Somogyi Néplap, 1955. július (12. évfolyam, 153-178. szám)

1955-07-14 / 164. szám

Csütörtök, 1955. július 11. SOMOGYI NÉPLAP 8 I Minisztertanács mi fei 3 szar re A Magyar Dolgozók Pártja Köz­ponti Vezetőségének júniusi 8-i hatá­rozata fontos feladatként jelöli meg az állattenyésztés, különösein a szarvasmarha-tenyésztés fejlesztését, ■ezen belül a tehénállomány növelé­sét, valamint a hozamok emelését. A Központi Vezetőség határozatá­nak megfelelően, a Minisztertanács a' íszarvf«sma|rha-tie|niyésztés (fejlesz­tésére, a tenyésztők tenyésztési ked­vének fokozására nagy jelentőségű liatározatot hozott. A határozat értelmében az állam 10 000 tenyészérett és 10 000 vemhes üsző felnevelésére köt szerződési az ÁHatforgalmi Vállalaton keresztül a ■termelőkkel. A szerződéssel lekötött üszőkért darabonként három részlet­ben 1500 forint előleget kap a te­nyésztő. Ha az üszőt a nevelési szer­ződés szerinti minőségben adják át, a törzskönyvezett tehéntől származó üszőért kilogrammonként 11—12 fo­rintos, a nem törzskönyvezett tehén­től származó üszőért 9—11 formtos árat kap a tenyésztő. Ezen túlmenő­en a héthónapos vemhes üszőért még 1000 forint vemhességi pótlék is jár. Az üszőbor jú-r. eveiéi? elősegítése érdekében a hatnónapos korban 100 kilogramm súlyt elért üszőborjúért az eddig egyéves korban jóváírt 400 forint helyett 600 forint adókedvez­ményt kap a tenyésztő. Igen kedvező a tenyésztőkre az 50 000 mustratehén 100 kilogrammal való feljavítására köthető szerződés is, amelynél a ráhízlalt súlyért kilo­grammonként 14 forintot fizet az ál­lam a termelőnek. Ezek a kedvezmények lényegesen elősegítik a szarvasmarha-tenyész­tés jövedelmezőségét, a szarvasmar­ha-tenyésztés fejlesztésén keresztül a szántóföldi termelés hozamainak növelését és ezáltal dolgozó népünk élelmiszerekkel történő bőségesebb ellátását. {MTI) Az aratással és csépléssel kapcsolatos szabálysértések büntetése A Minisztertanács rendeletben ál­lapította meg az aratás és cséplés so­rán elkövetett szabálysértések bün­tetését. Eszerint — feltéve, hogy a cselekmény bűntettet nem képez — 1000 forintig terjedhető pénzfoírság- •gai sújtható az, aki a megengedhető szemveszteségnél nagyobbat idéz elő a gabonát engedély nélkül kézierő­vel, nyomtatással, vagy kalákában csépeli, a nedves gabona cséplésé- nek tilalmát nem tartja meg, vagy üszkös gabonát üszökmentes gabo­nával együtt csépel. A szabálysértés miatt büntetendő -az is, aki a cséplés előtt beadási könyvét a cséplőgép felelős vezetőjé­nek nem adja át, a gabonát a kom­bájntól szállítójegy nélkül szállítja el, az a termelőszövetkezeti elnök, aki nem gondoskodik a kombájn- szérűn tárolt gabona éjjeli őrzésé­ről, továbbá az a termelőszövetkezet által kijelölt szállítási felelős, aki nem látja el a gabonának a kom­bájnszérűre történő szállításával, valamint az elcsépelt gabona nyil­vántartásba vételével kapcsolatos jogszabályban megállapított kötele­zettségeit. Az eljárás a járási tanács végre­hajtó bizottsága igazgatási osztályá­nak hatáskörébe tartozik! (MTI) Olyan gyönyörű kukorica, mint a kálmáncsai Szabadság TSZ-é, nincs az egész barcsi járásban Nem látszanak már ki a tagok a gyönyörű, zöld, hatalmas kukorica­szárak közül a kálmáncsai Szabad­ság