Somogyi Néplap, 1955. május (12. évfolyam, 102-126. szám)

1955-05-08 / 107. szám

Vasárnap, 1955. május 8. SOMOGYI NÉPLAP A Textilművek dolgozói is csatlakoztak a 20 budapesti ipari vállalat versenyfelhívásához Vállalták, hogy december 20-ra teljesítik éves tervüket Megyénk ipari üzemei és válla­latai egymásután csatlakoznak a 20 budapesti üzem versenyfelhívá­sához. Legutóbb a Kaposvári Tex­tilművek dolgozói jelentették csat­lakozásukat. A következőket ír­ják: Mi, a Kaposvári Textilművek dolgozói örömmel vettük a 20 bu­dapesti üzem felhívását. Mi is csatlakozunk ehhez, hogy elősegít­sük pártunk Központi Vezetősége március 4-i határozatának megva­lósulását. Versenyfelajánlásunk a következő: 1. Vállaljuk, hogy a termelési tervet 3 százalékkal túlteljesítjük, ami azt jelenti, hogy éves tervün­ket december 20-ra befejezzük. 2. Munkánk minőségét tovább kívánjuk javítani, ezért vállaljuk, "hogy minőségi együtthatónkat a tervezett 0,80 helyett 0,85 száza­lékra teljesítjük, ami azt jelenti, 'hogy minőségi tervünket 5 száza­lékkal fogjuk túlteljesíteni­rJLlsSSfltt : ifik —— 3. Pártunk célkitűzéseinek meg­felelően csökkenteni akarjuk ön­költségünket, ezért a tervezett évi 1,9 százalékos önköltségcsökkentés helyett 3 százalékot érünk el. 4. Uj, modern üzemünkben to­vább növeljük a termelékenysé­get. A termelékenység emelésének tervét az 1955-ös előirányzathoz viszonyítva 4 százalékkal túltelje­sítjük. ígérjük, hogy mint eddig, ezt a felajánlásunkat is teljesíteni fog­juk. A mi üzemünk dolgozói is ré­szesei lesznek a termelékenység emeléséért, a dolgozó népünk élet- színvonalának emeléséért folyta­tott harcnak. Róna Imre iglazgató, Dómján Sándomé párttitkár, Lukács Józsefné üb-elnök, Csepreghy Győző Kossuth-díjas főmérnök. Keczeli Lajos DISZ-titkár, Kovács Katalin kiváló dolgozó. Lassú Ferenc párttitkár i a munkaverseny lelke < az Arany-utcai Téglagyárban ( Az Arany utcai Téglagyár dolgozói; áprilisban a kedvezőtlen időjárás miatt lemaradtak a tervek teljesíté­sével. A hónap végét mintegy 11* ezer darab tégla adóssággal zárták. Május első napjaiban tehát úgy kel-( tett munkához látniuk, liogy a lema­radást mielőbb pótolják. Ez sikerült' is. S azóta már rendszeresen terven* felüli teljesítenek. Az Arany utcai Téglagyár munka-j versenyének mindenkori lelkes kez-J deményezője Lassú Ferenc, a párt- szervezet titkára, akinek példáját ( szívesein követik társai. Elmondhat-, ják, hogy élénk a párosverseny a te- , lepen. A dolgozók állandóan érdek­lődnék egymás munkája iránt. Ha* egyik vagy másik dolgozó megelőzte ^ a társát, iákkor a lemaradó erősen, fogadkozik: »holnap én leszek az el­ső!-« A verseny élenjárói között van ( Pintér Géza téglavető, akinek n>api( normája 2 ezer darab, de ő rendsze-j résén 2500 darabot készít Horváth* István téglavető ugyancsak túM szárnyalja napi előirányzatát. Az ő ( és a többi, becsületes dolgozó munká­ja biztosíték arra, hogy a jövőben ’ nem lesz lemaradás. BT ztató ígéret Messze határban nincs olyan élénkzöild búzatábla, mint a ráfcsi Uj ■Élet Termelőszövetkezeté a szántódi országút mellett, Magyaratód és Ráksi között. A szél már játékosan borzolja a friss búzaszáillakat, hajlít- gaitja őket, próbálja