Somogyi Néplap, 1955. május (12. évfolyam, 102-126. szám)

1955-05-22 / 119. szám

Vasárnap, 1955. május 22. SOMOGYI NÉPLAP i Egy fegyelmi határosat — és ami mögötte ran ■pEGYELMI ÜTŐN, vagy hoz- * zájánulással? — ezen vitat­koztok a Siófoki Járási Tanács ve­zetői. Mert abban mindnyáj ári egyet­értettek — a tanács elnöke, titkára, párttitkára és mások, hogy Tokai Jánosnak, az instruktora csoport ve­zetőjének azonnal kiadják az Útjai- Kicsoda ez a Tokai és hogyan dön­töttek sorsa felől? Nézzük meg csak sorjában ezt a cifra, de tanulságos históriát. * * * Sokat fő a járás vezetőinek a feje Balatonszabadi miatt. Nem mintha csupa kötelességmulasztó emberek laknák ezt a falút — a község dol­gozóira nincs panasz. Árunál több bajt okoznak azonban a szabad' ku- Jákok — van belőlük vagy félszáz. Érthető tehát, hogy Siófokról e dí­szes galéria megzabolázására a járás legharcosabb kommunistáit küldik a faluba. A szabadi kulákhátralákosok feGszámoJásával bíztok meg a leg­utóbb is Gnesa János elvtársat a járási tanácson. Tudják ugyanis ró­la, hogy egy jottányit sem enged a törvényiből. Meg aztán Gresa elv- táns jól ismeri Szabadit, többször se­gített már a helyi vezetőknek a rendteremtésiben a kulálcok portáján. Hogyan függ össze Gresa elvtárs említett szabadi kiszállása a Tokai­üggyel? Úgy, hogy Gresa elvtársók a helyszínen elszámoltatták Decs! kulákot. Feltűnt a járási kiküldött­nek, hogy Decsiékméd több »-ismeret­len« ibútoirdarábot láthatott most. Szóvá is tette ezt ilyen módon, mi­után megtudta, hogy a sezion, a szekrény, meg a rádió Decsiéké: — Honnan, szedték elő ezeket a holmikait? — kérdezte. — A minap hoztuk haza Tokaiék- tól — hangzott a válasz. Szóval fény derült arra, hogy To­kai — ismételjük: a járási tanács egyik vezető beosztásban lévő dol­gozója — kuli ákh almit rejtegetett. Megkezdődött ezután Tókai kulák- összekötitetésének kibogozása. Nem került sok időbe, amíg az illetékesek rájöttek a dolgok nyitjára. Németi elvtárs, a járási tanács elnöke, Pacsi Imre tanácstitkár, meg Major 3éia személyzeti előadó — pótolták előde­ik ébertedenségéből fakadó mulasz­tását: megtudták, hogy Tokai kulák- vő. Tokai korábban Csököly község jegyzőségén dolgozott, ahol benősült egy kulákcsalódlba. Miután államosí­tottak a .kulákanyós három háza kö­zül kettőt, jobbnak látta Tokai, hogy kereket oldjon. Eltávozott hát a csö- kölyi kommunisták látóköréből és Siófokon a járási tanács instruktori csoportjának élére ‘került. Szabadiba költözött családjával, ahol aztán ala­posan kiaknázta a hivatali beosztás­ból szerezhető, önkényesen magának kivívott előnyöket. Elég megemlíte­nünk, hogy pl. 1953-ban mintegy 10 hold tartalékföldef művelteiéit meg magának, persze nem adott be grammnyi terményt és fillénnyi adót sem fizetett a 10 kőid után. A föld megmunkálása sem került sok költ­ségébe: tavaly is Decsi küák 1 »ka­pálta meg kukoricáját. — Innen van tehát a jóbarátság Tokai és a Decsi kulák között, amely a »kéz kezet mos« jelszón alapszik. Gazságai bokrétájából, emeljünk ki még egy szálat. Szabadiból járt be munkahelyére. 