Somogyi Néplap, 1955. június (12. évfolyam, 127-152. szám)

1955-06-29 / 151. szám

Szerda, 1955. június 29. SOMOGYI ISEPLAP 3 'S3 Falusi levelezőink tanácsai * A múlt vasárnap tanácskozásra hívtuk össze lapunk falusi levele­zőit. Célunk az volt: elmondjuk nekik, miről szeretnénk, ha tudósítanák lapunkat, s ugyanakkor ők elmondanák, mivel segíthetjük a Somogyi Néplapon keresztül az aratás, cséplés gyors elvégzését, hogyan tud­nánk legjobban mozgósítani a soronlévő munkákra. S ha kevesen je­lentek is meg tanácskozásunkon, igen hasznos tapasztalatokat adtak szerkesztőségünk munkatársainak, adtak választ arra, miről írnak la­punknak és mit írjunk mi az újságban. Az alábbiakban néhány taná­csot közlünk levelezőinktől. « dálkodik, szép állatállománya van, |s igyekszik minél többet termelni, jhogy beadási kötelezettségét teljesít­ése, és saját szükségletére is szépen «maradjon. Jó barátságban van a tsz­szel, s ez alapja annak, hogy egyszer jő is a ‘közös útra lépjen. Új tsz-eink saját erejükből jépítsenek ideiglenes istállót és sertésólat Termelőszövetkezeteink vegyék igénybe a gépállomás gépeit, takarítsák be gabonáikat kombájnnal K. Kovács István, az istvándi Pe­tőfi TSZ elnöke, lapunk szorgalmas levelezője a következő tanácsokat adta: Meg kell a tsz-tagsággal szerettet­ni a gépet, mert egyesek még ide­genkednek a géptől — mondta. Töb­ben ellenezték náluk is a gépi ka­pálást, mondva: kivágja a kukoricát. Az ellenállást úgy tudták legyűrni, hogy azt ültették fel a traktor által vontatott kapáiéra, aki legjobban •ellenezte a gépi kapálást. Amikor aztán megkérdezték, hogy mi a vé­leménye a masináról, már egyálta­lában nem ellenezte, sőt elmondta, hogy könnyebben megy a kapálás traktoron ülve, mint a sorok között hajladozva. így voltak a fűkaszálóval is. Bi- zalmatlankodtak, hogy magas tarlót hagy. De 150 hold rétjük csak nyom­ta őket, saját erejükkel nem bírtak volna vele. így aztán a gépállomás­hoz fordultak segítségért. A motoros fűkaszáló is meggyőzte őket a gépi kaszálás előnyéről, Náluk is szó volt arról, hogy a »Iratkor nem trágyáz-«-. A maradi gondolkodású embereket most már meggyőzték, hogy nem azon áll a trágya mennyisége, trak­tor szán.t-e vagy ló, hanem hogy azon mennyi szarvasmarhát, sertést tartanak. Igaz, a traktor bizonyos fokig kiszorítja a lovat, de nem is kell annyi ló, hogy minden család­ra jusson egy pár, meg a tartása is igen drága, sok takarmányt fogyaszt. A kombájnt meg kell szerettetni a tsz-tagokkal is, mert kevés példa áll még előttük. Nem is annyira a gépben nem bíznak — jó a kom­bájn, arról már meggyőződtek —, hanem a vezetőjében nem mindig bíznak. A múlt évben ugyan már jobban dolgozott a kombájn, mint 1953-ban, azóta képzettebbek a trak­toristák is, s azon a területen, ame­lyen arathat kombájn, igénybe is veszik annak munkáját. Az istván­di Petőfi TSZ-foen megszerették a gépeket, ajánlják is minden tsz-nek, vegyék igénybe a gépállomás gépe­it, takarítsák be gabonájukat kom­bájnnal. Több helyen arról beszélnek a dol­gozó parasztok, hogy azért nem tud­nak új tsz-t alakítani, mert nincs istálló vagy sertésól, ahol elhelyez­hetnék közös állatállományukat. Le­velezőink beszéltek arról, hogy a Szovjetunióban a második világhá- b<j|PÍ után az elpusztított kolhoz- épületek helyébe ideiglenesen épí­tettek szalma- és nádtetős istálló­kat, ólakat, ahol el tudták helyezni az állatokat. Azóta már újakat épí­tettek, de akkor ezt a megoldást kellett alkalmazni. A ml új tsz-eink is, amíg megerősödnek, ideiglenesen építhetnek