erejüket, bonto­gatja kalásztalkaró leveleiket. Dolgos kezek fáradságot nem ismerő mimi­kája nyomán nőtt ilyen nagyra ’ a ráksi szövetkezet búzája. • Aliiig olvadt a hó, alig dugta ki fejét a földből az éledő búzatenger, a tsz-tagok mun­kához láttak. Műtrágyát szórtak a •vetésekre. Minden vetést kétszer mütnágyáztak, s a szorgos munka eredménye már mutatkozik. Szép ez Walter Imre, a tsz elnöke. a vetés, biztató ígéret a jövő évi kenyérre. Walter Imre, a termelőszövetkezet elnöke jól irányítja a tagok munká­ját. A másnapi teendőket mindig miár este megbeszélik, hogy a tagok­nak ne kelljen időt' tölteni a reggeli megbeszéléssel. Tervszerű munkával minden dolgot idejében el tudnak vé_ Pecz András műtrágyát szór a szépen fejlődő vetésre. Kovács József gezná. Május 1-re elkészültek a ku­koricavetéssel is. Már sarabolják a répát. A becsületes munkának meg is van az eredménye. Pénteken este pénzt osztottak előlegként. Minden munkaegységre 12 forintot. Kovács József a növénytermelésiben szerzett lelkiismeretes munkával 100 munka­egységet és erre 1200 forintot vitt ha­za a családnak. Pecz András eddig végzett mun­kájával 127 munkaegységet szerzett, amelyre pénteken este 1524 forintot kapott előlegként HARCKOCSIVAL AZ ÁGYUK ELLEN lelteit egy év, s a felszabadító * J hadsereg > már, Bjelorusszia ffalvaibóí és városaiból űzte kifelé a gyűlölt megszállókat. A felszaba­dított területek lakossága kitörő örömmel, könnyezve ölelte keblére évek óta várt testvéreit., akik most tűzben-vérben hozták el számukra a szabadságot. Szuroksötét éjszakákon, iingová- nyokon, útftalafa utakon száguldot­tak előre a szovjet páncélosok. Ke­resztülitörtek a dhótsövényeken, visszavertek ezernyi! támadást, s úgy kopogott tornyaikon az ellenség go­lyója, minit a jégeső. Sztyepán Prihíemkó gárdatiszt- helyetites biztos kézzel vezette harc­kocsiját. Szeme -rezzenés nélkül né­zett kifelé a feéimlelőnyíláson s amer­re ment, hulltak a fasiszták, lángba borultak a »Tigris«-ek. Egyszerre 'bokrok állták az útját. Gondolkozás ■nélkül hajtott nekik, de az egyik bokor hirtelen tüzelni kezdett: álcázott páncéltörő ágyú volt. Prihlenkó csak azt érezte, hogy si- ketíitő csattanás rázza meg a harc­kocsit: egy gránát átfúrta a torony falát és véres fejjel bukott alá a parancsnok és a lövész. — Bátram halok meg! — határozta el Prihlenkó és egyenesen az ellen­séges ágyuk felé tartott. Nekik ro­hant. A harckocsi lánctalpa törte, zúzta a lövegeket s rövid idő alatt hat német ágyú hevert darabokban, széjjeizúzva a fák alatt. A fasisz­tákat valósággal megbénította a fé­letem a bátor, hősi tett láttára. ... A front tovább viharzott nyu­gat felé. j \ NÉPLIGET KÖR NYÉKÉN j épüljön most az emlékezés az erdős, mocsaras Bjelorussziá- ból a Duna két partjára, ahol a budai hegyek aljában milliós város utcáin, házasban másfél hónapig meinnydör- gött a magyar ég. A Népliget környékén magános ház állott egy utcakereszteződésnéi. Három órán keresztül folyt már az öldöklő küzdelem a házért, s ezer­nyi golyó vágódott be a légi falakba. Az első rohamokat azonban a fasisz­ták visszaverték, egyedül Pavel Hirszun géppuskásnak sikerült be­hatolnia a házba. A lépcső aljában