Somogyi Néplap, 1955. augusztus (12. évfolyam, 179-204. szám)

1955-08-30 / 203. szám

2 SOMOGYI HEPJ 4P Kedd, 1955. augusztus 30. Újabb lépést kell tennünk előre! írta: Monica Felton W Kép nappal Moszkvából Londonba való utazásom előtt meghívtak a Szovjetunió Tudományos Akadémiá­jának növénykertjébe, j Először a melegházakban pompázó tropikus növényeket és az ügyesen gondozott, csodálatosan szép orchideákat te­kintettem meg. Utána a kertbe ve­zettek. Végigmentünk a rózsaszínű, piros és bíborszínű lángvirágok kö­zött és pompás virágágyakhoz jutot­tunk ki. Itt különböző országokból származó rózsák virítottak. Amíg a virágokban gyönyörködtem, valaki levágott egy szál rózsát az egyik tő­ről és a következő szavak kíséreté­ben adta át nekem: »Ez angol ró­zsa, de itt, a moszkvai földben is gyönyörűen fejlődik. A neve: Bol­dogabb jövő.« Elmosolyodtam, mert nagyon meg­tetszett a szimbolikus név, amely annyira találó volt, hogy nem is kellett hozzá kommentár. Egyszer­re eszembe jutott a Szovjetunió Leg­felső Tanácsának ülése, amelyen én is résztvettem. Eszembe jutott Bul- ganyin felejthetetlen beszámolója a genfi értekezletről. Ezen1 az értekez­leten függött valamennyi ország né­peinek tekintete, mivel ez testesítet­te meg a boldogabb jövőbe vetett reményeket. Most, amikor a genfi találkozó már végétért, a gondolko­dó emberek az egész világon össze­mérik az értekezlet eredményeit sa­ját reményeikkel és vágyaikkal. Megkérdezik egymást, mennyire ki- elégítőek ezek az eredmények, el­gondolkoznak, 'hogy milyen konkrét megegyezéseket lehet elérni majd októberben, a külügyminiszterek ér­tekezletén. Kétségtelen, hogy a genfi értekez­let eredményeképpen megjavult a nemzetközi légkör. Bulganyin a Kremlben a baráti hangnemben tar­tott beszámolónak teljesen megfelez lő nyíltsággal és őszinteséggel jelen­tette ki: a Szovjetuniónak határozott szándéka, hogy a nagyhatalmak kö­zött lévő nézeteltérések nyílt és szabad megvitatása útján megegye­zést érjenek el. Azonban egyes nyugati sajtószer­vek elferdítették ezt a beszámolót, s ez a fény azt mutatja, hogy a vi­lágon vannak olyan erők, amelyek még most is meg szeretnék hiúsíta­Max Heim an n nyilatkozata Berlin (TASZSZ). A Freies Volk közölte Max Heimannak, a Német Kommunista Párt első titkárának nyilatkozatát. Reimann hangsúlyoz­ta, hogy a szociáldemokrata és kommunista, pártankívüli és keresz­ténydemokrata munkásoknak a pa­rasztokkal és minden békeszerető hazafival együtt tovább kell harcol­niuk a németek kölcsönös megérté­séért. Németország újraegyesítése nem valósítható meg az európai bizton­ság árán, sem pedig a német nép békés és demokratikus érdekei elle­nére. ‘Németország újraegyesítései csakis az európai biztonság szava­tolásának útján, a nyugat-németor­szági monopolisták és militaristák elleni következetes harcban, a Szö­vetségi Köztársaság és a Német De­megvásárló monopóliumok ... HENR Y BARBUSSE 4 kommunisták marxista—leninista nevelése IJXJSZ ESZTENDŐVEL EZE- LŐTT, 1935 augusztus 30-án halt meg 60 esztendős korában Henry Barbusse, a neves francia re­gényíró és békeharcos. Neve helyet kapott a világirodalom legismertebb íróinak névsorában. Nemcsak szép- irodalmi művekkel, hanem éppen olyan mértékben politikai írásaival és harcos életével is a legteljesebb elismerést váltotta ki a maga szá­mára. Húsz esztendős volt, amikor első verseskönyvét kiadta. Fiatal