ilyen döngöltfalú, szalma­tetős ólakat, istállókat, s aztán ami­kor már tudnak eladni állatokat, saját erőiből és állami kölcsönnel építhetnek kőből ólat, istállót. Van ls erre .példa megyénkben. A siófoki Uj Barázda TSZ-ben, ahol a serté­seknek ilyen ideiglenes megoldással építettek az elmúlt években ólat. Vegyék igénybe tsz-eink 50 százalékos kedvezmény- nyel fuvarozó tehergépkocsit A múlt évben megyénk több ter­melőszövetkezetében a betakarítás A jó agronómus állandóan a határt járja, figyeli a gabona érését Legjobb, ha éjszaka is kint alszik az agronómus a határban — mond­ta Bajor Lajos agronómus, somogy- szobi levelezőnk. Csőszködni kell, ‘figyelni az érést. A repce például egyik óráról a másikra beérhet, s 'ha pereg, sok drága mag hullik «el. A jó ■agronómusnak most mindenre kell hogy gondja legyen — mondta Ba­jor elvtárs. — Amellett, hogy figyel­mezteti a termelőszövetkezetet, vagy a körzetébe tartozó egyéni parasz­tokat a gabona aratásának megkez­désérői!, sürgetnie keli a 'betakarí­tást, a tarlóhántás gyors elvégzését is. Vessünk minél több másodnövényt gyors elvégzéséhez igénybe vették a tehergépkocsikat. Államunk az idén is lehetőséget adott a termelőszö­vetkezeteknek, hogy gabonabetakarí- tásukhoz 50 százalékos kedvezmény­nyel igényibevegyék az Autóközleke­dési Vállalat tehergépkocsijait. A siófoki Uj Barázda TSZ tavaly pél­dául a tehergépkocsi igénybevételé­vel pár nap . alatt .behordta gaboná­ját, elsőnek csépelt el a községben, Szó volt arról is tanácskozásun­kon, hogy a tarlóhántás után minél több másodnövényt vessenek terme­lőszövetkezeteink, egyénileg dolgozó parasztjaink. Erre legalkalmasabb­nak a kölest, tarlórépát és marha­káposztát javasolták. Bajor elvtárs ajánlotta: amikor learatnak, még ha a kepesor kint is van, azonnal le kell buktatni a tarlót, és ei kell •vetni a másodnövényt. Javasa1 ta, hogy a tarlóra pétisót is szórj anak, ez elősegíti annak korhadását, a kor­hadó tarló pedig nem von el nitro­gént a fejlődő növénytől. A másodnövényeknek nagy fon­tosságot tulajdonítottak levelezőink, mert állatállományunk fejlődésének -egyik gátja a kevés takarmány, s ha másodnövényt vetünk, ezzel ké­ső ősszel is nedvdús takarmányt biztosíthatunk, silózással pedig télre is tartalékolhatunk. A másodvetéssel kapcsolatban szó esett egy sor mezőgazdasági ba­bonáról. — Nem jó a földet kétszer kihasználni — mondják egyes ma­radiak. Egyetlen gazda sem vet minden földjébe két növényt, de a gabo- '<v\ <9v nyár derekán le­ír- ‘ •<?> k nem vetni má- 4/> v? .vd’3 vannak kő. kapa. aztán v ricára. E. -önmagüfcna íületét, elsorv mondta •ricát ' C ,azdak jer rr.eg- etöltögetik, >bbé a kuko- .<árt okoznak .ővelük a föld fe- -ára ítélik a kuko­rica felső gyökerzetét. Végeredmény­ben kevesebb lesz a termés. Bebizo­nyosodott már, hogy a háromszori, sőt többszöri kapálás biztosít gaz- -d-ag termést. Tsz-tagok, egyéni parasztok barátsága egyik alapja a szövetkezetek fejlesztésének Pankász József egyénileg gazdál­kodó dolgozó paraszt, gamási leve­lezőnk elmondta, hogy jó a kapcso­latuk a községi termelőszövetkezet­tel. Ö is kért már kölcsön vetőgé­pet a tsz-től és adott ekekapát köl­csön a tsz-nek. Ö még egyénileg gaz­s elsőnek teljesítette állam iránti kötelezettségét. Szerkesztőségünk és falusi levelezőink tanácskozása eredményes volt. Tanácskozásunkon elmondtuk: ezt várjuk levelezőinktől, számolja­nak be a kenyércsata eredményeiről, írjanak arról, kik azok a dolgozó parasztok, akik elsőnek, példamutatóan végzik az aratást. Termelőszö­vetkezeti levelezőinktől azt várjuk, írják meg, mennyivel több gaboná­juk termett, mint az egyénieknek, mennyi osztalékot adnak előlegbe, s hogyan népszerűsítik termelőszövetkezetük eredményeit. írják meg, hogyan agitálnak az egyéniek között a tsz fejlesztéséért. Agronómus le­velezőink arról értesítsenek bennünket, hogyan mozgósítanak a tarló- hántásra, a másodvetésre, mit tesznek azért, hogy fejlődjenek tsz-eink, gazdagabb legyen termésünk, virágzóbb állattenyésztésünk. Falusi párt- titkár levelezőink írják meg, milyen módszerekkel dolgoznak a kenyér­csata sikeréért, a termelőszövetkezeti mozgalom fejlesztéséért. Falusi levelezőink tegyék közkinccsé hasznos tapasztalataikat, elis­merésükkel, bírálatukkal segítsék a termelőszövetkezeti mozgalom fej­lesztését, a termelés növelését. ! A Termelőszövetkezeti Tanács titkárságának leihívása a tsz-ek tagjainak szakmai továbbtanulására A Termelőszövetkezeti Tanács tit­kársága az alábbi felhívást intézte a t ermeiőszövetkezetekhez: A termelőszövetkezetek fejlődése, a «gazdaságosabb termelés, a termés­hozamok növelése megköveteli, hogy a tagok közül minél többen sajátít­sák el a nagyüzemi mezőgazdasági termelés alapvető ismereteit, a mo­dem agro- és zootechnikai módszere­ket. Ennek biztosítására pártunk Központi Vezetősége a mezőgazdaság szocialista átszervezéséről és a me­zőgazdaság további fejlesztéséről ho­zott határozatában leszögezi, hogy az 1956-os évben ezer termelőszövet­kezeti tagnak kell elvégeznie a két­éves mezőgazdasági szakiskolát. A határozat sikeres végrehajtása érde­kében felhívjuk a termelőszövetke­zeteket, hogy minél több dolgozót jelöljenek ki erre a kitüntető fel­adatra, a kétéves mezőgazdasági szakiskola elvégzésére. A tanulás a szakiskolán díjtalan, a kétéves kiképzés, tanítás költségeit az áfám viseli. A díjtalan kiképzé­sen kívül azonban a zavartalan ta­nulás biztosítására szükséges, hogy az iskolában tanuló tagjaik részére a termelőszövetkezetek is adják meg a megfelelő anyagi támogatást. Fel­hívjuk tehát a termelőszövetkezete­ket, hogy a kétéves mezőgazdasági szakiskolára küldött tagjaik részére az alapszabály 33. pontja értelmében | az alábbi munkaegységjóváírást biz­tosítsák: A nőtlen, illetve az olyan nős embert, akinek gyermeke vagy el­tartott családtagja nincs és felesége munkaképes, az előző évben teljesí­tett munkaegységének 20 százalékát, a gyermekeiről, keresetképtelen csa­ládtagjairól gondoskodó tanulót 30 százalékos, indokolt esetben több, de 50 százaléknál nem nagyobb jóvá­írásban részesítsék. A nős vagy ke­resőképtelen családtagokat eltartó tanuló családtagjainak biztosítsák a háztáji földet és a tagoknak járó kedvezményekből (tej, malac, ked­vezményes tüzelő) a tanuló család­tagjait is részesítsék. Az iskolára javasolt termelőszövet­kezeti tagnak a közgyűlés előtt kö­telezettséget kell vállalnia, hogy az iskola elvégzése után azonnal vissza­tér termelőszövetkezetébe, ahol az iskolán nyert szaktudását a közös gazdálkodás fejlesztésére fogja hasz­nosítani. — gépesített tagozatot NYIT a Szentülrinci Mezőgazda- sági Technikum 1955/56. tanévben. A tagozatra azok a fiatalok kér­hetik felvételüket, akik az általá­nos iskola nyolc osztályát legalább ,ió tanulmányi eredménnyel végez­ték el. Az iskola tanulmányi ideje négy év, melynek végén a tanu­lók képesítő vizsgát tesznek. Gál János cséplőgép felelős vezető versenyfelhívása A Központi Vezetőség június 8-i határozata szellemében én, a Nagy­bajomi Gépállomás cséplőgép felelős vezetője munkacsapatom nevében versenyre hívom a megye összes cséplőgép felelős vezetőjét a követ­kező szempontok szerint. Vállalom, hogy: 1 Az előirányzott 25 vagon csép­* lési tervemmel szemben a megadott menetirányterv szerint (Nagybajom—Kak-puszta) 40 vagon gabonát csépelek el. O Norma szerinti üzemanyagfo­* gyasztásomat 5 százalékkal csökkentem. Q Minőségileg kifogástalan mun- kát végzek, a cséplési szem- veszteség 1,5 százaléknál nagyobb nem lesz. A Cséplőcsapatom tagjaival * együtt a tűzrendészet! előírá­sokat betartom, a csapat tagjait a | balesetvédelemre kioktatom. ^ A gazdák körében felvilágo­* sító munkával segítjük elő, hogy az elcsépelt gabonából azonnal rendezzék kenyér- és takarmányga­bonabeadásukat. A A gép műszaki kiesését a leg­* minimálisabbra csökkentem és a kisebb javításokat magam, és munkacsapatom fogja elvégezni. 'T Munkacsapatom tagjaival mln­1 * den nap sajtőfélórát tartunk. Felhívom a megye összes cséplő* gép felelős vezetőit, hogy csatlakoz­zanak felhívásomhoz. "* Gál János. * * * Gál János elvtárs felhívása a Nagybajomi Gépállomás június 23- án tartott értekezletén hangzott el; E versenyfelhíváshoz nyomban 33 cséplőgép felelős vezető csatlakozott; Gyugy község ÖISZ-csép!őbrigádja csatlakozott a somogy- jádi ifjúsági cséplőbrigád versenyfelhívásához Mi, a községi DISZ-szervezet if­júsági cséiplőhrigádja csatlakozás­képpen megtesszük vállalásunkat a cséplés gyors elvégzésére. Vállal­juk, hogy még a cséplés megkezdése előtt annyira 'kijavítjuk gépünket, hogy menetközben semmiféle üzem­zavar meg ne akadályozza a mun­kák menetét. A cséplést 18 nap alatt befejezzük. Brigádunk 17 taggal vállalja, hogy naponta 120 mázsás átlagteljesítést érünk el. Ennek ér­dekében a cséplést úgy szervezzük meg, hogy egy szérűn 'két gazda terményét fogjuk elcsépelni. A cséplőhrigád nevében: Barabás Imre DISZ-titkár, brigádvezető. József Attiláról nevezték el a kaposkeresztúri népkönyvtárt Vasárnap délután Kaposkeresztúr dolgozói nagy számban jelentek meg & népkönyvtár névadó ünnepségén. A könyvtár a községi tanács és Vízóra1 ek Györgyné könyvtáros jó munkája eredményeként a járás egyik legszebb és legjobban működő könyvtárává vált. A népművelési mi­niszter engedélyével a nagy proletár- költőről. József Attiláról nevezték el a könyvtárt. A több mint 200 főnyi közönség előtt Arnold János elvtárs, párttit­kár megnyitója után Varsa Jenő sza­valta el József Attila: »Mondd, mit érlel?« című költeményét. Ezután Tóthszö.'lősi elvtársnő »József Attila é'ete és munkássága« címmel tar­tott nagysikerű e’őadást. Révész János »Döntsd a tőkét« című szava­lata után Krumpach Andor, a Me­gyei Tanács Népművelési Osztályá­nak küldötte adta át a könyvtárt a helyi tanácsnak. Kovács Ernő. vb- elnök köszönetét mondott azért a je­lentős segítségért, amellyel a nép­művelési osztály segítette a könyv­tár munkáját. A kaposkeresztúri tánccsoport és a kaposvári KISZOV fiataljai színes népi táncokkal szóra­koztatták az egybegyűlteket. Este a zsúfolásig megtelt kultúr­teremben a mosdósi színi átszócsoport Szigligeti »Cigány« című színdarab­iát adta elő. Elsősorban Szabó Vil- mosné tanító nagyszerű munkáját dicséri a jólsikerült előadás. Az ő szervező munkájának köszönhető, hogy a nagy dologidő ellenére is a '"’kés DTSZ-Batalok fáradságot nem kimé’ve dolgoztaik, készültek az elő­adásra. Ugvanígy meg kell emlékez­ni Hideg Rózsa. Huszár Györgyné, Bállá Károly, Kerekes Imre nagy­szerű alakításáról. A közönség gyak­ran szakította félbe tapsával az elő­adást, elismerésben részesítve a sze­replőket. A kaposkeresztúri szép ünnepna­pot hajnalig tartó táncmulatsággal fejezték be. Bánki Gyula levelező. A népművészeti tárgyak műhelyében A NÉPMŰVÉSZETI és Háziipari Bolt sok járókelőnek hívja fel a fi­gyelmét ízléses kirakatával. Sokan hosszabb időre is megállnak itt, hogy tüzetesebben megnézzék a szép má­zas kancsókat, tálakat, hamutartó­kat. Azonban nemcsak megnézik, hanem a boltba is belépnek vásá­rolni. Szívesen veszik az Agyagipa- rosek Háziipari Szövetkezetének ké­szítményeit, mert a vázák, tálak, ha­mutálcák, mokkás' készletek mind ízléses és szép díszei a lakásnak, s ami a legnagyobb előnyük, amiért leginkább vásárolják: olcsók is. A kirakatban már a kész árut lát­hatjuk. Érdemes azonban megtekin­teni munka közben az Agyiagipari Szövetkezet dolgozóit is, hogyan for­mázzák, hogyan festik, égetik eze­ket a csinos kis tárgyakat. Szinte valamennyi munkafolyamat érdekes: hogyan lesz a formátlan agyagból tál, teás-, kávéskészlet. De a látogató leginkább tán a virágozóban időzik legszívesebben. A matt és minta nélküli kancsókra, tálakra itt kerül rá Faludi Júlia és Szirmai Olga ügyes keze nyomán a sárközi népi minta — általában ezzel díszítenek, ezt fejlesztik tovább. — Ugyancsak itt, az új kemencében égetik az nép- művészeti tárgyakat, minden füst- és hamuveszély nélkül. IGEN FEJLETT ez az iparág. Pe­dig nem is olyan régen falvanként egy-egy ember művelte, korszerűtlen eszközökkel. Ma pedig szövetkezet­ben, modem berendezéssel dolgoz­nak. Úgy tervezik, rövidesen villany­kemencét építenek, de mégis kézzel festik, készítik a népművészek az ízléses és valóban népies tárgya­kat. Szeretnek is itt dolgozni a szö­vetkezet tagjai. Az ügyeskezű embe­reknek ez a jelentéktelennek látszó iparág is sok-sok elismerést és örö­met okoz. A virágozó üzemrész ve­zetője, Tamás László, az ország egyik legfiatalabb népi iparművésze. Ügyes kezével, kitűnő szaktudásával már kiérdemelte a »Könnyűipar ki­váló dolgozója« címet. Legutóbb pe­dig a »Szocialista kultúráért« című kitüntetést kapta. Minden üzem­résznek megvannak a kiváló munkát végző dolgozói. Az agyagőrlőknél pl. Főtt Mihály és társa, a kályhások­nál az idős Szentmihályi Lajos, a cserépgyártóknál Andó Antalné emelkedik ki jó munkájával. MOST MÁR nemcsak szép és mű­vészi. munkát ad ki a szövetkezet, hanem gazdaságosan, nyereségesen és szinte selejtmentesen dolgozik. Ez jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy megkaphatták a »Kiváló szövetke­zet« című kitüntetést. Tervüket rendszeresen túlteljesítik. A Kaposvári Agyagipari Háziipari Szövetkezetből kikerülő dísztárgyak, vlrágcserepek, kályhacsempék ellen nem érkezik minőségi kifogás. Ezen a téren nagy utat tettek meg a szö­vetkezet megalakulása óta. Az 1952- ben gyártott selejt darabokat már csak muzeális emlékként őrzik. Ezek a darabok mind művészi, mind mi­nőségi kivitelben messze elmarad­nak azok mögött, melyeket most ké­szítenek. Hogy a szövetkezet által készített termékek minősége az utóbbi időben javult, köszönhető a műszaki vezető eredményes munká­jának, valamint a jó felszerelések­nek. Mivel a szövetkezet eredményesen dolgozik és jelentős sikert ért el a legutóbbi kiállításon, megbízták az­zal, hogy exportra is készítsen nép- művészeti tárgyakat« AZ ELNÖK elvtárs jövendő ter- veikről beszélve elmondja, hogy en­nek a megbízásnak jól akarnak ele­get tenni, hogy készítményeikkel ne csak országos viszonylatban, hanem külföldön is elismerést és jó hírne­vet szerezzenek a magyar háziipar­nak, a magyar népművészetnek.

Next

/
Thumbnails
Contents