Somogyi Néplap, 1955. május (12. évfolyam, 102-126. szám)

1955-05-22 / 119. szám

2 SOMOGYI mrLAP Vasárnap, 1955. május 22. A Tarsói szerződés a Minisztertanács előtt A Minisztertanács május 21-én nanriiki'PTBi "ülést tartott, amelyen Hegedűs András elvtárs, a Minisz­tertanács elnöke, mint az európai 'államoknak Varsóban az európai bé­ke. és biztonság biztosítása érdeké­ben május 11—14-ig megtartott ér- tófceziietén résztvett magyar kcr- mányküldöttség vezetője, beszámolt £ Ibamátsági, együttműködési és köi- osíjtaüá segélynyújtási szerződés meg- kdfejärol és bemutatta a szerződés szövegét. A Minisztertanács megelégedéssel vette tudomásul, hogy a varsói érte- keáetan aláírták az Albán Népköz- tátfeaság, a Bolgár Népköztársaság, a Magyar Népköztársaság, a Német Déniakratikus Köztái'saság, a Len­gyel Népköztársaság, a Román Nép­köztársaság, a Szolét Szocialista Köztársaságok Szövetsége és a Cseh­szlovák Köztársaság közötti barátsá­gi, együttműködési és kölcsönös se­gélynyújtási szerződést, amely az egyesített katonai parancsnokság fel­állítását is magában foglalja és jóvá­hagyta a kormányküldöttség tényke­dését. A Minisztertanács felhatalmazta a külügyminisztert, hogy az Albán Népköztársaság, a Bolgár Népköztár­saság, a Magyar Népköztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság, a Lengyel Népköztársaság, a Román Népköztársaság, a Szovjet Szocialis­ta Köztársaságok Szövetsége és a Csehszlovák Köztársaság között Var­sóban 1955. május 14toin kötött ba­rátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződés megerősíté­se és törvényibeiktatása végett ter­jesszen törvényjavaslatot az ország­gyűlés elé. Friss fuvallatok az Egyesült Államokban Irta: Paul Robeson A5 Kínába menekült repülőgépével Csang Kaj-sek egyik pilótája Kunion (Uj-Kííia). Ho Vej-csin, Csatig Kaj-sek egyik pilótája F—46 típoso 'bombázójával csütörtökön a tárnái, szárazföldre menekült. Hó Vej-csin, akiinek személyazo­nossági száma 2020, Csang Kaj-sek légierői III. csoportja 7. repülőrajá­nak főhadnagya volt. Ho Vej-csim, gépével Kvantumig tartomány terü­letén szállt le, ahol a kínai népi fel­szabadító hadsereg tagjai és a hely­beli lakosság üdvözölte. Az anszttriai szovjet sajtószolgálat közlése szerint t. I. Jljdcsov, a Szovjetunió auszt­riai főbiztosa és rendkívüli és meg­hatalmazott nagykövete május 20-án felkereste Julius Raab osztrák szö­vetségi kancellárt és tájékoztatta őt arrpl, hogy a szovjet katonai pa­rancsnokságok az Ausztriában állo­másozó áeovjet csapatok kivonásá­ig esek azokban a keletausztriai vá­rosokban és járásokban maradnak meg, ahol most szovjet katonai egy­Iségek vannak. Emellett az ideigle­nesen megmaradó szovjet katonai parancsnokságok hatásköre csak a ’szovjet csapatok ott tartózkodásával kapcsolatos helyőrségi szolgálat ellá­tására korlátozódik. A parancsnokságok többé nem gyakorolnak ellenőrzést az osztrák helyi közigazgatás tevékenysége fö­lött. RÖVID KÜLFÖLDI HÍREK PEKING (Uj Kína) Május 18-án és 19-én az ’ azsiai és afrikai országok 71 szak- szervezetének 213 képviselője tartott ! Pekingben baráti megbeszélést. A í küldöttek a május elsejei ünnepsé­gek alkalmából érkeztek Pekingbe. J A megbeszélést, amelyen a legkülön­bözőbb problémák vetődnek fel. a japán, indiai és afrikai szakszerve­zet).küldöttek közös javaslatára hív- ; tók össze. vársó i (PAP) Mint ismeretes, a varsói ka- j tortái- bíróság május 18-án kezdte j