Somogyi Néplap, 1955. augusztus (12. évfolyam, 179-204. szám)
1955-08-07 / 185. szám
4 SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1955. augusztus 1. REPÜLŐ VAGON írta: J. Rjabcsikov 3tup.a£tás&ktLak, írttövöknek <^e§cK8e§cföge§<3<§e§<3<«o8cs<§Qgc^<3gc£<^osa<§cg^^ A ZÖLD MEZŐN hatalmas 'helikopter áll, amely messziről villamos- kocsira emlékeztet. Egyébként ugyanígy repülő autóbusznak is nézhetnénk. Sz. G. Broveev pilóta ismertetett meg az újtípusú helikopterrel. Fölmentünk a vaslépcsőn, egyenesen a világos, tágas, kényelmes pilótafülkébe. A fülke elülső része üvegből volt, s ezen keresztül kitűnően lehetett látni a vidéket. A fülkében sok műszert láttam. — Ez a helikopter a legnagyobb a világon, — mondta a pilóta. — Két motorja egymás mögött helyezkedik el, a gép elülső és a hátúlsó t észén. Ezek forgatják a Hatalmas ''égcsavarokat, amelyek felemelik a gépet. Ez a kétmotoros helikopter rendkívül előnyös tulajdonságokkal rendelkezik, roppant teherbíró és nagy magasságokba tud felemelkedni. A pilótafülkéből átmentünk a rá- diófülkébe, majd az első motor fülkéjébe, s innen egy nagy, tágas helyiségbe jutottunk, az utas- illetve teherszállító szakaszba. — Ha felállítjuk a székeké*, — mondta a pilóta — többtucat utas is kényelmesen elfér itt. Teherszállítás esetén személykocsikat, teherautókat és más gépeket ,s elhelyezhetünk ebben a részben. VÉGIGMENTÜNK a hatalmas helyiségen és benézünk a második motorfülkébe. A második motort a gép toronyszerűén kimagasodó gerincébe szerelték. így mindkét légcsavar más-más síkban forog és nem akadályozza egymást. — Miféle érdekes lépcső ez itt a hátsó részen? — kérdeztem. — Ez a helikopter »kapuja«, ezen keresztül jutnak a gépek sib. a teherszállító-fülke belsejébe. A pilóta elfordított egy kart, mire a széles lépcső automatikusan leereszkedett a földre. Ez a lépcsősor oiyan különleges szerkezet, hogy gépek is járhatnak rajta. Több személyautó gördült egymás után a helikopter belsejébe. A pilóta jelt. adott, elfoglalta helyét a pilótafülkében. Mellette egy másik pilóta is ült. — Indulás! — adta ki az utasítást Broveev. A LÉGCSAVAROK hatalmas lapátjai egyszerre megelevenedtek és a súlyos gép simán elvált a földtől. Függőlegesen emelkedtünk felfelé. A pilóta egyetlen mozdulatára azonban a gép síkrepülésbe tért át, akárcsak egy rendes repülőgép. A »repülő garázs« most már egy teherszállító repülőgép gyorsaságával haladt előre. Sz. G. Broveev elmagyarázta, milyen nagy jövője van ennek a gépnek. Tervezői nagyon fontos feladatot oldottak meg. Amikor nagy magasságban voltunk a föld felett, féimerü't bennem a gondolat: mi történne ezzel a hatalmas géppel, az üzemanyaggal és a teherrel, ha az egyik motor »megnines szárnya, nem tud még a fődre ereszkedni sem. A pilóta megnyugtatott. — Ezek a helikopterek egy motorral is repü'nek, ha a másik leáll. Automatikusan lehes az egyik motorról átkapcsolni a másikra. Sőt, mi több: még ha mindkét motor is felmondja a szolgálatot, akkor sem zuhan le a gép: a két .légcsavart a légáramlat műkódtoíi és a helikopter úgy ér a földre, mint a repülőgép. BROVCEV megfordította az irá- nyítókart és a helikopter lassan, egészen függőlegesen a földre ereszkedett Há*ul t yorsan lebocsátották a lépcsőt és az autók egymás után hagyták el a »’repülő garázst«. Ez a nagyteherbírású helikopter a közlekedés új lajtájának előhírnöke, még teherbíróbb »repülő vagonok« elődje. bokrosodna«. Hiszen 3 helikopternek 162 kg-os kosok A képen: J. Onepcsenko, a »Vörös pásztor« törzs-juhtenyésztő szovhoz pásztora (Herszoni terület) az Összszövetségi Mezőgazdasági Kiállításon bemutatja az aszkanyijai fajtájú kosokat. A kosok súlya eléri a 162 kilogrammot, az anyajuhoké a 101 kilogrammot. A kosok évi gyapothozama 25,1, az anyajuhoké 12,5 kilogramm. A szovhoznak körülbelül 14 000 darab juha van, 100 anyaállat után 117 bárányt neveltek fel. Az amerikai mezőgazdasági küldöttség Karkovban r Uj építőipari gépek Az Amerikai Egyesült Államok mezőgazdasági szakemberekből álló küldöttsége meglátogatta az Ukrán Állattenyésztési Tudományos Kutatóintézet »Ukrainka« kísérleti gazdaságát. A képen: Ch. Hears farmer, a küldöttség tagja, egy traktoron a lóheregyűjtésnél. Különleges gép, amelynek segítségével téglából álló másfél tonna súlyú nagy tömbök készíthetők. FALUSI HÉTKÖZNAPOK című könyvéről Ovecskin : zen az egyszerű címein jelent meg Ovecskin nagyon is időszerű, nagyon is hasznos könyve. Ez már a második és bővített kiadás, de még ez sem a teljes, hiszen Ovecskin még tele van a falusi hétköznapok ódájával, amit el akar mondani, és nagyon is szükséges, hogy elmondja. De mielőtt a könyvről szólnánk, mondjunk néhány szót Ovecskinről. Nem adhatjuk pontos és találó profilját, de életének néhány mozzanatával szeretnénk még közelebb hozni a magyar olvasókhoz is. Szeretnénk, ha még mosolygósabban, még ízlelgetőbben a szívébe zárná a magyar olvasók százezre, de különösen szívébe a nagyon is testvér problémák nehezében élő sok-sok szövetkezeti dolgozó. Ovecskin Taganrogban született 1904-ben, egy évvel a mi József Attilánk előtt. Irodalmi kibontakozása, élményszerzése, íróvá válása már a szovjet hatalom évére esik. Ez az élményszerzés változatos és sok színű, de Ovecskint elsősorban a mezőgazdaság szocialista átszervezésének lendülete ragadja magával. Szinte bilincsbe veri az a szép és hatalmas változás, ami átzúg a kv- báni és doni síkságokon. Szenvedélyesen kezdi érdekelni az ember, a sok millió orosz paraszt, akik a cári feudális béklyók és jármok után megcsinálták a történelem legfejlettebb és leghaladottabb életformáját, a szövetkezeti gazdaságot. /~ívecskin ide került pártmunkásra a falu sűrű életébe, s itt ragadnak rá a falusi hétköznapok egyszerűen fenséges történetei. Közben egyre inkább feszengeti a mondanivaló, s megkezdi az agitációs propaganda leghatásosabb formáját, az írást. Előbb karcolatokat, majd novellákat és kolhoztörténeteket ír, s nemsokára egymásután jelennek meg írásai. A Nagy Honvédő Háború idején fronttudósító lesz, így állítja tehetségét és energiáját a szovjet haza védelmébe. 1954-ben pedig irodalmi munkásságáért a Munka Vörös Zászló Érdemrendjével tüntetik ki. ll/Ti is tulajdonképpen a Falusi hétköznapok? Regény? Nem. Az alakok élők és elevenek, persze úgy élők és elevenek, hogy nem az írói tipizálás, általánosítás formálja őket. Ezek az emberek név szerint, helyenként, problémák szerint léteznek, élnek és lélegzenek, nemcsak regénybeli életük van, hanem ott élnek valóságban a kolhozélet száz színű gondjaiban. A Falusi hétköznapokat ez teszi nagyon is élővé, elevenné, hiszen a legmindennapibb gondok, bajok szívverésén tapogatózik, amelyek olyan nehéz órák elé állíthatják az első titkárt, a másodtitkárt, a kolhozelnököt, de az írót is. Azt mondhatnánk a könyvről, hogy kitűnő riportgyűjtemény, de olyan kitűnő és sajátságos írói eszközök •megszerkesztésével, amellyel csak a legjobbak tudnak alkotni, teremteni. Mert az írói feladat itt éppen az, hogy a számtalan és héthatár problémákból az író mindig azt válassza ki, azt mondja el, ami éppen a legszükségesebb és a leghasznosabb. Ovecskin kitűnő írói segítséggel mindig ezt teszi meg, s akár Borzov, akár ÍMartinov munkáját elemzi, mindig olyan íhozzáértéssel teszi, mint aki nagyon is otthonos a szovjet életben. Vagy mennyire higgadt, plasztikus, de ugyanakkor mégis csupa szenvedély a kissé kövérkés, nehéz mozgású, de okos szemű Opjon- kin kolhozelnök portréja. * * * (Lapunkban már közöltünk részleteket Ovecskin müvéből. Felhívjuk elvtársaink figyelmét erre az új kiadásra, amelyben az tró újabb eseményekkel bővítette a Falusi hétköznapok történetét.) Közeleg az új iskolaév 30-at... még 29-et... már csak 28-at kell aludni és'iskolába megyünk újra... számolgatja a sok kis pajtás. Bizony, már augusztus első felében járunk, a szünidő nagyrésze elrepült. Az iskolában meszelik a tantermek falait, javítják a bútorokat. Nagy a készülődés az új tanévre. De, pajtások, tudjátok-e, kik azok, akik legjobban készülnek az iskolaévre, kik azok, akik leginkább számolják a napokat és várják, hogy megkezdődjék a diákélet? Nem tudjátok? Hát azok, akik most mennek először iskolába, az új elsősök. Csak Kaposváron van 700 hatéves gyermek, akik bizonyára minden este elalvás előtt azon tanakodnak, vajon milyen is lesz az iskola, a tanulás. Szeretnének is már iskolába járni, meg félnek is tőle. Rátok, úttörőkre vár az a feladat, hogy elbeszélgessetek azokkal a gyermekekkel, akik az ősszel kezdenek iskolába járni. Elmesélitek nekik, mi is a dolga tulajdonképpen egy elsőosztályos tanulónak, hogyan kell viselnie magát az iskolában, szóval mindenről beszélni, ami összefügg a komoly tanulással. A kétségeket el kell oszlatni és megnyugtatni a félénkeket. Emlékezzetek csak vissza, pajtások, amikor ti kezdtetek iskolába járni, mennyire idegen volt a nagy épület: az iskola, szokatlanok voltak a padok, s furcsa volt a sok-sok ismeretlen osztálytárs. Nem tudtátok, mit is keli most tennetek, hogyan is kezdjetek a diákélethez. Ugye, nektek is jól esett volna az, ha idősebb barátotok ismerteti akkori feladataitokat, és mesélt volna arról, milyen is igazán az iskolábajárás. Fogadjátok majd ősszel szeretettel az új elsősöket, s már most, a tanév megkezdése előtt is foglalkozzatok sokat azokkal a kicsikkel, akik az első osztályba lépők közt vannak. Most is és majd a tanítási idő alatt is törődjetek ügyes-bajos dolgaikkal, hogy bizalommal fordulhassanak hozzátok tanácsért. Készítsétek elő a kicsiket, hogy idővel tíelőlük is jó úttörő váljék. KÉT MESE: A kemény törvény Éh) egyszer egy szigorú uralkodó, aki nem akart senkit sem beengedni birodalmába. A határfolyón épített hídra állig felfegyverzett őrt állíttatott, és megparancsolta, hogy ez minden utastól megkérdezze: »Miért jössz?« Ha az utas hazudott, az őrnek meg kellett a szerencsétlent ragadnia és rögtön fel kellett akasztania. Ha az utas igazat szólt,, akkor sem menekült meg: az őr köteles volt őt azonnal a folyóba dobni. Ilyen kegyetlen volt a kőszívű uralkodó parancsa, s nem csoda, hogy senkinek sem sikerült birodalmába bejutnia. ! | Volt egyszer egy parasztember, aki a pa- rancs ellenére nyugodtan ballagott a határt elzáró híd felé. »Miért -jössz, állította meg őt a kegyetlen őr, s felkészült arra, hogy a meggondolatlanul a biztos halálba menő vakmerőt azonnal kivégezze. De az elképedt őr olyan választ kapott, hogy urának kemény parancsát szigorúan értelmezve semmit sem tudotl tenni a furfangos paraszttal, mert a paraszt az ő kérdésére így felelt: »Azért jöA három bö^cs vök, hogy felakasszanak arra az akasztófára«. A felelet megzavarta az őrt. Mit legyen a paraszttal? Fe'akassza? Akkor kisül, hogy a paraszt gazai mondott és akkor az őszinte feleletért í. parancs szerint nerr. felakasztani, hanem vízbe kel'. íul- lasatama. De vízbe sem szabad dobni, mert ebben az esetben a paraszt hazudott és a hazug válaszért az előírás szerint fel keli akasztania. így az őr semmit sem tudott tenni a furfangos paraszttal. Egyszer három öreg bölcs azon vitatkozott, hogy vajon melyikük a legokosabb? A vitát egy közös barátjuk segítségével sikerült eldönteniük. Ennek javaslatára a következő különös szellemi tornát rendezték. — Látják ezt az öt sapkát? —' kérdezte a barát. Három fekete és kettő fehér. Most csukják be a szemüket. Ezekkel a szavakkal mindegyik bölcs fejébe nyomott egy fekete sapkát, a két fehéret pedig egy zsákba dugta. — Kinyithatják a szemüket — :mondta. — Az a legokosabb, aki először találja ki, milyen színű sapka van a fején. Sokáig ültek a bölcsek és néztek egymásra ... Végül megszólalt az egyik: — Az én sapkám fekete! — kitalálta, s így ő leit a legokosabb. A legokosabb bölcs így okoskodott: két sapkát látok. Tegyük fel, hogy az én fejemen fehér sapka van. Ekkor a második bölcs egy fehér és egy fekete sapkát látna és így kell okoskodnia: »Ha az én fejemen is fehér sapka lenne, akkor a harmadik bölcs rögtön kitalálná és kijelentené, hogy az ő fején fekete sapka van. Ö azonban hallgat. Minthogy a második sem szókul meg, ezért az én fejemen is fekete sapka van«. KAPUVARI BÉLA: ÉJSZAKAI KALAND Szél se zsong a sűrű lomb közt, Bujdokol a holdsugárka. Nyugovóra tér a tábor, Úttörőnek mély az álma. I Mély az álom, mély az éj is, Falevél sem zizzen körben, Örse békés, boldog álmát Pista őrzi — ő az őrszem. \ Csend borul az altáborra, Alszanak a fák, a bokrok, Csak az egyik sátor mellett Bodri kutya szusszan-hortyog. ÁSomhálót sző az éjjel, Ügyesebben fürge póknál. Őrszemünk egy padra ül le, Aztán szépen — elszunyókál. Ölbekapja édes álma, Deszkapadka Pista ágya, Mosoly csordul ajka szélén, — Ám valaki mellbevágja ... »Állj! Ki jár itt?« — ugrik Pista S rárohan a támadóra, Meg is fogja nagymerészen, Marka közt a — Bodri orra! ? Felriadtunk mind a zajra, Pirul Pista, szörnyű szégyen, Hogy’ is bízzék benne bárki, Ha elalszik az őrségen? .. . i Nem tréfa ez, okulásul Mondom minden úttörőnek: Akik lusták, nem állnak helyt Akkor sem, ha nagyra nőnek! FEJTSD MEG! ' I2 3 4 Is !6 7 8 :::::: 9 j !!ji!j;|io 11 1 1 11:1:1 12 Ilii |IÍ||13 | illill 141 Ilii15 lliilll 16 17 18 |iljiH|i9 | 20 21 1 1 Vízszintes: 1. Ázsiai nemzet fiai. 8. Álmot látó. 9. Átlagos adag 10. Helyhatározó rag. 1.. Vissza: Hangyacsalád. 12. Női név. 13. Becézett leánynév. 14. Központi Vezetőség. 15. Járom. 17. Szamárhamgok. 19. Folyadék. 20. Ősapa. 21. Vitéz, Függőleges1: 1. Festőművész. 2. Állati lakások. 3. A vízszintes 9 keverve. 4. A ruha része ez is. 5. Vissza: Állam iránti kötelezettség. 6. Igavonó. 7. Ország. 10. .... Inti 12, Rendszer. 13. Határozatlan névelő. 16. Farag. 18. Kiejtett mássalhangzó. 19. Vadász teszi Beküldendők a vastag betűkkel szedett sorok. * * * Múltheti rejtvényünk helyes megfejtése: Bach. Elvész. Forrás. Liszt Ferenc. Huzavona. Megfejtők: Haris Teréz Nagyberki, Nagy Ákos Barcs, Lőrinc János Kaposvár, Fehérvári Kornélia Siófok, Csáki Teréz Kaposvár.