korá­ban több szépirodalmi művet is írt. Ezek között egy regényt is, erősen Zola hatása alatt. Fiatalkori művei azonban nem arattak különösebb el­ismerést. Negyvenegy éves volt, ami­kor az első világháború vérzivataros napjainak hatására megírta »A tűz« (1916) című világhírű regényét, amely egycsapásra ismertté tette nevét ha­zájában; Franciaországban, és annak határain túl is mindenütt az egész világon. |Ebben a regényében egy szakasz katona naplójának kereté­ben a lövészárkok életét rajzolta meg bátor őszinteséggel és igazmondással. A valóságos és hiteles borzalmaknak a kíméletlen rajza azok ellen irá­nyult, akik oktalan korlátoltságból, vagy önző nyerészkedési vágyból az első imperialista világháborút elő­idézték. Ez volt az oka annak, hogy a regény körül nagy irodalmi és pó­ni a békeszerető népek reményeit. Arról sem szabad elfeledkeznünk, hogy bár Genf is kétségtelenül újabb lépés előre a kölcsönös megértéshez vezető úton; még sokat kell tennünk a feszültség további enyhítése és po­zitív megegyezések elérése érdeké­ben. Senki sem kételkedik afelől, hogy a nemzetközi közvélemény nagy szerepet játszott a genfi értekezlet összehívásában és sikerében. De az elmúlt évek tapasztalata azt bizo­nyítja, hogy a nemzetközi feszült­ség enyhülése után bekövetkezhet olyan időszak, amikor a békemozga­lom aktív részvevői csökkentett erő­vel vívják harcukat. Ezt szem előtt tartva, állandóan, éberen kell őrköd­nünk. Ha az aktív békeharcosok csökkentett erővel folytatják mun­kájukat a genfi értekezlet után, ez hátrafelé lépést eredményez éppen akkor, amikor újabb lépést kell ten­ni előre. A békeharcosoknak ma inkább, mint bármikor, minden országban fokozniuk kell tevékenységüket). Mozgósítaniuk kell a közvéleményt, meg kell ismertetniük a széles töme­gekkel az igazi nemzetközi helyze­tet és ezzel szilárd alapot kell te­remteniük az októberi külügyminisz­teri találkozó sikeréhez. Még ki .kell harcolni azt a boldo­gabb jövőt, amely felé annyira tö­rekszünk. S ezt a jövőt csak akkor vívhatjuk ki, ha az egyszerű embe­rek minden országban messzire hal­latják hangjukat, 'ha erélyesen el­fojtanak minden olyan kísérletet, amely el akarja ferdíteni a valósá­got. s ha nemcsak azt hirdetik, hogy a kormányok közötti nézeteltérése­ket békés úton kell megoldani, ha­nem azt is, hogy e nézeteltéréseket most kell kiküszöbölni. Ezek mozgalmunk feladatai Nagy- Britanniában, s ezek a feladatok állnak most minden országban a bé­keharcosok előtt. A genfi értekezletet annak fényé­nél kell vizsgálnunk, hogy milyen gyümölcsöket hoz a jövőben. A vi­lág népeinek az eddiginél is tisz-> lábban kell látniuk: az a feladatuk, hogy legyőzhetetlenné tegyék a béke erőit. mokratikus Köztársaság közeledésé­vel lehetséges. A béke fenntartásá­nak leghatékonyabb biztosítéka az európai biztonsági rendszer megte­remtése. Reimann az össznémet választá­sokkal kapcsolatos kérdésre vála­szolva ezt mondotta: Nem lehet szó szabad össznémet választásokról, ha fennmaradnak a párizsi egyezmények, ha uralmon vannak a militaristák, ha a Német Kommunista Párt betiltásával fe­nyegetőznek, üldözik a béke és a de­mokrácia híveit, ha tart a fasiszta és militarista egyesülésekhez tarto­zó banditák terrorja, fokozódnak a támadások a szakszervezetek és a munkások sztrájkjoga ellen, ha ural­mon vannak a politikai hata'mat (1875-1935) litikai harcok indultak meg. Az