ilevágód-Ott. El­dobta kézigránátját, s a következő pillanatban iszonyatos robbanás vágta szét a kanyarból tüzelő gép­puskásokat. Felrohamt az első eme­letre. Újabb gránát, újabb roham — s Pavel Hirszun izzadtam, porosán, lőpcrfüsitösen felérkezett ia harmadik emeletre. S ekkor iángrajlobbant a ház egyrésze. Égtek a padlók, az aj­tók, a lépcsőkbrlátok s mérges füst­kígyók, möhó lángok fojtogatták a bátor katonát. Pavel azonban mind­addig kitartott, amíg 'bajtársai meg nem érkeztek és el nem foglalták a házat. A REICHSTAG ORMÄN A prilis 14-én éjszaka, amikor a legmélyebben borult a sötét­ség a földre, Berlin körül villámok hasítottak bele az éjibe. Kétszáz fényszóró sugarai vakították a káp- rázó fasisztákat és ezzel egyidőbeni 22 ezer mehézágyu »őrtűzéitől resz­ketett a lég. A csatamező fölött négyezer szovjet repülőgép keringett szakadatlanul. így .kezdődött Berlin ostroma, s 30-án már a Reichstag fekete falai körül folyt a harc. j Száz ágyú okádta a tüzet az épü- j leire, 150—220 méternyi távolságból. | Dalolni kezdtek a híres Katyusák is ' és a belügyminisztérium pincéjéből rohamra indultak a szovjet harco­sok. Körülöttük lángtenger tombolt, de ők leküzdötték az árkokat, aka­dályokat és hasoincsúszva kúsztak át a nyíltabb akadályokon. Néhány harcos már behatolt az épületbe, amikor két zászlóvivő — Mihail Jegorov őrmester és' Malitan Kantarija tizedes — kitűzték a vö­rös lobogót a bejáratnál. Köziben már az első emeleten folyt a harc, s nemsokára ott tengett a zászló is. Mindig ott lobogtatta sely­mét ,a csatazajtól felkavart szél, ahol a harc folyt. S amikör a padlást szaggatták s. golyók, Jegorov és Kan­tarija felfcúsztak a tetőre. De hová tegyék a zászlót? A kupola szét­lőve, üvegei kitöredezve, csupán a fémvázak maradtak meg. Felmász­tak az ablakkereteken — és a követ­kező pillanatban fent tengett a Győ­zelem Zászlaja a Reichstag ormán. A téren és a lépcsőkön fergeteges hurrá szállt a romváros fölött' diadal­masan lengő zászló felé. 1945. április 30-a, 14 óra 25 perc volt ekkor a pontos idő. Kilenc nap múlva pedig Moszkvá­ban ezer ágyú harminc sortüze adta itudtul az egész viliágnak, hogy a fa­siszta Németország feltétel nélkül letette a fegyvert. A Szovjet Hadsereg teljesítette tör­ténelmi feladatát. 'T’íz éve ennek, s azóta a nap * mindem órájában hittel, biza­kodással éneklik a szovjet népek m.i'.Siói himnuszuk zengő sorait: Mi hős seregünket csatákon nevel­tük, Kivertük az ellenség rabló hadát. Küzdelmünk eldönti évszázadok sorsát, emlékezi* T/ ilágos volt már tömegbörtönünk és nem verték még tal­' púnkra az ébresztőt. A nemtörődömség állati mélységében nem szült már reményt a szokatlan csend sem. A tetvek unottan mászkáltak csontraszáradt bőrünkön. Az álmosan kószáló tekintetek nem mondtak már semmit, mint az őszi legyek, fáradtan hullottak alá a piszkos deszkamennyezetről. Feltápászkodtam csak úgy célta­lanul. Nem is veregettem le csíkos rabruhámról az éjszakai masza- tot. Kitántorogtam az udvarra. Szemem fájt a fénytől. Csend lapult mindenütt. Az udvar véráztatta kövei között, az éjszaka hullt máju­si eső nyomai langyoskodtak. A vaskapu nyitva volt, »Arbeit macht frei-« felirata ugyanúgy hamiskodott, mint tegnap, mint más­kor. A tegnap szörnyűségét még nem tudtam feledni, fel-felötlött. A hegy gyomrából a halálraítéltek végeláthatatlan sora vánszorgott. Épült vérükből a földalatti tank gyár. Az egyik őrház előtt vékony- dongájú, ficsur forma SS-tiszt feszelgett, bubishajú katonanőbe ka­rolva. Gúnyosan kacarásztak a nyomorúság hada láttán. A tiszt lá­bánál egy hatalmas farkaskutya feszült pórázán. A kacagás egyre vadabbá, oktalanul esztelenebbé élesedett. A tiszt hüvelykujjával észrevétlenül kinyitotta a póráz karabinerét, valami gyalázatosat súg­hatott a kutya fülébe. A kutya vérszomjasán rontott a sorra és fo­gai közt ellenállás nélkül, pillanatok alatt elfolyt egy vékony élet. Talán apa volt, talán férj, talán várvavárt vőlegény, egy anya félt­ve várt fia. Lehetett német, spanyol, magyar, vagy francia is. Nem tudom, mert hangját sem hallatta. A szétugrott sort rendbe terelte egy géppisztoly rövid sorozata. A két elvérzettet nem kerülte ki, csak átlépkedte a végtelen sor. A nő bitang legényéhez simult és fe­hér fogait csillogtatta feléje. « A z éjszaka — nem is olyan távolról — tompa dörgések hosz- szán rázták a földet. Irigyen hallgattuk a hulló halált. Hol vannak a pribékek? Oly üres a levegő. Hiányzik belőle a sikoly, a »los« üvöltés. Talán a drót is »üres«, nem merem mégsem megkísérteni a magasfeszültséget. A kerítés felé topogok, üresek az őrtornyok. Hova lettek a gyáva hősök? Mi történt? Kiléptem a ka­pun. Lázam lehetett, összeverődtek fogaim. Topogtam, fázott mezte­len talpam a széles aszfaltúton. A távoli Elba-hídra ebben a pilla­natban egy hatalmas sötétzöld tank szaladt fel. Biztató piros csillag tündökölt oldalán. Megtelt értelemmel a nap. Dübörgött a föld a tank alatt, rezonáltak laza csontjaim. A gép tornyán kormos, füstös arcú, fiatal gyerek könyökölt ki, bátran, biztosan. Lassított, valamit szólt is. Ledobott egy marék, cigarettát. Arra nem is gondolt, hogy nincs gyufám és talán az első cigarettától meg is halnék. Határo­zott, katonás kézmozdulattal — mint egy bajtárs — irányt jelzett, merre menjek, ahol vár a segítő kéz. Én azóta tudom is, merre kell mennem. Hosszan néztem utána. Nyomában futottak gondolataim. Leültem az árok szélére, a zöldelő mezőkön át kis városunkba szállt vágyó gondolatom, áll-e még, vagy romhalmaz. Kipergett szemem­ből a szabadság örömétől fogant, első könnyem. Aztán csend lett, majd újabb hosszú • tanksorok száguldtak to­va. Egy szélesmellű, prémsapkás katona e percben tűzhette fel a győzelem piros zászlaját a Reichstag ormára. Tekintetem már az Elba vizén pihent. Lehet hát újból élni? Em­beri életet, szabad életet? Eletet? Lehetséges még egyszer lakásban, ágyban, terített asztal mellett, emberek között, emberi társadalom­ban élni? Lehetnek még barátaink? Létezik még a család1 '!•’!? Aztán béke lett. Boldog emberi reménykedéssel, becsületesen hittük, hogy a kötés békére szólt. A májusi szellők az élet illatát hozzák mezeinkről. Uj élet ’’ sarjadt a halál aratásának tarlóin. Emlékezzünk hát? Vagy feledjünk? Emlékezzünk csak, határozottan, tudatosan és csökönyösen! Es fe­lejtsünk, ha'majd béke lesz! KELLNER BÉLA. BEKET AKARUNK! Békét akarunk mi: Kicsinyek és nagyok. Éljünk békességben: Nemzetek, országok. Mert békében élve Soha nem rettegünk, És nyugodtan hajtjuk Álomra a fejünk. Békesség az élet, Diáknak, felnőttnek,' Békessége legyen Földön minden népnek. Jó. diák-pajtásim Harcoljatok velem ■ A tanulás frontján, Nekünk ez az érdem... Kiáltunk nyugatra Ott is kihirdetni, . Akik nem akarnak Békességben élni: Mesterkedésükre Rá fognak fizetni! Békét a világnak! Zúgjátok, pajtások! És jó tanulással Érte harcoljatok! Bóka Anna úttörő, Pamuk. Okultam a bírálatból A Kaposvári Gépállomásról a bő- szénifai Lenin Termelőszövetkezetbe kerültem, s ott dolgozom agromó- muskénit. A tsz növénytermeléséhez igyekeztem már a múlt évben min­den segítséget megadni, s az idei termést megalapozni. A múlt nyáron a tsz valamennyi tarlóját, aláseáinitot- tuk, s az őszi gabonákat jól előké­szített magágyba, időben elvetettük. Az őszi mélyszántással sem késle­kedtünk, így jó talajt tudtunk biz­tosítani a tavaszi vetésű növények alá is. Ennek eredményeként terme­lőszövetkezetünk vetései a legszeb­bek a község határában, A tsz tag­jai soha ilyen kedvvel és bizalommal nem dolgoztak, mint ezen a tavaszon. Lelkesen csatlakoztak a 35 mázsás kukorica-, a 200 mázsás cukorrépa- és a 100 mázsás burgonyatermeíési mozgalomhoz. A növénytermelés mellett azon­ban elmaradt a tsz állattenyésztésé­nek fejlődése. A hibát én követtem el elsősorban, amikor az állatte­nyésztésre nem fordítottam kellő gondot. így a tsz sertés- és szarvasa marhaállománya csak éppen tenigetit- lengett. Tervszerűtlen volt az álla­tok takarmányozása, amelyhez hoz­zájárult az is, hogy nem megfelelő gondozókat állított a tsz az állatok mellé és jómagam sem segítettem az állattenyésztőket. Az istállókat sem takarítottuk rendszeresen. Mulasztá­saimért a múlt hónapban jogos bí- Dicsőségre visszük a szovjet hazát, rálatot kaptam. A Kaposvári Gép­állomás pártszervezete, mint kom­munistát, felelősségre vont, s azt a feladatot bízta rám, hogy szaktudá­sommal segítsem a tsz állattenyész­tését mielőbb rendbe hozni, Okultam a bírálatiból és igyekeztem felada­tomat jól végrehajtani. A tennivaló­kat megbeszéltem a termelőszövet­kezet vezetőségével és tagságával. Az első dolgunk az volt, hogy a sertés- ólakat átalakítottuk, kitakta|rítottuk, és fertőtlenítettük. Ehhez nagy se­gítséget adott a gépállomás is, amely egy kőművest küldött a fontosabb munkák elvégzésére. De segített a községi tanács is, amely rendelkezé­sünkre bocsátott akácfadoromgokat a sertésólak tepadlásalásáihoz. Most a sziarvasmarhaisrtálilók rendbehozását kezdtük meg. Itt azonban nehézsé­günk van, mert ennek lepadlásoJósá­hoz nagyobb mennyiségű fenyőfa- fűrészárura volna szükségünk. Igaz, hogy a járási tanács illetékesei már többször megígérték, hogy segítenek e probléma megoldásában. Az ígéret­ből azonban mindeddig semmit sem valósítottak meg. A Lénáin TSZ tag­jai nevében, ezúton is ismételten ké­rem a Kaposvári Járási Tanácsot, hogy minél előbb tegyen segítsé­günkre. Én pedig azon leszek, hogy az eddigieknél sokkal nagyobb ered­ményeket érjen el termelőszövetke­zetünk mind a növénytermelésben, mind az állattenyésztésben. Stark Ferenc agronómus.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents