Somogyi Néplap, 1955. július (12. évfolyam, 153-178. szám)

1955-07-02 / 154. szám

2 SOMOGYI NÉPLAP Szombat, 1955. július 2. MŰKÖDIK AZ ETNA Róma (MTI). Az Etna, Európa legmagasabb vulkán-th-egye csütörtö­kön, két év óta elsőízben, ismét mű-' ködni kezdett, s kráteréből1 tüzes' ha­mu tört elő. Szakemberek indultak a több mint háromezer méter magas vulkán megmászására, hogy megvizsgálják a vulkán kitöréséit. Az Etna legutolsó súlyos kitörése 1950. novemberében történt. A csillebérci úttörő nagytábor felhívása A csillebérci úttörő nagytábor történetének megírása céljából a tá­bor vezetősége felkéri mindazokat az úttörő pajtásokat, akik külföldi: út­törőkkel leveleznek, és a csillebérci táborban ismerkedtek meg egymás­sal, írják meg, kivel, mióta folytat­nak levelezést és milyen nemzetisé­gű a külföldi pajtásuk. A választ az alábbi címre kell küldeni: Csillebérci úttörő nagy tá­bor, Budapest, XII., Csillebérc. Magyar tudósok az atomerő békés felhasználásával foglalkozó moszkvai kongresszuson Kovács István és Szalai Sándor, a Magyar Tudományos Akadémia le­velező tagjai Moszkvába utaztak, ahol a Magyar Tudományos Akadé­mia képviseletében résztvesznek az atomerő békés felhasználásával foglalkozó, július 1-től 5-ig tartó kongresszus on. Nemzetközi posta PÁRIZS (MTI) A francia nemzetgyűlés külügyi bizottsága 20 szavazattal 5 ellenében és 13 tartózkodással meg­szavazta a francia—tuniszi megálla­podás ratifikálását. A javaslat mel­lett MRP-pártiak, tengerentúli füg­getlenek, radikális-szocialisták, több volt gaulleista és Gilbert de Charri- brun 'haladó képviselő szavazott. A kommunisták, a függetlenek egy ré­sze és a gaulleisták tartózkodtak a szavazástól. A ratifikálás ellen sza­vazott két független, két URAS-pár- ti és egy parasztpárti képviselő. MOSZKVA (TASZSZ) Mint már közölték, a Szovjetunió Minisztertanácsa határo­zatot hozott arról, hogy átadja a Né­met Demokratikus Köztársaság kor­mányának azokat a német levéltári okmányokat, amelyeket jelenleg • a szovjet levéltárakban őriznek. Jú­nius 30-án a Szovjetunió külügymi­nisztériumában okmányt írtak alá az említett levéltári anyag átadásáról. PÄRIZS (TASZSZ) De Gaulle tábornok jú­nius 30-án sajtóértekezletet tartott francia, és külföldi újságírók részére. Ismételten kifejtette egy úgyneve­zett »erős államról-« alkotott korábbi felfogását, amelynek élén szerinte nagy hatáskörrel felruházott vezető­nek kell állani. Egyúttal állást fog­lalt amellett, hogy »-a nép közvetle­nül kivegye részét az ország sorsát érintő legbonyolultabb kérdések meg­oldásából«. A nemzetközi helyzetről szólva De Gaulle kijelentette, hogy meggyőződése szerint hosszú évekre megvalósítható az államok közötti feszültség enyhítése. Hangsúlyozta, hogy »Franciaországnak minden oka megvan a nemzetközi feszültség eny­hítésének elősegítésére«. De Gaulle sajnálkozását fejezte ki, hogy a fran­cia kormány nem játszott kezdemé­nyező szerepet a Kelettel való tár­gyalások megszervezésében és bele­egyezett Nyugat-Németország fel­fegyverzésébe, még mielőtt ismere­tessé vált Németország jövőbeni sor­sa. VARSÓ (MTI) A Világifjúsáigi Találkozó nemzetközi előkészítő bizottságától szerzett értesülések szerint az ötödik VIT-en résztvevő chilei ifjúsági kül­döttség július 7-én indul európai út­jára. A chilei fiatalok útja előrelát­hatólag hosszú és fáradságos lesz, körülbelül harminc napig fog tar­tani. HANOI (Uj Kína) A Vietnami Tájékoztató Iroda szerdai jelentése szerint június 27-én az Espreance gőzös fedélzetén 800 Dél-Vietnamba kényszerített vietnami tért vissza az észak-vietna­mi Cuahoiba. Elmondták a hazatér­tek, hogy milyen keserves életük volt a vietnami menekült-táborok­ban, vagy a gumiültetvényeken. PÁRIZS (MTI) Az AFP jelenti, hogy a tá­Emlékezetes Daudet »Száműzött királyok« című regénye, amely le­írja »isten ama jelkentjeinek« kis világát, akiknek a nép felmondott. Daudet regényalakjai azonban úgy látszik még ma is élnek és virulnak Párizsban, s ma ... nem többre, nem kevesebbre tartanak igényt, mint Franciaország ... trónjára! A francia korona igénylőinek száma nem egy és nem kettő. Ha jól megy, tucatra valót is össze le­het számolni — Henry — Robert — Ferdinand — Marie Bourbon — Or­leans — Guise-vel, Párizs grófjával kezdve, s az anekdotába illő nevet viselő Bonaparte-Pattersonnal, egy tisztavérű amerikaival végezve, aki I. Napoleon leszármazottjának te­kinti magát, s ennek folytán abban reménykedik, hogy a francia trónra ülhet. »Párizs grófjának« a párizsi Rue Constantinen lévő titkársága a Contemporary Review című angol folyóirat állítása szerint igazi pro­pagandaközpont, amelynek az a fel­adata, hogy »módszeresen és érte­lemhez szólóan megszerezze« a ki­volkeleti francia légierők két Dako- ta«gépe gyakorlórepülés során- össze­ütközött Szaigon közelében. Az egyik gép lezuhant, személyzetének négy tagja meghalt, a másik el tudott jut­ni támaszpontjára. OTTAWA (TASZSZ) A kanadai munkaügyi minisztérium közlése szerint Kana­dában májusban 17 sztrájk volt, ezekben összesen 3200 munkás vett részt. Június 22-én ért véget Sarniá- ban az autógyári munkások három­hónapos sztrájkja. A munkások ki­harcolták az órabérek emelését. Kittíhenerben ugyancsak a dolgozók győzelmével végződött a közüzemi munkások egyhetes sztrájkja. rályság eszméje számára »Francia- ország rokonszenvét és agyait«. Mi több, a folyóirat erősíti, hogy »Henry, Párizs grófja, másként VI. Henrik, máris a negyedik köztársa­ság koronázatlan királya, aki a francia, érdekeknek az egymást vál­tó kormányok felett álló legfelső döntőbírójául kiáltja ki magát«. Honnan veszi »Párizs grófja« a pénzt a propagandára? Ezt nem tud­ni, de tény, hogy bőven kap pénzt és nem is fukarkodik vele. Nyil­vánvalóan vannak olyan erők, ame­lyek fel akarják használni a rno- narchistákat és ideig-óráig eltartják őket. Persze alaptalan volna arról be­szélni, hogy Franciaországban a ki­rályság visszaállításának veszélye fenyeget. A reakció azonban nem alszik. Igen jellemző, hogy a mo- narchisták elöljárnak azok között, akik a francia választási rendszer úgynevezett »reformja« mellett ágálnak. A tervezett választójogi reform célja — a haladó pártok be­folyásának aláásása. MONARCHIST A MESTERKEDÉSEK FRANCIA ORSZÁGBAN Egy amerikai kiállítás rikító színfalai mögött A Z UTÓBBI NAPOKBAN Ang- “ lia városait zajosan reklámo­zott mozgókiállítás látogatja. Ezt az »atomerő békés felhasználásáról szóló« kiállítást az Egyesült Álla­mok külföldi tájékoztatási szolgálata rendezte. A londoni lakosokat ideje­korán rikító reklámok figyelmeztet­ték, hogy »ne felejtsék el megláto­gatni a kiállítást«. A kiállítástól száz méterre a járó­kelők fülét már megütötte az ott uralkodó hangzavar. Jazz üvöltése és az Egyesült Államok elnökének hang­ja egymást váltogatta. A hangszórók ötpercenként adták hírül, hogy az Amerikai Egyesült Államok az atom­energiát békés célokra akarja fel­használni. Az Egyesült Államok el­nökének 1953. december 8-i hangle­mezre vett beszédét közvetítették. A kiállítást nyilvánvalóan abból a célból rendezték, hogy az embereket meggyőzzék azokról az eredmények­ről, amelyeket az Egyesült Államok az atomenergia békés felhasználása területén elért. A kiállításon nem volt hiány a színpompás