ered­mény az lett, hogy az írót a Con- court Akadémia 1916. évi díjával tüntették ki, és hogy regényét a vi­lág minden nyelvére lefordították. Az írót fellelkesítette regényének sikere, de méginkább fellelkesítet­ték azok a célkitűzések, amelyeket részére a regény körül támadt viták és harcok eredményeztek. Az első világháborúban megtámadott Fran­ciaország védelme és szolgálata mel­lett Barbusse világosan meglátta, hogy a hódító imperialista háborúk fenyegetéseit nem lehet egyik vagy másik imperialista hatalom legyőzé­sével megszüntetni. A nemzetek bé­kés egymásmelleit élését csakis 'áz egész társadalmi rendszer gyökeres megváltoztatása útján lehet biztosí­tani. így jutott el az író a francia haza szeretetétől az egész emberiség szeretetéhez, az internacionalizmus hirdetéséhez és később a szocializ­mushoz. Eszmei fejlődésének betető­zése volt belépése a Kommunista Pártba. Átütő írói sikere után életének további feladatát nem annyira a szó­rakoztató szépirodalmi művek írásá­ban, hanem sokkal inkább politikai eszméinek hirdetésében találta meg. Van ugyan még egy híres regénye, »A világosság« (1919.), amelyben »A tűz« eszmei mondanivalóját pon­tosabban és részletesebben megfogal­Az arab országok tiltakoznak 3 NATO-csapatok észak-afrikai felhasználása ellen Kairó (TASZSZ). Mint a sajtó köz­li, Ahmed Kairat Szaid egyiptomi külügyminiszterhelyettes fogadta a NATO-tagországok kairói diplomá­ciai képviselőit és átadta nekik az egyiptomi kormány nyilatkozatát. Egyiptom kormánya nyilatkozatában tiltakozik az ellen, hogy Franciaor­szág NATO-esapatokat és hadfelsze­relést használ fel Eszak-Afrikában a nemzeti felszabadítómozgalom elnyo­mására. Az arab liga más tagországai kö­vették az egyiptomi kormány példá­ját és szintén tiltakoztak a NATO tagállamainál a NATO fegyveres erőinek északafrikai felhasználása ellen. A JUGOSZLÁV ipar sikerei Belgrád (TASZSZ). A Politika közli a Jugopres hírügynökségnek a jugoszláv ipar ez év júliusi mun­kájáról szóló jelentését. A jelentés közli, hogy az ipari termelés az idén júniusban tavaly júniusihoz vi­szonyítva jelentős sikereket ért el. Tavaly júniusban az ipari termelés indexe íaz 1953-as termelést száznak véve) 109 volt, az idén viszont 123. Az 1955. január—júliusi időszak ipa­ri termelése 21 százalékkal volt na­gyobb a tavalyi év azonos idősza­káénál. Az idei első félévi termelés öt év óta a legnagyobb. Varsó (PAP). A lengyel közbiz­tonsági hatóságok legutóbb az ame­rikai titkos szolgálat kémtevékeny­sége céljából Lengyelországba csem­pészett két ügynökét tartóztatta le. A vizsgálati eljárás lefolytatása után bíróság elé állítják őket. Megemlékezés a rádióban a 25 év előtti nagy budapesti muhkástüntetésekről 25 évvel ezelőtt, 1930. szeptember 1-én százezer munkás vonult fel a fővárosi utcákon és tereken, mun­kát, kenyeret követelt az ellenforra- da’imi Magyarország uraitól. A ma­gyar munkástcmegek megmutatták hatalmas erejüket: megütköztek és nyílt harcot vívtak az ellenforradal­mi rendszer karhatalmi alakulatai­val. A magyar munkásmozgalom e nagyszerű fegyvertényéről emlékezik meg a rádió szerdán, augusztus 31- ,én 20.20 órakor a Kossutih-adón ►>■1939. szeptember 1-én Budápes- ten...« című műsorában. A MEZŐGAZDASÁGI KIÁLLÍTÁS ÉRDEKESSÉGEI Az Országos Mezőgazdasági Kiál­lításon a régebbi, jól bevált gyárt­mányokon kívül számos új szerkeze­tet mutatnak be a Német Demokra­tikus Köztársaság mezőgazdasági gépgyárai. Ezek közül a legérdeke­sebbek: »Kombinus« vontatott ara­tó-cséplőgép, a nagy munkaszélessé­gű fűkaszálógép, a répaegyelő, a ré­pa-rakodó. Bemutatnak ezenkívül óránkint 1500 kilogramm teljesítmé­nyű vetőmagszárító berendezést, a hegyvidékeken való felhasználásra tervezett kétsoros burgoinyavetőgé- pet, újtípusú növényvédőgépet, ekéket és számos más mezőgazdasá­gi gépi berendezést. mazta. Az egyik szereplőnek a szá­jába adja: »-Bárhová fordulok, mind­inkább azt tapasztalom, hogy az em­berek valami csudálatos rövidlátás­sal vannak megverve. Nem látnak tovább az orruknál.« A műveletlenségben és a sötét ba­bonákban élő emberek 'felvilágosí­tása, a világosság hirdetése — ez lett életcélja. Ennek érdekében írta egyik politikai röpiratát a másik után. Az emberiességnek, a nemzetek fe­lett álló humánumnak a hirdetője lett. Az igazság bátor védelmezője, az elnyomottak és üldözöttek szószó­lója. Felemelte tiltakozó szavát a, magyarországi fehér terror ellen is és »Rákosira figyel az egész világ« című cikkében a világ dolgozóinak tiltakozását és együttérzését tolmá­csolta a Rákosi-per idején. TfARBUSSE VILÁGHÍRÉT el- sősorban szépírói kiválóságai alapozták meg. A gondosan kimű­velt stílus, a költői hangulatfes­tés — ezek írásainak legjellemzőbb művészi értékei. Az írásművészet legmagasabb igényeit alkalmazta önmagával szemben politikai tárgyú műveiben is — ez magyarázza meg, hogy írói nagyságát barátai és el­lenségei egyaránt elismerték és el­ismerik. DR. BELLYEI LÁSZLÓ a TT1T irodalmi szakosztályának elnöke. A kommunista és a munkáspártok, amelyeket egész tevékenységükben a legyőzhetetlen marxista—leninista elmélet vezérel, egyik igen fontos feladatuknak tekintik az ideológiai munkát, a kommunisták eszmei-po­litikai nevelését. A kommunista és a munkáspártok széles körben fel­használják a Szovjetunió Kommu­nista Pártjának gazdag tapasztala­tait, s évről évire jobban szervezik meg a pártoktatást’, a marxista— leninista elmélet propagandáját.^ A népi demokratikus országok kommunista és munkáspártjai most összegezik az elmúlt pártoktatási év eredményeit, s előkészítik az új, 1955—1956-os tanévet. Az elmúlt tanévben a Kínai Nép- köztársaságban és a többi népi de­mokratikus országban a pártszerve­zetek jelentősen megjavították a kommunisták marxista—leninista ne­velésének irányítását, s nagyobb fi­igyeimet fcírdítbttak a .pártoktatlás esz­mei tartalmára. Ezekben az orszá­gokban kiépült a tanulókörök, a sze­mináriumok, az iskolák és a tanfolya­mok kiterjedt hálózata; növekedett az előadóirodák, a pártoktatási .házak és a könyvtárak száma: azok számá­ra, akik egyénileg tanulmányozzák a marxista—«leninista elméletet, .előadá­sokat tartanak, konzultációkat ren­deznek; tömeges példány számban ad­ják ki az oktatáshoz szükséges segéd­könyveket; javul a propagandista káderek kiválasztása és képzése. A pártszervezetek fokozták a marxis­ta—leninista klasszikusak műveinek, a központi bizottsági ülések, a kommunista és a munkáspártok kon­ferenciái és kongresszusai határoza­tainak propagandáját. Javult a marxista—leninista politikai gazda­ságtan tanulmányozása; sok ország­ban a tavalyinál jóval szélesebb körben szervezték meg az SZKP történetének tanulmányozását. A mindennapos politikai képzés­nek, a marxista—leninista elmélet propagandájának megvan az ered­ménye. A népi demokratikus orszá­gok kommunistái mind tevékenyeb­ben, mind nagyobb kötelességtudat­tal működnek mint a tömegek igazi szervezői a szocialista építés minden területén, kíméletlenül harcolnak a burzsoá ideológia ellen, a marxista— leninista elmélet vulgarizálása és meghamisítása ellen. Nagy .hiba volna azonban, ha be­érnék az elért eredményekkel, s nem látnák a fogyatékosságokat, amelyek még ma is megvannak a párttagok és a tagjelöltek marxista—leninista nevelésének megszervezésében. Mint a népi demokratikus országok kom­munista és munkáspártjai vezető szerveinek határozatai megállapítják, a propaganda- és az agitációs munka még mindig elmarad az élet által diktált égető feladatok, a szocialista társadalom építésének feladatai mö­gött. A szocialista építés nagy ügye meg­követeli, hogy az összes kommunis­ták, de különösen a pártfunkcioná- riusok rendszeresen munkálkodjanak eszmei-politikai színvonalunk emelé­sén, állandóan és kitartóan tanulmá­nyozzák a marxista—leninista elmé­letet. De a valóságban korántsem ez a helyzet. Például, mint a Magyar Dolgozók Pártjának Központi Veze­tősége megállapította, az önkéntesség elvének helytelen értelmezése arra vezetett, hogy egyes pártszervezetek­ben a kommunisták nagy részét nem vonták be az állandó politikai ok­tatásba. Ugyanez volt a helyzet ta­valy Lengyelország, Csehszlovákia, Románia, Bulgária és más országok egyes pártszervezeteiben is. Világos, hogy ezzel megszegik a szervezeti szabályzat egyik legfontosabb köve­telményét, amely előírja, hogy min­den kommunista állandóan munkál­kodjék öntudata fejlesztésén, igye­kezzék elsajátítani a marxizmus—le- ninizmus tanításait. A múlt tanév során kitűnt, hogy számos pártszervezetben a pártokta­tásnak súlyos fogyatékossága, hogy még alacsony a pártoktatási foglalko­zások eszmei-elméleti színvonala. A propagandisták még nem mindig kapcsolják össze az elméleti tételeket a közvetlen gyakorlati feladatokkal, amelyeknek megoldásán a párt fára­dozik, kevéssé tárják föl a mar­xista—leninista tanítás alkotó jelle­gét A marxista—leninista elmélet nem dogma, hanem a cselekvés ve­zérfonala. A marxista—leninista el­mélet propagandája akkor a legha­tékonyabb és csak akkor eredmé­nyes, ha harcos,, támadó jellegű, ha közvetlenül segíti a szocialista épí­tés nagy feladatainak megvalósítá­sáért, a régi, az elhaló ellen, az új, az élenjáró megszilárdításáért vívott harcot. A pártoktatás sikere nagyrészt attól függ, hogyan .irányítják a párt- szervezetek a kommunisták oktatá­sát, hogyan ellenőrzik az iskolák, a tanulókörök, a szemináriumok és az egyénileg tanuló kommunisták munkáját. Egyes vezető pántfunkcio- náriusok azonban édeskeveset tö­rődnek a pártoktatás színvonalának emelésével, gyengén ellenőrzik a pártoktatás különböző láncszemei­nek munkáját és gyakran csupán a statisztikai adatok összegyűjtésére szorítkoznak. Ehhez még hozzá kell tennünk, hogy sokan közülük külön­féle »objektiv« okokra, többek közt bokros teendőikre hivatkozva nem fordítanak kellő figyelmet saját eszmei-politikai képzésükre, és nem mutatnak példát az egyszerű kom­munistáknak. Ennek következtében ők is elmaradnak, s rosszabbul tel­jesítik kötelességeiket. A kommu­nista és a munkáspártok vezető szer­vei helyesen teszik, hogy harcolnak a politikai oktatás elhanyagolása ellen. A kapitalista, a gyarmati és a füg­gő országok kommunistái és munkás­pártjai munkájuk bonyolult körül­ményei és nagy nehézségeik ellené­re jelentős erőfeszítéseket tesznek tagjaik politikai képzésének meg­szervezésére. Az Olasz Kommunista Párt pél­dául elérte, hogy több százezer tagja szívósan és kitartóan munkál­kodik eszmei-politikai színvonalának emelésén. Megszervezték a különféle tanulókörök és tanfolyamok kiter­jedt hálózatát, amelynek az a célja, hogy a párt kádereit felvértezze a marxizmus—leninizmus alapjainak szükséges ismereteivel. Olaszország­ban csupán 1951-től 1954-tig több mint 257 000 hallgató végezte el a pártoktatás különféle tanfolyamait. Tavaly csupán az egyhónapos tanfo­lyamokon 1316 kommunista tanult; több százezer kommunista más ok­tatási formákban vett részt. ■ A Francia Kommunista Párt Köz­ponti Bizottsága által szervezett pártiskolákon, a megyei és az üzemi pártszervezetek iskoláiban jelenleg több száz vezető pártiunkcionárius részesül marxista—leninista képzés­ben. A megyei és az üzemi párt- szervezetek a pártaktíva számára szemináriumokat rendeznek. A párt­sejtekben szervezett nevelő jellegű vitaelőadásokon rengeteg kommu­nista vesz részt. Több kommunista és munkáspárt központi vezetősége nemrég tartott ülésén gondosan elemezte a pártokta­tás megszervezésének eredményeit és fogyatékosságait, és kijelölte a kom­munisták eszmei-politikai nevelése megjavításának útjait. A vezető párt­szervek abból indulnak ki, hogy a mai nemzetközi helyzetben, amikor a békéért, a nemzetközi feszültség enyhítéséért, a dolgozók létérdekei­ért vívott harcban bonyolult felada­tok hárulnak a pártokra, különösen nagy gondot kell fordítani a kommu­nisták eszmei felvértezésére. Vala­mennyi pártban nagy figyelmet for­dítanak a propagandista káderek képzésére, a pártoktatás egyes for­máiban részvevő párttagok helyes kiválasztására, az elméleti oktatás és a közvetlen gyakorlati tevékenység szorosabb összekapcsolására. A pár­tok központi bizottságai a konkrét feltételekből kiindulva dolgozzák ki a tanterveket és a tematikai terve­ket az új tanévre. A pártszervezetek, abból kiindul­va, hogy a politikai oktatás legfon­tosabb formája a kommunisták egyéni tanulása, mindent megtesz­nek, hogy a fanév folyamán állan­dóan megfelelő segítségben részesít­sék az egyéni tanulókat. A marxizmus—leninizmus a kom­munista és a munkáspártok erejé­nek és életképességének kimeríthe­tetlen forrása, biztos iránytűjük, ve- zércsillaguk. A kommunista és mun­káspártok a marxista—leninista el­mélet segítségével eligazodnak a konkrét körülmények között, a konkrét helyzetben és megtalálják a legbonyolultabb feladatok megol­dásának helyes útjait. A marxista— leninista elmélet alkotó elmélet, amely szakadatlanul fejlődik és új tapasztalatokkal, új következteté­sekkel és tételekkel gazdagodik. Az új tanév késedelem nélküli és szervezett előkészítése sokban hozzá fog járulni, hogy a kommunisták még jobban elsajátítsák a munkás­osztály .nagy, felszabadító ideológiá­ját, s hogy a kommunisták nagy tö­megei még elmélyültebben tanulmá­nyozzák Marx, Engels, Lenin, Sztá­lin hatalmas, életigenlő tanítását, amely a kommunista és a munkás­pártokat felvértezi a társadalmi fej­lődés és az osztályharc törvényeinek ismeretével, a béke, a demokrácia és a szocializmus ügyének legyőzhetet­lenségébe vetett nagy hitét. . íé Tartós békéért, népi demokrá- I ciaért! legújabb számának vezércikke.)

Next

/
Thumbnails
Contents