nmeér-á féakciós kémközpontok és az i amerikai titkosszolgálat egyik kém- ! je. Adamnboryczka bűnperének tár­gyalját. Május 20-án a bíróság ki­hallgatta a vádlottat, aki beismerte | tyűrtességét. : NEW YORK (TÄSZSZ) Mint az United Press j hírügynökség közli,’ India május 19- i én -határozottan tiltakozott Portugá- S liánál a május 18-i goai incidens i miatt. A portugál rendőrség — mint , ismeretes — ezen a napon rálőtt a Cíoá Indiával való egyesüléséért küz­dő mozgalom résztvevőire. ,BERLIN | (MTI) A bonni szövetségi gyűlés | példáját követve, a nyugatnémet par- ! lament felsőháza, tehát a tartomá­nyok 38 képviselőiéből álló szövet­ségi tanács is ‘hadügyi bizottságot aűákított. A szövetségi tanács elnöke ezt a lépést azzal okolta meg, hogy a hadügyi kérdések mind fokozot- ttabb jelentőséget nyernek Németor- S szagban«. 1 Amerikai had ügymini szterh elye ties az Egyesült Államok és j a Szovjetunió gazdasági 1 1 kapacitásáról Washington (MTI). Robert Ander­son amerikai hadügymáimszterhie- lyettes a napokban jelentést tett az amerikai szövetségi gazdaságfejlesz­tési, bizottság előtt, Anderson lénye­gében’ beismerte, hogy a Szovjetunió gazdasági kapacitása nemcsak utol­érte,- hanem el is hagyta az Egye­sült Államokét. i «Nein hunyhatunk szemét az előtt á tény előtt — mondotta a további­akban. — hogy a Szovjetunió keve­sebb, ,-nipit negyven év alatt elmara­dott ' feudális ‘gyarmati helyzetiből ipari”’ világhataűommá lett és hogy termelésének üteme minden évben növekszik —• végezetül pedig, hogy egy olyan létfontosságú területen, minit a termelés, a kapacitás a leg­utóbbi 25 év alatt 800 százalékkal emelkedett.« A KARIKATÚRA FEGYVERÉVEL Ezeket a rajzokat Verdim, olasz művész készítette. Verdim. — a bé­ke híve, a dolgozók baratja és a há­borús gyújtogatok ádáz ellensége. Rajzai ékesszólóbbam bizonyítják ezt minden szónál. Azok az olaszok, akik a Vie Nuove című folyóiratot olvassák, nagyon szeretik a tehetsé­ges művész ott közölt elmés, ‘maró­an gúnyos, politikai tartalmú és adó­szerű karikatúráit. *üV £ Z AMERIKAI ÉLET mázát a lapok hasábjairól ordító provokációs címek, a különböző tem- gemagyek és tábornokok harcias be­szédei és a reakciós politikusok fel­lengzős nyilatkozatai adják meg. E felszín alatt, a nép körében azonban jelentős forrongás észlelhető. Ha fi­gyelemmel kísérjük a különböző tár­sadalmi rétegek megmozdulásait, a megváltozott politikai légkör számos jelére bukkanhatunk. A lakosság a polgári szabadságjogok védelmére kel, a dolgozók igyekeznek megfé­kezni Dullest Csang Kaj-sekkel foly­tatott sötét (izeimében. Észak és Dél 'munkásai sztrájkolnak és béremelést követelnek. S ami mindennél fonto­sabb, az ország különböző részein egyre több ember véget kíván vet­ni a rettegés és terror korszakának, bátrabban emeli fel szavát jogai vé- i délimében. Egyre többen szállniák f szembe a knowiandokkal és ! mccarthykkal, hogy vereséget mér- J jeniek a ‘háborús uszítótora, mind­azokra, akiknek gyülekezetét egyre gyakrabban emlegetik úgy, mint a «-háború pártját«. Amikor nemrég a csendesóceánd partvidéken, Los Angelesben és más fcaMfomiiaii városokban jártam, tanú­ja voltam, milyen erővel nyilvánul­nak meg ezek a friss fuvallatok az amerikai nép életében. Los Angeles­ben, az egyik legnagyobb amerikai városban egy évvel ezelőtt dühön­gött a teurer. Bíróság elé hurcolták több munkásvezetőt, filmszínészt és forgatókönyvírót, majd hosszú évek­re . bebörtönözték őket. Akkor tör­tént az is, hogy Welfe bebörtönzött négert a börtönszabályok jelemtékte- jlen megsértéséért ki akarták végez- j ni. így akarták megfélemllíteni az i állam néger lakosságát. J Az elmúlt év során, megerősödött a nép harca a terror élűm. A döü- Jgozók leleplezik a provokációkat, le- | rántják az álarcot a reakciósokról. | Azt tapasztaltam, hogy a haliadé ele­mek tevékenysége valósággal újjá­született. 