgatott hallgatóm felém ugrott, hogy megrázza a kezemet s azt mondta: — Igen, igen ..; most már rendben van. Tudom, -hogy eszemnél va- ígyok, mert maga is szóról szóra úgy olvasta, mint én. —- De barátom, mikor ma reggel először olvastam, azt -mondtam magamban, soha, soha nem hittem- volna,, hogy őrült vagyok, bár a barátaim gondos megfigyelés alatt tartanak'. Most azonban már elhiszem és rögvest akkorát -ordítottam, hogy két mérföldre is eOhaRatszott s elindultam, hogy megöljek valakit.:. mert, tudja, éreztem, hogy előbb-utóbb rákerül a sor, így hát jobb, ha azonnal 'nekikezdek. Néhány -bekezdést új-ból elolvastam, hogy biztos legyek a dolgomban, aztán felgyújtottam á házamat és mentem. Több embert megnyomorítottam, s egy fickót felzavartam a fára, ott akkor kapom el, amikor akarom. De erre jártamban azt gondoltam, benézek a biztonság kedvéért. Most már nyugodt vagyok, s mondhatom, szerencséje van annak a fickónak, aki a fán ül. Aligha meg nem öltem volna hazafelé menet. Viszontlátásra, uram. Viszontlátásra. Nagy -követ henger!tett le a szívemről. Az értelmem megállta a helyét a maga egyik mezőgazdasági cikkének rohamával szemben, s tudom, hogy immár semmi sem rendítheti meg. Viszontlátásra, uram. A csonkítások és gyújtogatások, ™ melyekkel ez az ember elszórakozott, kissé zavarba hoztak, mert valahogy távoli bűntársnak éreztem magam. De ezek a gondolatok gyorsan elröppentek, mikor az állandó szerkesztő besétált. (No, ha megfogadod a tanácsomat s Egyiptomba mégy — gondoltam magamban —, végre kifuthattam volna a formámat; de nem mentél s most itt vagy. Nem is vártam mást tőled!) A szerkesztő bánatosnak, zavart- nak és összetörtnek látszott. Végignézte a rombolásokat, melyeket az öreg kötekedő és a két fiatal farmer vitt véghez s így szólt: — Szomorú ügy ez, nagyon szomorú ügy. Eltört a ragasztós flaska, hat üvegtábla, egy köpőcsésze és két gyertyatartó. De nem ez a legnagyoob kár. A lap jóhírén esett csorba:.: félek, hogy nem lehet már kiköszörülni. Igaz, sohasem keresték eny- -nyiire a lapot, sohasem vásárolták ilyen nagy példányszámban, sohasem volt ennyire nevezetes. De ki akarna holdkórossággal hírnévre szert tenni s lelki fogyatékosságaiból hasznot húzni? Becsületemre mondom, -barátom, hogy az utca ott kint tele van emberekkel, sokam csimpaszkodtak a kerítésekre, szeretnének egy pillantást vetni magára, mert azt hiszik őrült. És joggal hihetik is a maga vezércikke után. Mi a ménkű súgta azt magának, hogy gazdasági lapot tud szerkeszteni? Hiszen a mezőgazdaság alapfogalmaival sincs -tisztában. Maga szerint a rozs az -anyarozs magja; maga a tehenek vedlési időszakáról -beszél; maga háziállatnak ajánlja a görényt, mert kedves játékos és kitűnő patkányfogó! A z a megjegyzésem, hogy a ván- dorkagyló nyugodtan fekszik, ha zenét -hall, felesleges volt, teljességgel felesleges. Semmi sem zavarja a vándorkagylót. A vándorikagyló mindig nyugodt. A vándorkagyló fütyül a zenére. A mindenségit, barátom! Ha maga a tudatlanság egyetemére jár, akkor sem kaphat magasabb képesítést. Ehhez foghatót még nem láttam. Mintha egyenesen tönkre akarta volna tenni a lapot azzal a közleménnyel, hogy a vadgesztenye, mint kereskedelmi cikk, egyre nagyobb keresettségnek örvend. Felszólítom, hogy hagyja Itt állását és távozzon. Nekem nem kell több szabadság ... nem tudom nyugodtam élvezni ;.: Legalább is akkor, ha maga helyettesít. Állandó rettegésben lesném, mit fog legközelebb ajánlani. Minden alkalommal elvesztem a türelmemet, ha arra gondolok, hogy maga az osztrigaágyakat »Szikiaker- t-ek« címszó alatt tárgyalta. Ragaszkodom hozzá, hogy távozzék. Az égvilágon semmi sem vehet rá még- egyszer, hogy szabadságra menjek. Ö! Miért nem mondta meg, hogy nem is konyít a mezőgazdasághoz? — Megmondani, maga kukorica- szár, maga -káposzta, maga kélivirág- £i? — kérdeztem. — Soha életemben nem hallottam még ilyen ostoba megjegyzést. Mondhatom, tizennégy éve dolgozom az újságírói szakmában, de még nem hallottam, hogy az embernek bármit is tudni -kelljen, ha lapot akar szerkeszteni. Maga fehérrépa ! Ki írja a színházi bírálatokait a másodrendű lapoknak? Egy falka kóbor cipész- és gyógyszerész- segéd, akik annyit értenek a jó színjátszáshoz, minit én a jó gazdálkodáshoz, egy fikarcnyival sem többet. Kik ismertetik a könyveket? Emberek, akik soha nem írtak életükben. Kik fenekednek az indíánhadjánatok ellen? Úriemberek, akik nem tudják megkülönböztetni a csatabárdot a wigwamtól, akik sohasem futottak versenyt, kezükben a tomahawkkal-, s nem húzkodtak ki nyilakat családjuk különböző tagjaiból, hogy megszerezzék az esti tábortűz nőzseanya- gát. Kik írják az amtóal-koholista cik- ceket, kik prédikálnak a züResztő flaska ellen? Nyikhajok, akiknek meg lehetne gyújtani a leheletét. Ki szerkeszti a mezőgazdasági lapokat... maga ökörfarkkóró? Aki kudarcot vall a költészet, a ponyvaregény, a -hírlapszerkesztés, a remidráma terén, rendszerint a mezőgazdaságra fanyalodik, hogy egyideág megmeneküljön a szegényháztól. Maga akar engem kátanítaini az újságíró szakmában? Uram, én végigjártam alfától ómegáig s mondhatom, miinél kevesebbet tud valaki, annál nagyobb zajt csap s annál -magasabb fizetést követel, Esküszöm, ha tudatlan lennék, s nem művelt, arcátlan-, nem pedig szerény, híres lettem volna ebben a rideg, önző világban. Búcsúzom, uram. Miután ön így bánt velem, magam is ragaszkodom a távozáshoz. De megtettem a ‘kötelességeimet. Telj esi tettem a szerződés feltételeit, amennyire csak teljesíthettem. Azt mondtam, minden rétegben népszerűvé tudom tenni az ön -lapját... .megtörtént. Azt mondtam, fel tudom emelni a forgálmat húszezer példányra s ha még két hetem van, el is érem. És olyan olvasóközönséget szereztem, amilyenről mezőgazdasági lap nem is álmodozhat... nincs közte egyetlen farmer sem, senki, aki meg tudná különböztetni a görög- d-innyefát az őszibarackfürttől, még ha az életét mentheti is meg vele* Kettőnk közül maga a vesztes-, Lekvárbokor, nem én. Adios, És elmentem, , j