ábrákban és vázlatokban, amelyek az atom­energia alkotó munkában való fel- használásának lehetőségeit bizonyít­gatták. A legszembetűnőbb helyen olvashatták a látogatók az elnök ki­jelentését: »Az atomenergia békés felhasználása már nem a jövő áb­rándja«. A GYAKORLATIAS ANGOLO- KÁT azonban nem a feliratok és a szavak érdekelték, hanem a tet­tek. A látogatók szerették volna megtudni, hogyan alkalmazzák az Egyesült Államokban az atomener­giát a békés iparágakban. Ezt az ér­deklődésüket azonban a kiállítás nem tudta kielégíteni. Az egyik látogató — idős férfi két gyermekkel — a következő kérdés­sel fordult a kiállításvezetőhöz: — Mondja, van az amerikaiaknak valami ahhoz hasonló atomvillanyte- lepük, mint amilyenről hallottam, hogy az oroszoknál működik? — Igen, Sir — felelte. — Az Egye­sült Államok kidolgozta ilyen vil­lanyerőművek terveit. Nézze meg ezt! — És a vezető rámutatott egy feliratra, amelyen fel volt tüntetve, hogy az Egyesült Államokban mikor rakták le az első atomvillanytelep alapjait. — És már felépítették a telepet? — kérdezte a kiváncsi angoL — Nem. Hiszen nem nagy idő telt el még azóta! — válaszolta szinte mentegetőzve a vezető. — Hát igen — válaszolta a látoga­tó és továbbment. A LÁTOGATÓK így nézték vé- gig a kiállítást és sehol sem álltak meg hosszabb időre. Az Egye­sült Államok tájékoztatási szolgála­tának nehéz volt eredményekről be­számolnia, annál az egyszerű oknál fogva, mert eredmények nem is vol­tak. Ugyanakkor a kiállításon feltünte­tett egyes adatok csodálkozást vál­tottak ki. Az egyik felirat kérkedve hirdette, hogy az Egyesült Államok­ban 150 ezer embernek ad munkát az atomipar. Felvetődött azonban a kérdés: vajon mit csinál ez a 150 ezer ember? Az angolokat ezzel a számmal nehéz becsapni. A Times nemrégen közölte, hogy az Egyesült Államokban »mindig az atomfegyver gyártására helyezték a hangsúlyt« és nem az atomenergia békés fel- használására. Ennek a 150 ezres számnak vajmi kevés köze van a ki­állítás jeligéjéhez — »Atomerő a bé­ke szolgálatában«. Igaz, hogy a kiállítás szervezői igyekeznek a feketét fehérre mosni. Az egyik pavilonban elhelyeztek egy hatalmas fényképet az atombomba robbanásáról, a következő felirattal: »A bombában felhalmozott atom­energia nem veszett el számunkra. Az atombomba hatalmas energiafor­rás, amelyet fel lehet használni az emberiség javára«. TAE MILYEN MŰDÖN? Ezt a kérdést válasz nélkül hagy­ták a kiállítás szervezői. A kiállítá­son semmi sem mutatja, hogyan lát­ják szervezői napjaink legaktuáli­sabb problémáját — a tömegpusztí­tó fegyverek eltiltásának kérdését, amely széles távlatokat nyithat meg az atomenergia békés felhasználása előtt. Powell professzor, az ismert angol fizikus »A hidrogén bomba és az em­beriség jövője« című nemrég meg­jelent könyvében ezt írta: ha ugyan­annyit költenének békés célokra, mint amennyit a háború előkészítésé­re költenek jelenleg, akkor hatal­mas lehetőségek tárulnának fel az atomenergia felhasználása előtt az iparban, a gyógyászatban és a me­zőgazdaságban. De hát a kiállítás anyaga, amely idézi magasállású amerikai személyiségek nyilatkoza­tait, valamint különböző vázlatokat és táblázatokat tartalmaz, sehol se még csak nem is utal az atom- és hidrogénbomba betiltásának szüksé­gességére, amely legdöntőbb előfel­tétele az atomenergia békés felhasz­nálásának. A Z AMERIKAI »atom«-kiállítás reklámjaival nem lehet elta­karni azok nemtelen tetteit, akik a béke híveinek reklámozzák ugyan magukat, de atomfegyverkezést foly­tatnak és akadályozzák a tömegpusz­tító fegyverek betiltásának megtár­gyalását. Tömegszervezeti élet Honvédelemmel a béke szolgálatában ban, községekben és iskolákban egy­Hazánk felszabadulása döntő for­dulat volt népünk életében, A ha­talmas Szovjetunió szétzúzta a ha­zánkat rabságban tartó fasiszta had­sereget és elhozta népünknek a sza­badságot. Segítőkészsége pedig meg­teremtette annak lehetőségét, hogy hazánk erős, szocialista iparral, fej­lett mezőgazdasággal és kultúrával rendelkező szabad, független ország­gá váljon. Mindezt azonban nem nézik jó szemmel azok az urak, akik tíz esz­tendővel ezelőtt még a magyar nép verejtékes munkájából élősködtek. A nyugati imperialista hatalmak sem .akamsteí belenyugodni abba), hogy dolgozó népünk a szocializmust építi. Minden erejükkel új háború kirobbantásán mesterkednek. Atom- és hidrogénfegyverekkel fenyegetőz­nek. Lángtengerré szeretnék változ­tatni Európát és Ázsiát, hogy az ágyú- és lőszergyárosok milliók lé- gyilkolásával újabb dollármiUiárdo- kat vághassanak zsebre. A párizsi szerződések ratifikálásával Nyugat- Nőmet országot is bevonták támadó katonai tömbjükbe. Népünknek a szabadságért, a nem­zeti önállóságért vívott hősi harcai­nak hagyományai ma is elevenen él­nek bennünk. Zrínyi, Rákóczi, Kossuth és Pető­fi hősi harcai — az 1919-es Ma­gyar Tanácsköztársaság dicső emlékei arra köteleznek, hogy még aktívabban, még cselekvőbben szilárdítsuk országunkat, fejlesz- szük honvédelmünket és he engedjük, hogy hazánkon új­ra a nép ellenségei uralkodjanak. Pártunk Központi Vezetősége út­mutatásának alapján a Magyar Sza­badságharcos Szövetség (MSZHSZ) és a Magyar Repülő Szövetség (MRSZ)-ből megalakult a Magyar Önkéntes Honvédelmi Szövetség {MAÖHSZ). E lépésnek nagy jelen­tősége van népünk honvédelmi fel­készültségének szempontjából. Akadnak azonban egyesek, akik arról beszélnek, hogy az új szövet­ségre nincs szükség; a honvédelmi ismereteket elég akkor elsajátítani, ha valaki bevonul katonának. . Ez helytelen nézet, mert a bevonulás előtt álló fiatalok a szövetségben olyan hasznos alapismereteket sze­reznek (lövész, repülő-modellező, rá­dió-amatőr, motoros, autós, vitorlá­zó, ejtőernyős, légoltalmi, műszaki stb.), amelyek birtokában bevonulá­suk után lényegesebben megköny- nyebbül tanulásuk, s ezáltal több idejük jut arra, hogy rész tvegyenek az alakulat sport- és kultúréleté- ben. A káros és helytelen nézetek az ellenség sugalmazásából fakadnak, amely egyrészt elveti a honvédelemre való felkészülés fontosságát, más­részt gyengíteni akarja hazánk vé­delmi képességét. Szövetségünk jól tudja, hogy minden hazáját, népét, szülőföldjét szerető magyar — legyen az mun­kás, paraszt vagy értelmiségi, idős vagy, fiatal, férfi vagy nő —■ meg­tisztelő hazafias kötelességének te­kinti, hogy a haza védelmének fej­lesztésében önkéntesen résztvegyen. Ezért jelentkeznek sorainkba már most is tíz- és százezrek városokban, falvakban, üzemekben és hivatalok­aránt, hogy megmutassák: igenis ők részt kívánnak venni a honvédelem erősítésében, A Magyar önkéntes Honvédelmi Szövetség előtt nagy feladat áll ab­ban is, hogy az ország minden ré­szében, városokban és községekben, üzemekben, termelőszövetkezetekben, iskolákban és hivatalokban, minde­nütt erős, jólműködő alapszerveze­tekkel rendelkezzék, s így milliós tömegszervezetté váljon a szövetség. Szakítani kell azzal a helytelen nézettel is, hogy a nőket nem érde­mes bevonni a honvédelmi ismeretek oktatásába és a spohtmunkába. A szovjet DOSZAAF asszonyai és leányai sokkal járulnak hozzá hazájuk megerősítéséhez. A haza védelmének erősítésében nálunk is igen nagy szerep vár a fiatal lányokra és asszonyokra, Hazaszeretetüknek, hősies helytállá­suknak ■ nemcsak történelmünkben.1 hanem mai életünkben is számos példája akad. A honvédelmi tömegmunka fej­lesztése érdekében a szövetségben tagozatok is alakulnak. így alakul meg a »tartalékos tisztek önkéntes tagozata«, amelynek fő feladata, hogy a leszerelt és tartalékos állományú tiszteket bevonja a honvédelmi ne­velő és szervező munkába. A »szabadságért és függetlensé­gért harcoltak tagozata« pedig azo­kat az elvtársakat tömöríti, akik a magyar munkásmozgalomban, az 1919-es Magyar Tanácsköztársaság idején, majd az elnyomó Hortby- rendszer alatti illegális munkában és a hazánk felszabadításáért folyó harcokban vettek részt. Most, amikor hazánk szabad, s né­pünk magának építi az országot, .mindén erővel azért kell küzdeni, hogy erősítsük hazánkat, erősítsük honvédelmünket. A honvédelemben való részvétel megmutatja, hogy ki mennyire szereti hazáját és hogyan segíti békénk erősítését. Ebben a mun­kában minden becsületes fiúnak és leánynak, férfinek és asszony­nak köztünk a helye. Ezért a MAÖHSZ sorai közé hív minden .becsületes, hazáját szerető dolgozót, aki részt kíván venni né­pünk békés építőmunkája eredmé­nyeinek fejlesztésében és hazánk védelmének erősítésében. A szövetség soraiba hívja a lesze­relt katonákat, tartalékos tiszteket, tiszthelyetteseket és harcosokat, jöjjenek és segítsenek, vegyenek ak­tívan részt az ifjúság nevelésében és kiképzésében, Soraink közé hív­juk az ifjúságot, az ipari munkáso­kat, a termelőszövetkezeti és egyéni­leg dolgozó parasztokat, értelmiségie­ket, művészeket, tudósokat, írókat és pedagógusokat* hogy kapcsolód­janak be a honvédelem munkájába. Szabadságunk tizedik évében az a biztos tudat él bennünk, hogy a párt, a munkásosztály vezetésével, a Szovjetunió és a népi demokra­tikus országok baráti támogatásá­val, a Szovjetunió vezette hatalmas béketábor oldalán még nagyobb si­kereket érhetünk el. Szentgyörgyvári Vendel Az Uj Idő legújabb számáról Az Uj Idő e heti számának vezér­cikke az ENSZ alapokmányának ti­zedik évfordulója alkalmával az ENSZ tízévi működésének eredmé­nyeit és fogyatékosságait elemzi. Bogdanov cikke részletesen kom­mentálja a leszerelés nemzetközi el­lenőrzésére vonatkozó szovjet javas­latokat, s kimutatja, hogy ezek meg­valósulása a leszerelés régóta vajúdó problémájának megoldására vezet­het. A »Külföldi sajtószemle« rovat a négy nagyhatalom kormányfőinek közeljövő találkozója előtti nyugati sajtóvisszhangokat ismerteti. Az Uj Idő e heti száma az atom­energia békés felhasználásának kü­lönféle módjairól szóló cikksorozat közlését kezdte meg. Az e héten kö­zölt cikkek az atomenergia vasko­hászati, orvostudományi és élelmi­szeripari alkalmazását ismertetik. Lothar Hússal professzor, az NDK mező- és erdőgazdasági miniszterhe­lyettese a Szovjetunió és a Német Demokratikus Köztársaság mezőgaz­dasági tapasztalatcseréjéről nyilat­kozik az Uj Idő szerkesztőségének. Bocskarjov, az Uj Idő különtudósí- tója nagy színes riportban számol be Nehru indiai miniszterelnöknek a Szovjetunióban tett körutazása so­rán szerzett élményeiről. Szotnyikov »Az ezeregyedik ke­reszteshadjárat« című sziporkázóan szellemes tárcája Romuló fülöpszige- ti tábornok kommunistaellenes köny­vét szedi ízekre. Igen érdekes olvasmányul és egyszersmind kitűnő tájékoztatásul szolgálnak a »Nemzetközi élet« ro­vat e heti jegyzetei is: »A fölsült jö­vendőmondók«, »A hidegháború lo­vagjai nem férnek 'bőrükbe«, a »Ki a felelős geai helyzet feszültségé­ért«, »A hívatlan vendég«, »Modem kalózok erkölcse« stb. Egy ceyloni levél és a nemzetközi események krónikája egészíti ki a lap gazdag tartalmát.

Next

/
Thumbnails
Contents