TSZ-ben. Hogyan érték el ezt a kiváló ered­ményt? Úgy, hegy az elnöktől kezd­ve mindenki — még a íogatosok :s — kinn voltak a földeken. Négyszer sarábolták meg a kukoricát. Az örökké vidám, dolgos asszonyok hat héten át megállás nélkül, még va­sárnap is dolgoztak. Méltán mondhatják, hogy ilyen kukorica az egész barcsi járásban nincs, beleértve még a híres barcsi Vörös Csillagét is. Dicséret érte a termelőszövetkezet nagyszerű dolgozóinak. Verejtéksajtoló „kombájn“ (Egy amerikai nagy-farmer «■futószalagon« dolgoztatja munkásait) A szocializmust építő orszá­gokban, így hazánkban is, ahol minden az emberért, a legfőbb értékért történik, egyre több és elmésebb gépet készítenek, hogy a nehéz munka terhét levegyék a dolgozók vállairöl. A kapitalista országokban — ha a maximális profit érdeke úgy kívánja — a tőkések meg­szüntetik a technika tökéletesí­tését, mert a gépnél sokkál ol­csóbb az ember. Emberekből csinálnak gépeket, gépalkat- — részt — s ha valamelyik nem bírja a kegyetlen munkakörül­ményeket, kicserélik, kidobják — hisz van elég munkanélküli helyettük. Hogy mennyire így van, bizonyítja az alábbi cikk: Az Amerikai Egyesült Államok nagy-farmerei vagy helyesebben szólva mezőgazdasági kapitalistái nem mutatnak különösebb érdek­lődést gazdaságuk gépesítése iránt. Mit tegyen az olyan nagy-far­mer. aki emfcererőre rendezkedett be, de kétségei támadnak, hogy va­jon teljes erővel, igyekezettél dől-- goznaik-e munkásai. A Life című amerikai folyóirat szerint ez és az ehhez hasonló gon­dolatok már régóta nyugtalanítot­ták a Visccmsin állam területén élő, Robert Chiccaring nevezetű zöldségtermelő farmert. Néhány évi töprengés után Chiccaring vég­re kigondolt és megépíttetett egy cflyan zöldségbe takarító «kom­bájnt«, amely az embereket való­ságos gépalkatrészekké változtat­ta. Chiccaring «kombájnja« tulaj­donképpen kerekeken mozgó vas- kerétböl áll, amelyet közönséges traktor vontat. A keret elején tíz viaszasvászan csík van kifeszítve. Ezekre fekszenek rá arccal lefelé a munkások, s íme működésre kész a «kombájn«. Mindegyik mun­kásnak le kell vágnia és össze­gyűjtenie a mellette .kétfetlől el­maradó ágyúsokról az érett ter­ményeket. A vászonibclcsőben csüngve, boszorkányos gyorsaság­gal dolgoznak, s a «kombájn« megy, megy szakadatlanul. Még arra sincs ideje az embereknek, hogy a szemükbe csörgő verejtéket .’letöröljék. Megállás, pihenés nincs. Tudja minden munkás, hogy ha kifogást találnak munkájában, el­bocsátják, s egyszerre tíz munka- nélküli is hajlandó helyébe lépni. Maguk alatt vágták ki a fát a nemesdédi kulákok A fairtás ideje a tél. így gondol­ták a nemesdédi kulákók, Lukács Imre és Lovászi Endre is. Ök azon­ban úgy tettek, mintha a világ minden kincséért sem akarnának törvénysértők lenni, pláne közellá­tást veszélyeztető cselekményt elkö­vetni, (Nem fért volna az ilyen cse­lekedet az ő áldott jó szívükhöz.) S mint mondottuk: a fairtás ideje a tél, tehát ők is ekkor keresték fel alázatos szavukkal .a községi taná­csot, hogy a rétjüket szegélyező, el­száradt fákra, meg a legelő síkságá­nak harmóniáját csak csúfító — ugyancsak elszáradt — fák irtására engedélyt kérjenek. A községi ta­nács — figyelembe véve a törvény- adta lehetőségeket — 2—3 köbméter fa kitermelésére adott nekik enge­délyt. Lukács Imre, Lovászi Endre hoz­záfogott a fairtáshoz. (Szándékosan írtunk irtást és nem kitermelést, bár az utóbbi szakszerűbb.) Egy ideig csak maguk végezték e munkát, de a kuláik foga soha sem fűlt a dolog­hoz, ebbe is hamar beleuntak. Mind­ketten, de főleg Lukács Imre kere­sett olyan falubelieket, akik — tél lévén — ráértek, s jól jött nekik is az ágfa meg a tuskó, és megbízta őket a további irtással. Közben a kocsik jöttek és mentek ÍBöhönye és a többi szomszédos községek között, de persze nem- üre­sen. Nemesdéden fával pakolták meg, visszafelé már csak a kocsin- kénti 4—500 forintot hozták. S ez nem egyszer, nem kétszer fordult elő. Az egyszerű számtani műveletei­ket mindenki pentosan tudja. így aztán hamarosan feltűnt, hogy bár 2—3 köbméter — azaz 2—3 kocsi — fa kitermelésére kaptak engedélyt, a kulák udvara mégis tele van fá­val, meg eladni is jut belőle. Az­tán számolgatni kezdtek a faluban. «Úgy látszik, a fa megfiadzott“ — mondták. A titokzatos szaporu­latra csakhamar fény derült. Derék rendőreink nem ámuldoztak, hanem kiderítették, hogy Lukács Imre és Lovászi Endre sokszorosát irtotta ki a megengedett mennyiségnek. A töb­bi már ment, mint a karikacsapás. Kihallgatták a favágást végző munkásokat, a szakértőket, a la megvásárlóit, s megdöbbentő dolgok derültek ki. Lukács Imre az engedé­lyezett 3 köbméter fa helyett 33,6 köbmétert, Lovászi Endre pedig 12 köbméter* fát irtott ki. Az pedig csak természetes, hogy nem aszerint a válogatás szerint, hogy csupán szá­raz fákat vágták ki, hanem a leg­egészségesebb, életének java idejé­ben lévő fákat: akácot, berekfát, nyárfát és tölgyet, olyat, aminek nagyrésze bútornak is alkalmas lett volna. A nép törvényei azonban nem tű­rik meg, hogy ellenséges elemek, a nemesdédi kulákok veszélyeztessék a közellátást, és tervszerű bomlasztó munkával akadályozzák az orszá­gunkban folyó hatalmas erdősítési törekvéseket. A törvény szigora le­sújtott az ellenségre. A Marcali Járásbíróság kedden mondott ítéletet Lukács Imre és Lo­vászi Endre bűntettében, A tárgya­lás alkalmával, melyet a járásbíró­ság a helyszínen, .a nemesdédi kul- túrotthenban tartott meg, ismétel­ten megbizonyosodtak a község dol­gozó parasztjai, tszrtagjai arról, hogy a kutyából nem lesz szalonna, s a kulák első perctől kezdve ellen­sége volt a dolgozó népnek, s az is marad. De nézzük csak, kik is a szóban- forgó kulákok? Lukács Imre a tár­gyaláson is alakoskodott. Beismerte bűnösségét, de csak résziben. A szak­értő véleményével ellentétben «csak« 12—15 köbméter fa kivágását ;ismerte eL Ezzel akarta enyhíteni büntetését. Mostani bűntette és ed­digi viselt dolgai azonban beismeré­se, tettetett ügyefcgyottsága ellenére is azt igazolták, hogy minden háj­jal megkent ravasz ember áll a bí­róság előtt. Igaz, «jó nevelést« ka­pott a nagyszülői, szülői házban. Itt minden bizonnyal reggel, este a nincstelenek tiszteletére tanították Jutott erre a «gendos« nevelésre idő, hiszen nagyapjának a 50 hold­ja, apjának a 38 holdja és a saját 28 hold földje nem hajszolta a be­tevő kenyérért. Voltak cselédek, akik elvégezték a munkát. A szülői házban kapott nevelés a sírig kísér. A népi demokrácia hiába ’ tiltotta meg neki a közellátás veszélyezteté­sét, hiába is figyelmeztette eddig kétíziben párhómstpos .börtönbünfie- téssel. nem legott rajta, megint csak bíróság elé kellett állítani. És hasonló dolgokat mondhatunk el Lovászi Endre 32 holdas kilók­ról is, akit szintén próbált már kor­dába szorítaná a dolgozó nép tör­vénye. De félre a tréfás hanggal! A ne- mesdédi helyszíni kuláiktárgyalásÍDÓl kinki levonhatja a tanulságot. Első­sorban azt, hogy mint a két nemea- dédd kulák esete is igazolja: kíméletlenül lesújtunk azokra, akik társadalmi rendünk ellen támadnak. Ezt példázza a szi­gorú ítélet. Lukács Imre megérde­melte a 3 évi börtönt, az 5 ezer fo­rint pénzbírságot, az ötévi jogvesz­tést és 5 évre való kitiltásét a köz­ség területéről. Mivel féktelen erdőpusztításá- val tanúbizonyságot tett arról, hogy rétje, legelője és erdeje fenntartása a kezében veszélyeztetett, népünk érdeke megkívánta, hegy a bíróság határozatot hozzon e területek el­kobzásáról. Hasonlóan megérdemelt Lovászi Endre büntetése is, akit 16 hónapi börtönre, 3 ezer forint pénz­bírságra, valamint a közkegyelmi rendelet folytán elengedett korábbi 10 havi börtönre, rét-,, erdő- és le­gelőterületének elkobzáséra ítélte a bíróság. A következő tanulságként pedig tanuljuk meg, hogy az osztály- ellenség egy percet sem pihen, és mindenütt árt, ahol csak tud. Ez pe­dig nagy feladatot ró minden be­csületes dolgozóra. Mégpedig azt, hogy egy percre sem lanyhulhat éberségünk, hegy megakadályozzuk az ellenség romboló szándékú mun­káját, s odajuttassuk őket a meg­érdemelt helyre, a börtönbe. Pócza János né Tőwadás az elmúlt évben még kilépni akaró, széthúzó tagságú — ma új tagokkal erősödő, virágzó kötéséi Előre TSZ-ről »■Minden remény megvan arra, hogy a tsz becsületes, odaadó embe­rek vezetésével, szorgos, jó munká­val erősödni és virágozni jog«. A múlt év októberében írta ezt a So­mogyi Néplap, amikor cikksorozat­ban elemezte a kötéséi Előre és Béke TSZ-ek politikai és gazdasági hely­zetét, s megszabta a járási szervek, a tsz-tagek teendőit a hibák kijaví­tásában. Az idézett sorokat annak­idején az Előre TSZ-ről írtuk. Az B’őre TSZ-ről, amelynek volt elnö­ke, Hegedűs György méltatlannak ftozc.nyu.lt tisztségére, aki semmibe- véve a tsz-demokráciát, önkényesen, a maga jó vagy rossz elgondolásai szerint irányította a több mint S50 holdas közös gazdaságot. Arról a szövetkezetről írtuk az e cikk elején is olvasható /bizakodó sorokat, mely­nek volt párttitkára, Mc’mér Géza initsem törődött a pártszervezet munkájával, a szövetkezeti tagok szocialista szellemű nevelésével. A hibák feltárása óta kilenc hó­nap telt el. Ahogy kikelt, szárba- szökött és e .napokban beérik az ak­kor elvetett [kenyérmag, ugyanúgy mély gyökeret eresztett a tag­ság leikébe a közös gazdaságuk iránti felelősségérzet és határta­lan ragaszkodás tudata. A tsz kommunistái az emberek szíve- ielke megnyeréséért vívott há­romnegyedéves csatájukkal ra­gyogó fejezetet írtak az Előre TSZ történelmének könyvébe. Az elért eredmények megszilárdítá­sának, a párt- és gazdasági munka fellendítésének, a szövetkezet felvi­rágoztatása megkezdődésének min­dennapi küzdelmekben gazdag ideje ez a kilenc hónap a kötéséi Előrében. Miben mutatkozik a szövetkezet előrehaladása? Elsősorban abban, hogy a pártszervezet erőre kapott Molnár Géza volt párttitkárt meg­fosztották a pártban viselt tisztségé­től, és súlyos hibái miatt kizárták a pártból. Helyette Kibédi Béta elv- társat, a szövetkezet mezőgazdászát választották meg párttitkárnak. Ki­bédi e’vtárs vezetésével számban is erősödött az alapszervezet, amely a tsz 5 szorgalmas tagját — köztük Frarncz Zoltánt és Jakab Andrást — vette fel soraiba. A szövetkezet 22 párttagja min­denütt ott van, ahol a közös gaz­dálkodás előrelendítéséért dol­gozni kell. Krues Géza és Sticker Géza elvtár­sak az intézőbizottságban tevékeny­kednek. Simon Lajos elvtárs, akit a «járástól« hívtak vissza a tagok szö­vetkezetükbe elnöknek, erős kézzel, a szövetkezeti demokrácia széliemé­ben szervezi, irányítja és ellenőrzi a közös munkát, a szövetkezet egész gazdálkodását. Példamutatóan dol­goznak elvtársaink a növényterme­lésben és állattenyésztésben egy­aránt. S a kommunisták buzdítására a tagság — amelyet hallgatásra ítél­tek a szövetkezet vc’t önkényeskedő vezetői — most valóban jó gazda módjára hallatja szavát a havonként rendszeresen megtartott közgyűlése­ken. A jó vezetés meghonosítása, a tagságnak a közös gondokból, a kö­zös munkából való részvállalása ér­leli gyümölcsét a tsz határában, a szövetkezet gazdálkodásénak min­den ágában. Tavaly még az októberi eső ás a réten mosta a széna, egy ré­szét — az idén viszont a mintegy 120 fholdnyi rétiszéna és vetett takar­mány sem renden, sem boglyában nem ázott meg. Korábban azon főtt a szövetkezetiek feje, hogyan tudná­nak túladni a rossz takarmányozás miatt elkallódott növemdékszarvas- manhákon — most pedig egyek ab­ban az elhatározásban, hogy megkét- zerezik fejősteheneik számát. Ez a célkitűzés máris elindult a megvaló­sulás útján: 6 db fejőstehenet vásá­roltak és 6 db hasas üszőt nevelnek itovábbtenyésztésre. Tervük nem fel­legvár, hanem megfontolt, teljesít­hető: a szarvasmarhatenyésztés előfel­tételét — a bőséges takarmányt azzal biztosítják, hogy 54 holdat bevetnek lucernával. Ezért .10 hold lucernát meghagytak megfogásra. Tavaly a ibarcmf.iiäiio- mánynak nem sok hasznát látta a tagság — ebben az évben viszont jó pénzt kaptak a keltetőáffiomástól to­lásért. Első gondjuk természetesen az állam .iránti kötelezettségük ren­dezése volt: tojásból már 1956. évi járandóságuk egy részét is beadták, s augusztus 20-ig ez évi sertésbeadá­si tervüket is teljesítik. Az elmúlt háromnegyedév alatt kemény harcot vívott a szövetkezeti ‘parasztok lelkében az új a régivel. Az újnak — a szövetkezeti eszmé­nek — a győzelmét hirdeti a tagság szilárd összefogásának megannyi eredménye, dolgos hétköznapjaik ap­ró munkahőstetteinek egész sorozata. 54 holdnyi négyzetesen vetett kuko­ricái úkát aratásig háromszor meg­tisztították a gyamoktól; biztosan meglesz a 35 mázsás átlagtermésük, mert az egyéni felelősség a termés­eredményekért a kapásiterület egyé­nekre bontásával mérhetetlenül megnövekedett. A közös szőlő sem csúfsága, hanem dísze a határnak az idén. Méltán b üs zkélkednsk ga­bonájukkal is a szövetüeezetbalieik: a kalászosok holdja — óvatos számítás szerint is — mintegy 2 mázsával töb­bet terem, mint az egyénieké. 22 holdas kenyhakertészetükben úgy dolgozott a kertész-brigád, hogy ott a gyomnak egy szála sem éktelen­kedik. 300 ezer forint jövedelemre számítanak a kertészetből, amiért derekasan meg is dolgoznak. összehasonlításul említsünk meg még néhány példát: tavaly sok csa­ládnak holdakra rúgó háztáji gazda­sága volt — az Idén 1 holdnál na­gyobb háztáji területe egyetííiemi csa­ládnak sincs. Ezen a tavaszon 4 lo­vuk vemhezett — az idén mind a 28 .kancájukat fedeztették. 1954-ben 21,40 forintot ért egy- egy munkaegység, ebben az év­ben mintegy 40 forint értékű részesedés jut munkaegységen­ként. Számokkal, adatokkal, példáknál mutattuk meg, mennyit haladt előre a kötcsei Előre TSZ tagsága szövet­kezetük jövedelmezősége fokozásá­nak, gazdasági eredményeik növelé­sének útján. Biztató, s újabb sikere­ket ígérő ez a javulás, de még ör- vendetesebb az a számokkal nem mérhető változás, amely a tsz-tagok lelkében, öntudatában végbement. A gazdasági eredmények nem maguk­tól hullottak a tsz-tagok ölébe — a sikerek kulcsa az emberek kezében van. A szövetkezet sorsának jobbra- ferdításán hosszantartó, türelmes ne- veiőmunikával fáradoztak a tsz kom­munistái. Példamutatásuk mellett okos szóval is hirdették ezt a na­gyon egyszerűen hangzó, de mély bölcsességet tartalmazó mondást: olyan a szövetkezet, amilyenné tag­jai teszik. Kemény helytállásra, ál­dozatos munkára nevelték a kom­munisták a szövetkezeti parasztokat, s hitet, bizakodást öntöttek beléjük; Elmondták nekik: közös jólétük to­vábbi növelésének megvan minden lehetősége, s rajtuk, szövetkezeti ta­gokon áll, hogyan változtatják való­sággá ezeket a lehetőségeket. Az elmondottak arról .tanúskodnak: az Előrebel'iek nem engedték el fü­lük mellett a kommunisták figyel­meztető szavát, s ma már szíwel-lélekkel, egyem- berként dolgoznak szövetkezetük felvirágoztatásáért. A közös munka édes íze, s a nagyobb jólét biztos ígérete egybeková­csolta a tagságot — azt a 37 ta­got is, aki tavaly októberben még úgy gondolta: hátat fordít a szövetkezetnek. Visszamarad­tak, szilárdan a tsz mellé áll­tak mindannyian, sőt a múlt hé­ten 11 új tag is csatlakozott hozzájuk. Minden elismerést megérdemelnek az Előre TSZ harcos kommunistái, .becsületes vezetői, dolgoskezű tag­jai, ákik nem egészen egy év alatt megerősítették, megszilárdították szövetkezetüket. Dicséret azért a céltudatos munkáért, amelynek eredményeként virágzásnak, fejlő­désnek indult az Előre Termelőszö­vetkezet. Tenni- és javítanivaló akad még az Előrében. A szövetkezet magára- talált pártszervezete — amelyet to­vább kell erősíteni új tagokkal, tag­jelöltekkel — biztosan újabb és újaob (győzelmekre vezeti az Előre TSZ tagjait, akiknek további erőfeszítésén nagyban áll, hogy a ma még egyéni­leg dolgozó, becsületes kötcsei gaz­dák mielőbb rátaláljanak a felemel­kedésükhöz vezető útra, a szövetke­zés útjára. Sok sikert ehhez a mun­kához, szövetkezeti elvtársak! Kutas József A partoktatás haza KÖZLEMÉNYE Július 15-én, pénteken este 7 órakor a «Hazafiság és proletár­nemzetköziség« című előadás után a «Harag napja« című . új ma­gyar filmet vetítik. Az előadásra és a filmvetítésre az üzemek, vál­lalatok, hivatalok dolgozóit várja a Pártoktatás Háza.

Next

/
Thumbnails
Contents