Somogyi Néplap, 1955. augusztus (12. évfolyam, 179-204. szám)
1955-08-07 / 185. szám
Vasárnap, 1955. augusztus 7. SOMOGYI NÉPLÁP fi termelés pártellenőrzése, mint a termelékenység növelésének, az önköltség csökkentésének egyik biztosítéka Üzepni pártszervezete ink fontos: feladatai közé tartozik a termelés pártellenőrzése. Az ellenőrzés azonr ban nem merülhet ki abban, hogy ipeghatározott időközönként meghív- a pártvezetőség ülésére a vállasait igazgatóját, hogy beszámoljon a termelés legfőbb kérdéseiről. Az ilyenfajta ellenőrzés nem segíti kellőképpen a termelés növekedését, nem járul hozzá a tervek túlteljesítés séért folyó harc fokozásához, nem irieveü a gazdasági vezetőket még daság érdeked mellett. A termelés pártellenőrzésének feladata, hogy az igazgató, illetve a gazdasági vezetők munkáját elemezze, hibáira felhívja a figyelmet, és tanácsokkal segítse a gazdasági vezetők munkájának ésszerű megszervezését. Mindennek áttekintése lehetővé teszi pártszervezeteinknek, hogy a dolgozók széles rétegét meggyőzzék a gazdasági fel- adatok sikeres végrehajtására. Üze- J meink eredményeinek alakulása ÁL bvetkezetesebb kiállásra a népgaz-1 ékes bizonyítéka annak, hogy n ahol jó a pártellenőrzés, növekszik a termelés, csökken az önköltség. Ha a kaposvári üzemek pártellen- őrzését kizárólag a tervteljesítés tükrében vizsgálnánk, csupa jót mondhatnánk pártszervezeteink ilyenirányú . nunkájáról. Ezév első felében például a múlt év hasonló időszakához viszonyítva jelentősen emelkedett a termelékenység. Kaposvár minisztériumi ipara ezév első negyedében például 14 millió forinttal több értéket termelt, mint 1954. hasonló időszakában. Ez kedvezően hatott a tervteljesítésre is: 104,7 százalékra teljesítették a féléves tervet. Ezek között az üzemek között első helyen k£U megemlíteni a Kaposvári Textilműveket, amely 105,4 száza- 1-pkos tervteljesítéssel zárta a félévet, dicséretes a Téglagyári Egyesüléshez tartozó gyárak féléves eredménye is. Az Egyesülés téglagyárai 109,7 százalékra teljesítették tervü- ■ .et, 1 091 000 téglával adtak többet a; népgazdaságnak. Az említett üzemek pártszervezetei a félév során eredményesen alkalmazták a párt Szervezeti Szabályzatában előírt jogokat, a termelés pártellenőrzését. A Textilművek pártszervezete például már nem elégszik meg annyival, hogy időnként szóbeli vagy írásbeli beszámolót kér az üzem gazdasági vezetőitől, hanem az egyes alapszervezetek is beszámoltatják a részlegvezetőket, művezetőket munkájukról. Ugyanez áll a Téglagyári Egyesülés pártszervezetére is, amely — főleg a központi pártszervezet — igen eredményesen együttműködik az igazgatóval a gazdasági kérdések megoldásálban. Berkes párttitikár elvtárs ellenőrző munkája nem formális, nem gyűjti össze észrevételeit és vár arra a vezetőségi ülésre, melyen az igazgatót beszámoltatják, hanem azonnal közli a vezetőkkel. Segíti problémáik megoldását. Ez azonban nem mondható el minden téglagyár pártszervezetéről. A Szigetvári utcai Téglagyár párttiitkára. Lassú elvtárs gyakorolja ugyan az ellenőrzést, ez azonban csak a szárnak tükrében történő ellenőrzésre korlátozódik. Miért nem csatlakozott a Ruhaüzem az országos versenyhez? A