4 CALIFORNIA egyetemen, az egyik legnagyobb amerikai egyetemen éles vita kerekedett a szovjet dáálfcküidöttség meghívása körül. A hallgatók az igazgatóság nyomása ellenére titkos szavazással úgy döntöttek, hogy örömmel üdvö­zölnék <a szovjet diákok amerikai lá­togatását. (Mint ismeretes, az Egye­sült Államok kffliügymánfeztériumia elfogadhatatlan követeléseket tá­masztott a szovjet diák-lapszerkesz­tőkkel szemben, s így a látogatás nem valósult meg.) Később az egyetem többszáz hall­gatója gyűlt össze, hogy sáfaraszólb jón az egyetemi szabadságjogok és a haladó professzorok tanítási joga mellett. A ‘gyűlés részvevői követel­ték, hogy a diákok hadd tudhassák meg az igazságot, más népek, külö­nösen a szovjet nép életéről. A diá­kok követelték a hidegháború be­szüntetését és hangoztatták, hogy a nagyhatalmaknak tárgyalásokat kell kezdeniük a vitás kérdések 'békés rendezése érdekében. Megüátogattiajm egy iittejni néger közösséget, amely tevékenyen küzd azért, hogy a munkásfelvételnél megszűnjék a feji megkülönbözte­tés. A négerek harcolnak az embe­ribb lakásviszonyokért, valamint a négerekkel, a mexikói é® ázsiai szár­mazású amerikaiakkal szemben ta­núsított rendőrt önkény ellen, Számos gyűlésen és összejövetelen vettem részt Calif«miában. Egy év­vel ezelőtt még bajos lett vdlinia ilyen haladó gyűléseket rendezni. Velem volt Alan Boot, a kiváló, haladó amerikai zongoraművész. Két hang­versenyünkre a város minden részé­ből összejött á hallgatóság. A hang­versenyt megakadályozni akaró reakciósok kis csoportja gyorsan kereket oldott, amikor látta a közön­ség harcos hangulatát. A jegyek több nappal előre elkelitek. Biztosítottak bennünket arról, ha időnk engedné, még négy hangversenyt is adhat­nánk. A Z ORSZÄG minden részéből érkeznek hírek a dolgozók hangulatának megváltozásáról. Emlí- tésreméltó például, hogy a sajtóban mostanában sokat emlegetett Iowa áillaim vezető farmerszövetségének élén Fred Slower, a Béke-Viliágjta­nács irodájának tagja áll. A szövet« ség Slower vezetésével visszaveri a reakciósok támadásait. Iowa állam­ban komoly harc folyik a demofara­tikus jogok megőrzéséért és a béke megvédéséért. Az amerikai közvéleményre óriási hatást gyakorolt a bandumgi érte­kezlet, különösen, az az alkotó tevé­kenység, amellyel Csou En-laj, a Kí­nai Népköztársaság képviselője hoz­zájárult a konferencia munkájához. A bandungi értekezlet világosan, megmutatta, hogy a különböző poli­tikai rendszerben élő népek meg­egyezésre juthatnak a fontos kér­désekben. A bandungi határozatok mély hatást gyakorolnak igen sok amerikai gondolkodására, különösen a négerekre, akik figyelemmel kísé­rik az afrikai és ázsiai eseménye­ket. A magfegyver betiltását, s meg­semmisítését követelő 'bandungi ha­tározat elősegíti azt, hogy a békéért küzdő különböző csoportok quakerek, protestánsok, munkások, liberálisok és más haladó elemek még határozottabban támogassák a Béke-VMágtanács felhívását. Az amerikai nép életében valóban jelentős változások mennek végibe. Ftíss fuvallatok észlelhetők. Termé­szetesen nem táplálunk illúziókat. Az ellenség még nyeregben van. A háborús uszítok próbálkozásait még nem tudjuk kellőképpen visszavenni. A nemzetközi bétoemozgalom. azon­ban egyre mélyebb hatást gyakorol az amerikai népre. A SZOVJETUNIÓ vezette szo- ciaüstia tábor hatalma és ébersége óriási erőt képvisel, amely feltartóztatja a háborús gyű j tógáto­kat. Ez arra készteti az amarikada- kat, hogy komolyan elgondolkodja­nak a dolgok valóságos állása felett Úgy látszik, az amerikai visseapilL- laint történelmére és kezdi megérte­ni, hogy éppúgy, mint Jefferson napjaiban és a francia forradalom •után, Lincoln és Frederic 'Douglas idején,, az 1848-as forradalom és a párizsi ikommün után, most is lépést kell tartania a diadalmas új világ­gal, amely 1917. októberének kavar­gó napjaiban született meg. OVECSKIN: Cl ! ^ l I I ralusi nerkoznapok ii Borzova és Martinov életükről, munkájukról beszélgetnek. Szó esik a pártmunka módszereiről is. Legfő bb következtetés a kisregény e rész­letéből: minden az embereken, jó va gy rossz munkájukon áll vagy bukik. 1. — Hallgasson rám, engedje meg, hogy eltávolítsa«! ext a csang- kajseki fogat: már teljesen elgennye­sedett és temérdek kellemetlenséget fog önnek okozni... 2. Az olasz miniszterek: — Hurrát Végre testet öltött!... 3. — Valamennyien azt állítják: »Veszélyes, veszélyes«... Ez kom­munista koholmány!... (A lent álló ember kezében újság­lapot tart ezzel a felirattal: »Né­metország újrafelfegyverzésének ve­szélyei«.) — Azért, hogy folytassuk azt a beszélgetést, amit egykor a kerületi bizott­ságban elkezdtünk... Egyél, Pjotr Illariono- vics — elébe tolta a sajt­tal teli tányért, a salá­tát meg a kenyeret. ,— Mit töltsék a poharad­ba? Én Don-vidéki va­gyok, nálunk szőlőt ter­melnek és bort isznak. — Nekem mindegy, azt önts, amit te is sze­retsz. Marja Szergejevma fe­hér bort töltött a poha­rakba. — Szeretném tudni, tulajdonképpen mi van közted és Viktor Szem- jonovics között? Martinov nem vála­szolt azonnal. — Hosszú história ez, Marja Szergejevna ... Hisz’ te magad is részt veszel a pártaktíva ér­tekezletein és a teljes üléseken ... Hallhattad. — Nekem azt mondja a férjem: Martinov min­denáron hatalomra tör, tekintélyt akar szerezni a szervezetben, ki akar engem innen túrni. — És te ezt elhiszed? — Nem, nem hiszem. — Rosszul teszed. — Martinov nevetett. — Mert nekem csakugyan az a véleményem, hogy a férjed nem való párt­munkásnak, s ezt a te­rületi bizottságban is igyekszem majd bebizo­nyítani. — No, látod ... — Az. hogy én tekin­télyre akarok szert ten­ni és nekem hatalom Jöhet ide másvalaki el­sőtitkárnak és én szíve­sen dolgozom mellette tovább, mint másodtit­kár. Nagyon is szeretnék egy jó elvtárs mellett dolgozni, hogy tanulhas­sak tőle. De BorzovtóL, ne vedd zokon szavai­mat, Marja Szergejevna, nincs mit tanulnom. Martinov húzott egy kortyot a 'borból: — Harmincnyolcban házasodtatok? — Akkor csak megis­merkedtünk. Harminc­kilencben házasodtunk... tizenkettedik éve va­gyunk házasok... —• Mikor költöztetek ide a Don-vidékről? — Viktor Szemjono- vics a háborúban ezen a vidékein harcolt. Az ez­redparancsnok politikai helyettese volt. A terü­let felszabadulása után is ide osztották be... Ez a harmadik kerület, ahol dolgozik. És mind ilyen kerület: se jó, se rossz. Egy sem jutott soha az elsők közé. — Bizonyára a többi kerületben is ránehe­zedtek a lemaradó kol­hozok. Ilyen teherrel nem is lehet a magasba repülni... Mondd csak, Marja Szergejevna, mit akarsz te tulajdonkép­pen? Ki akarsz 'bennün­ket békíteni? Nem vesz­tünk mi össze, nem ócsá­roltuk mi egymást a vá­sárban ... — Tudom, nem lehet benneteket kibékíteni... De szeretném végül is megérteni, hogy miért civakodtok? — No jó ... ha te nem lennél az egykori Masa Gromova, nem monda­nám el. De te nem vagy olyan »úri hölgy«, aki a faluról csak annyit tud, hogy onnan jön a tejes­asszony. Magad is kol­hozban nőttél fel. — Már hogy volnék én »úri hölgy«! — Mar­ja Szergejevma nevetett. — Hányszor mondtam már Viktor Szemjono- vicsnak: nevezzen ki a traktorok javítását el­lenőrző bizottságba. Ha ón átveszek egy traktqrt, azzal egy idényben leg­alább ezer hektárt szán­tanak! — Nem arra gondol­tam most, hogy ismered a gépeket, hanem arra, hogy te szereted, hogy neked is szívügyed a mezőgazdaság... — Minden rokonom kolhozban él. Anyám, nagyanyám, kél fivé­rem, három nővérem ... Még most is kapok le­veleket a kerületem kol­hozaiból. Az emberek megosztják velem bána­tukat és örömüket. Martinov kis ideig hallgatott. — Valahogy kellemet­len, hogy nélküle beszé­lünk róla. Dehát és a szemébe is megmondom. Sőt meg is mondtam ... Ha elmondod neki, mi­ről beszélgettünk itt ma este, szó szerint elismé­telheted mindazt, amit mondok... Mikor már a felesége voltál és meg­ismerted őt, nem tetted- e fel magadban azt a kérdést, vajon szívből, meggyőződésből izgul, iparkodik, hajtja az em­bereket, hogy végezzék el az őszi szántást, szol­gáltassák be a gabonát és teljesítsék a terveket? Csakugyan azért iparko­dik-e ilyen hévvel, mert az országnak kenyérre van szüksége, sok ga­bonára? És vajon gon­dol-e arra, hogy nekünk jövőre is kell gabona, hogy mi nemcsak a má­nak é’ünk? És gondol-e arra, hogy ha valame­lyik kolhozban nem vég­zik el az őszi szántást, akkor ott baj lesz ta­vasszal? Hogy a mi sta­tisztikánk és kimutatá­saink pontosan megmu­tatják, hogyan él a mi népünk: jól-e, vagy rosszul? Vagy, talán ő csak önmagára gondol, csak arra, hogy ha nem teljesítik ezt vagy ariiazt, kell, az persze ostobaság! altkor a területi bizott­ságban rossz vélemény­nyel lesznek a kerület­ről és a titkárról? Nem csak attól fél-e hogy nem lesz makulátlan a káderlapja? — Borzasztó kérdések ezek, Pjotr Illarionovics — mondta elgondolkoz­va Marja Szergejevna. — Magad kértél, hogy beszéljünk őszintén. Most már hallgass meg végig... Mi történik kö­zöttünk? Miről vitatko­zunk? Azt hiszem, a legfontosabbról ... Miért közepes a mi kerüle­tünk? Talán a kerület minden kolhoza köze­pes? Ha így lenne, még hagyján! De nem így van. Vannak nagyon gazdag, fejlett kolho­zaink, és vannak gyenge kolhozaink. Ebből a két végletből alakul ki a közepes átlag. Azt hi­szem, a régi világban sem voltak ilyen nagy különbségek a faluban. Persze, minden faluban voltak napszámosok, kö­zépparasztok és kulá- kok, különbözőképpen éltek az emberek, de egy kerület falvai között nem lehetett és nem is volt altkora különbség, mint amilyen nálunk van. • Egyik kolhozunk jövedelme hárommillió, a szomszédosé pedig csak háromszázezer. Pedig vetésterületük egy­forma, old j ük ugyan­olyan, ugyanaz^ nap érleli o gabonájukat, egy gé,p'‘’lomás szántja földjeiket és aratja a termést... mégis ilyen óriási a különbség! (Folytatjuk.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents