Somogyi Néplap, 1955. július (12. évfolyam, 153-178. szám)

1955-07-30 / 178. szám

Elutazott Varsóba a magyar VIT-küldöttség második csoportja A Pártoktatás Háza a dolgozók elméleti színvonala emelésének szolgálatában Egészheti rádióműsor A MAGYAR DOLGOZOK PARTJA ‘*?í> V . ? • - ;• ;c> ' ‘ * '. SOMOGYMEGY El B1Z OT TSÁGÁNAK LAPJA 1 • ■ XII. évfolyam, 178. szám. ARA 59 FILLER Szombat, 1955. július 30. Nagyobb gondot a gabonára! DISZ-szervezetünk határfigyelő brigádja a legutóbbi szemle alkalmá­val feliháborodva látta, hogy a községünk határával szomszédos rozsföl­dön — amely a Lábodi Állami Gazdaság tulajdona — a kévék napok hosszat tétlenül hevernek. A kalászokat a földbe mossa az eső, vagy a szél széjjel kuszálja és kipereg belőlük a szem. Ezenkívül az aratógép * kezelője sem tekinti, hogy a gabonáról, a kenyérről van szó, hanem gé­pével keresztül-kasul járkál a földön. A gazdaság vezetői úgylátszik, nem törődnek azzal, hogy a szemvesz­teség nélküli, gyors aratás iaz egész dolgozó nép ügye. Ha kevés volt a munkaerő, gondoskodtak volna munkásokról, vagy jobban szervezték volna meg a munkát. Ez az eset azt bizonyítja, hogy az ellenőrzés sem megfelelő. Reméljük, hogy bírálatunk nyomán rendet teremtenek a gaz­daságban az illetékesek. Papp Lajos, DISZ-titkár, Kőkút. Milyen műnké ez, Segesds Gépállomás!! Július 29-én csaknem 32 000 mázsa gabonát csépeltek el gépállomásaink Somogyszcbon eddig még csak három-négy gazda csépelte el a ke­nyérgabonáját, a többiek meg vár­ták, hogy hozzájuk kerüljön a gép. Hiába várták azonban, mert mind a bárom gép két nap óta áll. Az egyiknek a hűtője lyukadt ki, a másiknál valamilyen csavar törött el, egyszóval bajlódnak velük a fe­lelős vezetők, akik ugyancsak igye­keznek a javítással, de szerelő nél­kül nem tudják megszüntetni a hi­bákat. A szerelő feléjük sem néz, olyan községekben tartózkodik, ahol semmi baja sincs a gépnek. Sajnos, nem ez az első olyan eset Somogy- szobon, hogy állnak a gépek. Elő­fordult már a cséplés kezdetén is, hogy fél napot dolgozott a gép, egy napot meg állt. Hogyan javították ki a Segesdi Gépállomás szerelői a cséplőgépe­ket, amikor már az első napokban felmondták a szolgálatot? A trak­torosok nem tudnak dolgozni, kint a kazalban pedig ázik a somogyszo- bi gazdák gabonája a felelőtlen munka miatt, Javasoljuk a Segesdi Gépállomás vezetőinek, hogy jobban ügyeljenek a traktoristák munká­jára, s ha a szép szó nem használ, büntessék mg a hanyagul dolgozó­kat. A szerelő, Pintér elvtárs pedig ne olyan községekbe járjon, ahol nincs rá szükség, hanem oda men­jen segíteni, ahol rossz a gép, és napokig tétlenül várnak. NEVESSÜNK VAGY MÉRGELŐDJÜNK ? Kevés volna a papír, ha a tsz-ünk eredményeit le akarnám írni. Befejeztük az aratást, a 183 mázsa kötelező beadásán kívül 130 mázsa szabadgabonát adtunk el az államnak. Jól állunk a tarlóhán­tással is, és több mint 70 kát. hold máscdnövényt vetettünk. A gabo- nacséplés is befejeződik hétfőn, és azonnal megkezdjük az aprómag­vak csépiését is. Mindezek ellenére igen keveset hallunk magunkról a járásban. Már a tavasz óta első a kastélyos- dombói Felszabadulás TSZ — hir­deti a járási versenyhíradó. Ho­gyan lehetséges ez? A Felszabadu­lás még mindig arat, lehet hogy még a jövő héten is aratni fog. Mi nem szeretünk dicsekedni, de eredményeinkre jogosan büszkék vagyunk. Hogy mégsem törődnek velünk a járásiak, annak két oka van. 1. Nem vagyunk az országút mellett, 2. nagyon homokos az út a rigóéi állomástól. Viszont ez nem mehet munkakedvünk rovására. Részben nevetséges, részben pedig szomorú dolog, hogy az ér­tékelést végző elvtársak olyanokat helyeznek elsőnek, akik éppen le­maradók. Szeretnénk, ha ezután szakítanának maguknak időt bent a székhelyen, kijönnének hozzánk a járásból, és megbecsülnék ered­ményeinket. Az aranyospusztai Béke TSZ tagsága nevében: SZABD ÁRPÁD, agronómus. Gépállomásainkon tegnap több mint 350 cséplőgép működött és ezen a napon mintegy 32 000 mázsa kenyérgabona hullt a zsákokba. Ki­emelkedő eredmények születnek az egyes gépállomásokon. A Marcali Gépállomás körzetében dolgozó Far­kas József cséplőgépkezelő ‘brigádja 930-as gépével tegnap 201 mázsa gabonát csépelt el. A Karádi Gép­állomás körzetében a gamási Hala­A Csokonyavisontai Gépállomáson eleinte lemaradás mutatkozott a tarlóhántásban. A learatott terület­tel nem állt arányban a tarffióhántési terv teljesítése. Ezért sürgősen in­tézkedtek, hogy minden traktor 48 órán belül végezze el a termelőszö­vetkezetekben a tarlóhántást. A cso- fconyaviísontai Haladás TSZ-ben nem győzik a gabonabehordást végezni a traktorok elől. Eddig a legtöbb tarló­hántást Ritzl Sándor DISZ-fiata! vé­PÉLDAMUTATÓ PÉTERHIDAI DOLGOZÓ PARASZTASSZONY dás TSZ-ben Mráv elvtárs cséplő- csapata 1070-es géppel egy nap alatt 223 mázsa gabonát csépelt el. Dicsé­retet érdemel Benedek János, Faze­kas István cséplőcsapata is, ők szán­tón több mint 200 mázsa gabonát csépeltek el egjr nap alatt. A tarlóhántás is egyre gyorsabb ütemben halad. Július 29-én a gép­állomások körzetében 600 kát. hold tarlót buktattak a traktorosok. igezte. 100 holdat szántott fel trak­torjával. Lelkiismeretesen dolgoznak még Karaiki és Végh elvtársak, akik esőben-sárban is szántónak mind­addig, amíg a talaj csak engedi. Munkájuk minősége kifogástalan. Kiss László agronómus naponta el­lenőrzi a traktorosok munkáját. A Csokonyavisontai Gépállomás pár nap alatt befejezi körzetében a tarlóhántást. TSZ-ELÖKÉSZITÖ BIZOTTSÁG ALAKULT SOMOGYARACSON Párttagok az élen a példamutatásban Csökönyavisontán nagy lendülettel indult meg a cséplés. A gazdák a cséplőgéptől azonnal beszállítják a raktárba kötelező beadásukat, és sza- badgabomáj ükből is teljesítik az elő­írást. Ebben a párttagok járnak az élen. Kalmár János, a pártvezetőség tagja 17 mázsa gabonát adott el az államnak. A Haladás TSZ 70 mázsa gabonát adott el szabadon. Kiváló termést takarított ‘be Pé- terlhidán Igricz Milhályné dolgozó parasztasszony. 700 négyszögöl terü­letén 11,32 mázsa rozs termett. Eb­ből 11 mázsát ’szabadon adott el ál­lamunknak. Pé.terhiüán csütörtökig 23 gazda már elcsépelt, s kötelezett­ségüket a cséplőgéptől azonnal tel­Somogyaracs községben termelő­szövetkezeti előkészítőbizettság ala­kult. Ebben a községben eddig még nem működött tsz. A bizottság tag­jai a község legtekintélyesebb gaz­dái: Nagy János, Temesvári Imre, Almási Jenő, Szvés József, Szvés Imre, ifj. Ilia József. A Csokonyavisontai Gépállomás pár nap múlva befejezi a tarióhántást ^OOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOC JOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOt 30000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000 # Jláioqatíu GADÁCS, KASTÉLYOSDOM BÖ, KÖTCSE, ISTVÁNDI, SOMOGY ASZ ALÓ fjjj k&ZMjQjdllkJmt Soztiogyaszcsló az életindulás küszöbéi Qomogyaszaló termelőszövetke- zeti község utcái látszólag csendesek, nyugodtak ezekben a na­pokban. De csak a zárt kapuk, le­húzott zsalugáterek keltik ezt a han­gulatot. Valójában mélyről jövő in­dulatok, sötét hagyományok, társa­dalmi problémák, ellenséges híreszte­lések, az ezek nyomán támadó két­ségek, vívódások, az új életkezdéssel járó reménykedések dúlnak az em­berekben, bolygatják az egész falut. Igaz, nem kis dolog, hogy a falu ezen a nyáron ismét termelőszövet­kezeti község lett. Aláírták a belé­pési nyilatkozatot olyanok, akik 1953-ban, a termelőszövetkezeteket szétziláló viharban meginogtak, ki­léptek. Aláírták olyanok, akik hóna­pokkal előbb még arról beszéltek, úgy fogadkoztak, hogy ők bizony már csak megmaradnak mindvégig a maguk földjén egyéni gazdának. Ha­ragosok, régi rossz szomszédok dön­töttek a belépésről. A múltban nincstelen szegényparasztok, ma új­gazdák s ezek középparaszt szomszé­dai hallgattak a meggyőző szóra, de meggyőzték őket a két somogyaszalói termelőszövetkezet eredményei is. Ez a hatalmas megmozdulás fel­kavarta a falut. Ismét felébredtek a régi ellentétek, a régi haragok, kis sértődések azokban, akik úgy érzik, nehéz eltemetni a múltat. A régi indulatok, mielőtt az új útra lépné­nek az emberek, ismét kitombolják magukat. Az alvégi Latinka TSZ tagjai mintha kívül esnének mindebből. Várják az új tagokat, az új belépő­ket, akik hozzájuk akarnak jönni, akiknek meggyőzésében ők is segéd­keztek. A felvégen, a Március 15 TSZ-ben azonban már más a hely­zet; furcsa hírek terjedtek el a na­pokban a tsz-ről. Mint a Latinka TSZ tagjai, ők is várnak, de egészen másképp... Ezen az őszön új élet kezdődik a községben, s most, az életindulás küszöbén még sok nehéz feladatot kell megoldani a községben, sok baj­nak kell a gyökeréig hatolni, hogy megszűnjenek, hogy ősszel már a kö­zös munka, a közös boldogulásért való lelkesedés váltsa fel az indula­tokat a kaposvári járás új termelő­szövetlzezeti községében. Járjuk be a falut, tekintsünk be a nyugodt fel­szín alá is, beszéljünk a szépről, de a visszálévő munka nehezéről is. Harmincnyolc család választotta az új utat az elmúlt napokban s írta aló a be­lépési nyilatkozatot. Keceld Lajos (Fellső), Gelencsér István, Horváth Lajos, Bíró Lajos (Alsó), Tengerdi Ferenc és a többiek, akik hallgattak a népnevelők szavára, s boldogulásu­kat a közösben látják, döntöttek a visszalépésről. Igaz, húzta őket visz- sza a itsz-tagck gondtalanabb élete is, s a faluban szájról szájra járó hí­rek a tsz-ek eredményeiről'. És a gazdag termelőszövetkezeti tagok máris testvérként segítenek az új családtagoknak. Kenyérre valót adtak kölcsön Tengerdi Ferencinek, aki most írta alá a ‘belépesd nyilat­kozatot. A Latinka TSZ-ben nem idegenkednek az új belépőktől A Latónka TSZ jövedelmének gya­rapításához jelentékenyen hozzá járul fejlett állatállományuk is. Joggal büszkék állataikra a tsz-togok. Szarvasmarhaállományuk szépen fej­lődik, s már a téli takarmányról is gondoskodtak a tsz-ben. Sertésállo­mányuk megyeszerte híres, ebben az esztendőben 200 hízót adnak el. A gazdag termésből, az állattenyésztés­ből olyan jövedelmük lesz, hogy az esedékes adóságokat is rendezni tud­ják. Eredményeik a legnagyszerűbb agitációs érvek, de a tsz tagjai ma­guk is elmentek, hívták az egyéni gazdákat mtaguk közé. Olyanokat is, akik 1953-ban 'kiléptek. 24 csa’ád 42 taggal lépett be hozzájuk az elmúlt napokban. Szívesen fogadták őket, bár nekik is gondot okoz újra ter­vezni á vetésforgót, új tervet készí­teni mindenből. De hát ahol több kéz van, jobban megy a munka, na­gyobb lesz majd a jövedelem. Győríi Pált, a tsz elnökét s valamennyi tsz- tagot meg kell dicsérni, amiért nem idegenkednek az új belépőktől, s amiért meggyőző szavú agitátorai Somogyaszaíóban a termelőszövetke­zeti mozgalomnak. Tegyék félre az egyéni sérelmeket a Március 15-ben De a Március 15 TSZ-ben bajok vannak. 1953-ban ez a termelőszö­vetkezet feloszlott, később mindösz- sze nyolcán léptek vissza s alakítot­ták meg újra a tsz-t. Most 29 tagja van a tsz-nek, s hozzájuk újabban 12 család kérte felvételét. Olyanok, akik 1953-ban kiléptek. S ezzel már el is jutottunk az egyik somogyasza- lói probléma gyökeréhez, a tsz-tagok és a kilépettek közötti ellentéthez. A Március 15 TSZ tagjai közül sen­ki sem járt az egyéni gazdáknál, sen­kit sem igyekeztek megnyerni ma­guknak. Befelé fordultak, s mint mondják, ha eddig megvoltak együtt 29-en, akkor továbbra is meglesznek, Nekik nem kell új belépő. Van igaz­ság a tsz-tagok büszkeségében, hi­szen ők a legnehezebb időkben is. kitartottak a közös mellett, s most már szépen, eredményesen gazdál­kodnak. Van igazság abban is, hogy félnek azoktól, akik 1953-ban az el­nök, Keceli Lajos ruháját megragad­ták s megrázták, amiért a tsz mellé állt. De lehet-e egyéni sérelmeket, lassan már elfeledett dolgokat az országos nagy érdek elé állítani? Asszonyháborúság Keceli Lajos így nyilatkozik: — Én nem vagyok ellensége az új be­lépőknek, de a tagság igen, s én nem teszek a tagság ellenére. Ha azok nem fogadják él a visszatérő­ket, én sem ... Pedig ez nem is az egész Március 15 tagságának a vél emé nye. "Csak egye­seké, de azoknál1, sem a nagy 1953-as sérelem, sokkal kisebb kis szomszé­di csetepaté az ok. Különösen az asz- szonyokinál. A tsz-tagok az új belé­pőik asszonyaitól1 félnek légjobban, az új 'belépők pedig a tsz-asszonyok szájától. Itt van például Bognár Páliné tsz- asszony esete. Ha valaki, akkor ő a legnagyobb ellensége az új belépők­nek. Igaz, csak egyre haragszik kö­zülük, de hát ő általánosít. Papp Ja­ncsiiéval nem fér össze. Kijelentet­te, márpedig ő nem hajlandó a Papp Jánosné-félékkel egy tálból csenesz- nyészni. Papp Jánosné is mondott neki vissza egyet s mást, s a tsz- asszonyok most élénken tiltakoznak Papp Jánosné felvétele ellen. S lia már az asszonyok így vélekednek, vajon mát szóljanak a férfiak... Akinek nem akarnak megbocsátani Fimta József, a legeltetési bizottság elnökének felvétele már komolyabb eset. Öt igen konokul ellenzik a tsz- ben. — Szó sem lehet a felvételéről — mondja az élnek. — Nagy szája van az asszonynak, de van még más ok is. A másik ok az, hogy Finte József évekkel ezelőtt nagy híve volt a tsz-mozgatanmak. Az ő asztalánál, az ő szavára írta alá 62 gazda a be­lépési nyilatkozatot a tsz első alaku­lásakor. 1953-ban Finte József .még­is kitépett, s ezt most nem alkarják megbocsátani neki. Most ismét fel­vételét. kéri. — Nem kínlódok én to­vább egyedül — mondja az asszony — elég volt 1953 óta. Megtanultuk, ■hogy ott a helyünk a tsz-ben. Ha nem vesznek föl, mert úgy hírlik, szó sem lehet róla, megyek a másik tsz-be. Bár ez közelebb van, a föld­jeink is majdnem egybe esnek. A tsz-elnök széttárja a kezét és szabadkozik. — Fintáék felvétele te­hetetlen. Ketten jönnének, de annyi földet hoznak magukkal — mert öreg apósuk is van —, hogy az sok... Sok a föld, kevés az ember És ez a másik nagy probléma So- mogyaszalón. A »tószegen« valóságos »sziget« van a kihalófélben lévő csa­ládokból. Azt mondják ezekről: se előttük, se utánuk senki sincs. Ezek is belépnének vagy harmincán. De legtöbbjük már öreg, lassan már a szerszámot se tudja megfogni. Föld­je mindegyiknek 8—10 hold. Ki gon­doskodjon ezekről? A tsz-ek félnek tőlük, ők nem akarnak senkit eltar­taná, van nekik elég földjük ... Az egyke... ez volt Somogyaszaló átka, s ez érezteti még ma is hatását.- A legtöbb háznál elhalt az egyetlen utód, nincs, aki a földet megművel­je. A falunak ezt a súlyos problé­máját éppen a termelőszövetkezet tudja megoldani. Vegyék be az öre­geket, a földet is. Mert mi történne, ha a tsz tehenei ilyenkor nyáron, nem a meleg istállóban lennének, mint most, hanem a gazdag legelőn vigyáznának rá az öregek? S a 42 holdas gyümölcsös? ... ott is tevé­kenykedhetnének az öregek. És még mennyi ‘helyen: a baromfiaknál, a tsz 'portája körül. Az önzés, a múltnak ez a legsú­lyosabb társadalomi problémája, mely Scmogyaszalót annyira 'birtokába vet­te, végre megszűnne, helyette a kö­zös gond, a közös munka szerettetné meg egymással az embereket, űzné el örökre az utódnéükülfiséget, az egy­ke átkát, az önzést. (Folytatás a 2. oldalon.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents