Somogyi Néplap, 1955. július (12. évfolyam, 153-178. szám)

1955-07-12 / 162. szám

2 SOMOGYI NÉPLAP Kedd, 1955. július 12. 6 it I í Genf ké§zül július 18-ra Magyar államférfiak üdvözlő távirata a mongol K népi forradalom 34. évfordulója Genf már készül a nagy találko­zóra. Bulganyin marsall, Eisen­hower elnök, Eden és Faure mi­niszterelnökök az egykori Népszö­vetség palotájában ülnek össze július 18-án, ugyanott, ahol tavaly az indokínai fegyverszünetet ered­ményező ázsiai konferencia zaj­lott le. A teremben jelenleg még folyik az Egyesült Nemzetek Jogi Szakosztályának munkája. A tanácskozóterem barna- és aranyszínű falait Jósé Maria Sert spanyol festő képe díszíti, amelyet a spanyol köztársaság még a Nép- szövetség idejében ajándékozott. A négy nagyhatalom képviselői hatalmas kerékasztal körül foglal­nak majd helyet s az egyes dele­gációk vezetői mellett tanácsadóik számára tartották fenn a helyet. Azt már hivatalosan bejelentet­ték, hogy Bulganyin, Eden és Fau­re miniszterelnökök hjillái körül a svájci hadsereg 26-ik ezredének egységei látják el a díszőrséget. A 145 000 lakosú, ősi svájci vá­ros jogos büszkeséggel és nagy gonddal készül a kiváló látogatók fogadására. A Calvin-dlapítolta egyetem külön előadássorozatot tart, a Jean Jacques Rousseau ne­vét viselő elragadó kis szigeten pa­zar tűzijátékot készítenek elő, a nagy konferencia részvevői szá­mára. A tűzijáték fényei vetélked­ni fognak a városból jól látható Mont Blanc csúcsának örökké fe­hér villogásával. Genf legnagyobb szállodáiban, a Beau Rivage-ban, a Hotel de Rhone-ban a szobák természetesen már mind foglaltak és az újságírók egy része a Hotel da la Paix, a Béke-szálló szobái­ban nyer elhelyezést. A mindig kék Genfi-tó partján külön e cél­ra szerződtetett kertészek tucatjai gyönyörű virágokból készítik el a négy nagyhatalom színeinek meg­kapó virágparádéját. Jellemző a konferencia idejére várt utasfor­galomra, hogy az idáig naponta háromszor közlekedő Zürich—gen­fi repülőjárat július közepétől na­pi 15 utazást iktatott be Genf és Zürich között. A nagy kpnfereneiára büszke svájci sajtót legfeljebb az aggaszt­ja, hogy a rendkívüli nemzetközi esemény kapcsán a kiváncsi svájci és külföldi túristák áradata zavar­ja majd a mindig nyugodt, nagy diplomáciai múltú svájci város életét. I alkalmából Ju. Cedenbal elvtársnak, a Mongol Népköztársaság mi- i/l niszterelnökének, tfj Ulan-Bator. j A mongol népi forradalom 34. év­fordulója alkalmából a magyar nép, ('a Magyar Népköztársaság kormánya Jllés a magam nevében forró testvéri ijüdvözletemet küldöm a Mongol Nép- Jköztársaság népének, kormányának élés személy szerint önnek, miiniszter- - elnök elvtárs. A magyar nép és a mongol nép barátsága és sokoldalú együttműkö­dése a béke, a demokrácia és a szo­cializmus táborának országaival, kü­lönösen a nagy Szovjetunióval, je­lentős hozzájárulás a béke biztosítá- jísához. A magyar nép szívből kívánja, ♦hogy a baráti mongol nép további jfagy sikereket érjen el a szocializ­ál* mus építése terén és a népek közötti «közös harcunkban. Hegedűs András, a Magyar Népköztársaság nisztertanácsánaik elnöke. Mi­Nehru elutazott Londonból Zs. Szambu elvtársnak, a Mongol Népköztársaság nagy népi hurálja elnöksége elnöké­nek Ulan-Bator. (MTI) A londoni rádió jelenti, hogy Nehru vasárnap elutazott Londonból. Az Indiai miniszterelnök befejezte Kelet- és Nyugat-Európában tett lá­togatását. Nethru elutazása előtt nyilatkozott angliai tárgyalásairól és a Szovjet­unióban szerzett benyomásairól. Az indiai miniszterelnök kijelen­tette hogy Edenmél különböző nem­zetközi problémákról, egyebek közt a távolkeleti helyzetről tárgyait. — Joggal hiszem — mondotta —, hogy az utóbbi kérdésben India és Nagy- Britannia nézete egyezik. India célja változatlanul az — folytatta —, hogy elősegítse a nemzetközi fe­szültség csökkentésére irányuló lé­péseket és rendezésre törekedjék. Nehru nyilatkozott világkörüli út­ján szerzett benyomásairól. — Az a benyomás cm — mondotta —, hogy történelmi fordulóponthoz érkeztünk nemcsak Európában hanem az egész O-világban. Hátat fordítunk a hi­degháborúnak és a nemzetközi fe­szültségnek, hogy irányt vegyünk a világbéke felé. Nem hiszem, hogy a béke hirtelen megvalósul, de úgy vé­lem, megvan a hajlandóság a oéké- re. Újságírók ekkor kérdéseket intéz­tek az indiai miniszterelnökhöz a Szovjetunióban szerzett benyomásai­ról. Néhru az újságírók kérdéseire válaszolva kijelentette: — Meggyő­ződésem, hogy a szovjet vezetők a világban fennálló feszültség enyhí­tését és a fegyverzet csökkentését óhajtják. Nehru, aki útban hazafelé elláto­gat Kairóba, végezetül bejelentette, hogy Kairóban megbeszéléseket foly­tat Gamal Abdel Nasszer egyiptomi [miniszterelnökkel. A mongol nép legnagyobb nemzeti ünnepe alkalmából kérem, Elnök Elvtárs, fogadja a Magyar Népköz- társaság Elnöki Tanácsa és a ma­gam nevében meleg ibaráti üdvözle­temet. Ebből az akalomból új, nagy sike­reket kívánok a testvéri Mongol Népköztársaság népének hazája fel­virágoztatásáért és a béke megőrzé­séért folytatott küzdelemhez. Dobi István, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke. Érvíz Indiában Párizs (TASZSZ). Az AFP Kalkut­tából jeleníti, hogy a Kalkuttától 300 km-re északnyugatra lévő Koszi-fo- lyó áradása következtében Eszak- Bihar tartományban több mint 40 Genfbe érkezett James Hagerty {MTI) Az Associated Press ameri­kai hírügynökség jelenti, hogy Ja­mes Hagerty, a Fehér Ház sajtótit- kára szombaton Genfbe érkezett. Hagerty előkészületeket tesz a július 18-án kezdődő négyhatalmi értekez­lettél kapcsolatban. Hagerty újságírókkal közölte, hogy Eisenhower elnök és felesége július 18-án érkezik Genfbe. Az elnök Ame­rikából való elutazása előtt beszédet mond a televízióban. ezer embernek kellett elhagynia haj­lékát. Noha a folyó áradása még csak most kezdődött, a legutóbbi értesü­lések szerint máris 80 falu került víz alá. Az árvízsújtotta lakosság el­látása érdekében kifejtett munkála­tokban és a mentési munkálatokban 200 hajó vesz részt. Házasfársak írta: Ivan Samjakin EGYÜTT INDULTAM szénát •- kaszálni Román Petrovics Veszjobjjal, az »Igazság«-kolhoz el­nökével. Három kilométert kellett kocsin megtennünk. Az út a »Kopasz-he­gyen-« át vezetett. A hegyet öreg, ágas-bogas fenyők nőtték be. — Ez hát a »Kopasz-hegy«? — kérdeztem, hogy valamivel elkezd­jem a beszélgetést. — Ühüm — felelte kurtán' Vesz- joflij. Mulatságosnak találtam, hogy a »Kopasz-hegy «-et erdő borítja^ eb­iből az emberiből pedig, akit Vesz- jöMjinaik, vidámnak hívnak — hara­pófogóval kell kihúzni a szavakat. Veszjoilijt már két nap óita ismer­tem és ezalatt még nem sikerült ko­molyabb beszélgetésre bírnom, pe­dig biztos voltam benne, ha akarna, tudna érdekes dolgokat mesélni. Elhatároztam, hogy valamiképpen megszólaltatom útitársamat. Tud­tam, hogy szerelmes a kolhozába és munkájába; gondoltam, ha valakit megbírálok, majd felélénkül. — A szénakaszáíás egész rendesen megy maguknál — közelítettem ke- rülőúton célomhoz. — Egészen jól — felelte Veszjolij. — De a tej hozam gyengécske, nem?... Vártam, hogy az elnök vitába száll majd velem és bizonygatni fogja, hogy nem úgy van, merit a szomszé­dos kolhozokhoz viszonyítva az »Igazság-«-fcc:lhozban a tejhozam ki­tűnő. Veszjolijt azonban kérdésem nem hozta ki a nyugalmából. — De igen — mondta és csende­sen hozzátette: — A tejhozam átlaga alacsony. Az első »menet« nem sikerült. U j abbal próbálkoztam: — Az erőmű t elepet nem használ­ják ki kellőképpen ... — Igaz — erősítette meg Veszjolij. — Rosszul használjuk ki. — A keretfűrész áll... — Áll... Nincs mit fűrészelnünk. CZ A NYUGODT önkritika in- *- gerelni kezdett. Ö pedig, mintha megérezte volna, ravaszul el­mosolyodott és kivette zsebéből a dohányzacskóját. — A rádióközpontjuk keveset mű­ködik — szóltam — talán csak este. — Nappal ki hallgatná, hiszen min­denki a mezőn dolgozik! Tetszett, hogy megkezdte a véde­kezést, most már határozottabban támadtam: — Nem úgy van az! Az asszonyok hajnalban még odahaza vannak. És a kisgyerekek, meg az iskolások? Maguk az ő részükre egyáltalán nem adnak közvetítést! És van, aki es­ténként operát, színdarabot szeretne hallgatni. Nem lehet kívánni, hogy az emberek csak a munkájuknak él­jenek. Szórakozniuk Is kell, halla­niuk kell az újdonságokról... Veszjolij gondterhelten vakarta meg a fületövét és kis megfontolás után igazat adott nekem: — Ez igaz lehet. Mindenesetre utánanézünk a dolognak. Veszjolij újra elmosolyodott. Én zavartan hallgattam. — Ahány újságíró járt nálam ed­dig, mind dicsért. Annyit dicsértek, Ihogy szinte restelltem olvasni. Most legalább egytől bírálatot ás kapok! — mondta. Látszott, sajnálja, hogy kevés kritikát kapott. A »KOPASZ-HEGY«-RÖL jól ^ 'látni a végtelenbe nyúló ka­szálókat, amelyeken a saénaiboglyák ezrei sorakoznak. A kazlak körül fe- hérimges férfiak, tankakendős lányok sürögnek-forognak. Pengőnek a ka­szák, zakatolnak a kaszálógépek. Va­lahonnan a távoliból lányok dala hal­latszik és egybeolvad a szénakaszá­lás ismerős, sajátságos muzsikájával. A kocsiról leugorva sokáig álldo­gáltam. A hatalmas rét valósággal (megbabonázott. Veszjolij megállította a lovat, sap­kájához emelte tenyerét és valamit fürkészett a messzeségben. Nemsokára továbbkocsiztunk és hamarosan a mezőn dolgozó nők na­gyobb csoportjához érkeztünk. — A mieink — jelentette ki rövi­den Veszjolij. Letért az útról és a kocsi most már a kaszálón futott to­vább. Az asszonyok megpillantják az el­nököt és odakiiabálnak valakinek: — Natasa néni! —■ Megérkezett! Veszjolij csendesen elmosolyodik. A TÁVOLABBI BOGLYÁK mö- w gül néhány asszony lép elő. Középmagas, jóadakú, mozgékony, fiatalos külsejű asszony halad az élen. Amikor közelebb lép, látom, hogy a többi akár a lánya is lehetne. Az évek azonban még nem. hagytak ráncokat fiatalos arcán és fekete ha­ját sem ezüstözte be az idő. Szeme azonban elárulta, hogy sokat átélt, életében sokat dolgozott. Natasa néni karjával a gereblyére támaszkodott, fejét kissé lehajtva, igonoszkodóan az elnökhöz fordult: — Megérkeztél, galambom? — Meg — dörmögte a férfi — És emiékszel-e, miről beszélget­tünk tegnap? — Emlékszem — válaszolta kény­szeredettén Veszjolij. — Szóval elfelejtetted? — kiáltott Natasa néni. — Hát írd fel magad­nak, ha rövid az eszed! írd fel! A mi szavunkat csak úgy elereszted a füled mellett? Látod, mennyi széna- boglya van? Nyolcszáz! Hát nem be­széltük meg tegnap, hogy férfisegít­séget küldesz a kazalrakáshoz? Hol vannak az embereid, hol vannak a lovak? És ha hirtelen megered az eső? Vigyázz elnök, ibaj ne legyen ebből!... Ha megrohad a széna, ak­kor téged... — Az asszony az utolsó szavakat csen­A nyugati propaganda mesterkedései Anglia közvéleménye türelmetle­nül várja a négy hatalom kormány­főinek genfi találkozását, mely a fi­gyelem homlokterében áll. Erről be­szélnek a gyűléseken, az összejöve­teleken, de még a magánbeszélgeté­sek során is. A fémfel dolgozóipari szakszervezet évi konferenciája a napokban egy­hangúan határozatot hozott, amely­ben felszólította a munkáspártot, hogy vizsgálja feliül álláspontját Nyugat-Németország felfegyverzésé« nek kérdésében. A határozatot is­mertető szónok rámutatott, hegy a béke biztosítása érdekében elkerül­hetetlenül szükséges Németország békés újraegyesítése és a katonai szövetségektől való távolmaradása. Az angol asszonyok százai —■ az An­gol Szövetkezeti Nőmozgalom tag­jai— június 21-én Londonban, a par­lamentben követelték az atom- és hidrogénfegyver ibetiltását. A janu­árban lezajlott parlament előtti tün­tetéstől eltérően ezúttal hamar be­engedték a parlamentbe a tüntető­ket, akik találkoztak képviselőikké1!:. Az elektrotechnikusok szakszerveze­tének' egyik szervezete június 27-én levelet intézett az Egyesült Államok angliai nagykövetéhez. A levél írói tiltakoztak az Egyesült Államokban folyó háborús uszítás ellen, elítélték az ottani atomriadó-gyakorlatokat. Az angol egyházi élet néhány tekin­télyes személyisége az utóbbi napok­ban állást foglalt az atomfegyverke­zési hajsza ellen. Doktor Fisher can­terbury érsek felhívást tett közzé, hogy a genfi értekezlet megnyitásá­nak napján az egész országban tart­sanak hálaadó miséket és Kívánja­nak sikereket a tanácskozás rész­vevőinek. A hivatalos angol propaganda ugyanakkor észrevehetően fo­kozta aktivitását a közelgő genfi tanácskozásokkal kapcsolatban. Az Egyesült Államok jóváhagyá­sával különböző mesterséges problémákat igyekeznek erőszak­kal előráncigálni. Ilyen többek között a »kelet-euró­pai országok kérdése«. Már-már olyan ember is akadt, aki meg akar­ta győzni a közvéleményt, hogy e probléma vita 'tárgyát képezheti Gemfben. Nyilvánvaló, hogy ehhez hasonló mesterkedésekkel ködösíteni akarják a helyzetet a négy hatalom kormányfői tanácskozásának előesté­jén. Ezek a spekulációk azonban nem érik el céljukat. Nem sikerül elvon­niuk az angol közvélemény figyel­mét a jelenlegi nemzetközi helyzet igazi problémáitól. A közvélemény tudni óhajtja, mi­lyen javaslattal megy Anglia a gen­fi tanácskozásra, milyen álláspontot foglaltnak el a nyugati hatalmak a fegyverkezés csökkentésére, az atomfegyver eltiltására és más kér­désiekre vonatkozó szovjet ja vasia­tokkal kapcsolatban. Az utóbbi idő­ben több ilyen kérdés hangzott el az angol alsóházban a kormány felé. A június 29«i viták során egyes képvi- seíők határozottan követelték, hogy az osztrák kérdés rendezésének ta­pasztalatait figyelembe véve ’igye­kezzenek békés úton megoldani a német kérdést. »Igen sok embernek az a véleménye, hogy ezek az elvek (vagyis az osztrák államszerződés elvei) a német kérdésben is alkal­mazhatók« — jelentette ki a. mun­káspárti Sidney Silverman; E. Hug­hes — ugyancsak munkáspárti kép­viselő «— rámutatott arra, hogy az osztrák államszerződés meg­kötését egyáltalán nem az erő- politika eredményeként, hanem a kérdés rendezésére irányuló , őszinte törekvések sikereként kell elkönyvelni. Ma már aligha lehet tárgyalásokat folytatni Európában az erőpolitika helyzetéből — mondotta Hughes. Érdekes, hogy az utóbbi napokban egyes burzsoá angol lapok igen nyugtalan hangot ütnek meg a nyu­gatnémet felfegyverzés veszélyével kapcsolatban. A Daily Telegraph and Morning Post óvatosan szemére vetette a nyugati hatalmak kormá­nyainak, amiért engedték, hogy ily gyorsain' feledésbe merüljön a nyu­gatnémet fegyveres erők »korlátozá­sának« ügye. A Scotsman című lap június 30-i vezércikkében rámuta­tott arra a veszélyre, amely előáll, ha a militarista erők felülkereked­nek a Német Szövetségi Köztársa­ságban. A Daily Express június 29- ón így írt az angol kütooíiükánxL: »Mi a németeket előnyben részesí­tettük a franciákkal szemben.. En­nek eredményeként elvesztettük a franciákat, anélkül, hogy biztosak lehetnénk a németek barátságában.« Bizonyos angol körök azt szeret­nék ha, távolmaradhatnának ko­runk legégetőbb problémáinak tárgyilagos megvitatásától. E kö­rök többek között igen elutasító dasen, nyugodtan mondta, de ami­kor észrevette, hogy Veszjolij eűmo- scíyodik, újra tűzbe jött: — Még nevetsz is? — A lányok fe é fordult. — Mit csináljunk vele, édes gyermekeim? Annyi neki a kri­tika, mint a falrahányt borsó. Aztán határozott hangon így fe­jezte be: — Ebéd után küldd a lovakat, m.ert rakodni fogunk! Magam má­szom fel a kazlakra. Raktam én kaz­lat a háború alatt is, ráírok majd most is. — A Sztugyorkáján száraz már a széna? — kérdezte VeszjdMj, csak­hogy másra terelje a szót. — Mindenhol száraz már — vála­szol az asszony. — De azért bará­toddal, a kováccsal nem csináltattad meg a boronát. Veszjolij — megismerkedésünk óta először — hangos kacagásban tört ki. —■ No, te szépen lefestettél engem, Natasa! Még egy idegen is megso- kallhaifcná! — De hiszen nincs itt senki ide­gen! — mondta az asszony, s közben rámp:Tilantott. — Ez az újságíró úgyis csak dicsérni fog! A BESZÉLGETÉS békés han- w gúláiban ért véget. Útinak in­dultunk. Natasa néni még utánunk szólt: — Román! Menj be a napközibe! Nézz körül, rendben van-e minden. Ezek a szavak ugyan már egészen szelíden hangzottak, mégis tréfásan megjegyeztem: — Ez aztán kardos menyecske! Van férje? — Ühüm... — bólintott az elnök. — No, azt nem irigylem! Jól el­bánhat szegénnyel. — Dolgos asszony, arany a keze — válaszolta komolyan az elnök. Jó negyedóra, vagy talán még több is eltelt, amikor váratlanul kibökte: — Akivel beszéltünk, Natasa, az az én feleségem ... álláspontot képviseltek a Szov­jetuniónak a fegyverkezés csök­kentésére és az atomfegyver be­tiltására vonatkozó javaslatával szemben. Ezzel szemben ©gyes angol személyi­ségek nem fukarkodnak a különböző nyilatkozatokkal, melyeknek az a célja, hogy »megnyugtassák« a köz­véleményt. Ilyen volt többek között az a nyilatkozat, amely mostanában jelent meg az angol lapokban, s hangsúlyozta, hogy az angol kor­mány »melegen érdekelt« Németor­szág egyesítésében. Senki sem tagadhatja, milyen dön­tő jelentőségű e kérdés megoldása az európai biztonság ügyének szem« pontjából. Egyes angol politikusok nyilatkozatai azonban nem hangza­nak meggyőzően már csak azért; sem, mert gyakran olyan kijelenté­sek kísérik, hogy az »egyesített Né­metország nem létezhet« a nyugati katonai tömbökön kívül. Felvetődik a kérdés: talán a Németország egye­sítéséről szóló nyilatkozatok csupán arra szükségesek, hogy leplezzék azokat a célokat, amelyek merőben ellentétesek a> német népi nemzett! érdekeivel és az európai béke meg­szilárdításának ügyével? Anglia és más nyugati országok propagandája, amely a genfi tanács­kozás előtt ilyen mesterkedéseknek ad teret, óvatosságra inti a közvé­leményt és arra készteti, hogy fo­kozza harcát a béke, valamint Euró­pa és az egész világ biztonságának megszilárdításáért.

Next

/
Thumbnails
Contents