Kaposvári Ruhaüzem azok közé tartozik, amelyekről mindig elismeréssel írt lapunk. Megérdemlik ezt a féléves munkájuk nyomán is, tervüket ezúttal is jelentősen túlteljesítették. A 114,5 százalékos tervteljesítés mellett 3,2 százalékkal csökkent az önköltség, ami 553 ezer forint megtakarítást jelent. A szép eredmény elérésében oroszlán- részük van a kommunistáknak, akiknek teljesíménye rendszerint magasabb, mint a pártonkívülieké. Mégsem mondható el, hogy a Ruhaüzem pártszervezete, élén Liliom elvtárssal, mindent megtett, amit pártunk a kommunista vezetőktől vár. Hatalmas tartalékok rejlenek az üzem fiatal dolgozóiban, amit még koránt sem merített ki a pártszervezet. S őszintén meg kell mondani, nem is igen törekszik erre. Az üzem minden dolgozója büszke, hogy elnyerték az élüzem címet, mégis hibák vannak a szocialista munikaverseny körül. Hiányzik a versenyből a politikai tartalom. A pártszervezet még nem tanította meg a dolgozókat, hogy túlnézzenek saját üzemük falán és meglássák, milyen nagy jelentősége van egész népgazdaságunk fejlődésére a szocialista munkaverseny. Ha nem így volna, mivel magyarázható, hogy a kaposvári üzemek közül egyedül a Ruhaüzem nem csatlakozott a húsz budapesti üzem versenyfelhívásához ? Nem elég csak a számokat nézni A helyi ipar üzemeiben szintén jó a féléves tervteljesítés. Igen szép az ebbe a kategóriába tartozó vállalatok 114,5 százalékos térvteljesítése. Különösen dicséretreméltó a Tanácsi Építő Vállalat 102,6 százalékos eredménye, mellyel fél év alatt 91,6 százalékos bérfelhasználással 160 ezer forinttal több értéket termelt, mint terve előírta. S hogy a Tanácsi Építő Vállalatot eredményei alapján a korábbiakkal ellentétben dicséret illeti, abban nagy szerepe van a pártszervezetnek, Böröcz elvtárs párttitkémak is. A pártszervezet állandó ellenőrzése jelentősen hozzájárul ahhoz, hogy a negyedévről negyedévre ismétlődő lemaradást sikerült felszámolnia a vállalatnak, Mindez azonban kevés ahhoz, hogy a teljes megelégedés hangján szóljunk a pártszervezet ellenőrző munkájáról. Nem elég csak a számok alapján vizsgálni a gazdasági vezetés munkáját, sókkal mélyebben kell azt elemezni. Még mindig sok a Pa~ nasz a Tanácsi Építő Vállalat, munkájának minőségére, s erről tud a pártszervezet is. E téren nagy feladatai vannak a pártszervezetnek: fel kell számolni a hanyagságot, felelőtlenséget. Az ellenőrzés kollektív legyen Ha a termelés pártellenőrzését kizárólag csak a tervteljesítés alapján vizsgáljuk Kaposvár ktsz-eiben is, szintén jó munkáról számolhatunk be. Nézzük meg azonban kissé tüzetesebben városunk legnagyobb és legjelentősebb ktsz-ét, a Bőripari KTSZ-t. Igaz, hogy Varga István, elvtárs, a ktsz párttitkára igen nagy gondot fordít a vezetőség gazdasági munkájának ellenőrzésére, s e területen jó munkát is végez. A hiba az, hogy az ellenőrzés nem kolA szobába belépőt mérgeszöldre mázolt katonaláda köszönti, rajta fehér betűkkel: Dékmár Lajos őrvezető. Mint síremlék, a sírhantot, őrzi ez a ládika az üres, árva ágyait, özvegy Dékmárné sokszor emlékezik. Fején vitte a ládát a. vasútra ura után, onnan a bevonulási helyre, ez volt a módi Somogybán. Meg sem merte forgatni fejében a gondolatot, hogy az egyszerű, alig könnyes búcsú utolsó búcsújuk lesz és a méregzöld láda kevés kis holmival gazdája nélkül kerül haza. Dékmár Lajos Nágocson kocsis- kodott a káptalani birtok intézőjénél. Péczeli Rozália pedig Német- sűrű-pusztán cselédeskedett. Csak a kézfogán meg talán lakodalmán énekelhetett olyan vidáman, mint most odakünt az udvarban, Irén 1lánya kurjant versenyt a rádióval. A két szegényből fiatalosan bizakodó egy pár szegény lett. Nem fértek össze az öregekkel, kezdődött a végtelen herce-hurca. A nyomor szülte nézeteltérések, veszekedések az öregekkel tarkították a mindennapi robot szürke egyhangúságát. Az egyik Szent György-napkor aztán kocsira rakodtak és elindultak szerencsét próbálni Ráksi-pusztára. Itt is csak szüntelen, színtelen hajsza volt életük. Változatosságot csak az egymásután érkező gyermekáldás hozott. Jött aztán a behívó, s az ember ott veszett valahol a mesz- szeség fagyos hómezején, a fiatal- asszony egyedül maradt 3 apróka leánygyerekkel, egy ápolásra szoruló beteg testvérrel, mindennek tetejébe jókora adóssággal. Azt mondják, a szükség erőssé tesz. Mintha a vékonyka asszonyban jegecesedett volna ki az évszázados jobbágysors minden dacos nekikeseredése, megtörhetetlen élnivágyása, tízszeres akarással, tíz férfi keménységével gyürkőzött a hajszás, kegyetlen életnek. Nem búslakodhatott asszonyosan, nem lektív, egyedül Varga elvtárs gyakorolja. A kollektív vezetés hiánya a termelés pártellenőrzésében, de egyéb területen is érezteti kedvezőtlen hatását. A felsorolt példák, s azok is, amelyekről e cikk keretében nem esett szó, arról tanúskodnak, hogy különösen a Központi Vezetőség márciusi 'határozata óta javulás van a termelés pártellenőrzésében. Ez tapasztalható a Finommechanikai Vállalat pártszervezeténél is, amely a megyei kommunista aktíva bírálatát megszívlelte, s munkájának azóta sarkalatos pontja a termelés pártellenőrzésének megvalósítása. Jót mondhatunk a Vas- és Fémipari Kombinát pártszervezetéről is, amely a tervteljesítés mellett gondot fordít a minőség javítására is. Ennek köszönhető, hogy az üzemben jelentősen csökkent a selejtgyártás. Az ellenőrzés terjedjen ki a termelés legapróbb kérdéseire is Nem minden kaposvári üzemben jó azonban a termelés pártellenőrzése. Ennek egyik oka, hogy az üzemi pártszervezeteken kívül a Városi Pártbizottság irányító munkájában vannak még hibák. Bár a pártbizottság most már többet foglalkozik az üzemi pártszervezetek ilyen jellegű irányításával, mégsem tettek meg még mindent, hogy a formális ellenőrzést a termelés legapróbb kérdéseire is kiterjedő ellenőrzés váltsa fel. A pártbizottságon ismer például az, hogy a Cukorgyár pártszervezete csak az igazgatót számoltatja be, ugyanakkor az alapszervezetek nem számoltatják be az üzemrészek vezetőit munkájukról. Tudnak erről és mégsem tesznek semmit azért, hogy a Cukorgyárban is megvalósuljon a részletes, segítő ellenőrzés. Helytelen a pártbizottság részéről az is, hogy az alapszervi titkári értekezleteken nem tűzik napirendre a titkárok beszámoltatását, hogy mi módon végzik a termelés ellenőrzését. A Városi Pártbizottság feladata, hogy megtanítsa az üzemi pártszervezetek titkárait az ellenőrzés módszereire. Ha az üzemi pártszervezetek a Városi Pártbizottság segítségével bevonnak minden kommunistát azj ellenőrzésbe, a gazdasági vezetők munkájának rendszeres ellenőrzésével biztosítják a tervek teljesítése mellett a jóminőségi munkát, a termelékenység szüntelen emelését, akkor elmondhatjuk, hogy a kaposvári üzemek pártszervezetei eleget tesznek a termelés pártellenőrzésében rájuk háruló feladatoknak. Pócza Jánosné. Hogyan készítsük elő a Petőfi-iskolai DISZ-oktatást? »Hűség a néphez, hűség a párthoz/« Ifjúsági Szövetségünk II. kongresszusa ebben jelölte meg ifjúságunk feladatát. E nagyszerű célért küzdeni csak a marxizmus—leniniz- írnus tanításainak széleskörű elterjesztésével, a marxi—lenini tanítások birtokában lehett. Ezért mondta ki Ifjúsági Szövetségünk II. kongresszusa: »A DISZ fontos rendeltetése, hogy szakadatlanul terjesszej propagálja és szívébe oltsa a fiataloknak a marxizmus—leninizmus eszméjét-«. DISZ-szervezeteiniknek tehát hivatása, legfőbb kötelessége, hogy az ifjúságot állandó, elmélyült tanulásra, a marxizmus—leninizmus rendszeres tanulmányozására serkentse. ' i í í Az oktatás sikerének egyik feltétele: a propagandisták helyes kiválasztása Az 1955—56-os oktatási év sikere alapos, a múlt évinél körültekintőbb politikai és szervezeti előkészítést követel A DISZ Központi Vezetőségének határozata kimondja: »Petőfi- iskolát csak ott lehet szervezni, ahol megfelelő képzettségű propagandistát tudnak biztosítani-«. Ennek megfelelően az új oktatási év előkészítésének egyik legfontosabb feladata a propagandisták gondos, körültekintő kiválogatása. Az alapszervezeti vezetőségeknek most az a legfontosabb feladatuk, hogy — igénybevéve a pártszervezetek segítségét — a tapasztalt Petőfi- iskolavezetőkön kívül elsősorban tapasztalt pártmunkásokat, műszaki értelmiségieket, pedagógusokat, agro- nómusokat, valamint megfelelő képzettséggel rendelkező és a propagandamunkában jártas tömegszervezeti, gazdasági és tanácsfunkcicnáriusokat kérjenek fel a fiatalok nevelésére. A propagandisták 'kiválasztását á járási bizottságoknak és alapszeirvezeti vezetőségeknek legkésőbb augusztus 10-ig be kell fejezni. Erre azért van Minél tüfeh DISZ- a PetGfi-iskoh Az új oktatási év sikérének másik igen fontos előfeltétele a hallgatók kiválasztása. A DISZ Központi Vezetőség határozata megköveteli tőlünk, hogy ez évben a tavalyinál Sokkal több fiatalt vonjunk be a politikai oktatásba. Ez a cél parancsaiban előírja, hogy DlSZ-szerveze- tednklben kifejlesszük a tanulás népszerűsítését. Az alapszervezetek tartsanak előadásokat, ifjúsági esteket, hogy fiataljaink megismerkedjenek a tanulás lehetőségeivel és jelentőségével. A kiválogatásnál szem előtt kell tartani az önkéntességet. Az önkéntesség elvének betartása viszont nem jelentheti azt, hogy ölhetett kézzel várjunk, amíg a fiatalok maguktól jelentkeznek. Az előkészítő munka akkor lesz sikeres, ha fiataljaink a DISZ-vezetők meggyőző szavai nyomén saját belátásuk szerint döntik el, hogy milyen oktatási formában vesznek részt. szükség, hogy az új propagandisták is részt vegyenek az oktatási év további előkészítésében, s hogy módjuk legyen felkészülni az oktatási év feladatainak elvégzésére. Propagandistáink már most kezdjék meg munkájukat. Ismerkedjenek meg a DISZ-szervezetek tagjaival, tartsanak előadásokat, beszélgetéseket, felolvasásokat a .tanulás fontosságáról, segítsék elő a hallgatók megfelelő kiválogatását, ismerkedjenek meg a Petőfi-iskola , anyagával s nem utolsó sorban gyűjtsék ösz- sze a felhasználható szépirodalmi, .politikai könyveket, idézeteket és szemléltető eszközöket. Számtalan olyan Petőfi-isbolavezető van, mint Szélest Margit bizei pedagógus, vagy Tóth Imre, a Cukorgyár dolgozója, akik a múlt oktatási év befejezése után ás folytatták munkájukat. Előadásokat tartottak, VIT-tanfolyamo- kat vezettek és nem szakadtak el fiataljaiktól. Az ő példájukat kell követnie minden Petőfi-iskolai pro-, pagandistának. fiatalt vonjunk be hallgatói közé Ifjúsági vezetőink augusztus 25-ig fejezzék be a hallgatók kiválasztását, s ezzel egyidősen ..tegyenek javaslatot azokra a fiatalokra, akik valamilyen pártoktatásban kívánnak részt venni. Természetesen a javaslatot, ha azzal a fiatalok egyetértenek, meg kell beszélni a pártszervezet vezetőségével. Ifjúsági Szövetségünk szervezeti szabályzata kimondja: »A DISZ-tag kötelessége, hogy állandóan növelje politikai képzettségét, tanulmányozza a marxizmus—leninizmust és terjessze fáradhatatlanul tanításait az* ifjúság között-«. Ebből következik, hogy DlSZ-vezetőinknek és aktivistáinknak legfőbb kötelessége részt venni a politikai oktatásban, s példájuk nyomán egyre több fiatalt bevonná a Petőfi-iskoía hallgatói közé. Kévés Istvánná. DISZ Megyei Végrehajtó Bizottság. Egy nagyon erős asszony menekülhetett félősen a kergető gondok elől. Hat busa szem csüngött rajta, három fiatal élet sziklavára volt. Eladott minden fölösleges ingóságot, még ura biciklijét is, hogy megszabaduljon az adósságoktól. Sorsa fordulásakor tíz hold földet kért és kapott, még egy ki tudja hogyan odakeveredett lovat is juttattak neki. Megszűnt számára az idő mozgása és létezése. Minden bánatát a munlcába temette. Csodálkozva Iá'la Ráksi falu népe, ahogy egy gyönge asszony tíz hold földet munkált, mellette felesbe nevelt disznókat. Már 1945 nyarán vett egy rozoga kocsit. Rossz volt bíz annak a rúdja, tengelye, oldala meg a kereke is, de mégis esak a falu első szekere volt. Lupa-pusztán cserélt hozzá ép tengelyt. Egy év múlva fogasa is volt. Az öreg tizes ekét, amelyet két férfinek is elég marokba fogni, fogcsikorgatva, ríva emelgette. Vett helyébe hamarosan egy ötös ekét. A régi szerszámot, mint elmúlt rossz idők emlékét a gyerekek játékból megégették, és most a szérű sarkában bújik meg, mintha szégyenkezne amiatt, hogy hibáján kívül annyi keservnek volt forrása. Esztendőkön át csak anyjuk fáradt karjainak ölelése jutott a növekedő gyerekeknek, akiket a gondozás és féltő szeretet mégis csak megóvott a betegségektől. A magányos asszony arcáról a töméntelen munka lemarta a mosolyt, fiatalon elhullatta fogait. Nem volt senki segítsége. Szántott, vetett, kapált, aratott, 'behordott, csépelt. Csak az aratáshoz jöttek át Németsűrűből a testvérek. Törték. törték a fejüket, hogyan lehetne segíteni Rozikán, aztán visz- szamentek a maguk dolgához. Nehéz lett az élet, aszály, rossz termés, elég minden szegénynek a maga baja. 1952. június 23-a volt élete legszomorúbb napja. Gyengén sikerült gabonáját takarította be és a mélyre csapázott úton felborult a kocsija. Méterekre repült gyenge teste, kis furcsa roppanást hallott, éles fájdalom nyilait lábába. A mentőkocsi ködös fehérjében a gyerekek gondja emésztette. Egy esztendeig botladozott gipszbe béklyózott lábbal. Ekkor közölte vele az orvos, hogy bot nélkül többet nem tud járni. Végigsírta az utat Kaposvártól Ráksiig. Tétován bicegett az autóbuszmegállótól a temető sarka felé, ahol házuk fele kanyarodik az ösvény. Irigykedett egy kicsit a csipkebokrok mögött megnyugodtakra. Itt találkozott Walter Imrével, az Vj Élet elnökével. Sokszor elmondta azóta: ->Áldom a percet, mert azóta nem vagyok egyedül«. Néhány hónapig selyemhernyót tenyésztett a termelőszövetkezetben, oklevelet is nyert a közösnek. Egy nap aztán furcsa dolgot láttak a tagok. Ollóval, bicskával dühösen szétnyeste a gipszkötést, homlokát kínosan ráncolva néhányszor még kinyújtogatta rokkant lábát, aztán nekilátott a növényápolásnak. Az emberek szófián, hangtalanul szemlélgették, megértették. Azóta volt fogatos, állatápoló, zsákkötöző, lenkötöző, ment, ahova hívták. Lehet, hogy fájt a lába, de többé nem bicegett. »Annyi vagyok, mint egy férfi a munkában is meg a juttatásban is*. E nyárban volt olyan aratási napja, amikor négy munkaegységet jegyezhetett fel. Pedig a ráksi Vj Életben nagy szeme van a munkaegységnek: aki szereti a jó vásárt, akár 72 forintot is ígérhetne érte. Már az első esztendőben új konyhabútort, zománc tűzhelyet, rádiót vásárolt, aztán vakoltatta, cementlapoztatta a házat, új disznóólát építtetett téglából, most is 4 disznó hízik benne. Jó párezer forinttal segített lányának, hogy megvehesse Kaposvárott a Szigetvári utca 142-es házat. Hadd lakjon sajátjában a két unoka! Most a másik lányának vásárol bútort, ágyhuzatokat. Szeretettel mutogatja a lányok fényképeit. Szép lányok, mutatósán, jól öltözöttek. Dékmárné most 40 éves. Nem kell törnie magát a mindennapiért. Megnyugodott, úgy érzi, érdemes volt élnie. Sorsa bizonyossággá lett. A szövetkezet szociális alapja az ő öregkorának is biztosítéka. Újságot olvas, rádiót hallgat. Tudja, mi történik a nagyvilágban. Becsült, egész embernek érzi magát. Tagja az ellenőrző bizottságnak, véleményét meghallgatják a tanácsban is. Törődéssel szemezgeti az MNDSZ-csoportot. Hálás, áradó meggyőződéssel hívogatja az egyénileg gazdálkodók asszonyait a közösbe. Saját élete megváltozott tartalmat ‘tárja elé- bük. »Várjon csak, Rozika!'« — mondogatták július 18-a előtt. Ö mosolyogva várt, türelmesen. És most a lenföldön beszélget az asszonyok- kai arról, amiről Genfben tárgyaltak a világ sorsának intézői, amit munkájával, erejével, minden gondolatával óvni, dédelgetni szeretne: a békéről. Az emberiség békéjéről, az asszonyok békéjéről, az anyák áhított békéjéről, az ő békéjéről. Faluján kívül nem sokan ismerik ezt a nagyon erős asszonyt, írtam róla, hogy ismerjék meg mennél többen! lm, mindenki láthatja, miért szé- reti özvegy Dékmárné az Uj Eletet, az ő közösségben megújhodott ó 1 ofóf KELLNER BÉLA
