Somogyi Néplap, 1955. július (12. évfolyam, 153-178. szám)
1955-07-12 / 162. szám
2 SOMOGYI NÉPLAP Kedd, 1955. július 12. 6 it I í Genf ké§zül július 18-ra Magyar államférfiak üdvözlő távirata a mongol K népi forradalom 34. évfordulója Genf már készül a nagy találkozóra. Bulganyin marsall, Eisenhower elnök, Eden és Faure miniszterelnökök az egykori Népszövetség palotájában ülnek össze július 18-án, ugyanott, ahol tavaly az indokínai fegyverszünetet eredményező ázsiai konferencia zajlott le. A teremben jelenleg még folyik az Egyesült Nemzetek Jogi Szakosztályának munkája. A tanácskozóterem barna- és aranyszínű falait Jósé Maria Sert spanyol festő képe díszíti, amelyet a spanyol köztársaság még a Nép- szövetség idejében ajándékozott. A négy nagyhatalom képviselői hatalmas kerékasztal körül foglalnak majd helyet s az egyes delegációk vezetői mellett tanácsadóik számára tartották fenn a helyet. Azt már hivatalosan bejelentették, hogy Bulganyin, Eden és Faure miniszterelnökök hjillái körül a svájci hadsereg 26-ik ezredének egységei látják el a díszőrséget. A 145 000 lakosú, ősi svájci város jogos büszkeséggel és nagy gonddal készül a kiváló látogatók fogadására. A Calvin-dlapítolta egyetem külön előadássorozatot tart, a Jean Jacques Rousseau nevét viselő elragadó kis szigeten pazar tűzijátékot készítenek elő, a nagy konferencia részvevői számára. A tűzijáték fényei vetélkedni fognak a városból jól látható Mont Blanc csúcsának örökké fehér villogásával. Genf legnagyobb szállodáiban, a Beau Rivage-ban, a Hotel de Rhone-ban a szobák természetesen már mind foglaltak és az újságírók egy része a Hotel da la Paix, a Béke-szálló szobáiban nyer elhelyezést. A mindig kék Genfi-tó partján külön e célra szerződtetett kertészek tucatjai gyönyörű virágokból készítik el a négy nagyhatalom színeinek megkapó virágparádéját. Jellemző a konferencia idejére várt utasforgalomra, hogy az idáig naponta háromszor közlekedő Zürich—genfi repülőjárat július közepétől napi 15 utazást iktatott be Genf és Zürich között. A nagy kpnfereneiára büszke svájci sajtót legfeljebb az aggasztja, hogy a rendkívüli nemzetközi esemény kapcsán a kiváncsi svájci és külföldi túristák áradata zavarja majd a mindig nyugodt, nagy diplomáciai múltú svájci város életét. I alkalmából Ju. Cedenbal elvtársnak, a Mongol Népköztársaság mi- i/l niszterelnökének, tfj Ulan-Bator. j A mongol népi forradalom 34. évfordulója alkalmából a magyar nép, ('a Magyar Népköztársaság kormánya Jllés a magam nevében forró testvéri ijüdvözletemet küldöm a Mongol Nép- Jköztársaság népének, kormányának élés személy szerint önnek, miiniszter- - elnök elvtárs. A magyar nép és a mongol nép barátsága és sokoldalú együttműködése a béke, a demokrácia és a szocializmus táborának országaival, különösen a nagy Szovjetunióval, jelentős hozzájárulás a béke biztosítá- jísához. A magyar nép szívből kívánja, ♦hogy a baráti mongol nép további jfagy sikereket érjen el a szocializál* mus építése terén és a népek közötti «közös harcunkban. Hegedűs András, a Magyar Népköztársaság nisztertanácsánaik elnöke. MiNehru elutazott Londonból Zs. Szambu elvtársnak, a Mongol Népköztársaság nagy népi hurálja elnöksége elnökének Ulan-Bator. (MTI) A londoni rádió jelenti, hogy Nehru vasárnap elutazott Londonból. Az Indiai miniszterelnök befejezte Kelet- és Nyugat-Európában tett látogatását. Nethru elutazása előtt nyilatkozott angliai tárgyalásairól és a Szovjetunióban szerzett benyomásairól. Az indiai miniszterelnök kijelentette hogy Edenmél különböző nemzetközi problémákról, egyebek közt a távolkeleti helyzetről tárgyait. — Joggal hiszem — mondotta —, hogy az utóbbi kérdésben India és Nagy- Britannia nézete egyezik. India célja változatlanul az — folytatta —, hogy elősegítse a nemzetközi feszültség csökkentésére irányuló lépéseket és rendezésre törekedjék. Nehru nyilatkozott világkörüli útján szerzett benyomásairól. — Az a benyomás cm — mondotta —, hogy történelmi fordulóponthoz érkeztünk nemcsak Európában hanem az egész O-világban. Hátat fordítunk a hidegháborúnak és a nemzetközi feszültségnek, hogy irányt vegyünk a világbéke felé. Nem hiszem, hogy a béke hirtelen megvalósul, de úgy vélem, megvan a hajlandóság a oéké- re. Újságírók ekkor kérdéseket intéztek az indiai miniszterelnökhöz a Szovjetunióban szerzett benyomásairól. Néhru az újságírók kérdéseire válaszolva kijelentette: — Meggyőződésem, hogy a szovjet vezetők a világban fennálló feszültség enyhítését és a fegyverzet csökkentését óhajtják. Nehru, aki útban hazafelé ellátogat Kairóba, végezetül bejelentette, hogy Kairóban megbeszéléseket folytat Gamal Abdel Nasszer egyiptomi [miniszterelnökkel. A mongol nép legnagyobb nemzeti ünnepe alkalmából kérem, Elnök Elvtárs, fogadja a Magyar Népköz- társaság Elnöki Tanácsa és a magam nevében meleg ibaráti üdvözletemet. Ebből az akalomból új, nagy sikereket kívánok a testvéri Mongol Népköztársaság népének hazája felvirágoztatásáért és a béke megőrzéséért folytatott küzdelemhez. Dobi István, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke. Érvíz Indiában Párizs (TASZSZ). Az AFP Kalkuttából jeleníti, hogy a Kalkuttától 300 km-re északnyugatra lévő Koszi-fo- lyó áradása következtében Eszak- Bihar tartományban több mint 40 Genfbe érkezett James Hagerty {MTI) Az Associated Press amerikai hírügynökség jelenti, hogy James Hagerty, a Fehér Ház sajtótit- kára szombaton Genfbe érkezett. Hagerty előkészületeket tesz a július 18-án kezdődő négyhatalmi értekezlettél kapcsolatban. Hagerty újságírókkal közölte, hogy Eisenhower elnök és felesége július 18-án érkezik Genfbe. Az elnök Amerikából való elutazása előtt beszédet mond a televízióban. ezer embernek kellett elhagynia hajlékát. Noha a folyó áradása még csak most kezdődött, a legutóbbi értesülések szerint máris 80 falu került víz alá. Az árvízsújtotta lakosság ellátása érdekében kifejtett munkálatokban és a mentési munkálatokban 200 hajó vesz részt. Házasfársak írta: Ivan Samjakin EGYÜTT INDULTAM szénát •- kaszálni Román Petrovics Veszjobjjal, az »Igazság«-kolhoz elnökével. Három kilométert kellett kocsin megtennünk. Az út a »Kopasz-hegyen-« át vezetett. A hegyet öreg, ágas-bogas fenyők nőtték be. — Ez hát a »Kopasz-hegy«? — kérdeztem, hogy valamivel elkezdjem a beszélgetést. — Ühüm — felelte kurtán' Vesz- joflij. Mulatságosnak találtam, hogy a »Kopasz-hegy «-et erdő borítja^ ebiből az emberiből pedig, akit Vesz- jöMjinaik, vidámnak hívnak — harapófogóval kell kihúzni a szavakat. Veszjoilijt már két nap óita ismertem és ezalatt még nem sikerült komolyabb beszélgetésre bírnom, pedig biztos voltam benne, ha akarna, tudna érdekes dolgokat mesélni. Elhatároztam, hogy valamiképpen megszólaltatom útitársamat. Tudtam, hogy szerelmes a kolhozába és munkájába; gondoltam, ha valakit megbírálok, majd felélénkül. — A szénakaszáíás egész rendesen megy maguknál — közelítettem ke- rülőúton célomhoz. — Egészen jól — felelte Veszjolij. — De a tej hozam gyengécske, nem?... Vártam, hogy az elnök vitába száll majd velem és bizonygatni fogja, hogy nem úgy van, merit a szomszédos kolhozokhoz viszonyítva az »Igazság-«-fcc:lhozban a tejhozam kitűnő. Veszjolijt azonban kérdésem nem hozta ki a nyugalmából. — De igen — mondta és csendesen hozzátette: — A tejhozam átlaga alacsony. Az első »menet« nem sikerült. U j abbal próbálkoztam: — Az erőmű t elepet nem használják ki kellőképpen ... — Igaz — erősítette meg Veszjolij. — Rosszul használjuk ki. — A keretfűrész áll... — Áll... Nincs mit fűrészelnünk. CZ A NYUGODT önkritika in- *- gerelni kezdett. Ö pedig, mintha megérezte volna, ravaszul elmosolyodott és kivette zsebéből a dohányzacskóját. — A rádióközpontjuk keveset működik — szóltam — talán csak este. — Nappal ki hallgatná, hiszen mindenki a mezőn dolgozik! Tetszett, hogy megkezdte a védekezést, most már határozottabban támadtam: — Nem úgy van az! Az asszonyok hajnalban még odahaza vannak. És a kisgyerekek, meg az iskolások? Maguk az ő részükre egyáltalán nem adnak közvetítést! És van, aki esténként operát, színdarabot szeretne hallgatni. Nem lehet kívánni, hogy az emberek csak a munkájuknak éljenek. Szórakozniuk Is kell, hallaniuk kell az újdonságokról... Veszjolij gondterhelten vakarta meg a fületövét és kis megfontolás után igazat adott nekem: — Ez igaz lehet. Mindenesetre utánanézünk a dolognak. Veszjolij újra elmosolyodott. Én zavartan hallgattam. — Ahány újságíró járt nálam eddig, mind dicsért. Annyit dicsértek, Ihogy szinte restelltem olvasni. Most legalább egytől bírálatot ás kapok! — mondta. Látszott, sajnálja, hogy kevés kritikát kapott. A »KOPASZ-HEGY«-RÖL jól ^ 'látni a végtelenbe nyúló kaszálókat, amelyeken a saénaiboglyák ezrei sorakoznak. A kazlak körül fe- hérimges férfiak, tankakendős lányok sürögnek-forognak. Pengőnek a kaszák, zakatolnak a kaszálógépek. Valahonnan a távoliból lányok dala hallatszik és egybeolvad a szénakaszálás ismerős, sajátságos muzsikájával. A kocsiról leugorva sokáig álldogáltam. A hatalmas rét valósággal (megbabonázott. Veszjolij megállította a lovat, sapkájához emelte tenyerét és valamit fürkészett a messzeségben. Nemsokára továbbkocsiztunk és hamarosan a mezőn dolgozó nők nagyobb csoportjához érkeztünk. — A mieink — jelentette ki röviden Veszjolij. Letért az útról és a kocsi most már a kaszálón futott tovább. Az asszonyok megpillantják az elnököt és odakiiabálnak valakinek: — Natasa néni! —■ Megérkezett! Veszjolij csendesen elmosolyodik. A TÁVOLABBI BOGLYÁK mö- w gül néhány asszony lép elő. Középmagas, jóadakú, mozgékony, fiatalos külsejű asszony halad az élen. Amikor közelebb lép, látom, hogy a többi akár a lánya is lehetne. Az évek azonban még nem. hagytak ráncokat fiatalos arcán és fekete haját sem ezüstözte be az idő. Szeme azonban elárulta, hogy sokat átélt, életében sokat dolgozott. Natasa néni karjával a gereblyére támaszkodott, fejét kissé lehajtva, igonoszkodóan az elnökhöz fordult: — Megérkeztél, galambom? — Meg — dörmögte a férfi — És emiékszel-e, miről beszélgettünk tegnap? — Emlékszem — válaszolta kényszeredettén Veszjolij. — Szóval elfelejtetted? — kiáltott Natasa néni. — Hát írd fel magadnak, ha rövid az eszed! írd fel! A mi szavunkat csak úgy elereszted a füled mellett? Látod, mennyi széna- boglya van? Nyolcszáz! Hát nem beszéltük meg tegnap, hogy férfisegítséget küldesz a kazalrakáshoz? Hol vannak az embereid, hol vannak a lovak? És ha hirtelen megered az eső? Vigyázz elnök, ibaj ne legyen ebből!... Ha megrohad a széna, akkor téged... — Az asszony az utolsó szavakat csenA nyugati propaganda mesterkedései Anglia közvéleménye türelmetlenül várja a négy hatalom kormányfőinek genfi találkozását, mely a figyelem homlokterében áll. Erről beszélnek a gyűléseken, az összejöveteleken, de még a magánbeszélgetések során is. A fémfel dolgozóipari szakszervezet évi konferenciája a napokban egyhangúan határozatot hozott, amelyben felszólította a munkáspártot, hogy vizsgálja feliül álláspontját Nyugat-Németország felfegyverzésé« nek kérdésében. A határozatot ismertető szónok rámutatott, hegy a béke biztosítása érdekében elkerülhetetlenül szükséges Németország békés újraegyesítése és a katonai szövetségektől való távolmaradása. Az angol asszonyok százai —■ az Angol Szövetkezeti Nőmozgalom tagjai— június 21-én Londonban, a parlamentben követelték az atom- és hidrogénfegyver ibetiltását. A januárban lezajlott parlament előtti tüntetéstől eltérően ezúttal hamar beengedték a parlamentbe a tüntetőket, akik találkoztak képviselőikké1!:. Az elektrotechnikusok szakszervezetének' egyik szervezete június 27-én levelet intézett az Egyesült Államok angliai nagykövetéhez. A levél írói tiltakoztak az Egyesült Államokban folyó háborús uszítás ellen, elítélték az ottani atomriadó-gyakorlatokat. Az angol egyházi élet néhány tekintélyes személyisége az utóbbi napokban állást foglalt az atomfegyverkezési hajsza ellen. Doktor Fisher canterbury érsek felhívást tett közzé, hogy a genfi értekezlet megnyitásának napján az egész országban tartsanak hálaadó miséket és Kívánjanak sikereket a tanácskozás részvevőinek. A hivatalos angol propaganda ugyanakkor észrevehetően fokozta aktivitását a közelgő genfi tanácskozásokkal kapcsolatban. Az Egyesült Államok jóváhagyásával különböző mesterséges problémákat igyekeznek erőszakkal előráncigálni. Ilyen többek között a »kelet-európai országok kérdése«. Már-már olyan ember is akadt, aki meg akarta győzni a közvéleményt, hogy e probléma vita 'tárgyát képezheti Gemfben. Nyilvánvaló, hogy ehhez hasonló mesterkedésekkel ködösíteni akarják a helyzetet a négy hatalom kormányfői tanácskozásának előestéjén. Ezek a spekulációk azonban nem érik el céljukat. Nem sikerül elvonniuk az angol közvélemény figyelmét a jelenlegi nemzetközi helyzet igazi problémáitól. A közvélemény tudni óhajtja, milyen javaslattal megy Anglia a genfi tanácskozásra, milyen álláspontot foglaltnak el a nyugati hatalmak a fegyverkezés csökkentésére, az atomfegyver eltiltására és más kérdésiekre vonatkozó szovjet ja vasiatokkal kapcsolatban. Az utóbbi időben több ilyen kérdés hangzott el az angol alsóházban a kormány felé. A június 29«i viták során egyes képvi- seíők határozottan követelték, hogy az osztrák kérdés rendezésének tapasztalatait figyelembe véve ’igyekezzenek békés úton megoldani a német kérdést. »Igen sok embernek az a véleménye, hogy ezek az elvek (vagyis az osztrák államszerződés elvei) a német kérdésben is alkalmazhatók« — jelentette ki a. munkáspárti Sidney Silverman; E. Hughes — ugyancsak munkáspárti képviselő «— rámutatott arra, hogy az osztrák államszerződés megkötését egyáltalán nem az erő- politika eredményeként, hanem a kérdés rendezésére irányuló , őszinte törekvések sikereként kell elkönyvelni. Ma már aligha lehet tárgyalásokat folytatni Európában az erőpolitika helyzetéből — mondotta Hughes. Érdekes, hogy az utóbbi napokban egyes burzsoá angol lapok igen nyugtalan hangot ütnek meg a nyugatnémet felfegyverzés veszélyével kapcsolatban. A Daily Telegraph and Morning Post óvatosan szemére vetette a nyugati hatalmak kormányainak, amiért engedték, hogy ily gyorsain' feledésbe merüljön a nyugatnémet fegyveres erők »korlátozásának« ügye. A Scotsman című lap június 30-i vezércikkében rámutatott arra a veszélyre, amely előáll, ha a militarista erők felülkerekednek a Német Szövetségi Köztársaságban. A Daily Express június 29- ón így írt az angol kütooíiükánxL: »Mi a németeket előnyben részesítettük a franciákkal szemben.. Ennek eredményeként elvesztettük a franciákat, anélkül, hogy biztosak lehetnénk a németek barátságában.« Bizonyos angol körök azt szeretnék ha, távolmaradhatnának korunk legégetőbb problémáinak tárgyilagos megvitatásától. E körök többek között igen elutasító dasen, nyugodtan mondta, de amikor észrevette, hogy Veszjolij eűmo- scíyodik, újra tűzbe jött: — Még nevetsz is? — A lányok fe é fordult. — Mit csináljunk vele, édes gyermekeim? Annyi neki a kritika, mint a falrahányt borsó. Aztán határozott hangon így fejezte be: — Ebéd után küldd a lovakat, m.ert rakodni fogunk! Magam mászom fel a kazlakra. Raktam én kazlat a háború alatt is, ráírok majd most is. — A Sztugyorkáján száraz már a széna? — kérdezte VeszjdMj, csakhogy másra terelje a szót. — Mindenhol száraz már — válaszol az asszony. — De azért barátoddal, a kováccsal nem csináltattad meg a boronát. Veszjolij — megismerkedésünk óta először — hangos kacagásban tört ki. —■ No, te szépen lefestettél engem, Natasa! Még egy idegen is megso- kallhaifcná! — De hiszen nincs itt senki idegen! — mondta az asszony, s közben rámp:Tilantott. — Ez az újságíró úgyis csak dicsérni fog! A BESZÉLGETÉS békés han- w gúláiban ért véget. Útinak indultunk. Natasa néni még utánunk szólt: — Román! Menj be a napközibe! Nézz körül, rendben van-e minden. Ezek a szavak ugyan már egészen szelíden hangzottak, mégis tréfásan megjegyeztem: — Ez aztán kardos menyecske! Van férje? — Ühüm... — bólintott az elnök. — No, azt nem irigylem! Jól elbánhat szegénnyel. — Dolgos asszony, arany a keze — válaszolta komolyan az elnök. Jó negyedóra, vagy talán még több is eltelt, amikor váratlanul kibökte: — Akivel beszéltünk, Natasa, az az én feleségem ... álláspontot képviseltek a Szovjetuniónak a fegyverkezés csökkentésére és az atomfegyver betiltására vonatkozó javaslatával szemben. Ezzel szemben ©gyes angol személyiségek nem fukarkodnak a különböző nyilatkozatokkal, melyeknek az a célja, hogy »megnyugtassák« a közvéleményt. Ilyen volt többek között az a nyilatkozat, amely mostanában jelent meg az angol lapokban, s hangsúlyozta, hogy az angol kormány »melegen érdekelt« Németország egyesítésében. Senki sem tagadhatja, milyen döntő jelentőségű e kérdés megoldása az európai biztonság ügyének szem« pontjából. Egyes angol politikusok nyilatkozatai azonban nem hangzanak meggyőzően már csak azért; sem, mert gyakran olyan kijelentések kísérik, hogy az »egyesített Németország nem létezhet« a nyugati katonai tömbökön kívül. Felvetődik a kérdés: talán a Németország egyesítéséről szóló nyilatkozatok csupán arra szükségesek, hogy leplezzék azokat a célokat, amelyek merőben ellentétesek a> német népi nemzett! érdekeivel és az európai béke megszilárdításának ügyével? Anglia és más nyugati országok propagandája, amely a genfi tanácskozás előtt ilyen mesterkedéseknek ad teret, óvatosságra inti a közvéleményt és arra készteti, hogy fokozza harcát a béke, valamint Európa és az egész világ biztonságának megszilárdításáért.