1953. hideg relén né­ha meleg helyzetibe került. Nem fölt a foga ahhoz, hogy télidején 3 km-t gyalogoljon az állomásig. De csak- haarxar kerített utazási alkalmatossá­got: Sütő Károly szabadi gazdával szánon fuvaroztatta be magát Sió­fokra. Persze ezért fuvardíj járt. Fizetett is ő bőkezűen — de nem a saját zsebéből, annál sokkal rava­szabb , — hanem a községi tanács háztartási költség-keretéből. Az már csak természetes, hogy utasította a tanács volt elnökét: számlázzák a siófoki utakat — szalmahordási fu­varként. «-Kezében« volt minden ta­nácsvezető a járásban, s nyilván Pus­kás József, az akkori szabadi!' tanács­elnök sem merte a gatédságot feltár­ni. Sőt, ha nem is saját jóbelátása szerint, hanem Tokai fenyegetőzései miatt, segédkezet is nyújtott neki a házdebontás ügyének elintézésében. C ZÖRNYEN megunta- ugyanis Tokai a napi 14 km-es utaz­gatást Szabadi és Siófok között, meg vissza. — Házat kell építeni, még­hozzá a Balaton partján — határoz­ta el a Tokai-család teljes egyetér­tésben. De miből? — meredt eléjük az első pillanatban még megoldha­tatlannak látszó kérdés. Igaz, hogy leányuk meg fiuk is dolgozott — ter­mészetesen taniácsiapparátusban. Meg aztán a családfő is harácsolt már össze a ház fuindamentomának lera­kásához éppen elegendő összeget — illegális adás-vételi szerződések megírásával. Mégis a faliak, a fa­lak ... azok sok pénzt, de még több téglát felemésztenek. Nem a mentő- csónakos Tokai-csemetének, hanem a családfőnek az agyában született meg a mentőötlet: le kell bontani egy állami épületet Szabadiban. Lesz albból tégla, deszka, gerenda bőven — de még pénz is, legalább annyi, amennyi futja az építkezés költségeit. Tokai újjongoftt magában, amikor lelki szemei előtt megjelent a takaros kis baiatonpnrti villa — állami területen, az állam építőanya­gából. De hirtelen elkamorodott az arca, amikor ráeszmélt, hogy mindez még csak terv, és tegyük hozzá: al­jas terv. De Tokai következetes ember, nem állt el céljától. Megszokta már, hogy elgondolásait siker koronázza — külömöisen olyan szűklátókörű em­berek között, amilyenek akkor a já­rási .tanácsot irányították. Még si­mábban nyélbeüthetilk a dolgot — gondolta —, ha valamelyik vezetőt is fegyvertársául szerződteti, ilyen hűséges támogatóra — azaz bűnré­szesre talált Győrvéri Vilmos, akko­ri járási tanácstitkár személyében. A két tekintélyes vezetőember most már nem ismert közös célja elérésé­ben akadályt. Megfenyegették Pus­kás, volt szabadi tanácselnököt — mondván: kenyerével játszik, ha nem javasolja személy szerint ő és a községi tanács vógnehajtófoizoftsá- ga a bontási engedély megadását ré­szükre. Elkészült hát a lebontási javaslat, községnél, járásnál egyaránt, a me­gye pedig megadta az engedélyt. Ez­után gyorsan peregtek az események. Az állami épületről —kb. 25 méter hosszúságú — földre került a tető­fedőanyag, a sok gerenda, aztán a rengeteg tégla — a szabadi dolgozók jogos felháborodására, Tokai és Győrvári teljes megelégedésére, illet­ve félmegelégedésére. (Az egyszerű­ség kedvéért kapcsoljuk ki az ügy­ből Győrvárit, akiről azonban any- nyit megemlítünk, hogy közben fel­építette ebből az anyagból házát, s ma ő Zamárdi község tanácselnöke.) Szóval ott hagytuk abba, hogy To­kai félmegelégedésére elbontották az épületet. Ezzel újabb megoldásra vá­ró problémája akadt — nevezetesen: az anyag elszállítása Szabadiból a Fürdő-telepre. De megbirkózott ezzel a feladattal is. 15—20 kocsi is hord­ta Tokai tégláját — illetve az állam •tégláját — köztük Gombos kulák és a többiek — szívességiből. El voltak kötelezve ugyanis egy-két kocsifu­varra ezek a kulákok Tokainak, mii­vel ő adócsökkentési kérvényeket gyártott szinte szériában számukra. Az iparosok viszont pénzt kértek munkájukért. Kaptak is. Futotta az eladott építőanyag árából. Eddig tart az építkezés története. Ennyit mond erről Bogárdi Ernő elvtárs, szabadi párttitkár, meg Vörös Fergnc elv­társ, a községi tanács elnöke. A falu dolgozói hangulatának tolmácsolásá­ra pedig álljon itt Haraszti Már­ton véleménye: »Az épület minket, szabadiakat illetett volna. Most meg milyen égető szüksége lenne arra a Petőfi TSZCS-nek.« Mezei gazda pe­dig azt mondja, hogy azt az épüle­tet halálos vétek volt lebontani. Ke­vés ráfordítással jó lakást lehetett volna belőle varázsolni a pedagógu­soknak. .. * * * A HOGY ezek az aljasságok nap- világra kerültek, nem töpreng­tek tovább a járási tanácson. El­döntötték a kérdést: május 13-án Tokait fegyelmi úton elbocsátották állásából. De vissza van még a bí­rósági felelősségrevomás, amelyre — úgy véljük, nem kell sokáig várni. Kutas József Méltóan készüljünk a DISZIII. jkongresszusára! Csepeli Erzsébet és Kende Piroska, a Kaposvári Textilművek országoshírű fonónői elhatározták, hogy a DISZ II. kongresszusának méltó megünneplésére fel­hívással fordulnak a megye valamennyi DlSZ-fiatal- jához. Csepeli Erzsébet a következőket mondotta: »Én, a Kaposvári Textilművek tizenháromszoros sztahanovistája VERSENYRE HÍVOM MEGYÉNK MINDEN DISZ-FIATALJÁT, hogy fokozott jó munkával és még nagyobb köteles­ségtudással teljesítve a ránk bízott feladatot, minéi méltóbban készüljünk ifjúságunk országos seregszem­léjére. Vállalom, hogy tapasztalataimat és munkamód­szeremet átadva segítem üzemünk gyengébb dolgozóit, hogy mire elérkezik a kongresszus napja, ők is ma­gasabb eredményeket, nagyobb teljesítményeket mu­tathassanak fel. Ezzel hozzájárulunk ahhoz, hogy üze­münk harmadszor is elnyerje az élüzem címet. Ápri­lisi átlagteljesítményem 130,9 százalék volt. Ezt aka­rom a továbbiakban növelni, méghozzá kifogástalan minőségi munkával. Fogadom, hogy üzemünk dolgo­zóinak mind munkámban, mind magatartásomban — DISZ-taghoz és a párt tagjelöltjéhez méltóan — min­denben példát mutatok. Egyben kérem a megye min­den DISZ-fiatalját', hogy csatlakozzanak felhívásunk­hoz, s értékes vállalásaikkal, ígéreteik megvalósításá­val harcoljanak ők is tervük teljesítéséért, illetve túl­teljesítéséért«. Kende Piroska tizennégyszeres sztahanovista ezt üzeni az ifjú diszistáknak: »Én, mint DISZ-tag BÜSZKE VAGYOK ARRA A NAGY MEGTISZTELTETÉSRE, HOGY PÁRTUNK HÜ SEGITÖTÁBORÁNAK TAGJA LEHETEK. Éppen ezért érezve a rám háruló felelősséget s a pél­damutatás kötelességét, elhatároztam, hogy munkám­ban még nagyobb eredményeket fogok elérni a DISZ II. kongresszusának tiszteletére. Ezért vállalom, hogy átlagteljesítményem fokozása mellett 100 százalékos minőséget adok át, valamint gépemet példás rendben tartom mindig. Igazolatlan hiányzásom nem lesz és sohasem feledkezem meg a példamutatásról. Egyben versenyre hívom diszista társaimat a megye minden részében: köszöntsük nemes vetélkedéssel, többter­meléssel és kifogástalan munkával a DISZ II. kong­resszusát. Az én áprilisi átlagteljesítményem 127,7 szá­zalék volt, de az elkövetkező időkben ezt még maga­sabbra akarom emelni«. Csepeli Erzsébet és Kende Piroska elvtársnők fel­hívását hallva Kovács Katalin, a gyár tizenháromszo­ros sztahanovistája, kinek áprilisi' átlagteljesítménye 105,5 százalék volt, Ferencz Erzsébet tizenkétszeres sztahanovista, ki az elmúlt hónapban 106,8 százalékot ért el és Schvarcz Teréz tizenkétszeres sztahanovista, akinek áprilisi eredménye 107,6 százalék volt — máris bejelentették lelkes csatlakozásukat a két kiváló fonó­nő versenyfelhívásához. Köszöntjük a Novoje Vremja magyarnyelvű kiadását Az elmúlt napokban jelent meg az Uj Idő, a Novoje Vremja című kül­politikai hetilap első magyar nyelvű kiadása. Munkatársai tudósok, írók, újság­írók, a nemzetközi békeharc legki­válóbb katonái. Minden sora a békét, a haladást, a népek közötti együtt­működést szolgálja. Tudományos aja' possággal felépített cikkekben ismer­teti a nemzetközi helyzet alakulását, ad hírt a legújabb eseményekről. Fel­fedi a béke ellenségeinek hazugsá­gait, mesterkedését új háború ki­robbantására. De megmutatja a bé­kéért harcoló népek hatalmas ere­jét, a békeharc újabb és újabb ered­ményeit. Megismerteti az olvasót a világ valamennyi népének életével, mun­kájával, a bókéért és szabadságért folytatott harcával. A folyóirat megjelenésével hatal­mas segítséget nyújt a dolgozóknak. Bővíti ismereteinket, növeli tudá­sunkat. Segít a külpolitikai esemé­nyek helyes megítélésében, a nem­zetközi helyzet tisztánlátásában. Szeretettel köszöntjük az Uj Időt első száma megjelenése alkalmából. r Kommnnisták a balatonberényi népfrontbizottságban "h Wfalatonberényben a népfront-bizottság megalakulásának pillái- nótától kezdve igen eredményes munka folyik. A község lakói a vezetők jó nevelőmunkája következtében látják, hogy a párt szervezet és a tanács feladatainak megvalósításában milyen nagy szerepe van a népfrontnak. Ebből fakadóan nem lehet szakaszokra osztani a népfront munkáját és úgy meghatározni, hogy volt idő, amikor jól, aztán egy másik, amikor gyengén dolgozott. Mert az első perctől kezdve megvolt az összhang, a népfront a párt irányításával felvilágosító és szervező munkát végzett a párt- és kormányhatáro­zatok megvalósítása érdekében. Legfeljebb arról lehet szó, hogy néha kisebb, máskor meg nagyobb feladatokat oldottak meg. Az idén tavasszal kezdtek a legnagyobb munkához. Nefiéz lenne kibogozni, hogy honnét — a pártszervezettől, a tanácstól, vagy a. népfronttól — indult-e el a kezdeményezés. Tény az, hogy alig egy hét alatt bárhová ment az ember, másról sem hallott, mint <t terve­zett 4 kilométer hosszúságú járdaszakasz kövezésének tervéről. .Ezt vitatták a kommunisták a párthelyiségben, erre hozott határozatot c_ községi tanács végrehajtó bizottsági ülése és természetesen, ez hé- pezte a vita tárgyát a népfront-gyűlésen is. S ahol ilyen egyetértés- ben, nem a járdakövezés szükségességéről, hanem megoldási lehető­ségéről folyik a vita, a világ legtermészetesebb dolga, hogy megoldást is találnak. így határozták el, hogy az adófizetés után járó visszaté­rítést az utolsó fillérig, a békekölcsönjegyzés összegéből visszamaradó 20 százalékot is a járdaépítésre fordítják. Mindez az összeg azonban kevésnek bizonyult. És itt kapcsoló­dott be igen eredményesen a helyi népfront-bizottság. Tagjai házról-, házra jártak, elmondták a dolgozóknak, hogy miért szükséges a jár­da megépítése. S amikor a szóban odáig jutottak, hogy gyermeküké­nek nem kell a cipőt-lehúzó sárban taposni az iskoláig, minden ®o- vábbi gondolkodás nélkül vállalták, hogy évi adójukat további tó százalékkal megtoldják a község fejlesztése érdekében. Hozzá kell tenni, hogy ekkor még nem jelent meg a községfejlesztéshez való hozzájárulásról szóló rendelet. Mióta ez a nagyszerű kezdeményezés elindult Balatonberényben. majdnem fél esztendő eltelt. És a járdaépítés méterről méterre halad előre, fél kilométer már teljesen elkészült belőle. Hiba lenne azonban csak a hosszas szervező, agitációs munka gyümölcsét látni. Kétségtelen, ebben mérhető a község vezetőinek munkája, de érdemes kikutatni, hogyan dolgoznak a balatonbere- nyiek, mi készteti őket erre az acélnál is keményebb, egységes ki­állásra. * ’ Említettük, hogy a népfront tagjai agitáltak, szervezték a közsé­get a hozzájárulás fizetésére. Nézzük meg, hogyan indult ez a dolog: hogyan történt az elhatározás? Annakidején, amikor a. népfront-bizottsági választás volt, ala­posan meghányták-vetették, ki legyen az elnök. Végül Cserszegi Fe renc, már éppen nem fiatal pedagógusra esett a választás. Hogy mi­vel érdemelte ki éppen ő az egész falu bizalmát, arra is van magya­rázat. ügy mondják, már évek óta »közéleti ember«, ami annyit je­lent az ő szótárukban, hogy törődik a falu ügyes-bajos dolgaival, ha még olyan kicsi is, de nem retten meg a nagy feladatoktól sem Aki nem ismeri Cserszegi elvtársat, annak is elég, ha utalunk rá. hogy évekkel ezelőtt, amikor másik épületbe költözött az iskola, aé . épület rendbehozásában oroszlánrésze volt neki is. És Cserszegi elvtárs mellé még nyolc másik kommunistát is be­választottak a 18 tagú népfront-bizottságba. Az első ülések bizony igen viharosak voltak, nehezen jutottak közös nevezőre. A párton- kívüliek közül néhányan, de párttagok is voltak olyanok, akik nem. minden esetben értettek egyet. így aztán a saját tapasztalatuk alap­ján az ülések előtt a kommunisták megbeszélést tartottak, amelyen megvitatták a tennivalókat és igyekeztek összeegyeztetni véleményű- , két. Nem volt ez még szervezett MDP-csoport, de érezték a kommu­nisták, hogy a pártfegyelem, a pártegység minden esetben vonatko­zik rájuk is. így aztán örömmel üdvözölték, azt a párthatározatot, amely kimondja, hogy a népfrontban MDP-csoportot kell alakítani, melynek feladata, hogy a párt határozatainak szellemében, egységes, álláspontot foglaljon el minden kommunista a népfrontban. S ha az eddigi munkájukról úgy írhatunk, hogy jól dolgozott a balatonberényi népfront-bizottság, akkor azt is meg kell írnunk, hogy ezután még jobb munkát fejtenek ki a közösség, a falu érde­keinek képviseletében. Itt volt például a járdaépítés. Horváth János dolgozó paraszt, népfront-bizottsági tag, amikor az anyagi hozzájáru­lásról, meg a társadalmi munkáról volt szó, sokallta a ráeső részi Azt mondta: ebben az évben inkább csak felét végezzék el a mun­kának és jövőre folytassák. Felszólalása kissé megzavarta a vélemé- nyékét, de miután ezt az ülést már megelőzte az MDP-csoport meg­beszélése, a kommunisták egyként amellett foglaltak állást; hogy amit tervbe vettek, azt végre is hajtják. És mindezt nem parancs­szóval, hanem meggyőzéssel tették. Egyikük ugyanis az iskolába járó gyermelcekre váró viszontagságról beszélt; mi lesz, ha beköszönt a hetes eső? Másikuk a falu előtti becsületről, a párt, a tanács, a nép­front együttes ígéretének teljesítéséről szólt. Nem lehetett belelátni Horváth gazda leikébe, de a kommunis­ták érvelése hatott rá. S ahogy a munka halad,• maga is tántorítha­tatlan hívévé vált a járdaépítésnek. Néhány napja kereste fel éppen Cserszegi elvtársat és közölte vele: igen örül, hogy akkor a pártta­gok úgy kiálltak tervük végrehajtása mellett. Arra kérte Cserszegi elvtársat, ha máskor is előfordulna ilyen értetlenség, bírják jobb belátásra, mert helyes az, amit a kommunisták akarnak. Egyetlen példát említettünk csak, de ez a példa ékes bizonyir , téka annak: mit jelent a kommunisták harcos egysége. Nélküle netti,, épülne a járda, nem fásítottak volna olyan lelkesedéssel a községi 1 ben, s nem beszélnének arról, hogy jövőre már nem járdát, hanem egész utcát köveznek le saját erőből. MMindebben persze benne ran az is, hogy a népfrontban mű- ködő MDP-csoport minden második héten, ha valami süt-,, gős segítségre van szükség, azonnal ülésezik. Mert így van már hó-, 1 napok óta Balatonberényben. S aki úgy érzi, kevés ez az írás annak elmondására, hogy jó munkát végez a népfront-bizottság MDP-cso- portja, keresse fel a községi pártbizottság titkárát, Tóth János elv- társat, a tanácselnök Rigó elvtársat, ők még további jó példákkal i szolgálhatnak. PÖCZA JANOSNÍ

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents